Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-20 / 46. szám

1982. november 20. SZABAD FÖLDMŰVES OZBÉG SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG Területe: több mint 447 ezer négyzet­­kilométer Lakossága: 16 millió 400 ezer Fővárosa: Taskent, lakóinak száma 1 millió 779 ezer Üzbegisztán és a Tien-San csúcsai elválaszthatatlanok. A begy hôtakarójábôl bővizű fo­lyók erednek, lelátnak a völ­gyekbe és dós zöldbe öltözte­tik a kerteket, a türkizkupolás ősi Szamarkandot és az 196S-os pusztító földrengés ntán máso­dik születését megélt Tasken­­tet. Fontos és festői vonások, de természetesen csak kis ré­szét képezik annak, amit nap­jainkban ez a Kazahsztán szetyeppél és a forró törkmén sivatag között elterülő gazdag, dinamikusan fejlődő vidék Je­lent. Üzbegisztán: az egész Szovjetunió „fehér aranyának“ járult a határőrvidékre szám­űzött demokraták hatása. A for­radalmi eszmék terjedése vál­toztatott a régi szokásokon, erjesztőleg hatott. A száműzött demokraták, bolsevikok előké­szítették, megérlelték a válto­zást. A szovjethatalom 5317 no­vemberében Taskentben jött létre, majd 1918 áprilisában ki­kiáltották a Turkesztánl Auto­nóm Szovjet Szocialista Köztár­saságot. A forradalom győzel­me ntán még nehéz harcokat vívtak a buharal emlrrel, majd a különféle bandákkal szem­ben. A szovjethatalom győzel­me ezen a területen csak 1920-A Lenin-lér Taskeniban (így nevezik a gyapotot) két­harmada, csodálatos selymek, a világszerte hires karaküljuh. fis fejlett ipar is: repülőgépek, mezőgazdasági gépek, amelye­ket a világ különböző orszá­gaiba szállítanak, bonyolult rá­dióelektronikai berendezések. A köztársaság egy hatalmas ener­getikai raktár: a gázkitermelés itt az utóbbi húsz év alatt több mint nyolcvanszorosára nőtt és elérte az évi 40 milliárd köb­métert. Üzbegisztán — a tudo­mány is, amely sok bonyolult mai problémát old meg: a föld­rengések előrejelzésétől és víz­turbinák tervezésétől új élelmi­szerek receptjeinek kidolgozá­sáig. Végül pedig magas művé­szet is: költészet, festészet, színház, mozi, amelyek mellett újra virágzásnak indult a ha­gyományos kézműipar, a hím­zés, a faragás, a szőnyegszövés, a kerámia- és ékszerkészítés. A köztársaság nem véletlenül volt és maradt a turisták mek­­kája, akiket az építészeti és művészeti nevezetességek mel­lett az üzbégek vendégszerete­te is vonz. ban következett be, amikor a Vörös Hadsereg az ellenforra­dalmi és intervenciós erőket kiűzte. A lenini nemzetiségi politika elvei szerint 1924 ok­tóberében megalakult az Üzbég SZSZK — a Szovjetunió tag­állama. Üzbegisztánban az Igazi vál­tozások kora a szovjethatalom megteremtésével kezdődött. Le­nin kezdeményezésére 1920-ban Taskentben alakult Közép- Azsia első felsőoktatási intéz­ménye. (Akkoriban Írástudó embar is alig volt itt, nem­hogy egyetemi oktatásra felké­szült szaktudós.). Ma a tasken­­ti egyetem IS tanszékén 19 ezer diák tanul, üzbégül vagy oroszul. A köztársaságban már 43 egyetem vagy főiskola mű­ködik, körülbelül 280 ezer hall­gatóval. Az oktatásügy terén Üzbegisztán ma az egész vi­lágot tekintve is magas szín­vonalon áll. Az Üzbég SZSZK- ban ma 800 000 felső- és kö­zépfokú képesítésű szakember dolgozik, kétszer annyi, mint valaha az egész cári Oroszor­szágban) A második világháborúban az evakuált üzemek és tudomá­nyos intézmények dolgozói se­gítettek létrehozni 1943-ban ön­álló tudományos akadémiát. Ma 1100 kórház, 150 ezer kórházi ágy és 38 ezer orvos szolgálja az üzbég nép egészségvédel­mét. Tízezer lakosra 30-nál több orvos jut. Olaszországban 18,4, Francaországban 17,5 és Angliában' 15,7 ez az arány. Üzbegisztán iparának és mező­gazdaságának fejlődése rendkí­vül gyors ütemű. Iparában a gépgyártás, a kohászat, az érc­bányászat, a földgáz- és olajki­­termeiés, a selyem- és a textil­­gyártás, mezőgazdaságában pe­dig a gyapot- és szőlőtermesz­tés, valamint a juhtenyésztés foglal el vezető helyet. Az üz­bég köztársaság ipari színvona­lát jelző tény: itt gyártják a hires IL-S2-es interkontinentá­lis repülőgépeket. 1959-bcn Üz­begisztánban épült meg Közép- Azsia első atomerőmüve A taskenti állandó gazdasági kiál­lítás csarnokában ismerkedhe­tünk meg a legújabb techniká­val, gépekkel, modellekkel. Itt láthatjuk az Üzbég Tudomá­nyos Akadémia által alkotott gyapotkombájnt, amely a vilá­gon elsőként tette lehetővé a gyapotszedés gépesítését. A gép pneumatikusan leszedi a már érett „kovadó“ gyapotot, a még nyíló fejeket a helyén hagyja. Pár nap múlva újra a fehérlő táblára megy, szedi, ami be­érett, s ezt aratáskor ötször­­hatszor ismétli. A taskenti TASSZELMAS mezőgazdasági gépgyárban gyártják, saját me­zőgazdasági üzemeiknek, a töb­bi köztársaság részére, s ex­portra. A huszadik század elején erőteljes forradalmi mozgalom bontakozott ki Üzbegisztán te­rületén. Ehhez nagyban hozzá­Az üzbég föld gazdag ajándéka Fotó: APN Türkménia a Szovjetunió és a világ legjelentősebb gyapottermelője. Fotó: APN TÜRKMÉN SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÄRSASÄG Területe: 488 ezer 100 négyzetkilo­méter Lakossága: 2 millió 936 ezer Fővárosa: Ashabad, lakóinak száma 312 ezer A Türkmén SZSZK a Szov­jetunió déli határán fekszik; délen Iránnal és Afganisztán­nal, északon és északkeleten Kazahsztánnal és az Üzbég SZSZK-val határos, nyugatról pedig Türkménia földjét a Kaszpi-tenger mossa. Türkménia az orosz biroda­lom egyik legelmaradottabb vi­déke volt. A nagy változások kora az Októberi Forradalom győzelmével kezdődött. 1918- ban alakult meg a Türkmén Autonóm Szovjet Köztársaság mint az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársa­ság (OSZSZSZK) része. A pol­gárháborús évek után — ami­kor Türkménia átmenetileg a fehérgárdisták uralma alá ke­rült — 1924-ben megalakult a Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság. A forradalom előt­ti Oroszország csak annyit tu­dott: aki türkmén az állatte­nyésztő nomád, nincstelen és analfabéta. Ma? Szakmunkás, a technikát ismerő kolhozparaszt, tanár, orvos, tudós. A Szovjetunió egyik legki­sebb lélekszámú köztársasága az elmúlt hat évtizedben a leg­gazdagabbak közé került. Türk­menisztán gazdasága a „fehér arany“. Több mint egymillió tonna nagyszerű, vékony szálú gyapotot szednek le itt évente, a türkmén föld mélye is bőke­zű. Földgázt, kőolajat, színesfé­mek érceit rejti. Kitermelésük és feldolgozásuk fontos helyet foglal el a köztársaság gazda­ságában. A Kopet-Dag hegység lejtőin és a sivatagban göndör­­szőrű karakül juhok legelnek. A híres karakül juhnyájak gyapjából készítik a nemes keleti perzsaszőnyegeket és a perzsabundát. A Kaszpi-tenger Kara-Bogaz öblének partján szulfátokat termelnek ki. A Ka­­ra-Kum sivatagban kénlelőhe­lyeket hasznosítanak. Az utób­bi évtizedekben gyors iramban fejlődött a köztársaság vegy­ipara és az építőanyaggyártás Is. A köztársaságban tudomá­nyos akadémia, több mint 1800 általános és középiskola, hat egyetem és főiskola, 11 mú­zeum és 8 színház működik. Több rádió és televízió adó su­gároz műsort. A türkmének kedvenc szava­­járása, hogy nem a föld, ha­nem a víz gazdagítja az em­bert, ma Is igaznak tűnik. így szól a régi türkmén közmon­dás: „Ahol víz van — élet is van. Élet a sivatagban, a Ka­­ra-Kum sivatagban, amelynek kiterjedése nyugatról keletre 800, északról délre 480 kilo­méter. A Kara-Kum (Jelentése: fekete homok: mindjárt tegyük hozzá: a homok éppen úgy nem fekete, ahogyan a Fekete-ten­ger sem az) a Szovjetunió leg­nagyobb, és a világ egyik leg­nagyobb sivataga. A sivatagba életet vivő, a pusztaságot át­szelő csatorna létesítésének terve a múlt században felme­rült, a XX. század elején a mérnökök azt Javasolták, hogy a Pamir gleccsereiből táplált Amu-Darja vizét vezessék a si­vatagba — csak éppen eszkö­zök nem voltak hozzá. A for­radalom után, 1926-ban a kuta­tók elkészítették az első tervet, A 30-as évek elején sor került az első nekifutásra: 1935-ban befejezték az első, 70 kilométe­res szakaszt. Lapáttal, kézzel­­iábbal építették a kis csator­­nácskát. A népbiztosok tanácsa 1940 áprilisában hozott rende­letet az Amu-Darja — Murgab — Tedzsen csatorna építéséről. De jött a háború — ami annyi szenvedést zúdított a népre, és késleltette a csatorna építését. Csupán 1954-ben — amikor már megfelelő mennyiségű és minőségű gép állt rendelke­zésre — tették meg az első ka­pa-, pontosabban: buldózer-vá­gást. Teherautó-karavánok szál­lították a sivatagba a gépeket, az embereket, az üzemanyagot, de a friss vizet és élelmiszert naponta a repülőgépen vitték a „sivatagi hadművelet" résztve­vőin aek. 1985-ben adták át ren­deltetésének az akkor már 400 kilométer hosszú Kara-Kum­­csatornát, amely a keresztelés­kor a Lenin nevet kapta. Ilyen arányú csatornaépítés még nem volt a történelemben. Bonyolult feladat, mint a Szue­­zi-csatorna, a Panama-csatorna építése volt. A Szuezi-csatorna alig 170 kilométer. A Lenin ne­vét viselő Kara-Kum-csatorna napjainkban már több mint 1100 kilométerl fis tovább foly­tatják építését: az SZKP XXVI. kongresszusának határozata ér­telmében a most folyó ötéves tervidőszakban újabb 90—93 ezer hektár öntözött földet kell megművelni. Már a csatorna első szakasza jelentősen meg­változtatta Tükrménla arcula­tát, s azóta még nagyobb az átalakulás. Az öntözővíz meg­érkezése után újabb hatalmas területeken olajpálmák, citrus­­llgetek, gyapotföldek Indulnak virágzásnak, igazi szubtropikus paradicsom keletkezik a pusz­taság helyén. A csatorna öve­zetében már közel félmillió hek­tár az öntözött terület, 22 új szovhoz alakult, korábban alig félmillió tonna gyapotot ter­meltek, ma már egy és negyed milliót! A Kara-Kum-csatorna hajózható szakasza Idegenfor­galmi nevezetesség is. A világ egyik legnagyobb sivatagának kellős közepén, a türkmén fő­városban, Ashabadban vitor­lásklub működik, az emberek horgászattal tölthetik szabad­idejüket, a vadászat kedvelői vlzimadarakra lövöldözhetnek. A turisták meglepődve veszik tudomásul: rengeteg hal van a sivatagban! A csatornán ugyan­is sok kiszélesedő rész, víztáro­ló, valóságos tó is van, az egyik, a Hauz-Han 550 köbmé­ter vizet tárol 140 négyzetkilo­méternyi területen. A bőséges víz lehetővé tette a haltenyész­tés és a halászati ipar megszer­vezését a sivatagban. Jelenleg Türkméniában egy lakosra csaknem két kilogramm friss hal jut; azaz annyi, amennyit Uk­rajna, Üzbegisztán, Kazahsztán belvízi tavaiból nyernek, fis ma már a csatorna mentén a dromedárt, az egypúpú tevét nem „szállítóeszköznek“, ha­nem elsősorban tejéért, húsá­ért és gyapjúért tenyésztik. ADY ENDRE:" A csillagok csillaga Sohse hull le a vörös csillag: Nap, Hold, Vénusz lehullott régen S 6 dölyfö) a keleti égen. < Soh se vörös a hulló csillag: Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt, Szeszélye az égi világnak. Hulló csillag, hullj, hullj, rogyáslg, Ezer eséssel, ezer Jajjal: Egy csillagból is jöhet hajnal. Vörös csillag, ragyogj és trónolj, Mióta ember néz az égre, Vörös csillag volt a reménye. Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak ős viharvertek. A tűz csiholó ja Ez a világ nem testálódott Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak: Legkülönb ember, aki bátor S csak egy különb van, aki: bátrabb. Az első emberi bátorság Aldassék: a Tűz csiholója, Aki az Ismeretlen lángra Ogy nézett, mint Jogos adóra. S aki mást akar, mint mi most van, Kényes bőrét gyáván nem óvja: Mint ős-ósére ütött Isten: A fölséges Tűz csiholója. Mint egy Isten, hóban vacogva Fogadta szent munkája bérét: Még ma Is minden bátor ember Csörgedeztetl az ő vérét. * Százöt évvel ezelőtt, 1877. november 22-én Érdmindszen­­ten született a huszadik századi modern magyar költészet nagy forradalmára, Ady Endre. Minden verse egy-egy vád­irat, szenvedélyes támadás a feudalizmus és az egyházi reakció ellen, sürgető soraiból kiviláglik az azóta megvaló­sult jövő: népének forradalma. A közölt versekkel rá emlé­kezünk születésének évfordulóján. t

Next

/
Thumbnails
Contents