Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-28 / 34. szám
SZABAD FŰLDMOVES 1982. augusztus 28. 12 MAR MOST TEREMTSÜK MEG A BŰZA JÖVŐ ÉVI TERMÉSÉNEK ALAPJAIT Idény előtti öntözésjel a nagy hozamokért A tenyészidő különböző szakaszaiban szinte évente előforduló száraz időszakok esetében számtalan utasítás, javaslat és tanács áramlik a növénytermesztők felé. Ezek az öntözés szükségszerűségére hívják fel a figyelmet és sürgetik az öntözőberendezések teljes mértékű kihasználását. Vajon ez az egyetlen mód a talaj és növényzet vízszükségletének pótlására? Vagy akad egyéb lehetőség is az esetleges szárazságra való céltudatos felkészülésre? A válasz egyérielműen az, hogy vanl A kísérleti eredményekből kiindulva, ezekre szeretném felhívni a figyelmet. Az Agroprbgres felső-csallóközi öntözőrendszerének üzemeiben több éven át tapasztaltuk, hogy az öntözött előve’emény — silókukorica — után sokkal könnyebben végezhető el a talaj előkészítése és a bú.za vetése. Az őszi búza kelése egyenletesebb, a tél beálltáig a növényzet fejlődése erőteljesebb és a fagytűrése Is nagyobb. Az öntözésszervezés újszerű lehetőségeire több neves szakember hívta fel a figyelmet. Az őszi búza idény előtti öntözését a dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) járás illésházi (Nový Život), a légi (Lehnice) és vásárúti (Trhové Mýto) szövetkezetében Immár harmadik éve alkalmazzák — pz első két gazdaságban kísérleti alapon, az utóbbi esetben pedig nagyüzemlleg is. Az idény előtti öntözésnek az a lényege, hogy nyár végén a búzaföldekre egyszeri öntözéssel száz milliméter vízadagot juttatunk a talajba. Ezáltal kedvező feltételek teremthetők a növényzet fejlődéséhez. Az idén végzett mérésekből kitűnik, hogy az őszi búza Idény előtti öntözésének nemcsak az őszi és téli időszakban van fontos szerepe, hanem a későbbi fejlődési szakaszokban is, főleg tavasszal. Ugyanis az ősszel öntözött területeken a talaj alsó rétegeiben nagyobb nedvességtartalom mérhető, mint az öntözetlen talajokon. A mellékelt táblázat a talaj rétegenkénti nedvességtartalmának 1982. április 27-én megállapított értékeit összegezi. Ez az időpont a bokrosodás fejlődési szakaszának felel meg. Hely talajréteg cm kezelés szeptemberben nedvességtartalom % a talajrétegek nedvességtartalma közötti különbözet % Illésháza 0—40 Öntözött 100 mm nem öntözött 9.7 9.7 0 40-110 öntözött 11,7 100 mm 2,5 nem öntözött 9,2 Vásárát 0—40 öntözött 10,0 100 mm 0,8 nem öntözött 9,2 40-100 öntözött 8,8 100 mm 1,2 nem öntözött 7,2 Lég 0—40 öntözött 7,5 100 mm 1,9 nem öntözött 5,6 70-100 öntözött 6,9 100 mm —0,5 nem öntözött 7,4 Az egyes kísérleti helyeken megállapított nedvességtartalom a talajadottságoktól függően különbözik. Az első kísérleti helyen — lllésházán — a szántóréteg nedvességtartalmában nem tapasztaltunk eltérést az öntözött és öntözetlen parcellák között. Viszont a mélyebb, 40—110 centiméteres tárolórétegben az ősszel öntözött területeken a talaj nedvességtartalma 2,5 százalékkal nagyobb volt. lllésházán az ősszel öntözött területeknek egy részét a mintavételt megelőzően is öntözték 40 milliméteres adagban. A tavaszi öntözés további öszszehasonlítást tett lehetővé. Az öntözött terület felső talajrétegében 12,5 százalékos, az alsó rétegében pedig 10,9 százalékos nedvességtartalmat mértünk. Látható, hogy a tavaszi öntözés 2,8 százalékkal növelte a talaj felső rétegének nedvességtartalmát, míg az alsó réteg víztartalmát csak kis mértékben — 0,5 százalékban .— befolyásolta. A vásárúti szövetkezet nyárasdi (ТороГШку) részlegén végzetf őszi öntözés hatása ugyancsak a talaj alsó rétegeiben érvényesült jobban. Tekintettel a rendkívül kedvező kapillaritású talajokra — az aszályos Időjárási, viszonyok között is — a talaj felső rétegének nedvességtartalma az öntözetlen táblákhoz viszonyítva 0,8 százalékkal nagyobb volt. S bár a talaj alsó rétegeiből beindult a vízáramlás a felső rétegekbe, a víz nagyobb hányada — 1,2 százaléka — mégis az alsó rétegben maradt. A légi szövetkezet talajadottságai között a mérések eredményei bizonyos mértékben eltérnek az előbbiektől. Ugyanis helyenként — 70 centiméteres mélységben — kavicsrétegek fordulnak elő. Az őszi öntözés hatására a felső talajréteg nedvességtartalma 1,9 százalékkal növekedett. Mivel ezek a talajok víztárclóréteggel nem rendelkeznek, az* alsó talajréteg nedvességtartalma csökkent. A felsorolt tényekből az a következtetés voható le, hogy az idény előtti öntözés ésszerű alkalmazásához a talaj rétegezettségének pontos ismerete szükséges. Méréseinkből kiderült, hogy az őszi öntözés azokban az esetekben növeli a legjobban a talaj nedvességtartalmát, ahol a talaj tárolóréteggel rendelkezik. Az Idényen kívüli öntözés az említett előnyök mellett lehetővé teSzl az öntözőberendezések jobb kihasználását és az öntözés hatékonyabb szervezését. Ez főleg a nagy területekre kiterjedő öntözőhálózat esetében előnyös. Például az Agro prógres esetében, ahol 30—40 ezer hektárnyi terület öntözhető. Ugyanis az öntözőhálózat kapacitása csupán az öntözőberendezések húsz százalékának üzemeltetését teszi/ lehetővé. Az öntözési üzemrendet hagyományos módszerrel nem lehet a tenyészidő folyamán tovább bővíteni. Az öntözőberendezések jobb kihasználásának műszaki vonatkozású tartalékai az öntözési idény előbbre hozatalában és megnyújtásában rejlenek. Az öntözőberendezések szigorú, Idényszerű kihasználása több ellentmondásba ütközik. Természeti adottságaink között nem minden esetben a nyári hónapok a legszegényebbek csapadékban. Ezt igazolja például az 1979-1980, 1980-1981- es években lehullott csapadék alakulása a búza tenyészideje alatt. Ezt a mellékelt klimogram is jól szemlélteti a nyárasdl szövetkezetben mért adatok alapján. A klimogramon látható közös függvény fejezi ki a szeptembertől (9) júniusig (6] lehullott csapadék (R jelzés, telt vonal] és a hőmérséklet (C jelzés, szaggatott vonal) alakulását. Ha a csapadék görbéje a hőmérséklet görbéje fölött van. akkor a nedvességtartalom alakulása kedvezőnek minősíthető (függőleges vonalakkal kijelölt mező). Ha azonban elvékonyodik a vonalkázott mező, sőt ha a csapadék görbéje a hőmérséklet görbéje alá sülylyed, ez az aszályos Időszakot jelzi (vízszintes vonalakkal kijelölt mező). A kltmogramot az öntözés adataival is kiegészítettük (pontozott mező). Jól látható, hogy az őszi öntözés hatására a nedvességtartalom görbéje az aszályos Időszakban érte el a csúcsértéket. Azt is láthatjuk, hogy, a tavaszi öntözések hogyan illeszkednek be az évi csapadék és hőmérséklet alakulásának függvényébe. Például az 1979—80-as évben az áprilisi öntözést valamivel később kellett volna elvégezni. Ekkor az öntözés fölöslegesen növelte a nedvességtartalmat, holott későbbi időpontban- kedvezően kiegyensúlyozhatta volna a növekvő hőmérsékletet. Az őszi búza idény előtti öntözése kedvezően befolyásolja a növények tápanyagfelvételét is. A mintavétel során megállapítottuk, hogy a három kísérleti hely átlagában a nitrogén- és a káiiumtartalom hat százalékos, a foszfortartalom pedig három százalékos arányban felritkult, ami zöldtömeg növekedéséhez vezetett. A hozamok alakulását illetően az 1980-as évben az idény előtti öntözés terméstöbbletei nem eredményezett — a kllmogram adatai is igazolják, hogy a csapadék megoszlása öntözés nélkül Is kedvezően alakult. Az 1981-es évben a hektáronkénti átlaghozamok a Vala búzafajta esetében 18, a Solaris 1588 fajtánál 38, a termesztett fajták átlagában pedig 17,8 százalékkal növekedett. A szemek tápanyagtartalma a betakarítás után — az egyes fajtáktól függően — 10— 29 százalékkal nagyobb volt az öntözetlen területről betakarított szemtermés béltartalmánál. TARR GYULA vegyészmérnök, a Bratislava! Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet munkatársa MÓZES FERENC, a Zlaté Klasy-i Agroprogres munkatársa Talán az összes növénykultúrák közül a gabonafélék, főleg az őszi búza termesztési technológiáját kísérletezték és dolgozták ki a legaprólékosabban. Ennek ellenére az adottságokhoz Igazodó Ideális agrotechnikát, az egyes Intézkedések optimális határidejét maguknak a növénytermesztőknek kell kitapasztalniuk. Bár az egyes gazdaságok között kisebb vagy nagyobb mértékben eltérőek a természeti adottságok, nem árt közelebbről megismerkedni egyegy élenjáró gazdaság búzatermesztési tapasztalataival. Hiszen nem szégyen másoktól tanulni Ellenkezőleg, a tanulságok leszűrése, a Jó tapasztalatok átvétele és meghonosítása a termelés növelésének legolcsóbb, leghatékonyabb módszere. A jó tapasztalatokért ezúttal a gútai (Kolárovo) szövetkezetbe látogattunk. A 6558 hektárnyi szántóterületen gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemben az őszi búzát 1880 hektárnyi területen termesztik. A több éves termésátlagokat figyelembe véve, a gazdaság a komáromi (Ko'márno) járás gabonatermelésében az élenjárók között a harmadik helyet foglalja el. A 6. ötéves terv időszakában a gabonatermelési tervet globálisan 110 százalékra teljesítették. Búzából a tervezetthez viszonyítva 6330 tonnával többet adtak az állami alapba. Csúcshozamokat 1976-ban és 1980-ban értek el a hektáronkénti 6,4, illetve 6,7 tonnás átlagterméssel. Az 1979-es év kivételével a tervezettnél mindig nagyobb volt a termésük. Az előző és az idei év nem igen kedvezett a gabonaféléknek. Am a szélsőséges időjárási viszonyok mellett Is jóval túlszárnyalták a járási átlagot. Az idén — az előző évekhez viszonyítva — szerényebb, 5,66 tonnás hektáronkénti átlaghozammal a legjobb búzatermesztők a komáromi Járásban. Hiszen a járási átlaghoz viszonyítva (Шок termesztési tapaszlM 14,6 tonnával több szemet csépeltek ki hektáronként. Iványi Sándor agrármérnököt, növénytermesztési ágazatvezetőt arra kértük, hogy tömören foglalja össze az őszi búza sikeres termesztésének legfontosabb tényezőit, a saját tapasztalataiból és a gazdaság adottságaiból kiindulva. ■ Szövetkezetünk többnyire humuszban gazdag, alacsony fekvésű talajokon gazdálkodik. Így az altalajvíz aszályos évjáratok esetében is kellő nedvességet biztosit a búza fejlődéséhez. Tehát a talajadottságaink kedvezőek, ami bizonyos mértékben a jó eredményekhez Is hozzájárult. Persze a hozamok alakulása túlnyomó arányban az agrotechnikán múlik. Az adottságainknak megfelelő búzatermesztési technológia kifejlesz tése érdekében több éven keresztül részletes, parcellák szerinti elemzési végeztünk. Ennek során figyelembe vettük az utolsó szántástól a vetésig eltelt időtartamnak, az előveteménynek, a vetés Időpontjának és a fajta választéknak a hatását a termés ala kulására. Több éves tapasztalataink alapján az egyik legfontosabb agrotechnikai tényezőnek tartjuk a szántástól a vetésig tartó Időszakot. Minél hosszabb, annál jobban beérik és leülepszik a talaj, s annál kedvezőbbek a feltételek a magágy előkészítéséhez. Ezáltal az egyenletes kelést és a növényzet erőteljes fejlődését biztosíthatjuk. A legnagyobb termést azokról a táblákról takarítottuk be, ahol a két művelet közötti Időtartam meghaladta a harminc napot. Ennek alapvető feltétele a talajról korán lekerülő elővetemény, a szalma gyors begyűjtése és a minimális talajkezelés. E- zért az alapműtrágyákat a tarlóra szórjuk ki, s középszántással bedolgozzuk a talajba. Ezután érlelni hagyjuk a talajt, s csak abban az esetben avatkozunk be, ha ežx a gyomirtás szükségessé teszi. A magágy előkészítéséhez ’ a jól leülepedett talajon — egyszeri fogasolás vagy komblnátorral végzett lazítás Is elegendő. Köztudott, hogy az őszi búzának a lucerna, a repce vagy a borsó a legjobb előveteménye. Legkedvezőtlenebb pedig a búza. Tapasztalataink szerint abban az esetben, ha pihent, érett talajba a búzát búza után vetjük, az elővetemény kedvezőtlen hatása kiküszöbölhető, s átlagban harminc százalékkal nagyobb termés érhető el. Tavaly például több mint ezer hektáron búzát búza után vetettünk, olyan területre, ahol a szántástól a vetésig eltelt idő meghaladta a harminc napot. Ezekről a táblákról 6,8 tonnás hozamot, miközben a szövetkezet átlagában csupán 5,5 tonnás átlagtermést értünk el hektáronként. Természeti adottságaink között az őszi búza vetésének optimális határideje október 1-től október 15-ig terjed. Az ennél korábban vagy későbben vetett búzák, termése általában 15 százalékkal kisebb. Arra törekszünk, hogy a több éves tapasztalataink alapján beigazolódott optimális határidőben legalább a terület 70 százalékán a búza a talajba kerüljön. A megfelelő fajtaválasztékot a kisparcellás kísérletek — melyekbe évente a legújabb fajtákat és fajtajelölteket soroljuk be — és a nagyüzemi termelés során szerzett tapasztalatok szerint módosítjuk. Az őszi búza fajtái közül az idén legjobban bevált a 475 hektáron termesztett Vala (6,16 t/ha), az 574 hektáron vetett Baranjka (6,02 t/ha) és a Košútka (6 t/ha). Az őszi búza Idei vetéséhez összeállítottuk a fajtaválasztékot. A terület 40 százalékán a Vala, 20 százalékán a Baranjka, 20 százalékán a BU-17, 10 százalékán pedig a Košútka fajtát termesztjük. A helyes növényápolás szempontjából Igen fontos az első és a második biológiai leltározás pontos végzése. Az egyedszámtól függően ritkítjuk vagy sűrítjük a növényzetet. A nltratácló vagy a betegségek elleni védelem technológiája közismert, ezért nem Is részletezem. A hatékony gyomirtás viszont nagyobb körültekintést igényel. Gazdaságunkban Igen Jó tapasztalatokat szereztünk az egyes gyomnövények — főleg a nehezen, csak speciális vegyszerekkel irtható gyomok, mint például a széltippan, a ragáncs, a vadzab — táblák szerinti előfordulási helyeinek, valamint évenkénti terjedésüknek a feltérképezésével. Segítségével pontosan meg tudjuk állapítani, hogy az egyes növénykultúrákat melyik gyomfélék veszélyeztetik a legjobban, s ennek alapján jó előre biztosíthatjuk a szükséges gyomirtó szereket. A hozamok alakulása nemcsak a termesztési technológián, az agrotechnikai határidők következetes betartásán, hanem a betakarítás szervezésén, a munka minőségén is sokban múlik. Vagyis, minden tényezőn, ami a betakarítási veszteségek csökkentését eredményezi. Talajadottságaínk között a szemveszteség csökkentésében jelentős szerepe van a fajtaválasztéknak. Ezért elsősorban a megdőléssel szemben ellenálló búzafajták termesztését szorgalmazzuk. Ugyancsak fontos tényező, hogy a gabona 8—IQ napon belül biztonságba kerüljön. Ennek pedig az a feltétele, hogy az egy kombájnra jutó terület ne haladja meg a 70—75 hektárt. Véleményem szerint a szemveszteség szempontjából igen nagy jelentősége van annak is, hogy a gazdaságok a lehető legnagyobb szárítókapacitással rendelkezzenek. Főleg azért, hogy csapadékos időszakban sem álljon le az aratás. Ugyanis a beérett gabona esetében minden egyes napi késedelem — főleg eső után, a lábon szárított termésnél — egy mázsa szemveszteséget jelent hektáronként. örvendetes tényként kell kiemelnem, hogy az idén a közbiztonsági szervek is hathatós segítséget nyújtottak a szemveszteség csökkentéséhez azáltal, hogy ellenőrizték a gabona szállítását és büntetést róttak ki azokra a traktorosokra és' gépkocsivezetőkre, akik elmulasztott a gabonaszállítmányok ponyvával való befedését. Célszerű lenne, ha az ilyen ellenőrzés általános gyakorlattá válna. Beszélgetett: KLAMARCSIK MÄR1A