Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-04 / 35. szám

1982. szeptember 4, SZABAD EÖLDMÜVES A termőföld pótolhatatlan Amióta az ember gyűjtögetés helyett tudatos munkával ter­meli magának az élelmet, a termőföldnek megnőtt az érté­ke. Napjainkban egyre nagyobb a jelentősége, hiszen csak ezen keresztül tudjuk biztosítani a létfenntartáshoz szükséges ja­vakat. Ha figyelembe vesszük, hogy az életszínvonal emelke­dése folytán egyre nagyobb igényeket kell kielégítenie, mindenki előtt világossá válik, hogy a talaj védelme és minél eredményesebb hasznosítása mindannyiunk érdeke és köte­lessége. Hazánk azon országok közé tartozik, amelyek nem bővel­kednek termőföldben. Ezért nem véletlen, hogy a CSKP XVI. kongresszusán Gustáv Hu­­sák Is hangsúlyozta: „Védeni kell a szántóföld minden árját, nem szabad megengedni a pa­zarlást, ez az egész társadalom létérdeke“. — * — A losonci (Lučenec) járás mezőgazdasági üzemei 65 ezer 340 hektárnyi területen gazdál­kodnak, tudtam meg Juraj Mar­­kotől, a járást mezőgazdasági Igazgatóság agronőmusátől. Eb­ből mindössze 27 ezer 943 hek­tár a szántő, 10 ezer 836 hek­tár rét, 23 ezer 708 hektár le­gelő, 2853 hektár pedig gyü­mölcsös, kert, Illetve szőlő. A járás területén jelentős re­kultivációs munkákat végeznek, melynek nyomán újabb mező­­gazdasági művelésre alkalmas termőföldet nyernek. Ennek zö­me az Ipoly mellett terül el, melynek szabályozását már Ka­­londálg elvégezték, de a féltő folyásnál, Máünec, Rovňany, Zelené, valamint Kalonda, Veľ­ká nad IpTom (Vilke) és Trenč határában még legalább három­ezer hektár vizenyős terület vár lecsapolásra. A járási nemzeti bizottság mezőgazdasági, víz- és erdő­gazdálkodási osztályán Anna Králikovától a termőföldvéde­lemmel kapcsolatos munkákról érdeklődtem. A járási székhe­lyen és a járás területén nagy­fokú építkezések folynak, ezek megvalósításakor az építkezők figyelembe veszik-e a mezőgaz­dasági földterület védelmének alapelvelt, vagy csak egyolda­lúan a beruházások előnyössé­gét tartják szem előtt? — A családi házak építésénél komolyabb problémák nem me­rülnek fel, hiszen azokat a községfejlesztési tervek szerint a belterületeken építik fel. Eze­ket a területrendezési terveket 1979—80-ban részletesen felül­vizsgáltuk, s azokat a járási nemzeti bizottság tanácsa jóvá­hagyta. Tehát az építkezéseket annak alapján valósítják meg. Az építkezéseket természetesen a központi községekben szor­galmazzuk, ahol a meglevő és a tervezett szolgáltatások ked­vezőbb életfeltételeket biztosí­tanak a polgároknak. Építkezé­si célokra területeket csak bel­területen engedünk át, de ott is szorgalmazzuk a régi épüle­tek lebontásával felszabaduló területeken való építkezést. Több probléma van a jelen­tősebb beruházások esetében, amikor a beruházók saját el­képzeléseiket minden áron, még a termőföldvédelmet szol­gáló törvény megkerülésével is, meg akarják valósítani. Az elő­ző földvédelmi törvény szabá­lyozói nem voltak elég hatéko­nyak, ezért Járásunkban is je­lentős mennyiségű termőföld „esett áldozatul“ az olyan be­ruházóknak, akik kedvezőbb fekvésű, gazdaságos beruházást biztosító területeket kerestek. Amint tudjuk, 1976. szeptember elseje óta módosított törvény gondoskodik a mezőgazdasági föld védelméről, melynek alap­ján a nemzeti bizottságok mondják ki az „igent“ vagy a „nemet“ egy-egy mezőgazdasá­gi földterülettel kapcsolatban az építkezni szándékozóknak. Különösebben nem szükséges hangsúlyozni, milyen felelősség­gel kell dönteniük, hiszen a CSKP Központi Bizottságának 4. ülése határozatai nyomatéko­san hangsúlyozták, hogy foko­zott figyelmet kell fordítani a termőföld védelmére, s azt tel­jes egészében mezőgazdasági termelésre kell felhasználni. Meg kell akadályozni az olyan „termőföldpazarlást“, mint ami­lyennek nyomán a 6. ötéves tervidőszakban 173 ezer hektár termőföldet vesztett a mezőgaz­daság. Indokolt esetekben is csak akkor történhet mezőgaz­dasági területen beruházás, ha a beruházó saját költségén ugyanakkora területet termővé tesz. Ha rendkívül jó termő­földről van szó, akkor a beru­házónak a terület háromszoro­sát kell termővé tennie. Mindezek ellenére akadnak törvénysértők, akik ellen szank­ciót kellett alkalmaznunk. A járás területén ez év áprilisá­ban a helyi tömegszervezetek, főleg a kertészkedők és klsál­­lattenyésztők segítségével föld­­leltározást végeztünk abból a célból, hogy felderítsük a me­zőgazdasági termelésből ideig­lenesen kivont vagy '1 nem használt területeket, s biztosít­suk ezeknek visszaadását és ki­használását. A mezőgazdasági üzemek termőföld-nyilvántartá­sának pontosítása kiderítette, hogy 367 hektár mezőgazdasági területen történt törvénysértés. A mulasztás helyrehozására kijelölt határidő letelte után, június 15-én még mindig akadt rendezetlen ügy: Stará Halié határában a Pozemné stavby és a Stavoindustria Banská Bystrica-i vállalatai építkezési anyagok maradványait hagyták el egy bizonyos területen. A Prágai Tranzit Gázvezeték vál­lalata 50 ezer koronát köteles fizetni, mert az ideiglenesen igénybe vett hat hektár termő­föld helyettesítését nem bizto­sította idejében. Az Ipoly ne­vet viselő téglagyárnak 10 ezer korona bírságot róttunk ki, mi­vel a téglagyártáshoz szüksé­ges föld kitermelésének helyé­ről a humuszréteget nem a ki­jelölt helyre, hanem magán­­személyeknek szállította. Az Agrostav losonci vállalata ha­sonló kihágásért ötezer koro­nát fizet. Az elmúlt évben elmulasztott gyomirtásért a Pozemné stavby 3 ezer, a Csehszlovák Állam­vasutak a rimaszombati (Ri­mavská Sobota) pályaszaka­szért 10 ezer, az Állami Utak Losonci Járási Igazgatósága 5 ezer koronát fizetett. De a Buzitkai Efsz is szabálysértést követett el, mikor jogtalanul nyitott kavicsbányát szántóföl­dön. Ezért húszezer koronára bírságoltuk. Feltétlenül meg kell jegyez­ni, hogy a bírságolás nem a legkívánatosabb módszer a ter­mőföld megvédésére, de igen eredményes azokkal szemben, akik még mindig nem tudato­sították, hogy a termőföld arra van, hogy teremjen. Hiszen a termőföld pótolhatatlan. BÖJTÖS IÄN03 ÚJ TAPASZTALATOKKAL GAZDAGODTAK Az elmúlt években többször bebizonyosodott, hogy a komáromi (Komárno) Járásban a csal­lóközi szövetkezetek rendszerint kimagasló eredményeket érnek el a gabonafélék termesz­tésében. Az idén az időjárás nem kedvezett a gabonaféléknek, ennek ellenére akadtak a Csallóközben olyan szövetkezetek, amelyek gabonatábláiról csaknem 5,5 tonnát takarítot­tak be hektáronként. Ezek közé tartozott a lakszakállasi (Sokolce) Csehszlovák-Magyar Barátság Efsz is. Rákóczi József, a földmflvesszövetkezet nö­vénytermesztési ágazatvezetője elmbndotta, hogy nem siettek az aratással, a minimális szemveszteség volt a fő cél. Megtehették ezt, hiszen 18 kombájn állt rendelkezésükre. Ebből 7 vendégkombájn Prievidzáról és Martinból érkezett. A tapasztalatokról szólva elmondotta, hogy a szövetkezet gabonatáblái május 10-étől jú­nius 20-ig nem kaptak csapadékot. Ott, ahol mód volt rá, az egyes parcellákon öntözték a búzát. Azokon a táblákon, amelyeken a Fregatt öntözőberendezéssel öntöztek, hektáronként fél tonnával nagyobb hozamot értek el hektá­ronként. A tanulság: az öntözést a jövőben fokozott mértékben kell alkalmazni a gabona­­termesztésben. A gabonának tőképpen májusban és június­ban van legnagyobb szüksége a csapadékra. Nem hiába állítja a régi mondás, hogy „a má­jusi eső aranyat ér“. Ez Így igaz. A lakszakál­­laslak próbálkoztak a korai öntözéssel Is — márciusban és áprilisban —, de ez nem sokat segített. További tapasztalatként elmondotta, hogv megérné növelni a tavaszi árpa vetésterületét. Ez már az előző években Is beigazolódott, de bizonyítják ezt az Idei hozamok is. A főagro­­nómus szerint a tavaszi árpát 400—450 hek­tárnyi területen Is képesek lennének termesz­teni. Ez a gépek és a munkaerő ésszerűbb ki­használását is jelentené. Az árpa hozamait kedvezően befolyásolta az a tény is, hogy június 20-án a növényzet még zöld volt. Az ebben az időszakban lehullott kiadós csapadék megtöltötte a kalászokat. Ha­sonló volt a helyzet a későn érő búzafajták, konkrétan a Solaris esetében is. Ezt a búza­fajtát 240 hektáron termesztették. A június! esőzések még zölden érték — és a legjobb átlaghozamokat eredményezték. Ez egy megállapítás, de nem jelenti azt, hogy ezután csak Solarist teremesztenek majd. Lehet, hogy jövőre épp ez adja majd a legke­vesebben. Az Időjárást előre nem lehet kiszá­mítani. Ezért úgy tervezik, hogy a Jövőben a búzatáblák 30—30 százalékán a Solaris és a Baranjka fajtákat termesztik majd. KoSútkát és Amikát a terület 10—10 százalékán termel­nek. A hátra levő területre magyar és Jugo­szláv fajták kerülnek vetésre. A szövetkezetben az Idén 32 búzafajtáva! végeztek kísérleteket, öntözési teltételek köze pette. Átlagosan 6,25 tonnás hektárhozamot értek el. Voltak fajták, amelyek hozamai ennél is nagyobbak voltak. A jól bevált fajtákat sza­porítani akarják, és be akarják vezetni a ga­bonafélék rendszeres öntözését is, amelynek a hozamok alakulásában Igen nagy a jelentő sége. Ezt Igazolták az idei eredmények is. <RSDr. Kolozsi Erna A Pőstyáni (Piešťany) Növénytermesztési Ku­tatóintézet az SZSZK legnagyobb növényter­mesztési kutató és nemesítő munkahelye. A tudományos-műszaki fejlesztés tervében meg­határozott feladatok teljesítéséről, a nemesí­tésről és a mezőgazdasági termelésről 807 tu­dományos és műszaki, valamint segédmunkás gondoskodik. A kutatóintézetnek Szlovákiában kilenc központja van, s mint gazdasági szer­vezet a SLOVOSIVO tudományos- termelői tár­suláshoz tartozik. A kutatóintézetben történi* az új tudományos dolgozók továbbképzése, nevelése is. A kutatóintézet legfőbb küldetése a gabona­félék, a takarmánynövények és a hüvelyesek nemesítése, beleértve a tápanyagellátás, a nö­vényvédelem, a helyes fajtaösszetétel, az új termesztéstechnológiák kutatását és fejlesztéséi is. A tudományos-kutató dolgozók célja az, hogy új, nagy hozamú gabonaféléket, takar­mánynövényeket és hüvelyeseket nemesítsenek ki, és korszerű nagyüzemi technológiai eljárá­sokat dolgozzanak ki a mezőgazdasági gyakor­lat számára, úgyszólván az SZSZK összes agru­­ökológial feltételeihez igazodva-Az intézet dolgozói bekapcsolódtak „A leg­főbb növénykultúrák belterjesitését befolyásoló biológiai és agronóiniai tényezők kutatása“ című állami kutatómunka megvalósításába is. Ezzel kapcsolatban jelenleg a gabonafélék, a takarmánynövények és a hüvelyesek esetében az öröklődés anyagának szerkezetét és műkö­dését, a tulajdonságok öröklődésével kapcso­latos problémákat és az' ellenállóképességet, továbbá a heterózlshatás megnyilvánulását, va­lamint a morfológiai és örökléstani eljárások optimális paramétereinek kialakítását vizsgál­ják. Az agrotechnikával kapcsolatban az Intézet dolgozót olyan kérdések megoldásán fáradoz­nak, mint például a legújabb fajtajelöltek és köztermesztésre engedélyezett fajták termesz­téstechnológiájának és a növénytermelési rend­szerek kialakítása, valamint a vetómagszapo­­rítás lehetőségei. • A kutatóintézethez nyolc nemesítő állomás tartozik, mégpedig a vágszerdahelyi (Horná Streda), a Levočské Lúky-i, a Malý Šariš-i, a Víglaš-Pstruša i, a radošinai, a diószegi (Slád­kovičovo), a sósszigeti (Solary) és a tőketere­­besi (Trebišoť). Novosti vedy a techniky (13/1982) ф Az évelő takarmánynövé­nyek, főleg a lucerna vetési technológiáját, amelyet az in­tézet kutatói, dolgozói javasol­tak, már néhány éve sikerrel alkalmazzák több mezőgazda­­sági nagyüzemben. Az utóbbi években elterjedt a lucernának a zöldtakarmányozásra vagy szenázskészltésre termesztett zabba történő alávetése. Ennek a módszernek többek között az az előnye, hogy a lucerna még a vetés évében nagy és jó mi­nőségű termést ad, és általá­ban nincs szükség a gyomirtó szerek használatára. A száraz, csapadékmentes termelőkörze­tekben és a könnyű, homokos talajokon azonban nem bizton­ságos. Sikeresnek mondható a lucernának lóbabba történő alávetése is, amit a Nitrai Agrokomplex vállalatban és másutt elért jó eredmények is bizonyítanak. Mindkét említett módszer előnyösebb a hagyo­mányos, a magra termesztett tavaszi árpába történő aláve­téssel szemben, főleg ami a növénysűröséget, a kisebb fokű elgyomosodást és a nagyobb hozamot, elsősorban a fehérje­­tartalmat illeti. A felvételen Ing. Severin K u b i n e c, CSc. ellenőrzi a zöldtakarmányozás­ra termesztett zabban a lucer­na fejlődését. • Az elővetemények helyes megválasztásának, a szakszerű talajelőkészítésnek és műtrá­gyázásnak, a vetőmagmennyi­ség pontos meghatározásának stb. nagy jelentősége van az állami fajtakísérletekbe beso­rolt fajtajelöltek esetében. A nemesítést fontos tudományos munka követi, melynek célja, hogy a mezőgazdasági gyakor­latnak Időelőnnyel, közvetlenül a fajtajelöltek minősítése után megfelelő termesztéstechnoló­giát „adjanak át“. A kutatók a termés nagyságát befolyásoló tényezők mellett nagy figyel­met szentelnek a magvak mi­nőségével és tápláló hatásával kapcsolatos kérdéseknek, főleg a fehérje-, keményítő- és aml­­nosav-tartalomnak, a nitrogén­­lepátíásnak stb. A kutatóinté­zet a nyert ismereteket tudo­mányos cikkek, kiadványok és módszertani utasítások formá­jában juttatja fi a mezőgazda­sági gyakorlatnak. A felvételen Ing. ján Kan der a, CSc., az őszi búza növényzetét ellenőrzi. • A bio- és Immunokémiai módszerek érvényesítése nagy segítséget nyújt a kutatóknak a növénykultúrák 6j genotípu­sainak kialakításában. Segítsé­gükkel többek között figyelni lehet az egyes enzimeket, a nö­vényi gének közvetlen termé­keit. A kísérletek zöme az árpa nemesítését érinti, amelynek során arra törekednek, hogy növeljék a magvak fehérjetar­talmát. Az immunokémiai mód­szereket a keresztezés során (elhasználják a szülőpárok ki­választásánál, a fajták és a faj­tatisztaság elbírásánál. A felvé­telen Ing. Rudolf Fencík CSc., látható. Fotó: A. Vojček, Nvt /

Next

/
Thumbnails
Contents