Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-28 / 34. szám
14 .SZABAD FÖLDMŰVES. 1982. augusztus 28. Sokan örülünk annak, hogy gazdag méhészeti évre tekinthetünk vissza. Ilyen jé eredményekkel esetleg tíz vagy húsz évenként számolhatunk. Több méhész is említette, hogy nagyobb eredményt is elérhetett volna, ha a mézkamra felrakásakor családjainak mindegyike eléggé erős lett volna. Többen arról is említést tettek, hogy bár Jól elvégezték a tavaszi serkentést, ennek mégsem volt foganatja. A hűvös, szeles időjárás során a családok csak lassan népesedtek. Később viszont bőkezű lett a természet. Begyógyította a sebeket. Dús virágzatot nevelt, a természet ontotta a virágport, és a nektár is bőven fizetett. A méhek így sok mézet gyüjthettek. A természetes rajzás is örömet okozott a méhésznek, ha a rajokat sikeresen befoghatta. Többen három pergetés után mesterséges rajokat készítettek. Az egyik fiatal méhésztől hallottam, hogy húsz családja van, jövőre viszont az állományt hetvenre szaporítja, s gazdag mézhozamot vár. A jó gazda viszont nem a legjobb, hanem a gyengébb évekhez igazodva tervezi a következő év bevételét. Aki fgy cselekszik, azt nem érheti nagy csalódás. Az öröm tehát ürümmé válhat, ha sokat akarunk markolni. Az idei jó hordás rendkívüli módon megviselte méheinket. A dolgozókat csakúgy, mint az anyákat. A méhek sokasába korán kimerült a nehéz munkában. Emiatt anyacserékre is sor került. A családok erőnlétének elbírálásakor tehát ne tévesszen meg minket az, hogy némely családok a kijáróban „szakállt növesztenek“ mintha rajzásra készülnének. A szakember tudja, hogy az említett jelenség az elöregedett méhek miatt van. Szőrzetük megkopott, ezért feketék, tépett szárnyúak. Nálunk ilyen családokból rajt is készítettek. Azt hitték, hogy a családok erőnléte jó. Ennek azonban a fordítottja az igaz. Ezt saját káromon is tapasztalhattam. Az eredmény az volt, hogy a raj is, meg a rajt adó család is legyengült és tavasszal az egyesítés sem mentette meg a végelgyengüléstől. A múlt évben egyetlen méhanyám sem veszett el. A nyár folyamán viszont állományomnak úgyszólván a fele anyát váltott. Csendes váltással, vagy természetes rajzással. Az első ягаасввввм1мшп rajok az új anyával, illetve anyákkal repültek ki. Ezt úgy vettem észre, hogy a rajbefogást követő reggelen a rajbefogó alján megölve találtam a győztes anya vetélytársait, de olyan eset is előfordult, hogy az új helyre ütött raj kaptárjának a röpdeszkáján találtam meg a megölt anyát. A műlépeken szépen megtelepedhet a raj, amennyiben egy petéslépet is közéje teszünk. Olykor a méhész azt hiszi, hogy minden rendben van, tehát hordástalan időben csak etetni kell. Aztán felfedezi az anyák párzásával járó veszteségeket. A nászrepülésről néhány anya nem tér viszsza a kaptárba. A tájoló méhekkel besodróthatott más kaptárakba, esetleg a villásfarkú füstifecske kapta el, mielőtt hazatérhetett volna. (Megfigyeléseim alapján a közönséges rövidfarkú fecske nem bántja a méheket. Mások viszont ennek az ellenkezőjét is tapasztalhatják.) Az idén a lép'csere sem volt gondoktól mentes. Az öreg lépek helyébe beadott műlépek meghajoltak, elgörbültek. A méhek ugyan kiépítették ezeket is, az ilyen lépek viszont Hasításra alkalmatlanok. A lelkiismeretlen méhészek sajnos, parafint kevernek a méhviaszhoz és a rossz nyersanyagból a legjobb műlépkészítő sem önthet jó lépeket. Az meg nem kívánható, hogy minden méhész viaszából külön öntsék ki a megrendelt lépmennyiséget. A rossz minőségű lép főleg akkor okoz gondot, ha azt a fészek közepébe helyezzük. A telelést tehát nem most kell kezdeni, hanem évente július elején. A befejezés pedig a déli fekvésű körzetekben szeptember tizedikéig, másutt viszont augusztus végéig eltarthat. A telelés legfontosabb teendőjének az anyák cseréjét vagy pótlását tartom. Ezt kövesse a fészekrendezés. A petézésre alkalmatlan új ás a bábinges fekete színű öreg lépeket a költőtérből kivettem, s helyükbe a mézkamrából megfelelőket választottam. Július végén három kilóra egészítettem ki egy-egy családom mézkészletét. A többletmészet elszedtem. Augusztus elején kezdtem el a serkentést. A téli készletet pedig augusztus húszadikától a hónap végéig kiegészítettem. Nem nagy, hanem közepes adagokat adok be. Családonként másfél kiló cukorból készített szörpöt juttatok tíz napon keresztül. A hígítást fele-fele arányban végzem. A hosszabb ideig tartó közepes fc adagokkal történő etetés alatt a mé- g hek könnyen mézzé érlelik a szörpöt, | majd a készletet viasszal födik. VI- | szont a későn és nagy adagokban beadott szörp nem jól érik be, télen felhígul a párától, és kicsordul vagy jj megsavanyodik. A készlet néha megkristályosodik, és ezt a mézet a mé- f hek csak részben fogyasztják, a több- * séget pedig kihordják a kaptárból. jj Az egyik méhészbarátom panaszolta, hogy kilenckeretes В típusú kaptárjaiba a telelő családok mindegyikének 13 kiló élelmet adott be a múlt év szeptemberében, s a készlet á tavaszi nektárgyűjtősig nagyon szűkösen tartott ki. Nekem tlzenegykeretes csehszlovák típusú kaptáraim vannak, hideg építménnyel, s körülbelül ugyanannyi eleséget adtam családjaimnak, mint méhészbarátom, mégis elegendő volt. Októbertől januárig egy-egy családom élelemfogyasztása nem lépi túl a 3 kilót. Kivételt képeznének az egértől, a cinkétől, s a harkálytól zaklatott családok. Hogy ez be ne következhessek, arra a szakkönyvekben sok „recept“ található, de lapunk is közölt korábban elegendő ilyen jellegű írást. Méheimet úgy teleltetenj be, hogy a legnehezebb telet is elviseljék. Viszont nem úgy szűkítek, mint ahogy már lapunkban többen tanácsolták. Minden lépet megtartok a költőtérben, s a röpnyílást viszont teljes hosszában meghagyom. Ennek a magasságát azonban 7 milliméterre alakítom. Ezen nem fér be a cickány. Amennyiben valamelyik méhcsaládom kevésbé népes, azt egy hónapig serkentem, vagy pedig egyesítem. Tavasszal csak az anyátlan családokat egyesítem. Kölyökcsaládokat erre a célra nem tartok, mivel azok majdnem annyit fogyasztanak, mint amennyit az erősek.. A jó teleléshez tehát sok fiatal méh, Jó anya, elegendő és kiváló minőségű élelem, megfelelő lépkészlet, szellős, tehát nem nagyon leszűkített kijáró nyílás szükséges. A legfőbb pedig a téli nyugalom. A múlt években a méhek teleltetéséről aránylag sokat vitatkoztunk, s ez jó eredményt hozott. Én soka* tanultam belőle. Arra kérném a mé hésztársakat, hogy ők is írják meg tapasztalataikat. Tudom, hogy ami nekem megfelelő, nem biztos, hogj másnak is jó. Ez azonban fordítva is érvényes lehet. CSUR1LLA JÓZSEF Az élelamkészlet felmérése az SZMSZ KB szalatnyai (Slatina) méhészeti farmján Fotó: Ing. E. Dedinský Imre barátomnak az erdő szálén van a megszokott vándortanyája. Két fiatal méhésztárssal vert ott tanyát, mert mint mondta, az ember hetvenen túl ne járjon egyedül. A következő mondatból viszont kiderült, hogy pár napja érkezett vissía a havasi erdőségből. — Ott sem voltam egyedül, mosolyodon el. Egy kezdő méhészcsoportpák segítettem a legelőhely kiválasztásában. Hogyan kell kiválasztani a legelőt? A méhésznek biztonságosan meg kell állapítania a legelő értékét, a nektárgyűjtés lehetőségét, s körülnézni, hogy a fő nektárforráson kívül legyen a körzetben más, főleg fenyöerdö is. Mire kell a fe nyöerdő? A mézharmat miatt. Ez tulajdonképpen a levéltetű váladéka, ami úgy ül meg a levélen, akár a harmatesöpp. A hártyásszárnyúak, tehát a méh és az erdei vöröshangya nagyon kedvelik. Ásványi sókban rendkívül gazdag, sötét színű és értékes méz termelődik belőle. Ilyen tetű pedig csak a fenyőerdőben van. Ügyelni kell, hogy a választott hely ne legyen huzatos, esőnek és vihar nak kitéve. Imre letelepedett egy kaptár tetejére, nekem meg helyet mutatott a szomszédos ládán. Óvakodva közeledtem, mert elképzeltem odabenn a nyüzsgő, fullánkos hadat. — Az én méheim nem szúrnak, — nyugtatott meg a házigazda. — Meg vannak szelídítve? — Majdnem — nevette el magát a méhész. — Évtizedek óta anyaneveléssel is foglalkozunk, ez pedig szelekciós alapon történik. Kiválogatjuk az állomány legjobb egyedeit. Nem minden család egyformán szűrős vagy rajzás természetű. Nem is egyformán építkeznek a kaptárban. Ezek öröklött jellegzetességek, amit nyomon követünk. Vannak eltérések, például vidékek szerint is. Hoztam például családot, s ezeknek a szipókája hosszabb, tehát mélyebben tudnak benyúlni a virágkehelybe, mint a vidékünkön honos méhek. Igyekszünk tehát a legjobb családoktól kiválasztani az anyákat, hogy ezekkel népesüljenek be a kaptárok. Az én méheim már válogatottak. Egy „válogatott méhecske“ éppen a jegyzetfüzetemen keresett menedéket. Erre nekikészülődtem, hogy lefricskázzam onnan. — Ne bántsál Ártatlan! — szólt rám aggódva kis szemrehányással a vendéglátóm. A kis méhecske döngicsélve röppent fel, úgy látszik g jegyzetfüzet csalódást okozott szamára, s eltűnt a fák lombjai között. A körzet a méhészek és méhcsaládok számát illetően szerény helyet ^шяшпжмвамм sítás, ebben azonban az is segített, hogy a gazdaságok az Idén növényvédelmi célokra kevesebb Metationt kaptak, mint más években. A helyszíni szemlék helyenként jól bizonyították, hogy a növénymegporzásnak létjogosultsága van, fontos viszont, hogy a mezőgazdasági igazgatóságok agronőmusai ne szemlélői, hanem szervezői és irányitói' legyenek a családok tervszerű kihelyezésének. Így nem történhet meg, hogy a repcére a kelleténél kevesebb méhcsalád jut. Bosszantott bennünket, hogy egyes vándortanyák nem nyújtottak szívderítő látványt. Egyes méhészek régimódi és elhanyagolt képtárakkal vándoroltak. Ilyen esetekben a névtáblát sem helyezték el, pedig ez kötelező. Tán mondanunk sem kell. hogy elavult, elhanyagolt kaptárakban mennyire veszélyes a méhészkedés. Szükséges, hogy ezek a méhészek olyan képtárakat szerezzenek be, amelyekből biztonságosan összegyűjthető a téli hulladék. A jövő szempontjából nagyon fontos, hogy a járási szakbizottságok tökéletesen szervezzék és irányítsák a méhéllomány kihelyezését, pontos nyilvántartást vezessenek a nővénymegporzásba bekapcsolt méhcsaládokról, a kihelyezés arányairól, s főleg eredményességéről. VIOLA TÖTHOVA foglal el országos méretben. A lehetőségek, főleg a hegyvidéki legelők többre jogosítanák. Ugyanis Imre a méhészegyesület elnöke. Ezért említek neki ügyes-bajos dolgokat, melyeket az erdőt járva a méhészektől hallottam. — Sajnos, korábban mi szakemberek is hibát követtünk el, mert megengedtük, sőt valósággal rászoktattuk a méhészeket, hogy szinte teljesen kifosszák a kaptárakat és cukorral helyettesítsék. a természetes táplálékot. ilyet vérbeli méhész sohasem tesz. Aki tényleg szereti a méheket, az csak a .fölösleget veszi el, tehát a tartalékhoz nem nyúl. Akik így cselekedtek, azok nem is panaszkodnak a cukorhiányra. A méhecske hamar tönkremegy, elhasználódik, ha csupán cukoreleségen tartják, ami sokszor a méhészek kapzsiságának a következménye. Egy gyümölcsösben panaszolták, hogy az idejében és szépen virágzó ■cseresznyeültét vényről nem sok termést várhatnak, mert méhek hiányában csak félig-meddig történt meg a megporzás. Hasonló meg/egyzést máshol is hallhattunk. — Régen a szövetkezetek többsége méhészkedett, de ez kiment a divatból, pedig nemcsak a gyümölcsösökben, - hanem a növénytermesztésben is gondot okoz a megporzás. A kárvallott gyümölcsösök gazdáit sem tiltaná el senki néhány méhcsalád tartásától. ч A környéken a méhészegyesület közreműködésével megnyugtatóan oldották meg a cseppet sem elhanyagolható kérdést. — Idestova öt éve szervezzük a növénymegporzást — tájékoztat a szervezet titkára. — Közel négyezer méhcsalád segít abban évről évre, hogy a gyümölcsösök és a növénytermesztő ágazat terméshozama minél nagyobb legyen. A gazdaságok vezetői szerződést kötnek a méhészekkel, s így biztosítják a családok helyszínre történő szállítását, és napidíjat is kapnak. Ennek ellenében viszont a gazdaságok rendszeresen tájékoztatják őket, hogy mikor és hol permetezik a növénykultúrákat, hogy megvédhessék a méheket.-VA körzet méhészeinek van mivel büszkélkedni, hiszen az utóbbi években a méztermelés, de egyéb méhészeti termékek tekintetében is az élvonalba kerültek. Megelőzték a kiterjedt legelőkkel, előnyösebb körülményekkel rendelkezőket. A termésből évenként 150—200 tonna mézet, 3—4 vagonnyi virágport, sok pempőt és viaszt szállítanak a központi alapnak. —]am— nyebb körzeteibe, vagyis a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) és a komáromi (Komárno) járásba is. A vizsgálódás során megállapítottuk, hogy bár nagy területen termesztik Szervezettebben a repcét, a napraforgót, a maglucernát stb., a járási mezőgazdasági Igazgatóság mégsem a fő szervezője a termésátlagot érzékenyen befolyásoló növénymegporzásnak. Amikor az illetékesektől a méhcsaládok kihelyezéséről érdeklődtünk csak általános, tehát nem konkrét válaszokat kaptunk, s ez azt bizonyítja, hogy nem rendelkeznek pontos nyilvántartással. A dunaszerdahelyi járásban például ebben az évben repcét 1000, napraforgót 1600, maglucernát pedig 1000, a komáromi járásban repcét 780, napraforgót viszont 4000 hektáron termesztettek. A Dunaszerdahelyi járási Mezőgazdasági Igazgatóság főagronámusa szóvá tette, hogy a méhészek az idén kevesebb méhcsaládot helyeztek ki a növények megporzására, mint más esztendőben. , Ennek viszont az a magyarázata, • hogy a környező járások méhészei a Varroa atkafertőzés veszély^ miatt nem kaptak engedélyt a méhekkel történő vándorlásra, örvendetes viszont az, hogy az SZMSZ KB-ra nem érkezett jelentés a méhek vegyszerekkel történő mérgezéséről, tehát' lényegesen javult a vegyszerhaszno-ШМРшМ ::*та!ятаай8.>*л Diai. Az állomás majd a szaiatnyaitál (Slatina) függetlenül dolgozik, s arra lesz hivatott, hogy a Hontíanka méhanyákat vizsgálja. Ennek a sikerességét viszont a gyakorlatnak kell igazolnia. V. T • ♦ • IGÉNYES MUNKA A Cseh- és a Szlovákiai Méhészek Központi Bizottsága elhatározta, hogy kivizsgálja Szlovákia méhálloményát. A nagyszabású munka keretében került sor a téli hulladék községenként! összegyűjtésére és vizsgálatára, hogy megállapíthassák a .Varroa atkafertőzés gócait és a fertőzéstől mentes lokalitásokat. Az atka felszámolására irányuló küzdelem csak így járhat teljes sikerrel. V. T. A.röpnyflás rácsos megoldása teleléshez a kártevők beférkőzésének meggátolására A méhészettudomány ismeretanyagai több alkalommal is bizonyították, hogy milyen haszonnal jár mezőgazdaságunkban a méhek megporzó munkája. Mégis gyakori, hogy a gazdaságok ógazatvezetői közül sokan figyelmen kívül hagyják a tényeket, tehát nem kötnek szerződést a méhészekkel, a növények megporzásásra. A termelés összpontosításának és szakosításának Időszakában viszont már az állandó telephelyen tartott családokkal nem biztosítható a növények tökéletes megporzása, s ennek kapcsán a termésátlag növelése. Szükségszerű tehát, hogy a méhcsaládokat kiszállítsuk a virágzó kultúrákhoz. A tudatosan szervezett vándoroltatással manapság nem a minél több méz és virágpor szerzése, nanem fqleg a hektárhozamok tervszerű növelése a cél. Ez annyit jelent, hogy a növénymegporzásból lényegesen több haszna van a mezőgazdaságnak, mint a méhészeknek. Az SZMSZ KB és a MÉM a növénymegporzás sikerei érdekében évente versengésre ösztönzi a méhészeket. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy minél több méhcsaládot bekapcsoljanak a növénymegporzásba. A Dél-Szlovákíában végzett felmérések alkalmával bebizonyosodott, hogy a vándoroltatás egyrészt némely ^azdaságvezetők elutasító magatartása, másrészt pedig a Varroa atkafertőzés esetleges veszélye miatt nem járt teljes sikerrel. A növénymegporzás szervezési teendőinek megállapítása céljából éllétrtcrottiinlr Q7lnw6Ha lootopmolólfo. TELELÉSI TAPASZTALATOK üveget egy hétig kell a kaptárban tartani. (bia) • ♦ • üj Állomást létesítettek Hazánkban az utóbbi években a nagyüzemi méhészet erősen megcspp■ pant. A mezőgazdasági nagyüzemek vezetői nem tartják kifizetődőnek, . vagyis jövedelmezőnek a méhészetet. ■ Ezt viszont az bizonyítja, hogy figyelmen kívül hagyják a méhek növénymegporző hasznos munkája révén keletkezett többlethasznot. A közelmúltban a 'Komáromi (Komárno) Állami Gazdaság méhészeti telepe is ilyen sorsra jutott. Az állo: mányt szerencsére az SZMSZ KB vásárolta meg, hogy az ország legmelegebb déli körzetében új méhészeti ; farmot létesítsen. A KÁRTEVŐK FELDERÍTÉSE Az ázsiai nagy atka (Varroa jacobsoni) felderítésére a legbiztosabb a téli hulladék vizsgálata. Ezt minden méhész elvégezheti. Olyan körzetekben, ahol gyanú van az atka fertőzésére a családok kezelésére a hangyasavat javasolják. Kis üvegben teszik a kaptárba, egyszerre két decit. Az üvegbe kanócot helyeznek, a párolgás gyorsítására. A kanóc olyan hosszú legyen, hogy naponta tiz-húsz köbcentiméternyi hangyasav párologjon el. A kanóc hosszát próbával állapíthatják meg. A hangyasavval telt
