Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-16 / 41. szám
1982. október 16. SZABAD FÜLDMCVES Az ábrahámi szövetkezetét néhány évvel ezelőtt a galántai járás gyengébb gazdaságai között tartották számon. Viszont alig két év leforgása alatt a szövetkezet helyzete gyökeresen megváltozott. A közepes színvonalú gazdaságok soraiba emelkedett, sőt egyes mutatókban az „átlagosság“ határát is túllépték. Minek is köszönhetik az előbbrelépést? Vagyis azt, hogy sikerült kijutniuk a sereghajtók soraiból s megtalálni azt az utat, amely a termelés és a gazdálkodás megszilárdításához vezetett? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a közelmúltban tett látogatásunk során j á n F a n d e 1 agrármérnökkel, a szövetkezet elnökével, Pavol S1 e z á к agrármérnökkel, a gazdaság növénytermesztési ágazatvezetőjével és Gašparov mérnök üzemgazdásszal. Első lépésként jobban körülnéztek a házuk táján. Részletes elemzést végeztek, hogy megállapítsák, mennyire felel meg a növénytermesztés és állattenyésztés szerkezete adottságaiknak. A gazdálkodás melyik területén tapasztalhatók a legnagyobb hézagok. Fontolgatták, hogyan is lehetne hatékonyabbá, gazdaságosabbá tenni a termelést. Az elemzés során sok mindenre fény derült. Azt tapasztalták, hogy a növénytermesztés szerkezete nem felel meg a gazdaság adottságainak. A szétaprózott, sokféle növény termesztésével foglalkozó növénytermesztési szakágazat nem hozta meg az elvárt jövedelmezőséget.' Hátrátatta a megfelelő vetésforgó kialakítását. A csúcsmunkák idején egybeeső sokféle munkákat sem gépi, sem kézi erővel nem győzték agrotechnikai határidőben elvégezni. A kapkodás a munka minőségének a rovására ment. Emellett a növénytermesztés az állattenyésztés igényeit sem volt képes kielégíteni. A gazdaság eredményes tevékenységét az elavult géppark, a termelés korszerűsítést folyamatának elhanyagolása, az irányításban és a munkaszervezésben tapasztalt hiányosságok, a laza munkafegyelem is hátráltatta. Csak természetes, hogy az ilyen feltételek mellett az állattenyésztés sem lehet eredményes. A tejtermelésben például a leggyengébbek voltak a járásban. A helyzet javítása érdekében változtattak a növénytermesztés szerkezetén. A főbb növénykultúrákat megtartották, viszont a kevésbé gazdaságos és sok kézi munkát igénylő növényeket kivonták a termelésből, s ezeket száz-száz hektárnyi területen borsó és mák termeszt fiséval helyettesítették. Igaz, kockázatos növényfélék termesztésére vállalkoztak. De merték vállalni a kockázatot, hiszen gazdag termés esetében termesztésük kifizetődő. Az első próbálkozások nem bizonyultak sikeresnek. Hiszen a kívánt hozamok megalapozásához ki kell kísérletezni az adottságoknak legjobban megfelelő agrotechnikát, ki kell alakítani a gépsorokat, s biztosítani kell a megfelelő biológiai anyagot. Erre pedig egy év nem elegendő. A kudarc ellenére a borsó termőterületét kétszáz hektárra szándékoznak növelni. Szem előtt tartják ugyanis azt az alapvető tényt, hogy a borsó, kiváló előveteménye főleg a búzának. Termesztése lehetővé teszi az előnyösebb vetésforgó kialakítását, de nem utolsósorban a talaj szerkezetének javítását. Ez pedig önmagában véve is kamatozódó. A növénytermesztés szerkezeti változása során a fő hangsúlyt a szükséges takarmányalap megteremtésére összpontosították. Előtérbe helyezték az évelő takarmánynövények termesztését. Tömegtakarmányokból olyan készletek létrehozására törekedtek, amelyek az új termésig bőven fedezik az állatok szükségleteit, sőt bizonyos tartalékok kialakítását is lehetővé teszik. A gazdaságban a melléktermékeket is teljes mértékben hasznosítják. A szalmát például egy központi takarmánykészítőben szecskázzák, ízesítik és adalékanyagokkal keverik. Annak ellenére, hogy az öntözhető területük minimális, vállalták a másoknövények kockázatos termesztését. A ta karmányalap javítása érdekében a takarmányrépa termesztésével is foglalkoznak. A hagyományos szllázs mellett takarmánylisztet és takarmánypogácsát készítenek, fokozott figyelmet szentelve a minőségnek és a takarmányok beltartalml értékének. Említést érdemel, hogy a tervezett nyolcszáz tonna szárítmánynak több mint kétharmadát az évelő takarmánynövények teszik ki. Ezzel pedig az idén csak kevés gazdaság dicsekedhet. Hiszen sok mezőgazdasági üzemben nem teljesítették a takarmánylisztek előállítási tervét, vagy gyengébb lett a beltartalml minőségük, mivel a herefélék részaránya elenyésző. A beruházási program keretében a szilárdított silóvermek építését szorgalmazták. Ennek köszönve az állatok számára kiváló minőségű szilázst készíthettek. A gazdálkodás minden területén igyekeztek emelni a termelés színvonalát. Az elavult gépparkot felújították. A gépsorok kiegészítésében a gépjavítóműhely dolgozói is felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak. Saját ötletük, újítási javaslatuk nyomán több nélkülözhetetlen gépi eszközt vagy gépet „bütyköltek“ össze. Például mákbetakarltógépet, szénaforgatót, kombinátorral kiegészített műtrágyaszórót stb. Intézkedéseket hoztak az ellenőrző tevékenység tökélesítésére és a munkafegyelem megszilárdítására. Hatékony anyagi ösztönző rendszert vezettek be, amely a kollektív munkán alapszik. Fő kritériuma a teljesítmény és a minőség. Csúcsmunkák idején célprémiumokat fizetnek. A feladatok nem teljesítése — teljesítmény és minőség szempontjából egyaránt — a munkacsoport valamennyi tagját anyagilag sújtja. Így a dolgozók érdekeltek abban, hogy egymás munkáját ellenőrizzék, s a lazsálókat nagyobb teljesítményre serkentsék. A hozott intézkedések legjobban a tömegtakarmányok termelésében éreztették hatásukat. Tavaly olyan készleteket teremtettek, hogy míg a többi gazdaságban takarmányozási gondokkal küszködtek, addig az ábrahámiak a hasznosság csökkenése nélkül átvészelték a telet s az idén még a nyári időszakban is a tavalyi jó minőségű szilázzsal takarmányozták az állatokat. S ha már egyszer megteremtették a jó alapot, az idén, de gondolom a jövőben sem kell aggódniuk, mivel is tekarmányozzák télen az állatokat. A kiegyensúlyozott takarmányozás fokozott mértékben hozzájárult ahhoz, hogy alig két év leforgása alatt a tejhasznosságban túllépték a járási átlagot, s ma a legjobb tejtermelő gazdaságok között szerepelnek Tavaly egyedenkénti évi átlagban 3600 literes tejtermelési átlaggal dicsekedhettek. Az ^dén, amikor a gazdaságok többségében csökkent a tejhasznosság, s járási viszonylatban a tej -értékesítési tervét nem teljesítették, az ábrahámi szövetkezetből az ütemtervnek megfelelően szállították a tejet s minden feltétel adott ahhoz, hogy évi kötelezettségüknek eleget tegyenek. A tehenészet gazdaságossága is lényegesen javult, főleg azáltal, hogy a tej minőségére helyezték a hangsúlyt. Míg tavaly az értékesített tejnek 86 százaléka, addig az idén 94—95 százaléka az első minőségi osztályba került. Lényegesen javultak az állattenyésztés mutatói is. Növekedett az újratermelés, meggyorsult az állatforgó s csökkentek az elhullási veszteségek. Az állattenyésztés színvonalának emeléséhez a megfelelő takarmányalap megteremtése mellett a személyi változások, a jobb munkaszervezés, a hatékonyabb ellenőrzés, a munkafegyelem megszilárdítása, valamint a régi elavult épületek korszerűsítése is hozzájárult. A gazdaságban folyamatban van a korszerű istállók építése is. A beruházások összhangban vannak az állattenyésztés szerkezeti változásaival és fejlesztési programjával, amely a szarvasmarha-tenyésztésre, ezen belül pedig a tehenészetre és az üszőnevelésre való szakosodásra irányul. Persze a pozitív eredmények mellett akad még bőven tartalék a termelés további növelésére, a szövetkezet gazdasági megszilárdítására. A gazdaság vezetőinek véleménye szerint e tekintetben első helyen áll a gépek és gépi eszközök hatékonyabb kihasználása, valamint az anyagi eszközökkel és az energiaforrásokkal való fokozott mértékű takarékosság. Az eddigi tapasztalatok arra utalnak, hogy a gazdaság konszolidálódására fordított erőfeszítés hatásosnak bizonyult. Remélhető, hogy az eddig tanúsított akaraterejük a jövőben sem lankad majd s lesz elég kitartásuk tovább haladni a fejlődés már megkezdett nehéz, göröngyös útján. KLAMARCSIK MARIA r * s s лт * s ж s s * л* * * A MELLÉKTERMÉKEK FELHASZNÁLÁSA A mezőgazdaságban dolgozó szakemberek már évekkel ez* előtt megállapították, hogy az állattenyésztés gazdaságosságát kedvezően befolyásolhatja a mezőgazdasági és élelmiszeripari melléktermékek takarmányozási célú hasznosítása. Figyelembe véve, hogy ezek a melléktermékek általában alacsony tápanyag-koncentráclójúak, felhasználásukat a termelés közvetlen közelében kell megszervezni. Hosszabb szállításuk gazdaságosan nem oldható meg. Ezenkívül felhasználásukat nehezíti, hogy betakarításuk a főtermékkel egy menetben nem valósítható meg, betakarításukat külön gépesíteni kell. Egyre több mezőgazdasági üzem példája Igazolja, hogy megfelelő szervezettséggel, a feltételek fokozatos kialakításával és nem utolsósorban jó hozzáállással a melléktermékek Is alkalmasak a takarmányozási Igények kielégítésére. Gazdasági állataink takarmányozásában a melléktermékek közül legnagyobb Jelentőségű a kukoricaszár, a gabonaszalma, a leveles cukorrépafej, de nem lebecsülendő a zöldborsószár, a hüvelyesek, pillangósok szalmái, a nedves répaszelet, a vinasz sem. A szakemberek közül ma már senki sem vitatja, hogy a melléktermék igenis szükséges, olcsó és gazdaságosan felhasználható takarmány. ' Igaz ugyan, hogy mezőgazdasági nagyüzemeink csak kevés olyan betakarító géppel és eszközzel rendelkeznek, amelyek segítségével a melléktermékeket gazdaságosan lehet hasznosítani. Viszont azt sem lehet elhallgatni, hogy nagyon sok szövetkezet még a. rendelkezésre álló eszközöket sem használja ki megfelelően, pedig a kihasználás növelésével a tömegtakarmány-gazdálkodásban jelentkező hiányok számottevő mérséklésére vagy megszüntetésére van lehetőség. A hasznosítás területén egyre több nemzetközi tapasztalatra is szert teszünk, ami azt bizonyítja, hogy e téren kezdenek kialakulni a melléktermék-betakarítás nagyüzemi eszközei, a hasznosítás nagyüzemi módszereivel együtt. Azok az országok, amelyek a melléktermékek hasznosításában rejlő előnyöket jóval korábban felismerték — például a szalmafélék felhasználását Dániában és az NDK-ban, a kukortcaszár hasznosítását az USA-ban —, igen figyelemreméltó eredményeket értek el a takarmányozás terén is. Ezek a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szarvasmarha és a juh kiválóan képes hasznosítani a melléktermékeket, abból kedvező hatásfokkal állati terméket tud „transzformálni“. Melyek azok a melléktermékek, melyek hasznosíthatók ős a legkisebb ráfordítást Igénylik? Első helyen t— nagy tömege és kedvelő táplálöértéke miatt i— a kukoricaszárat kell megemlíteni. Az októberi betakarítást, a hasznosítást figyelembe véve ötven százalékos szárazanyagtartalom esetén a keményítőértéke 18 kg/q, az emészthető nyersfehérje-tartalma pedig eléri az 1,3 százalékot. Ez a tápanyagmennyiség későbbi hasznosítás esetén >—i például kazlazva s— a szárazanyag-tartalom növekedése miatt tovább emelkedik. Gépész szakembereink Jól tudják, hogy a kombájnokkal történő kukorioabetakarítás után az erősen tiport és letarolt szár gépi begyűjtése ma már igen sok gondot és nehézséget Jelent. Ezzel a módszerrel a szárazanyag-mennyiségnek csupán a 20—25 százaléka takarítható be. Gyakorlati megfigyelések szerint a JOHN DEERE önjáró szecskázókra szerelt szárbetakarító adapter az erősen letarolt kukoricaszárnak 35—40 százalékát is képes jó minőségben betakarítani. A különböző lengőkéses -adapterek is jó hatásfokkal üzemeltethetők, de meg kell jegyezni, hogy ezek az adapterek a megengedettnél nagyobb földszennyeződéssel gyűjtik össze a kukoricaszárat. A kukoricaszár kihasználásának egyik terjedő módja a legeltetéssel történő hasznosítás. Különösen jelentős lehet ez a módszer a hízómarhák és a növendék állatok takarmányozásában. Ugyancsak pozitívan értékelik a kukoricatarlónak Juhokkal való legeltetését. Egy másik nagyon jelentős hasznosítási mód a szecskázott kukoricaszár sllózása. Ezzel a módszerrel igen ízletes és kedvező tápértékü szilázst készíthetünk, ha a szilázsolást leveles cukorrépafejjel végezzük el. Ennek az eljárásnak a technológiáját a mezőgazdaságban dolgozó szakemberek jól ismerlk. A kukoricaszár sztlázsolásának egyik fontos követelménye, hogy a kukoricaszár a szembetakarítás után minél előbb a silóba kerüljön úgy, hogy a gyors levágással az erjedés feltételei biztosítva legyenek. Dr. LÁSZLÓ LÁSZLÓ A felvételen Ing. Emil Fulajtár, CSc., a talajtani usztály vezetője látható a talaj hidrofizikai tulajdonságainak vizsgálata közben A bratislavai Talajtani és Növénytáplálási Kutatóintézet küldetése a talaj keletkezése és területi kiszélesítése törvényszerűségeinek, a talajtulajdonságok és a talajban végbemenő eljárások alapos vizsgálata. E- zenkívül fontos szerepet tölt be a termesztendő növénykultúra figyelembevételével a talaj termőképessége növelésének és a talaj legalkalmasabb hasznosításénak kidolgozásában, a mezőgazdasági földterület védelmében, valamint a növények tápanyagellátási módszereinek kidolgozásában. A kutató munka magába foglalja az alapkutatás állami, valamint a tudomány és technika fejlesztési tervében szereplő feladatok teljesítését is. A kutatóintézet részt vesz a KGST-tagországokkal, főleg a Szovjetunióval és a Bolgár Népköztársasággal folytatott nemzetközi együttműködésben. A kutatóintézetnek összesen 167 dolgozója, munkatársa van. Az Intézet tudományos-kutató részlegének felépítése a következő osztályokra és állomásokra oszlik: ■ a talajtani osztály a talajjal kapcsolatos földrajzi kérdések megoldásával, a talajféleségek osztályokba történő sorolásával, a talaj értékelésével és ésszerű hasznosításával foglalkozik. Ismereteket gyűjt a belterjesítő tényezőknek a talaj termőképességére gyakorolt hatásáról és kidolgozza azokat a módszereket, amelyek segítségével megszüntethető a negatív, nem kívánatos hatás; ■ a talaj ökotípusainak védelmével foglalkozó osztáty a tápanyagoknak a talajban végbemenő körfolyamatát vizsgálta. A kutatás elsősorban arra irányul, hogyan lehet megvédeni a talaj és a víz pesztlcidekkel történő szennyezését. A kutatás ezenkívül a nem biogén elemeknek, főleg a nehéz elemeknek a talaj minőségére gyakorolt kedvezőtlen hatásával is foglalkozik; ■ a biológiai osztály a talajban végbemenő biológiai és biokémiai eljárások vizsgálatával, a mérgezésekkel és a talajhigiéniával kapcsolatos kérdések megoldásával, valamint a belterjesítő tényezőknek a mezőgazdasági termények minőségére gyakorolt hatásával foglalkozik; ■ a növények tápanyagellátásával foglalkozó osztály az agrokémia és a növénytáplálás közötti összefüggéseket vizsgálja, kidolgozza a trágyázésl és talajjavítási rendszereket, vizsgálja a trágyázás hatékonyságát és a talaj'termőképességét fokozó beavatkozásokat ; ■ a talaj kihasználásával és értékelésével foglalkozó (Banská Bystrica-i) kutatóállomás a talaj ésszerű kihasználása érdekében többek között rendszerbe foglalja a talajjal kapcsolatos Ismeretanyagot; ■ a talaj termőképességének növelésével foglalkozó (prešovl) kutatóállomás fó tevékenysége a nehéz, savanyú és lúgos kémhatású talajok termővé tétele. Novosti vedy a techniky (15/82) 0 Radioaktív anyagok segítségével meghatározható a nitrátok koncentrációja a talajban, a talajvízben és a mezőgazdasági terményekben. Аж ntébbl években sajnos egyre növeksiik a nitráttartalom, ami ax ivóvíz és a mezőgazdasági termények minőségére Is károsan hat. E kedvezőtlen hatás elsősorban a nagy adagú nitrogéntrágyázásnak a következménye. A kntatóintézet dolgozói megoldást keresnek e negatív hatás mérséklésére. A felvételen RNDr. Pavol Bielik, CSc., a biológiai osztály vezetője és Ing. Lfbuša Matúšková látható Fotó: A. Vojőak, Nvt
