Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-18 / 37. szám
SZABAD FÖLDMŰVES .1982. szeptember 18, 6 Augusztus 6. és 20. között Lo soncon (Lučenec) és a szomszé dós Bolykon (Borkovce) rendez ték meg а XVI. Ejtőernyős Világ bajnokságot. Ennek a látványosságokban gazdag, jelentős sporteseménynek néhány emlékezetes pillanatát Idézzük most vissza egy-egy felvétellel. ■ ' ■> Ax utolsó méter a kétezerből..« TÖRTÉNELEM - ÉRMEKEN Immár tizenöt éves múltra tekint vissza Losoncon (LuCenecj a numlzmatikusok helyi szervezete. Ez alatt az idő alatt nemcsak a tagok száma szaporodott, hanem a gyűjtemény is bővült. Ezt bizonyította az a kiállítás, amelyet a Riasz Gyula és ján Filo mérnök vezette szervezet a közelmúltban rendezett a losonci Nógrádi Múzeumban. A nyolc vitrinben kiállított érmek, plakettek és más tárgyak a szervezet tagjai (Hullna László, Márkus Sándor, Riasz Gyula, MUDr. Ružinský Rudolf, Ronder Michal), valamint a múzeum gyűjteményéből származtak. Az egyik vitrinben — tematikus egységet képezve — régi orosz pénzérméket tekinthettek meg a látogatók, а XV. századtól kezdődően, köztük például а II. Nyikolaj cár idejéből származó rendkívül értékes, kézzel vert érméket is. Ugyanitt voltak kiállítva a fiatal szovjet köztársaság első pénzei Is. Az értékes gyűjtemény Márkus Sándor tulajdona. A szomszédos vitrinben az Osztrák-Magyar Monarchia pénzérméit láthattuk, 1925-től 1938-ig. Számos emlékérem és -plakett kapcsolódott a legújabb kori történelem egy-egy mozzanatához. így számos olyan, jobbára külföldről származó darabot láthattunk, amelyeket jelentős történelmi események, illetve személyiségek (tudósok, Írók, uralkodók stb.) évfordulója alkalmából adtak ki. Említésre méltó közülük az első űrhajós tiszteletére kiadott, valamint a montreali és a moszkvai olimpia emlékezetes mozzanatait felelevenítő, díszes kivitelezésű emlékérmék. A kiállítás házigazdájának, a Nógrádi Múzeumnak a vitrinjében XIX. század eleji ezüstfedelű zsebórák kerültek kiállításra. Nemzeteink történelmét a Csehszlovák Köztársaság megalakulása óta eltelt időszak papír- és ércpénzel képviselték. A hiánytalan gyűjtemény magába foglalta a Csehszlovákiában kiadott és forgalmazott valamennyi pénzegységet, napjainkkal bezárólag. Bár nem tartozott szorosan a kiállítás témaköréhez, mégis Igen nagy sikert aratott Riasz Gyula kiskanál-gyűjteménye. Darabjai között orosz kézművesektől származó ezüst veretű kiskanalak éppúgy voltak, mint modern, díszes kivitelezésű, fürdővárosok stb. emblémáit viselő „szuvenírok“. A kiállítás Igen kedvező visszhangra talált a közönség körében. A szervezetnek ez volt a második nyilvános bemutatkozása, és a siker alapján remélhető, hogy hasonló jellegű rendezvényei rendszeressé válnak a városban és környékén. Csák István Falvaink kulturális életének ismert problémáitól olykor csupán egy lépésnyire vannak egy-egy kisváros hasonló gondjai. A legtipikusabb közös vonások: itt is, ott is néha hihetetlen tenniakarás, buzgalom nyilvánul meg ezen a téren, máskor és máshol viszont a beszűkülést, az elmaradottságot, az igénytelenséget kénytelenek említeni a kulturális élet legfdbbb jellemzőiként. Hogyan lehetne többet tenni egy átlagos kisváros kulturális fejlődéséért, a sokak által szellemi urbanizációnak Is nevezett tendencia erősítéséért? Erről beszélgettünk Lázár Lászlóval, a királyhelmeci (Kráľovský Cblmec) népművelési központ Igazgatójával. — Ott kell kezdenem — mondja Lázár László — hogy városunkban a kultúrát irányítani hivatottak többsége — amellett, hogy fiatal — meglehetősen elfoglalt. Természetesen azokról van most szó, akiknek a kulturális életben való részvétel nem hivatásuk: pedagógusokról, orvosokról, mérnökökről vagy bárkikről, akik „másodállásban“ végeznek valamilyen népművelő tevékenységet. Ami pedig a terhek eloszlását Illeti, ttt is az a helyzet, mint a legtöbb helyen: általában azok veszik ki a legaktívabban a részüket a közéletből, akik egyébként is a legelfoglaltabbak. — Hogyan tükröződik vissza mindez a város kulturális életében? Tudomásom szerint a felsorolt nehézségek ellenére Királyhelmecen gazdag és szerteágazó kulturális tevékenység folyik... — Rendezvényeinket érdeklődés és látogatottság szerint három nagy csoportba osztanám, éppen azért, mert jól elhatárolható látogató- és közőnségkörtlk van. Az elsőt „gyakorlati közművelődésnek" nevezném;—azokról van szó, akik bizonyos rendezvényekre, előadásokra több-kevesebb rendszerességgel eljárnak ugyan, de nem nevezhetők törzsközönségnek, Illetve nem tagjai az egyes csoportoknak. A másik csoportba sorolnám a művészeti együtteseket, a szakköröket, a munkájukkal közösséget teremtő csoportok tagjait, illetve azokat, akik kifejezetten a művelődési élmény kedvéért jönnek el hozzánk. S végül harmadik csoportként a spontán látogatókat, az „egy kicsit benézek“, vagy az „unatkozom, hátha itt látok valami érdekeset“ típusú közönséget. Vagy ezerkétszáz személlyel — klubtagokkal, szakkörök és együttesek tagjaival, különféle tanfolyamok hallgatóival — vagyunk állandó kapcsolatban. Ennyien nevezhetők a ház rendszeres látogatóinak, és ez a szám, a hatezer-egypárszáz lakosú 'Т$?ГГт':" Kuliúm! és квшМю ép fösmsiisn Királyhelmecet tekintve, azt hiszem, nem rossz arány. — Milyen problémák nehezítik a munkájukat? — A legnagyobb gondot a művelődési ház szegényes felszerelése jelenti. Ezért van, hogy nemigen tudjuk „megfogni“ a spontán látogatókat, főleg a fiatalokat. Az a bizonyos harmadik csoport sokkal népesebb lehetne, ha lennének különféle játékaink, játékautomatánk és hasonló. Biztos vagyok benne, hogy akiket ily módon megnyernénk a művelődési otthon számára, előbb-utóbb más tevékenységbe Is bekapcsolódnának. — Panaszra talán még sincs okuk: beszéljen erről az érem másik oldala!... — Valóban nincs, hiszen szép számmal működnek a művelődési ház mellett sikeres csoportok és együttesek, gyermekektől egészen nyugdíjasokig. A legkisebbeknek több szakkörük és együttesük van, ahol gaz.dag és színvonalas tevékenység folyik, Ifjúsági klubunk viszont, megfelelő helyiség hiányában, nincs, jól működik a nyugdíjasok klubja, amiben nekünk ts részünk van, hiszen ebben az évben már két alkalommal rendeztünk számukra kultúrműsort. — Mi a helyzet a népművelő és az ismeretterjesztő munkával a művelődési ház falain kívül? — A Bodrogköz községeiben mindenekelőtt az ilyen irányú tevékenység megfelelő módszertani irányítását tartjuk szem előtt. E területen különös gondjaink nincsenek, talán anynyit említenék meg csupán, hogy szerintem jobban szívügynek kellene tekinteni a néphagyományok ápolását a bodrogközi községekben. — Hány tagú a művelődési ház „stábja“? — öten vagyunk, beleértve a gazdasági felelőst és a gépkocsivezetőnket ts. Szerteágazó munkát végzünk, nagy a megterhelés. — Kik a partnereik, milyenek a kapcsolataik a tömegszervezetekkel és az üzemekkel? — Mind a város elöljáróival, mind az egyes üzemek vezetőségével jó és gyümölcsöző a kapcsolatunk. Ugyanez mondható el a CSEMADOK helyi szervezetével, Illetve a többi tömegszervezettel kapcsolatban Is. Népművelő munkánk ezenkívül összhangban áll a helyi könyvtár működésével is. — Korábban már szó esett a felszerelés hiányos voltáról. Ez ónként sugallja a kérdést: milyen a müvelódési otthon anyagi helyzete, a bevételek, a költségvetés, az állami támogatás? — Rendezvényeink bevételeiből 260 ezer koronát terveztünk erre az évre. Teljesítését Illetően nem vagyok túlságosan derűlátó, mert eléggé nehezen mégy a közönségszervezés. Állami dotációnk 220 ezer korona. Más anyagi segítséget nem kapunk. — Munkájuk eredményeiről, sikereiről mondana valamit? — Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy több Ilyenről Is beszámolhatok. A Bodrogközi Tánccsoporttal és a magyar tanítók énekkarával kezdeném: mindkét csoport nívódíjas lett. Az Irodalmi színpadunk harmadik dijat nyert a kerületi versenyen. Felnőtt színjátszóink mögött sikerekben gazdag múlt áll, és továbbra Is tartják eddigi színvonalukat. A bodrogközi amatőr képzőművészek klubjáról Is csak jő mondhatok, de az egyéb Irányú szakköri kulturális tevékenység is méltán nevezhető színvonalasnak. Kevesebb örömre ad viszont okot, hogy mind a külföldi müvészegyütt^ek, mind a hazai hivatásos együttesek előadásain éppen azok vannak a legkevesebben, akiket leginkább ott szeretnénk látni... >— Milyen terveik vannak? — Hihetetlennek tűnik, de évente több mint háromszáz akciót szervezünk. Ehhez a meglévő költségvetésünk bizony kevés. Ahhoz, hogy munkánk színvonalát emelni tudjuk, legalább 600 ezer korona dotációra lenne szükségünk. Az új gimnázium felépültével megkapjuk a régi épületét, ami jelentős mértékben enyhít majd a helyhiányból eredő gondjainkon. A legközelebbi jövőben éppen ettől várjuk lehetőségeink legnagyobb mérvű kibővülését. Mindent összevetve elmondhatom, hogy bizakodással tekintünk a jövőbe. Illés Bertalan Szórakozás és tanulás A CSEMADOK Központi Bizottsága jelentős rendezvényének, a klubmozgalom színvonalát demonstráló nyári művelődési tábornak volt a színhelye augusztus 8. és 14. között Ipolyság (Sahy). örsüjfalu (Nová Stráž) és Somod! (Drienovce) uUn e kisváros adott otthon egy hétig annak a közel háromszáz, zömmel fiatal érdeklődőnek, akik szabadidejükben a szórakozás mellett a művelődésre is hagytak Időt, s mint gyakorló vagy majdani klubvezetők, elsősorban tanulni jöttek a táborba. A tábor vezetősége által összeállított program ezt teljes mértékben lehetővé tette. Szakavatott előadók biztosították az előadások magas színvonalát, amelyeket általában termékeny vita követett. Az egyhetes találkozó megnyitó ünnepségén a részvevők megkoszorúzták a szovjet felszabadítók emlékművét a városka főterén. Petrik Józsefnek, a CSEMADOK KB titkárának megnyitó beszéde után kezdetét vette az előadásokból és egyéb rendezvén nyékből álló közművelődési program. Elsőként egy, a NOSZF közelgő 85. évfordulójához kapcsolódó előadás hangzott el, amelyet további előadások, beszélgetések, pihentetőként pedig szórakoztató műsorok és sportjátékok követtek. Meglátogatta a tábort Sidó Zoltán, a CSEMADOK KB elnöke is, aki a szövetség XIII. országos közgyűlése utáni feladatokról tartott beszámolót. A SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága képviseletében Marian Párkányi, a szövetség titkára jött el, aki többek között értékes gondolatokat vetett fel a két szövetség együtlmüködésének lehetőségeiről. Az előadások ciklusának központi témája ezúttal a népművészet és a néprajzkutatás volt. Csaknem valamennyi előadás, beszélgetés ehhez a témához kapcsolódott valamilyen formában. A CSEMADOK ilyen irányú tevékenységéről Méryné T. Margit és Takács András számolt be. Ag Tibor előadása a dél-szlovákiai népdalkutatás eredményeihez kapcsolódott, Jókai Mária pedig a zoboralji lakodalmi szokásokat elevenítette fel. Buday Endre a népi építészetről, a magyaritz eiudün. ľЦ1Ч-ziíí najus országi Bige József a népi fúvóshangszerekről, Alexander Móži és Ján Botík pedig a magyar és a szlovák néphagyományok kölcsönhatásáról tartott értékes és gondolatgazdag előadást. Az egy hét során több olyan előadás is elhangzott, amelyek témái a népszokások és -hagyományok érdekes összefüggéseit tárták a hallgatók elé. Bödök Zsigmond például a csillagképek népi elnevezéseinek eredetéről és a hozzájuk kapcsolódó néphiedelmekről beszélt, Nagy Géza gyógyszerész előadásának témája pedig a különböző népi gyógymódok eredete volt. Az irodalommal kapcsolatos témákat olyan előadók nevei fémjelezték, mint Turczel Lajos, Zalabai Zsigmond és Szeberényi Zoltán. Az estéket többnyire a „könnyű műfaj“, a szórakozás jellemezte. Ennek keretében felléptek a részvevőkből alakult Irodalmi színpadok és folklőrcsoportok, de volt büvészprodukcló, no és természetesen táncház is. A tábor lakói ezenkívül meglátogatták a környék nevezetességeit, köztük Szklabonyát (Sklabiná) és Alsószlragovát (Dolná Strehová), Mikszáth Kálmán, Illetve Madách Imre szülőhelyét is. Vendéglátóik szívességét pedig a helyi szövetkezetben végzett egynapos társadalmi munkával viszonozták. Mindent összevetve, a VI. nyárt művelődési tábor részvevői gazdag tapasztalatokkal és szép élményekkel búcsúzhattak el egymástól, és az egy hétig otthont adó Ipolysági autókempingtől. HORNYÄK ISTVÁN, a CSEMADOK KB dolgozója Készül” a táber színhelyén felállítandó nm’ákogrlop Molnár László felvételei I áz ünnepélyes megnyitó Az aranyérmes csehszlovák lui.j Fotó: , Böjtös János
