Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-20 / 46. szám

1982. november 20. SZABAD FÖLDMŰVES ÍGY alakultak ki a szovjetunió DIPLOMÁCIÁI KAPCSOLATAI SZ5ZKSZ Á 10 évvel ezelőtt, 1922. december SO-áo létrejött Szovjetunió szélesen elágazó diplomáciai kapcsolatokkal rendelkező nagyhatalom. Persze, ezek nem egyszerre alakultak ki. Az egy­séges szövetségi állam kialakulásában nagy szerepet játszott az OSZSZSZK, amely körül össze­­forrottak a többi szövetségi köztár­saságok, s mint az első soknemzetisé­gű szovjetállam a Szovjetunió előké­pe volt. A II. össz-oroszor­­szági szovjetkong­resszus 1917. no­vember 8-án meg­alakította a szov­jet kormányt ■— a Népbiztosok Taná­csát, melynek élén Lenin állott, és megerősítette a világ első munkás­­paraszt szocialista államának külpo­litikai programdokumentumát — a Békedekrétumot. A szocialista külpolitika feladatai­nak teljesítéséhez új diplomáciai ap­parátus kellett. Ez lett a Külügyi Népbizottság, melyről Lenin megírta, bogy tekintélyes apparátusa kommu­nistákból állott. Az Ossz-szövelségi Központi Végre­hajtó Bizottság 1917 novemberében úgy döntött, hogy a Stockholmban tartózkodó V. V. Vorovszkijt, a párt külföldi Irodájának tagját a szovjet állam skandináviai (svédországi, dá­niai, norvégiai) teljhatalmú megbí­zottjává nevezi ki. Ez egyoldalúan, a svéd kormánnyal való egyeztetés nél­kül történt. Stockholm abban az időben világpolitikai küzdőtér volt. Itt találkoztak és csaptak össze a „német csoport“, az „antant csoport“, a „szociálpatrióták“ és a „bolsevi­kek“, az elnyomott népek nemzeti irányzatai stb. Vorovszkij a hivatásos forradalmár szenvedélyességével, pub­licisztikai tevékenységével aktívan tájékoztatott az Októberi Forradalom­ról. Szovjet-Oroszországról, a bolsevi­kokról, egyidejűleg információkat szerzett a nemzetközi eseményekről, a skandináv államok bel- és külpoli­tikájáról. Eszeveszett hadjárat indult ellene. 1923. május 10-én beteljese­dett a tragikus vég: a fehérgárdista Konradi a svájci Lausanne-ban meg­ölte öt. 1918 januárjában Makszlm Litvino­­vot nevezték ki az OSZSZSZK teljha­talmú képviselőjévé Nagy-Britanniá­­ban. Londonban létrehozta az „Orosz Népképviseletet“. Nehéz körülmények között végezte munkáját. Az angol kormány gyűlölettel viseltetett a fia­tal szovjetköztársasággal szemben. Lord Balfour, az akkori külügymi­niszter az alsóházban kijelentette: „Mi sem ténylegesen nem ismertük el a petrográdi hatóságokat, sem jo­gilag nem ismertük el Oroszország kormányát, de nem hivatalos úton, petrogádi követségünk utasításai sze­rint cselekvő ügynökünk révén meg­tesszük a szükséges intézkedéseket. A bolsevik hatóságok londoni képvi­selőjükké nevezték ki Litvinovot, mi pedig analóg nem hivatalos kapcso­latokat szándékozunk fenntartani vele. A szovjet diplomácia komoly lépése volt berlini képviseleti hivatalának felállítása 1918 márciusában, jofíe szovjet megbízottat a császári Német­ország vendégének tekintették, s hi­vatalos címe az OSZSZSZK nagyköve­ti joggal felruházott teljhatalmú meg­bízottja volt. A szovjetállam és a tőkés világ ál­lamai között kialakult kapcsolatok alapját a békés egymás mellett élés lenini alapelve alkotta. Elsősorban szomszédaival, a keleti országokkal hozott létre egyenjogú baráti kapcso­latokat: Afganisztánnal,. Iránnal, Tö­rökországgal. 1919 áprilisában—máju­sában Amannulah emir levelet vál­tott V. I. Leninnel és M. I. Kalinyin­­nel a diplomáciai kapcsolatok felvé­teléről. 1919 nyarán Afganisztánban jelent meg szovjet diplomáciai meg­bízott, októberben pedig Moszkvába érkezett afgán küldöttség. 1921. feb­ruár 28-án aláírták a barátsági szer­ződést. Ezt megelőzően, február 2S-án a Perzsiával kötött szerződés alapoz­ta meg a jószomszédi kapcsolatokat. Március 16-án Kemal Atatürk közre­működésével Törökországgal is barát­sági szerződést kötöttek. 1922-ben a genovai konferencia folyamán Csicse­­rln népbiztosnak, a szovjet küldött­ség vezetőjének április 16-án sikerült Németországgal is nyélbe ütni a szer­ződést. 1923. január elsején a Szovjetunió­nak a jogi elismerés alapján már 12 külföldi állammal, tényleges elismerés alapján pedig bat állammal volt kap­csolata. 1924-ben már Anglia, Olasz­ország, Ausztria, Norvégia, Görögor­szág. Svédország, Kína, Dánia, Mexikó és Franciaország következett. Ez az év úgy vonult be a történelembe, mint a szovjet állam burzsoá ország általi elismerésének éve. 1923-ben japánnal, 1926-ban Izland­­dal, Szaúd-Arábiával, Uruguayjal, 1928-ban pedig Jemennel hozott létre a Szovjetunió diplomáciai kapcsolato­kat. Az Egyesült Államok a Szovjetunió el nem ismerésének 16 éve után vál­toztatott álláspontján, s 1933. október 10-én Roosevelt elnök javaslatot tett Kalinyinnak, a Központi Végrehajtó Bizottság elnökének, kezdjenek tár­gyalásokat a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Ugyancsak 1933-ban Spa­nyolországgal is felvette, a diplomá­ciai kapcsolatokat a Szovjetunió. 1934-ben Albánia, Bulgária, Magyar­­ország, Románia és Csehszlovákia, 1933-ben Belgium, Luxemburg, Ko­lumbia, 1940-ben pedig Jugoszlávia vette fel a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval. 1941 első felében Thaiföld és Irak csatlakozott a Szov­jetunió diplomáciai partnereihez. A Nagy Honvédő Háború idején vette fel a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunió Ausztráliával, Kanadával, Kubával, Hollandiával, a konzuli kap­csolatokat Egyiptommal, Etiópiával, Costa-Ricával, Libanonnal, Nicaraguá­val, Oj-Zélanddal, Szíriával, Chilével, Bolíviával, Brazíliával, Venezuelával, Guatemalával, a Dominikai Köztársa­sággal, Ecuadorral és a Dél-afrikai Unióval. A háború végén a szovjetország már a világ 51 országával állott dip­lomáciai kapcsolatban. A második világháború után a gyarmatbirodal­mak romjain mintegy száz független állam keletkezett. A Szovjetunió ha­tározottan támogatja a fiatal fejlődő államokat a nemzetközi küzdőtéren. 1982. július elsején a Szovjetunió már 132 állammal tartott fenn diplo­máciai kapcsolatokat. Moszkvában 111 országnak diplomáciai képvisele­te, a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezetnek pedig képviselete van, to­vábbá 3 főkonzulátus nyílt szovjet területen. A. NYIKOLAJEV (Mezsdunarodnaja Zsizny) A „nagy furkósbot“ politikája a Karib-tengeren. (V. Fomicsev rajzaj A szovjet nép és vele együtt va­lamennyi szocialista ország népe, a haladó emberek világ­szerte megemlékeznek a gigászi sztá­lingrádi csata 40. évfordulójáról. Je­lentősége, a szovjet népnek és fegy­veres erőinek hőslesssége az idő múltával sem veszít jelentőségéből, sőt ellenkezőleg, egyre fényesebben ragyog a történelemben. A sztálin­grádi csata különleges helyet foglal el nemcsak általában a hadtörténe­lemben, hanem a szovjet népek egye­temes történelmében Is. joggal tart­ják áttörésnek, mellyel a Nagy Hon­védő Háború új szakasza kezdődik. Amikor az ellenfél 1942. november 19-én elkeseredetten ostromolta Sztá­lingrádot, elkezdődött a megtorlás. Három szovjet frontszakasz csapatai védekezésből döntő ellentámadásba lendültek, amely 1943. február-2-án Paulus hadseregének teljes szétzúzá­sával és a 4. náci páncélos hadsereg egy részének szétverésével ért véget. A nagy sztálingrádi csata szovjet győzelemmel végződött. A fasiszta Németország és csatlósat elleni háborúban kivívott győzelem az egész szovjet nép műve. Vala­mennyi fegyvernem együttes erőfeszí­tésével érték el. Méltóképpen hozzá­járult az ellenség leveréséhez a neve­zetes szovjet tüzérség, amelyet a Nagy Honvédő Háború éveiben mél­tán neveztek a „háború Istenének“. A szovjet hadsereg fő tűzerejét al­kotta mind a védelemben mind a tá­madásban, bebizonyította teljes fölé­nyét a hitleri Németország tüzérségé­vel szemben. A Moszkva felé vezető úton vívott harcokban sok tüzéralakulat szerzett dicsőséget harci zászlalnak. Közülük tizenhármán a gárdaalakulat elneve­zést érdemelték ki a harcokban tanú­sított kitartásukért és hősiességükért, harci feladataik példás teljesítéséért. 1944 óta a tüzérség napjaként ünnep­ük november 19-ét, mely napon kez­dődött 1942-ben a szovjet csapatok sztálingrádi történelmi nevezetességű ellentámadása. Ma ez a nap a rakéta­­csapatok és tüzérség ünnepe. A tüzérség harci történelmének egyik dicső fejezete a kurszkl csata. A csata előtti tüzérségi előkészület eredményes megvalósítása a támadás elhalasztására késztette az ellensé­get. A hadtép dolgozóinak hősies erőfeszítésével az ipar mind több tü­zérségi fegyverrel és kiváló aknave­tővel látta el a frontot. A hadsereg az utóbbi három évben évente mint­egy 120 ezer ágyút és százezer akna­vetőt kapott. A háború éveiben össze­sen mintegy 488 ezer ágyút és 350 ezer aknavetőt gyártottak. Tudvalevő, hogy a szovjet nép győ­zelme a Nagy Honvédő Háborúban egyszersmind a szovjet harcművészet győzelme volt. A szovjet tisztek és tábornokok a háború során sok elmé­let! és gyakorlati problémát eredmé­nyesen oldottak még a tüzérség ka­tonai bevetésével. A szovjet nép, a párt és a kormány nagyra értékelte a tüzérek harcművészetét. Több mint1 másfél milllő személyt tüntettek ki érdemrendekkel és érdemérmekkel, 1800 tüzér lett a Szovjetunió Hőse cím viselője. Az SZKP és a kormány Intézkedé­seket tett erős honvédelmi Ipar te­remtésére. Tekintet nélkül az Idő rö­vidségére, már 1941-ben szilárd hajtó­anyagú harci rakétákat állítottak elő, és megkezdték a BM-8 és BM-13 mintájú lőszerszállító autók gyártá­sát. Röviddel a Nagy Honvédő Há­ború kitörése után rakétafegyverek harci alkalmazására kiképzett külön­leges egységek jöttek létre a szovjet fegyveres erők keretéljen. A Szovjetunió nemzetközi helyzete az utóbbi évtizedekben lényegesen megváltozott. Véget ért a Szovjetunió tőkés körülzártsága, kialakult a szo­cialista világrendszer. A Varsói Szer­ződés a béke és a szocializmus őrsé­gén áll. A háborús veszély azonban nem szűnt meg teljesen. A legag­­resszívabb Imperialista körök az utób­bi időben igyekeznek meghiúsítani a nemzetközi feszültség enyhülését. Ezért a szocialista haza védelme objektív szükségszerűség és fontos feladata a kormánynak és az egész népnek, amit a Szovjetunió alkotmá­nya Is kifejez: „A Szovjetunió fegy­veres erőinek a nép iránti kötelessé­ge, hogy megbízhatóan védelmezzék a szocialista hazát, álljanak állandó harci készültségben, amely a minden agresszorral szembeni azonnali ellen­állás biztosítéka“. Igaz, Itt jelentős szerepet Játszanak a szovjet rakétacsapatok és tüzérség, amelyek mindig résen vannak, készen állnak, hogy becsülettel teljesítsék a haza utasításait, a szocializmus, a bé­ke és a népek biztonsága védelmének hazafias és Internacionalista köteles­ségét. JAN MICATEK >m .‘WS'»TW»nl>Tmj IW-дя Ä tizenegyedik ötéves tervidő­szakban a városiak és a falu­siak jövedelme gyakorlatilag egyenlő lesz, s ez a szovjet társada­lom egyik legnagyobb szociális vív­mánya. Hosszú évtizedekig a falu az életkörülmények és az anyagi viszo­nyok tekintetében elmaradt a város mögött. A mezőgazdaság gyorsabb ütemű fejlesztése lehetővé tette, hogy a kolhozparasztság életszínvonala is emelkedjen. A falu életében bekövetkezett szo­ciális változások Igen Jelentősek. Az ott élő gyermekek számára Is kötele­ző a középfokú végzettség. Javul' az orvosi, a társadalombiztosítási, a nyugdíjellátás. A lakásépítés falun, miként Szibériában és a Távol-Kele­ten, elsőbbséget élvez. A falu az élet- és munkakörülmények tekinte­tében még mindig hátrányban van a város mögött. Sok az olyan falu, a­­mely átépítésre, felújításra, közműve­sítésre szorul. A Szovjetunióban gyakorlatilag be­fejeződött az élelmezési program ki­dolgozása, amely a 11. ötéves terv és a 8Ö-as évek gazdasági fejlesztésének központi programja. E program tel­jesítése elsősorban a falvak dolgozói­tól függ, attól, hogyan tudnak bánni az új technikával, miként tudják fel­használni a kémia, a biológia és más tudományágak eredményeit. Különösen fontos lesz a következő években a gépesítés fokozása. A Szovjetunióban — mint ismeretes — a mezőgazdasági termelés jobbára kedvezőtlen éghajlati viszonyok kö­zöt folyik. Éppen ezért egy termelési egységre több munkát és anyagi esz­közt kell fordítani. Ha a komplex gé­pesítés befejeződik, akkor az egy dol­gozóra jutó gépesítettségt szint 00 ló­erő lesz, míg 1985-ben ez csak 40 ló­erőt tesz ki. A Szovjetunióban — különösen az Ipari növények termelésében — indo­kolatlanul nagy a kézi erővel végzett munka részaránya. A 11. ötéves terv­időszakban a cukorrépa, a gyapot és a lentermelés gépesítését befejezik. A mezőgazdasági termelés fontos láncszeme a talajjavítás. Az aszályok óriási veszteségeket okoznak. Mivel a Szovjetunióban a gabona kéthar­mad részét a száraz, a kockázatos földművelés övezeteiben termesztik, a melioráció hatékony eszköz a ter­mészeti csapások elleni védekezés­ben. Attól függetlenül, hogy eléggé költséges. A mezőgazdasági bruttótermelés 1968. és 1980. között 49 százalékkal nótt, a lakosság számának 15 száza­lékos növekedése mellett. Néhány élelmiszer, mindenekelőtt a hús ter­melése azonban elmarad a népjólét növekedésének ütemétől. A szovjet emberek saját tapasztalatukból tud­ják, hogy a mezőgazdasági problémák megoldása nem könnyű dolog. De nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a bőség, az anyagi jólét min­den család életében normává váljon. A város és a falu közötti szociális különbségeket megszüntető gazdasági folyamatok azonban még korántsem fejeződtek be. Gennagyij Piszarevszkij, APN KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK November másodtka emlékezetes esemény marad az Egyesült Államok életében. Lesújtó ha­tású esemény. A túlzás elkerüléséért nem hasonlítjuk a húszas évek totá­lis tőzsdei összeomlásához, a „fekete péntekhez“, de az Időközi választások eredménye Reagan számára kisebb „politikai földrengéssel* ért fel. Amerikai törvényhozási szokások szerint félidőben, azaz az elnök és kormánya politikájának első, konkré­tan érzékelhető eredményei után az Unlő 50 államából 36 államban újra­választják a szenátus tagjainak har­madrészét, az egész képvlselóházat és az államok élén álló kormányzó­kat. A félidei választásokat a kormány számára kedvezőtlen közvélemény­kutatás előzte meg, egyidejűleg nem­csak a nyugat-európai országokban, hanem az Egyesült Államokban Is nagyarányú akciókkal jelentkezett a békemozgalom, s részvevőivel nem­csak az aktív békeharcosok, hanem a mind nagyobb munkanélküliség kö­vetkeztében a szociális helyzet pere­mére Jutott elbocsátottak tömeghada Is gyarapította az ellenzék táborát. Az USA-ban 11 milliónál nagyobb a munkanélküliek száma, s ez politikai szempontból sem lebecsülendő tény. Reagan tábora Idejében felismerte a veszélyt, s ha már a kprmány poll­­kltájának következményei okozta tö­megtámadást nem Is tudta kivédeni, anyagi áldozatokkal próbálta Reagan érdekében támogatni a választási kampányt, és a szó szoros értelmé­ben a választók megvásárlásával biz­tosítani a kormány támogatását. Kö­zel 150 millió dollár gyűlt össze erre az alapra, de a választók mégis csak kifejezésre juttatták nem éppen hí­zelgő véleményüket a Fehér Ház po­litikájáról. Szinte egyetértettek Ralph Naderral, az elesettek ügyét felka­roló ügyvéddel, akt kijelentette: „Ez a szemérmetlen gazdagok Az ldóközi választások kimenetelé­re döntő hatással volt az Unió gaz­dasági helyzete, mely viszont elvá­laszthatatlan az Egyesült Államok kormányának háborús politikájától. A bojkottok, embargók fegyvere vlsz­­szafelé sült el. Százezreket, milliókat foglalkoztatő amerikai társaságok Keserű oirulák В estek el szovjet megrendelésektől, az amerikai kormány nyomása a nyugat­­európai szövetségesek iparát Is érzé­kenyen sújtotta, s fő előidézője volt az Egyesült Államok és szövetségesei közötti viszony elmérgesedésének, a feszültség fokozódásának. Ugyanak­kor a Fehér Ház feszültségélező po­litikája, a vllágbékét veszélyeztető aránytalan fegyverkezése felemésztet­te a szociális kiadásokra szánt ősz­szegeket — pedig annak Idején, az elnökválasztási kampánykor ez volt az a mézesmadzag, melyet Reagan meglebegtetett választóinak orra előtt, s különösen megnyerte a szociálisan gyenge társadalmi rétegeket. A félidei választások eredményei a vártnál Is rosszabbul végződtek Rea­gan táborára nézve. A 435 tagú kép­viselőházban a mandátumok 265:168 arányban változtak a számbelileg megcsappant köztársaságpárti képvi­selők kisebbsége mellett, a Demokra­ta Párt képviselői javára alakultak. A szenátorok 54:46 aránya mellett a köztársaságpértlak megőrizték fölé­a kormány kormánya“ nyűket, de a kormányzók száma 35:15 arányban megint a demokratapártiak javára változott. A félidei választások tehát kézzel­foghatóan bizonyították az amerikai kisemberek és a józanabb gondolko­dású vállalkozói körök véleményét a Reagan-kormányzatróJ és ennek meg­felelő szemléletváltásukat. Különösen szembetűnő például az Ipari munkás­ság helyezkedése. A múltban a De­mokrata Párt politikáját támogatta, majd csalódásai folytán, Reagan ígé­reteinek és csábításának engedve — a Köztársasági Párt mellé szegődött, most azonban újra elpártolt a kon­zervatív köztársaságpárti irányzattöl és a Demokrata Párt jelöltjeit támo­gatta a választásokon. Reagan és az amerikai ultrakon­zervatív körök szépítik vereségüket, s azzal vigasztalják magukat, hogy „rosszabbra számítottak“, s a válasz­tók hangulata kiszámíthatatlan és változékony. Am a haladó világsajtó másként látja a dolgokat. Francia baloldali lapok például Reagan „fél­vereségéről“ írnak, s megállapítják, bogy „visszavonulóban van a Reagant két évvel ezelőtt győzelemre segítő hullám““. Hasonló hangnemben ír a többi európat sajtó zöme ts. Csak a reak­ciós, konzervatív lapok, mint például a párizsi Figaro csörtetik a kardot Reagan hidegháborús politikája mel­lett. A politikai lapok általában meg­állapítják, hogy a Reagan-kormány­­nak újra kell rendeznie sorait, felül kell vizsgálnia eddigi politikáját az amerikai kisemberek és józan vállal­kozók, valamint a nyugat-európai szövetségesek kifejezésre juttatott szemléletével és elvárásaival egyez­tetetten. Felfigyeltet a Washingtonnal szem­ben most elfogultsággal aligha vá­dolható kínai sajtó, mely megjegyez­te, hogy a Reagan-kormánynak a „következő legsötétebb évekkel“ kel) szembenéznie. LÖRINCZ LÄSZLÖ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents