Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-06 / 44. szám

12 \ SZABAD FÖLDMŰVES 1982. november 8. össztársadalmi célok szolgálatában Napjainkban a gazdasági szempontokat figyelembe véve, a szar­vasmarha-tenyésztés az állattenyésztés kulcsfontosságú ágazatává vált. Elsősorban azért, mert kevésbé igényes az erőtakarmányokra és a termelés a lényegesen olcsóbban kitermelhető tömegtakar­mányokra alapozható. Az állattenyésztésben végbemenő szerkezeti változásoknak, vagyis a szarvasmarha-tenyésztésre való átállásnak fő célja nemcsak a szükséges mennyiségű te] kitermelése, hanem a lakosság kielégítő húsellátása is. ELŐNYÖK ÉS HÁTRÁNYOK Az almozott férőhelyek kedvezőbb feltételeket biztosítanak a malacnevelésnek Fotó: Böjtős J. Az utóbbi évtizedekben végrehaj­tott nagyarányú haszonállat-előállító keresztezéssel számottevő tej hasznú állomány jött létre. Ennek eredmé­nyeként a tejtermelés országos vi­szonylatban növekedett, eltekintve a múlt és az Idei évtől, amikor a ta­karmányozási gondok következtében bizonyos mértékű hanyatlás tapasz­talható. A belterjes termelési feltéte­lek mellett pedig ma is csúcshasz­nosság érhető el. Tudomásul kell venni azonban, hogy minden genetikai beavatkozás, Így a tejhasznú keresztezés is, előnyei mel­let bizonyos hátrányokkal jár. Az adott esetben a húshozam csökkené­sével. Hazánkban nem rendelkezünk olyan nagy, kimondottan húshasznú állományokkal, amelyek a kívánt mértékben kielégítenék a lakosság húsigényelt. Hiszen a korábbi fejlesz­tési koncepciók — amikor bőséges mennyiségű erőtakarmány állt ren­delkezésünkre — nagyobb arányú sertéshústermeléssel számoltak. A TUDOMÁNY ÉS A GYAKORLAT KAPCSOLATA LÉTKÉRDÉS! Ma viszont szembe kell néznünk a külső gazdasági nyomás hatására fel­merülő problémákkal. Saját erőnkre és lehetőségeinkre támaszkodva kell feltárni a számunkra ésszerű megol­dásokat. E tekintetben kiemelkedő szerepet tölt be a tudomány, a kuta­tás. Igaz, nem kevésbé fontos feladat hárul a gyakorlatra sem, a tudomá­nyos-műszaki haladás vívmányainak elfogadásában és rugalmas realizálá­sában. A tudomány és a gyakorlat közvetlen kapcsolatának jelentőségé­re a CSKP Központi Bizottsága 4. ülésének határozatai is nyomatékosan felhivták a figyelmet. Ezen a téren Jelentős tartalékok­kal rendelkezünk. Am az utóbbi évek­ben a tudomány és a gyakorlat kö­zötti szoros együttműködésnek egyre több pozitív példájává) találkozha­tunk. Közülük kétségtelenül említést érdemel a naszvadl (Nesvady) szö­vetkezet Is. ÚJ HÚSHASZNÚ VONAL A LÄTHATÄRON A közelmúltban a Nitrai Állatte­nyésztési Kutatóintézet, a járási me­zőgazdasági igazgatóság, a járási ál­lattenyésztési felügyelőség és a szö­vetkezet képviselői ültek össze, hogy részletesen megbeszéljék a szarvas­­marhák nemesítésében elért eredmé­nyek mielőbbi gyakorlati átültetésé­nek programját. fán Antal docensnek, a Nitrai Állat­tenyésztési Kutatóintézet Igazgatóhe­lyettesének tájékoztatása szerint az intézetben folytatott többéves geneti­kai és nemesitési munka eredménye­ként a szlovák tarka szarvasmarha kimondottan húshasznú vonalát hoz­ták létre. Az új nemesítésű vonal hí­­zékonysága a belterjes termelési fel­tételek mellett elért 1,8 kilogrammos napi súlygyarapodási átlaggal felül­múlja a külföldi húshasznú fajtákat. Az erőfeszítö, de végeredményben sikeres nemesítő munka után nem kevésbé Igényes munka vár a kuta­tókra, a nemesitekre, de elsősorban a gyakorlat szakembereire az új hús­hasznú vonal stabilizálásában és szé­les körű gyakorlati bevezetésében. A kiváló genetikai tulajdonságú egye­­deknek a gyakorlatban történő ki-А РМШМ0М0К SZELLEMÉBEN próbálására, további tenyésztésére és szaporítására az idei évtől kezdve sor kerül Szlovákia különböző termelő­­körzeteiben. A nqszvadiak az anyai populációk tenyésztésére vállalkoz­tak. MINDEN ÚJ KOCKÁZATTAL JÄR Talán többen is úgy vélekednek majd, tulajdonképpen ml ebben a kü­lönleges, olyannyira figyelemre mél­tó? Erre válaszként hadd Idézzem fel Antal docens szavalt: — Tudatosítani kell, hogy a tudo­mány, a kutatás vívmányainak gya­korlati alkalmazása mindig bizonyos kockázattal jár. Hiszen újszerű gene­tikai alapanyagról van szó, amely sajátos tenyésztői munkát, tartási technológiát követel. A gyakorlati körülmények között a próbálkozások nem mindig járnak sikerrel. A járás mezőgazdaságának irányitól és a szö­vetkezet vezetői helyesen mérték fel az új nemesítés! program felbecsül­hetetlen népgazdasági jelentőségét. Csak méltányolni lehet kockázatvál­lalásukat, a program megvalósításá­val együtt Járó igényes többletmun­kát. Az izsaiakkal (Iza) és a mada­rakkal (Modrany) együtt — akik e munkában ugyancsak részt vesznek — úttörő szerepet vállaltak az össz­társadalmi, közérdekű ügyért, amely csak a jövőben kamatozik. MIÉRT VÁLLALHATTAK A KOCKÁZATOT? A kockázatvállalás alatt persze nem az „ahogy esik, úgy puffan“ té­ves felfogású szemléletet értjük, ha­nem a felelősségteljes hozzáállással vállalt kockázatot. Olyan munkalég­kört, ahol a termelést nem a vélet­lenre bízzák, hanem ezt céltudatos tevékenységgel Irányítják. Ahol adot­tak a feltételek az új befogadására, s mindent elkövetnek a sikeres ke­resztülvitel érdekében. Hogy az új ismeretek gyakran nem válnak be a gyakorlatban, ez sokszor éppen a hely­telen szemléletnek az eredménye. A naszvadl szövetkezetben adottalt a feltételek ahhoz, hogy hozzájárul­janak a nemesítés! program sikeres gyakorlati átültetéséhez. Az utóbbi évek eredményei igazolják, hogy ké­pesek a rájuk bízott feladatokkal megbirkózni. SEREGHAJTÓKBÓL ÉLENJÁROK Ladislav Gliö agrármérnöknek a szövetkezet alelnökének ►— aki egy­ben állattenyésztési főágazatvezető Is i— szavaiból kiderült, hogy a gazda­ság 1975 előtt a járás sereghajtói kö­zé tartozott. Akkoriban — a maihoz viszonyítva változatlan taglétszám mellett — a mezőgazdasági bruttó termelésük alig érte el a 27 millió koronát. Tavaly a sokban megválto­zott árviszonyok mellett, betven mil­lió korona értékben termeltek. A 6. ötéves tervidőszakban elért eredmé­nyekért elnyerték az SZFSZ által adományozott vándorzászlót, amely a legkiválóbb mezőgazdasági üzemeket illeti meg. Néhány év leforgása alatt a járás élenjáró állattenyésztői közé zárkóz­­ták fel. Ma az állattenyésztés bruttó termelése ötven százalékos arányban részesedik a mezőgazdasági összter­melésben. A tejtermelésben a tavaly elért egyedenkénti 4132 literes átlag­gal, a harmadikok lettek a járásban. A tej összmennyiségét az első minő­ségi osztályban értékesítették. Száz tehéntől US darab borjút választot­tak el, hogy csak a legfontosabb eredményeket említsem. önként vetődik fel a kérdés, ho­gyan voltak képesek aránylag rövid Időn belül a sereghajtók közül az élenjárók soraiba felzárkózni. MI REJLIK AZ EREDMÉNYEK HÁTTERÉBEN? A válasz, meglehet, sokak számára közhelyként hangzik, viszont a gaz­daság gyors ütemű fejlődése, az él­vonalbeliekhez méltó helytállása kéz­zelfogható, az eredményekben vissza­tükröződő tény. Ennek hátterében minden formalizmustól mentes, meg­fontolt irányítás, célravezető munka­­szervezés, következetes ellenőrzés, az észlelt hibák tárgyilagos feltárása, s mielőbbi felszámolásuk érdekében hozott rugalmas intézkedések húzód­nak meg. Az üzemi pártalapszervezet követ­kezetes politikai-nevelő munkájának, valamint a kommunisták példamutató helytállásának eredményeként lénye­gesen megváltozott a dolgozók mun­kához való hozzáállása, s felelősség­érzete, vagyis megszilárdult a mun­kafegyelem. A szövetkezet előrelátó szociális programjának köszönve, a­­mely a lakásépítésre, a munka- és életkörülmények javítására, a kultu­rális és sportigények kielégítésére, a gyógykezelés és az üdültetés biztosí­tására, a kultúrált üzemi étkeztetés feltételeinek megteremtésére irányult, sok fiatal szakembert és dolgozót si­került megnyerniük és megtartaniuk. A kezdeményező munkalégkör ki­bontakoztatásában ugyancsak fontos szerepet tölt be az ösztönző jutalma­zási rendszer és a széles körű bel­­fizemi versenymozgalom. A BELTERJESITÉS ÚTJÁN Minden előjel arra utal, hogy a fel­merülő nehézségek ellenére az idei feladatuknak is maradéktalanul ele­get tesznek, bár jelentős erőfeszítés árán, főleg az állattenyésztés szaka­szán. Hiszen a takarmányozási gon­doktól a naszvadiak sem mentesek. Az adottságaik pedig korlátozottak, ugyanis a takarmánynövényeket a szántóterületnek csupán a 18 száza­lékán termeszthetik. Ezért a takar­­mányalap növelése érdekében az ösz­­szes rendelkezésünkre állá takar­mányforrás maximális kihasználásá­ra, a takarmánynövények termeszté­sében pedig a belterjesttő tényezők érvényesítésére összpontosítják fi­gyelmüket. Ezek között kiemelkedő helyen szerepel a másodnövények termesztése, a belterjes legelők léte­sítése, az öntözőhálózat kibővítése. Tehát nem véletlenül történt, hogy az állattenyésztési kutatóintézet szak­emberei a naszvadiakat is bátran be­vonhatták az új program megvalósí­tásába. Hiszen azon gazdaságok közé tartoznak, amelyek a párthatározatok szellemében igyekeznek minél na gyobb mértékben részt vállalni a me­zőgazdasági termelés fejlesztésében. KLAMARCSIK MÁRIA Alénártfaivai (Lenartovce) szö­vetkezet az egyik legnagyobb sertéstenyésztő gazdaság a rimaszombati (Rimavská SobotaJ já­rásban. Összesen 4 ezer 600 darab sertést tartanak, ebből 380 darab ko­cát. Az eredmények nem éppen ke­csegtetők: egy kocától évente tizen­négy malacot választanak ei, a ser­téshizlalásban pedig — 3,9 kilo­gramm abraktakarmány felhasználá­sával az egységnyi bús kitermelésére — ötven dekagrammos napi súlygya­rapodási átlagot érnek el. —+—‘ Hanván (Chana­­va) Ferenc* B ar n a b á s állat­­tenyésztési rész­legvezető kalau­zolt végig a ser­téstelepen. А V—900-as is­tállóba nyitunk be először. Harminc­tól nyolcvan kilo­grammig hizlalja itt az állatokat Várady Károly gondozó fele­ségével és leányával. A harmadik negyedévben ötvennégy dekás átla­gos súlygyarapodást értek al száraz takarmányozási módszerrel. Kísérőm kiegészítésként megjegyzi, hogy eb­ben az épületben rövidesen áttérnek a nedves takarmányozásra. A vályúk be vannak szerelve, már csak a ta­karmánykeverő és adagoló kocsi hiányzik. Erre Károly bácsi is helyes­lőén bólint: nagyobb lesz a súlygya­rapodás, több lesz a fizetés. Meg­tudtam, hogy az erőtakarmányokat' savóval egészítik ki; hetente hatezer litert takarmányoznak, ennek köszön­ve naponta öt-tíz deka abrakot taka­rítanak meg állatonként. A Bios-1200 térőhelyes előhizlaldá­­ban négy gondozó váltja egymást két műszakban. A tizennégy éve itt dol­gozó Ka to na Istvánné arról panaszkodik, hogy a korai elválasz­tások miatt a fiaztatókból egyenlőt­len és az átlagosnál kisebb élősúlyú malacokat is kapnak. Emiatt egyen­lőtlenül fejlődnek és az elhullás is gyakoribb. Ebben talán annak is sze­repe van — szerintük is —, hogy gyakran nem megfelelő összetételű takarmánykeveréket kapnak. Ottjár­­tamkor például a saját készítménye darát takarmányozták, de mivel eb­ből is kevés van, talicskával hordták szét és lapáttal adagolták, hogy min­den állatnak jusson. Egy V—500-as istállóban kétszáz­húsz anyasertést tartanak. A két gon­dozó, lg о Jánosné és Váradi Lé­­núrtné arról tájékoztatnak, hogy fo­kozatosan áttérnek a kocák mester­séges megtermékenyítésére. Következő állomásunk a B—600-as hizlalda volt. Itt találkoztam a leg­korszerűtlenebb tartástechnológiával. Az egész épületre ráférne egy alapo­sabb rekonstrukció. A ketrecrácsok ki vannak töredezve. A láncos rend­szerű takarmányszállítószalag gyak­ran meghibásodik, legutóbb április­­tői nem működik, ezért kézi erővel hordják szét a takarmányt, ami fá­rasztó munka D u b e n Jánosnénak és I g 6 Dezsőnének. Az abraktakar­mányt a ketrecek közepén lévő na­gyobb méretű alumíniumvályúkba, de mivel ezekből sincsen elegendő, több helyütt a betonpadlóra lapátolják. Ez a takarmányozási módszer vég­képp nem gazdaságos. A gondozók etetés előtt mindig kitakarftják a ket­receket, de mire a takarmánykinsz­­tásra kerül a sor, az állatok újra összepiszkolják. Így a kiosztott takar­mánymennyiség jelentős része elke­veredik a trágyával. A korszerű Bios típusú fiaztatúban Ki sóvá Jolana és Karolová Má­ria gondozókat kérdeztem tapasztala­taik felől. Véleményük szerint a mo­dernség még nem jelent egyben job­bat is a hagyományosnál. Erre konk­rét példákra is mutattak: a vályúk szerkezete olyan, hogy nehéz alóluk eltávolítani a trágyát. Az önitatókból kicsepegő vfz az állatok alá folyik. Legtöbb problémát azonban a rostos padló jelenti, gyakran beleakad közé, és megsérül a malacok lába. Télen a roston át jéghideg levegő áramlik a kocák tőgyére és a védtelen kismala­cokra. Összegezésként még annyit mondtak, hogy a hagyományos meleg (almos) istállókban sokkal jobb eredményeket értek el a malacelvá­lasztásban, mint itt a korszerűben... 1—4— Szándékosan nem szorítkoztunk a részletesebb elemzésre. Célunk, hogy a dolgozók véleményének és tapasz­talatainak tükrében szemléltessük az elért eredményeket, a termelés „ku­lissza mögötti napi eseményzajlását. KORCSMAROS LÄSZLÖ látogatta egy sertéstejepen [lenjáró tejtermelők Aöaöai szövetkezet 1097 hektáros összterületével a kas­sal (Kozlce) Járás legkisebb mezőgazdasági üzemei kö­zé tartozik. Ennek dacára az utóbbi években a járás élvonalbeli gazdaságai között emlegetik. Pedig a kerületi szék­helyvárostól alig kőhajltásnylra lévő faluban Is erősen érez­teti vonzó hatását a számtalan munkalehetőség. Sok az ingázó, a mezőgazdasági üzemben pedig kevés az állandó munkaerő, főként a fiatalabb korosztályból. S mégis, a legnagyobb mun­kacsúcsok Idején Is, a gazdaság képes becsülettel eleget tenni termelési feladatainak. Ebben egyaránt része van a tagság szorgalmának és a vezetőség kiváló szervezőkészségének. A hatékony jutalmazási rendszer alkalmazásával sikerült minden munkahelyen odaadó, lelkiismeretes tevékenységre serkenteni a tagság apraját-nagyját. RENDHAGYÓ VETÉSSZERKEZET, NAGY ALLATSDrOSÉG Közismert, hogy a fontosabb gazdasági mutatók >— a szán­tóföld aránya az összterülethez viszonyítva, az állatsürüség, a vetésszerkezet stb. — в kassal járás mezőgazdasági üzemei­nek zömében nagyon hasanlóak. Így például a gyepterületek t—! a kaszálók és legelők <— nagysága rendszerint eléri az összterület 30—40 százalékát. Ez az arány kihat a száz hek­tár mezőgazdasági területre jutó állatsűrüségre .Is. Rend­szerint minél nagyobb a gyepterület, annál nagyobb az állat­­állomány. A öaíial szövetkezetben a szántó 1021 hektárt foglal el, tehát mindössze 78 hektár a gyepterület, vagyis az összterü­letnek hét százaléka. Ilyen területmegosztás mellett azt hi­hetnénk, hogy Caüán a szarvasmarha-állomány a járási átlag­nál Jóval alacsonyabb. A helyszínen azonban éppen ennek az ellenkezőjét tapasztaltuk: a szövetkezet állatsürüsége na­gyobb a járási átlagnál! A gazdaság jelenleg 680 szarvasmar­hát tart, tehát száz hektár mezőgazdasági területre számítva hatvanegy darab jut Ráadásul csupán a szántő tizenöt szá­zalékán termesztenek takarmánynövényeket, úgyhogy a ta­karmánytermesztés területaránya Is alatta van a Járási átlag­nak. A REJTÉLY NYITJA A említett adottságok mellett valósággal hihetetlennek tű­nik, hogy a közel hétszáz szarvasmarha nemhogy egyáltalán fenntartja létét, de a négyszáz tehén tejtermelése is szünte­lenül növekszik. A rejtély nyitja mindenekelőtt abban van, hogy a gazda­ság Igyekszik megragadni mindéit lehetőséget a takarmány­alap növelésére. A takarmánytermesztésre rendelkezésre álló százötven hektár szántóföldből belterjes gazdálkodással maxi­mális hozamokat csikar ki. A réti kaszálóikról öt tonna szé­nát takarítanak be hektáronként. A legelőkön is elérik a 2,5 tonnás szénatermést. A lucernából nyolc tonnát meghaladó átlagtermést értek el hektáronként — szénában számítva. A jó növényápolásnak köszönhetően évente ötször kaszálhat­ják a lucernát. Silókukoricából az Idén hektáronként 65 ton­nás átlagtermést gyűjtöttek be. Bárhogyan számolunk, a száztöven hektáron termesztett takarmánynövények, valamint a harminchárom hektár kaszáló semmiképen sem teremhet annyit, hogy abból bőségesen ta­­karmányozhassák az állatokat. Igen ám, de ezek mellett a szövetkezet dolgozói igyekeznek minden feletethető hulla­dékot, mellékterméket gondosan begyűjteni. Maradéktalanul betakarították a szalmát, begyűjtik a kukoricaszárat, még a háztájiból is, amelyet — télen megfelelően előkészítve szecskázva és dúsítva *— értékes takarmánnyá alakítják. Itt minden takarmányforrást megbecsülnek, még a répalevelet Is maradéktalanul összeszedték. Ugyancsak lekaszálták az árok­széleket. A másodvetés is jókora termést adott. Mostanáig egy számosállatra számítva nem kevesebb mint 5,05 tonna tömegtakarmányt gyűjtöttek össze — természetesen szénaegy­ségre átszámítva. Így az előirányzott takarmánytermelési ter­vüket 122 százalékra teljesítették. Ennek a minden téren megnyilvánuló jő takarmánygazdál­kodásnak köszönhető, hogy a tehenenként! évi tej termelési átlag 1981-ben 3887 literre növekedett, ami járási rekordnak számit. Az idei eredmények szerint minden feltétel adott, hogy az év végéig elérjék a négyezer literes tejtermelési átla­got. Ez a látványos felfelé Ívelés mindennél beszédesebben Igazolja az itteni dolgozók lelkiismeretességét és szakértelmét. ILLÉS BERTALAN

Next

/
Thumbnails
Contents