Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-10 / 27. szám
,SZABAD FÖLDMŰVES 1982. július íd. 12 A fehérjeprogram megvalósítása stratégiai fontosságú feladat (Folytatás az 1. oldalról) Meglátásaink szerint a hanyatlást a hosszantartó szárazság mellett főleg az idézte elő, hogy az őstermelők több éven át nem biztosítottak a herefélékből kellő mennyiségű vetőmagot. A szükségletet például 1980-ban csupán 55,3 százalékra, tavaly valamivel kedvezőbben (csak 79,2 százalékra) fedezték. Ezért nem lehet csakis a gyenge termést okolni. A felelősség elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemeket terheli felelőtlen hozzáállásuk, fegyelmezetlenségük miatt, a szerződések be nem tartását illetően. Vonatkozik ez főleg az érsekújvári (Nové Zámky) járás gazdaságaira, ahol a legnagyobb menynyiségíí lucernavetőmagot termelik és a lévai (Levice) járás üzemeire, ahol legkedvezőbbek a feltételek a vöröshere termesztésére,. Vizsgálataink fényt derítettek arra, hogy a gazdaságok gyakran megszegik a szerződésben megszabott menynyiségü vetőmag átadását a Slovosivonak, s ennek számottevő hányadát saját használatra tartják meg, illetve eladják. Példa erre a lévai járás, ahol tavaly rekordtermést értek el a vöröshere magtermesztésében, s a 260 tonnás össztermésnek csupán húsz százalékát adták el az állami alapokba. Ez valóban felelőtlen hozzáállásra utal, s komolyan hátráltatja a herefélék termesztésének további fejlesztését. Meglátásaink szerint a járási mezőgazdasági igazgatóságok sem intézkedtek eléggé határozottan a helyzet javítása érdekében, a Slovosivo vezetői pedig nem bírságolták a gazdasági szerződések megszegőit. A helyzet javítására az illetékes szervek részéről olyan intézkedések szükségesek, amelyek a fegyelem betartását, az össztársadalmi érdekek tiszteletben tartását, valamint az évelő takarmánynövények területének további növelését segítik majd elő. Továbbra is komoly problémát jelent a szilázstakarmányok gyenge minősége. Bár ezen a téren az utóbbi években bizonyos javulás tapasztalható, tavaly a szitázsok összmennyiségének 37,3 százaléka nem felelt meg a minőségi követelményeknek. Ennek egyik alapvető okát a tartósító szerek hiányában látjuk. Közülük a Silostan vált be a legjobban. Gyártásának növelése annál is inkább sürgető, mert Szlovákiában évente több mint egymillió tonna tartósított takarmányt állítunk elő, s ebből megfelelő minőségű takarmányt csakis hatásos tartósító szerek alkalmazásával nyerhetünk. A rossz, vagy kedvezőtlen beltartalmú takarmányok etetése 50, de 80 százalékkal is csökkentheti a tej- és a hústermelést. FELELŐSSÉGTELJES HOZZÄÄLLÄST KÖVETEL a hüvelyesek és az olajnövények termelési színvonalának emelése is. A 7. ötéves tervidőszak végéig a hüvelyesek felvásárlását az állami alapokba 63 ezer tonnára kell növelni. Sajnos, a 6. ötéves tervidőszak egyetlen évében sem sikerült az értékesítési tervfeladatokat teljesíteni, főleg a gyenge termés és a termőterület be nem tartása miatt. Az őstermelők ennek egyik alapvető okát a gépesítési eszközök hiányában látják. Holott a fehérjeprogram megvalósítására irányuló intézkedések keretében a gép- és traktorállomások feladatul kapták a hüvelyesek termesztéséhez szükséges gépi eszközök gyártásának biztosítását. Feladatuknak csak részben tettek eleget. A gépek gyártása sok esetben nem valósult meg, vagy késik, de gyakran műszaki szempontból sem felelnek meg a követelményeknek. Igaz, akadnak egyéb hiányosságok is, amelyek a tervfeladatok teljesítését hátráltatják. A mezőgazdasági nagyüzemekben végzett vizsgálatok során azt tapasztaltuk, hogy nem mindenütt tartják be az agrotechnikai határidőt és a technológiai fegyelmet. Számtalan esetben a vetést elkésve végezték, a vetőmag nem került kellő mélységbe, a hüvelyeseket gyakran alkalmatlan területeken termesztették, a növényzet sokszor el volt gyomosodva stb. Az olajpogácsa takarmányozási célokra való felhasználása érdekében a 7. ötéves tervidőszak végéig az olajnövények termőterületét 75 ezer hektárra, a termelést pedig az eddigi 107 ezer tonnáról 113 ezer 400 tonnára kell növelni. Egyidejűleg a hazai nyersanyagokból 55 ezer tonna olajpogácsát keli előállítani. E feltdatok inegvalótlsására fokozatosan kialakulnak a kedvező feltételek. Szlovákiában tavaly az olajnövényeket 52 ezer 700 hektáron termesztették. Az előirányzott áruértékesítési tervet ugyan teljes mértékben nem sikerült teljesíteni, viszont az olajpogácsák gyártásában a bratislavai Palma n. v. elérte a tervezett mennyiséget. MÉG MINDIG NEM HASZNÁLJUK KI teljes mértékben az élelmiszeripari, de főleg a húsipari hulladékokat — állapítottuk meg a vizsgálatok során. Bár ezen a téren is bizonyos javulást tapasztaltunk, negatív jelenségnek tekintjük, hogy a központi alapokba kerülő standard húslisztek termelése csökkent, elsősorban gyenge minőségük miatt. Meglátásaink szerint a kedvezőtlen helyzetet az új létesítmények átadásának késleltetése, valamint a korszerűsítési munkák lassű haladása idézte elő. A húslisztek menynyiségét és minőségét hátrányosan befolyásolta az a tény is, hogy a mezőgazdasági üzemekben nem oldották meg az elhullott állatok megfelelő átmeneti tárolását, annak ellenére, hogy az állati tetemek gyűjtőhelyeinek mielőbbi kiépítésével kormányrendelet bízta meg az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumát. Három év leforgása alatt a gyűjtőhelyek száma ugyan 300-ról 772-re növekedett, viszont állategészségügyi szempontból csupán 275 felel meg a követelményeknek. Véleményünk szerint e feladat elégtelen végrehajtásáért elsősorban a középfokú irányító szervek felelősek. De maguk a mezőgazdasági nagyüzemek sem mérték fel ennek népgazdasági jelentőségét. A megfelelő gyűjtőhelyek hiánya miatt számottevő nyersanyag vész kárba, amelyből értékes és olcsó húsliszteket lehetne előállítani. Az élelmiszeripari hulladékok hasznosítása a szárító és feldolgozó kapacitások bővítési lehetőségével függ össze. A húsiparban a vérszárító berendezések nagyarányú elavultsága miatt a vágóhídi vérnek elenyésző hányadát hasznosítják: évente 13—18 százalékát. Csak tavaly több mint kétmillió liter vér kihasználatlan maradt. Ezek óriási tartalékok. Teljes mértékű kihasználásukkal több száz tonna sertéshúst lehetne előállítani. Az élelmiszeriparban, elsősorban a hús- és a baromfiiparban, a sörgyárakban, a malátaiparban évente tetemes menynyiségő folyékony melléktermék, hulladék keletkezik. A gyorsan romlandó nyersanyag megmentésére célszerű lenne megfelelő tartósító szereket gyártani. Ezáltal jelentős mennyiségű, de főleg olcsó fehérjetartalmú takarmányokat biztosíthatnának az állattenyésztés számára. örömmel állapíthatjuk meg, hogy a kerületi mezőgazdasági Igazgatóságok felmérték a konyhai és egyéb hulladékok helyi forrásait, s ezek hasznosítására alkalmas feldolgozó berendezések építése is tervszerűen halad. Míg 1978-ban csupán a Cabaj-Cápnr-i szövetkezet (nyitrai járás) rendelkezett hulladékfeldnlgozó berendezéssel, addig 1981-ben már kilenc üzemelt. Ezekben összesen 28 ezer tonna takarmánypépet gyártottak. További hat üzem építése folyamatban van. Az ötéves tervidőszak végéig még 12 takarmánybulladék-feidolgozó berendezés építésével számolnak a gazdaságok. bővíteni kell a lizin ÉS A takarmAnvélesztö gyártását, mint a fehérjeprogram megvalósításának egyik legfontosabb láncszemét. Kormányrendelet értelmében a Slovenská LupCa-i Biotika n. v. lizingyártó részlegének korszerűsítésével az évi kétezer tonnás gyártókapacitást 3500 tonnára kellett volna növelni az 1980-as év végéig. A korszerűsítési munkák késedelme miatt a részleg átadására csak az idén kerül sor. Ezért a vállalatnak nem sikerült feladatát teljes mértékben teljesítenie, s tavaly a tervezett 3500 tonna helyett 3290 tonna lizint gyártott. Mivel a lizin hasznosításának hatékonysága a gyakorlatban beigazolódott, s a felmérések szerint a szükséglet — csehszlovákiai viszonylatban — 8100 tonnára tehető, 1980-ban a kormány újabb rendeletet hozott egy új gyártókapacitás létesítésére — négyezer tonnás évi termeléssel. Az SZSZK Egészségügyi Minisztériuma előteremtette az építkezés realizálási feltételeit, amelynek megkezdését 1984-re tervezték. Az Állami Tervbizottság egyelőre nem sorolta be ezt a létesítményt a 7. ötéves tervidőszak építkezési jegyzékébe. A takarmányélesztők gyártásában is lemaradást tapasztaltunk. A termelés csupán nyolcvan százalékát teszi ki a tervezett kapacitásnak. A gyártó vállalatok vezérigazgatósága ezt a technológiai berendezések elavultságával, az erjesztő berendezések alacsony teljesítményével, valamint a melasz hiányával indokolja. Szükségszerű, hogy a tárca felmérje a technológiai berendezések elavultságának fokát, s szükség esetén intézkedjék a kellő mennyiségű takarmányélesztő biztosítása érdekében. Ezen túlmenően meg kell oldani azt a kiesést, amely a cellulóz- és papíriparban a technológiai folyamat változtatása következtében állt be a takarmányélesztők gyártásában. A TARTÄSTECHNOLÖGIAI KÖVETELMÉNYEK BETARTÄSA ugyancsak fontos tényezője a fehérjeprogram sikeres megvalósításának. Ezen a téren is jelentős tartalékokat tártunk fel, elsősorban az egységnyi termék előállításához szükséges erőtakarmány-fogyasztásban, az állatok hasznosságának növelésében, a takarmányok ésszerű hasznosításában. Megállapítottuk, hogy a jóváhagyott intézkedések egyedül a tejhasznosság tekintetében hoztak pozitív változást: a tejtermelés tehenekénti évi átlagban 1978-tól 19B0-ig 2873 literről 3051 literre növekedett. Az állattenyésztés többi mutatója — például a hízóállatok vágósúlya, a napi súlygyarapodási átlag, a felnevelt állatok száma, az elhullás aránya, a tojóképesség stb. — évjáratonként jelentősen ingadozott, vagy csökkenő tendenciát mutatott. Ebből azt a következtetést vonhattuk le, hogy az illetékes szerveknek, valamint a mezőgazdasági nagyüzemeknek nem sikerült megteremteni az optimális hasznosság elérésének kedvező feltételeit. Ezt alátámasztja az a tény is, hogy a standard keveréktakarmányok biológiai értékelése során az összes kipróbált keverék esetében nagyobb súlygyarapodást értek el, mint a gyakorlatban. Az erőtakarmányok megtakarítására irányuló intézkedések célravezetőbbeknek bizonyultak. Minden állatcsoport esetében az egységnyi termék előállítására felhasznált abraktakarmány-mennyiség fokozatosan csökkent. De ezen a téren is akadnak még tartalékok. Annak érdekében, hogy világos képet kapjunk az egyes mezőgazdasági nagyüzemek tartástechnológiai színvonaláról, azokban a gazdaságokban, ahol a sertésállomány meghaladta a 300 darabot, sorozatvizsgálatokat végeztünk az 1979— 1981-es években. Fő célunk volt: feltárni a sertések hizlalásában tapasztalt súlygyarapodási ingadozásokat. Vizsgálataink során kiderült, hogy az alacsony napi súlygyarapodási átlagot az erotakarmányok hiánya mellett a legnagyobb mértékben a tartástechnológiai és higiéniai intézkedések be nem tartása idézte elő. Többek között a takarmánytartályok fertőtlenítésének elmulasztása, a napi etetések számának, az állatok szakaszos ki- és betelepítésének elhanyagolása, de nem utolsósorban a hiányos gondozás és a higiéniai követelmények elmulasztása. Ezek a tényezők jelentős mértékben hozzájárultak az aránylag nagy elhulláshoz és kényszervágáshoz. A vizsgált évek során alig tapasztaltunk javulási tendenciát. Kifogásolható az is, hogy a gazdaságok vezetői kevés figyelmet fordítanak a kiegyensúlyozott állatcsoportok kialakítására. Ha a takarmányozásra nem áll elég hely rendelkezésre, az élősúly szempontjából kiegyenlített csoportokban lényegesen nagyobb különbségek tapasztalhatók a vágósúlyban. A vizsgálat megállapításait összegezve, az SZSZK kormányának elnöksége által jóváhagyott intézkedések alapján a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a figyelmet az alábbi problémákra kell összpontosítani: — az évelő takarmánynövények termőterületének további bővítéséhez biztosítani kell a kellő vetőmagmennyiséget, elsősorban az adásvételi fegyelem megszilárdításával; <— a tömegtakarmányok megfelelő minőségi tartósítása érdekében szorgalmazni kell a szükséges tartósító szerek gyártását; >— támogatni kell a hüvelyesek termőterületének bővítését, s a szükséges gépi eszközök biztosításával minimálisra kell csökkenteni a betakarítási veszteségeket, amelyek a gépesítés jelenlegi szintjén a húsz százalékot is elérik; — meg kell teremteni a feltéteket a beruházási szempontból igénytelen, az elhullott állatok ideiglenes tárolására alkalmas létesítmények építésére, hogy ezáltal is növelhessük a húslisztek gyártását; '— további intézkedések szükségesek a konyhai hulladék, s egyéb nem hagyományos források takarmányozási célokra való jobb hasznosítására; — a tudományos-műszaki haladás területén alapvető és időszerű feladattá vált a hatékony tartósító szerek fejlesztése és gyártása, elsősorban a vágóhídi vér, a konyhai és élelmiszeripari hulladék- és maradékanyagokból előállítható takarmánypépek, valamint az egyéb folyékony fehérjetartalmú hulladékok veszteségmentes tartósítása érdekében; — az anyagi-műszaki bázis megteremtésével biztosítani kell a szükséges mennyiségű takarmányélesztők gyártását. Ezen túlmenően meg kell oldani a lizin hazai előállítását. A népi ellenőrzés szervei már a vizsgálat időtartama alatt megkövetelték a feltárt hiányosságok orvoslását az illetékes vezetőktől. Több esetben bírságot szabtak ki a határozatok és intézkedések megszegéséért. Reméljük, hogy a központi párt- és állami szervek határozatainak, valamint a vizsgálat megállapításai nyomán elfogadott további intézkedések maradéktalan teljesítése hozzájárul a felmerülő hiányosságok kiküszöböléséhez s ezáltal a fehérjeprogram sikeres megvalósításához. A jó minőségű tömegtakarmányok előállításának lényege a silóvermek gyors megtöltése és légmentes lezárása Fotó: CSTK A iobb eredményekért! Az újbásti (Nová Bašta) szövetkezet állattenyésztési részlegén szép eredményekkel, a termelés gazdaságosságát célzó törekvésekkel, de egyben problémákkal Is találkoztam. Lázár Barnabás állattenyésztési főágazatvezető szerint a gazdaságban az elmúlt év végén nem sikerült lényegesen csökkenteni a sertésállományt. Az állomány hétszázzal több a tervezettnél. Erre nem kaptak abraktakarmányt a központi takarmányálapböl. Ennek ellenére jó súlygyarapodást értek el a hízósertéseknél, napi átlagban 54 dekát. Egy kiló sertéshús kitermelésére 3,64 kiló erőtakarmányt használtak' fel. Az Idei esztendő első negyedévében azonban már éreztette hatását a takarmányhiány, az eredmények gyengébbek voltak. Az állomány csökkentését úgy valósítják meg, hogy más gazdaságoknak adják el a malacokat. Jelenleg 1800 darab sertést hizlalnak, száraz etetéssel. A sertéshús-értékesítési tervük 250 tonna. Törzstenyészettel is foglalkoznak. Évente a törzsállomány 30 százalékát kiselejtezik és felfrissítik. Az idén át akarnak állni a nedves takarmányozásra, hogy az- abraktakarmányt gazdaságosabban hasznosítsák. Ahol csak lehet vályúkat szerelnek be az Istállókba. Röviden szólunk a malacelválasztás eredményeiről is. Tavaly kocánként 16 darab malacot választottak el, ami valamivel jobb volt a járási átlagnál. A sertéstenyésztésben teljes mértékben megoldották a munkaerő-ellátást. A tizenkilenc dolgozó két műszakban végzi a munkáját. Valamennyien szocialista brigádtagok, közülük heten már elnyerték a megtisztelő cím ezüstfokozatát. A gazdaságban ezerhétszáz darab szarvasmarhát tartanak >— ebből hatszáz a tehén. Tavály a 170 tonnás marhahúsértékesítési tervet csak 150 tonnára teljesítették. A hiányzó mennyiséget sertéshússal pótolták. Az idén ötven tonnával kevesebb marhahús termelésével számolnak, mivel 160 növendékmarhát, a több szövetkezet társulásával létrejött feledi szarvasmarha-hizlaldába adnak át. A tavaly elért 0,80 kilogrammos napi súlygyarapodási átlag az idei év első negyedévében 0,57 kilogrammra csökkent, főleg az abraktakarmányhiány és a gyenge minőségű takarmányalap miatt. A tejtermelésben jelenleg 3050 literes évi átlagnál tartanak. A hasznosságot a takarmányok minőségének a Javításával .lehetne növelni. Hiszen a tavalyi szilázsnak és szenázsnak mindössze ötven százaléka volt kiváló vagy jó minőségű. Ez főleg az első negyedévben kihatott a tejhasznosságra. A tehenek tartási feltételei kedvezőek. Egy К—98-as típusú istállón kívül van egy К— 320-as típusú is, a MELLOTTE ROTO 9-es kör alakú fejőberendezéssel. A tejtermelésben és a szarvasmarha-hizlalásban a szövetkezet jó eredményeket mutatott fel az elmúlt évben. Az Idei mérsékelt visszaesést azabrakhiány, de főleg a tömegtakarmányoknak az előző éveknél gyengébb minősége okozta. A járásban a legjobban felszerelt gépparkkal rendelkeznek. A lehetőségük tehát megvan a Jó minőségű takarmányok előállításához. Az Idén a takarmánynövények gyors, s Idejében végzett begyűjtését a siló- és a szenázsvermek rövid időn belüli feltöltését és légmentes tömörítését szorgalmazzák. Sokat várnak a tavasszal átadott BS—6-os takarményszárítótól és a pogácsázőgéptől is. A lénártfalvai (Lenartovce) szövetkezetben az idén 2700 darab szarvasmarha, ebből ezer tehén, továbbá 367 hízómarha, 4 ezer hízósertés, 180 ezer csibe, tízezer pulyka és 15 ezer liba takarmányozási gondjait kell megoldani, s összesen ezerszáz tonna húst keíl termelniük. A gazdaságokban nagy az állatsűrűség. Egy hektár szántóterületre 103 számosállat jut. Takarmánnyal való ellátásuk nagy terhet rő a növénytermesztésre. A szövetkezet legnagyobb gondja a kellő menynyiségű és a jó minőségű tömegtakarmányok biztosítása. Ehhez rendelkezésükre áll 740 hektár szántóterület — amely a szántóföld 28 százalékát teszi ki —, valamint 714 hektár rét és legelő, amelyből csak 173 hektár használható. Évente többször csupán 13 hektár kaszálható. A részletesebb elemzés során több gazdasági és termelést problémát tártunk fel. A sertéstenyésztésben 540 tonnás hústermelést irányoz elő az évi terv. A múlt év valóságához viszonyítva a hízósertések súlygyarapodása 54 dekáról 48 dekára csökkent. Az erőtakarmány-fogyasztás 3,8 kilóról 3,95 kilóra növekedett egységnyi termékre számítva. Tavaly háromszáznyolcvan kocától mindössze tizenhárom malacot neveltek fel. A szarvasmarha-tenyésztést jóval összetettebb problémák Jellemzik. A nagy teljesítményű takarmányszárító és pogácsázó üzem átadásával nagymértékben Jatéhották a takarmánya alap összetételét éš minőségét; értékesíteni tudják a szalmát és a gyengébb minőségű takarmányokat Is. Azonban gyenge minőségű volt a széna és a szenázs nagy része, főleg a begyűjtés időtartamának el-' myűjtása következtében. A marhahizlalásban Járási viszonylatban a legjobb eredményeket mutatják fel: a nem egészen két kiló abraktaka'rmány-fogyasztás mellett a 92,8 dekás napi súlygyarapodással. Az a tapasztalatuk, hogy kötetlen tartású rostos Istállókban <t sokkal jobb eredmények érhetők el, s az elhullási veszteségek is kisebbek, mint a hagyományosakban. A szövetkezetben tavaly nem teljesítették a tejértékesítési tervet. Az új takarmányozási módszer bevezetésétől az idén a tejelékenység növelését várják. —•_ A két szövetkezet állattenyésztési részlegének eredményeit összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy mennyire fontos a takarmányozásban a technológiai fegyelem megszilárdítása. A tömegtakarmányok termesztésének új alapokra helyezésével a betakarítási, a tárolási és a tartósítási módszerek továbbfejlesztésével, a rétek és a legelők intenzív kihasználásával, valamint az öntözéses gazdálkodás kibővítésével jelentős termelésnövekedés érhető el. Korcsmáros László
