Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-04 / 35. szám

1982. szeptember 4. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Egy járási értekezlet tanulságai Visszakozni, vagy előrelépni...? A mezőgazdasági termelés berkei­ben járatos egyének, Szlovákia-szerte jól tudják, hogy a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás mintegy két évtizeden át az élenjárók sorába tar­tozott. Aki nyomon kísérte fejlődését, azt is tudja, mi táplálta élenjárósá­­gát: a fiatalos hévhez párosult a szüntelenül jobbra, többre törekvés, az új, a haladó felkarolása, a tudo­mányos vívmányok gyakorlati fel­­használása. Ez vitte folytonosan előbbre, amihez a járási pártbizottság és a járási mezőgazdasági igazgató­ság igényes szervező-irányító és ne­velő munkája, valamint a következe­tes ellenőrzés igen számottevően hozzájárult. Igenis, tudott újat mutatni a min­dennapi gyakorlatban — más járások is tanulhattak belőle —, s akik kö­vették példájukat, jóljártak, előbbre jutottak. Emlékezzünk csak vissza a bőtermő gabonafajták megbonosításá-Magyarics Vince, a járási pártbizottság vezető titkára ra (Bezosztája, Jubilejnája és a töb­biek), majd a járásban kinemesített Solaris búzafajtára, ami kétségkívül nagy sikert aratott, s a közismert sősszigeit (Solary) növénynemesítők érdeme — Bartalos Menyhért és Rá­kóczi Lajos főnemesitőké. Aztán jött a többi..., a haladó termelési mód­szerek gyakorlati alkalmazásának egész sora... Ki vitathatná: ma Is élenjáró ez a járás. Csakhogy a szüntelen fölfelé Ívelés grafikonja kissé mintha meg­tört volna. A megtorpanás jelei ta­pasztalhatók. S felütötte fejét némi túlbuzgóság is, mégpedig a tejterme­lési terv „feltornászása“ szakaszán, ami a másik véglet. Egyébként ez tűnt ki a legutóbbi járási értekezlet főbeszámolójából is, amelyet Öllé Gyula a járási pártbizottság mező­­gazdasági titkára olvasott fel. A főbeszámolő eléggé átfogóan ele­mezte a növénytermesztés eredmé­nyeit, fogyatékosságait, a gabonabeta­karítást is beleértve. Nagyra becsülte mindazok segítségét, akik — s amely szervek, szervezetek, intézmények — hozzájárultak a gabona lehető legki­sebb veszteséggel történő, gyors be­takarításához, köztük a legjobb, ver­senygyőztes kombájnospárosok, ame­lyek a járási értekezlet vendégeiként a tanácsterem első padsoraiban fog­laltak helyet, s később átvehették a gabonabetakaritásban tanúsított pél­dás helytállásért az őket megillető emlékplakettet. Különös hangsúlyt kapott a nyári­nál is nagyobb erőfeszítéseket, ala­posabb felkészülést igénylő őszi mun­kavégzés. Máris a szántás-vetés, a si­lózás van soron, s nemkülönben a cukorrépa betakarítása. A jmi illeté­kes szakemberei vesznek annyi fárad­ságot, hogy — üzemről üzemre járva —, felderítsék: hol, milyen gabona­fajta a legmegfelelőbb, figyelembe véve a helyi termelési- és talajadott­ságokat; milyen a műtrágya- és vegy­szerellátás, stb. A gabonatermesztés több éves tapasztalataiból kiindulva, a járási értekezlet óva intett a korai vetéstől. Főleg a fuzáriumos betegség elkerülése végett. S a vetőmag szak­szerűbb csávázása is nagyon fontos követelmény. Kellő teret kapott a gabonatermés­sel való ésszerűbb gazdálkodás prob­lémaköre. Mivel az abraktakarmány­­ellátás továbbra is nagyon behatárolt, az I. minőségi osztályú szilázs készí­tése a mezőgazdasági üzemek legele­mibb kötelessége. Az idén bő termés mutatkozik silókukoricából, a járási hozamátlag elérheti a 37 tonnát. Eb­ből nem kevesebb, mint 400 ezer ton­na szilázs készíthető. Ha a minőségi elvárás teljesül a silózás terén, az abraktakarékosság előfeltétele terem­tődhet meg általa. Ami pedig a közel másfél millió literes tejadósság tör­lesztését illeti, ez másképp nem való sítható meg, mint a fejők jobb anvagt érdekeltségével, s egyéb szervezési intézkedések gyakorlati valóra váltá­sával — a helyi adottságoknak meg­felelően. Kövessenek el mindent an­nak érdekében, hogy megszűnjenek azok az aránytalanságok, amelyek egyazon feltételek mellett, fejők, fe­jőkollektívák között fellelhetők. Istál­lók fejői keljenek egymással nemes versenyre, hogy a járás becsületén esett csorba mielőbb kiköszörülőd­­jék... A tervezésben leledzett forró­­fejűségnek máskor idejében zárják el az útját. Mert nemcsak a járási vezető szer­veknek, hanem valamennyi gazdaság­vezetőnek tudatosítani illenék: a ma gas színvonal megtartása korparancs. A „kis lépések“ időszakát élve meg kell elégedniük lassúbb fejlődési ütemmel. Előbbre lépni így is lehet, azzal a feltétellel, ha az élénjáróságot továbbra is vállalva, a haladó, a fej­lődést előbbre mozdító módszereket, eljárásokat részesítik előnyben, tör­vényszerű követelménynek tartják. Egyébként — ha nem is oly részle­tesen — erről szólt a járási értekez­let vitája keretében Algayer Jarolím, a kerületi mezőgazdasági igazgatóság igazgatója, amikor bírálta az üzemve­­ztőket, akik több megértést tanúsít­hattak volna a múlt évben az ener­giatakarékosabb kukoricatárolást (CCM-rendszer) illetően. Ez a téren csupán a csilizradványi (Cilizské Radvany) CSILIZKÖZ szövetkezet mutatott követésre méltó példát. Ojabban a felsőpatonyl* (Horná Po­­tőű), a nagylégi (Lehnice), a vásár­vámosi (Trhové Mýto), a dunaszerda­helyi (Dunajské Streda) és az ekecsi (Okoő) szövetkezet teremtette meg a haladó kukoricatárolási módszer anyagi-műszaki-gazdaságl előfeltéte­leit. összesen 16 ezer hektár a kukorica termőterülete. 'Kiváló termés ígérke­zik. Ha sikerül a tervezett hozam­átlagot — járási méretben —. leg alább egy tonnával túlhaladni, úgy a gabonahiány fele — kétharma­da ezáltal pótolható ... Ehhez azon­­ben a betakarítási és tárolási veszte­ség minimalizálása (más növénykul­túrákra is vonatkoztatva) elkerülhe­tetlen. Már most számolni kell a dol­gozók ezírányú anyagi érdekeltségé­vel (természetbeni juttatásával), bön­gésző csoportok szervezésével, kise­gítő mezőőrök megnyerésével, hogy a bő termés oda kerüljön, ahol a leg­főbb helye: ä szövetkezeti avagy ál­lami raktárakba. A vita keretében Fekete Zoltán, a Bősi (Gabčíkovo) Állami Gazdaság pártelnöke többek között azt említet te, hogy az 6 termelési adottságaik között a Jubilejnája búzafajta 6,7 ton­nás hozamátlaggal fizetett. Bár nem tartoznak a hat tonnások közé (az idén ezzel csupán a felbárl (Horný Bar) és a pozsonyeperjesl (Jahodná) szövetkezet, valamint az Oszorl (Kve-Píscb László efsz-elnök toslavov) Állami Gazdaság dicseked­het), mindamellett az agrotechnika tökéletesítésére törekednek. Náluk is a későbbi vetésű gabonák adták a bővebb termést. A gabonatermés be­takarítása Időszakában agitáclós-pro­­pagandatervük alapján jó eredménye­ket könyvelhetnek el, melyek az ara­tást segítették, balesetmentesen. E cselekvési terv foglalta magába a* szocialista versenyt, eredményeit na­ponta értékelték, az élenjárókat nép­szerűsítették. (Ősszel se tesznek más­ként!) Huba elvtárs, a JUHOCUKOR igaz­gatója a cukorrépakampánnyal ösz­­szefüggő problémákat fejtegette, s ma­gyarázatot adott olyan kérdésekre, amelyek foglalkoztatják az őstermelő­ket: ár, felár, cukortartalom-megha­tározás, répaátvétel stb. Előrelátható­lag szeptember 15-én kezdődik az ál­talános répaátvétel, amit tartalékkép­zés előz meg, ez csupán néhány ter­melőüzemet érint. Felfigyeltető volt Kovács Miklós­nak, a vásárvámosi CSSZB szövetke­zet kombájnosának vitafelszólalása. Elöljáróban az aratásban való helyt­állásukról szólt, megemlítve a cseh kombájnosokkal való tízéves gyümöl­csöző barátságukat. No meg azt is, hogy jutalomként járhatott a Sovjet­­unió szaratovi körzetében. A hozzá­szólásában reflektorfénybe állította a szovjet emberek rendkívüli őszinte­ségét, a munkához való kommunista viszonyukat, stb. Bár szóban nem fe­jezte ki, méltán tekinti a szovjet em­bereket példaképnek, akiktől tanul­hatunk emberséget, hazaszeretetei. Kombájnos-társai nevében is szólva, az őszi dologtevésben való kemény helytállásról biztosította a járási ér­tekezlet résztvevőit, a járás párt- és mezőgazdaságirányító szervek képvi­selőit. • Písch László agrármérnök, a so­­morjai (Samorin) Kék Duna Efsz elnöke fontos dolgot említett: a szán­tó 27 százalékát istállótrágyázzák az idén, hogy a talaj tápanyagtartalmát gazdagítva, bő termést várhassanak. Ö sem ajánlotta az október 1-e előtti és október 15-e utáni búzavetést, mert ez növeli a károsító tényezőket. Rendkívüli figyelmet érdemes fordí­tani a gépekre és kezelőikrei Jó len­ne, ha végre megoldódna a gordiuszi csomó: javulna a mezőgazdasági üze­mek gépi eszköz- és pótalkatrészellá­tása. Hangsúlyozta továbbá a gépek teljesítőképességének jobb kihaszná­lását, valamint a kooperációban rejlő lehetőséget. Ugyanakkor bírálta a so­­morjai borüzemet, amely tavaly von­tatottan vette át a szőlőt. Ennek az idén már nem lenne szabad megis­métlődnie! A munka brigádrendszerű szerve­zését honosítják meg szövetkezetük­ben. Például 2 silózó csoportot szer­veznek, melyekkel a közös gazdaság vezetősége szerződést köt. A szerző­désbe foglalják többek között nem­csak az üzemanyag-, gép-, szállító­­eszköz- és munkaerő-szükségletet, hanem azt Is, hogy lehetőleg csak I. minőségi osztályú szilázst készíte­nek. Ha ilyen minőségű, akkor 20 МШ - mérlegen (Befejezés a 4. oldalról) szerezhettek tudomást azok, akik előtte jártak-kbltek. Az Aratási Hír­adó is számot adott a verseny állá­sáról, a legjobbakró!, a győztesekről. Hadd szóljunk arról mi is, hogy a kombájnosok közül az első helyet a Juhos Sándor—Juhos Lajos páros vívta ki; a nagyon megtisztelő má­sodik helyre a Gáspár Ernő—Nagy Gábor kombájnospárost érdemesítette összteljesítménye. Őket követte a Pir­­öák Vasil—Juhos Boldizsár páros. Elismeréssel kell szólnunk a mag­­hordókról, akik sűrűn térültek-for­­dultak, hogy a kombájnolás zökke­nésmentesen haladhasson. Közülük említsük meg név szerint Keszi Ti­bort, Bartakovics Józsefet, Nagy Dé­­nest, Tóth Jánost, Sándor Boldizsárt, Szabó Istvánt, Nagy Pétert, Gombos Károlyt; a szalmagyűjtők (Horal-ko­­csikkal) ugyancsak megérdemlik, hogy legalább a nevüket említsük: Bihercz János, Matus Tibor, Juhos Szilveszter, Juhos Sándor, Menyhárt István, Petrik Pál, Szőcs Imre. Ló fogatos szalmahordók nevében Цогка József vette át az őket megillető ajándékkosarat. A hét kazalozó csoport közül há­rom a bálázott szalmát rakta formás kazlakba, míg az ömlesztett szalmát id. és ifj. Győri Ferenc meg Sárkány Jenő, hogy be ne ázzék. A Koczkás Károly irányította csoport a nagyköz­ség tanulóiból verbuválódott. NÁLUK AZ IFJÜSÄGI vandorzaszlö Annyit mindenképpen el kell mon­danunk, az ifjúság tevékenységét il­letően, hogy megérdemelten díszeleg az efsz székházában a SZISZ Galán­­tai Járási Bizottságának vörös ván­dorzászlaja. A szövetkezet ifjúság! szervezete 52 tagú, s Nagy Anna el­nökletével eredményes munkásságá­val tavaly az első helyet vívta ki a járásban. Mivel? A talajmüvelésben, az öntözésben, az újító-észerűsítő munkában és más szakaszokon elért eredményekkel. Nem szorul különö­sebb magyarázatra, ha azt mondjuk: 28—32 évesek a szövetkezet szakem­berei. jelenleg hát az agrármérnöki diplomával rendelkezők száma, Nagy Boldizsár pedig a főiskolai tanulmá­nyait folytatja növénytermesztési sza­kon. Nagy szükség lesz rá majd a szövetkezetben, hisi^en a szántóterü­let 90 százaléka már öntözhető, s kell a hozzáértő, alapos felkészültségű szakember. Sokatmondó szám (és tény) az is, hogy a szövetkezeti tagság életkor­átlaga 42 év. Az újkenyér-ünnepséget, megérde­melten, jutalomműsor, majd tánc­­mulatság zárta. Ütemes talpaláv-alót a Csallóközi Népművészeti Együttes jól ismert, híres zenekara szolgáltat­ta, Vásárúti Vontszemű János prímás­sal az élen. Szólóénekesként Goda Marika és Méhes György férkőzött közelebb a közönség szívéhez, sok­sok taps kíséretében. összecsendült sok-sok pohár a vi­galom közepette, s ürült tartalma arra, hogy még eredményesebb le­gyen az őszi szántás-vetés és ter­ménybetakarítás, a mélyszántás. Emelt fővel, büszkén mondhatja majd el az élenjáró szövetkezet valamennyi dol­gozója, szakembere, vezetője az év zárultával, hogy: megtettem a ma­gamét, a legtöbbet, ami főiem tellett. A közös gazdaság további gazdasági­­politikai megszilárdítása, a termelés fejlesztése, a gazdaságirányítás töké­letesítése, az élelmi,szerönellátás ér­dekében. N. KOVÁCS ISTVÁN Falunyi boldogság Oszwald Frigyes (A szerző felvételei) százalékos pótjutalmat kapnak (az alapbéren felül), ha II. osztályú, pót­­jutalom nem jár; a III. osztályú szl­­lázs esetében 10 százalékkal csök­kenthető az alapbér; ha viszont IV. osztáljtíi ez fontos takarmány, az év végi részesedésből- vonható le az alapbér egyötöde. A minőségre törekvésnek e példád ját követhetnék mindazon mezőgaz­dasági üzemekben, ahol nem tartják be a silózási technológiai fegyelmet, ami által kárt okoztak az előző évek­ben. E szovjet tapasztalat gyakorlati felhasználása üdvös, előbbrevlvó, le­het, érdemes az általános elterjeszt tésre. Nagyon az elevenére tapintóit a gyümölcs- és zöldségfelvásárlást ille­tően Oszwald Frigyes, a dunaszerda­helyi AGROFRIGOR közös mezőgazda­­sági vállalat igazgatója. Ugyancsak az áruminőséget számonkérve, a ter­melőüzemektől. Ez utóbbiak legyenek igényesebbek, ne adjanak okot az áru leértékelésére. Más vonatkozásban példákat sorolt fel a hosszú távú szállításból eredő tetemes anyagi veszteséget illetően. Egyet említsünk csupán: őszibarack — Kutná Hora —i 47 ezer korona kár az áruzőtyögte­­tésből eredően. Rámutatott a paradi­­csomtermesztésre, amely csak akkor lehet kifizetődő, ha 30 tonna takarít­ható be hektáronként. A járási aktívaértekezletet dr. Ma­­gyarics Vince, a járási pártbizottság vezetőtítkára értékelte. Az eredmé­nyekről elismerően szólt; ugyanakkor ostorozta a hibákat, fogyatékosságo­kat, amelyek kerékkötői az előreha­ladásnak. Megjelölte a legfontosabb feladatokat, s azok teljesítésének -út- Ját-módját. Hadd zárjuk e cikket azzal, hogy a bírálat lehetne címzett, névreszóló, ami — ennek híján, — sokat veszít hatékonyságából. Kertelés nélkül, nyíltan szóljunk a kissé kellemetlen dolgokról is. Az építő szándékú, jói megalapozott, kiutat is megmutató bírálat az, amely kétségkívül segít­het. Éljünk velel (KOVÁCS) Dobóruszka (Ruská) főutcáján bak­tatok. Kétoldalt új és még friss mal­terszagot árasztó családi házak, eme­letes is akad közöttük. Baloldalt az impozáns kultúrház, mely több célt is szolgál: itt található a hnb székhe­lye, a posta, s természetesen a könyv­tár, meg az ifjúsági klub. Ennek a kelet-szlovákiai, határ menti községnek a hnb-titkára VARGA Bertalan, akit harminc évvel ezelőtt választott elsőként képviselőnek a la­kosság. Akkor úgy gondolta, hogy egy utcácska lakosainak gondjávai­­bajával törődik majd, azt orvosolja. Ám titkárrá választása után az egész község lakosat problémáinak megol­dását kellett istápolnia, sőt mivel székhelyközség, közigazgatásilag Bu­­daháza (Budince) is hozzá tartozik 144 lakójával. — Amikor a pályafutásom elején tartottam — vallja a titkár —, a la­kosok legtöbbször azért álütgattak meg, hogy nagy a sár esőzések, vagy hóolvadás után, s a gyerekkocsi bi­zony beleragadt. A munkabíró lakosok fele a szövet­kezetben, a többi meg a vasútnál, a vajányt (Vofany) villanytelepen, a szö­vődében és a cipőüzemben dolgozik. A munkába és visszautazás nem okoz nehézséget. Száz a község pártszervezete tag­jainak és tagjelölt jelnek a száma. A kommunisták azon munkálkodnak, hogy a község problémái (a tovább­fejlesztést is beleértve) sorra meg­oldódjanak. A Nemzeti Front hatás­körébe tartozó társadalmi és tömeg­szervezetek tagjai részt vállalnak a község csinosításából és fejlesztésé­ből, valamint a lakosság nevelésével járó tennivalókból. Eléggé tevékenyek a sportolók és a tűzoltók. Az előbbiek két év alatt új öltözőt építettek. A sportszervezetnek turisztikai, súly­emelő és asztalttenisz-szakosztálya működik. A többi tömegszervezet tevé­kenységével is elégedett Varga elv­társ, kivéve a CSEMADOK-szervezetet. amely keveset hallat magáról. Remél­hető, hogy az új vezetőség a közel­jövőben több figyelmet fordít majd a kulturális élet fellendítésére. az épületet óvodává alakították át, az üzemelése egésznapos, a nevelés szín­vonalas. Mivel a helyi képviselők nem tétle­nek, a lakosság készséggel bekapcso­lódik a társadalmi munkába: az utób­bi másfél év alatt például ilyen ösz­­szejogással 352 ezer korona értéket hoztak létre. Központifűtésessé szeretnék vará­zsolni a kultúrházukat. Tovább építik a járdahálózatot. Kellene egy busz­váró az utazóknak. A sportpálya el­készült, öltözővel, lelátóval, társalgó­val együtt. Olyan'emberek lakják ezt a határ menti községet, akik, a helyi vezetők­kel az élen, ki is tudják használni a lehetőségeket. A kertbarátok például az idén már 50 tonna zöldséget érté­kesítettek. Amellett a lakosok 48 te­henet, több mint 1000 sertést tarta­tlak, baromfiból meg portánként száz, vagy még ennél is több nyüzsög, kö­veteli a magáét. A lakosok az idei éu hét hónapjában összesen tízezer liter tejet és több mint hatvan tonna húst adtak a közellátás javára. Dél van. A 83 éves Varga Sándor bácsit, s a vele egykorú Róza nénit otthon találjuk. — Nézzenek csak jó körül, van itt minden — imigyen szól a bíztatás. — Van egy tehenünk, s szerződéses ala­pon bikát hizlalunk. Emellett van négy disznónk. Baromfi? Százon fe­lül. A kertben megterem a zöldség, gyümölcs. Aztán az unokákkal és dédunokák­kal hozakodnak elő. Megemlítik azt is, hogy a mai fiatalok nem becsülik kellően a jólétet, amiért bizony az elődöknek nagyon meg kellett küzde­niük. A kapitalizmus nyomorát sem hagyják ki a beszédtémából: toldozni­­joldozni kellett ruhát, lábbelit, mert újra nemigen futotta a soványka jö­vedelemből. — A második világháború után, fő­leg a szövetkezett gazdálkodás kez­dete óta nagyot fordult a világ. Most szeretnék húszéves lenni — mondja Sándor bácsi. — Ilyen jólétről, mint a mostani, azelőtt még álmodni sem mertünk. A családiház-építés mindkét telepü- Nézegetem a község utcáit: mintha lésen élénk. Ez a kereskedelmi háló- minden ház az idős házigazda szavait zat fejlesztése iránti igényt is előtér- akarná igazolni. Azokat a szavakat, be helyezte, mivel akadozott az áru- amelyeket a szorgalom szülte bőségre ellátás. Az alapiskola integrálásával utalnak. (illés)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents