Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-23 / 42. szám
1982. október 23. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Azerbajdzsán Szovjet Szocialista Köztársaság T • г fi 16 t e: 88 ezer 600 négyzetkilométer. Lakossága: 8 millió 258 ezer. Firárosa: Baku, lakóinak száma 1,8 millió. Az Azerbajdzsán SZSZK а Szovjetuniót alkotó tizenöt sző vetségi köztársaság egyike, а kaukázusontáii terület délkeleti résiét foglalja el. Az azerbajdzsán nemzetiségiek mellett zsánban tízezer lakosra 32 orvos jut, több, mint a fejlett nyugati országokban. Az orvosok 60 szőzaléka, a pedagógusok 58, a mérnökök 26 százaléka nő. Mindez arról tanúskodik, hogy jelentős eredményeket értek el az egészségügyi ellátás fejlesztésében, a tudományos munkában és a közoktatásban. A cári időkben a köz» társaság kilencven százaléka A gyapot begyűjtése oroszok, ukránok, örmények, grúzok, tatárok is élnek itt, összesen csaknem száz nemzet, nemzetiség és népcsoport képviselői. Fővárosa Baku. Az ősi város a Kaszpi-tengerbe nyúló Apseron-félsziget patkó alakú öblét körülölelő domboldalra épült. A köztársaság iparának legfontosabb ága a kőolajbányászat és -feldolgozás, de említést érdemel a kohászat, a vegyipar, a rádió- és elektronikai ipar, a könnyű- és élelmiszeripar is. A mezőgazdaság legfontosabb termékei: a gyapot, a gabonafélék, a szőlő, a tea, a zöldségfélék és a gyümölcs. A köztársaságban Tudományos Akadémia, egy tudományegyetem, 17 szakegyetem, 14 színház, egy zeneművészeti főiskola működik. Azerbajd-Fotó: —APN — írástudatlan volt. Az azerbajdzsánok — akiket a századforduló irodalma olykor kaukázusi törökök, kaukázusi tatárok néven is emleget — tulajdonképen török nyelven beszélnek, a két nyelv között ugyanis az eltérés jelentéktelen. A nyelv török volt, az írás azonban arab. Ennek pedig jellemző vonása, hogy betűvetése rendkívül körülményes, nehéz megtanulni. A harmincas években frásreformot hajtottak végre, áttértek a latin betűs írásra, majd 1937-ben a cirillbetfis ábécére. A régészeti leletek szerint Azerbajdzsán területén már a paleolit korban is voltak emberi települések, s bronzkori sírokra is bukkantak. Itt már az időszámításunk előtti első évezredben is ismerték a vasöntést ... Azerbajdzsán története során különböző nagyhatalmak ütközőpontja volt. Mindebben földrajzi helyzete játszott közre, s az utolsó századokban már az olaj is — a „fekete arany“. Csakhogy az azerbajdzsánoknak ebből a kincsből nem sok jutott, mások osztozkodtak rajta. A Kaukázusontúl népei, így az azerbajdzsánok is, а XIX. század elején kerültek Oroszország fennhatósága alá. Ezzel szinte az utolsó pillanatban kerülték el a fizikai megsemmisülés veszélyét, amellyel évszázadokon át az iráni sahok és a török szultánok hadai fenyegették e kis népeket. Bár a társadalmi-gazdasági tekintetben fejlettebb Oroszországgal történt egyesülés jobb feltételeket teremtett a kaukázusontáii népek haladásához, a cári Oroszország nyersanyag-szolgáltató és árufelvevő piacának tekintette e vidéket. Azerbajdzsánban a gazdaság főleg a bakui olaj kitermelése irányában fejlődött. 1860-tól dollárok millió; áradtak ide a Rothschild család, a Nobel fivérek páncélszekrényéből. 1902-ben már több mint 10 millió tonna olajat hoztak a felszínre. Ez a világ akkori termelésének több mint a fele volt. A tőkések mesés hasznokat vágtak zsebre, csak a Nobel-cég haszna hatmillió rubel volt egyetlen év alatt — akkori pénzben! Az azerbajdzsán főváros nemzetközi jelleget öltött. Özönlöttek ide a munkások, de bérük alacsonyabb volt, mint bárhol másutt Oroszországban, vasárnap is dolgozniuk kellett, a munkaidő 14 óra volt. A munkásság szervezkedett, s Baku a munkásmozgalom egyik fellegvára lett. A tőke megszülte jövendő kisajátítóját: a bakui proletariátus mindvégig az oroszországi munkásmozgalom első soraiban harcolt. A nagy fordulatot itt is a forradalom hozta meg. Az Októberi Forradalom után hat nappal Azerbajdzsánban létrejött a szovjethatalom, amiben nagy szerepet játszott a soknemzetiségű, de politikailag erős bakui munkásosztály. A forradalmat ellenforradalom és angol—török katonai intervenció követte. 1918 augusztusában a török elleni segítségnyújtás ürügyén angol csapatok szállták meg Bakut. Szeptemberben a törökök újra támadásba lendültek. Az angolok kivonultak, de magukkal vitték a huszonhat letartóztatott bakui népbiztost is, akiket 1918. szeptember 20-ra virradó éjjel Ahcsa-Kulma állomás közelében gálád módon meggyilkoltak. A burzsoá diktatúrát (1918—1920) végül is a kommunista párt által vezetett felkelés döntötte meg. Erre 1920. április 28-ára virradó éjjel került sor. A felkelőket a Vörös Hadsereg is támogatta. Kikiáltották a független Azerbajdzsán Szovjet Szocialista Köztársaságot. 1922 márciusában a másik két Kaukázusontáii Szovjet Köztársasággal, Grúziával és Örményországgal együtt Azerbajdzsán a Kaukázusontűli Szocialista Szövetségi Szovjet Köztársaság tagja lett. A föderációból 1936-ban alakult meg a mai három szovjet szocialista köztársaság. 3 A szovjethatalom éveiben az Azerbajdzsán SZSZK jelentős sikereket ért el. Henry Barbusse, a nagy francia író, még a kezdeti időszakban 1928-ban járt ezen a vidéken. A Fekete város, a bakul munkásnegyedek átalakulásának hőskölteménybe illő időszakáról a kővetkezőket írta: „Ha megkérdeznék, vajon mi olyat tett a szovjethatalom, ami nemcsak barátait, de ellenségeit is bámulatba ejti és lenyűgözi, azt mondanám: nézzék meg Bakut. Mert sehol sem ilyen szembetűnő a jogtalansággal, rabsággal és nyomorral terhes máit és a boldog jelen közötti különbség, mint éppen itt, Bakuban.“ A múlt és a jelen közötti különbség ma még szembetűnőbb. A több mint hatmilliós Szovjet-Azerbajdzsán legnagyobb kincse ma is az olaj és a földgáz.. Iparának nagy része erre épül, nemcsak kitermelik az olajat, fúrógépeiket a világ minden táján használják. Az utóbbi évtizedekben új iparágak indultak hatalmas fejlődésnek, és már-már felülmúlták az egykori egyeduralkodó olajipart. A modern Azerbajdzsán szimbólumává vált a főváros, Baku közelében épült Szumgait. Nem is olyan régen a helyén három tucat házból álló település volt a nap által А V. I. Lenin nevét viselő bakui olajfinomító KÁLMÁN IMRE Kálmán Imre magyar zeneszerző, operettkomponista 1882. október 24-én született Siófokon. Innen indult el útjára, hogy egyéniségét kivívja a zene világában, hogy zenéjével, muzsikájával, sanzonjaival meghódítsa az emberek szívét. Kálmán Imre a Zeneakadémián Koeszler János tanítványa. Eleinte dalokat, zongoraműveket Irt, majd Endre és Johanna című szimfonikus nyitányával keltett feltűnést. Rövid ideig joghallgató, majd a Pesti Napló zenekrttikusa. Közben sokat dolgozott, komponált, mígnem elérkezett első nagy sikeréhez, melyet a Tatárjárás című operettjével aratott 1908- ban. További operettjei hamarosan világhírűvé tették nevét. Máig is nép-1882-13 szerű operettjei közé tartozik a Cigányprímás (1912), a Marica grófnő, a Csárdáskirálynő (1926), A montmarte-i ibolya (1930) stb. Lehetetlen és fölösleges felsorolni valamennyit, de tény, hogy hatalmas nemzetközi sikerét müveinek sodró életkedve mellett zenéjének magyaros színezete segítette elő. Olyan sikert aratott, hogy külföldre kapott meghívást. 1938-ig Bécsben, 1938—1940 között Párizsban, majd Amerikában, 1945-tól haláláig ismét Párizsban élt. Utolsó operettjét, az Arizona Ladyt halála után, 1954-ben mutatták be Bernben. A világ nemcsak mint zeneszerzőt Ismerte, hanem mint kitűnő operettkomponistát is, akit versenyre hívtak meg Európa és Amerika leghíresebb zenekarai. Sok helyen megfordult, sok helyen fellépett, híres és neves színészek énekelték, s éneklik szerzeményeit. Kálmán Imre életében szinte mindent elért, amit zeneszerző elérhet: hírnevet és dicsőséget vívott ki magának. A zenekedvelők, a közönség örökre szívébe zárta fenségesen áradó muzsikáját, operettjeinek dallamát. Méltán emlékezünk rá születésének 100. évfordulóján. —nt— JEGYZET őszi hangulat Az utca napos oldalán öreg házaspár botorkál. Mindkettőjük kezében görbebot. Egymásba karolva, szótlanul iparkodnak az elhagyott padok jelé. Látszik rajtuk, hogy nyáron itt bérelt helyük volt. Figyelem őket. Megállapítom, nifii godt életű emberek lehetnek, biztosan azok, látszik az arcukon. Valamikor szenvedélyes szerelemmel szerethették egymást és forró nyári estéken édes kábulatban ölelkezhettek. Az egymásba karolás nemcsak kölcsönös támasz, de néma kegyelet is a homályba fúló emlékek fölött. Köszönöm, hogy rám találtál, hogy megtartottál, hogy kitartottál mellettem, hogy vigyáztál rám, és gondosan ápoltál. Köszönöm, hogy itt vagy és csoszogsz mellettem most is, lombhullás végén. Így fogalmazódik meg bennem az a gondolat, amit ók éreznek.- Nem mondják, hisz ügy ismerik egymás gondolatát, mint a sajátjukat. A vallomás pedig így a legszebb, ha kimondatlanul is meggyőző erejű. Így örök életű, mint a szívekbe zárt megejtő varázsű őszi hangulat. Most megállnak. A bácsi zsebéből újságot vesz elő, és a kiszemelt padra teríti. Majd szőrmés kabátjaikat szorosabbra húzzák és leülnek. Révedező tekintetük a virágágyásokon pihen meg. Bólogatnak, ami az ö jelrendszerükben a sajnálkozás kifejezője. Sajnálják a virágok eltűnését, a lehullott leveleket, mindent, ami nyáron még volt, és most nincs. Össze-összenéznek, s újra meg újra értenek egymás tekintetéből. De nagy kár, hogy ilyen mélységes megértéshez olykor csak öreg korunkban érkezünk. Hogy a száguldó, gyorsan lüktető élet nem hagy számunkra annyi időt, hogy már fiatalon megtanulnánk olvasni egymás gondolatában. * Egyszer csak a bácsi gyengéden neje vállára vereget és keserű mosoly kíséretében mutat botjával a virágágyás szélére szúrt táblára. Az asszony odanéz. Arcán tükröződik, hogy megint csak átvette öreg gavallérja gondolatát. Kedves, dorgálást kifejező mozdulattal oldalba löki párját, aztán mindkét keze az ölébe hull, és nekem úgy tűnik, mintha egy picike kacérság is lenne mosolygó szeme sarkában. Közömbösséget színlelve közelebb kerülök, úgy, hogy lássam a tábla írásos oldalát; melyen egy idejétmúlt figyelmeztetés áll: „Ne tépjétek le a virágokat!‘ Kovács József MIRVARID DILBAZI: AZ ÉN VERSEM Ha toliamról a dal már nem forrna forradalmár hittel a papírosra, lenne akárki másé, sosem lenne Hazánké, szégyent nevemre hozna. Ha versben izzva szívem r^em szólalhatna híven, földünket óva, féltve: a bátor férfiasság híján a vers — divatbábl Ily mű nekem ml végre? Hogy sarjadhatna akkor telkemből? Ss e nagy kor SZÜLEJMAN RUSZTEM: VÁROSA Vaslábakon a Kaszpl fölött Emelkedik az olajmezö. Tarajos, mikor a szél belékap, Indulatos, mint a vízözön, szeszélyeiben se holmi szélcsap, s házak állnak nagy cölöpökönf Dühönghet éjjel — reggel a nap arany fénnyel megszelídíti, (Azerbajdzsán nem visszhangozna benne, nem támadhatna tiszta visszhangja: humanista Melyik nemzet, melyik nép eszménk csúfjára lenne, élvezhetné gyümölcsét? Utat hová találna? Kihez szólna bajában, kit bíztatna vidáman, kinek javára válna? Hittel szóljon az ének, úgy lesz minden hívének valós, testvéri álmai Tandori Dezső fordítása tükrébe néz olajkö alatt, arcát mutatja, úgy szépíti ki. Megőrzi majd a történelem fiúk, lányok, barátok nevét, akikről dalol az énekem, hogy dallamát ■ hintse szerteszét. Havas Ervin fordítása költők) TENGEREN ■* r t *■ fi ^ ИЯ í ^ ^ W 4»^ С/Z tyfi1 kiégetett félsivatagban, a Kaszpi-tenger partján. Most ez a köztársaság harmadik legnagyobb városa, kohászati és olajkémiai központ, a szovjet szintetikus kaucsukgyártás központja. Szumgaitól nem meszsze, a Kaukázus lábánál feküdt a hamuszürke hepehupás vonulat — a Vozdag. Az öregek azt mesélték, hogy „a természet ezerszer felforgatta“. Ezeregyedik alkalommal az emberek forgatták fel és elrekesztették a szilaj hegyi folyót, a Kúrát. A mingecsauri duzzasztómű energiával látja el Szumgaitot és Azerbajdzsán fővárosát, Bakut. Jelentős a köztársaság ércbányászata és kohászata is. Híresek a daskeszáni vasérclelőhelyek, de jelentős a réz-, a bárium és pirít termelése. A rengeteg alunit az alumíniumkohászatnak biztosit nagy táviatokat. Azerbajdzsán mezőgazdasága is rendkívül fejlett, annak ellenére, hogy a földek jelentős részén csak öntözéses gazdálkodás folytatható. Az öntözött földterület nagy részén gyapotot termelnek. Számottevő a dohány, olajbogyó, sáfrány, a kellemes ízű, majdnem szagtalan olajat adó szezám és a földimogyoró termelése. A köztársaság déli részén, különösen Lenkorány vidékén, a szubtropikus övezet központjában sok rizst, citromot, narancsot, teát termelnek. Gazdag, szép mediterrán táj ez, több mint 60 ezer hektárnyi szőlővel és gyümölcsöskerttel. Az északi részen, Hacsmasz vidékén nagy almáskerteket találunk. Sok eperfát is ültetnek selyemhernyó-tenyésztés céljaira. Az ipari növények közül érdekességként megemlíthetjük a damiragácsot, amit népszerűén vasfának is neveznek. Amíg friss, könnyen faragható, de ha kiszárad, szilárd lesz, mint az acél. Gépalkatrészek is készülnek belőle. A mezőgazdasági termelésben jelentős helyet foglal el a szarvasmarha- és a juhtenyésztés is. Az Azerbajdzsán SZSZK gazdasági életének dinamikus fejlődését jelzi, hogy már háromszor nyerték el a Lenin-érdemrendet az ötéves terv határidő előtti teljesítéséért. Legutóbb 1980-ban, amikor Szovjet-Azerbajdzsán fennállásának hatvanadik évfordulóját ünepelték. E rövid áttekintés is meggyőzően szemlélteti, hogy a kaukázusontúli kis köztársaság a lenini nemzetiségi politika eredményeként milyen messzire jntott a fejlődés, a haladás útján.
