Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-02 / 39. szám

1982. október 2. SZABAD FÖLDMŰVES Gyorsítják a gabonatárolók építését A Szovjetunió keleti és északi vidékein még javában tart a be­takarítás. Noha az eddig begvűj­­tött termésből nem hoztak nyilvá­nosságra összesítő adatokat, a szakemberek véleménye szerint már csaknem bizonyos, hogy az idei aratás sem lesz gazdagabb в tavalyinál. Ez a tény nem érin ti és sohasem érintette a szov­jet kenyérellá­tást, mivel a sü­tőiparnak szük­séges 30 millió tonna jó minő­ségű gabona minden eszten­­iőben már az íratás első he­teiben a magtárakba kerül. Ami­ből a Szovjetunió importra kény­szerül, az a takarmánygabona, ímelynek évenként megtermelt mennyiségét mindeddig nem si­került a kívánt szintre emelni. A hiány oka nem csupán a közős gazdaságok munkájának itt-ott fel­lelhető hibáiban rejlik: tekintélyes mennyiségű termés vész kárba azért is, mert mindeddig nem nö­vekedett a kívánt mértékben a ga­bonatárolók befogadóképessége, a takarmánykeverő üzemek teljesít­ménye. Az egész szovjet társadal­mat megmozgató, idén elfogadott élelmiszerprogram intézkedései ezen az alapvetően fontos terüle­ten is rendet kívánnak teremteni. Mivel a mezőgazdasági építkezé­sek kiemelt beruházásnak tekin­tendők, a legutóbbi hónapokban meggyorsult a tárolók és takar­mánykeverők építése. Ennek nyo­mán már az idei betakarítás rak­tározási veszteségét is jelentékeny mértékben tudják csökkenteni. Egy­részt a már működő üzemeket kü­lönös gondossággal készítették elő az idei gabona fogadására, más­részt jó néhány beruházást határ­idő előtt befejeztek, illetve befe­jeznek addigra, mire a termést fo­gadni kell. Ezenkívül, ahol csak szükséges, mindenhová elegendő mennyiségű műanyag fóliát tud­nak adni az átmeneti raktározás­ra. A mostani tervidőszakban, te­hát 1985-ig, az eredeti terv sze­rint húszmillió tonnával kell nö­velni a gabonatárolás befogf'^ké­­pességét, s ezt az előirányzatot is túl kívánják teljesíteni, mivel a termés biztonságos, veszteség nél­küli raktározásához ennél többre lesz szükség. Emelik a felsőoktatás színvonalát A társadalomtudományok egyetemi és főiskolai javításáról hozott határozatot az SZKP Központi Bizottsága. Mint a határozat rámutat, az e területen elért jelentős eredmények mellett még mindig van­nak komoly fogyatékosságok. Nem megfelelő a társadalomtudomá­nyokat oktató egyetemi és főiskolai előadók szakmai továbbképzé­sének színvonala. A képzésben a tananyag passzív továbbadása ural­kodik. s a tanárok sem mindig tudják aktívan felhasználni társada­lomtudományi ismereteiket az élet által naponta felvetett világnéze­ti, politikai kérdések megválaszolására. E hibák kiküszöbölése érdekében az SZKP Központi Bizottsága egyebek közöt szükségesnek tartja, hogy dolgozzanak ki új főisko­lai filozófia-, politikai gazdaságtan és tudományos kommunizmus tankönyveket, változtassák meg, tegyék hatékonyabbá a tanárok szak­mai továbbképzésének módszereit. Az érintett minisztériumoknak jobban kell törődniük azzal, hogy az egyetemeken és főiskolákon ne legyen hiány magas szakmai felkészültségű társadalomtudomá­nyi oktatókban. Az infrastruktúra fejlesztésének fontossága A mezőgazdasági terményekben a szállítás, a tárolás és a feldol­gozás során keletkező, indoko’at­­tanul nagy veszteségek megszün­tetése érdekében halaszthatatlanná vált a Szovjetunióban a mezőgaz­dasági infrastruktúra korszerűsí­tése. S z. B o b i 1 e v, a közgazdaság­tudományok kandidátusa arra hív­ja fel a figyelmet a K o m m u­­n y i s z t b a n, hogy nincsenek összhangban egymással a szovjet mezőgazdaság lehetőségei és az élelmiszer-fogyasztás szintje. En­­jek oka, hogy a megtermelt, be­takarított mezőgazdasági ter—ék lelentős része évről évre tönkre­megy, elvész, nem jut el a fo­gyasztóhoz. A Szovjetunióban egy lakosra számítva már ma többet állítanak elő kenyérgabonából, cukorrépá­ból, burgonyából és több más alapvető mezőgazdasági termény­ből, mint sok fejlett tőkés ország­ban, ennek az összmennyiségnek mégis kisebb hányada kerül fo­gyasztásra, éppen az infrastruktú­ra fejletlenségéből adódó veszte­ségek miatt. A veszteségek csökkentése már csak azért is elodázhatatlan fel­adat, mert nem kis mértékben et­től függ, sikerül-e hatékonyan fel­használni az idén tavasszal elfo­gadott élelmiszerprogram megva­lósítására szánt jelentős összege­ket, állapítja meg a Kommunyiszt cikke. пет KÍNA ÜNNEPÉN Tegnap emlékezett meg államünne­péről a Kínai Népköztársaság. 1949. október 1., a kínai nép győzelmes felszabadító harcának betetőzése egy­ben a szovjet nép messzemenő test­véri segítségére emlékeztet, melyet a japán megszállók elleni harcban, majd a háború befejeződése után a népi Kína gazdasági felemelkedésé­ben és diplomáciai elismertetésében nyújtott szomszédjának. A két ország kapcsolatainak alapjait az 1950. II. 14-én kötött szovjet-kínai barátsági, szövetségi és kölcsönös segítségnyúj­tási szerződés rakta le. Kína fejlődési útját hosszú és' me­redek kanyarok jellemzik, a maőista hatalmi politika következményei. A hlstorizálást, a múlt Ismert tényeinek felsorolását elkerülve, emlékeztet­nünk kell arra, hogy a közelmúltban befejeződött XII. pártkongresszus, mely Teng Hsziao-ping praktlclzmu­­sát, modernizálási politikáját juttatta győzelemre, és végleg a maölzmus csődjét jelentette, némi rést hagyott a Szovjetunióhoz fűződő, Időközben elmérgesedett államközi viszony ja­vítására, természetesen hosszú távoru Találóan jellemző erre az SZKP XXVI. kongresszusának a szovjet-kínai vi­szonyra vonatkozó megállapítása: „Kína belpolitikájában most változá­sok mennek végbe. Ezek tényleges ér­telmét majd az idő mutatja meg ... A Szovjetunió nem kereste és nem is keresi a konfrontációt a Kínai Nép­­köztársasággal. Mi az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusa által meghatáro­zott irányvonalat követjük és a jó­­szomszédság alapján szeretnénk építe­ni kapcsolatainkat Kínával. Érvény­ben maradnak a Kínával való kapcso­latok rendezésére irányuló javasla­taink, mint ahogy változatlan a kínai nép iránti tiszteletünk és barátságunk érzése is.“ , L. L. A magvar fegyveres erők napién Október 4-én van negyedszázada, hogy sajátos jelzések érkeztek a világűrből. Nem valamilyen Isme­retlen marslakók „üzenetét“ fogták a földi állomások, hanem a szputnyik­­nak nevezett, személyzet nélküli űr­hajé jelzései figyelmeztetnek arra, hogy a tudós Ciolkovszkijnak, az egykori kaiugai középiskolai ta­nárnak az űrrepüléssel kapcsolatos álmai megvalósulóban vannak. A Ciolkovszkij álmától a világűrig szputnyik elérte az 1. kozmikus se­bességet, s körülrepülte bolygónkat. Az első szputnyikot továbbiak kö­vették, majd az első négylábú utas, a Lajka kutya is hallatta hangját a magasból. Egyre tökéletesebb űrszer­kezetek röppentek fel, majd 1961. áp­rilis 12-én sor került Gagarin tör­ténelmi űrútjára — az ember legyőz­te az anyaföld vonzóerejét. Következ­tek a Vosztok és Voszhod rakéták, aztán 1965-ben Aleksze] Leonov és társa elérték a Holdat. Az űrhajózás fejlődésében és az űr­kutatás megvalósításában fontos állo­máspont lett az állandó jellegű boly­góközi űrállomások rendszerének ki­építése, egymást szabályos időközök­ben váltó személyzetnél. Itt fontos kísérletek folynak az emberi szerve­zet árviszonyokhoz való alkalmazko­dásával kapcsolatban, továbbá az em­beri cselekvés elemeinek kozmikus feltételek közötti megvalósítására. Is­mertek az időjárás-jelzésben tett szol­gálatai, a mezőgazdaságnak stb. jut­tatott fontos adatai. Az űrhajózás eme békés rendelteté­sével szöges ellentétben van az ame­rikai, hadiipari komplexumtól sugailt ürprogramm, mely bevallottan kato­nai célokat követ, nem utolsósorban a kozmosz militarizálására, kozmikus fegyverek elhelyezésére szolgál. En­nek eklatáns példája a légi felderítés megengedhetetlen módjaitól a világűr militarizálásáig terjedő célokat meg­valósító amerikai Shuttle program, melynek keretében már két ízben sor került a Columbia űrrepülőgép út­jára. —in— 1848-ban a magyar forradalmi né­pi seregek s'úlyos ütközetben össze­csaptak a Habsburg-ház hadával. No­ha a pákozdi csata a forradalmi hon­védek szempontjából győzelemmel végződött, a Habsburgok végülis vér­be fojtották a forradalmi mozgalmat. A forradalom harcosainak hősiessége azonban mélyen a nép emlékezetébe vésődött. A magyar néphadsereg és a magyar nép vállalja a forradalmi tör­ténelmet, ezt egyebek között azzal fejezte ki, hogy szeptember 29-ét, a pákozdi csata napját a magyar fegy­veres erők napjának nyilvánította. A magyar néphadsereg újkori tör­ténete akkor íródott, amikor a máso­dik világháború éveiben magyar ön­kéntesek a Szovjetunióban csatlakoz­tak a partizánegységekhez. A magyar hazafiak kiképzésük után csoportok­ba szervezetten átjutottak Magyaror­szág területére és a hátországban se­gítettek hazájuk antifasiszta felszaba­dításában. A mi szempontunkból fi­gyelemreméltó. hogy a több mint öt­ezer magyar partizán jelentős része Szlovákia területén is működött, va­lamint a Horthy-Magyarország által megszállt területeken harcolt. A magyar kommunisták hazájuk felszabadításának első pillanataitól kezdve nagyszabású kampányt Indí­tottak a felszabadító szovjet csapatok támogatására. Tevékeny munkájuk legfőbb eredménye — számos forra­dalmi fegyveres csoport alakítása mellett — a Budai Önkéntes Ezred létrehozása volt. 1945. első hónapjai­ban további önkéntes fegyveres erők alakultak, melyeket aztán a 2. és 3. ukrán front kötelékébe soroltak. A magyar néphadsereg ma a Var­sói Szerződés testvérországainak kö­telékébe tartozik. Valamennyi szövet­séges hadgyakorlat a „Moldvától“ a „Pajzsig“ teret nyújtott a magyar ka­tonák harci és politikai kiképzése eredményeinek érvényesítésére. Az NDK területén lebonyolított Fegyver­barátság '80 nagyszabású hadgyakor­laton is a magyar néphadsereg kato­nái bebizonyították, hogy haditechni­kájukkal tökéletesen felkészültek a szocialista vívmányok védelmére ott, ahol veszélyben forognának. A magyar néphadsereg és vele együtt az ország lakossága szeptem­ber 29-én a forradalmi fegyveres erők születésnapját ünnepli. A magyar nép­hadsereg katonái ma azok örökét tel­jesítik, akik 1848 forradalmi harcai­ban, valamint a fasiszta megszállás elleni küzdelemben életüket áldozták a haza boldogságáért és szocialista jövőjéért. J. M. Nagy csatározások kezdetén egyeztetett kiállása a porondon: lé péseik minden téren az egyeteme: világbéke követelményeiből, az embe riség legsajátabb érdekeinek védel mébő! indulnak ki. Erre szilárd ala púi szolgál az SZKP XXVI. kongresz szusán elfogadott békeprogram, me lyet egyes kérdésekkel kapcsolatbar Leonyid Brezsnyev különféle alkal makkor elhangzott beszédei, illetve azokba foglalt javaslatai, a szovjel kormány memoranduma, a világ né peihez és parlamentjeihez intézeti felhívásai, Andrej Gromiko külügy­miniszter nyilatkozatai tartalmaznak A világbéke kérdései alapvető, elv­szerű megközelítésének módszerét ép­pen a hatvan év előtti genovai béke­­konferencia alapozta meg és tette hagyományossá. A szocialista országok kormányai is magukévá tették ezeket az elve­ket, ezekből fognak kiindulni a köz­gyűlés tanácskozásain, melynek napi­rendjén olyan konkrét kérdések sze­repelnek majd, mint a leszereléshez vezető intézkedések, beleértve a Géni­ben és Bécsben folyó tárgyalások meggyorsítását és célravezetővé téte­lét, a madridi találkozó mielőbbi be­fejezése a tervezett eredménnyel, Hel­sinki szellemének kiterjesztése továb­bi területekre, a nnkleáris és vegyi fegyverek fejlesztésének, tárolásának konfliktus elsimításának kérdése, a: Egyesült Államok összeesküvése г közép-amerikai független államok el len, továbbá cinkossága a dél-afrika apartheid rendszerrel a namíbiai kér dés rendezésének akadályozásában Angola, Mozambik és más afrikai or­szágok elleni agressziók elkövetésé­ben, Korea újraegyesítésének akadá­lyozásában. Előtérbe kerülnek termé­szetesen a társa.'. haladás elő­segítésének, a baljós világgazdasági fejlődésnek a kérdései is. A világszervezetnek mindenesetre elegendő tárgyalási programja van az előirányzott három .hónapra. Az a fontos, hogy érdembeni tárgyalások folyjanak, és „felülkerekedjék a cse­lekvő jószándék“, mint ezt a szocia­lista országok diplomáciai köreiben hangoztatják. A világkérdések megol­dáséhoz vezető első út minden eset­ben a kölcsönös bizalomerősítő intéz­kedések megtétele. Mindehhez — a legbonyolultabb kérdések megoldásához is — pedig elsődleges a POLITIKAI AKARAT ki­fejezésre juttatása, mert a világ konk­rét tetteket vár. LORINCZ LÄSZLÖ Szeptember hadmadlk keddjén szabályszerűen megkezdte mun­káját az ENSZ-közgyűlés XXXVII. ülésszaka. Vagy 150 napirendi pont szerepel tárgysorozatában, az ebből kialakuló összképben vészterhes ko­runk aggasztó problémái tükröződ­nek. Az előző, XXXVI. ülészak, mely már magán viselte a reagani kor­mánypolitika erősen haladásellenes irányzatát, 138 napirendi pontot vita­tott meg, s a jelenlegi időszakra át­helyezett hét pont kivételével 242 ha­tározatot és 85 döntést hozott az előrejelzésekkel kapcsolatban. Nem kérdéses, hogy a világszervezet mű­ködésére jellemző békeharc szellemé­től vezérelt törekvések hatják át most is a világszervezet munkáját. A főtitkári jelentés elmélyült nem­­■ zetközi válságról ad képet, mel/ek tényét, tudatosítva a világszervezet . ülésszakának részvevői rádöbbennek, hogy a mai és a jövő nemzedék pusz­ta életének megmentése érdekében haladéktalanul cselekedni kell. Erre két, erősen szembeötlő tény is fi­gyelmezteti az emberiséget: az Egye­sült Államok kormánya által kép­viselt imperializmus, olykor tárgyalá­si készséget is színlelve, vezető világ­szerepének megtartására, illetve visz­­szaszerzésére törekedve minden esz­közt megengedhetőnek tart, még az emberi lét veszélyeztetése árán is, ezért „meredek“ katonai elméleteket dolgoz ki és akar átültetni a gyakor­latba, mint az első nukleáris csapás elméletét, a korlátozott regionális atomháború stratégiáját, a kozmikus erőfölény teóriáját, a nukleáris elret­tentést, beleértve a neutrónfegyverek gyártását és alkalmazását, a tengerek uralását stb. A másik elképesztő 1 tény: az állampolitikai rangra emelt ’ nemzetközi terrorizmus, mely nem is- | mer államközi megállapodásokat és , nemzetközi normákat, adott esetekben az Egyesült Államok támogatás ‘ él- 1 vezve képes kimondott nemzetirtást ' művelni a világ közvéleményének 1 szeme láttára. Az a rossz bajforrás, , ami ellen nem küzdenek, a végén el- . uralkodik és súlyosan veszélyezteti a világközösséget. * Tehát eleve nagy összecsapások, 8 szópárbajok várhatók az ENSZ-köz- 1 gyűlés XXXVII. ülésszakán. Egy csep- f pet sem kétséges, hogy az amerikai küldöttség és a Washington szekerét toló nyugati kormányok küldöttségei folytatják obstrukciós taktikájukat, hüzzák-halasztják a döntést, hogy ele­ve megakadályozzák a konkrét meg­oldásokat. Viszont az említett ese­mények is arra figyelmeztetnek:: kor­parancs, hogy a világszervezet ér­vényt szerezzen tekintélyének, hogy ne tartsák „sóhivatalnak“. A Nyugat halogató taktikájával szemben homlokegyenest érvényesül a szocialista közösség országainak j és alkalmazásának megakadályozása, általánosságban pedig az elfogadott csehszlovák javaslat alapján a lesze­relés céljainak eléréséhez vezető in­tézkedések konkretizálása és életbe léptetése. Napirenden fog szerepelni és az ENSZ-tnácskozás valamennyi részve­vőjétől elvszerű hozzáállást, állásfog­lalást fog kívánni a közel-keleti hely­zet igazságos és szilárd rendezése is, különösképpen a palesztin nép sorsa jobbra fordulásának, az agresszió megismétlődése kiiktatásának és az Igazságos rendezés alapján kialakuló helyzet stabilizálásának biztosítása. Pellengérre kerül az Egyesült Álla­mok afganiszlíni, és lengyelországi hiiitntTfltň 57ргрпр miptt Я7 irflk-irfini

Next

/
Thumbnails
Contents