Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-16 / 41. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1982. október 18.

12

A takarmänvalap megteremtése . nagyüzemi szinten

Hazánkban az utóbbi évek folya- ben — a növénytermesztési és az álmán jelentősen bővült a nagy kapaci- lattenyésztési ágazat közötti aránytatású szarvasmarhatartó telepeknek a ■zárna. Ez törvényszerű velejárója annak a fejlődési folyamatnak, amely az iparszerü nagyüzemi termelés felé vezet. Természetesen ahhoz, hogy az iparszerü termelés elérje kívánt célját, nem elegendő felépíteni és betelepíteni a korszerű technológiai berendezésekkel felszerelt istállókat. Eredményes Üzemeltetésükhöz a hagyományos termelési szerkezeten és munkaszervezésen is változtatni kell. Am a legfontosabb feladatok egyike a takarmányalap megteremtésének ésszerű irányítása és szervezése, amely az iparszerű állattenyésztés követelményeinek teljes mértékben megfelel. Hiszen napjainkban e probléma megoldása okozza a mezőgazdasági nagyüzemekben a legtöbb gondot.

Bár az állatcsoportok és a hasznosság szerint teljes értékű takarmányozás biztosítása általános követelmény, mégis tüzetes be nem tartása lényegesen érzékenyebben sújtja az egy helyre összpontosított nagyobb állatállományt, mint a több gazdasági részlegen szétszórt kisebb állatcsoportokat. Éppen ezért a nagy kapacitású istállók építése esetében bizonyos időelőnnyel és folyamatosan fel kell készülni a szükséges takarmányalap megteremtésére, úgy, hogy a betelepítés kezdetétől fogva az állatok takarmányozása zökkenőmentes legyen.

Minden egyes nagy kapacitású szarvasmarha-istálló eredményes üzemeltetése szempontjából alapvetően fontos a részletes takarmányozási programoknak a kidolgozása, amelyek a takarmányalap irányítását és szervezését illetően az összes fontos adatokat tartalmazzák. Természetesen a takarmányozási programoknak összhangban kell lenniük nemcsak a növénytermesztés, hanem az adott üzem egész mezőgazdasági termelésének szerkezetével. A takarmányozási program kidolgozásakor ki kell jelölni az adottságoknak és a termelési-gazdasági feltételeknek legjobban megfelelő fehérje- és szénhidráttartalmú takarmánynövények választékát, valamint a termelés szempontjából előnyös termőterületet. Fel kell mérni az összes, takarmányozási célokra hasznosítható növénytermesztési melléktermékeket és beszerezhető élelmiszeripari hulladékanyagokat. Továbbá meg kell határozni az egyes állatcsoportok számára legkedvezőbb takarmányozási rendszert. Az utóbbival kapcsolatban szükséges megemlíteni, hogy a hagyományos takarmányozási módszer — a téli és a nyári takarmányozás közötti nagy különbségek miatt — már technológiai szempontból sem felel meg a nagy kapacitású istállókban tartott állatok takarmányozási követelményeinek. Az iparszerű termelési feltételek mellett az egész év folyamán kiegyenlített, többnyire tartósított takarmányfélék takarmányozása a célszerű.

A programokban fel kell tüntetni az egyes állatcsoportok és a hasznosság szerinti takarmányadagokat, ezek összetételét, az egyes takarmfinyfélék hasznosítási időpontját, valamint a tömeg- és erőtakarmányok évi szükségletét.

Főleg a tömegtakarmányok esetélanságok és ellentmondások elkerülése végett — külön-külön meg kell határozni az állatok tényleges —, fiziológiai — takarmányszükségletét és a hasznosításra kerülő takarmányok mennyiségét. Ugyanis a hasznosítható takarmánymennyiség fontos mutató a takarmányalap célszerű szervezésében, mert világos képet ad arról, hogy az egyes takarmányfélékből mennyit kell kitermelni és átadni az állattenyésztésnek. A takarmányok értékesítése során is ebből a mutatóból kell kiindulni.

Természetesen figyelembe kell venni a tömegtakarmányok termelése során keletkezett veszteségeket is, melyek nagysága a takarmánynövénytől,

Г____________________________________

A mezőgazdasági tudományos-műszaki tájékoztatási intézet közleményéből

a begyűjtés időpontjától és a tartósítás módjától függően különbözik. E- zért a takarmányszükségletet a zöld.anyag mennyiségében is ki keli számítani. Ebből az értékből — átszámítási koefficiensek segítségével — könnyen kiszámítható a hasznosítható takarmánymennyiség. Az így kiszámított takarmányszükséglet az állattenyésztés követelményeiből indul ki, de figyelembe veszi a növénytermesztés adta lehetőségeket is. Nagyon helytelen a mai gyakorlatban szinte általánossá vált fordított eljárás, amikor a növénytermesztési ágazat az állattenyésztés megrendelését — mennyiség és választék tekintetében egyaránt — figyelmen kívül hagyva többé-kevésbé véletlenszerűen biztosítja.

Alapvető követelmény, hogy a takarmánynövények hektárhozamának tervezése objektív legyen, de számoljon ezek fokozatos növekedésével is. A hazai gyakorlat ezidáig hiányolja a hozamok objektív megállapításának módszerét. Ezért ajánlatos az utóbbi három-öt esztendő termésátlagaiból kiindulni, hozzászámítva a 2—4 százalékos évenkénti termésnövekedést. Tehát a takarmányozási tervek kidolgozása során figyelembe kell venni a takarmányfélék fajtaválasztékát, és már a tervezés során gondolni kell a vetőmagvak, a műtrágyák biztosítására, valamint a hektárhozamok növelése szempontjából szükséges talajjavítási munkákra, az öntözésre, új növényállományok telepítésére stb.

A takarmánytermelés eddigi gyakorlatából kiindulva szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy csak ritkán sikerült a tervezett takarmányalapot — mennyiség és választék tekintetében egyaránt — teljes mértékben biztosítani. Ezért számolni kell a takarmánykészlet rugalmas kiegészítésével, főleg vásárolt vagy nem hagyományos takarmányforrásokból.

Szükséges megemlíteni, hogy a tervezett és a tényleges takarmánykészletnek minimális eltérésekkel egyezni kell valamennyi mutatóban, tehát nemcsak mennyiség, hanem választék és minőség szempontjából egyaránt. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy

az esetek többségében a rendelkezésre álló készletek nem fedezik az állattenyésztés szükségletét.

A CSKP Központi Bizottsága 4. plenáris ülésének határozatai kiemelten hangsúlyozzál; a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti aránytalanságok kiküszöbölésének szükségességét. Tudatosítani kell, hogy annak az alapvető követelménynek, miszerint a növénytermesztésnek túl kell szárnyalnia az állatenyésztést, egyik lényeges fokmérője éppen a kiegyensúlyozott takarmánymérleg. Ezt pedig úgy kell értelmezni, hogy a gazdaságoknak bizonyos takarmánytöbbletet, vagyis tartalékot is létre kell hozniuk. Természetesen nem területbővítésről van szó. A takarmánytartalékokat elsősorban a kedvező évjáratok esetében a tervezettel szembeni terméstöbbletből, a takarmánymérlegbe be nem számított takarmányforrásokból — például másodnövények termesztéséből, melléktermékek hasznosításából stb. —, de nem utolsósorban a begyűjtési és tartósítási veszteségek csökkentése és a jobb minőség elérése révén kell biztosítani.

A szükséges takarmányalap megteremtését az egész növénytermesztéssel összhangban kell szervezni. Hiszen a takarmányfélék az egész növénytermesztés által kitermelt szárazanyag-tömegnek mintegy kétharmad részét, sőt esetenként háromnegyed részét képezik. Ezért a takarmánytermelés mikéntjének alapvető mutatója, de egyben fontos eszköze is az állattenyésztés és a növénytermesztés közötti összhang megteremtése, amelyet a legszemléltetőbb módon a kiegyensúlyozott takarmánymérleg bizonyítja.

Sajnos a gyakorlatban — mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben egyre igényesebb feladatok következtében — lényegesen nagyobb figyelmet fordítanak a növénytermesztés szakaszán a piaci és az ipari növények termesztésének, miközben a takarmánynövények termesztése a háttérbe szorul. Ez a két ágazat között feszültséghez, a kellő tartalékok nélküli gazdálkodáshoz és végső soron a kitermelt takarmányok elégtelen hasznosításához vezet.

Az elmondottakból minden gazdaság számára megszívlelendő tanulság vonható le: a nagy kapacitású istállók építése esetében sem lehet megelégedni azzal, hogy csupán ezek számára biztosítják a szükséges kiegyensúlyozott takarmánykészletet. A takarmányprogramok kidolgozását komplex módon kell értelmezni az egész állattenyésztés szükségletének és a növénytermesztés lehetőségeinek figyelembe vételével, akár egy mezőgazdasági üzem, akár egy kooperációs körzet keretében.

Szükséges, hogy a takarmányozási program szerves része legyen a nagy kapacitású istálló építési tervdokumentációjának. A tervek előkészítésébe és realizálásába valamennyi illetékes szakembert — állattenyésztési és növénytermesztési ágazatvezetőket — szükséges bevonni. Csakis közös együttműködéssel biztosítható a minden tekintetben megfelelő takarmányalap. —kim—

Azok számára, akik az említett témakörrel bővebben is szeretnének megismerkedni, azt tanácsoljuk, hogy forduljanak a következő címre: Üstav vedecko-technických informácií pre pofnohospodárstvo, pobočka Nitra, Samova 9, 95010 Nitra, tel. 252-75.

A módszertani anyag szlovák címe: Organizácia krmovinovej základne pre hovädzí dobytok vo veľkokapacitných maštaliach.

(A szerk. megjegyzése)

A burgonya Is olyan mezőgazdasági termék, amely csaknem minden nap az asztalunkra kerül. El sem tudjuk nélküle képzelni az étrendünket. Ezért Is nevezzük második kenyerünknek. Egyszóval: szükség van rá. Most, amikor folyik a burgonyabetakarftés, sokakat foglalkoztat a kérdés: lesz-e belőle elég?

A kíváncsiságot az elmúlt évek tapasztalata Is ébren tartja, hiszen köztudott, hogy — különböző objektív és szubjektív okok miatt — néhány évvel ezelőtt jelentősen csökkent Szlovákiában a burgonya vetésterülete, így fordult elő, hogy néha akadozott a burgonyaellátás.

Szerencsére az Illetékes szakemberek Idejében felismerték a szükséges teendőket Intézkedéseik nyomán növekedett a burgonya vetésterülete, jő minőségű Qltetőanyagot, egyre több gépet és korszerű tárolőhelyet biztosítanak a termelőknek. Számos mezőgazdasági üzem számára Is „vonzóbb“ termény lett a burgonya, mint volt korábban. Szlovákiában a Jelenlegi, mintegy ötvenezer hektáron termesztett burgonya növekvő hozama garantálja az egy lakosra eső átlagos évi, közel egymázsás burgonyafogyasztás kielégítését. Bár az Idei termés pontos mennyiségét csak a betakarítás után lehet megállapítani, de a Jelekből Ítélve már most bizonyos, hogy különösebb aggodalomra nincs

ok. A mezőgazdasági nagyüzemeken kívül i— a megnövekedett termelési kedv következtében i— jelentős menynyiségű burgonyát adnak a szorgalmas kistermelők Is közfogyasztásra.

A mezőgazdasági nagyüzemeinkre a losonci (Lučenec) Járásban Is újabb Igényes feladatok megoldása vár ezekben a napokban. Több mint 900 hektár burgonya betakarítását kell elvégezni, sok más fontos teendőik mellett. Sok ezer tonna burgonyát kiszedni a földből, elosztani, elraktározni a jövő évi ültetnivalót és a tavaszra szánt készletet, ez mind olyan feladat, amely i— nemcsak a munkaerő szempontjáből, de a szállítóeszközök miatt Is t—i jő előkészítést, munkaszervezést követel meg. A losonci járásban az Idén Is szükség van a védnökségi üzemek, az Iskolák, a társadalmi szervezetek és a közlekedési vállalat nélkülözhetetlen, Immár hagyományos segítségére. Vannak ugyan már Itt Is nagy teljesítményű kombájnok, de ezek teljes kihasználása különböző okok <— dombok, köves talaj stb. «-Ч miatt burgonyatermő földjeinken sok helyen lehetetlen. A betakarításnál a munka oroszlánrésze az emberekre hárul. A diákok is szedik már hetek óta szorgalmasan. A társadalmi összefogást, a jó minőségű munkát különben a járásban az a felhívás Is ösztönözte, hogy ami megtermett, az a legkisebb veszteséggel kerüljön be a földekről.

“4—A tapasztalatok szerint a családok többsége a losonci járásban is a télire szánt burgonyát egyszerre vásárolja meg. Természetesen a takarékosság mint népgazdaságunk bármelyik nyersanyaga esetében i— a burgonyánál Is érvényes és fontos. Nagy készleteket beszerezni belőle ott, ahol nincs megfelelő raktározási lehetőség — elsősorban a lakótelepeken i—- nem tanácsos, hiszen a nem megfelelő pincékben tavaszig Jelentős mennyiség tönkremegy. Megfonnyad, klcsfrázik és kosárszám kerül a szemétbe. Persze ha üzleteinkben egész télen folyamatosan lehetne Jő minőségű burgonyát vásárolni, bizonyára sokan lemondanának a nagyobb készletek téli raktározásáról. Dehát ez a kereskedelmen, az ellátás szervezettségén Is múlik. Mindannyiunk kötelessége, hogy a betakarítők becsületes munkája folytán számunkra biztosított jó minőségű burgonyát megbecsüljük.

Kanizsa István

A kertészetben serénykedő asszonyok örülnek a gazdag káposztatermésnek, habár többletmunkával, sokszor nagyobb gonddal is jár

Fotő: Matís

VÁLTOZÁSOK a szovjet mezőgazdasAg IRÁNYÍTÁSÁBAN

Az SZKP Központi Bizottságának 1965. évi márciusi ülésén fektették le a jelenlegi mezőgazdasági politika alapjait. A Szovjetunióban azóta óriási munkát végeztek a mezőgazdaság fejlesztése terén, valamint az agráripari komplexum más ágazataiban. A mezőgazdasági termelés iparosításán és a szakágazatok fejlesztésén kívül létrehozták a kolhozokat és szovhozokat ellátó és azoknak különféle szolgáltatásokat nyújtó üzemek és szervezetek széles körű hálózatát.

Az említetteken kívül a határozat a hiányosságokra is felhívta a figyelmet, s megállapította: a jelenlegi irányító rendszer! nem elég rugalmas, az Irányítási apparátus Indokolatlanul bővül. A mezőgazdasági üzemek jelentős része a területi köztársasági szerveknek, számos trösztnek és társulásnak van alárendelve. Gyengült a járási egységek feladata az irányításban.

A Szovjetunió Mezőgépgyártási Állami Bizottságának, a Szojuzszelhozhimija szövetségi társulás, a vízgazdálkodási és meliorációs minisztérium üzemei és szervezetei, az építészeti, felvásárló, szállító és a mezőgazdasági üzemeknek különféle szolgáltatásokat nyújtó üzemek között nem kielégítő a szervezési és gazdasági téren a kapcsolat.

A munkaapparátust a járási mezőgazdasági szervek dolgozói fogják alkotni, akik jelenleg a járási mezőgazdasági felügyelőség, valamint a különféle üzemek és szervezetek képviselői.

A Járási agrár-ipari komplexum társulási tanácsának a jogkörébe tartozik:

■ az irányszámok alapján meghatározni a tervezett feladatokat, előterjeszteni az állami felvásárlással kapcsolatos tervjavaslatokat a Népi Képviselők járási Tanácsának. Megítélni más, a társuláshoz tartozó üzemek és szervezetek javaslatait és előterjeszteni a felsőbb szerveknek;

■ a kolhozok, szovhozok és más szervezetek számára biztosítani kell a beruházások elosztását, a költségvetés eszközeit, a hiteleket, az anyagi és műszaki bázist. Szükség esetén a tanács az érintett felek beleegyezésével átruházhatja a műszaki eszközök 10—15 százalékát a társulás más szervezetének;

■ a kolhozok és szovhozok javaslatára összpontosítani a gazdasági és termelési feladatokat és azokkal megbízni az egyes üzemeket, vagy szakosított csoportokat, függetlenül a reszorthoz való tartozásuktól;

■ jóváhagyhatja a társulás keretén belüli munkák és szolgáltatások bérrendszerét, az állatok, takarmányok és más anyagi források elszámolási értékét;

A reszort Irányításának a felaprózására vezethető vissza a tervezésben, az anyagi és műszaki ellátásban, a termelés szakosításában jelentkező hiányosságok. A kolhozok és szovhozok tevékenységét számos fölösleges előírás és utasítás szabja meg. A közgazdasági eszközök rovására bővült az adminisztráció.

Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának intézkedései, amelyek az élelmiszerprogram sikeres megvalósítását tűzték ki célul, számolnak:

% a gazdasági önállóság növelésével, a kolhozok és szovhozok pozitív kezdeményezésével, valamint a kedvező gazdasági, szociális és szervezési feltételek biztosításával;

ф az alkotótevékenység fejlesztésével, a dolgozók munkakezdeményezésével, továbbá a felelősségtudat fokozódásával;

• az Irányítás közgazdasági módszereinek a következetes betartásával az agrár-ipari komplexum valamenynyi ágazatában;

• a járási irányítás megszilárdításával, a területi és ágazati irányítás ésszerűsítésével, a reszort felaprózódásának megszüntetésével, valamint az Irányító apparátus korlátozásával.

Valamennyi Járásban agrár-ipari társulást hoztak létre, amely magába foglalja a kolhozokat, szovhozokat, a közös üzemeket és gazdasági szervezeteket. Azok az üzemek, amelyek szolgáltatásokat nyújtanak a mezőgazdaságnak, csak az Illetékes felettes szervek beleegyezésével olvadnak be a társulásba. Ennek legfőbb Irányító szerve a társulás tanácsa, amelyet a Népi Képviselők járási Tanácsa (szovjetek) nevez ki. Az elnök egyúttal a Járási Végrehajtó Bizottság elnökhelyettesének a tisztségét Is betölti.

■ a kolhozok és szovhozok javaslatára kidolgozhatja a szakosítás tervét és a termelés területi elosztását;

■ létrehozhatja a központi szociális és kulturális, a lakásépítési és termelésfejlesztési alapot. A jóváhagyott dokumentumok alapján meghatározhatja azok felhasználását;

■ jóváhagyhatja a vezető dolgozók és mezőgazdasági szakemberek prémiumrendszerét.

Az agrár-ipari társulások területi és autonóm köztársasági szinten Is alakulnak. A társulás tanácsát ebben az esetben a Népi Képviselők Tanácsa nevezi ki, a tanács elnöke egyúttal ellátja a Területi Végrehajtó Bizottság elnökhelyettesének vagy pedig az Illető autonóm köztársaság minisztertanácsának első elnökhelyettesi tisztségét.

A szövetségi köztársaságokban megalakítják a Minisztertanács Elnökségi Bizottságát, esetleg egy más szervet, amely az agrár-ipari komplexumért felelős. A bizottságot miniszterek és más hivatalos személyiségek alkotják, akiknek a kinevezését a felsőbb szervek hagyják jóvá.

A Szovjetunió Minisztertanácsa 1982. Júliusában kinevezte az agráripari komplexum kérdéseivel foglalkozó bizottságot, amelynek elnöke a Szovjetunió Minisztertanácsának az elnökhelyettese, tagjai: a mezőgazdasági, gyümölcs- és zöldségtermesztési, felvásárló ipari, halgazdasági, vízgazdálkodási, mezőgazdasági-fejlesztési miniszterek, valamint a Mezőgazdaság Műszaki Fejlesztésével Foglalkozó Állami Bizottság és az Erdőgazdálkodási Állami Bizottság elnöke, az Állami Tervbizottság, a Tudományos Műszaki-fejlesztési Állami Bizottság, valamint a Műszaki és Anyagi Ellátás Állami Bizottságának az elnökhelyettesei. mu—