Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-09 / 40. szám

I 8 SZABAD FÖLDMŰVES 1982. október 9.---------5-----------------------------------------------J-------------- C Az öngyágyászat veszélyei Napjainkban sajnos, egyre több gyógyszert fogyasztunk; elszomorító, hogy használatuk nem mindig az előírások szerint történik. Erről tanús­kodnak az egyre szaporodó gvógyszermérgezések és azok a káros hatá­sok, melyek a laikus gyógyszerkombinációjából származnak. Nem hagy­ható figyelmen kívül az a tény sem, hogy gyógyszerek sokasága talál­ható a háztartásokban: kredencben, fiókban, éjjeliszekrényben, polcokon stb. Az liven helytelenül tárolt gyógyszerek sokszor nagy veszélyt jelen­tenek a gyerekek számára. Mert a kisgyerek — csupán kíváncsiságból — megeszi a talált gyógyszert -(nyugtatót, altatót stb.) ami gyógyszer­mérgezést okoz, ami halálos kimenetelű ts lehet. Az ilyen emberek, úgy­mond, visszaélnek szocialista egészségügyünkkel, azzal, hogy szinte min­den gyógyszert meg lehet vásárolni receptre egy koronáért. Ha nálunk Is fizetni kellene a gyógyszerekért, sokan bizony meggondolnák, hogy mikor forduljanak orvoshoz, mikor kell, van szükség gyógyszerre. Sokszor megtörténik az is, hogy a gyógyszertárban megkeverik a ha­tásos gyógyszert és a beteg nem megy el érte. Ezek a tények csak arról tanúskodnak, hogy az emberek saját maguk akarják saját magukat gyó­gyítani. Ezek a gyógyítások sokszor gyógyszermérgezéssel végződnek. Te­hát arra kérjük a lakosságot, hogy ne éljenek vissza a társadalom adta Fekete-fehér pepita kompié: ujjatlan lehetőségekkel: az orvos által javasolt gyógyszert szedjék be az orvos ruha és karcsúcsított kabátka zsinór­utasításai szerint. Aki viszont nem beteg, az ne akarja ügyét-baját gyógy- vékony övvel, fekete gombokkal, fé­szerekkel orvosolni. Dr. NAGY GÉZA hér díszítéssel. CSICSAY ALAJOS: Koma kéri szekeremet... Szomorúan üldögélt egymás melleit a két madárka. Hogy melyik? Hát a Cstpcsipcsóka meg a Vakvarjúcska. — Nem kellünk mi már senkinek sem — keseregték. — Pedig valamikor fényes hintán Jártunk — toldotta meg Csipcstp­­csóka, akt egy kicsit dicsekvő volt. — Nem hintán, csak szekéren — Intette le Vakvarjúcska. — Hát akkor szekéren — hagyta rá Cstpcsipcsóka. — De most bezzeg egy kézje) sem jut, ahová öregsé­günkre letelepedhetnénk. — Bn még azért szerencsét próbál­nék — mondta Vakvarjúcska. — Men­jünk el a komához, hátha kölcsön adná a szekerét egy fordulóra. Hanem hiába kérték, kérlelték a komát. Minduntalan azt hajtogatta, nem adhatja a szekerét, mert most éppen tyúkok ülnek rajta. — Kár — mondta szomorúan Vak­­variúcska. — Pedig mi már elképzel­tük, milyen Jó lesz egyet szekerezni. Mentek hát tovább egyik komától a másikhoz, de bizony mindenütt azt a választ kapták, hogy a szekéren tyúkok üldögélnek. Elfáradt már a két ágrólszakadt madár, de nem esett meg rajtuk egyetlen komának a szíve sem. Pedig már azt sem kívánták, hogy gördül­jön velük az a szekér, elég lett vol­na, ha csak a saroglyábán meghlntáz­­tathatják magukat. Egymásba kapaszkodtak, úgy imbo­­lyogtak, Ide-oda a nagy sötétségben, míg végre rá nem leltek maguk egy szekérre. Bizony Igazat mondott mindahány koma, mert ezen a szekéren Is tyú­kok ücsörögtek, csupa-csupa tarka „ük“. Gondolták, ahol ennyi madár megfér egymás mellett, akad ott még hely többnek Is. Cstpcsipcsóka meg Vakvarjúcska összeszedték maradék erejüket és huss, a tyúkok közé vetették magu­kat. Hanem a sok baromfi egyből szétrebbent ijedtében, lármáztak, kot­­kodácsoltak, szinte az egész falut föl­verték álmából. Szalad a koma a nagy hoppáréra. Már belátta, bizony helyesebb lelt volna ha maga hessentt le a szekérről a tyúkjatt. Hiszen ha annyira kell a Csipcsípcsákának meg a Vakvarjúcs-Kocogó pálcikagyerekek Hányadik helyen fut a keret­ből induló pálcikagyerek oda, és hányadikon a visszaúton? kának, miért ne szekerezhetnének egy keveset. Tenyerébe vette és bevitte a két borzas jószágot a szobába, és ott a kislánya picinyke markába rejtette őket. Iges ám, de sem a CsipcsipcsÓ- ka sem a Vakvarjúcska nem szereti a kalitkát. Kicsusszantak az ujjak közt és lekuporodtak a leányka ke­­zefejére. Nem kergette el onnan sen­ki sem őket. Hintázhattak is kedvük­re akár órahosszat. Még az óvodába is magával viszi a furcsa madarakat a kislány, s akit Igazán szeret, annak néha kölcsön­adja. Megjött az ősz, a bősz öreg, vállán rongyszedett köpönyeg. Csizmája sarka félreáll, sántítva lép a réten át. Kihűltek mind a nagy vizek, bogársereg sem száll, zizeg, szunnyad a tarka vadvirág, fecskénk elérte Afrikát. Elűzte húgát, a nyarat, s helyette most már 6 marad. Bezárt standokon ténfereg, hunyt nap kíséri, fénytelen. S a kert alatt, ha imbolyog, kérdezd meg tőle: mit hozott? „Színeket, szelet meg ködöt. Botom Is volt, de eltörött.“ Ballag tovább a bősz öreg, szél-fia fákat döntöget, csepüli, szidja minden ág >— míg el nem száll a vízen át. SIMON EMIT, Mozgalmas klubélet Az Ipolysági (Sahy) Városi Nem­zeti Bizottság szociális bizottsága nagy gondot fordít a nyugdíjas ál­lampolgárok igényelnek kielégítésére. Í981-ben több mint ötvenezer koro­nát költöttek a klub bővítésére, kor­szerűsítésére, berendezések vásárlásá­ra. A társalgóban színes televízió, rá­dlő, könyvek, napi- és hetilapok vár­ják a kedves vendégeket. A klubba járó Idős polgárok Jól megértik egy­mást. Ezt az is bizonyítja, bogy kö­zösen különféle akciókat, kirándulá­sokat szerveznek, özv. Darida Ernő­­né, я klub vezetője elmondotta, hogy például' igen jó! sikerült az a képző­­művészeti kiállítás, melyet Az élet szépsége címmel rendeztek meg a nyugdíjasok leglobb alkotásaiból, heg-Ne fűszerezzük az ételt csupán szemmérték szerint, túladagoláshoz vezet és az étel elveszti az eredeti Izét. Néhány jó tanács: • Ne főzzük őrölt fűszerrel együtt az ételt, mert elveszti zamatát, kivé­tel а сигу és a pirospaprika. Az Őrölt fűszer könnyen kozmásodik, keserű ízű lesz az étel; .tegyük találós előtt hozzá. • Fűszerezzünk mértékkel, mert az erő még nem felenti az étel jó izét is. • A friss fűszernövényt aprítsuk fel nedves deszkán, ezt se főzzük együtt az étellel, mert elveszti vita­mintartalmát. • A szárított fűszernövények ereje kétszerese-négyszerese a friss fűszer­növényeknek. A szárított fűszernö­vényt dörzsöljük szét tenyerünk kö­zött az étel fűszerezése előtt. • Burgonyafőzésnél nem fut ki a víz, ha kevés margarint vagy más zsi­radékot teszünk a vízbe. • Ha az edényben hagymát, kelká­posztát vagy halat főztünk, mosoga­tás után öblítsük le ecetes vízzel. A szag megszűnik. jobban tetszettek Süveg Ferenc, nyu­galmazott pedagógus festményei, to­vábbá Baráti Júlia és Tóth Mária ké­zimunkái. Nagy elismerést szerzett Schreiber Ferenc furnérból kivágott képével. A jól sikerült kiállítás után a klub tagjai autóbuszra ültek, s hazánk legszebb tájaival Ismerkedtek. Elláto­gattak a Magas-Tátrába, Sklené Tep­­licére, Pöstyénbe, ahonnan felejthe­tetlen élményekkel tértek haza. A csoportos kirándulások iránt is nagy az érdeklődés, akárcsak az egészség­­ügyi előadások iránt. Scholtz János körzeti orvos gyakran ellátogat a klubba, .elbeszélget az idősekkel, elő­adást tart nekik a belyes táplálko­zásról, a helyes életmód kialakítá­sáról. Dr. Jánosi Éva nőgyógyász a nők körében végez felvilágosítómun­kát. A politikai-nevelő munka Har­man Lajos veterán párttag irányítá­sával történik. Pártgyüléseken emlé­keznek meg a jelentős politikai ese­ményekről, gyakoriak a meghitt ba­ráti összejövetelek, teadélutánok, me­lyeket kultúrműsorral egybekötve va­lósítanak meg. özv. Darida Ernóné mér közel jár 70. életévéhez, de a népművelés terén szerzett gazdag ta­pasztalatait a klubban kamatoztatja. Sokrétű kultúrmunkát végez a nyug­díjasok klubjában, ahol jól érzi ma­gát valamennyi ipolysági idős állam­polgár. BELÄNYI JÄNOS Október 11 BRIGITTA Hétfű ; VALENTINA Október 12 1 RÉZSŰ, MIKSA Kedd , i MAXIMILIAN Október 13 KÄLMÄN,EDE Szerda ( 1 KOLOMAN Október 14 1 i HELÉN Csütörtök 1 BORIS Október 15 i > TERÉZ Péntek i TERÉZIA Október 16 < "ČÄL Szombat i VLADIMÍRA Október 17 J i HEDVIG Vasárnap , 1 HEDVIGA ERESZTREJTVÉRY •ашиззташшиювиятид VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünkben Csokonai Vitéz Mi­hály egyik versé­ből idézünk; az idézet első sora [zárt betűk: N, Ü, E). 12. Cseh nyelv­járású népcsoport 13. Kis emlős, 14. ffévutó. 15. Város Ausztriában. 17. F. N. A. 18. Kanadai énekes. 20. A kén, a nátrium és a lu­­téclum vegyjele. 22. Azonos betűk. 23. Satu fele. 24. Kötő­szó. 26. Az idézet folytatása (zárt be­tűk: S, A). 28. Daj­ka. 30. Megszólítás. 31. Bankban vánl 32. Ver. 34. Szeszes Ital. 36. Influenza (ék. csere). 38. Női név. 40. Idő­mérő. 42. L.tesz. 43. Elszakít. 45. Tartalmatlan. 47. L. J.‘ 48. Olaszor­szágban élő ma­gyar származású szobrász. 49. Ameri­kai hírügynökség. 51. Borfajta. 52. Be­letalál valamibe. 55. Személyes név­más. 56. Igevégződés. 57. Paripa. 58. Tündérkonty (ék. f.) 60. Vissza: megszólítás. 62. Húz. 63. A dadaiz­mus egyik alapítója. 65. ön­magába visszatérő szabályos görbe vonal. 66. Nemesgáz. 69. Török ál­lamférfi. FÜGGŐLEGES: 1. Fohász. 2. Ma­gyarországi megye. 3. Indoeurópai nyelvet beszélő nép. 4. Azonos be­tűk. 5. Angolna <-< németül. 6. Város Törökországban. 7. Képző. 8. ...... za, nátha. 9. Nem — latinul. 10. Hang­színét vesztett magánhanzó. 11. Fü­zérben vanl 16. Arzén. 18. Az Idézet befejező része (zárt betűk: Z, 0, V, R). 19. Görög mitológiai királylány, névelővel. 21. Hivatal — németül. 22. Tengeri hal. 25. Fiúnév. 27. Galé­ria Londonban. 29. Állami illeték. 33. Háziipari eszköz. 35. Kos. 37. Pihen. 39. Azonos betűk. 41. Menyasszony* 44. Fiatal növény (ék. f.) 46. Nap­szak. 50. Fiúnév. 53. Egyiptomi ke­resztény, névelővel. 54. Fátlan síkság Dél-Amerikában. 56. Kemal Atatürk egyik legbensóbb munkatársa. 59. Ar­gon. 61. Szarvasmarha. 62. Vidám. 64. Ital. 67. Sir. 88. Szovjet folyam. 70. Nándor, Ödön. Beküldendő a vízszintes 1., 26. és a függőleges 18. számú sorok megfej­tése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 37. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: „...néztek a csillagokra fenn az égen. Végre elmondhatták: Gyönyörű az élet!.. Nyertesek: Gubík József, Garam­­györgy (Júr nad Hronom i Viszkocs Béláné, Eperjes (Jahodná), Illés Teré­zia, Búcs (BúőJ. mindenre: csirke, kacsa minden hét­re jut, hízót minden évben vágunk. Igaz a jólétért meg kell dolgozni, de a kenyeret városon sem adják in­gyen. Van itt a gazdaságban özem! konyha is, de oda csak akkor me­gyek, ha a asszony nem ér rá főz­ni... — Annak örülök — szólal meg rövid szünet után ismét a házigazda —, hogy mi már emberibben élünk, mint a szüléink éltek, széjf környe­zetben, igazi kis közösségben. Leszállt a puha szeptemberi este. A határban traktorok zúgása zavarja a csöndet. A majorban a tehéncsor­dát tersük az istállóba. Búcsúzóul mégegyszer kezet fogunk, megköszön­ve vendégszeretetüket. ILLÉS BERTALAN Királyhelmecről (Kráľovský Chlmec) aszfaltút vezet egyenest Fejszés ta­nyára, melynek jelenleg negyven há­za és kétszáz lakosa van. Közigazga­tásilag Királyhelmechez tartozik. Demeter Józsefék házát keresem, oda vagyunk hivatalosak. Fent állunk a domb tetején, messzire látni in­nen. Körbehordozzuk tekintetünket a tájon, s szűkül, egyre szűkül a kör. Egy hosszú sárga épületen pihen meg a szemünk. Ez még az uradalom ide­jéből való. Hat család lakik benne, közös az udvaruk, de minden család­nak van kiskertje, disznó- és barom­­tiölja. Gyönyörűen süt a nap. Demeter Erzsébet a kiskertben, az óriássá nőtt káposztát kapálja. Az éjjel megint esett, amit kikapált tegnap, az mára megfogant. Legalábbis 6. a fiatalasz­­szony ezt állítja. Mert mi nem látunk egy szál gyomot sem a kertben. A mosolygósarcú fiatalasszony szívélye­sen terelget tovább a szobájuk felé, kis kutyájuk azonban bizalmatlanul méreget bennünket. — Amikor ideköltöztünk Nagygé­­resből, én még kislány voltam, sok minden újnak tűnt. Hat család egy közös udvarban, lényegében „isme­retlenek“, de nagyon közel állnak egymáshoz — mondja Erzsébet asz­­szony. — Mikor költöztek ide? — Pontosan 1955-ben, és 1970-ben mentem férjhez Jóskához, aki 1962-től kocsisként dolgozik az állami gaz­daságban. Most a férjem nincs itt­hon, de azért jöjjenek csak beljebb. A konyhában ültet le. Vizsgálódva nézek körül, a ház asszonya megmu­tatja a három szobát. Nem dicsek­szik, de nem is szerénykedik. Egy­szerűen tényként állapítja meg, mikor azt mondja: „Hát, van mit a tejbe aprítani. De aki irigyli ezt a jómó­dot, jöjjön és próbálja meg.“ Ismerkedjünk meg Erzsébet asszony egy napjával. Hajnali háromkor már csörög az óra, s kezdődik a munka. Rohanás a sertéshizlaldába: etetés, itatás, takarítás, a jószág ellátása, majd futás haza. Hétkor fel kell köl­teni a gyerekeket, felöltöztetni, reg­gelit készíteni, miközben meg kell etetni az aprójószágot is. Ezután kö­vetkezik a bevásárlás, majd a főzés. De napközben a veteményest is tisztán kell tartani, mert az is az asszony dolga ezen a vidéken. — Nem vágytak el innen sehová? — Dehogy vágytunkl — néz rám csodálkozva. — Óvodánk, üzletünk, kultúrbázunk van, nemrég aszfaltoz­ták az utat. (ár ide a busz. napjá­ban tán hússzor is megfordul. Ami­kor ezt a három szobás lakást kap­tuk, sokan mondogatták, begy halál­ra van ítélve a tanya, de nem volt igaz a szóbeszéd. Aki elköltözik in­nen. annak helyére új család jön. Aki viszont ideköltözik, tudja, hogy itt a gazdaságban dolgozni kell. De meg­éri. S téved az, aki azt hiszi, hogy a tanyasi ember csak azért dolgozik, hogy pénzét a takarékba tegye. A delet harangozzák, mire meg­érkezik a házigazda. Kezet rázunk. Kérges tenyere arról tanúskodik, bogy kemény munkát végez. — Gyerekkorom óta knosiskodom — mondja — miután kiöntötte a ven­dégnek iáró jó hideg sört. — Négy kislányunk van. Ivett most hatodikos, Ildikó harmadikos, Tímea és Erzsiké óvodába járnak. Mind a ketten dolgozunk, így kerül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents