Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-13 / 45. szám
1982. november IS. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Minek a rovásara irhatük az elhuHósi veszteségek? Az érintettek rendszerint a tartástechnológia hiányosságaira, a tejpótlók és a keveréktakarmányok nem megfelelő összetételére vagy rendszertelen szállítására, a kapacitások hiányára, vásárlás esetén a legyengült, fertőzött állatok betelepítésére, az elégtelen állategészségügyi szolgáltatásokra hivatkoznak mentségül. Annál kevesebb szó esik arról, hogy ők maguk mit tesznek az elhuilási veszteségek csökkentése érdekében. Az állategészségügy az elmúlt évek során sokat fejlődött. Hatásos oltószerek, vakcinák fejlesztésével, széles körű alkalmazásával a veszélyes járványos betegségek — többek között a gümőkór és a brucellózis — háttérbe szorultak. A tehenek betegségekkel szembeni ellenállóképessége — megfelelő tartási és takarmányozási feltételek mellett — jelentősen javult. Az országszerte jól kiépített állategészségügyi szolgáltatásoknak köszönve a fellépő fertőző betegségek gócai idejében felismerhetők, s további terjedésük gyorsan megakadályozható. Egyet azonban minden állattenyésztőnek tudatosítania kell: a legjobb állategészségügyi be-Hogy ebben valóban az emberi tényező játssza a legnagyobb szerepet, arról az egyes mezőgazdasági üzemek között tapasztalt aránytalanul nagy különbségek tanúskodnak. A borjúelhullásban például az eltérések 0,20 százaléktól 14 százalékig terjednek. A nyugat-szlovákiai kerület gazdaságai közül a Dolná Dubová-i, a Bratisiava-Vajnory-i és a féli (Tomášov) szövetkezetben a borjúelhullás nem haladta meg az egy százalékot, ezzel szemben a Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaságban, valamint a nádszegi (Trstice), a lakszakállasi (Sokolce), a nemesócsal (Zemianska 01- öa) és a Most pri Bratislava-i szövetkezetekben 14—12 százalék között ingadozott. De a hűli, a nagyölvedi (Vefké Ludínce), a bajcsi (Bojt), a Pusté Sady-i, a Výčapy-Opatovce-i szövetkezetben is elérte a tiz százalékot. A statisztikai adatokból kiderült, hogy a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdasági üzemeinek úgyszólván egyharmadában a borjúelhullás meghaladta az öt százalékot. MVDr. Karol Tureöekkel, az Állami Állategészségügyi Felügyelőség szarvasmarha-tenyésztési részle-Szükséges megjegyezni, hogy az elhullások többsége az éjszakai órákra vagy szombatra és vasárnapra esik. Ugyanis csak kevés mezőgazdasági üzemben biztosítanak megfelelő szolgálatot. Az éjjeliőrök többnyire nyugdíjasok, vagy nem rendelkeznek kellő szaktudással a legszükségesebb állategészségügyi intézkedések elvégzésre vagy az állat anegbetegedésének a felismerésére. Felmérések szerint azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol az ellésekhez nem biztosítottak kellő szolgálatot, a borjúelhullás aránya elérte a hat százalékot. A boriak szakszerű Itatásával az elhullást veszteségek jelentősen csökkenthetők avatkozás is semmisnek bizonyai, ha ez nem párosul a kellő higiéniai és tartástechnológiai feltételek megteremtésével. Az intézkedések hatására az állatelhullásban jelentős javulás tapasztalható. Az elhuilási veszteségek azonban így is főleg a szarvasmarhaállományokban számottevőek. Ezt a statisztikai adatok is világosan tanúsítják, s jelzik azokat a népgazdasági szempontból tetemes károkat, amelyeknek túlnyomó hányadát meg lehetett volna előzni körültekintőbb szervezéssel, ellenőrzéssel, fokozott technológiai fegyelemmel, a higiéniai előfrások betartásával, vagyis tömören fogalmazva: a munkához való felelősségteljes hozzáállással. Habár a százalékokban kifejezett elhullás aránya nem is tűnik annyira veszélyednek, darabszámban feltüntetve — a tartási, takarmányozási és a biológiai anyagra fordított költségek figyelembevételével — mindenki számára világossá viliik, hogy milyen nagy arányban rontja a szarvasmarha-ágazat gazdaságosságát. Szlovákiában csak az eltelt háromnegyed év folyamán több mint 4S ezer darab szarvasmarha hullott el, azaz 2,24 százalék. Elhullás következtében a tehénállomány 0,57 százalékkal, úgyszólván 3 ezer 500 darabbal csökkent. A borjúelhullás is számottevő. Országos viszonylatban 4,55 százalék, vagyis 22 ezer 000 darab. gének főállatorvosával folytatott beszélgetésünk során legalább részben próbálkoztunk fényt deríteni a számottevő elhullásuk, valamint a gazdaságok között tapasztalt indokolatlanul nagy aránytalanságok okaira. A beszélgetésből kiderült, hogy a teheneknek több mint a fele az állatorvos tudomása vagy jelenléte nélkül hullott el. Ebből arra lehet következtetni, hogy több esetben az állatok betegségét, sérülését nem derítették fel idejében, amikor szakszerű állatorvosi beavatkozással az állatok egy részét meg lehetett volna menteni. Komoly problémát jelentenek e nagy kapacitású, korszerű technológiával ellátott tehénistállók is. Az állat alkalmazkodóképességét túlhaladó, vagyis természetes életmódjával ellentétes tartási körülmények következtében a tehenek többsége a laktációs csúcs elérése előtt selejtezésre kerül. Ma már több gazdaságban saját kezdeményezésből az istállók átalakításával vagy korszerűsítésével kedvezőbb tartási feltételeket teremtettek. Az állategészségügyi felügyelőség dolgozói szorgalmazzák a nagy kapacitású állattartó telepeken az állategészségügyi létesítmények kiépítését, ahol azonnali állatorvosi beavatkozásokat és egyszerűbb műtéteket lehetne elvégezni. A borjúelhullások leggyakoribb okát a helytelen tartásban és takarmányozásban kell keresni. Igaz, gyakran figyelmen kívül hagyják azt a fontos követelményt is, hogy az egészséges borjak felnevelése a vemhes tehenek gondozásával kezdődik. Ha elmulasztják a tehenek nyolc, de legkésőbb hat héttel az ellés előtti szárazra állítását, életképtelen, gyenge ellenállóképességfi utódok születnek. A borjúnevelés kezdeti szakaszában döntő tényező, hogy az újszülött állat az ellés utáni kilencven percben föcstejhez jusson. Ugyanis csak e rövid idő aiat veheti föl az anya szervezetében levő ellenanyagokat. A borjakat 4—6 órás Időközökben szükséges itatni. Később négyszer-ötször naponta. Ebből a szempontból optimális az itató automaták vagy a dajkatehenek alkalmazása. Sajnos ezt az igen kedvező megoldást csupán a tehenészeti telepek 3,4 százalékában alkalmazzák. A mezőgazdasági üzemek több mint negyven százalékában még a legfiatalabb korcsoportú borjakat Is csak naponta kétszer itatják. Ennek következtében gyakoriak a hasmenéses megbetegedések és az elhullások. Több mezőgazdasági üzemben profiiaktóriummal sem rendelkeznek. Sok helyütt — helytelenül — a tehénistállókban tartják a borjakat, az anya mellett megkötve. Szlovákiai viszonylatban a borjak 9,4 százaléka sérülés következtében hull el. A borjúneveldéket úgy kell kialakítani, hogy fertőző megbetegedés esetén az állatokat el lehessen különíteni. Erre a lehetőséget pedig a mezőgazdasági üzemek több mint 55 százalékában nem teremtették meg. Ezekben az esetekben is a borjúelhullás jóval meghaladja az öt százalékot. A tej pótlók rendszertelen szállítása, s ennek következtében gyakori váltása emésztési zavarokat okoz. Igaz, ez nem a mezőgazdasági üzemek hibája. De az már igen, hogy a tejpótló tápokat sokáig raktározzák és a borjakat elöregedett, romlott tápokkal itatják. Nagy elhullások tapasztalhatók azokban a gazdaságokban is, ahol a tejet nem melegítik fel optimális hőmérsékletre, vagy a nyári időszakban romlott, megsavanyodott tejet itatnak, vagyis ahol nem tartják be az itatás higiéniai követelményeit, az itatóberendezések rendszeres fertőtlenítését és tisztítását. A hasmenéses és egyéb fertőző megbetegedések elkerülése végett, alapvetően fontos követelmény a profiiaktóriumok és a borjúneveldék rendszeres fertőtlenítése, valamint az itatóberendezések tisztítása. Nem kivételes eset, hogy a profilaktóriumot ki kellett telepíteni, mert a rendszeres fertőtlenítés elmulasztása következtében a fertőzések szüntelen forrásává vált. Ugyancsak fontos követelmény a borjúneveldék szakaszos ki- és betelepítése, amely lehetővé teszi a rendszeres fertőtlenítés elvégzését. A nagy kapacitású központi borjúneveldék esetében fokozott mértékben Ügyelni kell arra, hogy a borjak beszerzési körzete lehetőleg mindig ugyanaz legyen. Így az állategészségügyi szolgálat könnyebben derítheti fel, hogy melyik mezőgazdasági üzemből szállítják a beteg, fertőzött egyedeket, amelyek növelik az egész borjúállomány elhullást arányát. Az elmondottak világosan jelzik, hogy az állatelhullások tekintetében jelentős tartalékaink vannak. Többnyire olyan hiányosságokról van szó, amelyek különösebb költségek nélkül megfelelő munkaszervezéssel, ellenőrzéssel a tartástechnológia! és higiéniai követelmények betartásával, az állatgondozók szakképzettségének növelésével, de főleg a becsülettel végzett munkával kiküszöbölhetők. A teljes felelősséggel, az odafigyeléssel végzett munka jól kamatozik. KLAMARCS1K MÄRIA Az egészséges borjúállomány kialakítása a tehenek megfelelő tartást és takarmányozási körülményeinek megteremtésével kezdődik Fotö: Kovács István és Tóth József Újítások A DZ—100-as típusú fejőberendezések légszivattyújának működését villanyáram biztosítja, közvetlenül a villanyhálózatból. A villanyáram kiesése esetén a fejős leáll. A légszivattyú zavarmentes működtetéséhez nem volt megbízhatóan megoldva a szükséges pótenergia biztosítása. E komoly problémát a voderadyi szövetkezet gépjavítói igyekeztek megoldani. Ojításl javaslatuk, amely a villanyáram kiesése esetén a légszivattyú pótmeghajtásának megoldására irányult, sikeresnek bizonyult. Az újítási javaslat lényege a követ-A fejes áramkiesés esetén is megoldható kező: a szabványosított novodúr töm- ségével egy egységbe illesztették. Az egyenlítő légüst külső részére spirálő könyökét (3.) novodúr ragtapasz- így kialakított egységet a traktor lis tömlőt szereltek fel (5.), amely a szál rögzített — a rajzon látható 2. (Z 50 Super stb.) szivattyú tömlőié- DZ—100-as fejőberendezésnek a tar-' és 4. számú lllesztőszelvény segít- nek nyílására csavarták rá. A ki- tozéka. A spirális tömlő másik végét (5.) a DZ—100-as fejőberendezés vákuumos tömlőjére szerelték úgy, hogy a zárt körből a kiegyenlítő légüstöt kihagyták. A traktor beindítása után a motor üzemeléséhez szükséges levegőt a vákuumtömlőn keresztül biztosították. A szükséges vákuum a motor fordulatszámának módosításával állítható be. Az újítási javaslat segítségével villanyáram-kieséskor is zavarmentesen végezhető a fejés, šKezálta! az ilyen esetekben keletkezett tejveszteség is megakadályozható. «— inf.—< A változékony őszi időjárás ás a többéves tapasztalatok arra ' sarkallják a mezőgazdasági és a felvásárló üzemeket, hogy minden percet használjanak ki a megtermett értékek gyors és minél kisebb veszteséggel történő begyűjtéséhez. A rozsnyél (Rožňava) járásban a szervezési-irányítási módszerek tökéletesedésével évről évre gyorsul a felvásárlás menete. Érre sajátos példákkal is szolgálhatunk, bár az Idén a gyengébb hektárhozamok „könnyítést“ jelentettek a felvásárló üzemeknek. A mákból Jóval kevesebb termett a tervezett kétszázhúsz ton* nával szemben. Minősége ellenben megfelel az állami szabványok* nak. Az előző években a felvásárlóknak sok problémájuk adódott abból, hogy némely gazdaságban egy menetben kombájnnal takarl* tották be a mákot. A termést emiatt nem tudták tökéletesen megtisztítani a gyommagvaktól, s ez exportkötelezettségük teljesítését Is veszélyeztette. Nem beszélve arról, hogy a nagy nedvességtartalom hosszadalmassá és körülményessé tette a szárítást is. A felvásárlók és a máktermesitő gazdaságok vezetői ■ jobb ml-Kiegyensúlyozottabb nőség érdekében megtették a szükséges intézkedéseket. A közös megállapodás alapján az idén minden gazdaságban kézzel törték a mákot és a nedvességtartalom csökkenése után csépelték ki. Ennek következtében lényegesen együttműködés Javult a mák minősége és szárítani sem kellett; tárolása is biztonságosabb. A lóbabból százötven tonna felvásárlásával számoltak a takarmányalapokba. Ennek a mennyiségnek mindössze az egyharmada termett meg a kedvezőtlen Időjárás következtében. A nagy foszfortartalmú és fehérjedús alapanyag bizony hiányozni fog a keveréktakarmányok össztételéből! A felvásárlók vélemlhye szerint ajánlatos volna, ha a járásban növelnék a lóbab termesztési területét Az esős időjárás miatt nehézkesen, lassan haladt a szemes kukorica beíakarítása. öt mezőgazdasági üzem foglalkozik — összesen 590 hektáron — a termesztésével. A felvásárolandó mennyiség: háromezer tonna. Szállítási ütemterv Itt nem létezik. A felvásárlás nem okozott gondot és torlódást, amióta kibővítették a beöntőkosarak számát és ötletes újításokkal hatvan tonnára növelték befogadóképességüket. Külön beöntőkosár van a száraz, és külön a nedves terményre. A KOLBAN típusú szárító kapacitása húsz tonna óránként. Az idén mindössze kétszeri szárítással volt raktározható a kukorica, amelynek nedvességtartalma huszonkét százalék; hat százalékkal kevesebb az előző évek átlagánál. A pelsőci (Plešivec) szövetkezet kivételével i— ahol nincs tisztító i— minden szövetkezet tisztított állapotban szállította a kukoricát. A hosszúszóiak (Dlhá Ves), pedig még 18 százalékos nedvességtartalomra szárítják is. Az átlaghozam a terven alul maradt. Részben a szárazság, részben pedig a nagy betakarítási veszteség miatt, ami nagyjából a felelőtlenül végzett munkának és a gyakori lopásoknak a következménye. Sajnos ennek megfékezésére nem dolgoztak ki hatásos védőintézkedéseket. Az őszi termények felvásárlása során előforduló negatív jelenségeket az utóbbi években sikerült elhárítani, vagy legalábbis minimálisra csökkenteni. A takarmányalap stabilizálásában viszont továbbra Is gondot okoznak az ingadozó- hektárhozamok. Ebben az időjárástól való nagy függőség mellett a nagy betakarítási veszteségek, a gépesítés alacsony színvonala, de a számtalan szubjektív tényező is közrejátszik. *—korcsmáros—
