Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-25 / 38. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1982. szeptember 25. Csak így tovább... Az emberről való gondoskodás idő­szerűségét és fontosságát idejében felismerték az ipolynyéki (Vinica) Béke Efsz-ben. A nagykürtösi (Veľký Krtíš) Járásban elsők között alakult közös úttörő szerepet vállalt a „fix“ bérezésre való áttérésben is. '— Ez a több mint két évtizede bevezetett bérezési forma lehetővé tette a dolgozókról való gondoskodás fokozását, annak Javítását. Ennek ér­telmében teremtettük meg a szövet­kezeti dolgozók szabadságolásának anyagi feltételeit, s javítottuk a szo­ciális-, élet- és munkafeltételeit — említette Michal Lekýr a szövetkezet személyzeti osztályának vezetője. A szociális program megvalósításán nagyot lendített a baromfitenyésztés meghonosítása. Egymás után épültek az automatizált, korszerű pavilonok, melyek már szociális helyiséggel, mosdóval, zuhanyozóval rendelkeztek. Bizony, akkor ez még a régi munka­­körülményekhez szokott ember sze­mében „fényűzésnek“ számított. Az­óta már minden megszokottá, termé­szetessé vált, ma már minden dolgozó elengedhetetlennek tartja, hogy mun­kahelyén legyen egy helyiség, ahol — két munkafolyamat között — kul­turált környezetben fogyaszthatja el tízóraiját, vagy ha kedve tartja, meg­ihat egy feketét. Persze az állandó gondoskodás mellett sem sikerült ki­fogástalan feltételeket teremteni min­den munkahelyen. Ugyanis a szövet­kezetek alakulása idején épült, ma már korszerűtlen, sok esetben lebon­tásra ítélt épületekben nem lenne ésszerű Jelentősebb beruházással, minden igényt kielégítő szociális he­lyiségeket létrehozni, de a tisztálko­dáshoz szükséges feltételeket ennek ellenére megteremtették. A dolgozókról való gondoskodás egyik fontos követelménye a munka­ruha-juttatás. Különösen ott fontos ez, ahol a dolgozók egészségvédelmét szolgálja. Az állattenyésztésben dol­gozók gumicsizmát, munkaköpenyt és gumikötényt kapnak, a gépjavítók ré­szére pedig a lehetőség szerint *— szerelőruhát biztosítanak. A szőlészeti dolgozók, akik télidőben is a szabad­ban dolgoznak, téli meleg ruhát, kesztyűt kapnak, hasonlóképpen az állattenyésztés takarmányellátói is. A szociális alap Jelentős részét a dolgozók pihenésére, üdülésére for­dított összeg képezi. Évente két ki­rándulást szerveznek, melyek kereté­ben 80 szövetkezeti dolgozó Jut el hazánk nevezetes helyetre, és kül- • földre. Nagy az érdeklődés az Eger- Fekete I,ászióné az aranyérmes szucialista brigád vezetője ég Kulifay be, Hajdúszoboszlóra szervezett ki- Zoltánné a baromfifarm környékét szépíti Fotó: B. J. rándulások, valamint a magyarországi baráti szövetkezetekkel évente meg­valósuló, tapasztalatcserével egybekö­tött cserelátogatások iránt. Ezenkívül minden munkacsoport egy-két napos önálló kirándulást is szervezhet nyá­ron. A dolgozók élnek is a lehetőség­gel, évente mintegy négyszázan kere­sik fel a hazai fürdőhelyeket: Pár­kányt (Štúrovo), Dunaszerdahelyt (Dunajská Streda), Trenčianské Tep­­licét, Bojnicét. A szövetkezeti dolgo­zók távolabbi tájakra — a Szovjet­unióba, Bulgáriába, Kubába — is el­jutnak. Rendszeresek a gyögyüdülte­­tések is, melyhez a szükséges beuta­lót az SZFSZ járási bizottsága bizto­sítja. Hagyománya van a gyermeküdülte­tésnek Is: évente 25—30 tanuló jut el így valamelyik hazai vagy külföldi pionírtáborba. Szocialista társadalmi rendszerünk­ben egyre nő a dolgozók kulturális igénye. A szövetkezet vezetősége meg­ragadja a kínálkozó lehetőségeket a tagok kulturált szórakozásának bizto­sítására. Belépőjegyeket vásárol a Slovkoncert rendezvényeire, a MA­TESZ előadásaira stb. A szórakozás mellett nagy Jelentő­ségű a dolgozók önművelésének biz­tosítása. Ezt Jelentős mértékben elő­segíti a sajtó, főleg a Szabad Föld­műves és a Rofnícke noviny, melyet minden család részére megrendelt a szövetkezet vezetősége. A szakmai ismeretek bővítését ered­ményesen segíti a szövetkezeti mun­kaiskola, melynek keretében egyre többen szerzik meg a traktoros-gépe­­sítő, és az állatgondozó képesítést. A közösben megoldott a közétkez­tetés Is, az 1979-ben átadott kéteme­letes irodaházban elhelyezett korsze­rűen felszerelt konyhán 250 személy részére tudnak főzni. Az ebédet leg­többen a tágas ebédlőben fogyasztják el, de nyáridőben egyenesen a mun­kahelyre szállítják az ételt. Ha a dolgozókról való sokoldalú gondoskodást vizsgáljuk, szólni kell arról is, hogy a dolgozók életjubileu­mai alkalmával a szövetkezet vezető­sége mindig megjutalmazza az ünne­peltet. Huszonötéves munkaviszony, az ötvenedik születésnap, valamint a nyugdíjbavonuláskor kerül sor erre. A három község — Ipolynyék, Csali (Celovce), Magasmajtény (HruSnv) — határában gazdálkodó közös évente megközelítőleg 300 ezer koronát for­dít a dolgozók szociális igényeinek kielégítésére, munkakörülményeinek Javítására. Ez a gondoskodás vissza­tükröződik a dolgozók gondolkodás­­módjában, munkahelyi helytállásában. Az egyes munkahelyek dolgozói érté­kes felajánlásokkal, a szocialista bri­gádok pedig értékes vállalásokkal igyekeznek eredményesebbé tenni munkájukat. A munkahelyi környezet­szépítés pedig arról tanúskodik, hogy a Jó eredmények mellett a szépre is törekednek. BÜJTÖS JÄNOS A sokéves odaadó munkáért Fehér Károlynak (középen), Pisch László agrármérnök, a szövetkezet elnöke (jobboldalt) és Lengyel István, az efsz alelnöke mond köszönetét. Foto: Tóth József A családi események társadalmi megrendezése a szocializmus lényegé­hez tartozó feladat, s nagyban hozzá­járul a közösségi magatartás formá­lásához, és nagy jelentősége van az ifjúság tudományos világnézetre való nevelésében. Nem véletlen, hogy a Szövetkezeti Földművesek Szövetségé­nek kassal (Košice) járási szervei szorosan együttműködnek a nemzeti bizottságokkal, a polgári ügyek testü­letéivel, s közösen szervezik a csalá­di ünnepségeket. Mint ahogy azt Anna Svecová, az SZFSZ járási bizottságának titkára elmondotta, a kassai járás szövetkezeteiben tavaly 495 ilyen akciót szerveztek. Ma már a családalapító fiatalok háromnegyed része fordul a nemzeti bizottságok keretében működű polgári ügyek testületéhez, s kéri az esküvő polgári jellegű lebonyolítását. Kisebb települések kivételével min­denütt Ízlésesen berendezett, megfe­lelő műszaki felszereléssel ellátott házasságkötő termek vannak. Egyes községekben népszerűvé vált a 25 és 50 éves házassági évfordulók társa­dalmi ünneplése is. A járás szövetke­zeteiben 17 aktíva 67 taggal fejt ki tevékenységet a polgári ügyek testü­letében. Tavaly 344 gyermek részére tartot­tak névadó ünnepséget. Az értékelt időszakban 31 polgári esküvőt tartot­tak. Érdekes tapasztalat, hogy a fia­talok gyermekeik számára névadót rendeznek. Az anyakönyvvezetők több­sége színvonalasan képes megrendez­ni a polgári esküvőket és a névadó­kat. A járás különböző községeiben évente többször tartanak bemutató rendezvényeket, melyeken valamennyi anyakönyvvezetö részt vesz. Tovább­képzésükről a járási nemzeti bizott­ság kulturális szakosztálya gondos­kodik. A társadalmi ünnepségeket az alapiskolák által szervezett ünnepi műsorok teszik színvonalasabbá. A munkahelyeken rendezett ünnep­ségek még nem terjedtek el kellő mértékben. Több szövetkezet nem vál­lalkozik erre, holott megfelelő helyi­séggel rendelkeznek, s az anyakönyv­vezető is szívesen részt vállalna az esemény sikeres lebonyolításában. A nemzeti bizottságok rendezvényein ma már ugyan képviseltetik magukat táclós munkából viszont a társadalmi és gazdasági szerveknek is részt kel­lene vállalniuk. A társadalmi rende­zésű családi ünnepek folyamatos pro­pagálása még nem általános. A folya­matos felvilágosító munkában és a szervezésben sokat segíthetnének a Nőszövetségek és a SZISZ alapszerve­zetei. Nevelő munka ez a javából, hatása is könnyebben mérhető, mint a tudatformálás más területein. A járásban hagyományossá vált, hogy a mezőgazdasági szakiskolák végzős növendékeit ünnepélyes kere­tek között fogadják a munkahelye-A szocialista életvitel formálói a szövetkezet illetékesei, jelképes ajándékokat is adnak át, de nem vál­lakoznak ünnepi beszédre. Néhány nagyobb szövetkezetben, i— Misián, Družstevnán, Űjbódván (Nová Bodra), Sadyn — egyszerre több, néha tíz­­tizenöt gyermek névadóját rendezik meg. Ezek dicséretes kezdeményezé­sek, bár kétségkívül hatásosabb és emberibb lenne egyszerre kisebb számban, négy-öt család részvételével megtartani a névadókat. Több munká­val járna ugyan, de nem sekélyesed­­el a rendezvény eszmei-politikai ne­velő hatása. A családi rendezvények közül a te­metés az, ahol évek óta alig javult a helyzet. Tavaly a járásban 120 polgári gyászszertartást szerveztek, sajnos, az utolsó két évben javulásról nem be­szélhetünk. Az SZFSZ járási bizottsá­ga ülésén kiderült, hogy az okok szerteágazók. Legnagyobb problémát a tárgyi feltételek hiánya jelenti. Ke­vés község rendelkezik megfelelő ra­vatalozóval. A temetkezési vállalat kirendeltségei sem rendelkeznek a polgári szertartáshoz szükséges tár­gyakkal, de a személyi feltételek som megfelelőek. Mivel a nemzeti bizott­ságok elsősorban az ünnepségek meg­rendezésére vállalkozhatnak, az ági­kén. Tavaly huszonöt Ilyen rendez­vényt valósítottak meg, s 76 végzős léphetett ünnepélyes keretek között munkába. A katonakötelesek ünnepé­lyes búcsúztatására 22, a leszerelő katonák fogadtatására pedig 20 ün­nepséget szerveztek. E téren jő mun­kát végeznek a bodolói (Budolov), a buzial (Buzica) és a csécsi (Cečejov­­ce) szövetkezetekben. Az SZFSZ járási bizottsága általá­ban a céloknak megfelelően határoz­za meg a feladatokat, de ezek végre­hajtása nem mindig kielégítő. A nem­zeti bizottság keretében létrehozták a polgári ügyek testületéit, ám a tes­tületek összetétele nem mindenütt megfelelő, s inkább a rendezéssel, mintsem a felvilágosító, szervező munkával foglalkoznak. Az első félév eredményeit értékelve megállapíthatjuk, hogy a statisztika némi előrehaladást mutat. Vannak szövetkezetek, ahol az ünnepségek száma emelkedő tendenciát mutat, de a dinamikus fejlődés nem jellemző minden szövetkezetre. Például a pe­tényi (Perín), a klatovi, a kehneci (Hraniéna), a ždaríi és a bidovcei szövetkezetekben a társadalmi jellegű Ünnepségek aránya a járási átlagot sem éri el. ILLÉS BERTALAN — Mennyi egy élet? — Nekem most már csak ennyi — mutat körül mosolyogva a „birodal­mát“ képező somorjai (Samorín) ház verandáján Fehér Károly. — Elégedett vagyok, mindenem megvan. Mindig azt tartottam: éljen az ember tisztességesen, szépen. Él­jen a közösségért, amelyhez tartozik. Mert ez a megtartó erő. Mindezt megelégedései mondja a hatvanadik évét betöltött férfi, aki a közelmúltban a somorjal Kék Duna Efsz üzemi pártszervezete elnökeként vonult nyugdíjba. • • • *— A fiatalok ma már természetes­nek tartják, hogy gazdag a szövet­kezetük mert már ebbe az életformád ba születtek bele. S, hogy Itt valami­lyen más világ is volt, hát istenem, az akkor volt. A kor viszonyált ta­lán a legélethübben Tallós Prohász­­ka István a „szegények festője“ örö­kítette meg. A Malom előtti zsákhor­­dás, a Földnyúzó, a Jéghordás, a Fu­varosok szekerei történelmi hitelű dokumentumot képeznek a város ak­kori földműveseinek életéről. S hogy másképp legyen, a törté­nelem tisztító szelének kellett végig­nyargalnia a Duna mentén. A felsza­badulás hozta meg itt is azt a lehe­tőséget, hogy az emberek a régi cse­lédvilágot végképp szétrobbantsák, s a romjain egy újat, szebbet, jobbat, emberségesebbet építsenek fel. A történelemformálók között volt Fehér Károly is, aki szegény mun­káscsaládból származik. ■—i Gyors felfogású, gyorsan eszmé­lő ember voltam. 1948 februárja után a lenini szövetkezeti eszmét hirdetők sorába léptem. Az előkészítő bizottság üléseit kö­vetően — Somorján is megalakult a szövetkezet. Százhuszonhat szegény­paraszt — volt cselédek és zsellérek s— rakták le a közös alapjait. Vagyo­núnkat 6 16, 8 tehén és 12 növendék­­marha képezte. Az alapítók — köztük Molnár Lajos, Koczkás Kálmán, Takács István — tudták, hogy a kor parancsolta, hogy hazánkban szocializmus épüljön, s ebbe szocialista nagyüzemi mezőgaz­daság. Melyik volt a legnehezebb évük? f— Több Is volt, de talán az 1952— 1953-as gazdasági év. Akkor már két aszályos év állt mögöttünk, s bizony a vetőmag előteremtése is nagy gon­dot okozott. Agronómusként kezdtem, s egy régi nyilvántartási könyv Jelentette az egész adminisztrációt, melybe a ter­melési adatokat, a bevételt és a ki­adást írtam. Most is megborzongok, ha az első zárszámadásokra gondo­lok. Olyan voltam, mint a hályogot operáló kovács. A „hínáron“ azonban átgázoltunk, partra Jutottunk, nem nyelt el bennünket a mocsár. A szí­vósság, az összetartás, az emberi aka­rat mindig kisegített bennünket tekintek, akkor a helyzetet mindig úgy Ítéltem meg, hogy a sikert fő­ként azok érték el, akik a mezőn, az állatok mellett dolgoztak. Külön kell szólnom a pártszervezet munká­járól. Bármilyen nehézség volt i— kádergond, termelési probléma, kam­pányfeladat— az üzemi pártszervezet adta a legnagyobb segítséget. A párt­vezetőség évenként többször beszá­moltatott munkámról; meghallgattak, s ha kellett bíráltak. Néha éles volt köztünk a vita, de mindig megtalál­tuk a helyes megoldást. Nekem az a kiváltságos helyzet Ju­tott, hogy elnökként nyolc éven ke­resztül szülővárosomban ténykedhet­tem, ahol tudalajdonképpen minden-NEHÉZ VOLT, DE SZÉP • • • 1965-ben elnökként került a So­­morjai Efsz élére. r— Ekkor már megfelelő tapaszta­latokkal rendelkeztem, s többek kö­zött tudatosítottam, hogy a szövetke­zet további sorsát az dönti el, meny­nyire sikerül emelni a vezetés szín­vonalát. — Sikerült? í—i Tizenhét év távlatából vissza­tekintve igen. Kapott segítséget? Igen, nagyon sokat. Ha vissza­kit ismertem. A problémák sosem ma­radtak rejtve előttem, talán túl is adagolta őket az élet. • • • 1973-ban a somorjai, vajkai (Vojka nad Dunajom), a tejfaiusi (Mliečno) és a bacsfai (Báč) szövetkezetek tár­sulásával, megalakult a Kék Duna Efsz. Fehér Károly a társult szövetke­zetben az üzemi pártszervezet elnö­keként dolgozott tovább. i— A társulás után céltudatosan arra törekedtünk, hogy minden ága­zatból a legkiválóbb fiatal dolgozó­kat vegyék fel a pártba. Így aztán, ha a pártgyűlés fontos kérdésekben állást foglalt, annak súlya volt a szö­vetkezetben, s egyezett a különféle ágazatokban dolgozók véleményével. Keveset koptattam az irodai szé­ket... Szívem mindig a termelésben dolgozók közé vonzott. Így első kéz­ből értesültem a problémáikról. Ha tudtam, segítettem. Ha nem, akkor viszont mindig megmagya­ráztam, hogy a kérés miért nem tel­jesíthető. Én mindig szívesen mond­tam igent, de gyakran ki kellett mondanom a nemet is. Nem tagadom, hogy néhány dolgozóval konfliktusba kerültem, de sikerült úgy rendezni ezeket az ügyeket, hogy maradandó nyom ne zavarja a kapcsolatunkat. Mindig fontosnak tartottam az azo­nos mércét, az elfogulatlan igazsá­gosságot. Elégedett emberektől vettem bú-' csút... Örömmel tölt el, hogy a szö­vetkezet dolgozói közül egyre többen tudnak a mezőgazdasági munka ered­ményeiben, szépségeiben gyönyörköd­ni. Sokan vannak akik védik, óvják a közöst, mert benne látják Jövőjü­ket. Az emberek nyíltak, tájékozot­tak. Adnak saját munkájukra, és el­ismerik a vezetők buzgalmát, ráter­mettségét. • • • — Sokat tett a szövetkezetért, és az ott dolgozó emberekért — hang­súlyozta a nyugdíjbavonuló Fehér Ká­roly számára rendezett meghitt, ün­nepségen, Pisch László agrármérnök, a szövetkezet elnöke. *— Mennyi egy élet? Fehér Károly számára sokkal több a szolid családi háznál, és a kert­nél. I Egy eredményekben gazdag élet fá­jának, 1982 őszén beérő zamatos gyü­mölcsét élvezi. A szőlőt, a kertet ápolja, s közben elgondolkodik a múlton, életén, amely szavai szerint nehéz, de szép volt, mert társaival új világot teremtett az egykori föld­­nyúzók által lakott tájon. CSIBA LASZLÚ

Next

/
Thumbnails
Contents