Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-04 / 35. szám
14 .SZABAD FÖLDMŰVES. 1982. szeptember 4. VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф A vad élőhelyén bekövetkezett alapvető változások sajnos vadgazdálkodási helyzetet teremtettek. Az iparszerű, mező- és erdőgazdasági termeléssel csökkent a természet vadeltartóképessége, illetve az élőhely vadtűrőképessége, ami magával vonta a vadkárok mértékének a növekedését. A vadászatra jogosultaknak be kellett és be kell látni, hogy az előbbrelépés egyetlen útja a vad takarmányozása. Ahhoz, hogy a jelenlegi nagyvadállományunk létszámát megőrizzük, és a minőségét növeljük, a takarmányozást a vadgazdálkodási feladatok között kiemelten kell kezelni. Nyugodtan mondható, hogy e területen van még mit tennünk. Gond van a vadföldek mennyiségével, de a legnagyobb hiányosságokat a vadföldön termelt takarmánynövé nyék minőségében látjuk. Ahhoz, hogy a vadföld a rendeltetését betöltse, a megfelelő színvonalú termesztési technológiát kell alkalmaznunk. Elsősorban olyan takarmányt termeljünk, amelyre a vad szívesen kivált. A gyakorlatban számtalan esetben azzal találkozunk, hogy a több száz holdas kukoricatábla mellett a vadgazda az egy-két hektáros vadföldre is kukoricát vet, ami csak abban különbözik a nagytáblától, hogy minősége messze elmarad a kívánalmaktól. A helytelen gyakorlaton sürgősen változtatni kell. Vadföldjeinkbe olyan növényt vessünk, amely a vad igényeit és szükségletét az évszaknak megfelelően kielégíti. A helyes takarmányozás alapfeltétele, hogy a terület adottságait az évszaknak megfelelően vizsgáljuk meg, és ennek Ismeretében állítsuk össze a vadföld vefésváltási sorrendjét. ) Fokozott gondot jelent a gyakorló vadgazdák számára a téli takarmányozás, ezen belül is a lédús takarmány biztosítása. A vegetációs időn túl, ha a vadászterület nem rendelkezik lédús takarmánnyal és a terület ivóvízellátása is szegényes, ugrásszerűen megnövekszenek a hántási károk. E gond enyhítésére ismertetjük a tíz év óta folytatott takarmánykáposztakísérlet eredményeit. Takarmánvkáposzta mint vadmkmnv A vad téli takarmányozásának biztosítását tárgyaló szakcikkekben már 1933-ban említést tettek a takarmánykáposzta előnyeiről. Azóta több szerző rámutatott, hogy a téli lédús takarmányok közül a káposzta olyan előnyös tulajdonságukkal rendelkezik, amelyet más növénnyel nem tudunk helyettestíeni. Ilyen a nagy zöldtömeg, és főleg a fagyállóság. Ugyanakkor nem tárgyalják az egyes fajták közötti eltérő tulajdonságokat a vadgazdálkodás szem pontjából. Mielőtt rátérnék a vadföldkísérletek eredményének ismertetésére, célszerű lenne röviden áttekinteni a takarmánykáposzta termesztéstechnológiáját. A csapadékos éghajlatot kedveli, különösen a kelés után lényeges, hogy a talaj nedves legyen. Fővetésben a nyári me leget elviseli. A mélyfekvésű talajokon fejlődik a legjobban. A középkötött, mélyrétegű talajokon kívül a szintén mélyfekvésű agyagos altaíajú homokon kötöttebb agyagon is szépen terem. Vetőmagja aprómag, így a vetőágy készítésére fokn zott gondot kell fordítanunk. Lényeges, hogy az apró morzsalékosra elmunkált, kellően tömörített talajba 1—1,5 centiméter mélyre a vetőmagból 2— 3 kilogramot vessünk hektáronként. Vetés után hengerészük, majd a kikelt sorok közét — amint 1—2 levelet hajt a növény — kullivátorozzuk. Fontos a megfelelő fejlődés érdekében a gyommentes talaj. A megfelelő minőség érdekében nagyon lényeges az optimális tenyészterület kialakítása. A jé fejlődésű növények hamar beborítják a talajt ás ezzel a gyomosodás megszűnik Önmagával megfér, 2—3 évig önmaga után is termeszthető. Az elszaporodó növényi és állati kártevők miatt viszont nem célszerű vetésforgó nélkül, az egymást követő években vetni. Vethető fővetésben, de az egységnyi földterületről nyerhető zöld tömeg érdekében célszerű másodvetésként alkalmazni, hiszen Így a káposztának szánt vadföldre tavasszal és nyáron táplálkozás céljából járhat a vad. A kísérleti célok során azt vizsgálták, hogy a fajták egymáshoz viszonyítva hogy bírják a téli ttíőjárásváltozást; a felmelegedést és a fagyást, milyen a legnagyobb termésátlagot adó fajták levél-szár ará nyának alakulása, -mekkora a legnagyobb termésátlag érdekében kialakítandó optimális tenyészterület. Vizsgálták azt is, hogy mekkora az optimális sor- és tőtávolság a taposás! kár minimálisra csökkentése érdekében, mennyire bírja a hónyomást és milyen a fagytűrő ' képessége. Elemezték továb bá a nitrogén műtrágyázás hatását, valamint a másodvetés termésátlagának alakulását a fővetéshez viszonyítva. A vizsgálati szempontok között kiemelkedő helyet fogír 1 el a fajták fagytűrő képessége, de ezen túlmenően a téli idő járás változásait bíró képesség is fontos. A kipróbált fajták összehasonlítása során megálla pították, hogy a téli hideget és fagyot általában jól bírják, de hőmérsékletingadozás .(felengedés, lefagyás egymást követő gyakori változásait) már kevesebb fajta bírja lényeges minőségváltozás nélkül. A termésátlag és a szár-levél arány figyelembevételével a vizsgált fajták között kialakult rangsorban két fajta előkelő helyet foglal el. Szorosan felzárkózik mögéjük a lengyel Horpyena. Elfogadható eredményt mutatott a holland Grüner és a Gulzower, Masec, St. 1338/63 NDK-tajták, valamin! jó levél — szár arányának figyelembevételével alkalmazható a Maxillar is. Vizsgálták a tenyészterület kialakításához az optimális tő- és sortávolság nagyságát я terméshozam és a kedvező levél-szár arány figyelembevételével. Az azonos, 50 centiméteres sortávolság mellett a különböző tőtávolságú ismétlések bemérései azt mutatták, hogy a legjobb beltartalmú zöldtermést az 50X25 centiméteres tenyészterület adja. A taposási kár vizsgálata azt igazolta, hogy a vadföld kerítésének minden oldalára kell kaput építeni — esetleg többet is — amelyeknek darabszámát a terület nagysága szabja meg, de a kapukat mindig egymással szemben kell elhelyezni. Ezekre merőlegesen vessük a sorokat. A sor- és tőtávolságot úgy kell kialakítani, hogy a vad a növényállományban úgy közlekedhessen, hogy a íegke vesebb törést okozza. Vizsgálatok alapján erre legjobban a 45X45 centiméteres térállás fe lel meg. A zöld növényre hulló hó hatásának felvételezése során egyértelműen bebizonyosodott, hogy a nagyobb sor- és tőtávolságű növényállományban lényegesen kevesebb a hónyomás. Nem is beszélve arról, hogy a hegyvidéki területeken, ahol a hó magassága . elérheti a 60—100 centimétert, a vékonyszárű növényt eldöntve, azt belepve, a vad számára nehezen hozzáférető. Ezzel ellentétben a nagyobb sor- és tőtá - voiságban fejlődő növény szára megvastagszik, lehajló levelei ereszt képeznek és a hó alatt is állva maradnak. Így a vad könnyebben kikaparhatja. Egyúttal vizsgálták a műtrágyázás hatását a vadföldön termesztett takarmánykáposztára. A vizsgálat eredményeként azt tapasztalták, hogy a nitrogén műtrágya 4—5 százalékos termésnövekedést jelentett. A takarmánykáposzta sajátos tulajdonságát kihasználva a vadföldeken célszerű másodvetésben termeszteni. Igaz, hogy az értékelés alapján — amely a meleg nyár és a csapadékszegénység miatt nem a tervezettnek megfelelően sikerült — a másodvetés a fővetés 65—70 százalékát adta. Ennek ellenére javasolják rozs után vetni, mert az egységnyi területről a vad számára lényegesen nagyobb takarmányinenynyiség biztosítható. A kísérlet eredményeit összegezve ajánlják a vadgazdáknak, hogy a vadászterü’^ten fenntartandó nagyvad létszámához szükséges vadföld 10—15 százalékán takarmánykáposztát vessenek. A vetésre kijelölt vadfőidet kapukkal ellátott vadvédelmi kerítéssel vegyék körül. A káposzta vetésterületének 70 százalékát — a rozs után — másodvetésbe, 30 százalékát pedig (ővetésbe javasolják az esetleges rendkívüli nyári szárazság vetéskiesése miatt. A vadföld kialakításánál a 45 X 45 centiméteres sor- és tőtávnlság a legjobb a kerítés kapuira merőlegesen kialakítva. A zöldtermés növelése érdekében a talaj tápanyagtartalmától függően nitrogén műtrágyát szórjunk ki. A fajták megválasztásához javasolják, hogy az etetésnek időarányosan megfelelő fajtasorrendet állítsunk össze, a fagy és hőmérséklet ingadozás tűrőképesség alapján. —sip— Példás vadásztársaság A Diószegi (Sládkovičove) Cukorgyár vadásztársaságának tagjai a múlt évben a modrankai felvásárló központnak 384 élő nyulat, 1360 lőtt fácánt és ОЗУ nyittat adtak el. Az idény sikeres befejezése után sem hagyták felügyelet nélkül a vadászterületet. A szervezet tagjai tehát nemcsak befogás vagy lövés alkalmával ismerik a vadat, hanem gondoskodnak az állomány minőségi javításáról is. Védik őket a kártevőktől. Négy garázda rókát lőttek le, és befogásuk céljából csapdákat Is állítottak. Az erdőben felügyelnek a fácánokra, hogy a ragadozók kárt ne tehessenek bennük. Hagyományosan áprilisban kezdték a fácántojások begyűjtését. A tojásokat kikeltették és a csirkéket biztonságosan elhelyezték. A múlt évben például a vadászterületre 400 fácánt bocsátottak ki. Az elmondottakból látható, hogy a vadásztársaság tagjai nemcsak a kilövést és a befogást tartják fontosnak, hanem gondoskodnak a vadak védelméről, neveléséről és szaporításáról is. NAGY MIHÁLY HORGÁSZÁT 9 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT Ф HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • EGY HORGÁSZSZERVEZET ÉLETÉBŐL Fekete felhők borítják az eget, északi szél cibálja a fákat. Majoros György sporthorgász a konyhában teszvesz, az asztalon csirkepörkölt gőzölög. Éppen reggelizik, de inkább ebédel, hiszen rövidesen tizenkettőt mutat az óra. Dehát nem régen érkezett meg a Tiszáról, és aznap még nem volt falat a szájában. — Szervezetünkről akar írni? Bizonyos, hogy a mi szervezetünk tagsága rendkívül tevékeny ... — Felállt, kenyeret szelt, majd a derekát tapogatva visszazöttyent a székre. Nyugdíjkorhatáros. Ö sem menekült meg a horgászbetegségtől. A reuma kínozza minden tagját. A zsákmányról érdeklődöm, mire legyintett: néhány apró, meg egy nagyobb sügér a zsákmány... —. Bármilyen időben kimegy a vízhez? •— Jól néznék ki, ha a napsütésre várnék. Kérdezzen meg a környéken bárkit, mindenki tudja, hogy a vérbeli horgászt — akár esik, akár fúj a szél — a pirkadat a víznél találja. Majoros György a tiszacsernői (Čierna nad Tisou) horgászszervezet titkára. — A horgászokról azt tartják, hogy fognak egy tízdekás keszeget, s néhány nap múlva pontynak mond ják, igaz ez? — Sokfajta ember van, A mi szervezetünk tagjai ren des emberek. A Tisza, a Latorca, a holtágok s a tavak bővelkednek halakban. Gyakori itt a jó zsákmány. Per sze sok az orvhorgász Is. Két évvel ezelőtt egy kistár kányl (Maié Trakany) orvhorgász hatalmas harcsát fo gott. <— Hány kilós volt? >— Pontosan soha nem tudjuk meg. Mire eljutottunk hozzá már kimérte. Állítólag több mint 90 kilő halhús! adott el. A szemtanúk szerint a harcsa hossza 3 méte feletti volt. A bírósági jegyzőkönyv 120 kilós példányról emlékezett meg. A környéken száz éve nem fogtah ilyen nagy harcsát. Az egyik lakástömb földszintjén ízléses klubot létesi tettek. Itt találtuk Milan RoCint, a szervezet ellenőrzi bizottságának az elnökét. Elmondta, hogy az SZHS2 tiszacsernői alapszervezete 1969-ben 97 taggal alakult Ma pedig közel háromszáz felnőtt tagot és ötven pionír horgászt számlálnak. A fiatalok két szakkörben tévé kenvked -ak. A pioníroknak ingyen adtak horgászenge délyt. A klubban rendszeresen foglalkoznak velük. Elő adásokat szerveznek a horgászetikáról, a halélettanról és egyebekről. A tagság főleg télidőben látogatja a horgás^klubot, ahol gyakran hasznos vetélkedőket szerveznek környezetvédelemből, s halbiolőgiai ismeretekből. A klubfoglalkozásokon szerzett ismereteket jól alkalmazzák a gyakorlatban. Egyre többen tudnak szabályosan horgot felkötni, fogós csalit készíteni, s természetesen halat fogni. A horgászklub keretében szervezik a társadalmi -munkát is. Már létrehoztak három horgásztanyét. A Tiszán és a Latorcán horgászszállásokat készítettek. Sokan szorgoskodtak a Tiszán lévő üdülő létrehozásában, s a Latorcán a pionírtábor kialakításában. A szervezet jól gazdálkodik. Az alapeszközök értéke megközelíti a 100 ezer koronát. Van egy 70 méteres hálójuk és egy motorcsónakjuk is. A szervezet krónikáját dicséretesen vezetik. Abból tudom, hogy 60 ezer korona készpénzük van. A sporthorgászok a versenyeken is jól szerepelnek. Mostanáig több érmet szereztek. A példás társadalmi munkáért hatan kaptak kitüntetést. A tiszacsernői horgászok megkülönböztetett figyelmet fordítanak a halnevelésre és a telepítésre. Erről Majoros' György a következőket mondja: — A határban volt egy 62 hektáros gondozatlan tó Ezt birtokunkba vettük. Társadalmi munkában kitisztí tottuk és halakkal benépesítettük. A rendelkezésre álló pénzeszküzökből Stupaváról sok kishalat, de anyahalai is vásároltunk. Ezeket a tóba telepítettük. Azóta saját nevelésű állományunk is segíti a telepítést. Már a hal piaci értékesítését is megkezdhettük. Sokat beszélgettem még Majoros György és Milán Roíin horgászokkal a jövőről, mert nagy jövője van ennek a szervezetnek. Évente 19 mázsa halat telepítenek az újonnan létesített tóba. Majoros Györgynek öt lánya van. Ica és Szonya már Ismert sporthorgászok. A versenyeken jól szerepelnek, A tizenkét unoka közül többen kedvelik a pecázást. Megtelt ^ klub, mert látogató akadt bőven. Az egyik helyiségben állandó trófea- és horgászkellék-kiállftás — Én a könyvekből ismerkedtem meg a halakkal — mondja Majoros Szonya. Édesapám vezette a rá csalá dot erre a szenvedélyre. Szabadidőnk nagy részét a vízpartokon töltjük el... ILLÉS BERTALAN A címben feltett kérdésre egy francia azt válaszolja, természetesen minél kisebbel. Egy tengerre járó amerikai pedig azt, hogy természetesen minél nagyobbal. jómagam — elsősorban keszeghorgász lévén — a franciákkal szavazok együtt, és azt a bölcsességet idézem, hogy kis horoggal meg lehet fogni a nagy halat, de nagy horoggal a kis halat igen ritkán. Csakhogy szaporodnak á furcsa tapasztalataim. Nemrégiben például bőszen keszegeztem remekbe készült, tizennégyes, norvég Mustad-horgommal. Fogtam is elég Mekkora horoggal? tűrhetően a keszegek aprajából, közepeséből. Egyszerre azonban úszóm lassan és egyenletesen merülni kéz dett. Keményen bevágtam, de ellen állást nem éreztem. Kiemeltem a horgot, hogy megnézzem és meglepetten láttam, hogy csupasz. Pedig a csontkukac pusztán a bevágástól nem sodródik le róla. Horgásztam tovább és az az eset sorozatosan ismétlő dött, vagy azonos módon, vagy úgy. hogy emelkedett az úszó, de a bevágás után ellenállás nélkül, csupaszon jött ki. Kezdtem már ideges lenni. Végre ismét ez a furcsa játék, bevágok, és már visít is a fék. Tizenötbe zsinórommal persze óvatosan fárasztottam és időbe tellett, amíg meglát tam a két kiló körüli pontyot. Megszákoltam és akkor derült ki hogy a horog kívülről, a homlokába 'akadt. Mi történhetett? Több szakértővel megtanácskozva a kérdést, arra a következtetésre jutottunk, hogy horgászhelyem előtt pontyok „sétálgattak“. Ezek időnként rákaptak a parányi csalira, csakhogy az alig néhány milliméteres öbölnyílású horgocska kicsúszott я szájukból a csali pedig bennmaradt. Valóban, a ponty szája elég kemény, tehát nagy az esélye annak, hogy a túlságosan aprócska horog kicsúszik, legieijnbb véletlenül és kívülről akad bele az ott settenkedő nagy halba. A tanulságot nem egyszerű levonni. A keszeg ugyanis rendkívül kényes hal, és a pici horogra, pici csalira kevésbé gyanakszik. Aki tehát versenyre indul, vagy mondjuk ruszlinak akar apró halt fogni, feltétlenül helyesen teszi, ha kézügyességének határáig csökkenti a horog méretét. (Nekem fél óráig tart, amíg — mondjuk — egy húszas horgot rákínlódok a hajszálnyi zsinórra). Aki azonban sütni fogja a keszeget és számít arra, hogy az etetés pontyokat is odavonz majd, az helyesen teszi, ha picit erősebb zsinórra közepes méretű horgot tesz fel. Ily módon ritkábban mozdul majd az úszója, valamivel unalmasabb lesz a horgászat, de nagyobb az esélye, hogy a pontyot is megakasztja. Annál is inkább, mert az egészen pici horgok-, nál nemcsak az elcsúszás, hanem a törés veszélye is fenyeget. A technikának ezeket a parányi remekműveit ugyanis maximum kiló körüli halakra méretezik, tehát előfordulhat, hogy akad ugyan a horog, de fárasztás közben elpattan. Ennyit a békés halakról. Rablóknál egészen más a helyzet. A süllő csontos pofájában a kicsi horog nagyon ritkán áll meg. A csuka és a harcsa pedig, hogyha kap; akkor kap. Ezek a halak nem gyanakvó természetűek. Ha pedig nem azok, akkor egyszerűen felesleges apró horgokkal kísérleteznni, nyugodtan fe’köt hetjük a nullás, de „kis“ méret esetén is legalább hármas számú horgot. F. B.
