Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-16 / 41. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1982. Oktober ü. AZ ÉLET ALKONYÁN Egy régebbi kimutatás szerint az érsekújvári (Nové Zámky) Járásban 34 ezer 416 idős nyugdíjas ember él. Évente 390 millió korona nyugdíjat kapnak. A gondo­zásukra fordított összeg évi átlagban meghaladja az egy­millió, a különféle szolgáltatások összege pedig a 70 A HAZAK között Ä város egyik lakótelepén aránylag rövid idő alatt fel­épült két toronyház. Az egyik­ben szociális otthont rendeztek be, amelybe a múlt év végén beköltöztek az első lakók. Egy szép napsütéses október eleji napon látogattunk ide. A ház előtti padokon ülő idős néni­kék, görbebottal sétáló bácsi­­kük csak sejttették az otthon létezését. Megszólítottuk őket, kedvesen útbaigazítottak. Köz­ben Mária Z ah o v á, szociális gondozó ts megérkezett. Meg­mutatta azokat a helyiségeket, amelyek a lakók rendelkezésé re állanak. Az ebédlő egyelő re a társalgó is (az asztalo kon és a székeken kívül tele vízió van benne) konyha, egész­ségügyi szoba (rendelő) öltö­ző. Mária nővér mindjárt hoz­záfűzte: ,flyolc hónap kevés idő ahhoz, hogy a helyiségeket úgy rendezzük be, ahogy azt kellene. Sok minden hiányzik, de talán legjobban a telefon. Egy lakásegységben hatvan­négyen laknak, mindegyikük összkomfortos szoba-konyhás lakásban. Ebédre ts csak azok járnak, akik maguk már nem bírnak főzni, azoknak 9,20 ko­ronába kerül egy ebéd. Aktk maguk főznek, azoknak bevásá­rolunk, akiknek viszont a taka­rítás okoz gondot, azoknak ki­takarítunk, segítünk a tisztálko­dásban. Tehát rövidre fogva a ШШ millió koronát. A Járásban négy intézetben gondoskod­nak azokról az idős emberekről, akik ezt a legjobban igénylik: mégpedig a kováčovái nyugdíjasotthonban, a rokkantak intézetében és két szociális otthonban a Já­rási székhelyen, Érsekújváron. Egyikben a „fiatal“ nyugdíjasok is helyet kapnak. kérdeznék tőlük: nem sajnál­ják-e a régi környezetüket, a válasz szinte egyértelmű volna: nem. A MEGKÉRDEZETTEK Hatvannégy idős állampolgár — férfi és nő — lakik a vnb О ggjlP; Hűiké Mihály bá­csi fiatalos lendü­lettel mesél... szociális osztálya által adomá­nyozott szociális otthonban. A megkérdezettek szerint: szeren­cséjük van, hogy gyámság alá kerültek. Mindjárt kiderül, miért. H ulk 6 Mihály bácsival az épület előtt találkoztunk. Hár­masban beszélgettek. Megzavar­tuk őket és ő meghívott a la­kásába. A konyhában, az asztál mellett foglaltunk helyet. Az alacsonytermetű emberke meg­pödörte bajszát és várta, hogy kérdezzem. — Hány éves Mihály bácsi? — Éppen most, szeptember 19-én múltam hetvenhat — vá­­szolta készségesen. — Gyerekei? Már nincsenek. Hetvenöt­ben meghalt egyetlen lányom, hetvenkettőben a' vejem, nyolc­vanban a feleségem. Egyedül maradtam. Van három unokám: két lány és egy fiú. A legkt­­sebbik húszéves, ö gimnázium­ba járt, most már dolgozik. A férjezett unokámnál laktk itt, Ojvárban. Egészségügyit vég­zett, röntgenkezelő. Neki két lánya van, az én két déduno­kám. Józsi beteggondozó Po­zsonyban, de itt lakik ő is szö­vetkezeti lakásban; 25 éves, még nem nősült meg. — Gyakran látogatják? — Hát persze. Jönnek mind ... röviden befejezi a mon­datot, tekintete messzire té­ved, majd a szobába vezet, ami régi hálószobabútorral van be­rendezve, talán a feleség hozo­mánya. A falon katonakép, csa­ládi fotók, a vitrinben emlék­tárgyak. — Mihály bácsi január else­jétől az otthon lakója. Azelőtt hol lakott? — Itt, Ojvárban, családi ház­ban. Tíz évig laktam abban a házban, amit a feleségemmel együtt vásároltunk. De lebontot­ták, így kerültem ide. — Nyugdíjaztatása előtt hol dolgozott? — 1954-től az érsekújvárt szövetkezetben. Még ma is tag­ja vagyok a közösnek; 74-ben közúti baleset ért, azóta nem bírok dolgozni. 1180 korona a havi nyugdíjam, ehhez kapok kétszáz korona nyugdíjpótlékot. — Mt hiányzik? — Semmt, csak az egészség. Fialka Márta nénihez ebéd után kopogtattunk. Az ajtót zárva találtuk. Kísérőim közül Mária csöngetett. A lakót ebéd utáni álmában zavartuk meg. — Egész éjjel nem tudok aludni — mondotta mentegetőz­ve, ilyenkor lepihenek egy kt­­csit. Este meg a tévét nézem. — Gyermekei nincsenek? — Nem szültem gyermeket, de azért az urammal jól meg­voltunk. A múltban nagyon so­kat kellett dolgozni. Szolgál­tam, bőrgyárban, lengyárban dolgoztam. Az uram 44 évig egyfolytában az újvári bőrgyár­ban dolgozott. Párttag volt. ö nem érte meg a nyugdíjat, sze­gény. Életében három hétig volt beteg; 56-ban meghalt. Egyedül maradtam, sajnos. — Hogy került ide? — Hát ennek története van. Eladtam a házat olcsó pénzért. Ügy egyeztünk meg, hogy amíg élek én is velük leszek, gondo­mat viselik. De sajnos nem így történt. Csalódtam bennük, mert hamisak voltak. Olcsón megvet­ték az én részemet, aztán a Lugoüiová Zsófia néni a múltra emlékezik, míg Mária Zahová ápolónő megigazítja fekhelyét Foto: -Kalita-­házai eladták jó drágán, a tud­tom nélkül. Tulajdonképpen ki­­semmiztek, még pör is volt be­lőle. Öregségemre kellett pö­­rösködnöm a rokonokkal. Itt jól érzem magam. A nővérek nagyon jók hozzám. Főzni még megfőzök, de bevásárolni, taka­rítani, fürödni, már ők segíte­nek. A kezemet nem bírom már felemelni. Itt biztonságban va­gyok, érzem, nem hagynak egyedül. Az „idegenek“ min­dent megadnak, amire szüksé­gem van. LugoStová Zsófia néni fe­kete ruhában fogad. Mintha gyászolna. Szemüvegen át jól szemügyre vesz bennünket. Csak aztán enged be a lakásba. — Hogy érzi magát Zsófi né­ni? — Jól, hisz kiszolgálnak, ö az én „szolgálóm“ — mutatott Máriára, s elnevette magát. — Jót aludtam, no ... — Hogyan éltek régebben az emberek? — Mi sokat szenvedtünk, dol­goztunk gyermekem. Háború ... Ti nem tudjátok, mi a háború. Az uram a Vörös Hadseregben szolgált, be is volt csukva, a bátyám a fronton halt meg, szegény. Ne is emlegessük a múltat. A férjem a felszabadu­lás után Andódon (Andovcej dolgozott a szövetkezetben. 1958-ban Juilt meg, azóta egye­dül élek. — Gyerekek hol vannak? — A gyerekek? A gyerekek? Azok is dolgoznak. Két lányom van. Az egyik Magyarországon, a másik Milanovcén lakik, a ve­jem itt dolgozik, kőműves, gyak­ran meglátogat. De kiszolgálni már nem tudják az öreget, ar­ra nincs idejük, én meg a „nagy világba" nem mentem utánuk, inkább idejöttem. S mondhatom, nagyon jó dolgom van, csak a a baj, hogy már mindenem fáj. Elbúcsúztunk. Zsófia néni az ajtóig kísért és addig intege­tett, amíg a liftajtó bezárult mögöttünk. Az épület tágas, vi­lágos lépcsőháza a kellemes pasztellszínű falak, az általános rend és tisztaság, a virágok jó benyomást keltettek bennem. Vendéglátóim egy pillanatra felelevenítették emlékeiket, a gyermek- és ifjúkor szépségeit, eltűnődtek a verejtékezi ető, szántó-vető munkán, emlékez­tek a háborúra és a háború borzalmaira, házasságra, a gyer­meknevelés gondjaira. Most már igyekeznek megbékélni a sorssal, s a nappal csöndjében öreges csoszogással újra és új­ra beletörődni a megváltoztat­­hatatlanba. NEM KÉRNI, DE KAPNI Az élet rendje házasságot kötni, családot alapítani jia­­kat, lányokat nemzeni és féltőn nevelni. Tisztességben, becsület­ben megöregedni, bízni a gye­rekekben, a rájuk pazarolt sze­retet visszaszerzésében, amikor az ember már tehetetlen, élvez­ni a család melegségét, nem kérni, de kapni a tiszteletet, meg becsülést, figyelmességet, és nem a szomszédoktól, vagy a virágcsokrot nyújtó és verses­köszöntőt mondó tanulótól, még csak nem is szocialista álla­munktól — amely példátlan hu­mánummal gondoskodik a ma­gukra maradt öregekről — ha­nem gyermekeiktől, ök, a szo­ciális otthon lakót ez utóbbit hiába várják. Ezt a szeretet­teljes gondoskodást Mária Za­­hov át ól és Oláh Magdalé­nától kapják meg. NAGY TERÉZ A JÓ MUNKA BECSÜLETE Fialgl Mária néni már nehezen mozdul, gondozásra van szük­sége. Oláh Magda nővér szívesen kiszolgálja szót: reggeltől estig van mit csinálni. Mária nővér jól Ismeri a prob­­lémákat, a lakókat, hisz 6 volt az otthon megteremtője, szer­vezője és Irányítója. Talán 6 volt az első lakó is az épület­ben. Azelőtt ts közel lakott a Jazdecká utcához, de miután a szociális otthon egyedüli alkal­mazottja lett, a lakók közé köl­tözött, hogy mindig a gondo­zottjai között legyen, s ha szükséges —< éjjel is — azonnal segítsen. A szociális otthonnak hatvan­négy lakója van,közöttük nyolc az olyan ember, aki ápolásra szorul, aki legjobban igényli a segítséget, a gondozást. Így a napi teendőket Mária Zahová képtelen volt elvégezni, segítsé­get kért a városi nemzeti bi­zottság szociális osztályától, meg ts kapta. Oláh Magda egészségügyi nővér személyé­ben. — Honnan lőtt ide? — kér­deztem a feketehajú, fekete szemű ftataiasszonyt, ■— A komáromi kórházban a szemészeti osztályon dolgoztam. Üjvárban lakom — nem messze ezt a munkát. Van egy egész­ségügy! nővérünk ts, Dobay Eszter, akt négy órát dolgozik naponta. Mivel ő egyedül nem győzi ezt a munkát, segítek a gyógyszerek kiosztásánál és az injekciók beadásánál. — Milyen környezetből jöttek tde a lakók? — Vannak Ш olyanok, akik­nek senkijük sincs, s olyanok is, akik gyermekeiknek útban voltak, vagy ők maguk nem akartak útjukban állni. Sok esetben a családi légkör is megjavult, miután az idős szü­lő e házba költözött. Am van­nak olyanok ts, akik nap mint nap várják a látogatást, vagy a levelet, de hiába várják, el­feledkeztek róluk. — Sok olyan lakónk is van, akik házuk lebontása lcövetkez­­tében kerültek tde — vette át a szót Márta Zahová. —■ Azért, hogy az idős emberek könnyeb­ben hozzászokjanak az új kör­nyezethez, megengedték, hogy lakásukat saját bútoraikkal ren­dezzék be úgy, ahogy az nekik legjobban megfelel. Ezt a ter­mészetes gondoskodást, nagyra értékelik lakóink„ a ha meg­van egy aranyszabály, melyet minden gépkezelő nagyon Jól ismer: ha elered az eső, „me­nekülni“ kell a tábla közepé­ről, hiszen ha a gép beragad, „hat ökörrel“ sem lehet onnan azt klvonszolnl. így történt ez ottjártamkor a palárikovól AGROKOMPLEX Mezőgazdasági Vállalat kukoricatábláján Is. A kombájnok gyors ütemben hagyták el a táblát, csoportok­ba verődve a főút mellett vára­koztak. A gépkezelők tanácsta­lansága tekintetükön kérdést formált: „Várjunk, vagy Indul­junk el a géppark felé?“ Aztán az úton megjelent egy kékszínű terepjáró teherautó, melynek .pilótája“ Jó hírt hozott: „Gye­rekek, Palárikovón nem esik, úgyhogy nem lesz ebből az eső­ből komoly ügy ..." A gazdaság sofőrjének Lagunda Lászlónak a jóslata bevált: habár az ég­bolt Igencsak szürke volt, né­hány perc múltán az eső elállt, így a kényszerszünetben volt Időnk elbeszélgetni a munka menetéről, örömökről, gondok­­ról. v ■ Az bizony, aki böngészni jön ide a gépek után, ürer. zsákkal tér haza. f— Mivel az összes kombájnos a szerelőműhely dolgozója, így nem csoda, hogy mindenki a saját gépét úgy igyekezett beál­lítani, hogy az minimális vesz­teséggel dolgozzon, —i említette Kajaba Károly gépkezelő, majd Kocsis Sándor kombájnos vette át a szót. f—i Az E—512-es kombájnra felszerelt FKA—42-es kukorica­adapter annyira jól működik, hogy itt veszteségről jóformán nem is beszélhetünk. Az öre­gebb gépeinknél már nem ilyen jó a helyzet *— az egyik masi­na például szerkezeti hiba kö­vetkeztében állandóan töri az „asztalt“ s—i de ezeknél a be­rendezéseknél Is Jó beállítással kielégítő eredményeket lehet elérni. Kajaba Karoly és Kocsis Sándor gépkezelők Fotó: —it-a—i ———— ■ Az őszi mezőgazdasági munkálatok szocialista verse­nye hatással van-e a jó munka­teljesítményre? t— Feltétlenül <— kapcsolódott a beszélgetésbe Cuczor János gépszerelő .— Ha az emberek tudatában vannak annak, hogy milyen Is az a munkateljesít­mény, amit a jó eredmény ér­dekében kl kell fejteni, bizto­san nem „ácsorognak“ majd a táblán, hanem keményen dol­goznak. Meg aztán felelősség­­érzet Is van a világon. Karcsit a múltkor „körülmosolyogtuk“, mikor egy szép reggelen azt mondta: „Ej, gyerekek, éjjel nagyon rosszul aludtam. Bán­tott az, hogy a gép vacakolt, így kevesebb kukoricát vágtam le a szokásosnál.“ Mosolyog­tunk, de közben tudtuk, érez­tük: mindannyiunkban él az ilyen érzés, hiszen a Jó munká­nak itt becsülete van. ■ Kajaba Károly tényekkel is alátámasztotta kollégája sza­vait: t— Évek óta jó eredményeket érünk el a versenymozgalom­ban. Igyekezetünket kellőkép­pen értékelik mind üzemi szin­ten, mind járási méretben. Mivel beszélgetésünk Idején ismét kibújt a felhők mögül a nap, a csapadék kezdett felszá­radni, a kombájnok Ismét csa­tasorba álltak. s-kallta—­» innen az otthontól — fárasztt volt a napi utazás. Miután t harmadik gyerekem is megszü letett, lemondtam a kórház munkahelyemről. Ez év májú sától itt dolgozom. Es nem csa lódtam. jól kijövünk a kolléga nőmmel és az idős emberekkel Igyekszünk minden 6haiuka\ teljesíteni. Az egészségügyi el látás kifogástalan. Szerda kivé telével mindennap van ügyelet Dr, Mária Sedláöková, Má­ria Ftlakovská, Mária A g­­hová és Dr. Karásová or­­vosnők térítésmentesen végzik

Next

/
Thumbnails
Contents