Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-04 / 35. szám

n | jabban sok háztáji ál-II lattartó érdeklődik a “ pecsenyecsirke-nevelés iránt. Legtöbben ötven-száz csirkével kezdenek s egy-két sikeres állománycsere után ku­darcról beszélnek, mert tizesé­­vel húszasával pusztulnak az 5—10 napos csibék. Több te nyésztűt megkérdeztem, mit mondott az állatorvos, miért pusztulnak az állatuk? Kide­rült, hogy a megkérdezettek többsége nem is hívott állator­vost, sőt. az elhullott állatokat sem mutatták meg a szakem­bernek. A tenyésztők el sem tudják képzelni, mi okozza a bajt, de segítséget, tanácsot nem kérnek, inkább fölhagynak a munkával. általános tapasztalat, hogy az állomány elhelyezésével és takarmányozásával kapcsolat ban sok kilogásolni való akad е8У"в8У portán. Ismételten hangsúlyozni kívánjuk, hogy a pecsenyecsirke-nevelés egyna­pos korban kezdődik és 8—10 hétig tart. A gyors növekedés a fiatal állatok nagy fejlődési energiája kihasználásának függ­vénye. A siker érdekében na­gyon fontos az alábbi szempon­tok megtartása. A naposcsibé­ket szinte mindenki a keltető­­állomásról szerzi be. Igen fon­tos. hogy átvételkor minden egyes csirkét megvizsgáljunk, mert szinte minden szállít­mányban vannak kevésbé élet­képes egyedek. Ezeket nem s-zahad tovább tartani, mert na­gyon fogékonyak a különböző betegségek iránt, és pár nap mülva általában elhullanak. A gyenge csibéket nem szabadna átvenni. Az állatok fogadására alaposan föl kell készülni. Az áliatszállást takarítsuk ki, majd fertőtlenítsük. Ezzel elejét ve­hetjük a fiatal állatok megbe­tegedésének. Az ólat almozzuk be, helyezzük el az itatókat s etetőket, s gondoskodjunk az optimális hőviszonyok állandó­sításáról. Súlyos hibát vét, aki nem tartja meg az állatsűrű­­ségre vonatkozó alapelveket. Naposcsibéből 10—12 darabot számíthatunk egy négyzetméter alapterületre. A szálláshely túl­­zsúfolása egyszerűen lehetet­lenné teszi a megfelelő hőmér­séklet szinten tartását, az alom nedves, a levegő szennyezett lesz. Ilyen viszonyok közepette az állatok nem tudnak mozog­ni, a gyengébbeket a társaik elverik az etetőktől és Hatók­tól stb. Nagyon fontos, hogy egy csoportban, ugyanaban az ólban és egyidőben csak egy baromfifaj azonos korú egye­­deit tartsuk. Fontos a huzat­mentes szellőztetés megoldása. További alapszabály, hogy nem szahad broilercsirke neveléshez kezdeni, ha nem tudjuk bizto­­síatni a folyamatos gyári táp­ellátást, mert házi keverékkul nem lehet kielégítő eredményi elérni. A siker további alapja a húshibrid. Ha ilyen csirkéket nem tudunk venni, inkább ne is kezdeményezzünk. A kiscsibe, ha valami baja van, éles hangon csipog. Ha fá­zik, melegre húzódik, ha mele­ge van, elkerüli a iniianyát, és természetesen lihegve lélegzik. Ha nem fogyasztja a takar­mányt csak vizet iszik, bélgyul­ladás áll fenn. Az egészséges csirke, ha jő a közérzete, nyu­godtan, csöndben alszik és szinte szemlátomást nő. Gyako­ri eset, hogy a csibéknek nem gyógyul be a köldökük. Az ilyen csibéket „kelésgyengé­nek“ kell minősíteni és el kell pusztítani. A hústípusú csirkék legalább 40—50 grammosak le­gyenek, az asztalon billegés nélkül meg kell állniok. A gyöngytyúk tojástermelése idényjellegű, gyakorlatilag már-Nem árt tudni, hogy a gyom­magvak és a rovarok fagyasz­tásával a mezőgazdaságnak is hasznot hajt. A kacsák ivarérésébez, és a tojásrakás megkezdéséhez szükséges napok száma a kel­tetés idejétől függően változik. A júniusban keltetett és te­nyészállatnak meghagyott ka­csák nevelése a legkedvezőbb időszakra esik, mert nyolchetes kor után a fényperiódus hosz­­sza állandóan csökken, s ez késlelteti az ivarérést. Amikor a kacsák elérik a fajtára jel­lemző fejlettséget —* a követ­kező év januárjában —, akkor a természetes napfényes órák száma fokozatosan nő (mégpe­cius elejétől augusztus végéig tart. Az áprilisi-májusi kelésből származó tojók ősszel inkább csak szórványosan termelnek. Ezeket a tojásokat konzamto­­jásként hasznosíthatjuk. Ebből következik, hogy a korai tcelé­­sű állományokban korlátozni kell a takarmányjuttatást, hogy az őszi termelést minimumra csökkentsük. Ugyanis a gyöngy­tyúkkal kizárólag keltetési cél­lal termelnek tojást. Bár tojása nagyon ízletes, mégis csak melléktermékként jöhet számí­tásba. Háztájiban a gyűngytyúk zárt tartása nem kifizetődő, mert egy kilogramm súlygyara­podáshoz öt kiló abrakot igé­nyel, ami a baromfiak viszony­latában a legnagyobb fogyasz­tásnak számít. Ennek oka, hogy a gyűngytyúk nagyon mozgé­kony, az emésztőcsatornája pe­dig nagyon rövid. Olyan helyen érdemes tartani, ahol jó kifutó és legelő áll rendelkezésre, mert ilyen környezetben takar­mányszükségletének ВО—ВО szá­zalékát képes maga beszerezni. dig a tojástermelés egész ideje alatt), s ez serkenti a terme­lést. A tenyészállatok gondozása nagy szakértelmet igényel. A kacsák abrakja lehetőleg búza­korpa legyen. Az eleség túlada­golásától óvakodjunk, mert az elhízott állatok kevesebb tojást raknak. A lúdtenyésztés külterjes vi­szonyok közepette jövedelme­zőbb, mint a tyúktenyésztés. Legeltetési idényben a takar­mányozás aránylag könnyen és olcsón megoldható. A lúdte­nyésztés haszna a jelentős hús-, zsír-, máj- és tollterme­­lésben van. Tépni csak érett tollat szabad. A toll akkor érett, ha kitépéskor a csévéje teljesen száraz. Tépés után az állatokat óvjuk a megfázástól, s fehérjedús eleséggel etessünk. Töméshez a kukoricát csak áz­tatni vagy párolni szabad, főz ni nem, mert ez csökkenti a kukorica táplálóértékét. Tarta­lékba, több napra előre a sze­met sem párolni, sem főzni nem szabad, mert könnyön megavasodik. Tömés előtt a ku­koricát keverjük össze valami­lyen zsiradékkal és 0,5—1 szá­zaléknyi sót is adjunk hozzá. A nyulak fő eledele a szálas (fü, here) és a kertészeti mel­léktermék. Ezeket nyáron zöl­den, télen szárítva, széaa for­májában adagoljuk. A nyíllak a lucernái kedvelik legjobban, A nyúlhúsban sok a feliérje, ezért sok fehérjedús eleséget kell kínálni az állatoknak. A herefélék a sok fehérjén kívül a csontfejlődéshez szükséges mészsókat is tartalmazzák. Friss zöldet sóba ne tegyünk az állatok elé, mert könnyen fölfúvódhatnak tőle. Azok jár­nak el helyesen, akik az este megszedett zöldet másnap ete­tik. A mocsaras területen gyűj­tött vagy túlságosan poros kör­nyezetből származó takarmány gyakran megbetegedést okoz. A télire tartalékolt szénát száraz helyen tároljuk. A pené­szes, dohos széna etetése föl­­fúvódást, hasmenést, rosszabb esetben elhullást okozhat. Kész­letünket jól kiegészíthetjük az októberben betakarításra kerü­lő kukoricaszárral. Nem olyan értékes, mint a lucerna, viszont a benne található keményítőt és ásványi anyagokat a nyúl jól hasznosítja. Az esőnek ki­tett, hóval borított, helytelenül tárolt kukoricaszár takarmá­nyozási szempontból csaknem értéktelen. A szár béltartalma különösen értékes, viszont eh­hez a nyúl csak úgy tud hoz­zájutni, ha szecskázva vagy tépve adagoljuk. A fiatal nap­raforgót, zöldkukoricát, leveles répafejet és a takarmányká­posztát szintén szeretik a nyu­lak. A kerti hulladékok közül fölhasználható a káposzta- és karalábélevél, spenót, saláta stb. Persze, ezek a zöldek puf­fasztó hatásúak, tehát fokoza­tos szoktatás után lehet csak nagyobb mennyiségben adagol­ni. Az abrakféleségek közül a nyulak a zabot és az árpát kedvelik legjobban. A kukorica hizlal, tenyészállatoknak csak mértékkel adható. A szoptatós vagy vemhes anyának sok fe­hérjére van szüksége. Ilyenkor kevés fölözött tejet célszerű juttatni. Ha minden forrást ki­használunk és valóban változa­tosan etetjük az állatokat, nem kell ásványianyag- vagy vita­minhiány következtében jelent­kező megbetegedéstől tarta­nunk. Aki nutriatenyésztésre gon­dol, előbb alaposan készüljön föl az állatok fogadására, elhe­lyezésére, és tüzetesen tanul­mányozza a szakirodalmat. So­kan csupán azért vallottak ku­darcot, mert nem létesítettek megfelelő állatszállást. Volt rá példa, hogy a drágán vásárolt tenyészállatuk megszöktek a helytelenül épített (alacsony, megbontható vagy kirágható falú stb.) szállásról. KOVÁCS LÄSZLÖ agrármérnök 4 л déli napsütésben egy férfi jön ve ÍX lünk szembe az utcán. Hetven ” körüli lehet. Ahogy közeledik, azt mondja Rákócza József agronómus, aki bizalmába fogadott, s vállalta, hogy el­igazít a faluban: — Öt is illenék meg­kérdezni. Idős ember, sokat látott, sokat tapasztalt, s bizonyára arról is tudna mondani valamit, ami iránt érdeklődünk. Bólintok. — fó napot, János bácsit — siet kö­szönni az agronómus. — Hol jár ebben a nagy melegben? — kaszáltam egy kicsit, agronómus elvtárs — válaszol az öreg. — Hát maga is kaszál? — Muszáj mozogni egy kicsit — imígy az öreg. — És a kaszája hol van? — Ott hagytam. Beállítottam a sorba, hadd vágja, ameddig ebédelek — hunyó ríl a bácsi és mosolyog a bajusza alatt. Hej, pedig fáradt lehet, hiszen egész dél­előtt kaszált, most pedig küszködhet hazáig; házzá a kis szekerei, tele zöld­del. Segítenénk, de nem engedi. Azt mond ja, nem nehéz. Csak annyi van benne, amennyi a nyulaknak elég. — Most hány nyula van, János bácsié — Pontosan megmondom, háromszáz hetvenhét. — Akkor megyünk, megnézzük, (úgyis szeretnénk egy kicsit beszélgetni, ha van annyi ideje. — Nekem mindig van Tessenek jönni És megy előttünk, húzza a fájós lábát. Betessékel a kapun, végigvezet az udva­ron. A nyúlketrecek előtt megállunk. — Ezek az anyák. Csincsillák. Húszon kettő van belőlük. Amott meg a bakok, összesen hét. Ezek meg a süldők, ha jól számoltam, pontosan kétszáz. Ez a száz­ötven pedig a felvásárlókra vár. A te nyészállomány törzskönyvezett. — Mióta foglalkozik nyulászattal? — kérdezem. — Amióla ketten maradtunk a felesé­gemmel. Öt fiúgyermeket neveltünk fel, valamennyien szétszóródtak az ország­ban. Valamivel foglalkozni kell, hogy ne unatkozzunk. Tavaly hatszáz nyulat ér t ékesítettünk, szerződéses alapon. Az idén több lesz. Eddig négyszázötvenet adtunk el, s még ugyanennyit szeret­nénk. — Hát a községben, hányán foglalkoz nak nyulászattal? — Itt, Lakszakállason /Sokolcej elég sokan. Jól jön a nyugdíjhoz egy kis mel­lékes. Most pedig jöjjenek, kóstolják meg a nyúlpaprikásunkat. — Köszönjük, János bácsi. Mi csak beszélgetni jöttünk. — Ejnye, no! Ha már itt járnak, le­gyenek a vendégeim. Talán akad még egy kis mondanivalónk. Minden hiába, Toscsák János bácsi nem enged a huszonegyből. Bemegyünk, asztalhoz ülünk. A még mindig fürge háziasszony gyorsan terít, it ók át hoz; koccintunk, s már előttünk illatozik a nagy tál nyúlpaprikás. — Fogyasszák egészséggel — kínálják az öregek és az arcunkat lesik. Ahogy lenyelem az első falatot, érzem, hogy ilyen finom nyúlpaprikást még sohasem ettem. TtLfiS BERTALAN Fotó: —bor Mi okozza a korai lombiiullást? Serénykednek Ipolyvisken (Vyškovce nad fpfom) tavaly alakult meg a Szlovákiai Kertészkedők Szö­vetségének alapszervezete, melynek élére — Bartal Lajos nyugalmazott szövetkezeti el­nök, továbbá Balia József, Si­mon Sándor, Szalatnyai István, Péli Etel és Kristóf József sze­mélyében — tapasztalt, szorgal­mas kertészkedők, ügyes szer­vezők kerültek. A napjainkban ötvenhárom főt számláló szer­vezet a dimbes-dombos Kálvá­ria dűlőn 2,S0 hektáros elfekvő területet kapott kerttelep léte­sítésére. A néhai gyümölcsösök és elhanyagolt szőlők elretten­tő látványt nyújtottak, de a kertbarátok lelkesedését ez nem törte le. Közös erővel, tár­sadalmi munkában eddig egy-1 hektáros területet hódítottak vissza a kultúrnövények részé­re. A kiskertekben egyelőre babot, krumplit és gyükérzöld séget termelnek, de rövidesen kezdetét veszi a komolyabb mnnka is, föltéve, hogy sikerül facsemetét szerezniük. A köz­ségben tapasztalt kertészkedők élnek, sokan termelnek gyü­mölcsöt. A legjobbak termékei­vel az idén is találkozhatnak a nyitrai Ax '82 Országos Me­zőgazdasági Kiállítás látogatói. Pár év múlva majd az új kert­­telep kertészkedői is jelentkez­nek. Persze, a munka neheze még bátra van, hiszen több mint másfél hektáros területet kell megtisztítani a bozóttól. A talajjavítási munkák elvég­zését a lévai (Levice) Agrostav vállalta, a vízellátással kapcso­latos problémák megoldása a kertészkedők gondja. Bartal Lajos ígéri, hogy három-négy év múlva sok-sok zöldséget, gyümölcsöt és szőló't termő kerttelep fogadja a Kálvária dűlő látogatóit. Kívánjuk, hogy úgy legyen! belAnyi JANOS, Deniénd (Deinandice) Az idén ismét aránylag gaz­dag termést nyújtott a fekete­ribiszke, viszont sok helyütt panaszkodnak a kertészkedők, hogy röviddel a szüret után sárgulni, majd augusztus dere kán hullani kezdett a bokrok lombja. A rendellenes jelenség­re általában kevesen figyelnek föl, de a növényeknek szüret után Is gondját viselők retteg­ve kérdezik, vajon nem szá­rad-e ki a lombját idő előtt el­vesztő bokor? Aggodalmuk ért­hető, hiszen az ilyen bokrok tenyészideje tulajdonképpen csak négy hónapig tart, s eny­­nyi idő alatt a növény nem ké­pes elegendő tápanyagot föl­halmozni, a hajtások nem ér nek be és évről évre csökken a hozam. A ribiszke idő előtti lomb­­hullását az antraknózisnak ne­vezett gombabetegség okozza. Elsősorban a feketertbiszkát támadja, de kártétele olykor a piros vagy fehér gyümölcsüt adó növényeken is megfigyeli hető, főleg hosszan tartó csa­padékos időjárás esetén. A gombabetegség elleni harc igen egyszerű, ezért az általá­nos szakirodaLom nem is fog­lalkozik vele. Ha a bokrokat virágzás előtt és után meg­permetezzük valamilyen kén tartalmú készítménnyel vagy Perozinnal (megfigyelések sze­rint a Poiybarit is megteszi), gondosan ügyelve arra, hogy a permetlé lehetőleg a levelek fonáki részét érje, akkor elejét vehetjük a korai lombhullás­nak. Az egészséges bokrok ké­ső őszig megőrzik levelüket. A vegyszeres kezelésre most már nem lehet sort keríteni, viszont a léhulló, fertőzött le­veleket összegyűjthetjük és el­égethetjük. Jövőre azonban ne feledkezzünk meg az ajánlott permetezésről! Íha K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents