Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-04 / 35. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. szeptember 4. 12 KORSZERŰ TALAJMŰVELÉS Az utóbbi években a kutatásban és a mezőgazdasági gyakorlatban egyaránt nagy figyelmet szentelnek a talajművelésnek. Ez abból a szükségszerűségből ered, hogy egyrészt a talajművelés segítségévei növeljük a talaj bio-energetikai tulajdonságait, másrészt pedig olyan ój technológiai folyamatokat tárunk fel, amelyek kevésbé energia-, időigényesek és nem költségesek. A legújabbb tudományos munkák értékelik a talajművelés hatását. A magágy előkészítésével kapcsolatban a talaj fizikai állapotának optimalizálást lehetőségét vizsgálják. Behatóan foglalkoznak azokkal a kérdésekkel Is, amelyek azt vizsgálják, hogy milyen hatást gyakorol az egyes növénykultúrára a különböző mélységben és Időpontban történő talajművelés. A növénytermesztés jelenlegi gyakorlata olyan újszerű, a hagyományostól eltérő talajmfivelésl módszereket követel, amelyek a talaj termőképességének megóvása és a stabil hozamok elérése mellett gazdasági szempontból is előnyösek. KÍSÉRLETI módszer Az 1977—1980-as években a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola talajmüvelési karának közreműködésével a hidaskürti (Mostová) Vörös Csillag szövetkezetben szántóföldi kísérleteket végeztek — standard módszerek segítségével. A három kísérleti helyen folytatott vizsgálatnak az volt a fő célja, hogy tárja fel a talajművelés hatását a talajművelés minimalizálására, a talaj fizikai tulajdonságaira, az őszi búza termésére és a gyomok elszaporodására való tekintettel. A kísérletekben az alábbi talajművelési változatok szerepeltek: • szántás — 20—22 cm mélységben — az ezt követő magágyelőkészítéssel egybekötve, vagyis a hagyományos talajelőkészitésl módszer; • tárcsás boronával végzett talajművelés 10—12 cm mélységben, az ezt követő magágyelőkészítéssel; Ф a meg nem művelt talajba történő — szántás nélküli — közvetlen vetés a Gramoxohe gyomlrtószer alkalmazásával egybekötve. A gyomirtó szert hét nappal a vetés előtt használják. Az első két kísérleti helyen a tavaszi árpa, a harmadikon pedig a silókukorica volt az elővetemény. A fizikai talajnemek a következők voltak: X. kísérleti hely: agyagos vályog; 2. és 3. kísérleti hely: homo kos-karbonátos talaj. A három kísérleti helyen az alapműtrágyázást az előveteménytől függően egyformán végezték. A tavaszi árpa után hektáronként 120 kg nitrogén-, 53 kg foszfor- és 125 kg káliumhatóanyagot, a silókukorica után pedig 120 kg nitrogén-, 48 kg foszfor és 112 kg káliumhatóanyagot juttattak a talajba. Az egyes kísérleti években az alábbi mutatókat értékelték: ■ a talaj fizikai tulajdonságait — 10 cm mélységig és 10—20 cm mélységben — három különböző időpontban; ■ az egyes fejlődési szakaszokban mért pillanatnyi nedvességtartalmat — hasonló mélységben, mint az előbb említett esetben; ■ az összes megfigyelt biológiai tényezőket. A jArAs adottságainak JELLEMZÉSE A galántal járás a Kisalföld részét képezi. Az északi enyhe domborzatú területek kivételével termékeny síkságon terül el. A tengerszint felett! magasság 110—120 méter között Ingadozik. A lejtők csak kivételes esetben haladják meg az 5 fokot. A járás a kukoricatermelő körzetbe tartozik, amelyre a meleg, száraz és a mérsékelt téli időjárási viszonyok jellemzők. A mezőgazdasági terület a járás összterületének 86,7 százalékát teszi ki. A mezőgazdasági területnek 94,09 százaléka szántó. A legelterjedtebb talajképző alaljzatot az öntéstalajok képezik. A járás déli részén túlnyomóan vályogos vagy agyagos üledékek találhatók, a vizát nehezen áteresztő altalajjal. Ennek következtében a felső talajréteg hosszantartóan vizenyős, ami megnehezíti a szántóföldi munkák agrotechnikai határidőben történő elvégzését. Az egyes talajtípusok közül a fekete talajok 20,38 százalékos, az öntéstalajok 31,28, a réti talajok jedig 46,28 százalékos arányban részesednek. Az évi átlagos csapadék mennyiség 550—590 mm, az évi átlagos hőmérséklet pedig 9,5—9,9 C-fok között alakul. A csapadékmennyiség évt szétoszlass rendszerint egyenlőtlen, ami p tenyészidő folyamán nedvességhiányhoz vezet. A járás Dél-Szlovákia legszelesebb körzetei közé tartozik. A mezőgazdasági nagyüzemek műszaki fejlesztése, valamint a termelésben szerzett több éves tapasztalatok kedvező feltételeket teremtettek a korszerű technológiai eljárások alkalmazására. A nagy adagú műtrágyák és gyomirtó szerek alkalmazásával, a nagy teljesítményű gépek bevetésével, a jó biológiai adottságú fajták termesztésével lehetőség nyílt a minimális talajművelés széles körű bevezetésére. A KÍSÉRLETI eredmények KIÉRTÉKELÉSE A kísérlet eredményei , egyértelműen igazolják, hogy — tekintet nélkül a termesztett búzafajtákra — a legnagyobb hektárhozamokat a javító hatású elővetemény után és a tárcsás boronával végzett — 10—12 cm mély — minimális talajművelés hagyományos módszer minimális művelés szántás nélküli művelés Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a költségek alakulását jelentős mértékben a vontatóerő, az alkalmazott eszköz és a munkaszélesség is befolyásolja. Végezetül fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a minimális talajmüvelés esetében ugyanazon elvek érvényesek, mint a hagyományos módszernél. Ezért alapvetően fontos, hogy: jjc a talajelőkészítés optimális agrotechnikai határidőben történjen; jje olyan elővetemény kiválasztására kerUljön sor, amely a talajról korán lekerül, és nem hagy maga után nagy szervesanyag-tömeget; * a minimális talajművelést megelőző évben mélyebb talajelőkészítést végzünk; az elővetemény betakarítása optimális talajnedvesség mellett menjen végbe; esetében érték el. A járás jellegzetes talajtípusain — amelyek a terület 68 százalékát foglalják el — szerzett gyakorlati tapasztalatok is arra utalnak, hogy a nagy termőerejű talajokon a megfelelő vetésforgó, az istállótrágyázás és a tápanyagpótlás elveinek betartása eseten a minimális talajművelés az őszi búza alá eredményesen alkalmazható. Az említett módszer gyakorlati alkalmazásában a legjobb eredményeket a Vágsellyei (Šaľa) Állami Gazdaságban, valamint a felsőszeli (Horné Saliby), a galántaí és az ábrahámi szövetkezetben érték el. A minimális talajműveléssel elért eddigi pozitív eredmények minden bizonnyal meggyőzik azokat a kételkedőket is, akik eleve elleneznek minden újat, és a minimális talajművelés idei és jövő évi programja sikerrel megvalósulhat. A járás mezőgazdasági üzemel a tarlónövények és az őszi keverékek vetése alá 5 ezer 800 hektárnyi területen minimális talajműveléssel készítik elő a talajt. Az őszi búza 18 ezer hektárnyi összterületének 15—20 százalékán is ezt a módszert alkalmazzák. A minimális talajművelés megfelelő alkalmazásának egyik alapvető követelménye az elővetemény helyes kiválasztása. Tavaly a minimális talajműveléssel előkészített talajokon az őszi búza vetése alá — amelyet az őszi búza termőterületének 11,2 százalékán végeztünk el — a silókukorica, a korai érésű szemeskukorlca-hlbrldek, a cukorrépa, a tavaszi árpa, a hüvelyesek, a kender és a hagyma volt az elővetemény. A 7. ötéves tervidőszak végéig az Idei 2500 hektárnyi területről ötezer hektárra akarjuk növelni az őszi búza minimális talajműveléssel történő termesztését. A komplex Intézkedések megvalósítása révén kedvező feltételeket teremthetünk a hozamok alakulásához, miközben a talajművelés során jelentős megtakarítás érhető el. A megtakarítás mértékét az alábbi számadatok is Igazolják. jjc az elővetemény termesztése során alkalmazott gyomirtó szerek addigra elveszítsék hatásukat; jjc ismerjük az évelő gyomnövények előfordulási helyét eredményes irtásuk érdekében; mindig szem előtt tartsuk a hozamok alakulását, és a talaj termőképességének megóvását; jjc a minimális talajművelést a szokványos talajmüvelési rendszerbe vonjuk be, elsősorban a jó szerkezetű és fizikai tulajdonságú talajokon; э|с a szántás nélküli közvetlen vetést kivételesen“ kedvezőtlen időjárási viszonyok esetében alkalmazzuk, csak az évelő gyomnövényektől mentes területeken. IMRICH KAPRINAY agrármérnök, a tudományok kandidátusa, a Galántai JMI igazgatóhelyettese ;y hektárnyi terület talajmfivelésére fordított perc igyományos módszer 465 inimálls talajművelés 379 :ántás nélküli művelés 376 idő százalékban kifejezve: % % (+,-) 100 — 83,08 +16,92 82,68 +17,32 így hektárnyi területre fordított költségek koronában kifejezve: * Kis % % [+,-) íagyományos módszer 78,64 100 — ninímális művelés 64,05 81,44 +18,56 izántás nélküli művelés 57,42 73,02 +26,98 Ebv hektárnyi terület megmüveléséhaz szükséges üzemanyag-fogyasztás: ' % (+,-) 27,80 51,10 liter 57.4 41.5 28,1 % 100 72,20 48,9 AZ ŐSZI BÜZA HEKTÄRHOZAMÄNAK ALAKULÄSA A talajművelés változatai Gv Kísérleti hely Talajtípus Szántás Tárcsásborona « Közvetlen vetés t.ha-i «/« t.ha-1 V» t.ha-1 % 1 Rt 7,53 100,0 8,06 107,0 8,05 106,0 1977 2' öt 7,35 100,0 9,25 125,8 8,30 112,0 1978 3 öt 5,83 100,0 5,59 95,8 5,35 97,7 1 Rt 5,90 100,0 8,00 101,6 5,90 100,0 1978 2 öt 6,00 100,0 6,20 103,3 5,80 96,6 1979 95,5 3 öt 6,10 100,0 6,10 100,0 5,80 1 Rt 8,90 100,0 7,00 101,4 6,80 98,3 1979 2 öt 5,90 100,0 5,90 100,0 5,80» 98,5 1980 100,0 3 öt 6,60 100,0 7,00 106,0 6,60 Rt — réti talajfekete agyagos vályogtalaj Öt t- öntéstalaj — homokos, karbonátos talaj As eperjesi (Jahodná) Haladás Efsz nem tartozik éppen a nagy gazdaságok közé. Am termelés szempontjából jelentősen részesedik a lakosság élelmiszerellátásában. Jellemző rá, hogy az utóbbi évtizedben lendületes fejlődés mentségbe a gazdaság valamennyi ágazatában. Vegyük csak például a gabonaprogram megvalósítása érdekében kifejtett igyekezetét, amelyet legszemléltetőbben számokban lehet kifejezni. Az 5. ötéves tervidőszak valóságához viszonyítva a 6. ötéves terv időszakában a szemesek termelési volumenje 49 százalékkal növekedett, ami annyit jelent, hogy az állami alapokba szemes terményekből 2 ezer 920 tonnával adtak többet. Ennek keretén belül búzából — amelyet az 1188 hektárnyi szántóterületen gazdálkodó szövetkezet általában 310—330 hektáron termesztett — 24 százalékkal, azaz 896 tonnával nagyobb termelést értek el. Az elmúlt években a dunaszerdahelyi (Dun. Streda I járás élenjáró búzatermelői közé zárkóztak fel a kimagasló, de ami lényeges, évjáratonként csak kis nértékben ingadozó stabil hektárhozamokkal. Az utóbbi hét esztendő folyamán ötször kerültek a „hatvanasok“ ranglistájára, a hat tonnán felüli átlaghozamokkal. A gabonatermelés szempontjából olyan kedvezőtlen évjáratokban is, amilyennek a tavalyi és az idei év mondható, 6,1, illetve 6,3 tonna búzát takarítottak be hektáronként. Igaz, ehhez bizonyos mértékben a — Kis-Duna és a Tőkési víz áldó hatásának köszönve kialakult — kedvező, páradús mikroklíma is hozzájárult, enyhítve az aszályos Időszakok káros hatását. Viszont az Is igaz, hogy az eperjesiek általában 0,5—0,6 tonnával mindig felülmúlják szomszédaikat, akik ugyancsak — mikroklíma és talajadottságok szempontjából i— hasonló feltételek mellett gazdálkodnak. Ez pedig arra utal, hogy mesterei szakmájuknak. A gabonafélék termeszését nagy szaktudással, jó hozzáállással és szorgalmas munkával végzik. Minek is köszönhetik kimagasló eredményeiket? Milyen „mesterfogások“ szükségesek az általában véve kiegyensúlyozott, hat tonnán felüli átlaghozamok eléréséhez? Ez volt a fő témaköre a közelmúltban tett látogatásunk során Csóka István elnökkel és Nagy Ferenc agrármérnök főnövénytermesztővel folytatott beszélgetésünknek. A gazdaság szakemberei az eredményes búzatermelés szempontjából két alapvetően fontos tényezőt tartanak szem előtt: ■ a tápanyagokban dús talajnak az előkészítését; M a hatékony növényvédelmet. Sokéves tapasztalatok nyomán részletesen kimunkálták és állandósították az adottságaiknak legmegfelelőbb talajművelés, tápanyagpótlás, növényápolás és vegyszerezés technológiáját. A gazdaságban az a gyakorlat honosult meg, hogy az alapmütrágyák kétharmad részét a szántás előtt a talajra juttatják és vetésszántással azonnal bedolgozzák. A hátralévő iüennyiséget levéltrágya formájában alkalmazzák. A műtrágyák hatóanyagának arányát a talaj és a növényzet tápanyagszükségletéhez igazodva optimalizálják. A nedvességtartalom megóvása érdekében sohasem mulasztják el a szántás — vagy egyéb beavatkozás — után a talaj felszínének azonnali lesimítását. Alapvető követelménynek tartják, hogy szántástól vetésig legalább egy hónapig pihenjen, ülepedjen a talaj. Ezáltal a talaj aprómorzsás szerkezetűvé válik, ami ugyancsak fontos előfeltétele az optimális szerkezetű, sima felületű magágy kialakításának, s egyben a magvak egyenletes csírázásának és kelésének. A gazdaságban a besűrített vetésnek a hívei. A vetésnél arra törekszenek, hogy a magágyba hektáronként legalább hatmillió csíra kerüljön, és ezáltal négyzetméterenként minimálisan hetven kalászszámot biztosítsanak. A gazdaság vezetői azt vallják, az idei gazdag terméshez sokban hozzájárult az, hogy tavaly a vetési normát 10—15 százalékkal növelték, s ezáltal elérték a megkövetelt egyedszámot. A téli fejtrágyázást egy menetben és egyszeri adagolásban végzik, hogy minimálisra csökkentsék a taposási károkat. Hiszen ha kedvezőtlen talajviszonyok között, vagy többszöri alkalommal lépnek rá a .talajra, a letaposás által ke-' letkezett veszteség kiteheti a kétháro'm százalékot is. Tapasztal tűk szerint akkor keletkezik a legkisebb kár, ámikor hótakaróval borított talajra szórják a műtrágyákat. Fokozott figyelmet szentelnek a növényvédelemnek. Tavaly "például a mezei pockok országszerte tetemes károkat okoztak az ősziek vetésében. Ennek megelőzése érdekében már a vetés után végigjárták az összes búzatáblát, és kézi erővel közvetlenül' a lyukakba szórták a vegyszert. Bár munkaigényes volt ez a'művelet, mégis kifizetődött a gazdaságnak. Ádáz harcot vívnak a búza betegségeivel szemben. Köztudott, hogy a Fusárium gombafajok okozta megbetegedések és a gabonafélék litsztharmata a termésnek 15—20 százalékát is „elviszi“, ha a növényvédelmet nem végzik céltudatosan és kellő időben. Az említett betegségek ellen a Bayleton gombaölőszert kétszer alkalmazzák. Első ízben tavasszal, másodszor pedig kalászhányás előtt, amikor a vegyszert nitrogénes levéltrágyával egy menetben, repülőgép segítségével permetezik a növényzetre. A gyomirtást tavasszal végzik Aminex-N és Aniten Kombi-N szerekkel. Főleg abban az időszakban, amikor már rá lehet menni a talajra, de a növényzetet csak kis mértékben károsítják, viszont a zsenge gyomnövényekre a vegyszer a leghatásosabb. Aratáskor a minimális szemveszteség a fő cél. Nem „hajtják“ a kombájnokot nagy teljesítményre. Fokozott mértékben ügyelnek arra, hogy a kombájnok lassabban, csakis az első sebességi fokozattal haladjanak. A munka minőségének javítására és a szemveszteség csökkentésére irányul a gabonabetakarításban tevékenykedő kombájnosok és traktorosok számára kidolgozott premizálási rendsze rük is. A gazdaságban inkább kevesebb, de bevált és biztonságos fajtákat termesztenek, hozzávetőlegesen a terület hatvan százalékán. A hátralévő területen az új fajtákat és fajtajelölteket próbálják ki. A gazdaság adottságai között legjobban bevált az Istra, a Solaris, a Jubi lejnaja és a Slávia búzafajta. A fajta,választéknek nyolcvan százalékát a kései fajták, tíz-tíz százalékát pedig a korai és középkése' fajták teszik ki.-A kései fajtákat azért részesítik előnyben, mert hosszabb tenyészidejűk következtében a szárazság által okozott károkat képesek eliminální. Emellett szólnak a több éves tapasztalataik, az időjárási viszonyokat, de főleg a csapadékok megoszlását illetően. Az idén az őszi búzát 310 hektáron vetik. A gazdaságban már javában végzik a talaj előkészítését. A műtrágyák kiszórását elvégezték, s folyamatban van a szántás. Azokon a területeken, ahol gabonát gabona után vetnek, a tarlóra — a pentozák hatás elkerülése végett — nitrogénműtrágyát juttattak és tárcsás boronával bedolgozták a talajba. A jövőt illetően fő céljuk a hatvan tonnán felüli átlaghozamok stabilizálása. Ennek érdekében el akarják mélyíteni az együttműködést a sósszigeti (Solary) fajtanemesítő állomással. Hogy közös erővel kipróbálják és meghonosítsák az új, nagy hozamú fajták és fajtajelöltek közül azokat, amelyek a gazdaság feltételeinek a legjobban megfelelnek. Az ötéves tervidőszak végéig várhatóan elkészül a Feketevízi öntözőrendszer második szakasza is. Ez lehetővé teszi majd a terület nyolcvan százalékán az öntözést, amelyet a gabonafélék termesztésében Is kihasználnak. Végezetül szükségesnek tartom megjegyezni a növénytermesztés — ezen belül a búzatermelés — sikerének általános elveit, vagyis / azt, hogy a növénytermesztőnek élni kell a növényzettel, szüntelenül figyelemmel kísérni fejlődéséi, ellenőrizni a munkák menetét és minőségét, tüzetesen betartani az agrotechnikai határidőt. Az eperjesiek ezen elvek betartására fokozott mértékben ügyelnek. KLAMARCSIK MARIA A „hatvanasok“ háza táján
