Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-08-28 / 34. szám

1982. augusztus 28. SZABAD FOLDMOVES. PÉLDÁK IGAZOLJÁK: enyhíthetünk a gondokon JÔ Ideje egyre gyakrabban és mind nyomatékosabban hangsúlyoz­zuk, hofey az éllati termékek iránti, növekvő fogyasztói keresletet csakis akkor tudjuk hiánytalanul kielégíte­ni, ha a növénytermesztésben a fej­lesztési elképzeléseket az állatte­nyésztési ágazat elvárásaihoz igazít­juk. A szó elhangzik, többen bólo­gatnak, aztán megy minden tovább a maga megszokott útján. Számos mezőgazdasági .üzem hosszú évek óta a menetrendszerűen Ismétlődő ta­karmányhiánnyal indokolja az állat-, tartás eredményességének alacsony színvonalát, az értékesítési kötele­zettségek teljesítésében tapasztalt le­maradást. A korábbi tapasztalatokra alapozva az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának növénytermesztési bizottsága az idén is idejekorán fölhívta a mezőgazda­­sági üzemek figyelmét a folyamatos takarmányellátás, illetve a téli takar­mánykészlet megteremtésének fontos­ságára. Már tavasszal tudtuk, hogy az idő­járás megint beleszól az emberi szá­mításokba. Éppen ezért a növényter­mesztési bizottság több ízben hang­súlyozta, hogy ha az ágazatban elért termelékenységi színvonal veszélyez­tetése nélkül akarjuk megvalósítani a szűkös helyzetünket enyhítő — és egyedüli járható útként kínálkozó — abraktakarékossági elképzeléseket, akkor valamennyi kínálkozó lehető­ség és forrás kihasználásával a tö­megtakarmányok szükséges mennyi­ségének megtermelésén kell fáradoz­nunk. Tudom, vannak üzemek, me­lyekben ma is inkább az indokok, mintsem a köz Javát szolgáló meg­oldás keresésére pazarolják az időt és az energiát. Ezúttal mégis inkább a jó példákról szeretnék beszélni. A SIKERHEZ TAKARMÁNY KELL A rendszeres újságolvasónak alig­ha mondok újat, ha leírom — a Búcsi (Búé) Efsz évek óta a komáromi (Komárno) járás élenjáró tejtermelő gazdasága. Gond és probléma itt is akad, akárcsak másutt. A félévi ered­mények értékelésekor például az egyes állatgondozók által fölmutaott eredmények közötti, indokolatlan kü­lönbségek okát kutatták. Viszont az ötszázhetven darabos állomány átla­gában félévkor kimutatott 2211 lite­res egyedenkénti fejési átlag minden szónál ékesebben jelzi, hogy ebben a szövetkezetben nem vállrándítással Intézik el a felszínre kerülő problé­mákat. Amikor megkérdeztem az • embere­ket, blznak-e az Idei sikerben, a leg­jobbak között értékelt fejők egyike nagyon találóan így válaszolt: „A jó eredményért elsősorban mi, állatgon­dozók tehetünk, de a siker nem csu­pán, a mi szorgalmunk függvénye. A tehén nagyon gyorsan megmondja, mennyire elégedett a növénytermesz­tők munkájával“. Az élet már ezerszer Igazolta, hogy könnyebb a csúcsra fölkapasz­kodni, mint az élvonalban megma­radni. A búcslak mintha cáfolni akar­nák az állítást. Egyre komolyabb terveket szőnek, és igazuk van, hi­szen a lehetőségeiket még nem me­rítették ki. Tervszerűen gyarapítják az állományt, új fejőházat építettek, s az év végén a ma még készülő is­tállót is át szeretnék adni rendelte­tésének. Hogy ilyen Ínséges évben győzik-e takarmánnyal? Ezt én is megkérdeztem Szabó Zoltán agrár­mérnöktől, a közös elnökétől. ■—i A rendkívül szeszélyes időjárás tőlünk sem kérdezi meg, hogy mit s hogyan szeretnénk, csak kész té­nyek elé állít bennünket. így a nö­vénytermesztésben számunkra is a tömegtakarmányok kívánt mennyisé­gének megtermelése okozza a leg­több gondot. Lucernából 640 tonnát terveztünk termelni, de egyelőre csak 370 tonnáról beszélhetünk. Réti szénából kilencven tonna volt a terv, a valóság pedig egyelőre hatvan ton­na. Igaz, hogy ez minőségi takar­mány, hiszen első ízben alkalmaztuk a présgépekkel történő betakarítást és a fedél alatti tárolást. A Jövőben is ezt az utat kell járnunk, mert a kazalozással valahogyan hadilábon állunk, és minden évben sok takar­mányunk tönkrement. Egyéb gondunk is van. Tavasszal későn hajlott kasza alá a friss zöld, s mivel a szilázsunk gyorsan elfogyott, egész májusban lucernát etettünk. Most hiányzik a lucernaliszt, amit zöldkukoricából készített szárítmánnyal szeretnénk pótolni. A silókukorica és a répa Is Ígéretesen fejlődik, tehát lesz mit szilázsolni. Ehhez annyi kukoricaszá­rat gyűjtünk, amennyit csak bírunk. Sőt! Ameddig futja, almozni is kóró­­val fogunk, hogy mentsük az éssze­rűbben is hasznosítható szalmát. Ami még Ide tartozik: az Idén kétszáz hektáron vetettünk tarlékeveréket. Csapadékban nincsen hiány, a vetés szépen fejlődik, tehát ez is enyhít­heti a gondjainkat. A HOLNAPI SIKERT MA KELL MEGALAPOZNI A búcslaknak évekkel ezelőtt ko­moly vetélytársa akadt. A háromezer­­hétszáz hektáros nemesőcsai (Ze­mianska OlCa) szövetkezet ugyancsak komolyan veszi a versenyt, így a két gazdaság egymást váltva birtokolja a járási ranglista első fokát A leg­utóbbi értékelés eredményei arra utalnak, hogy a „nagyok“ versengé­sébe a naszvadiak jNesvady) Is sze­retnének beleszólni. Félévkor a har­madik helyre szorították a nemes­­ócsaiakat, de év végéig aligha bírják az iramot Akárcsak a búcslak, az első félévben ők is sok borjazást könyveltek el, és a frissíejősök Jó­voltából erős Időszakot zártak. Bár­hogy is van, jövőre minden bizony­­nyál háromra szaporodik a legjobb­nak kijáró elismerésért vetélkedők száma. Az ócsaiaknak — meg a bú­csúknak is — alaposan föl kell ké­szülniük, ha továbbra is az élen kí­vánnak maradni. A hónap derekán Nemesócsán Jár­tam. A látottak és hallottak meg­győztek arról, hogy a szövetkezet korántsem adta fel az első hely ki­vívásának reményét. Ügy készülnek a télre, illetve a jövő évi feladatok teljesítése szempontjából igen fontos tavaszi időszakra, mint még soha. Kicsit előnyösebb helyzetben vannak, mint az ellenlábasaik, hiszen ezer­nyolcszáz hektáron folytathatnak ön­tözőgazdálkodást, viszont náluk na­gyobb a teher, népesebb az állo­mány. i—- Csaknem háromezer-négyszáz szarvasmarhát tartunk, ebből 1Í69 a tehén v- említette beszélgetésünk al­kalmával Csémi József agrármérnök, a szövetkezet elnöke. . Ekkora ál­lomány igényeit nem könnyű kielé­gíteni. Még öntözéses viszonyok kö­zepette sem. Szinte szünet nélkül üzemeltettük a berendezéseket, a hiányzó csapadékot úgy ahogy pótol­tuk, viszont a levegő páratartalmán ez vajmi keveset változtatott. A több mint kétszáz hektáron termesztett Perko tavasszal csak sínylődött, a szokásosnál egy hónappal későbben adott hasznosítható zöldet, és persze korán elvénült. A lucernából pelettet készítettünk, mert a tervünkben ezer­­hétszáz tonnás eladási kötelezettség szerepel. Szénát intenzív füvekből készítettünk, mégpedig jóval többet, mint az előző években, amikor — az általánosnak mondható nézethez Iga­zodva t—i ml is lebecsültük ezt a ki­váló takarmányt. Kihirdettük, hogy a téli készlet gazdagítása céljából tag­jainktól Is fölvásároljuk a szénát. Kínálat nincsen, mert nálunk Is föl­futóban van a háztáji állattartás, ka­szálni pedig legfeljebb az árokparto­kon kínálkozik. Mi mást tehetünk, több másodnövényt kell termelnünk, és Jobban meg kell becsülnünk a nö­vénytermesztés melléktermékeit. A szalmát pelettkészítésnél hasznosít­juk, a kukoricaszárból pedig >— ré­paszelet és leveles répafej hozzáadá­sával h- szilázst készítünk. # Mennyi kukoricaszárat tervez­nek összegyűjteni? >— Az attól függ, hogy mennyi ré­paszeletet kapunk vissza a cukor­gyárból. # Az átadott cukorrépának meg­felelő mennyiség illeti meg a terme­lőt. Vagy nem? —: Elméletben igen. A gyakorlat­ban más a helyzet. Gyakran előfor­dul, hogy a termelőt illető rész egy hányadát eladják azoknak, akik Job­ban tudnak sopánkodni. Tudom, hogy tényleg vannak üzemek, melyek se­gítségre szorulnak >— ennek okát most hadd ne firtassam y—, viszont nekünk is hiányzik, amit elvesznek tőlünk. A pénzt megkapjuk érte, de azt nem kínálhatjuk az állatoknak. # Előbb sző esett a másodnövé­nyekről. Mennyit vetettek? — Eddig kétszázhetven hektáron vetettünk repcét, Perkot, füvet, kö­lest és borsót. Az elkövetkező hetek­ben még száznyolcvan hektáron ve­tünk takarmánynövényeket. A szaka­szos vetés mellett döntöttünk, hogy >— elsősorban a Perko kínálta lehe­tőségeket kihasználva >—• a lehető legjobban meghosszabbítsuk a zöld­takarmányozási időszakot, összessé­gében az idén százötven hektárral növeltük a tarlónövények termőterü­letét. Bízunk benne, hogy ez segítsé­günkre lesz elképzeléseink megvaló­sításában. t S he mégsem sikerül? >— A versenyt mindig egy valaki nyeri — a legjobb! De a számításu­kat a többiek is megtalálják. , KÄDEK GABOR MMEBELEM Talajjavítással a termőföld megóvásáért ■ A kelet-szlovákiai kerület talajai­nak egyharmada kitűnő termőképes­ségű. Kétharmadát azonban szikes, savanyú kémhatású, homokos, kötött, agyagos vagy meredek lejtős talajok teszik ki. A termelés azonban nem mehet végbe csupán a jó talajokon, a kedvezőtlenebb adottságú területe­ket is ki kell használni. Sőt, köte­lességünk, hogy termőképességük nö­velésével ezekről is többet termel­jünk. Ennek azonban ára van. Először is meg kell akadályoznunk az erózió káros hatását. Szabályozni a vizet megkötni a könnyen mozduló talajt Aztán növelni keli a talajok termő­erejét, kémiai összetételük és szer kezetük javításával. A talajjavító munkák milliárdokat emésztenek fel, de ha ezeket célszerűen hajtjuk vég­re, a befektetések hatványozottan kamatozódnak. A kelet-szlovákiai kerületben a ta­lajjavítás az egyik legnagyobb, álla­milag is támogatott vállalkozás. Ér­demes megjegyezni, hogy a kerület­ben ezidáig 75 ezer hektáron végez­ték el az alagcsövezést, s 1580 kilo­méternyi vfzlecsapoló csatornát épí­tettek hatalmas szivattyútelepekkel. A talajjavítási program keretében a mezőgazdasági nagyüzemekben gyö­keresen megváltozott a termelési szerkezet. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják: a kezdeti léjiések ha­tározottak és jók voltak. Az illeté­kes szervek, a talajtannal foglalko­zók, a beruházók és kivitelezők meg­teremtették a szükséges összhangot. Az idei terv a talajjavítás! mun­kákra — 4129 hektárnyi területen — 114 millió koronát irányoz elő. A mi­­chalovcei járás barcovcei szövetkeze­tében megtartott kerületi értekezle­ten a szakemberek megállapították, hogy a beruházásos jellegű talajjavl­­tási munkák a terveknek megfele­lően, jó ütemben haladnak. Sa|nos, ugyanezt nem mondhatjuk el a nem beruházásos jellegű talajjavítás! mun­kákról. Az idén a kerületben 36 ezer 900 hektáron kellett volna befejezni a komplex talajjavftásl munkálatokat, melyből több mint 11 ezer hektárt képez az alagcsövezés’. A mai napig a tervezett munkáknak alig egyhar­­madát végezték el. A barcovcei tanácskozáson levont tanulságok szerint emelni kell a ta­lajjavítási munkák színvonalát, ehhez pedig az eddigi szemléleten változ­tatni kell. A talajjavítást komplex módon kell értelmezni. Tehát a me­liorációs munkák után a talajerő nö­velésére kell törekedni, mélylazítás­sal, meszezéssel és istállótrágyázás­sal. Az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a beruházások karbantartására. Ezt sok helyütt el­hanyagolják. Célszerű lenne, ha az érintett gazdaságok a karbantartási munkákat egységesen, társulatok út­ján valósítanák meg. A kerületben 17 ezer 765 hektár­nyi terület öntözhető. Komoly prob­lémát jelent az öntözőberendezések üzemeltetése, de főleg a kihaszná­lása. Befejezésül el kell mondani, hogy a talaj termőképességének növelésé­ben a gazdaságok szerepe meghatá­rozó. Végtére is az 6 hozzáállásuk dönti el, hogy a tetemes befekteté­sek hogyan kamatozódnak mafd. Er ről azért kell szólni, mert tevékeny­ségük ezen a téren nem egyértel műén pozitív. Valamennyi mezőgazdasági üzem­ben (6 előre dönteni kell arről, hogy a feljavított területeken mit fognak termelni. Csakis előrelátó, tudómé nyosan megalapozott, elemző tévé kenység társulhat a talajjavítás bo nyolult munkájához. ILLÉS BERTALAN Bár a dohány begyűjtésére korszerű gépek állnak rendelkezésre, törése így Is sok kézi munkát igényel Fotó: Pavel Matls Az ország legnagyobb dohánytermesztői A hetvenes évek elején egyesült újbástl (Nová Baáta) szövetkezetnek meg kellett valahogy oldania a növénytermesztésben dolgozó nők egész évi foglalkoztatását. Ekkor még csak negyven hektáron termesztettek dohányt. S mivel ezen a vidéken hagyománya van a dohánytermesztés­nek, 145 hektárra növelték a vetésterületet. A dohány valutát Jelent az országnak. Persze a szövetkezetnek is ki­fizetődik a termesztése. Tavaly például 245 tonna száraz dohányt tér* mesztettek, huszonöt tonnával többet a tervezettnél. Közel 9 millió кого« na bevételük származott belőle a piaci értékesítés során. A 17 millió ко* rónát kitevő növénytermesztési bruttőtermelés 37 százalékát a dohány fedezi. 4 Egy száz asszonyból álló, az aranyfokozatőrt versenyző szocialista bri­gád foglalkozik télen-nyáron a dohány termesztésével, szárításával és fel­dolgozásával. Munkájuk nehéz és problémáktól sem mentes. Az Idén vízhiány miatt nagy gonddal Járt a palánták előállítása. Kez­detben csak melegágyakban nevelték, de öt-hat éve félhektárnyi terüle­ten fóliasátrak alatt is keltetik a dohánymagvakat. A kiültetés után a palánták helyére paprika kerül. Évente körülbelül 100 ezer korona érté­kű árut termelnek így ki. A talajelókészítés során az összterületen gyomirtőszert dolgoznak be a talajba, ennek az egész tenyészldő folyamán nagy szerepe van a gyo­­mosodás csökkentésében. A kedvezőtlen Időjárás miatt kéthetes késéssel, május végén fejezték be a palántázást nágy palántaültető gép segítségével. Ezzel párhuzamo­san folyt a sorközi művelés Is. Ugyanis a palántázást kővető hét napon belül el kell végezni az első sarabolást. A növényápolást kapálással, majd sarabolással folytatták. A peronoszpőra ellen háromszori permetezést végeznek. Vontatott per-' metezőgéppel szinte lehetetlen többször, időben és Jó minőségben elvé­gezni a permetezést. Itt csak légi technikával lehet megoldani a hatásos növényvédelmet. A repülőgépnél jobb a helikopter alkalmazása, mivel az tökéletesebben kopírozza a terep domborulatait, s a keletkezett levegő­­örvény révén a levelek fonákjára Is eljut a vegyszer. Sajnos, a rimaszombati (Rimavská Sobota) Járásban még nincsen hell« kopter. Sok utánjárással a 2iar nad Hronom-i és a rozsnyót (Rožňava) Járásbői rendelik meg ezt a speciális szolgáltatást. Tavaly kétszer sike­rült helikopter segítségével elvégezni a permetezést. Ebben az esztendő« ben Ismétlődő gondot okozott a gazdaságvezetöknek a légi technika biz­tosítása. Szerencsére eddig sikerült megvédeniük a dohánytermést a j>e­­ronoszpőra pusztításától. A dohány betakarítása külön fejezet. Erről csupán azért teszek rövid említést, mert egy új szárítási módszer kísérletezésével Jelentős mennyi­ségű fűtőolajat akarnak megtakarítani. A betakarítás során, amelyet Jü ltus elsejétől az első fagyok beálltáig el kell végezni, óriási zöldtömeget — összesen 2300 tonnát м kell lehordani a területről. A törés kézi erő­vel történik. Vásároltak ugyan egy univerzális kanadai gyártmányú BAL­­TAS dohánykombájnt, de a lejtős terep miatt csak palántázásnál tudják használni. A tizenhét magyar gyártmányú SIROKKŰ, TDO—80-as és 100 « típusú szárítókat a betakarítás kezdetétől szünet nélkül üzemeltetik. Egy kilő zöldanyag szárításához egy liter fűtőolajat használnak fel, amelyet ötletes újításokkal és odafigyeléssel 0,8 literre csökkentettek. Ezt a mennyiséget a napenergia felhasználásával tovább akarják csök­kenteni. Ceirke Ernőnek, a szövetkezet elnökének ötlete alapján 4 szárító tetejét átalakították: üveggel fedték be. Egy év múlva majd kiértékelik, hogy a hőcsapdában felmelegedett levegővel mennyi energiát lehet meg­takarítani. Ha beválik a módszer, a többi dohányszárltőt is átépítik. Korcsmáros László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents