Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-18 / 37. szám

1982. szeptember 18..

.SZABAD FÖLDMŰVES.

! ovicsek Béla hatvanéves

A csehszlovákiai magyar Irodalom egyik kiváló személyisége, LOVICSEK BÉLA hatvanéves. Hatvan évéből két évtized a teremtó munkáé, az alkotásé, tizenkilenc az Iskoláé. De nemcsak az Iskolai munkát Igyekezett lelkiismeretesen végezni, hanem a falu felemelkedéséért Is küzdött. Soha nem sajnálta az időt, a fáradságot, ha népnevelő munkáról volt szó. Télen színdarabot Ját szott, könyvtárai vezetett, előadást tartott. Éveken ét a Hét szerkesztője, majd a CSEMADOK KB titkára.

Ezek után nem nehéz megfogal-| mázni, ml késztet-* te Lovicsek Bélát már egészen fiatalon írásra. Változatos Ifjúsága, otthoni szegénysége, a mozgalmi múlt, front és hadifogság. Sok embert megismert. Az emberismeret és a felszabadulás utáni új viszonyok ösztönözték arra, hogy élményeit papírra vesse, könyvvé kerekítse. Zalaba, ahol családjával élt s tanított, nőtt legjobban a szívéhez, e faluhoz kapcsolódnak legtermőbb esztendei.

Az ötvenes évek legelején .— 1952-LOVICSEK BÉLA:

ben — az Alkotó Ifjúságban Jelentkezett először elbeszéléssel. Ez az írása később a. Haragosok című elbeszélés-kötetében Is megjelent. Aztán sorra következtek a regények és a színdarabok. 1958-ban megírta a Hfisz év utánt. Ezzel a darabjával a népművelési intézet pá lyázatán első díjat nyert. Szlovák nyelvre Is lefordítot ták. Többszáz magyar és szlovák színjátszó csoport tűzte a műsorára. Az 1961-ben könyvalakban megjelent A csillagszemű asszonyt korábban a Hét közölte folytatásban. Nagy volt a sikere, visszhangja. A regény hamarosan második kiadást ért meg, s színpadi változatát a MATESZ mutatta be. 1963-ban az átalakuld falut ábrázoló Tíízvirág című regénye lett könyvsiker, amelyet még ugyanabban az évben a Baj van a szerelemmel című vigjátéka követett. Később még két színdarabot írt Ezüstlakodalom és Végállomás címmel. Közben kisregényei láttak napvilágot a magyar lapokban: Agnes, Valakihez tartozni, Egy szikra az égen, Almok nélkül. Aranyfüst keringő, Rózsák a kertben, Forgószélben.

✓ De hisz minek soroljam. Lovicsek Bélát nem kell az olvasóknak bemutatni. Ismerik regényeit, színdarabjait. Talán nincs Is olyan dél-szlovákiai táj, amelynek valamelyik falujában az író meg ne fordult volna. Szeret utazni, ezért gyakran kiruccan vidékre, közeli és távoli riportutakra, ahonnan a frissen szerzett élmény Izgalmával tér vissza. Vallomásából az derül ki, hogy az olvasókkal, az emberekkel a kapcsolatot továbbra Is megőrzi. S ha ideje, egészsége engedi, falura utazik riportanyagért, élménygyűjtésért. E jelentős évfordulón alkotókedvet, erőt, egészséget kívánunk Lovicsek Bélának, hogy még sok-sok új és jó könyvvel gyaraplthassa a csehszlovákiai magyar irodalmat.

tam hozzád nőni... Kínomban megvadultam, aztán jöttek sorba: Ferenc a járásról... Különben minek soroltam? Nem érdekes ... Csak az utolsó, a Jancsi. Arról már te Is tudsz ... Hát így, Pista, ennyi az egész, most már mindent tudsz.

A férft jelállt, jel s alá járt a szobában, megállt az ablaknál, bámult kifelé.

— Pedig én nagyon szerettelekI

— Ki tehet rólaI... Ne haragudj, Pista, arról én igazán nem tehetek.

— Nem, a világért sem harag szom ... csak egy kicsit furcsa ... ez / a kettősség, ez a mi egész házasságunk. Mondd meg igaz telkedre: mind különb férfi volt, mint én?l

Az asszony játékosan htntázott ültében.

— Nem tudom . . . Talán igen ...

— És mondd csak: soha nem sajnáltál, soha nem éreztél lelkű smer elfurdalást?!

Az asszony gúnyosan felnevetett.

— S ha igen?... Mondd, mit változtat az a tényeken?!

— Sokait — csapott le rá a férfi szava.

— Ereztél vagy nem?l

Az asszony kihívóan nézett a férfira. Arctzmai megkeményedtek.

— Mit szólsz hozzá, nemi Soha nem éreztemI Olyannyira nem, hogy inkább ... inkább kinevettelek.

A férft vonását Is megkeményedtek, de a hangja továbbra is nyugodt maradt.

— Igen ... kinevettél, kedves... Közben meg szórtad a pénzemet, amit én éjfél-nappal megfeszített munkával kerestem, s mind egy fillérig hazaadtam ...

— Jogom volt hozzá, a feleséged voltami

— Az... A feleségem voltál, de csak voltál... kedves...

Mögéje lépett, s ujjat az asszony nyakára fonódtak, mint a bilincs...

Most, hogy tizenkét évi kényszerű „távoliét“ után lelépett a hajnali vonatról, s ismerős talajra ért a lába, ismerős lombokra esett a pillantása, felsóhajtott. Majd a felkelő napra nézett, és félhangosan ennyit mondott:

— Jó reggelt, vasárnapi

Lőrincz Margit

jókal Mór szülővárosában Komáromban (Komárno) született 1933-ban. Tizenkilenc évesen alapító tagja lett a MATESZ- nak.

A felvételi vizsgán a jószemű vizsgáltatók felfigyeltek tehetségére, s a későbbi évek során sem csalódtak benne. Lőrincz Margit ettől fogva szinte minden darabban játszik: először kis szerepeket kap, majd egyre nagyobbakat és komolyakat. A színház vezetősége az „Aranyember“ egyik legnehezebb női figurájával bízza meg. ö játssza Athaliet, ezt a vérigsértett, bosszúálló lányt, akinek egyszerre kell eljátszania a szerelmes nőt, az intrikust és az őrjöngésig féltékeny lányt, aki végül gyilkosságra Is képes. Félelmetesen szép, ördögien vad tudott lenni a szerepében. Utána főszerepek sora következik. Talán ezek közt is legszebb a Tanítónő címszerepe, amely feledhetetlen élményt jelentett mind neki, mind a közönségnek. A drámai szerepeket most egy komikus figura váltja fel, 6 a Gömböc, a Fogadó a határszélen című Maupassant-vigjátékban. S ebben történik vele egy nagyon humoros eset.

Elmesélem. Abban az időben csupa fiatal színésze, volt a színháznak, így kérni kellett kölcsön Budapestről egy Idősebb színésznőt. Ildikónak hívták, s köztudott volt, hogy rettentően lámpalázas s egyben feledékeny Is. Abban a jelenetben, amikor a kis Gömböct feláldozzák a porosz tisztnek, hogy a többiek megmeneküljenek, Ildikónak be kellett jönnie, hogy az egyik nő részére orvosságot hozzon. A szövege Is ez volt belépéskor: „Éli hozom a szérumot“. Nos Ildikó ezt a jelenetet lekéste s már akkor lépett be, amikor a győztes porosz tiszt Margitkát karjaiban viszi a szobájába. Ildikó ijedtében, hogy lekéste a jelenetet, meg trémájában is persze, nemhogy elsimította volna a szituációt, mondjuk azzal, csendben kimegy, hanem drámaian rájuk kiáltottl „Én hozom a szérumot! “ S a közönség nevetése közben — akik persze rögtön észrevették a baklövést, egészen a szoba ajtóig Kísérte Margitkáékat, mindig hangosabban kiáltva azt, hogy: „hozom a szérumot, hozom a szérumot!“ Azt mondják, még azok a kollegák és technikusok, akik a színfalak mögött álltak hemperegtek a nevetéstől, s a súgó direkt rosszul lett a súgólyukban. Margitkának, aki arccal volt a közönségnek, még csak mosolyognia sem volt szabad. Ez is egy nehéz szerep volt.

Utána következett az Ármány

és szerelem, ahol viszont Bogár Bélával játszott. Majd következett az első anyaszerep a Dódiban. Ahogy elnézem akkori képét, hát szinte kislány volt még. Nagyon sok smink kellett ahhoz, hogy öregítse magát. A rendező a Lámpásban smeri

fel igazi komikat tehetségét, amit Margitka jól értékesít a Kisasszonyok a magasban, s a Bánatos örökösök című darabokban.

Egyik nagy szerepe, ahol temperamentumát és tehetségéi csillogtathatja, a Makrancos hölgy igazi Shakespeare-flgurája, a vad Kata. Később is játszik Shakespearet, a Windsori víg nőkben, amely újabb siker pályáján. Gyönyörű asszonyszerepe az Őri muri Eszterje, valamint a Kőszívű ember fial Baradlaynéja. Ebben a gyönyörű szerepben kísértette meg őt a színpad „ördöge“ egy kiadós bakival.

Margitkának a szerepe szerint ezt kellett volna mondania: „én sasfiókákat neveltem a fiaimból“. Az egyik előadáson nagy drámai pátosszal így kiáltott fel: ,„Én kakukkfiókákat neveltem a fiaimból“. Persze a hatás ekkor sem maradt el. S hogy mennyire túlteng benne a komikai tehetség a tragikai mellett, arra példa remek szépasszony figurája a Kaviárban s a Rejtélyes körülmények patlkusnéja. Szép dikciója nagyon érvényesült a Diplomásokban, amely úgynevezett konverzációs darab, tehát párbeszédeken alapul. S hogy semmi sem hiányozzék palettájáról, ide kívánkozik egy nagy tragikomikus, végletes figurája a Rozsdatemető utcalánya, Juli.

Szinte felsorolhatatlan sok szerep fémjelzi 30 éves színész női múltját, mely mind meg annyi színészi telitalálat volt Utoljára a Szent Péter esernyő jében játszottunk együtt, aho Polgármesterné volt. Sikeres pályafutása bizonyára még folytatódik.

Sípos* Ernő

JUANA DE IBARBOUROU:

Erős szerelem

Nőttem.

S te voltál csak előttem.

Hát dönts ki már. Ez az akác. kezedre vágyik, mely porig aláz.

Nyíltam.

Virágom Itt van.

Ez a liliom

nem tudom, gyertya lesz-e vagy szirom. Folytam

hozzád, sebes habokban.

Igyál meg. A kristályüveg irigyli tőlem fényes derűmet

Szárnyat

adtam neked, hogy égbe tárjad.

Űzz. Mint a pille, ott röpül, nyughatatlanságom a lángod körül.

Majd szenvedek miattad.

Áldott a gyötrelem, ha édesem, te adtad! Áldott a háló és áldott a bárd, zsilip és szomjúság és minden, ami árt.

Csorogni fog a vér az oldalamból a csókodért Van násfa szebb és ékszer kedvesebb, mint érted egy skarlát-szegélyű seb?

Hajamból elvetem a korall-gyöngyöt Is, fejemnek éke most hét nagy, kemény tövis. Fülemben énnekem fülönfüggő se ring, csak két vörös parázs, mint két rubint.

S ha Jössz és szíved szánva-szán, kacagni fog a szám.

S te könnyezel,

aztán... mint még soha, majd az enyém leszel.

(Kosztolányi Dezső)

\

Felberregett a csengő, a férfi ajtót nyitott. Felesége állt a küszöbb előtt könnyű nyárt kiskosztümben, fekete kézitáskával a karján.

— Szervusz — mondta fakó hangon az asszony.

— Szervusz, kedves. Vártalak már... GyereI — Előzékenyen kitárta előtte a szobaajtót, odébb mozdította a fotelt. — Tessék, foglalj helyet. . Iszol valamit?

— Köszönöm, nem kérekl — Cigarettát?

— Azt esetleg.

Rágyújtottak. A férfi állva maradt, az ablakhoz sétált, s a könnyű függönyön át lenézett az emeletről. Rendkívül nyugodtnak látszott.

Felesége körülnézett az ismerős lakásban. Ma tíz éve költözött ide, s tegnap múlt tűit hete, hogy utoljára itt lárt. Feszültsége lassanként felengedett.

A férft Is leült a feleségével szemben, és hosszan az arcába nézett. Az asszony csodálkozott, miért nenj bírta elviselni a férft tekintetét. Zavartan matatott a táskájában.

— A kislány?

— Jól van ... Anyura hagytam...

— Elhozhattad volna.

«— Minek?... Felesleges.

— Igazad van. Jobb, hogy nem hoztad magaddal — mondta a férfi és felállt. — Mégiscsak öntök egy kis italt, ló konyakom van. A kedvencedI — Töltött. — SzervuszI — Köszönöm, nem kérekl — Ugyan már, ne kínáltasd ma- i gadl SzervuszI

Ittak. Fenékig ürítették a poharat. Ojabb cigarettára gyújtottak. Halványkék füst szállt felfelé. Az asszony tekintete a füst után kalandozott.

— Tudod, miért hivattalak?

— Tudom — felelte az asszony.

— Helyes. Gondoltam, ne menjünk oda készületlenül. Szépen megbeszéljük a dolgainkat, megegyezünk, megosztozunk. Azt hiszem, neked ts, nekem ts kényelmesebb így, mint a bt- < róság előtt...

— Igen ... hogyne... természetesen ...

— Minden, ami a lakásban van, közős szerzemény. 1

Az asszony bólintott.

Megadom neked azt a lehetőséget és előnyt, hogy kiválaszd és elvidd, i amit akarsz — mondta a férft, és újratöltötte a két poharat.

— Köszönöm — mosolyodon el az asszony. — Nagylelkű vagy, Pistái — Nagylelkű?.., Nem, nem az vagyok. Mindig szerettelek, ennyi az egész.

Fél órán belül elosztoztak. Közben felengedett köztük a feszültség. Az asszony néha-néha már fel is kacagott. mint valamikor régen. A férfi is úgy beszélt, mintha már semminek se volna jelentősége.

— Bn azt hiszem kedves most már igazán mindegy, őszinték lehetünk

egymáshoz. Igaz?... Tudod, nekem a: a gyanúm, hogy te sose szerettél en gém — mondta, és nevetett, játékot ízt adva a beszélgetésnek.

— Valóban nem — mosolygott ai asszony is. — Tudod, Pista, az ági, volt, hogy egész fiatalon beleszeret tem egy fiúba, de a szüleim haliam sem akartak róla. Mi azonban titkot rendszeresen találkoztunk ... Aztán jöttél te, illetve az a májusi mulat ság. Felkértél táncolni... En átnéztem rajtad, mint az üvegen. Nem vet ted észre, talán nem ts akartad, újra meg újra felkértél, aztán...

— Hazakísértelek.

— Anyukám behívott, s egyből odalett érted. Ez igen, ez férfil Jó állása van, ügyes, talpraesett! Közben apám !s rá-rá kontrázott, s mi lett a vége'-’

Az asszony elővette a zsebkendőiét, s belekuncogott.

— Tudod, hogy a lakodalmunk elöl- 4 éjszakán is találkoztam vele?

— Ne beszéljl — csodálkozott rá a férfl, és most már kényszeredetten nevetett.

— Ezt nem tudtam ... Honnan Is adhattam volna... — Ujjának bütykével kitörölt a szeméből egy könytseppet. — Es a lakodalmunk után is alálkoztatok néha?

— Dehogyis néha, elég gyakran!... 4a hosszabb szolgálati útra mentél, cét-három éjszakát is nálam töltött.

— Es nagyon szeretted?

— Nagyon.. .

— Nekem ts azt mondtad, hogy nagyon szeretsz.

— Tudod, hogy van az: kimondja íz ember. Megszokásból, kötelességtől, mert a férje...

— Érdekes — gondolkodott el a érfl. — Pedig úgy viselkedtél és játizottál velem, mintha valóban szerétéi volna...

Az asszony ajkblggyesztéssel vála;zolt, öntelten, mint akt büszke a tétéire.

— Könnyű azt megjátszani, Pista. Kz a legkönnyebb. Sem ész nem kell tozzá, sem erő, csak egy kis móka, >gy kis furfang, játék, hisz tudod, wgy megy az.

— Tudom, tudom — bólogatott a érfl.

— En meg gyanútlanul bevettem is... szerettelek. Erezned kellett, 1 ogy szeretlek...

— Persze, hogy éreztem... Hisz )pp azért volt olyan könnyű téged élrevezetnem ... Nagy mafla voltál, }lsta, az az Igazsági Elvakított a szellem. Megvadított már a simogatátom is. Most már nem szégyellem betallanl, hogy élveztem ts ezt a fonák ielyzetet.

A férfi töltött, cigarettára gyújtott. \z asszony elkomorult, és Jelsóhajott.

— Aztán elhagyott... Emlékezhetsz •á. Tudod, azon a szakszervezeti űdüésen, Csehországban. Ott még együtt öltöttük a két hetet, aztán többé

tem találkoztunk__Gondoltam, most

nár kitartok melletted, de nem tud-