Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-09-04 / 35. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1932. szeptember 4 Szláv népviselet a XIX. — XX. században Ezt a nevet viseli a Lentngrádl Állami Néprajzi Múzeum egyik állandó kiállítása. Anyaga, amely fokozatosan gyűlt össze az elmúlt száz esztendő során, a szláv nemzetek kapcsolatának és rokonságának sajátos oldalát tárja a látogató elé. A kiállított darabok — mintegy 30 teljes férfi és női népviselet, dísztárgyak, különféle kiegészítő ruhák, a házi ruhakészítéshez szükséges kellékek — átfogó képet adnak az egyes szláv nemzetiségek etnikai sajátosságairól, történelmi együvétartozásukból eredően sok Ünnepi női népviselet Tula környékéről (Orosz SZSZSZK) közös vonást felmutató népi hagyományaikról, amelyek népviseletük hasonlóságában is megnyilvánulnak. A kiállítás anyaga 1975-töl nevezhető teljesnek olyan értelemben, hogy felöleli valamennyi szláv nemzet és nemzetiség legjellemzőbb népviseleti sajátosságait. Ez alatt az idő alatt több millió látogatója volt, közöttük sokan olyanok, akik az esztétikai élményen túl szakmai ismereteiket is gyarapíthatták megtekintésével: népművelő intézmények dolgozói, történelmei és népművészetet tanuló főiskolások, népművészeti csoportok vezetői. Főleg ez utóbbi szempont alapján váll egyre jogosabbá oz igény, hogy anyagát a szláv népcsoporthoz tartozó más országokban Is bemutassák. Minthogy a teljes gyűjtemény utaztatása, terjedelme miatt gyakorlatilag lehetetlen, a múzeum dolgozót az egyes nemzetek történelmének és néphagyományainak figyelembevételével olyan válogatást állítottak össze, amely a tömörítés ellenére még mindig tói áttekinthető összképet ad. Ez a válogatás aztán „utazó kiállítássá" vált: eddig Lengyelország és fugoszlávia több városában mutatták be, legutóbb pedig, közvetlenül Leningrádba való visszatérését megelőzően hazánkban. Bra tislavában tekinthették meg az érdek lödök közel három hétig. A szlovák fővárosban a kiállítás szintén rendkívül kedvező visszhangra talált, a szakemberek és az átlagnézők körében egyaránt. A látogatottság alapján isméi bebizonyosodott, hogy a szovjet etnográfusok jó érzékkel válogattak. Az egyes szláv nemzetiségek népviselete lélekszámúknak és néphagyományaik gazdagságának megfelelő arányban volt képviselve. Az anyag elrendezése rendkívül szemléltető módon érzékeltette a keleti (oroszok, fehéroroszok, ukránok], a nyugati (lengyelek, csehek, szlovákok] és a délszláv nemzetek (bolgárok, szerbek, horvátok, szlovének, makedónokj öltözködésben hasonlóságai mellett az abban mutatkozó tájjellegű különbségeket Is. A legrégebbi darabok a Balkánról származtak, a XIX. század elejéről, a kronológiai sorrend másik végén napjaink népviselete állt. A férfi és a nőt népviselet aránya alig észrevehetően az utóbbi javára billent (természetesen mennyiségi összehasonlításról van szó]. Minőségi szempontból a kiállított nőt ruhák között uralkodóak voltak a. teljes öltözéket alkotó népviseletek, míg az úgynevezett kiegészítő ruhadarabokból (sálak, párták, hímzett vállkendőkf viszonylag kevesebbbet láthattunk. A férfiak viseleténél a helyzet ennek éppen a fordítottja volt. A teljes öltözéket képviselő népviseletekből valóban csak a legjellemzőbbeket hozták el, annál változatosabb volt viszont a kiegészítők, illetve a használati tárgyak (kucsmák, lábbelik, veretes díszítésű széles derékszíjak, pásztorsípok, faragott pálcák, ostorok stb.) listája. A bemutatott ünnepi, illetve hétköznapi népviseletek mennyiségben összehasonlítása viszont egyértelműen az előbbi javára szólt. Ez érthető is, hiszen- a csupán ünnepi alkalmakkor viselt ruhadarabokban koncentráltan vannak jelen mindazok a stílusjegyek, amelyek a legjellemzőbben tükrözték a kor ízlését az öltözködés terén. Az időrendiség itt volt a legérzékletesebb: a kiállított darabok átfogó képet nyújtottak száz esztendő öltözködést ízlésformálódásáról — nyugodtan mondhatjuk: divatjáról — a szláv nemzeteknél. A kiállítás Bratislava után, mint ahogy már említettük, visszatér Leningrádba, ahol — szovjet gazdái havaival élve — „megpihen" egy kicsit. Legközelebbi úticélja néhány év múlva Bulgária lesz. V. Gy. Riazanszk (OSZSZSZK) környéki ünnepi női népviselet a XIX. század közepéről • A szerző felvételei hagyományosnak nevezhető alapfokú zeneiskolát kell az első helyen említenünk. Látogatói elsősorban az iskolás gyermekek közül kerülnek ki. a legkedveltebb hangszerek'a zongora, a hegedű és a harmonika. Az itt folyó munka eredményességét ékesen bizonyítja az a tény, hogy a hetedikes Laczkó Ildikó egy járási versenyen az első helyen végzett. A zeneiskolát összesen harminc gyermek látogatja; ez a szám pontosan a kétszerese annak, mint ahányan a szabóvarrő tanfolyamra járnak. Végezetül: a Honvédelmi Szövetség helyi szervezetének rendezésében motorkerékpárvezető-képzés folyik a községben, amelynek 35 látogatója van. ■Ar Indulásra készen a kerékpártúra résztvevői Az érsekújvári (Nové Zámky) járás egyik nagyközsége, Szőgyén (Svodín) azok közé a falvak közé tartozik, amelyek országos viszonylatban is magas színvonalú, gazdag kulturális tevékenységgel büszkélkedhetnek. A kulturális életet, Illetve a népművelési tevékenységet a CSEMADOK alapszervezete mellett a szövetkezeti klub hivatott irányítani és összehangolni. A jó munka legfontosabb „műszaki“ feltétele adott: a községben négy éve adták át rendeltetésének azt a művelődési házat, amely a mai napig párját ritkítja a járásban. A nagyterem filmvetítésekre és színmüvek előadására egyaránt alkalmas. Színpada a legnagyobb a járásban, felszereltsége pedig a legváltozatosabb díszleteket, megvilágítási technikát stb. igénylő darabok előadására is alkalmassá teszi. A szűkebb körű, illetve a nagyobb nyilvánosság részére szánt előadások megrendezésére pedig ugyanitt két — egy kisebb és egy nagy —■ ízlésesen berendezett, dekoratív előadóterem áll rendelkezésre. Az anyagi-műszaki feltételek tehát adottak. Ami pedig az illetékesek aktivitását, tettrekészségét, és általában: az emberi hozzáállást illeti, a szövetkezet kultúrfelelősével, Hinzellér Lászlóval folytatott beszélgetésemnek már a legelső mondatai során kitűnt, hogy ebben nincs hiány. Szavai nyomán olyan sokrétű kulturális és népművelő tevékenységről számolhatok most be, amely a háromezer lakost számláló községet méltán állíthatja példaképül bármely más ,kisebb vagy nagyobb község elé Szlovákia-szerte. kört érintettek, a hallgatók száminak átlaga előadásonként 55 volt. Külön figyelmet fordítottak az ifjúság világnézeti és erkölcsi nevelésére. Bizonyítékul néhány cím a listáról: A természetvédelem napjainkban. Harc az alkoholizmus és a toxikománia ellen, A naprendszer keletkezése, valamint számos politikai és ideológiai témájú előadás. * A klubdélutánokat tulajdonképpen az előző fejezetben Is meg lehetett volna említepi, mivel minden ilyen alkalommal megvalósult egy-egy előVégül, de nem utolsósorban néhány szó a szakköri tevékenységről. Évek óta eredményesen működik a tudósítói kör, a fotószakkör és az úgynevezett hangos híradó. A legfiatalabb a Honvédelmi Szövetség, valamint a SZISZ alapszervezettel közösen létrehozott turisztika! szakkör, amelynek 25 tagja van. Első jelentősebb akciójuknak az Ismerd meg szőkébb hazádat nevet adták, amelynek keretében nem kevesebb mint 250 kilométert tettek meg kerékpáron, végiglátogatva a közeli községek nevezetességeit, természeti szépségeit. A túrán legnagyobb számban a helyi alapisjtola tanulói vettek részt, szívesen áldozva fel szünidejük egy részét. Nem bánták meg, hiszen mindannyiuk számára szép élményt jelentett a barangolás a vadregényes kéméndi (Kamenín) Garam-szlgeten, a pihenők alatti szalonnasütés, no és persze maga a közös karikázás. A szakköri tevékenység keretében adás is. Feltétlenül szót érdemelnek azonban külön is, mivel művelődéssel egybekötött kulturált szórakozást jelentenek elsősorban a fiatalok számára. Az előadásokat általában a, témakörhöz kapcsolódó filmvetítés teszi vonzóbbá, és bőven jut még idő mellettük a szórakozásra is, különféle játékok, vetélkedők formájában. Az ilyen klubdélutánokból — amelyek követendő példaként szolgálhatnak bármely község fiataljai számára — tizennégyet rendeztek az első félév folyamán, öszesen 840 résztvevővel. A járási népművelési központ által rendezett tanfolyamok közül a már egyébként összesen huszonkét akció valósult meg, közöttük olyanok, mint a fényképészeti szakkör tagjainak fotókiállítása, vagy a tudósítói kör által rendezett beszélgetés a járási lap szerkesztőivel. És hogy az összegezés innen se hiányozzék: a szakkörökben összesen százhúszan dolgoztak-Tömören összefoglalva ezek voltuk tehát fél év kulturális és népművelő munkájának eredményei egy háromezer lakost számláló községben. Az elmondottak alapján bátran hozzátehetjük: a jobbak közül. VASS GYULA Az idei év első felében 15 nagvobb szabású kulturális rendezvény vök Szőgyénben. A hivatásos együttesek közül fellépett a MATESZ, a Szőttes, az Ifjú Szívek és a nyitrai (Nitra) bábszínház, a műkedvelők közül pedig a párkányi (Štúrovo), a lévai (Levice), és természetesen a helyi CSEMAOOK-szervezet színjátszó csoportja. Nagy sikerrel mutatkozott be ezenkívül a helyi alapiskola pionircsapata kebelében működő tánckör, valamint a SZISZ helyi alapszervezetének tánccsoportja. A felsorolt rendezvényeket együttvéve közel öt ezren tekintették meg. Ide kívánkozik még, hogy az elmúlt két esztendőnö? hasonlóan az idén is Szőgyén adott otthont a járási dal- és táncünnepségnek, ahol a mintegy 450 fellépő tarka műsorát 1500-an tapsolták vé gtg-A népművelő munka és az ifjúság iskolán kívüli nevelésének színvonala terén határozott javulás mutatkozott a múlt évhez viszonyítva, összesen 45 előadás volt, amelyek 20 téma-k Egy kis pihenő — szalonnasütéssel Hinzellér László felvételei ■»■д»п<ннд>а1н»»пнпанн||тш||вн||| я ligha tévedek, ha azt mondom, hogy a CSEMADOK KB Д Szőttes népművészeti csoportja nem szorul különösebb ^ bemutatásra. Hazánk magyarlakta tájainak szinte minden zugában Ismerik őket, hiszen alig van település, ahol legalább egyszer ne léptek volna fel színesen összeállított, gazdag műsorukkal. Azt viszont csak kevesen tudják, hogy az együttes vezetőinek kezdeményezésére a közelmúltban megkezdte munkáját a jövő táncosait-dalosait, egyszóval az utánpótlást előkészíteni és kinevelni hivatott Apró Szőttes. A táncot kedvelő gyerekek itt tanulják szorgalmasan a táncművészet ábécéjét, a hetente rendszeresen megtartott próbákon. Mint minden iskolában, úgy az Apró Szőttesben ts bizonyítványosztás volt a tanévzárás előtt. Azok a gyerekek, akiket tanítóik egész éven át kitartónak és szorgalmasnak láttak, júliusban egyhetes tánctábor lakói lehettek. Hogyne éltek volna a lehetőséggel? Így aztán egy héten keresztül csaknem negyven gyermek zsibongásától, játékától, éneklésétől és csapásolásától volt hangos a tábornak otthont adó almási (Jablonec) vadászház. A tábori élet? A legtöbb gyerek úgy van vele, hogy egyszer vidámnak, máskor, mi tagadás, szomorúnak tartja. Ilyen szempontból ez a tábor sem volt kivétel. Ne feledjük, hogy voltak itt hat-hétéves apróságok ts, akik bizony nem egy estén szomorúan, sőt pityeregve emlegették az otthon maradt anyukát, apukát, testvéreket. Reggelre azonban, mihelyt megkezdődött a napi foglalkozás, már nyoma sem volt az esti búsulásnak. Hogy miért? — Mert táborozni jó és érdekes dolog — mondogatták a gyerkőcök, és ahogy teltek a napok, a legkisebbeknek is ez lett a véleménye. — És szerintetek mi a jó benne? — kérdeztem tőlük, egy sorakozó alkalmával. A táborlakók gondolkodás nélkül, egymás szavába vágva sorolták: új barátokat találunk, kirándulni járunk, szép tájakat Ismerünk meg, új játékokat tanulunk, együtt táncolunk, énekelgetünk, — válaszolták a kisebbek. A tizenévesek már komolyabb, „felnőttes“ szemszögől nézték a tábori életet: — A szórakozás mellett ismételjük a próbateremben tanult lépéseket, gyakorlatokat, és megismerkedünk az Itteni, gömöri táncok alapjaival is — mondták. Ehhez tudni kell, hogy a tábor napi programjának egyik fontos része éppen a szakmai foglalkozás volt. A lakókat életkoruk szerint három csoportba osztották, és pontosan megszabott óraszámban táncpeda gógusok és hivatásos zenészek foglalkoztak velük, életkorukhoz szabott igényességgel. Persze ezenkívül nem hiányzott semmi, ami az igazi tábori élet sava-borsa. Voltak sorakozók, sport- és ügyességi versenyek, zászlófelvonás, reggeli torna, étterjni ügyelet, esti őrség, tisztasági verseny, fagyűjlés, tábortűz, táncház és kirándulás. E két utóbbiról külön Is érdemes szót ejteni. Kezdeném ■■■■■■■■■■■■■■■■■■шввававппвввввааавввяе:!31>авяввявв a csodálatos kirándulásokkal: meglátogattuk a betléri (Betliar) kastélyt, a világhírű ochtinai aragonit-barlanogt, a krasznahorkai (Krásna Hôrka) várat, és a mészkőfennsíkon fekvő két falut, Szilicét (Silicaj és Borzovát (Silická Brezová). A festői szépségű szádelői völgyben (Zádielska dolina) Józsa Sándor bácsi kalauzolt bennünket. Mesélt a völgy történetéről, a különös alakú sziklacsoportokhoz fűződő mondákat csillogó szemmel, feszült figyelemmel hallgatták a gyerekek. A táncházat az tette emlékezetessé, hogy ellátogattak a táborba az országos hírű borzovai népművészeti csoport tagjai, hogy bemutassák a vidék jellegzetes táncait. Bizonyára minden táborlakó számára felejthetetlen élmény marad, amint az esti táncházban együtt járták a táncot a gömöriekkel, — köztük a már nyolcvanadik életéve felé közeledő Deákos Farkas Lajossal. Az utolsó napon bizony nem szívesen bújtak elő kuckóikból a gyerekek; ezzel is igyekeztek elodázni a hazaindulás időpontját. Végül mégiscsak összecsomagoltak, ha kissé szomorúan is. A tízórai után, a táborparancsnok kérésére azonban már önfeledt vidámsággal táncolták el a búcsútáncot, így hálálva meg a szakács néniknek a sok finomságot, no meg Polgári Géza bácsinak, a vadgazdának szinte szülői gondoskodását. Reméljük, hogy az „Aprók“ tánctábora a jövőben hagyománnyá válik, lehetőséget nyújtva arra, hogy a'kis táncosok, szorgalmas munkájuk méltó jutalma mellett megismerkedhessenek különböző tájegységeink tánckultúrájával és népdalkincsével. BARDOS GABOR loidaai
