Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-16 / 41. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. Oktober ü. AZ ÉLET ALKONYÁN Egy régebbi kimutatás szerint az érsekújvári (Nové Zámky) Járásban 34 ezer 416 idős nyugdíjas ember él. Évente 390 millió korona nyugdíjat kapnak. A gondozásukra fordított összeg évi átlagban meghaladja az egymillió, a különféle szolgáltatások összege pedig a 70 A HAZAK között Ä város egyik lakótelepén aránylag rövid idő alatt felépült két toronyház. Az egyikben szociális otthont rendeztek be, amelybe a múlt év végén beköltöztek az első lakók. Egy szép napsütéses október eleji napon látogattunk ide. A ház előtti padokon ülő idős nénikék, görbebottal sétáló bácsikük csak sejttették az otthon létezését. Megszólítottuk őket, kedvesen útbaigazítottak. Közben Mária Z ah o v á, szociális gondozó ts megérkezett. Megmutatta azokat a helyiségeket, amelyek a lakók rendelkezésé re állanak. Az ebédlő egyelő re a társalgó is (az asztalo kon és a székeken kívül tele vízió van benne) konyha, egészségügyi szoba (rendelő) öltöző. Mária nővér mindjárt hozzáfűzte: ,flyolc hónap kevés idő ahhoz, hogy a helyiségeket úgy rendezzük be, ahogy azt kellene. Sok minden hiányzik, de talán legjobban a telefon. Egy lakásegységben hatvannégyen laknak, mindegyikük összkomfortos szoba-konyhás lakásban. Ebédre ts csak azok járnak, akik maguk már nem bírnak főzni, azoknak 9,20 koronába kerül egy ebéd. Aktk maguk főznek, azoknak bevásárolunk, akiknek viszont a takarítás okoz gondot, azoknak kitakarítunk, segítünk a tisztálkodásban. Tehát rövidre fogva a ШШ millió koronát. A Járásban négy intézetben gondoskodnak azokról az idős emberekről, akik ezt a legjobban igénylik: mégpedig a kováčovái nyugdíjasotthonban, a rokkantak intézetében és két szociális otthonban a Járási székhelyen, Érsekújváron. Egyikben a „fiatal“ nyugdíjasok is helyet kapnak. kérdeznék tőlük: nem sajnálják-e a régi környezetüket, a válasz szinte egyértelmű volna: nem. A MEGKÉRDEZETTEK Hatvannégy idős állampolgár — férfi és nő — lakik a vnb О ggjlP; Hűiké Mihály bácsi fiatalos lendülettel mesél... szociális osztálya által adományozott szociális otthonban. A megkérdezettek szerint: szerencséjük van, hogy gyámság alá kerültek. Mindjárt kiderül, miért. H ulk 6 Mihály bácsival az épület előtt találkoztunk. Hármasban beszélgettek. Megzavartuk őket és ő meghívott a lakásába. A konyhában, az asztál mellett foglaltunk helyet. Az alacsonytermetű emberke megpödörte bajszát és várta, hogy kérdezzem. — Hány éves Mihály bácsi? — Éppen most, szeptember 19-én múltam hetvenhat — vászolta készségesen. — Gyerekei? Már nincsenek. Hetvenötben meghalt egyetlen lányom, hetvenkettőben a' vejem, nyolcvanban a feleségem. Egyedül maradtam. Van három unokám: két lány és egy fiú. A legktsebbik húszéves, ö gimnáziumba járt, most már dolgozik. A férjezett unokámnál laktk itt, Ojvárban. Egészségügyit végzett, röntgenkezelő. Neki két lánya van, az én két dédunokám. Józsi beteggondozó Pozsonyban, de itt lakik ő is szövetkezeti lakásban; 25 éves, még nem nősült meg. — Gyakran látogatják? — Hát persze. Jönnek mind ... röviden befejezi a mondatot, tekintete messzire téved, majd a szobába vezet, ami régi hálószobabútorral van berendezve, talán a feleség hozománya. A falon katonakép, családi fotók, a vitrinben emléktárgyak. — Mihály bácsi január elsejétől az otthon lakója. Azelőtt hol lakott? — Itt, Ojvárban, családi házban. Tíz évig laktam abban a házban, amit a feleségemmel együtt vásároltunk. De lebontották, így kerültem ide. — Nyugdíjaztatása előtt hol dolgozott? — 1954-től az érsekújvárt szövetkezetben. Még ma is tagja vagyok a közösnek; 74-ben közúti baleset ért, azóta nem bírok dolgozni. 1180 korona a havi nyugdíjam, ehhez kapok kétszáz korona nyugdíjpótlékot. — Mt hiányzik? — Semmt, csak az egészség. Fialka Márta nénihez ebéd után kopogtattunk. Az ajtót zárva találtuk. Kísérőim közül Mária csöngetett. A lakót ebéd utáni álmában zavartuk meg. — Egész éjjel nem tudok aludni — mondotta mentegetőzve, ilyenkor lepihenek egy ktcsit. Este meg a tévét nézem. — Gyermekei nincsenek? — Nem szültem gyermeket, de azért az urammal jól megvoltunk. A múltban nagyon sokat kellett dolgozni. Szolgáltam, bőrgyárban, lengyárban dolgoztam. Az uram 44 évig egyfolytában az újvári bőrgyárban dolgozott. Párttag volt. ö nem érte meg a nyugdíjat, szegény. Életében három hétig volt beteg; 56-ban meghalt. Egyedül maradtam, sajnos. — Hogy került ide? — Hát ennek története van. Eladtam a házat olcsó pénzért. Ügy egyeztünk meg, hogy amíg élek én is velük leszek, gondomat viselik. De sajnos nem így történt. Csalódtam bennük, mert hamisak voltak. Olcsón megvették az én részemet, aztán a Lugoüiová Zsófia néni a múltra emlékezik, míg Mária Zahová ápolónő megigazítja fekhelyét Foto: -Kalita-házai eladták jó drágán, a tudtom nélkül. Tulajdonképpen kisemmiztek, még pör is volt belőle. Öregségemre kellett pörösködnöm a rokonokkal. Itt jól érzem magam. A nővérek nagyon jók hozzám. Főzni még megfőzök, de bevásárolni, takarítani, fürödni, már ők segítenek. A kezemet nem bírom már felemelni. Itt biztonságban vagyok, érzem, nem hagynak egyedül. Az „idegenek“ mindent megadnak, amire szükségem van. LugoStová Zsófia néni fekete ruhában fogad. Mintha gyászolna. Szemüvegen át jól szemügyre vesz bennünket. Csak aztán enged be a lakásba. — Hogy érzi magát Zsófi néni? — Jól, hisz kiszolgálnak, ö az én „szolgálóm“ — mutatott Máriára, s elnevette magát. — Jót aludtam, no ... — Hogyan éltek régebben az emberek? — Mi sokat szenvedtünk, dolgoztunk gyermekem. Háború ... Ti nem tudjátok, mi a háború. Az uram a Vörös Hadseregben szolgált, be is volt csukva, a bátyám a fronton halt meg, szegény. Ne is emlegessük a múltat. A férjem a felszabadulás után Andódon (Andovcej dolgozott a szövetkezetben. 1958-ban Juilt meg, azóta egyedül élek. — Gyerekek hol vannak? — A gyerekek? A gyerekek? Azok is dolgoznak. Két lányom van. Az egyik Magyarországon, a másik Milanovcén lakik, a vejem itt dolgozik, kőműves, gyakran meglátogat. De kiszolgálni már nem tudják az öreget, arra nincs idejük, én meg a „nagy világba" nem mentem utánuk, inkább idejöttem. S mondhatom, nagyon jó dolgom van, csak a a baj, hogy már mindenem fáj. Elbúcsúztunk. Zsófia néni az ajtóig kísért és addig integetett, amíg a liftajtó bezárult mögöttünk. Az épület tágas, világos lépcsőháza a kellemes pasztellszínű falak, az általános rend és tisztaság, a virágok jó benyomást keltettek bennem. Vendéglátóim egy pillanatra felelevenítették emlékeiket, a gyermek- és ifjúkor szépségeit, eltűnődtek a verejtékezi ető, szántó-vető munkán, emlékeztek a háborúra és a háború borzalmaira, házasságra, a gyermeknevelés gondjaira. Most már igyekeznek megbékélni a sorssal, s a nappal csöndjében öreges csoszogással újra és újra beletörődni a megváltoztathatatlanba. NEM KÉRNI, DE KAPNI Az élet rendje házasságot kötni, családot alapítani jiakat, lányokat nemzeni és féltőn nevelni. Tisztességben, becsületben megöregedni, bízni a gyerekekben, a rájuk pazarolt szeretet visszaszerzésében, amikor az ember már tehetetlen, élvezni a család melegségét, nem kérni, de kapni a tiszteletet, meg becsülést, figyelmességet, és nem a szomszédoktól, vagy a virágcsokrot nyújtó és versesköszöntőt mondó tanulótól, még csak nem is szocialista államunktól — amely példátlan humánummal gondoskodik a magukra maradt öregekről — hanem gyermekeiktől, ök, a szociális otthon lakót ez utóbbit hiába várják. Ezt a szeretetteljes gondoskodást Mária Zahov át ól és Oláh Magdalénától kapják meg. NAGY TERÉZ A JÓ MUNKA BECSÜLETE Fialgl Mária néni már nehezen mozdul, gondozásra van szüksége. Oláh Magda nővér szívesen kiszolgálja szót: reggeltől estig van mit csinálni. Mária nővér jól Ismeri a problémákat, a lakókat, hisz 6 volt az otthon megteremtője, szervezője és Irányítója. Talán 6 volt az első lakó is az épületben. Azelőtt ts közel lakott a Jazdecká utcához, de miután a szociális otthon egyedüli alkalmazottja lett, a lakók közé költözött, hogy mindig a gondozottjai között legyen, s ha szükséges —< éjjel is — azonnal segítsen. A szociális otthonnak hatvannégy lakója van,közöttük nyolc az olyan ember, aki ápolásra szorul, aki legjobban igényli a segítséget, a gondozást. Így a napi teendőket Mária Zahová képtelen volt elvégezni, segítséget kért a városi nemzeti bizottság szociális osztályától, meg ts kapta. Oláh Magda egészségügyi nővér személyében. — Honnan lőtt ide? — kérdeztem a feketehajú, fekete szemű ftataiasszonyt, ■— A komáromi kórházban a szemészeti osztályon dolgoztam. Üjvárban lakom — nem messze ezt a munkát. Van egy egészségügy! nővérünk ts, Dobay Eszter, akt négy órát dolgozik naponta. Mivel ő egyedül nem győzi ezt a munkát, segítek a gyógyszerek kiosztásánál és az injekciók beadásánál. — Milyen környezetből jöttek tde a lakók? — Vannak Ш olyanok, akiknek senkijük sincs, s olyanok is, akik gyermekeiknek útban voltak, vagy ők maguk nem akartak útjukban állni. Sok esetben a családi légkör is megjavult, miután az idős szülő e házba költözött. Am vannak olyanok ts, akik nap mint nap várják a látogatást, vagy a levelet, de hiába várják, elfeledkeztek róluk. — Sok olyan lakónk is van, akik házuk lebontása lcövetkeztében kerültek tde — vette át a szót Márta Zahová. —■ Azért, hogy az idős emberek könnyebben hozzászokjanak az új környezethez, megengedték, hogy lakásukat saját bútoraikkal rendezzék be úgy, ahogy az nekik legjobban megfelel. Ezt a természetes gondoskodást, nagyra értékelik lakóink„ a ha megvan egy aranyszabály, melyet minden gépkezelő nagyon Jól ismer: ha elered az eső, „menekülni“ kell a tábla közepéről, hiszen ha a gép beragad, „hat ökörrel“ sem lehet onnan azt klvonszolnl. így történt ez ottjártamkor a palárikovól AGROKOMPLEX Mezőgazdasági Vállalat kukoricatábláján Is. A kombájnok gyors ütemben hagyták el a táblát, csoportokba verődve a főút mellett várakoztak. A gépkezelők tanácstalansága tekintetükön kérdést formált: „Várjunk, vagy Induljunk el a géppark felé?“ Aztán az úton megjelent egy kékszínű terepjáró teherautó, melynek .pilótája“ Jó hírt hozott: „Gyerekek, Palárikovón nem esik, úgyhogy nem lesz ebből az esőből komoly ügy ..." A gazdaság sofőrjének Lagunda Lászlónak a jóslata bevált: habár az égbolt Igencsak szürke volt, néhány perc múltán az eső elállt, így a kényszerszünetben volt Időnk elbeszélgetni a munka menetéről, örömökről, gondokról. v ■ Az bizony, aki böngészni jön ide a gépek után, ürer. zsákkal tér haza. f— Mivel az összes kombájnos a szerelőműhely dolgozója, így nem csoda, hogy mindenki a saját gépét úgy igyekezett beállítani, hogy az minimális veszteséggel dolgozzon, —i említette Kajaba Károly gépkezelő, majd Kocsis Sándor kombájnos vette át a szót. f—i Az E—512-es kombájnra felszerelt FKA—42-es kukoricaadapter annyira jól működik, hogy itt veszteségről jóformán nem is beszélhetünk. Az öregebb gépeinknél már nem ilyen jó a helyzet *— az egyik masina például szerkezeti hiba következtében állandóan töri az „asztalt“ s—i de ezeknél a berendezéseknél Is Jó beállítással kielégítő eredményeket lehet elérni. Kajaba Karoly és Kocsis Sándor gépkezelők Fotó: —it-a—i ———— ■ Az őszi mezőgazdasági munkálatok szocialista versenye hatással van-e a jó munkateljesítményre? t— Feltétlenül <— kapcsolódott a beszélgetésbe Cuczor János gépszerelő .— Ha az emberek tudatában vannak annak, hogy milyen Is az a munkateljesítmény, amit a jó eredmény érdekében kl kell fejteni, biztosan nem „ácsorognak“ majd a táblán, hanem keményen dolgoznak. Meg aztán felelősségérzet Is van a világon. Karcsit a múltkor „körülmosolyogtuk“, mikor egy szép reggelen azt mondta: „Ej, gyerekek, éjjel nagyon rosszul aludtam. Bántott az, hogy a gép vacakolt, így kevesebb kukoricát vágtam le a szokásosnál.“ Mosolyogtunk, de közben tudtuk, éreztük: mindannyiunkban él az ilyen érzés, hiszen a Jó munkának itt becsülete van. ■ Kajaba Károly tényekkel is alátámasztotta kollégája szavait: t— Évek óta jó eredményeket érünk el a versenymozgalomban. Igyekezetünket kellőképpen értékelik mind üzemi szinten, mind járási méretben. Mivel beszélgetésünk Idején ismét kibújt a felhők mögül a nap, a csapadék kezdett felszáradni, a kombájnok Ismét csatasorba álltak. s-kallta—» innen az otthontól — fárasztt volt a napi utazás. Miután t harmadik gyerekem is megszü letett, lemondtam a kórház munkahelyemről. Ez év májú sától itt dolgozom. Es nem csa lódtam. jól kijövünk a kolléga nőmmel és az idős emberekkel Igyekszünk minden 6haiuka\ teljesíteni. Az egészségügyi el látás kifogástalan. Szerda kivé telével mindennap van ügyelet Dr, Mária Sedláöková, Mária Ftlakovská, Mária A ghová és Dr. Karásová orvosnők térítésmentesen végzik
