Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-03 / 26. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. július 3 4 A heteit ötéves terv megvalósulásának feltételei A Iénártfalvai (Lénártovce) szövetkezet 186 állandó dolgozót foglalkoztat. Ök leginkább a szövetkezethez tartozó községek kulturális és szociális létesítményeinek az építésében és felújításában való segítségnyújtásukkal vállalnak részt a társadalmi törekvésből. Az érdekazonosság és az egymás kisegítésének kölcsönös előnyei alapján a helyi nemzeti bizottságokkal és a Nemzeti Front tömegszervezeteivel is szorosan együttműködnek. A velkenyei kultúrház átalakítását „Z“ akcióban a szövetkezet építkezési csoportja vállalta magára. Ugyancsak besegítenek, anyaggal és szállítóeszközökkel egyaránt a Iénártfalvai művelődési ház felújításánál. Hamarosan erre az érdemes sorsra jut az efsz jóvoltából a hanvai (Chanava) művelődési otthon is. Ebben Félmillió korona ráfordítással megoldották a dolgozók étkeztetését, s évente 110 ezer koronával járulnak hozzá. Stabilizációs kölcsönökkel támogatják a fiatalok lakásépítkezését. Átadtak egy tizenkétcsaládos szövetkezeti lakást. A melléküzemág termelésének kiszélesítésével új munkalehetőségeket teremtettek, és ezzel folyamatosan megoldják az efsz-hez tartozó községekben a nők foglalkoztatását. Bevezették a hűségjutalmat. Tavaly nyolcvan dolgozót részesítettek ebben az elismerésben. A szövetkezeti pénzalapból 1976-tól nyugdíjkiegészítést fizetnek, öt alapító tagnak állandó jelleggel. Azok számára pedig akik akkor mentek nyugdíjba amikor még alacsony volt az átlagkereset — illetve más volt a nyugdíjtörvény — 80—150 koronás nyugdíjkiegészítést fizetnek. Emberközpontú törekvések a községben „Z“ akcióban egy háromosztályos iskola építése is folyamatban van. A szövetkezet emberei, gépei itt is besegítenek. Egy megvásárolt családi házban pedig óvodát rendeztek be. A négy testvérközségből Csíz (Cíz) sem maradhatott ki. Ebben a kanalizáció és a szolgáltatások házának építését segítik. Az áldozatkész és önzetlen segítségre, támogatásra, a falvak lakossága a csúcsmunkák idejére szervezett brigádmunkákkal válaszol. A dolgos kezekre a tömegtakarmányok begyűjtésénél van a legnagyobb szükség. A szövetkezet minden évben szervez néhány napos kirándulást valamelyik tömegszervezet részére. A jó dolgozók részére előfizetik a Szabad Földművest, valamint rendszeresen vásárolnak színházjegyeket a környéken vendégszereplő Thália előadásaira. • Az Üjbásti (Nová Bašta) Efsznek 580 állandó dolgozója van, ebből 300 a női munkaerő. A tavalyi eredményeik alapján a járás legjobb mezőgazdasági nagyüzemei közé kerültek. A tervezett 1 millió 800 ezer koronás tiszta jövedelmet egy millió koronával túlteljesítették! Nézzük meg, hogy milyen juttatásokra használja fel a szövetkezet a termelés gazdaságosságának növeléséből származó pénzalap szétosztható részét. Ezt a juttatást egyelőre csak 26 nyugdíjas élvezi. Ezért minden évben más-más csoport kerül a listára, hogy így mindenki sorra kerülhessen. A helyi nemzeti bizottság választási programjának teljesítését is támogatják. Az üjbásti új teraszos temetőben például az efsz gépel végezték el a földmunkálatokat. Hidegkúton pedig a patakbefedésnél segítettek gépeikkel. Anyagi támogatásban részesítik a CSEMADOK hidegkúti helyi szervezetét és az üjbásti sportszervezetei. Gyümölcsöző együttműködést folytatnak a vadásztársasággal és a kisállattenyésztőkkel is. Amikor Csirke Ernőt, a közős elnökét megelégedésemről tájékoztattam, a következőket mondotta: — A szövetkezeti dolgozók támogatására és a községfejlesztésre irányuló terveink valóra váltásának, még csak a kezdetén tartunk. Az elnök nyilatkozata után döbbentem rá, hogy a szövetkezetben tapasztalt, kiváltságosnak vélt tények sok gazdaságban még csak elképzelések. A járás mezőgazdasági üzemeiben ugyanis annyira eltérőek az emberközpontú törekvések, hogy példák megközelítését nem végezhetjük a dolgozók érdekében tett bírálatok nélkül. K. L. (Folytatás az 1. oldalról) ban nagy haladást értünk el. Napjainkban, amikor a szolgáltató vállalatok immár 60—70 százalék erejéig részesednek a mezőgazdasági termelés anyagszükségletéből, ez szinte elkerülhetetlen. Ennek a hozzáállásnak a helyességét azok az intézkedések is igazolják, melyeket az SZKP KB legutóbbi ülésén fogadtak el az élelmiszerprogrammal kapcsolatban. Mint ahogy azt a 4. plénum is hangsúlyozta, a 7. ötéves tervidőszak feladatai sikeres teljesítésének egyik legfontosabb feltétele, hogy biztosítsuk a növénytermesztés elsődleges fejlesztését. Elsősorban az erősen korlátozott takarmánybehozatalt kell saját termeléssel pótolni, de más területen is sikerre kell segítenünk az importellenes intézkedéseket, s meg keli erősítenünk a hagyományos termékek kiviteli forrásait. Az előző tervidőszakhoz viszonyítva, a 7. ötéves tervidőszakban a növénytermesztés össztermelését 10,8 százalékkal kell növelni. A feladat igényessége nem annyira a termelési mutatók nagyságában, mint inkább abban rejlik, hogy teljesítését a korábbinál alig kedvezőbb műtrágya- és vegyszerellátás mellett, tervezett takarékossággal (hajtóanyagok, folyékony fűtőanyagok) kell megoldani. Két feladatot különösen igényesnek tartunk. Az első: az 1983 —1985-ös időszakban évente 11 millió tonna gabonát kell produkálnunk. Ez a tervezett termőterületre átszámítva, 4,17 tonnás hozamátlagnak felel meg (az előző tervidőszakban 3,85 tonnás átlagot értünk el). A második: az említett években évi 7,8 millió tonna cukorrépát kell termelnünk, 33,2 tonnás átlaghozam, illetve 15 százalékos cukortartalom elérésével. A kiemelt feladatok teljesítésének, illetve a növénytermesztés általános fejlődésének biztosítása valóban soron kívüli intézkedéseket igényel. A siker érdekében maximálisan ki kell használni minden termelési lehetőséget, mindenekelőtt minden — termelésre alkalmas — talpalatnyi földet, tekintet nélkül az üzemi érdekekre (a nagyobb termelési költségek árán is), javítani kell az agrotechnika színvonalát, a mezei munkák minőségét és a tudományos-műszaki ismeretek kihasználását. Ezen túlmenően nagyon fontos, hogy: — ne csupán a terv által föltételezett vetésterületek nagyságát tartsuk meg, de a betakarítási területekét is (az utóbbi években, főleg a gabonafélék esetében a fegyelem hiánya kedvezőtlenül befolyásolta az össztermelést; az idén ez a kockázat ismét jelentkezik); >— a gabonaféléknél optimálisan ki kell használni a legmegfelelőbb fajtaösszetétel nyújtotta lehetőségeket, maximumra kell növelni a bőtermő fajták arányát; a feladat teljesítéséhez jelentős segítséget kell nyújtaniuk a tudományos kutató és nemesítő intézményeknek; <—i a cukorrépánál is a vetőmag minőségének és összetételének javítására kell törekedni és a (cukortartalomra való tekintettel) az agrotechnikát, de főleg a tápanyagpótlást alá kell rendelni a fajtaigényeknek; — ésszerűbbé kell tenni a műtrágyák, de főleg a peszticidek kihasználását, a tápanyagpótlás színvonalának javítása érdekében következetesen valóra kell váltani az istállótrágya kihasználásának programját; — minden üzemben komplex intézkedéseket kell foganatosítani a veszteségek csökkentésére a növénytermesztés valamennyi területén. A felsorolt intézkedések valóra váltásához a minisztériumoknak is hozzá kell járulniuk. Elsőrendű kötelességük, hogy az éves tervek kidolgozásakor tárgyaljanak a szolgáltató ágazatokkal, biztosítsák a növényvédő szerekkel való kielégítőbb ellátást (előzetes döntés született arról, hogy az Állami Tervbizottság minden évben létrehoz 50 millió korona valutatartalékot az esetleges rendkívüli igények kielégítésére), és a gépiparral együttműködve igyekezzenek megtalálni az őstermelésnek szállított mezőgépek tökéletesítéséhez vezető utat, hogy főleg a cukorrépa, a burgonya és a takarmányok esetében a minimumra csökkenjen a betakarítási veszteség. Különös figyelmet kell szentelni a fehérjeprogramnak, mert e téren jelentősek az adósságaink. A szárítmánykészítési lehetőségek egyre korlátozottabbak, tehát a feladat teljesítéséhez vezető fő út a hüvelyesek termesztésének fejlesztése. Komoly elhatározás, hogy az állatok napi adagjában egyre több szemest helyettesítünk tömegtakarmánnyal. Hogy ezt megvalósíthassuk, jobban kell ügyelnünk a tömegtakarmányok minőségére. A gabonatermesztésben magasra helyeztük a mércét, tehát az állattenyésztési feladatok teljesítésének kulcskérdése a szemes takarmányok iránti igény kielégítésének színvonala lesz. A komoly kockázatot az a tény sem zárja ki, hogy minden évben megfelelő tartalékot alakítunk ki 400 ezer tonna gabona behozatalára. Éppen ezért a megoldást a takarékosságban kell keresni. Természetesen nem a napi adag csökkentésére gondolunk, mert az a hasznosság csökkenéséhez vezet, hanem a rendelkezésre álló erőtakarmányok jobb kihasználására, a termékegységenként! átlagfogyasztás csökkentésére. Ez annyit jelent, hogy figyelmünket elsősorban a következőkre kell összpontosítanunk: — a kerületben rendelkezésre álló nyersanyagok és kiegészítők optimális kihasználásával javítani kell a keveréktakarmányok készítésének színvonalát; —' további megfelelő forrásokat kell keresni az erőtakarmányok pótlására, és gondoskodni kell azok kihasználásáról; — arra kell törekedni, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben az állatok számára szükséges tápanyagoknak egyre nagyobb hányadát tömegtakarmányokkal biztosítsuk. Folyamatosan meg kell teremteni a föltételeket ahhoz, hogy a tömegtakarmányokat (energiaigényes feldolgozás nélkül) a sertéstenyésztésben és hizlalásban is kihasználhassuk. Ügy számítjuk, hogy az igényes feladatok teljesítéséhez az állattenyésztés biokemizálási és kemizálási programjának megvalósítása is jelentősen hozzájárul. A mezőgazdasági minisztériumok feladata, hogy az éves tervek kidolgozásakor a kémiáért és egészségügyért felelő szakágazatoktól megköveteljék a mezőgazdaság jogos igényeinek kielégítését. Az erőtakarmányokkal kapcsolatos problémák megoldásához az irányítás valamennyi területén — a minisztériumoktól egészen az üzemekig — tökéletesen ki kell használni a tökéletesített irányítási rendszer nyújtotta összes lehetőséget, beleértve természetesen az állattenyésztésben dolgozók anyagi érdekeltségének elmélyítését is. Szilárd következetességgel elejét kell venni az erőtakarmányokkal folytatott spekulációnak, a szemesek betakarításakor kísérő mesterkedésnek stb., melyekre az adott helyzetben esetleg sor kerülhetne. A mezőgazdasági üzemek pártalapszervezeteinek figyelemmel kell kísérniük a takarmányokkal való gazdálkodást, és rendszeresen ellenőrizniük kell a takarmánygazdálkodás ésszerűbbé tételét célzó intézkedések teljesítését. Az élelmiszeripar részére meghahatározott feladatok igényessége — mennyiség és szerkezet szempontjából egyaránt — részben abban rejlik, hogy teljesítésük csaknem teljes mértékben a mezőgazdasági termelés eredményeitől függ (a soron kívüli nyersanyagbehozatal csaknem kizárt), másrészt pedig abban van, hogy némely termékek (szeszes italok, dohányáru) gyártása a forgaimazástól, illetve a fogyasztók igényeitől válik függővé. Az élelmiszeriparban a következőkre kell összpontosítani a figyelmet: — az élelmiszeripar igényeinek megfelelő mennyiségben és összetételben kell biztosítani a nyersanyagokat; a tökéletesített irányítási rendszer alapelveinek érvényesítésével el kell mélyíteni az élelmiszeripar és a mezőgazdasági őstermelés együttműködését; — a húsgazdálkodási program (intézkedések a húsnak a húsiparban és a kereskedelemben történő hatékonyabb kihasználására) mintájára biztosítani kell valamennyi nyersanyag komplex kihasználását. Ezt a programot más ágazatokban is ki kell dolgozni, elsősorban a tejiparban, a baromfi- és a konzerviparban; — az élelmiszeripari termékek választékát a piac igényeihez kell igazítani, előre föl kell mérni a kereslet várható alakulását és arra időben reagálni, hogy elejét vegyük a folyamatos ellátásban keletkező, komoly következményekkel járó zavaroknak; — minden ágazatban keresni kell a behozatalt mérsékelő intézkedések lehetőségét, javítani kell a külkereskedelemhez fűződő kapcsolatokat, mert ezzel növelhetjük a behozatalt segítő valutaforrásainkat. A minisztériumoktól megköveteljük, hogy megteremtsék az élelmiszeripar és a mezőgazdasági őstermelés együttműködésének feltételeit a törvényhozás, a szervezés és a gazdasági élet vonatkozásaiban egyaránt. Elvárjuk, hogy a minisztériumok az irányítás alsóbb láncszemeivel együtt — a befektetésekről és az anyagiműszaki feltételekről való döntés során — megteremtsék a nyersanyagok jobb kihasználásának, illetve a termékfelújításnak a feltételeit. A mezőgazdaság és az élelmezésügy tagadhatatlan belső tartalékait és a termelőeszközök kihasználásában rejlő tartalékokat a következőkben látjuk: mindenekelőtt a biológiai anyag . jobb kihasználásában, a műtrágyák, a növényvédő szerek, az istállótrágya és a takarmányok észszerűbb kihasználásában, a belüzemi szállítás ésszerűbbé tételében, a beruházási források, gépek, termelőberendezések, technológiai gépsorok hatékonyabb és gazdaságosabb kihasználásában, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés minőségének javításában, a takarmánytermelés belterjesítésében és a tartósítás minőségi javításában, és nem utolsósorban a mezőgazdasági termőföld tökéletes kihasználásában. Az'említett és a további területeken minden mezőgazdasági üzemben és élelmiszeripari vállalatban konkrét intézkedéseket kell foganatosítani. Sikeres előbbrelépésünk, életszínvonalunk és népünk elégedettsége elsősorban attól függ, hogy szorgalmas munkával milyen eredményt tudunk elérni a vázolt feladatok teljesítésében. Bízunk abban, hogy a kommunisták és az ő vezetésükkel az agrokomplexum valamennyi dolgozója minden tőle telhetőt megtesz e nemes feladatok teljesítéséért. Az aratás sikeréért A határban serény munka folyik: a kiadós esők elősegítették a takarmánynövények fejlődését, s így a betakarítási munka üteme is felgyorsult. Amellett, hogy folyamatos a zöldtakarmányok begyűjtése, a mezőgazdasági nagyüzemek és a társadalmi szervezetek olyan helyeken is megoldották a takarmánynövények begyűjtését, melyek gépekkel nem közelíthetők meg, melyekről csak kézi erővel takarítható be a takarmány. A Spišská Nová Ves-1 járásban például a védnökségi üzemek és a Nemzeti Front szervezetei kötelezettséget vállaltak, hogy 1200 hektárról takarítják be a szénát. A rozsnyói (Rožňava) járásban a védnökségi üzemek 289, a Nemzeti Front szervezetei pedig 241 hektárról takarítják be a takarmánynövényeket. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Rozsnyói Járási Bizottságának dolgozói felmérték azokat az eddig nem hasznosított területeket, melyekről takarmány nyerhető. A rozsnyóiak jó példáját követték az SZFSZ trnavai, topoľčany-i, michalovcei, senicai és a rimaszombati (Rimavská Sobota) járási bizottságai is. A legigényesebb nyári mezőgazdasági munkák csak ezután következnek, melyek nagy erőpróbát Jelentenek mezőgazdaságaink számára. Az előkészületi időszakbah az illetékesek najy gondot fordítottak a munkavédelmi intézkedésekre. A szövetkezetekben működő munkavédelmi bizottságok nagy körültekintéssel végezték a gépek biztonsági ellenőrzését. Az olyan gép, amely nem felel meg a munkavédelmi és tűzbiztonsági követelményeknek, nem vehet részt az aratásban. A múlt évek kedvezőtlen tapasztalatait figyelembe véve az említett bizottságok az idén szigorúan ellenőrzik azt, hogy az aratásban részt vevő dolgozók —- legyen szó idénymunkásokról vagy állandó dolgozókról — megfelelő munkavédelmi oktatásban részesültek-e. A szociális bizottságok a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságai által kiadott irányelvek alapján teljesítik küldetésüket. Ügyelnek’arra, hogy a dolgozók sokoldalú ellátásában — a vendégkombájnosok elszállásolása, étkeztetése, a dolgozók étellel, frissítővel való ellátása, a higiéniai követelmények betartása — ne legyen fennakadás. A fentiek következetes betartása elsőrangú feladat, mivel a jó munkavégzés alapját képezi. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége szervezésében kidolgozták az aratás és a többi időszaki munka szocialista versenyének kritériumait, melyekben előtérbe került a minőségi munka, az élenjáró dolgozók népszerűsítése, anyagi- és erkölcsi értékelése. A szövetkezetekben működő versenybizottságok — az SZFSZ járási bizottságainak irányítása mellett — nagy figyelmet fordítanak majd arra, hogy a versenykritériumokat minden munkafolyamatban következetesen betartsák, s az eredmények kiértékelését időben, napra készen végezzék. A cél érdekében hasznosítani kell a propagációs táblák és az aratási híradó adta lehetőségeket, amelyek a munka menetén kívül népszerűsítik az élenjáró dolgozókat, s ismertetik a szocialista versenyben elért eredményeket. JOZEF PROKEŠ, mérnök # 1 # A Vefké Zálužie-i szövetkezet melléküzemében 74 nő dolgozik. A nyereséggel termelő melléküzem a szövetkezetnek és a myjavai ARMATÜRA nemzeti vállalatnak ic hasznot hoz. Foto: P. Matis
