Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-13 / 45. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1982. november 13. Palást (Pláštovce) községben a szü­reti ünnepély a legjelentősebb kultu­rális rendezvények közé tartozik. Nem volt ez másként az Idén sem: Igazi ünnepi hangulat uralkodott Az ünnepség felvonulással kezdődött, a színpompás menetben feldíszített lo­vasfogatok, valamint a fiatalok tán­cai, dalai keltették életre a népha­gyományokat Az ünnepség sikeres lebonyolításában a CSEMADOK helyt szervezetéé a legfőbb érdem, amely felismerte annak Jelentőségét a nép­hagyományok ápolásában és életben tartásában. A Jől sikerült nap a ha­gyományos népmulatsággal zárult Belányl János • ■ • Szeretik a színházat az érsekújvári (Nové Zámky) járás egyik nagyköz­ségének, Szögyénnek (Svodin) a la­kosai. A CSEMADOK helyi szerveze­tének színjátszó csoportja Immár kö­zel negyedszázados múltra tekint vissza, tevékenységük rendszeresnek mondható. A község párját ritkító, Impozáns kultúrpalotája méltó kör­nyezetet biztosít a rendszeresen Ide­látogató hivatásos színjátszó csopor­tok (MATESZ, Thálla stb.) fellépésé­hez Is. Az előadások száma, Illetve azok látogatottsága alapján minden túlzás nélkül beszélhetünk akár „szín­házi évadról“ Is a községben... Az Idén szeptemberben, a MATESZ ven­dégfellépésével kezdődött; a társulat Méhes György vidám zenés Játékát, a Peleskei nótáriust adta elő, nagy si­kerrel. Hinzellér László „Igazi. 16 mulatság volt...“ — kezd­hetnénk. de ez édeskevés arra, hogy híveD tükrözze a Csehszlovák Rádió Magyar Szerkesztősége által nemrég Sókszelócén (Selice) megrendezett nyilvános szórakoztató műsor sikerét. A Jakál István főszerkesztő által összeállított színvonalas műsorban — amelyet Németh Ica rendezett — olyan művészek léptek fel, mint Dráii Mátyás, a Magyar Területi Színház kinváló színművésze, vagy Szűcs Ró­bert, a Bratislava! Állami Operaház énekese. A rendezők kérésére mint nyugdíjas színész e sorok írója Is Igyekezett hozzájárulni a közönség szórakoztatásához. A legnagyobb si­kert azonban kétségtelenül a kiváló népdalénekes, a Magyar Népköztár­saság Érdemes Művésze, Jákó Vera aratta. Fergeteges taps kísérte fellé­pését, amelyhez a zenei kíséretet Vá­sárúti Vontszemű János kitűnő népi zenekara szolgáltatta. Siposs Érnő • ■ • Évek óta egyre nagyobb látogatott­ságnak örvend a lévai (Levice) Járás Bori (Bory) községének falumúzeu­ma. Az ötlet annakidején a fiataloké volt, s a megvalósítás is nagyrészt őket dicséri: kívül-belül rendbehoz­ták a község egyik legrégibb, elha­gyatott lakóházát, majd szorgalmas gyűjtő munkájuk nyomán összeállt a múzeum anyaga: régi bútorok, mun­kaeszközök, festett tányérok, népvi­seletek, népi hímzések. Az ezeknek otthont adó két helyiség mellett a harmadikban munkásmozgalmi em­lékszobát rendeztek be. A múzeumot és az emlékszobát az utóbbi években megtekintette a köz­ség valamennyi lakosa, de a környe­ző falvakból Is sokan eljöttek. A lá­togatók könyvében találhatjuk a ru­­žomberoki Liptovské Múzeum Igazga­tójának nevét Is, aki íttjártakor elis­merését fejezte ki a hagyományápo­lásnak e szép példája láttán. A ven­dégkönyvből azt is megtudhatjuk, hogy a múzeumnak magyarországi, szovjet, NDK- valamint NSZK-beli lá­togatói is voltak. (belányi) • ■ • Néprajzi szakcsoport alakult Érsek­újváron (Nové Zámky), a CSEMADOK Járási bizottságának kebelében. A ti­zenöt tagot számláló csoport — ve­zetőjük Liszka József, a járási mú­zeum dolgozója — mindenekelőtt a különböző népszokások, valamint az elődeink mindennapi munkájával kap­csolatos hagyományok és tárgyi doku­mentumok összegyűjtését tervezi, de kutatás tárgyává kívánják tenni a pa­rasztság történelemszem léjetének a­­lakulását, a településszerkezet válto­zását és a népi építészeti stílusokat is. Távlati tervükben szerepel még a járás nemzetiségi szempontból vegye­sen lakott községeinek etnikai feltér­képezése, a népköltészet még fellel­hető foszlányainak összegyűjtése, na és természetesen a gyűjtött anyag feldolgozása és közrebocsátása. Pénzes István • ■ • Városuk szülöttére emlékezett Szene (Senec) lakossága az október 18. és 20. között megrendezett XII. Szenei Molnár Albert-napokon. Az ötnapos rendezvénysorozat gazdag műsorából mindenekelőtt a Vass La­jos Erkei-díjas zeneszerző által veze­tett budapesti Vasas Művészegyüttes fellépését kell kiemelnünk, akik Ko­dály- és Bartók-népdal-feldogozásokon kívül Berlioz Rákóczl-lndulóját, vala­mint Dvofák VIII. szláv táncát Is mű­sorukra tűzték. Nagy sikerrel szere­pelt még a velük közösen fellépő szenei Napsugár vegyeskar, amelyet Vinczéné Ásványi Mária és Mebrődi D. Géza vezényelt Az öt 'nap prog­ramjában ezenkívül Irodalmi es tör­ténelmi tárgyú előadás, képzőművé­szeti kiállítás, valamint író olvasó ta­lálkozó is szerepelt. Csuka Julianna A boduki labdarúgó csapat KIÁLLÍTÁS a munkásmozgalom történelméről A komáromi (Komárno) Dunamen­­tl Múzeum nemrég új kiállítást nyi­tott, melynek címe Délnyngat-Szlová­­kia munkásmozgalma. A cím részben már elárulja a kiállítás fö célkitűzé­sét Is: Igényes 6s átfogó képet nyúj­tani a Duna melléke munkásmozgal­mának történelméről. A rendezők kedves meghívását elfogadva Jóma­gam is meglátogattam ezt a maga nemében egyedülálló kiállítást. Az időrendben és tematikusán el­rendezett dokumentumokat, eredeti fényképeket, cikkeket, tanulmányo­kat, különféle tárgyakat és képző­művészeti alkotásokat szemlélve, meg­elevenedik az a küzdelmes kor, a­­melyben apáink és nagyapáink a ml boldog Jelenünkért harcoltak. A lá­tottakon kívül kísérőmtől, Kajtár Jó­zseftől, a Dunamenti Múzeum igazga­tójától és Múcza Mihálytól, a kiállí­tás egyik rendezőjétől további érde­kességet tudtam meg a kiállítás előz­ményeiről, megszületésének történe­téről. — A párt- és az állami szervek már régen felhívták a figyelmünket, hogy létesítsünk egy állandó Jellegű kiállítást Komárom ős környéke mun­kásmozgalma történelmi anyagából. Magunk Is éreztük, hogy főképpen az Ifjúság nevelése szempont) öböl lenne üdvös állandó Jellegű kiállítást nyitni gazdag dokumentumanyagunk­­ből — mondja Kajtár elvtárs, majd Így folytatja: >— Ebben a törekvé­sünkben segítségünkre volt a Komá­romi Városi Nemzeti Bizottság, amely a NOSZF tér 9. számú házában helyi­ségeket szabadított fel számunkra. A Műemlékvédelmi Felügyelőséggel, va­lamint a városi nemzeti bizottsággal együttműködve ezeket a helyiségeket új kiállítási termekké alakítottuk át. A Komáromi Járási Építővéllalat mun­kásai és a Komáromi Járási Lakás­karbantartó Vállalat dolgozói becsü­letes munkát végeztek. Szorgalmuk­nak köszönhető, hogy a bratislaval szakemberek nemsokára megkezdhet­ték a kiállítás anyagának elrendezé­sét a felújított termekben. Eddig még csak a kiállítás első része ké­szült el, amely a munkásmozgalom történetét 1938-ig mutatja be. A mun­ka második szakaszát még ebben az évben megkezdjük, amelynek ered­ményeként az 1938-től napjainkig ter­jedő időszakot, tehát fejlett szocia­lista társadalmunk építésének ered­ményeit Is bemutatjuk a látogatók­nak. Ebben a részben például olvasó­terem és tanterem is áll majd a lá­togatók rendelkezésére. Mácza Mihály veszi át a szót: — Állandó jellegű kiállításunk a komáromi, az érsekújvári (Nové Zámky), a galánta) és a dunaszerda­­helyl (Dunajská Streda) járás mun­kásmozgalmát mutatja be. Hűen áb­rázolja a proletariátus életét és har­cát a mült évszázad utolsó évtizedei­től egészen 1938-ig. A kiállított tár­gyak három teremben vannak elhe­lyezve. Láthatjuk például a gátakon dolgozó kubikusok fárasztó munká­ját bemutató képeket és tárgyi doku­mentumokat. Külön szekrényben van­nak elhelyezve a hajöácsok 1898-ból származó munkaeszközei és a munká­sok munkakönyvel. Sok eredeti fény­kép ábrázolja a katonák és a polgári lakosság szenvedését az 1. világhábo­rúban. Ilyen például Nagy Márton „Háború“ című megrázó képe és az alatta levó aláírás: „Az I. világhábo­rúban tízmillió ember pusztult el“. Fényképes és írásbeli dokumentumok tanúskodnak továbbá az 1917-es oroszországi eseményekről a Nagy Októberi Szocialista Forradalom le­folyásáról, a Vörös Hadsereg meg­alakulásáról, amely események a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársa­ság megalakulásának közvetlen előz­ményei voltak. Érdekes példánya a kiállításnak az a pálca, amely Anto­nín Janoušek elvtársnak, a Szlovák Tanácsköztársaság Forradalmi Kor­mánybizottsága elnökének titkosírás­sal Irt életrajzát tartalmazza. A kiállítás további része a Cseh­szlovák Köztársaság és a CSKP kelet­kezésével, a munkanélküliség problé­máival, a sztrájkmozgalommal és a munkástüntetésekkel foglalkozik. A košúti eseményekről Is itt láthatunk dokumentumokat. Gyakran találkozz hatunk itt a munkásmozgalom olyan vezéregyéniségeinek nevével, mint Steiner Gábor, Major István vagy Me­ző István voltak. Városunk szülötte, Steiner Gábor, a tántoríthatatlan kommunista születésének 95. és ha­lálának 40. évfordulója alkalmából ebben az évben egyébként a múzeum Is számos beszélgetést és előadást rendezett a szocialista brigádok tag­jai és az Ifjúság számára. Nagy az érdeklődés a CSKP V. kongresszusá­nak jegyzőkönyvei lránt. Mellettük Csevár Ferencnek, a kommunista polgármester-helyettesnek néhány sze­mélyi tárgya és igazolványa látható. Más kiállítási tárgyak a fasisztaelle­nes népfront formálódásáról tanús­kodnak. A kiállítás megkülönböztetett figyelmet szentel a szakszervezetek és az ifjúsági szerve­zetek kulturális te­vékenységének, hi­szen a munkás­­ánekkarok, szín­játszó együttesek és a sportrendez­vények Is fontos részét képezték a dolgozó tömegek körében végzett politikai munká­nak. Erről beszél egy 1931-ből szár­mazó munkásének­kari zászló, továb­bá a fémmunkások arannyal kihímzett vörös zászlaja 1937- ből. A kiállított tár­gyak megszemlélé­se után Kajtár elv­társ veszi vissza a szót: i— örülünk annak, hogy sikerült megvalósítani elképzelésünket, hiszen kiállításunkról a városunkból és an­nak környékéről érkezett látogatók naponta új ismeretekkel és élmé­nyekkel gazdagodva távoznak. A lá­togatók toborzásában szorosan együtt­működnek az Iskolákkal, a társadal­mi szervezetekkel, az üzemekkel, az SZLKP Járási bizottsága mellett mű­ködő Politikai Nevelés Házával. Ki­állításunkat felhasználják hazánk, a CSKP és a munkásmozgalom törté­nelmének tanulmányozására, a témá­val kapcsolatos előadások, beszélge­tések megszervezésére. Továbbra is szeretettel várjuk látogatóinkat! Dr. BENDE ISTVÁN, a Komáromi Városi Nemzeti Bizottság alelnöke A falusi sportszervezetek több­ségében a labdarúgás az uralkodó sportág, más szak­osztályok még mindig kevés he­lyen működnek. Persze, abban már nagy a különbség, hogy mi­lyen színvonalon, milyen osztály­ban rúgják a bőrt az egyes köz­ségek foclcsapatal. Lehetőségeik­nek megfelelően a legtöbben kö­zülük a járási bajnokság különbö­ző osztályaiban szerepelnek, de egyre több az olyan falusi csapat, amely becsülettel helytáll a kerü­leti bajnokságban Is. Viszont oly­kor a nagyobb községek labdarú­gó-csapatai között Is akad olyan, amely nem tud a lehetőségeknek megfelelő színvonalú eredménye­ket felmutatni. A közel háromezer lakosú Deák! (Diakovce) sportszervezete mint­egy háromszáz tagot számlál. Ért­hetően, náluk Is a labdarúgás do­minál, ám az utőb­­ml időben nem sok örömet okozott a szurkolóknak. Ko­rábban a csapat a kerületi bajnokság­ban Is sikeresen helytállt, az elmúlt Idényben viszont már a galántal járási bajnokság II. osztálya Is túl erősnek bizonyult számukra: Idén ősszel a harmadik osztályban vol­tak kénytelenek kezdeni... Stefan Trnkovský, a hnb titkára >— egyben a sportszervezet veze­tőségi tagja — a következőket mondotta a labdarúgók sikertelen szereplésével kapcsolatban: — A nyilvánvaló kudarc nagyon kellemetlenül érintett bennünket. Annál is inkább, mert több tehet­séges labdarúgónk van, akiről nyugodtan elmondhatom: tudnak focizni. — És/mégis kiestek... i— Ahol nincs fegyelem, rend­szeres edzés, ott nem várható tartósan jó szereplés sem. Ha nincs meg a kelló egyetértés a vezetők, az edzó és a játékosok között, ez elóbb-utóbb okvetlen a színvonal rovására megy. így volt ez nálunk Is: néhány játékos azt képzelte, hogy Inkább hivatott irányítani a társai felkészülését, mint az edző. Ezek a széthúzások eredményezték a csapat gyenge szereplését. Elmondhatom viszont, hogy a vezetőség levonta a tanul­ságokat és megtette a szükséges Intézkedéseket, ősztől Jankech Imrének szavaztunk bizalmat az edzői poszton, aki megígérte, hogy minél rövldebb időn belül Igyekszik majd újra összeková­csolni a hitét vesztett gárdát. Cé­lunk nyilvánvaló: mielőbb vissza­kerülni a II. osztályba. Reméljük, ez már ebben az idényben sikerül­ni fog. m Mi a helyzet az utánpótlás terén? t—! Röluk csak a legnagyobb el­ismerés hangján szólhatok. „Ifi­­csapatunk“ a legjobbak közé tar­tozik a1 járásban, győzelmet győ­zelemre halmoznak. Talán elég, ha annyit mondok: gólarányuk há­rom fordulóval az őszi Idény be­fejezése előtt 52:5... A helyi alap­iskolában szintén nagy kultusza van a labdarúgásnak: csapatuk a plonírllga kerületi osztályában szerepel, s a gyerekek becsület­tel helytállnak. A jövő tehát biz­tató, és ml valamennyien őszintén reméljük, hogy a deákl labdarú­gás rövid Időn belül Ismét a régi fényében csillog majd. Ogy tűnik céljuk eléréséhez jő úton haladnak: az őszi Idényben általában ők vezették a járási bajnokság III. osztályát, és min­den jel arra mutat, hogy annak élén „telelnek“ majd át. Magyarázkodni ás bizakodni egyaránt lehet, de tény marad, hogy a deákl sportszervezet veze­tői példát vehetnének egy Duna menti kis falucskáról, Bódékról (Bodiky), amely — mint társköz­ség — a dunaszerdahelyl (Dunaj­ská Streda) Járás Felbár (Horný Bar) központi községhez tartozik. Már az Is sokat mond, hogy az alig több, mint ötszáz lakost szám­láld falucskában 148 tagja van a sportszervezetnek. Munkájuk ered­ményeiről, elsősorban a labdarú­gás színvonaléról személyesen nyílt alkalom meggyőződni, ami­kor barátságos mérkőzésen a cseh­szlovákiai magyar újságírók csa­patát látták vendégül a bodaklak. Ebből az alkalomból váltottam né­hány szót — természetesen a fes­tői környezetben levő labdarúgó­pályán — a sportszervezet veze­tőségének néhány tagjával, élükön Soás Ferenccel, a szervezet elnö­kével. 1933 óta van szervezett sport­­tevékenység Bodakon, Jövőre ün­nepelhetik tehát fennállásuk ötve­nedik évfordulóját. A második vi­lágháború természetesen szétzilál­ta a labdarúgó-csapatot, és az új­­rekezdés nem volt könnyű. Válsá­gos esztendők után 1972-ben vég­re amúgy lstenlgazából nekidurál­­ta magát a már ki tudja hányad­szor újjászerveződöt bodakl gár­da: miután beneveztek a járási bajnokság IV. osztályába, azt már az első évben annak rendje és módja szerint meg is nyerték. Evés közben jön meg az étvágy: a kővetkező labdarúgó-idényben a III. osztályban lettek elsők, újonc létükre. Két éven belül a IV-ből a II. osztélybal Olyan teljesítmény ez, amelyre joggal lehetnek büsz­kék a kis falu labdarúgói. Sőt, voltak évek, amikor reális lehető­ségük volt a felkerülésre. Hogy ez mégsem sikerült, annak a bo­dakl sportvezetők szerint elsősor­ban az volt az oka, hogy náluk a futballt valóban csak a pályán játsszák... Nem Ismerik a mes­terkedéseket, a bundázást, a lel­kes, önfeláldozó játék hívei. Van­nak játékosok, akik munkájuk miatt nem vehetnek részt a csapat edzésein, mint például Jónás Fe­renc vagy Soú* Tibor. Hogy mégis a csapat erősségei, ez annak kö­szönhető, hogy önszorgalomból készülnek a mérkőzésekre. A csa­pat edzője, Reisz Arpád, szintén fáradhatatlan sportember. Értő kézzel vezeti a csapatot, példát mutat lelkiismeretességben, köte­lességtudásban.’ Két község, hol a labdarúgás rendhagyó a maga módján. Fény és árnyék két különböző labdarú­gópályán. Esetünkben a kisebb a jobb — szolgáljon tehát követen­dő példaként a nagyobb számárai TÖTH DEZSŐ „Focipärhiizainľ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents