Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-13 / 45. szám

UN. november 11

SZABAD FÖLDMŰVES

KARPATONTŰL - BARÁTOK KÖZÖTT

Ai új antóbnsi könnyedén

Jut mind feljebb a Szlnevárl hágd kanyargó» Utján. Gyönyörködtet a Trebal- Ja folyó mente, a »ejtelme» fenyörengeteg. Hirtelen két szarvas kerül a szemünk elé. Egy pillanatra megállnak, mintha csak azért tennék, hogy az ügyes fotósok lencsevégre kaphassák őket. Fejüket a magasba emelik, majd tovább Iramodnak a fenyvesbe.

Utunk végcéljához, Szvobodához érkezünk. Gyalog közelítünk a településhez, hogy Jobban szemügyre vehesstlk a tájat, a környezetet.

Hatalmas épület. Ajtaján flszhajú ember lép ki, s felénk közelit. Nylroda Ivánként mutatkozik be. Keze kérges (egész életében favágó voltl). Napbarnított arcán sokasodó ráncok. Már nyugdíjas, de még most sem nyugszik: karbantartó. S mivel Jól beszéli az ukrán, a szlovák, a magyar és a román nyelvet, Idegenvezetőként Is hasznos dolgot müvei.

Eléggé szétszórtak a házak. Mintha csak haragos szomszédokként távolodtak volna el egymástól, hogy kevesebbet perlekedhessenek i— Ne csodálkozzanak rajta >— magyarázta Idegenvezetőnk a régmúlt Idők uraitól szökött emberek telepedtek Itt le, Itt rejtőztek el bizonyos Ideig ez erdőben a világ szeme elől. Településüket ezért Is nevezték el Szvobodának (Szabadság)... Negyven évvel ezelőtt mintegy húsz ház volt itt... A Nagy Honvédő Háború után azt ajánlották az Illetékesek, hogy települjünk át Poljanára. Javaslatuk akkor logikusnak Is tűnt, mivel híján voltunk kultűrháznak. Egy picinyke szatócsüzlet volt csupán a településen. Gyerekeink bérelt szobácskábán tanultak, ami moziteremül Is szolgált; hetente egyszer vetítettek akkoriban benne filmet. Villany, megfelelő út? Nem létezett. Az lttlakók, e mostoha viszonyok ellenére sem siettek az áttelepüléssel...

i— Mégis, ml tartotta Itt Önöket?'

— Hogy ml? Hát a tá] szépsége, a hagyománytisztelet, meg miegymás.

A későbbiekben megtudjuk, hogy olyan lakodalmakat sehol sem tartanak, mint itt. Egyedülálló élményt nyújt a pásztorok havasi legelőkre Indulása előtti búcsúztatás. Ez alkalommal tucatjával Jönnek Ide a turisták busszal >— Ungvárról, Munkácsról, Beregszászról és további városokból.

A település ma már nem a régi. Az erdészeti kombinát egészségügyi központot, klubot, munkásszállót épített. Turistaközpont üzemel Itt, tágas étteremmel. Olyan létesítmények ezek, amelyek bármely falu díszére válnának.

Kísérőnk arca felderül, amikor az örömteljes változásokról beszél, amit kizárólag a szovjet hatalomnak köszönhetnek. Azt például, hogy az utődók mér korszerű Iskolában sajátíthatják el mindazon Ismereteket, amelyek az életbe Induláshoz szükségesek. Tévéantennák magasodnak a családi házak fölé. Az élelmiszerek, árucikkek helyben megvásárolhatók a korszerű üzletben. A különféle újságok, folyóiratok garmadáját Pavlls Márta, a postás kézbesíti.

Összkomfortos családi ház több mint félszáz. Viszont a régieket sem bontják le; gondosan órzlk az utókor száméra.

Szóljunk a lakosokról Is: Szanylék például Kőrösmezőről telepedtek Ide; Mária lányuk már Itt született, szépen beszéli a szlovák és a magyar nyelvet.

Mária kezdeményezi: tekintsünk be a klubba. Ajánlatát

műnket.. > A kereset? Éhbér volt az csupán.*

Kúsznék Mihály, a Szvobodal Erdőgazdaság vezetője büszkén etnlltl, hogy havonta több ezer köbméter épületfát Indítanak útnak. Legjobb: Hava] Iván komszomol-brlgádja. A brigádtagok versenyeznek egymással. Ki a Jelenlegi verseny győztes? Nem más, mint Babies Iván. Az Ifjú munkaközösség szakoktatója Kovács Iván, tapasztalt famunkás, akinek a fial Is az erdőgazdaságban dolgoznak. A másik élenjáró brigád vezetője Rusznák András; ebben a munkaközösségben Mlhall Koreckij, Sztyepan Nanyinyeo és Babie* Mihály a legpéldásabb. Szakmájuk Igazi mesterei.

— Havejékkal nem könnyű versenyezni <— mondja Rusznák

Y

FI

j

n

5

□

5

u

Yuhommm

szívesen fogadjuk. A művelődés, szórakozás hajlékában rend, tisztaság. A falakon fényképösszeállltások, diagramok, melyek a Vörös Csillag kolhoz termelési sikereiről, életéröl tanúskodnak.

A klubvezető, mintegy kiegészítésül még elújságolja, hogy a XI. ötéves tervidőszak végéig Jelentősen gyarapodik a szülő anyák fizetett szabadsága. Ezenkívül a sokgyermekes anyák különböző kedvezményekben, előnyökben részesülnek.

Az ezirányú szociális gondoskodással kapcsolatban Nylroda Vaszillna a következőképp vélekedik:

(—i Tizenkét gyermeket szültem. Valamennyit nagyon szeretem. A szovjet hatalom hem csupán nagyra becsüli, hanem többféleképpen segíti Is a nagy családosokat, hogy boldogulhassanak.

S beszél erről, hogy csakis Jöt hall Gyurka fiáról, aki fakitermelő a Rusznák András által vezetett szocialista brigádban. Traktoros. Nagyszerűen kezeli gépét (a Nagy Honvédő Háborúban harckocslzőkánt állt helyt!). Jól megy dolga: havonta megkeresi a háromszáz rubelt.

Apja, Iván bácsi, ezzel ellentétben közread egy csipetnyit abból, miként tengette életét a famunkás 40—45 évvel ezelőtt: „Ml erdőmunkások 1935 áprilisában, a faúsztatók meg 1942-ben sztrájkoltak, nagyobb bért követelve. Akkoriban csupán a bal^a meg a fűrész volt a szerszámunk. Télvlz Idején kunyhóban éjszakáztunk. Tüzelni kellett, nehogy megfagyjunk, a füst meg marta a szebrlgádvezetó. — Fiatalok, erőteljesek, ügyesek. A ml előnyünk? — A tapasztaltság, a szívós célratörés, az önkéntes fegyelem.

Visítanak a fűrészek, csattognak a balták. Érces hangot adnak a lánctalpas erőgépek.

De nehogy azt higgyük, hogy Szvobodán csupán az erdőirtáshoz, a fakitermeléshez értenek. Évente mintegy 90 hektárnyi a facsemetékkel beültetett terület.

Érdekes a Ternavcsuk család: az apa erdömunkás, a fia erdész, Nyina, a lány meg faültető. Kár, hogy a velük való beszélgetés Idő híján elmaradt.

Amint a fenyvest járjuk, lépten-nyomon meggyőződhetünk arról, mennyire szeretik és gondozzák a Kárpátok e zöld kincsét, védik a természetet. S az sem véletlen, hogy évente a turisták tömegei keresik fel ezt a vidéket. Nemcsak a híres Szlnevárl tő vonzza őket, hanem a 800 méter tengerszlnt fölötti Szvoboda település Is.

Nagyon megörvendeztetett az, hogy Fedor Antalnak, a M1ZSHIRJAV erdészeti kombinát Igazgatójának szavalt is hallhattam, akt a kerületi tanács képviselője.

>— Kitűnőek a szvobodal fa* kltermelök. Nélkülük aligha boldogulnánk. Mindent megteszünk, hogy kedveljék munkahelyüket. Segítjük a magánépítkezést, különféle épületanyagokat utalunk ki nekik. A Szlnevirszkéja Poljanán tanuló gyermekeiknek szállítójármüvet biztosítunk stb.

Ismét a faluban vagyunk. Idegenvezetőnk kedves neje, a Jóságos Vaszillna néni azt kérdezi, iieretJOk-e • Juhtúrót?,

Megkóstoljuk. Kitűnő. Míg ■ többiek falatoznak, a régi népviselet felől érdeklődöm.

i—i A magamfajta emberek csak fehér Ingben mehettek végig az utcán i—i magyarázza Ivén bácsi. >— A Jobbmódúaknak fehérharisnya, a szegényeknek posztőharlsnya dukált. Látja, ma már a tarka Is ]6, senki eem szól meg érte. Nyáron a gyapotgatya volt a divat. A legények övét pikkelyes nadrágszíj fogta át és a pirosfehér, babos sure dívott

Aztán vendéglátónk a tánccsoporttal hozakodik elő. Ha fellépnek *—> helyben vagy Idegenben ; fehérharisnya van mindegyikük lábán.

r— A gyakorlati, mindennapi életben? Szerepel-e a népviselet?

i—i Legfeljebb csak vasárnaponként. Am augusztus 24-én, vagyis Bertalan-napon Igazából. Ekkor a legények piros, a házasemberek fekete nyakkendőt kötnek. Leginkább az asszonyok ragaszkodnak még a népviselethez. A feketekendót egyikük sem hagyja el. Azért akad még nagyágy, széles lepedővel, tizennyolc párnával. Van még kanapé és tulipános láda is, tele fersinggel és húsz-harminc pendellyel, gyapotinggel. p

— Létezik-e még szegényember?

— Már csak emlékezetben. A dologszerető ember manapság uramul él, amiről a háború előtt nem is álmodhatott. Jómód, kultúra költözött a lakásokba.

— Hogyan ölnek a mai fiatalok?

— önállóbbak. Szakmájuk van. Jól keresnek. Másként szórakoznak, mint mi... Az én legénykoromban minden településnek táncháza volt. A legény csak a barátjával mehetett szeretőt keresni. Egyedül nem léphette át a lányosház küszöbét... Ki kellett a lányt hivatni... Ma már mindez a múlté: együtt járnak dolgozni, fiúk, lányok, s a művelődési házban is közösen szerepelnek.

Estére jár az Idő. Szedelőzködünk. Nylroda Vaszllina ezen megütközik, majd melegen ajánlja, vegyünk részt a fonóesten. ,

Részt vettünk. Ternavcsukéknál. Megtelt a tágas helyiség. A háziasszony lánya gyapjúfonalat font; a Rusznák-lány gyapjúszvettert kötött, LJubov meg futőszőnyeget készített. Mindenkinek megvolt a maga elfoglaltsága, dolgoztak a fürge ujjak. De a beszélgetés, a nóta sem hiányzott. Sző esett a tegnapról, a mérői és a holnapról. A Vörös Csillag kolhoz sikereiről. А XXVI. pártkongresszus határozatának teljesítéséről, a világbéke megőrzéséről, az atomháborút kirobbantani szándékozó őrültek kezének lefogásáról, a világ haladó erőinek összefogásával.

A fel-felcsendülö népdalokból Is a szovjet nép tehetsége, Jövőbe vetett hite, rendíthetetlen békeakarata csendült ki. Az a boldogság, amely eltölti a Verhovinán élő, szvobodal embereket

ILLÉS BEIJTALAfi

Tettrekész nyugdíjas

Az oroszkai (Pohronský Rusko») Csudát Gézát a lakosok közül sokan az élet értelmét kereső, mindig J-obbra, többre vágyé embernek ismerik.

— Sosem vágytam el Innen, magához láncolt szülőföldem, a romantikus Garam-part. Édesapám tanácsait hallgatva, itt húztam az első barázdát. Karán megismerkedtem a mezei munkával, szüleimnek segítettem: az állatok körül és a határban. így erősödött meg e termőfölddel, a tájjal való kapcsolatom.

Géza megmaradt a kevéske földjüket makacs igyekezettel művelő, gazdagabb termésre kényszerítő szülők körében. Nemcsak dolgozott, nevelte az állatokat, hanem minden alkalmat megragadott tudása gyarapítására. Szakkönyveket tanulmányozott, majd elvégezte az aranykalászos tanfolyamot.

Aztán jött a felszabadulás, ezt követően meg a szövetkezeti gazdálkodás bontogatta szárnyait, egyre terebélyesedett. Riportalanyunk nem sokat tétovázott: felismerte a boldogulásához vezető utat, belépett a szövetkezetbe. Etette, fejte a

reáblzott teheneket. Persse eleinte nem volt az könnyűt kézi erővel kellett mindent végeznie. Aztán később fejőgép könnyített a sorsén. Ezek utá« már csak az utőfejést kellett végeznie. Nagyon lelkiismeretesen gondozta a teheneket. Megtanulta: csak a becsülete« munka húzhat jó eredményt.

... Mint ahogy hozott is, hiszen az utóbbi években Is kllenc-tizenegy liter tejet fejt naponta tehenenként. Áldozatos, tettrekész, eredménye« munkáját, példamutató igyekezetét felettesei nagyra becsülték. Nyugdíjba vonulása alkalmából miniszteri kitüntetésben részesült.

Am nyugdíjasán is tettrekés*. Bár egészségi állapota kissá megromlott, géptelepőrként áll helyt reggeltől napestig. Gyermekeire nincs gondja: Irén gimnáziumi tanár, Rózsa meg építészmérnök.

Az efsz ellenőrző bizottságának, a CSEMADOK-szervezetnek volt sok éven át tagja. Hpsznnegyszer adott díjmentesen vért, a jánsky-érem birtokosa.

További tevékenységéhez erőt, jő egészséget!

(böjtös)

Mint földnek ш nap

Nyugdíjas szövetkezeti tag, Tóth Kálmán, akinek nagymegyeri /CalovoJ portáján az utóbbi napokban nagy volt a tétlenség. Sem 6, sem a felesége nem betegeskedett, a gyerekek is jól vannak, az unokák meg szépen cseperednek. Rózsa, az tisző volt a vétkes, amely ötszöri próbálkozás után sem fogant meg, el kellett adni. Tehén nélkül mdradt a ház...

A minap arra jártam. Mari néni boldogan újságolta, hogy van már tehenük.

— Gyere, nézd jnegl ötezerért vette a férjem. Borjú van benne, két hónap múlva ellik, ezért most kevés tejet ad, naponta csupán két-három litert.

A négylábú kissé szomorúan kérődzik az istállóban, s néha bőg egy nagyot.

— Egyedül van, előtte hárman voltak, szokatlan neki az új környezet — érvel Kálmán bácsi, közben eléje tesz egy villányi szénát.

— Hányadik tehene ez?

— Ö, ezt pontosan nem tudnám megmondani. Volt is, vettünk Is, neveltünk Is.... Annyi biztos, volt már kisebb csordáravaló.

— Emlékszik még az első tehenére?

— Persze. 1933-ban nősültem . Nekem hat, feleségemnek négy hold földje volt hozományként. Feleségem szüleitől kaptuk az első tehenet. Rövidesen vettünk mellé egy másikat* Velük műveltem meg a földet. Bizony kímélni kellett őket, ■hogy tef Is, borjú is legyen, meg igavonó is. A szövetkezetbe már nemcsak a teheneket, lovat is vittem.

— Mtt dolgozott a szövetkezetben?

— Kezdetben pásztorkodtam, majd borjúgondozó voltam, később meg fejő. Sokat kellett dolgoznom, kézzel fejtem a huszonöt tehenet. A takarmányozás és az almozás Is a ml dolgunk volt. Csak 1965-ben kaptunk fejőgépet. No meg a háztájiban ts volt mindig еду-két tehenem, amíg az létezett.

1 Tart-e még valaki más Is a városkában tehenet?

“ Vagy háromról tudok, de mind fiatalabbak tőlem.

— Minek maguknak a tehén?

Kicsit meghökken. Tekintetéből azt olvasom ki, hogyan is kérdezhetek én Ilyet, ami annyira természetes. Majd legyint egyet, s megszólal:

— Minek, minek?! Ezt kérdezik a gyerekeim, a szomszédok ts, hiszen fómagam 78, a feleségem meg 76 éves. Láttam én már 83 éves nyugdíjast is tevékenykedni. Le a kérésre hadd feleljek kérdéssel. Minek a földnek a nap, halnak a tenger? Házaspárnak a család, embernek a munka? Az életet jelenti. A mi életünk — a tehenünk. Fügét mutatunk vele az elmúlásnak.

JÓ egészségetl MARTON IVAN

A moszkvai űrhajózást pavilon látnivalói egyik ámulatból a másikba ejtik a kiváncsi nézőt. Naponta a turisták tízezrei fordulnak meg itt, nemcsak a Szovjetunió köztársaságaiból, hanem a világ különböző tájairól is. Fiatalok, középkorúak és idősebbek egyaránt elragad-* tatással szemlélik a szovjet űrkutatás eredményeit szemléltető tárgyakat, köztük a holdjárót, a Szaljnt űrhajó belső műszaki felszereltségét, a napelemes szputnylkok egész sorát. Fényképezőgépünk lencséjével ezeket örökítettük meg.

A nézők sokasága áll meg egy pillanajra, s hajt fejet Gagarin, a világ első űrhajósa bronzszobra előtt.

A csehszlovák—szovjet barátsági hőnap alkalmából ily módon is emlékezünk, kifejezve hálánkat és elismerésünket felszabadítóink iránt, akik nagy utat tettek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmes befejezésétől napjainkig.

Szöveg és képek:

N. KOVÁCS ISTVÁN