Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-16 / 41. szám
14 .SZABAD FÖLDMŰVES. 1982. október 18. HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT A Losonc (Lučenec) város közelében létesített Ladovo-tároló víztükrén meg-megcstllan a napsugár. Csend, nyugalom uralja a tájat, csak egy-egy vízből kiugró ponty csobbanása zavarja meg a csendet. Az SZHSZ városi szervezetének birodalma sohasem kihalt. Néhány horgász jó szerencsét remélve mindig türelmesen figyeli a vízbe dobott szerelék úszóját. Közöttünk volt Michal Badík, a szervezet elnöke Is, akit Henrik Zachhúber mérnöknek, az építészeti szakközépiskola tanárának, a városi szervezet pénztárosának segítségével sikerült megtalálni. A horgászok általában türelmes emberek. Órákig mozdulatlanul ülve figyelik, hogy rezzen-e az úszó. Kis ídóre magam is horgász lettem. Leültem és kíváncsian figyeltem, hogy lesz-e sikerélményben részem. Közben az elnökkel a szervezet munkájáról, eredményeiről beszélgettünk. — A járási hatáskört betöltő városi szervezetünknek 860 tagja van, a fülek! (Fiľakovo), a poltári, a lovinobaüai és a két losonci körzetben — tájékoztatott az elnök. A tagok közül 12 nő is van. Az ifjú horgászok száma 120. Egyre többen Ismerik fel a természetben töltött nyugodt órák Jelentőségét, a vízpart egészségfelújttó hatását. 1 Michal Badlk, Kelemen Lajos és Henrich Zachhúber a tóparton A szüntelen taglétszámnövekedés egyre igényesebbé teszi a vezetőség munkáját. Az új tagok nevelésére nagy figyelmet kell fordítani. Elsősoran a fiatalokkal kell sokat foglalkozni, hiszen a kezdeti időszak döntő meghatározója lehet, hogy milyen horgász válik belőlük. — A növekedés nyomán nem áll fenn annak veszélye, hogy „sok lesz az eszkimó és kevés a fóka“? — Aránylag sok, halban bő vizünk van, s rendszeresen gondoskodunk a halállomány szaporításáról is. Ezek közé tartozik a nagydaróci (Veľké Dravce) vlztóroló, a vílkel (Vefkánad Ipľom) kavicsbánya, a lazy-pusztai tároló és a galsai Ipoly-szakasz. Tervszerű és rendszeres munkával kedvező életfeltételeket teremtünk a halállomány részére: mesterséges zuhatagokat készítünk, tisztítjuk a patakokat stb. Igyekezetünket sajnos egyes üzemek semmibe veszik. Felelőtlenségük miatt jelentős szennyezőanyag kerül vizeinkbe. Elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk a jó kapcsolatok ápolását. Mi ezt azzal igyekszünk biztosítani, hogy tagjaink rendszeresen segítik a mezőgazdasági üzemeket, a gabona, a takarmánynövények és az őszi termények betakarításában. Szeptemberben például — a málinecl szövetkezetben — negyvenen vettek részt a burgonya bérén azonban javulást sürgetünk tagjaink körében. A pozitív hozzáállásért főleg Karol Kollárt, Cslgatl Jánost, Hortolánl Tihamárt, Kelemen Lajost, Badi Ferencet, Madák Pált, Tnrek Jurajt és még néhány tagunkat Illeti dicséret. * Beszélgetés közben nagy érdeklődéssel figyeltünk arra, hogy a „szomszédban“ horgászó Herényi Béla már a második pontyot szákolta. — Sokáig kellett várni a zsákmányra? — kérdeztem amint a ficánkoló pontyot a haltartóba tette. — Reggel héttől vagyok kint, s a várakozást siker koronázta. — A szerencsés horgászok közé tartozik? — Nem panaszkodom. Nyolc éve hetenként háromszor próbálok szerencsét, főleg a reggeli órákban, s ha kijövök, üres kézzel soha nem megyek haza. — Van valami „egyéni" csalija? — Azt használom, amit mások. Mostanában a főtt búzával kísérletelezek. A két pontyot ezzel sikerült megakasztanom. — Érdekes, tanulságos eset történt-e a víz mellett töltött nyolc év alatt? Fanyar mosoly következett, majd Így válaszolt: — Egyik az, hogy a „zsákmány* az egyik horgászfelszerelésemet elvitte. A part menti fák árnyékában, kellékeim között kutattam, amikor furcsa zajra lettem figyelmes. A horgászbot zörgött a parti betonon, mire odaértem, eltűnt a vízben. — Tavaly szintén volt egy furcsa esetem: idegen horoggal fogtam halat. Amikor feltekertem a zsinórt, meglepődve láttam, hogy horgom egy összegubancolódott zsinórba akadt, s annak a horgán egy ponty vergődött, Szerencse volt ez, mert én csak pontyra horgászom. — Gyakori-e a szabálysértés, orvhorgászok dézsmálják-e az állományt? — érdeklődtem újra az elnöktől. — Sajnos, ilyen eset bőven akad. Évente átlagosan 30—35 kihágást kell kivizsgálnunk, s természetesen bírságolnunk. Ellenőreink éberen vigyáznak a közvagyonra. Ez annak köszönhető, hogy oktatásukra Gálik Tibor és Simko Tibor rendkívül nagy figyelmet fordít. — Az Ipoly szabályozása mennyire befolyásolja a szervezet halgazdáikodását? — Nem sok örömünk telik az Ipolyban. Igaz, hogy a szabályozás után megszűnt a kiöntésveszély, ám ezzel egyidejűleg a víz is kevés benne. Csapadékszegény időszakban alig marad víz a folyó medrében. Felszámolták a halak búvóhelyeit Is. Azzal sem számolhatunk többé, mint korábban, hogy majd a Dunából Idekalandoznak a szép halak. A duzzasztók ugyanis útjukat állják. Nem valószínű, hogy ez a legszerencsésebb és egyetlen megoldása az Ipoly-problémának. Sokat beszélgetünk erről a baráti találkozókon a salgótarjáni horgászokkal, amikor az Ipoly'mente horgászainak összejövetelére sor kerül. Hirtelen elhallgatott, majd felemelt kézzel jelezte: biztatóan mozog a kapásjelző. Bevágott és lassan tekerte az orsót és a zsinór végén volt a zsákmány. Nem egy kapitális példányt szákolt, de a horgász minden méretes halnak örül. Michal Badlk persze fogott már nagyobbat is, amióta a Vág melletti Bytíán horgászni kezdett. A legnagyobbat, a 65 centiméteres, 220 dekás pisztrángot a klenovecl tárolóban fogta. gyűjtésében. A társadalmi munka te- Herényi Béla a ponty iiákolása közben Amíg az elnök új csalit tűzött a horogra. Kelemen Lajos, a losonci 1. körzet titkára elmondta, hogy évente ezen a tavon — idénykezdés előtt — szervezik a hagyományos halfogó versenyt. A versenyen a felnőtt horgászoknak mintegy 80 százaléka vesz részt. A pionírok meg szinte kivétel nélkül bekapcsolódnak a versenybe. Júniusban a pionírok közép-szlovákiai kerületi versenyét is itt tartották. A 13 részt vevő szervezet pionír horgászai közül, a nemzetköz! szabályok szerint versenyzők vetélkedőjén a žilinatak voltak a legeredményesebbek. Kelemen Lajos egyébként csak ragadozókra horgászik, saját készítésű horgokkal. Ezeket kedvtelésből készíti odahaza. BOJTOS JANOS VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ♦ VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф A sörétes vadászfegyvernek nincs hátsó irányzéka, Így a célzás nem annyira pontos, mint például a golyós fegyverrel. Itt lényeges a helyes célratartás, s az agyazat kialakítása. A középső találati pont helyzetét ezek a tényezők határozzák meg. Ügyelni kell arra, hogy vadászaton úgy célozzunk, mint a fegyver belövésekor, az eltérő célratartás ugyanis a találati pont helyzetének eltérését Idézheti elő. A vadászok lőkészségónek fejlesz-! tóié rendkívül Indokolt. Ehhez kltar-i tó gyakorlás és jó lőeredmény szükséges. Ez nemcsak a vadgazdálkodás, hanem a vadászat élvezetesebbé tétele szempontjából is fontos. Jobb 16- készséggel több a vadász esélye a vad humánus elejtésére, vagyis arra, hogy ne okozzon szenvedést, azaz ne csak sebezze a vadat. A gyakorlás legjobb módja a skeet lövészet. Itt kapáslövésről van sző, tehát közel áll az apróvad vadászatához. A vadász-sportlövészet gyakorlása tehát a vadászatra való felkészülést is jelenti. Ha a fegyver, s a test tartása, lendülete a sportlövészeten beidegződik, akkor a célratartás a vadra való lövésnél is megfelelő. A célratartás alatt ügyelni kell a mozdulatok, a fogások összhangjára, de arra is, hogy ez a mozgás ne legyen szakaszos. A billentyűt mindig folyamatos mozgás közben, bizonytalankodás nélkül kell meghúzni az előretartási ponton. A vadász-célratartásnál és fegyverfogásnál a következő mozzanatokat kell folyamatossá tenni: 1. A két cipőorr körülbelül 30 centiméterre, a két sarok pedig körülbelül 10 centiméterre helyezkedjen el egymástól. A bal cipőorr hozzávetőleg a lövés irányába mutasson, a jobb lábfej pedig kényelmesen helyezkedjék al mellette. Jó lábhelyset esetén a törzs elforditása lehetséges balra és Jobbra. Lövésnél a vállon keresztül a testre ható hátralökő erőt a lábak fogják fel, ezért stabil lábtartás szükséges. A kisebb terpesz kedvezőbb, mint például a túlzottan széles. 2. A test tömege kismértékben a bal, vagyis az elöl levő lábra helyezkedjen. A bal térdet ehhez enyhén be kall hajlítani, s a törzset kissé előrehajtani. A lövés mozzanataiban úgy kall állni, hegy az egyensúlyt jól megtarthassuk. Ha a test tömege túlzottan a bal lábra helyeződik, ez gátolja a jobbra, de a balra való lendítést is. 3. A fejet már a fegyver vállhoz emelése előtt úgy kell tartani, hogy lendítéskor az arc a fejtartás utólagos rendezése nélkül simuljon a tushoz. A célratartás utólagos változtatása bizonytalanságot és időveszteséget okozhat. 4. Mivel a lövéskor keletkező hőtfeküdjön. Az ujj csak közvetlenül a lövés előtt kerülhet érintkezésbe a billentyűvel (ez nagyon lényeges, biztonsági szabályi). Ellenkező esetben, lendítéskor könnyen elsülhet a fegyver. A bal kéz hüvelykujja az előagy mellett előre mutasson. B. Fegyverfogáskor a lazán tartott felsőkar csaknem függőleges helyzetű, s a törzset könnyedén érintő tusvég kissé kiáll a könyök alatt a vállgödör vonalában. A АТАК ШЩШШ Vadászjelöltek figyelmébe ralökést részben a kezek fogják fel, a tusnyakat erősen kell markolni a jobb kézzel, a bal kézzel pedig az előagyat tartani. A hártalökő erőt részben a lövő válla fogja fel. A kezeknek, s a válinak laza kapcsolata a fegyverrel hátralökéskor a lövő kellemetlen ütést érez a vállán, az arcán és az ujjon. A kezek biztosítják a tusnak a vállgödörbe való szilárd illesztését. A kezek feladata lényegében csak a fegyver tartása, a célkísérő mozgást a test végzi. 5. A fegyverfogás és a célratartás folyamata alatt a billentyűt elhúzó ujj (mutatóujj), a billentyűkengyel, illetve a billentyű mellett kinyújtva 7. Ha a tusvég a csípőnél helyezkedik el, a csőtorkolat stb. szemmagasságban áll. Ezáltal lövéskor csak a tust kell jobbkézzel a vállhoz emelni. A céltartás folyamata pontos, gyors és könnyed mozdulatokból álljon. A fegyver és a test mozgása viszonylag rövid, ám folyamatos legyen. Ahhoz, hogy a lövő képes legyen a fegyvert úgy a vállához emelni, s az arcához támasztani, hogy utólagos változtatásra ne legyen szükség, s ugyanakkor a cső a kívánt irányba mutasson, ehhez sok gyakorlás szükséges. A gyakorlásnak két módja Isťutó: kg meretes: A lövés nélküli, és a 16- gyakorlat. A gyakorlatok során meg kell győződni róla, hogy a fegyver ágyazásának kialakítása megfelel-e a lövő testméreteinek. Kapáslövéskor a fellendítés után már nincs idő a fegyver helyzetének javítására. Ezért fontos a jó fekvésű, megfelelően kialakított tus. Ha az agy hajlásszöge a szükségesnél kisebb, a fegyver egyenes agyazású, könnyen a célpont fölé lövünk. ORLÄŠÄ Ha viszont a hajlásszög nagyobb a kívánt mértéknél, ekkor az hajlított, s gyakori az alálövés. Ha a tus túl hosszú, célrakapásnál könnyen elakad, ha viszont túl rövid, könnyen felcsúszik. A lövő testalkatának nem megfelelő ágyazás tehát célzási hibát okozhat. A lövés nélküli gyakorlásnál, első lépésként a célratartást, a fegyver vállhoz emelésének módját, s ezzel a csősín feletti megfelelő célzást kell gyakorolni. Második lépésként a könynyed, gyors, de kapkodás nélküli mozgást gyakoroljuk. A tusvéget a csípőnél, a csőtorkolatot pedig körülbelül szemmagasságban tartva, eleinte csak a tusnak a vállgödörbe, s ezzel az archoz való emelését, azaz a jobb kar emelőmozgását gyakoroljuk. Az előagyat tartó bal kézzel és a törzzsel csak a legszükségesebb mozgást végezzük. A tust nem szabad a vállhoz fellökni, hanem gyors, folyamatos mozgással emelni kell. Ezt az emelőmozgást mindaddig gyakorolni kell, amíg a karizmokban a fáradtság jele nem mutatkozik. A vállhozemelés után a célrakapást gyakoroljuk. Először csak szemmagasságban fekvő célpontokat keressünk, s ha mozdulataink már biztosak, — különböző magasságban levő célpontokra Irányítsuk a fegyvert. Célratartásnál már az előagyat fogó bal kéz funkciója, a fegyver vezetése (célpontra való irányításai is előtérbe kerül. A lövés nélküli gyakorlásra a szabadban, s a lakásban van lehetőség. A szobában valamilyen kis méretű tárgyra kapjuk rá a fegyvert, többször egymás után. Ha már könynyen, szinte automatikusan kerül fegyverünk a célra, ismételjük a gyakorlatot csukott szemmel. Ha mozdulataink már ritmikusak, a célpont már így is a célgömbön ül. Magunk ellenőrizhetjük (és javíthatjuk) mozdulatainkat, ha a tükör előtt állva, például a tükörre ragasztott pontra célozva gyakoroljuk a célratartást. Szabadban körülbelül 35 méterre levő álló célponton kel! gyakorolni az előbbiekhez hasonló módon. A lövés nélküli gyakorlások között időnként lőgyakorlatokat is végezzünk. Ekkor fontos, hogy ne az álló célpontra irányítsuk a fegyvert, hanem alulról felfelé, felülről lefelé, valamint oldalirányból a célpont felé mozgatva a csövet, folyamatos mozgás mellett, megtorpanás nélkül húzzuk el a billenyüt. A billentyű meghúzása után nem szabad megállni, hanem tovább kell lendülni, illetve mozdulni. Lövéskor a vadász általában csak az egyik szemét tartja nyitva, viszont a tapasztalt lőszakértők szerint előnyösebb, ha mindkét szemünk nyitva van. Így ugyanis nagyobb a hatószög, ugyanakkor elkerülhető az egyik (a célzó) szem fokozott igénybevétele. Végül felhívjuk a figyelmet, a célratartásnál és a lövésnél előforduló néhány hibára: az egyes testrészek elmerevltésére; a természetellenes tartásra; a nyak túlzott kinyújtására vagy lehajlltáséra; a túl hajlott tartásra; a szakaszos mozgás; a lövés utáni továbblendltés hiányára; s a fegyver oldalra való döntésére stb. A helyes kéz-, láb- és fejtartás, a határozott mozdulat segíti azt, hogy a lövő a fegyver vállhoz emelésével egyidejűleg olyan testhelyzetbe forduljon a cél felé, amely a céliránnyal helyes előrelátást szöget alkot. Ügyeljünk arra, hogy célbakapáskor ne hajtsuk le a fejet a tushoz és ne húzzuk hátra, hanem nyomjuk előre a vállat. Ha a bal láb jóval a jobb előtt van, ez rendszerint együtt jár a jobb láb hátrahűzásával, ami könnyen hibázást eredmónvezhet. JAN M. HABRUViK?
