Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-10 / 27. szám

1382. jálius 10. SZABAD FÖLDMŰVES Gondolatok a világ élelmiszer­­gazdálkodásáról Az utóbbi idüben sokan teszik fel­­a kérdést: „El bírja-e tartani Föl­dünk a folyton növekvő létszámú emberiséget? Mi az oka, hogy egyen­lőtlenség mutatkozik a termelés és a fogyasztás között? Miért emelke­dik az élelmiszerek világpiaci ára? Nem fenyegeti-e a világot a túlnépe­sedés veszélye?“ Cikkemben a FAO, az ENSZ mező­­gazdasági és élelmezésügyi szerveze­te dokumentumainak, forrásanyagai­nak vetületében szeretném a kérdé­sekre megadni a választ. Amint a dokumentumok kiemel­ték, — bár vannak már pontos sta­tisztikai adatok és tudományosan feldolgozott távlati tervek, mégis ne­héz pontosan megállapítani az élel­miszertermelés, a fogyasztás és a né­pesség növekedésének ütemét. Még nehezebb következtetések alapján ál­talánosan érvényes irányelveket elfo­gadni. Az élelmiszertermelésben több mint egy évtizede szélsőséges kilengések tapasztalhatók. Alacsony, majd roha­mosan növekedő árak. Ezen jelensé­gek szoros összefüggésben vannak az olajár-emelkedéssel, s az így ke­letkezett energiaválsággal, amely fel­gyorsította a tőkés világ inflációs folyamatát, okozója a bruttó termelés hanyatlásának és a munkanélküliség régen nem tapasztalt mértékű növe­kedésének. Az energiaválság, ha nem is ilyen nagy mértékben, de ugyan­csak érzékenyen befolyásolta a szo­cialista országok gazdasági fejlődését is. Az energiaválság következménye­ként emelkedett az élelmiszerek ter­melésének költsége, mely az árak rendezéséhez vezetett. Az árak kiiga­zítását más tényezők is befolyásol­ták. Különösen érezhető ez a gabo­nát exportáló tőkés országokban, például az USA-ban és Kanadában. Az Egyesült Államok még a politikai zsarolástól sem riadt vissza. Az élelmiszertermelés, az önellátás telies biztosítása a szocialista orszá­gokban. így hazánkban is, stratégiai feladat. Ezen feladatot a CSKP XIV. kongresszusa tűzte ki, a XV. kong­resszust követő 13. ülésen pedig jó­váhagyták az irányelveket. Ezek megvalósítását értékelte a párt XVI. kongresszusa, a CSKP 4. plénuma pedig meghatározta a további fel­adatokat. Hasonló intézkedések tör­téntek a többi szocialista, sőt a fej­lődő országokban is. Világviszonylat­ban előre tőrt az élelmiszer-önellátás kérdése. Az élelmiszertermelésben felmerülő problémákat sokan az em­beriség rohamos szaporodásának tu­lajdonították. Földünkön jelenleg 4,4 milliárd ember él. Az évi számbeli növekedés 1,73 százalék. A világ élelmiszerter­melésének növekedése évi átlagban 2,7 százalék. A múlt évben körülbe­lül 1300 millió tonna volt a világ gabonatermése. Ez a mennyiség fej­adagra számítva 250 kilogramm, mely biztosítja a napi és .személyenként) 2800 kalóriát, vagyis Я 200 kilojonít. Ez elég volna 6 milliárd ember ré­szére. A gabonafélék és a fehérjék ter­melésében óriási tartalékok vannak. A holland Wagenigen Egyetemen ké­szült tanulmány szerint a Földön évente 32 milliárd tonna gabonát le­hetne termelni. Ez a világ jelenlegi termelésének a huszonötszöröse. Ez a mennyiség az ENSZ világnépesség­­növekedési számításai szerint 2060- ban 14,2 milliárd ember szükségletét is képes volna kielégíteni. A fentiek­ből látható, hogy az emberiséget nem azért fenyegeti éhínség, mert a Föld nem képes megteremteni a kí­vánt élelmiszer-mennyiséget. A ve­szély abban van, hogy a megtermett mennyiséget nem az igényeknek meg­felelően osztják el. Ezek szerint ér­vényes Brown Harrison amerikai tu­dós állítása, miszerint: „A termelés növelése egymagában nem változtat az éhező tömegek helyzetén, ha a jelenlegi elosztási szerkezet változat­lan marad.“ A világ élelmiszer-termelésében, forgalmazásában döntő szerepet ját­szanak a fejlett országok, beleértve az európai szocialista országokat is. Ezek az országok a világ népességé­nek 30 százalékát teszik ki, ugyan­akkor a mezőgazdasági földterület 42 százalékán a világ élelmiszer­mennyiségének 65—68 százalékát ter­melik. A világ élelmiszer-mennyisé­gének jelentős hányadát a fejlett tőkés országok forgalmazzák, a leg­nagyobb szerepet a nyugat-európai országok, közöttük Nyugat-Németor­­szág, Franciaország, Belgium, Olasz­ország játssza. A szocialista országokban a beho­zatal mintegy 28—30 százalékkal na­gyobb a kivitelnél. Az egyensúly megköveteli, hogy növeljük az expor­tot. Mindezek ellenére a szocialista országokban a legmagasabb 'az élel­miszer-termelés, az évi 1 tőre jutó növekedés eléri a 2,5 százalékot. A népesség növekedése az európai szo­cialista országokban 1 százalék. A fejlett tőkés országokban az egy fő­re jutó élelmiszer-termelés növeke­dése 1,4, a népesség növekedése pe­dig 1 százalék. A fejlődő országok népességnövekedése 2,4, az egy főre jutó élelmiszer-termelés növekedése pedig csak 0,3 százalék. A fellelt országok elsősorban is kalóriából fogyasztanak többet az élettanflag szükséges mértéknél. A napi és egy főre jutó kalória-előirányzatot, a 2800 kcal-t, vagyis 11200 kilojoul-t jóval túllépik. Az európai szocialista országokban a napi egy főre jutó kalóriafogyasztás 3260 kcal, a nyu­gat-európai tőkés országokban 3130 kcal, Eszak-Amerikában 3320 kcal. A fejlődő országokban az egy főre eső kalóriamenyiség nem éri el a 2000 kcal-t, vagyis a 8000 kj-t sem. A fejlődő országok népeinek mintegy kétharmada él olyan területen, ahol az egy főre eső élelmiszertermelés nem fedi a szükségletet. Ezt bizo­nyítja az a tény, hogy a fejlődő or­szágokban a gazdasági fejlődés lé­nyeges előrehaladása ellenére sem sikerült megszüntetni az éhezést, illetőleg az alultápláltságot. Az ENSZ hozzávetőleges becslése alapján mintegy 460 millió tőre te­hető azoknak a száma, akiknek az élelmiszer-fogyasztása kisebb a szük­ségesnél. Ez a szám a világ lakossá­gának 10 százalékát teszi ki. A vilá­gon minden tizedik ember alultáp­lált vagy éhezik. A legriasztóbb ez ez a Távol-Keleten, ahol az alultáp­láltság körülbelül a lakosság 30 szá­zalékát érinti, vagyis mintegy 300. millió embert. A probléma abban van, hogy a legnagyobb gabonatermelő és exportáló országok — Kanada, az USA és Argentína —, spekulációs célokból számolva a kereslet növe­kedésével és az árak folytonos emel­kedésével, nem bocsátják készletükéi az éhező országok rendelkezésére. Egyes országokban korlátozzák a ga­bonatermelést, másutt a gabonaféle két ipari célokra, és nem élelmiszer­­gyártásra használják, sőt nem ritka az olyan eset sem, hogy az árak megtartása érdekében jelentős meny­­nyiségű gabonát megsemmisítenek. Közben a világ bizonyos részein százmilliók éheznek. Ebben rejlik korunk világgazdaságának egyik leg­nagyobb ellentmondása. Az élelmiszer-keresletet továbbra is a növekedés üteme, a népesség alakulása, a jövedelem nagysága és a fogyasztás színvonala határozza meg, bár nem szabad szem elől té­veszteni más tényezőket sem. A FAO által végzett számítások szerint a fejlett országokban az elkövetkező 5—10 évben az élelmiszer-kereslet volumene 26, a fejlődő országokban 65 százalékkal növekedhet. Lényege­sen, 40—45 százalékkal növekszik a gabonafélék iránti kereslet. A növé­nyi olajoknál 55, a zsíroknál 48, a tojásnál pedig 55 százalékos keres­letnövekedés várható. Megnövekszik a kereslet a sovány húsok iránt is. A fejlett országokban az energia­pótló élelmiszereket egyre inkább az állati eredetű fehérjék váltják fel. Lényegesen megnő a vitaminok, a zöldség- és a gyümölcsfélék iránti kereslet. A húsfogyasztás terén csök­kenés várható. A húsfogyasztás je­lenleg az Egyesült Államokban tető­zik, ahol az egy főre jutó évi fo­gyasztás 112 kg, Argentínában 111,5 kg, Franciaországban pedig 92 kg. Ezekből kitűnik, hogy a világ élel­miszertermelésében elsőrangú felada­tot a növénytermesztés állandó töké­letesítése képviseli. Nem véletlen, hogy pártunk XIV. kongresszusa a növénytermesztés ál­landó fokozását tűzte ki feladatul. Mindezeket egybevetve megállapít­hatjuk, hogy a világ élelmiszer­­termelésében állandó és intenzív nö­vekedés észlelhető a fejlett orszá­gokban. A termelés meghaladja a ke­resletet. A fejlődő országokban vi­szont nagvobb a kereslet, mint a termelés A szocialista országokban Így hazánkban is növekedett az élel­miszerek termelése, de nagyobb lett a fogyasztás, főleg az állati termé­kek vagyis a húsok iránti kereslet is. Általános jelenség, hogy maga­sabb fejlettségi fokon a lakosság összfogyasztásában süllyed az élel­miszer-fogyasztás aránya. A fogyasz­tás növekedési ütemének lassulása vagy gyorsulása kapcsán megállapít­ható, hogy minél magasabb az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás, an­nál alacsonyabb az élelmiszer-keres­let további növekedési üteme. A következő időszakban a világnak békére van szüksége. A népek kö­zötti békés együttélésre. Ez lehetővé teszi, hogy a világból véglegesen száműzzük az éhínséget. Nem kell attól sem tartanunk, hogy az embe­riség gyors szaporodása veszélyez tetné az élelmiszer-termelés és fo­gyasztás egyensúlyát. Dr. SLADOVNlK JÓZSEF, a Malom- és Sütőipari Tröszt dolgozója Az idén a nitrát konzervgyárban 70 tonna eperkompó­­tot készítettek. A készletből 20 ton­nát exportálnak. Az eper után más gyümölcsfélék ke rülnek a gépsorok ra, s így 1200 ton na kompótot készí tenek a piac ellá­tására. Fotó: P. Matis О Nemcsak a gépekről - az emberekről is... Nem könnyű dolog sablonoktól mentesen bevezetni ilyenkor egy írást, amely bármilyen formában kapcsolatos az aratással. Túlságosan Is nagy az Ismétlés veszélye. A nagy munka fontosságával tisztában van­nak a mezőgazdasági üzemek vezetői és dolgozói ugyanúgy, mint bárki, aki Ilyen vagy olyan formában kive­szi a részét belőle. Az új kenyér a tét, amelyre nap mint nap szüksé­günk van. Az aratás sikeres lebonyolítása rengeteg részfeladat összehangolásán múlik. Rendkívül fontos a gépjaví­tók, szerelőbrigádok jó munkája; raj­tuk múlik a gépek folyamatos műkö­dése. Am semmivel sem kisebb azok­nak a szerepe, akik kezelőikről, az emberekről hivatottak gondoskodni. A nagy munka közvetlen részeseiről, akiktől joggal várjuk el, hogy telje­sítményük legjavát nyújtsák, és akik viszont ennek fejében szintén joggal tarthatnak igényt a róluk való fo­kozottabb gondoskodásra. Tudják ezt nagyon jól a gellei (Holice na Ostrove) szövetkezetben is, a dunaszerdahelyi (Dunajské Síre da) járásban. A Csallóköz e szövet­kezetében 500 hektár búza és 170 hektár árpa vár aratásra. Beszélge­tésünk témája Cséfalvay Tivadarral, a szövetkezet pártszervezetének elnö kével, és Magyarics László mérnök­kel, gépesítövel természetesen az aratásra való felkészülés volt. Ezút­tal azonban nem a gépek műszaki állapota, vagy a sokat emlegetett alkatrészellátás volt napirenden: ar­ra szerettem volna választ kapni, hogy milyennek ígérkezik az aratók­ról való gondoskodás, elsősorban az étkeztetés és az üdítő Italokkal valő ellátás színvonala. — Az aratás ideje alatt mintegy hatvan személy részére kell biztosí­tanunk napi egyszeri, a vendégkom­­bájnosok esetében háromszori étke­zést — kezdi Cséfalvay Tivadar. — A szövetkezet üzemi konyhájának kapacitása száz személy, tehát bősé­gesen módunk van az igényeket ki­elégíteni. Arról sem feledkezünk meg, hogy szezon alatt Is biztosít­suk a magányosan élő nyugdíjasok. betegek étkeztetését: „beleférnek“ Sk is a keretbe. — Fontosnak tartjuk az étkezés higiéniai és esztétikai szempontjait is — veszi át a szót Magyarics Lász­ló mérnök. — Ezért külön jármű szállítja majd az aratókat a gabona­táblákról az étkezdébe, ahol kultu­rált körülmények között ebédelhet­nek. Eközben a kombájnok munkájá­ban sem lesz fennakadás: amíg az egyik kombájnos ebédel, a másik arat. Utána felvált-ják egymást a gé­pen és az asztalnál egyaránt. Kony­hánk felszerelése jó, a személyzetet szükség esetén bővíthetjük. A koszt minőségére külön gondunk lesz, ami pedig a mennyiséget ilbil, bízvást duplázhat akárki. — Ügy tűnik tehát, hogy az étkez­tetéssel valóban nem lesznek gon­dok. Milyennek ígérkezik a helyzet a frissítők terén? Üjra a pártszervezet elnöke vála­szol: — Ott kezdeném, hogy frissítők alatt nálunk valóban csak áz üdítő italok értendők. Megrendelésünket már elküldtük a dunaszerdahelyi töltőállomásnak, ahonnan saját, hűtő­térre] rendelkező gépkocsinkon szál­lítjuk egyenesen az aratókhoz. Mi rendeltünk eleget, most már a gyár­tón múlik, tudja-e teljesíteni. A mi­nőség megőrzése érdekében legfel­jebb két napra elegendő mennyisé­get hozunk egyszerre. — Ami pedig vendégkombájnosain­­kat illeti — tér rá az utolsó pontra ismét a gépesítő —, azt hiszem, meg lesznek elégedve. Szinte szállodai minőségű elszállásolást biztosítunk részükre a szövetkezet korszerű szo­ciális épületében, hideg-meleg vízzel, amelyet természetesen a mieink is Igénybe vehetnek. A helyiségek rendben tartására is nagy gondot fordítunk majd, hiszen egy kissé a szövetkezet és a község presztízsé­ről is sző van ... Gellén tehát tisztában vannak ve­le: a jő munkának meg is kell te­remteni a feltételeit. És nemcsak tudják, hanem tesznek is érte. VASS GYULA M-ezőgazdaságunk szocialista átépítése során a gép- és trektorállomások döntő szerepet kaptak és töltöttek be a mezőgazdasági termelés fellendítésében. Amikor vi­szont a nagyüzemi mezőgazdasági termelés magasabb foko­zatba lépett, a szolgáltató vállalatok munkaköre is módosult, a gépállomások esetében zsugorodott, és huzamos ideig nem találták helyüket a mezőgazdasági munkamegosztás szerke­zetében. A termelés tudományos-műszaki fejlesztését, illetve szako­sítását körvonalazó párthatározatok viszont később nagyon kiemelték a termelő és a szolgáltató szervezetek kölcsönös együttműködése elmélyítésének szükségszerűségét. A gép- és traktorállomások feladata Ily módon társadal­munk igényeivel összhangban növekedett, és meghatározott szerepet kapott a népgazdaság szerkezetében, hogy hatéko­nyan segítse a mezógázdaságot társadalmi küldetésében. A közelmúltban a Galántat Gép- és Traktorállom4s vezető dolgozóival, Mészáros Ferdinánd és Seres Zoltán agrármér­nökkel, továbbá Rudolf Bartalský elvtárssal folytatott beszél­getésünk alkalmával arra kerestünk választ, hogy a pártha­tározatok vetületében milyen segítséget nyújtanak a járás mezőgazdaságának a termelés fellendítésében. A tervfeladatok áttekintése mutatta, hogy a 62 millió ko­ronát kitevő összteljesítményből a mezőgazdasági termelői tevékenységre 11, az állattenyésztési termelés gépesítésére 18 millió 800 ezer, a gépjavításra 31 millió, a kereskedelmi tevékenységre pejlig egymillió 200 ezer korona jut. Az adatokból kitűnt, hogy ebben az évben a mezőgazdasági termelői tevékenység szakaszán aránylag kis teljesítménnyel számolnak. Ez azzal magyarázható, hogy ezen a szakaszon nem nyereséges a munka. Emiatt a tevékenység korlátozása mellett döntöttek. Tény még az Is, hogy bizonyos feladatokat átvesz tólük az agrokémiai és az Agrostav vállalat. Ennek következtében a munkamegosztás szélesebb teret kap, tehát a tevékenység specializálttá válhat. Attól eltekintve, hogy a gép- és traktorállomás mezőgaz­dasági termelői tevékenysége a szakosított munkamegosztás során bizonyos mértékben csökkent, mégsem kellene bele­nyugodni a tevékenység minimumra való csökkentésébe, hi­szen a ráfizetéses szolgáltatásokat központi gazdasági szabá­lyozókkal egyenlíteni lehetne, s így egy-egy munkafolyamat elvégzése nyereségessé válhatna. Érthetetlen például, hogy a gépállomásnak mindössze egv E—516-os gabonabetakarítő kombájnja van. Tán mondanom sem kell, hogy ezzel keveset segíthetnek a gabona begvűi-Több segítséget várnak tőlük tés’ében. Igaz ugyan, hogy ígéretet kaptak további két kom­bájn kiutalására, ezekkel viszont az idén már nem kapcso­lódhatnak be a gabona begyűjtésébe, hiszen aratásig aligha kapják meg. A gépállomás kombájnjával az Ürföldl (Slovenské Pole) Állami Gazdaságban segítenek a gabona begyűjtésében. Em­lítették, hogy a gazdaságnak szoros kapcsolata van a výškoví járás egyik mezőgazdasági üzemével. Onnan minden évben vendégkombájnok érkeznek, és ők mindig viszonozzák a se­gítséget. A jelek szerint a gép- és traktorállomás gabona­­kombájnját is Igénybe veszik a výškoví járásban. Van a gépállomásnak továbbá 7 régebbi típusú szalma­­prése is, amelyekkel a felsőszeli (Horné Saliby) és a nagy­­födémesl (Veiké Oíany) szövetkezetben, valamint a Törnöd (Trnovec nad Váhom) Állami Gazdaságban segítik a szalma begyűjtését. Sok problémát okoz a gépállomásnak, hogy a régebbi típusú szalmaprésekhez nem kapható már pótalkat­rész, így ezeket maguknak kellett elkészíteni. Ezekkel az összetákolt gépekkel 700 hektáron bálázzák a szalmát. A gépállomás az idén 25 komplett járművet készített el a gabona szállításához. A mezőgazdasági üzemek viszont csak 10 pótkocsival felszerelt erőgép felhasználására kötőnek ve­lük szerződést. Alig hihető, hogy a többi erőgépre a nyár folyamán ne lenne szükség a járásban, hiszen a szalma be­tárolása, s a tarlő felszántása nagyon sürgető, ugyanakkor a rekultivációs munkák sem tűrnek halasztást. Feltételezhető, hogy a gépállomás erőgépei a nyár folyamán nem lesznek tétlenségre kárhoztatva. Járási méretben a gépállomás munkaközössége 6400 hek­táron végez karbamidos kezelést a mezőgazdasági üzemek­ben. Amíg az agrokémiai vállalat teljesen át nem veszi tőlük a speciális tevékenységet, addig a permetezésben is kisegítik a mezőgazdaságot. Ehhez viszont már nem rendelkeznek kor­szerű berendezéssel, a gépparkot sem újíthatják fel, emiatt a munkafolyamat ráfizetéses. Ugyanakkor a vágsellyei (Sala) kukoricatermesztési rendszer, mely több ezer hektárra terjed ki a járásban, szintén hozzájárult a gépállomás mezőgazoa­­sági termelői tevékenységének a csökkentéséhez. A gépállo­más tehát korszerűség tekintetében nem lehet méltó ver­senytársa a szóban forgó kukoricatermesztő rendszernek. Elmondható viszont, hogy a gépjavító és karbantartó tevé­kenység terén nagyon színvonalas és kiterjedt tevékenységet folytatnak. Ök javítják Szlovákia mezőgazdasági üzemei ré­szére az E-280-as sllőkombájnokat, az E-301-es szártépö be­rendezéseket és a régebbi típusú szalmapréseket. Gondoskod­nak ugyanakkor az istállók gépi berendezéseinek a beszere­léséről, karbantartásáról, a fejő- és a hűtőberendezések üzembentartásáről, a vízvezeték- és a villanyhálózat szerelé­séről és a meghibásodások kijavításáról stb. A gépállomás munkaközösségének nagy problémát okoz, hogy ebben az évben 34 tonnával csökkenteniük kell a gáz­olajfogyasztást. Bár a korábbi üzemanyag-fogyasztás átérté­kelésével módosították a normát, de az erősen korlátozott, megbatározott üzemanyagmennyiséget még így is meghaladja a tényleges fogyasztási Igény. Ezért ígéretet kaptak a vezér­igazgatóságtól, hogy az idényben kisegítik őket üzemanyag- Sal- HOKSZA ÍSTVÄN

Next

/
Thumbnails
Contents