Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-20 / 46. szám
Végre megoldódnak a gondok Látogatás a Branko rimaszombati (Rim. Sobota) üzemében A közép- és kelet-szlovákiai kerület kisállattenyésztői nagyjából egy évtizede várják, hogy végre az országnak ezen a vidékén is megoldódjon a nyúlfelvásárlás, kezdetét vehesse a háztáji nyúltenyésztés fellendítését célzó, komoly munka. Mondanom sem kell, mekkora volt az öröm, amikor az év tavaszán végre üzemelni kezdett a nyitrai Branko rimaszombati (Rimavská Sobota) üzemegysége. Igaz, egyelőre szűkös körülmények közepette, de már létezik, és ami a legfontosabb, folyamatosan felvásárolja a települések pecsenyenyúl-kínálatát. Ferenc Jozef üzemvezető bízik benne, hogy jövő tavasszal már a feldolgozó részleg is megkezdheti munkáját. Hasonló kapacitással fog dolgozni, mint a nyitrai vágóhíd, amely hetete 16—17 ezer nyulat képes fogadni. Persze itt már a korábbi tapasztalatok birtokában folytatják az építkezést, hogy korszerűbb föltételek közepette dolgozhassanak.. — Mint ismeretes, áprilisban kezdtük a munkát. Az első hétudtunk összegyűjteni. Most hetente körülbelül háromezres átlaggal számolhatunk. Hétfőnként itt az üzemben is átveszőta több mint ötezer vágóérett állatot kapunk hetente. Az érdeklődés feltételezhetően tovább növekszik majd, ha az emberek látják, hogy folyamatos a fölvásárlás, nem okoz Ha kedvező feltételeket teremtünk számukra, nyulászaink szívesen dolgoznak a közjó érdekében. Fotó: —bor Amikor megkérdeztem, hogy milyenek a kilátások, ígér-e a szűk az állatokat, mert a helykét kerület annyi vágóérett ál- beliek meg a közeli községek latot, amennyire a kapacitás tenyésztői legszívesebben szetökéletes kihasználásához szűk- mélyesen hozzák be az állatoség van, az üzemvezető biza- kát. Fejlődés mindenképpen kodva válaszolt. észlelhető, hiszen augusztus BarázdanvitB kézieke Az ábrán egyszerű és viszonylag könnyen, hulladékanyagokból elkészíthető szerszám látható. Segítségével könnyed mozdulatokkal teljesen szabályos és pontos barázdákat alakíthatunk ki. Anyagszükséglet: 2 db 185 X 150X1,5 mm-es acéllemez, 1 db 350X180X5 mm-es acéllemez, valamint 2 m hosszú fémcső vagy egy seprűnyél. Az egyik 185X150X1,5 mm-es lemezre jelöljük át az 1. ábrán látható rajzot és vágjuk ki az A és В „fogakat“. A kiszabott darab alapján vágjuk ki a másik azonos méretű lemezből a párját. Mindkét darabot hajlítsuk meg derékszögben, a 110 mm-es tengely vonalában. Ezótán a fogakat hajlítsuk egymáshoz, hogy összeérjenek. A 350X180X5 mm-es lemezen helyezzük el az elkészített elemeket (2. ábra) és hegeszszük rá. Az egészet fordítsuk a hátoldalára és hegesszük rá a csőnyelet (B). Ehhez a 2 m hosszú fémcső végét fűrészeljük kb. 45 fokosra és úgy hegesszük a lemezre. A fémcső helyett közönséges seprünyelet is használhatunk. Ez esetben az alaplemezre hegesszünk mintegy 80 mm hosszú, szintén kb. 45 fokosra fűrészelt csöcsonkot. Az abba dugott seprűnyél átfúrás után csavarral vagy sasszeggel rögzíthető. (Ej többé gondot az értékesítés. S amíg nem kapunk elegendő pecsenyenyulat, egyéb apróállatok feldolgozására is vállalkozunk. 0 Sokan mondogatják, hogy alaposan mérlegelték a helyzetet és a lehetőségeket s arra a következtetésre jutottak, hogy nem éppen nagy öröm nyulat tenyészteni. Akadozik a nyültáppal való ellátás, és a felvásárlási ár sem ösztönöz. — Rendszeresen találkozom a tenyésztőkkel, s bizony nekem is mondogatnak efféléket. Tudom, hogy a kérdés a Branko vállalat vezetőségét is foglalkoztatja. Jómagam mindenekelőtt a tápellátás ügyében igyekeztem eljárni, de eddig nem sok sikert hozott a fáradozásom. Kértem, hogy a tápkészítéshez szükséges összetevőket utalják át a központból a rimaszombati keverőüzembe. Űk vállalták, hogy biztosítják a folyamatos gyártást és ellátást. Sajnos, a kérésem egyelőre nem talált meghallgatásra. Mire végiggondoltuk a sort, az üzemvezetőnek látogatója érkezett. Mégpedig Karol Vrba agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, a Branko vállalat igazgatója. Ha terveztük volna a találkozót, akkor sem sikerülhetett volna jotjban. Természetesen azonnal megkérdeztem, hogyan vélekedik az igazgató az éppen vitott problémákról? — A takarmánygondok megoldását szorgalmazó első tárgyalások nem vezettek sikerhez, de nem hagytuk annyiban a dolgot. Végül is sikerült elintéznünk, hogy a rimaszombati keverőüzem megkapja a tápkészítéshez szükséges összetevőket. A folyamatos ellátás megoldása számunkra csaknem létkérdés, hiszen vállalati viszonylatban növelni akarjuk a termelést, és ehhez elképzeléseink szerint az itteni üzemegységnek legalább évi 600—i 700 ezer darabos teljesítménynyel kell hozzájárulnia. 0 Es a fölvásárlási ár? Marad minden a régiben? — Nem, de erről egyelőre nem kívánok beszélni, mert még folynak a tárgyalások. Annyit előzetesként elárulhatok, hogy kezdeményezésre ösztönző árakat szeretnénk életbeléptetni. 0 Tagadhatatatlan, az üzem létezése óta sokat javult a felvásárlás, de helyenként még mindig bírálják a vállalatot. Miért? — A probléma gyökere abban van, hogy sokan továbbra is ragaszkodnak a korábbi szervezés! formához. Akinek van eladó nyula, még mindig a helyi szervezet elnökének jelenti be, Így késve kapjuk az Információkat, nehezebb a körutak szervezése. Ismételten kérem a tenyésztőket, hogy közvetlenül nekem jelentsék, menynyi nyulat kínálnak megvételre. A bejelentéshez a felvásárlóktól vagy tőlem kaphatnak levelezőlaphoz hasonló nyomtatványt Ha mindenki pontosan jelenti a hónap első hét napján, hogy mennyi nyulat tud adni, akkor tökéletesebbé tehetjük a szervezést, jobban kihasználhatjuk a gépkocsikat, és ritkábban fog előfordulni, hogy harminc-negyven nyulat ott kell hagynunk a faluban, mert nem fér föl a kocsira. Bárhogy van is, ez a beszélgetés meggyőzött arról, hogy a sokat bírált Branko Illetékesei minden erejükkel azon fáradoznak, hogy a vállalat jó partnernak bizonyuljon, felkeltse és megtartsa az emberek nyűltenyésztés iránti érdeklődését, s megszilárdítsa a termelők biztonságérzetét. Nem mindig rajtuk múlik, hogy ez az igyekezet milyen eredményt hoz. Talán nekünk, tenyésztőknek, eladóknak Is tennünk kellene azért, hogy az együttműködés minél gyümölcsözőbb legyen! FARKAS OTTÖ, Dobfenók (Dubnoj Védjük hasinos madarainkat! Már az alapiskolás tankönyvekből megtanultuk, hogy az énekesmadarak az ember hasznos és kedves segítőtársai. Később is sokat olvastunk és hallottunk arról, hogy védeni, gondozni kell az éneikesmadarakat, amelyek roppant sok hernyót, férget és bogarat elpusztítanak, és ezzel a legtermészetesebb módon védik a gyümölcsfákat, a szőlőültetvényeket és a veteményeskerteket a kártevők pusztításától. Ügy látszik azonban, hogy a madarak hasznáról még mindig nem tudunk eleget, mert alig történik valami az érdekükben. Sőtl Gyakran tapasztaljuk, hogy a már felnőttnek számító sthederek éppen az énekesmadarak fészkeinek, odvalnak kifosztásával szórakoznak, és a légpuskákat sem célbalövésre, hanem madárirtásra használják. Mivel a kertben fészkelő énekesmadarak nagy része elég vigyázatlan, rendszerint éppen ők esnek az észszerűben pusztítás áldozatául. örvendetes lenne, ha legalább a kertészkedők óvnák, gyámolltanák önkéntes segítőtársaikat. A tél közeledtével például mesterséges odúkat készíthetnének számukra. Az udvarokban, a bázak körüli nagyobb kertekben állő öreg fákon, gyakran találunk fészkelésre alkalmas odúkat. Tisztítsuk ki ezeket, és az odú bejárati nyílása alá szegezzünk egy kis (5x15 cm-es) deszkalapot. Egy madárpár rövidesen rábukkan az odúra és minden bizonnyal fészket rak benne. Hulladék faanyagból magunk Is könnyen készíthetünk odút. A mesterséges odút úgy helyezzük el, hogy a macskák ne férhessenek hozzá. Elhelyezésükre leginkább az öreg fák ága vagy a kisebb fák koronaelágazása felel meg, de eresz alatt, sőt a tűzfalon is kedve ző helyet találhatunk az odúnak. Az odú aljára tegyünk egy kevés fagyapotot, vagy más puha, meleg, szálas anyagot. Ez minden bizonnyal odacsábítja a hontalan madarakat. Aki odút készít, már sokat tesz a pict énekesek érdekében. Sokat, de korántsem eleget. A madarakat télen etetni Is kelll Számomra nincs kedvesebb látvány, mint amikor télen, a jól fűtött szobából kitekintek a havas kertre és gyönyörködhetek a sok-sok repdeső, csipegető madárban, jelenlétük mozgalmassá, élővé varázsolja a téli álmát alvó tájat. A madarak élete azonban Ilyenkor korántsem Idillikus. Fő tálálékuk, a rovarvllág ezernyi képviselője már mélyen a földben vagy a fák kérgének védelmében rejtőzik, a k s madarak számára elérneterlzuül. Táplálékát csupán a fakopáncs (zöld harkály) tudja előbányászni, szorgalmas kopogtatással. Amikor a talajt hő borítja, az énekesmadarak már onnan sem tudnak magvakat felvenni. Télen tehát kis barátaink nagyon Is rászorulnak az ember segítségére. A madarak többségének legjobb létfenntartó táplálékai a zsíros-olajos magvak (napraforgó, kender, len, csíraképtelen lucerna, lóhere stb.). Nagyon hálásak a madarak — különösen a cinkék — a zsinóron faágra akasztott faggyúdarabért, amelyre rendszeresen rájárnak. Viszont megfigyelhető, hogy a verebek nem mernek rászállni az énekeseknek így kínált faggyúdarabkára. A magvakat ne a bíi- vagy a íöidre szórjuk, inklbb készítsünk olyan etetőt, amelybe nem hullik be a hó. Ilyen fedett etetőt nádoői, műanyagból, deszkából házilag is készíthetünk. Űjabban a kertészkedők ügyes etetőket készítenek műanyag flakonból; ez mindig csak a szükséges magmennyiséget adagolja. Legjobb, ha az etetők a gyep közepén, a virágágyak között, vagy a fák ágain kapnak helyet. A szépen elkészített etető akár állandó dísze Is lehet a kertnek. Az etetőt esetleg az ablak párkányán is elhelyezhetjük, hogy gyermekeink minél több madárral Ismerkedhessenek meg. Dr. László László Egyre kevesebb a kecske melési céllal nem érdemes kozott takarékosság korát éljük, kecskét tartani. Ha nincsenek amikor szinte lehetetlen szálfriss pecsenyét nyújtó utódok, lítóeszközt keríteni. Miért takész ráfizetés a fáradozás, gadnánk: ez is közrejátszik abs ezek közül 214 rendszeres ban, hogy sok kecske éppen az hasznossági ellenőrzés alatt említett gondok miatt kerül leállt. Az idén kisállattenyész- vágásra, pedig még éveken át omorú tény, mégis így igaz: a központi törekvések ellenére Szlovákiában rohamosan csökken ezen állatfaj népszerűsége. Ogy tűnik, minden népszerűsítő és meggyőző tevékenység hiábavaló, hiszen az utóbbi két évtizedben egyre több háztáji állattartó és szervezett kisállattenyésztő fodított hátat a kecsketenyésztésnek. A statisztikai kimutatásokból tudjnk, hogy 1960-ban még 122 ezer 614 kecskét tartottak a háztájiban, de tíz évvel később már csupán 52 ezer 652 darabot. A következő évtizedben folytatódott a negatív irányú fejlődés, és Szlovákia területén csaknem 42 ezer darabbal csökkent a háztáji kecskeállomány létszáma. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a kecsketenyésztés falvainkon a hetedik ötéves tervidőszak elején sem vált népszerűbbé. Sőt! Az idén a statisztikusok csupán 8925 kecskét vehettek nyilvántartásba. Ez volt az év elejei állomány. Pontos számadatok még nem állnak rendelkezésre, viszont országjáró kőrútjaink alkalmával meggyőződtünk arról, hogy a visszafejlődési folyamat tovább tart. Sokan mondják, hogy csupán a gyerekek vagy az unokák kedvéért tartottak egy-két kecskét. A gyerkőcök fölcseperedtek, most már inkább gond, mintsem öröm a kecske a háznál, tehát levágják. Mások a juhokkal együtt tartották a kecskét, de újobban nincs hol legeltetni, tehát a juhokkal együtt a kecskék is kés alá kerülnek. De más gond is van. A minap egy állattartó magyarázta: kizárólag tejtertőink már csupán 3980 tenyészállatot jelentettek be nyilvántartásra, a rendszeres hasznossági ellenőrzésbe bevont állatok száma pedig 199-re csökkent. Csakhogy bakot senki nem akar tartani. Aki gidát akar nevelni, gyakran száz kilométert kell vándorolnia a kecskével, mire valahol bakot talál a nászhoz. Sokan még ezt a fáradságot is vállalnák, de a foelláthatná tejjel és hússal a családot. Az egészben az a legszomorúbb, hogy a szervezett állattartók közül is sokan hátat fordítanak a kecsketenyésztésnek. A Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének tagjai 1981-ben 4069 tenyészállatot tartottak. Elismerést érdemlő, hogy a szövetség központi bizottsága egyelőre nem adta fel a harcot. A még meglévő állatok hasznosságának rendszeres ellenőrzése céljából még mindig tíz központot működtetnek, csakhogy a szolgáltatás iránt nem nagy az érdeklődés. Kár, hogy Így van, hiszen a rendszeres ellenőrzés alatt álló, elismert állományok tulajdonosai kedvező áron értékesíthetik a növendékállatokat, melyek közül több exportra kerül. A Koospol megrendelésének eleget téve, az SZKSZ 1979-ben ötvenegy tenyészállatot exportált Bulgáriába, tavaly és tavalyelőtt pedig összesen hat-> vanhat tenyészállatot továbbított tagjaitól a magyarországi megrendelőkhöz. A szövetség központi bizottságának jnh- és kecsketenyésztésért felelős szakbizottsága most azon fáradozik, hogy a hasznosság rendszeres ellenőrzését továbbra is olyan szinten tartsák, hogy az ellenőrzésbe bevont tenyészállatok 1985-ig legalább annyi tenyészhakot neveljenek, amennyire a színvonalas hazai tenyészmunkához elengedhetetlenül szükség van. A hasznosság ellenőrzésében elért eredmények biztatóak, hiszen a kimutatások szerint egy ellenőrzött tenyészállat 266 nap alatt 1121 liter tejet termel, s a tej zsírtartalma meghaladja a négy százalékot. A szakbizottság szocialista verseny meghirdetésével ösztönzi még jobb eredmények elérésére a hanossági ellenőrzésbe bevolt állományok tulajdonosait. Bárha nem ' csökkene, inkább gyarapodna a számuk, hogy végre gátat vethessünk a kecsketenyésztés évtizedek óta tapasztalt hanyatlásának! (kr)
