Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-28 / 34. szám
magozni a szőlőt ? Ahogy közeledik a szüret, kertészkedőink egyre többet beszélnek és érdeklődnek a szüretelés, a borkészítés és borkezelés mikéntjéről. Többen kérdezik, kell-e, érdemes e bogyőzni, illetve magozni a szőlőt préselés előtt? Kérdéseikre a Nemcsak az évjárattól függ című cikkből (Kertészet és Szőlészet, 1981. szeptember 3.) idézve — dr. Mercz Árpád szavaival válaszolunk. Az érett szőlőfürt kocsánya általában zöld, ritkán barna (elfásodott). A zöld kocsány levének kémiai összetételére jellemző a magas kötött savtartalom és a különösen sok oldható polifenol (cserzőanyaguk, összehúzó ízű, keserű zamatot adó vegyületek). Ha a must a kocsányból kioldja ezeket, vagy erős sajtolással ml juttatjuk bele a mustba, akkor romlik a Gyógyít, ízesít, illatosít A rozmaring bor minősége. A kocsányok különválasztásával, a hogyozással javíthatjuk borunk minőségét. Ami a szölőmagokat Illeti: súlyuk 3—5 százaléka a bogyóénak, kémiai összetételükre — a borkészítést tekintve — legjellemzőbb a magas olajtartalom (a borba kerülve ízrontó! ), a fenolos anyagok gazdagsága. A kocsány után a magok tartalmazzák a legtöbb összehúzó ízű, keserű zamatot adó fenolos anyagot. Mégsem magozzuk a szőlőt, mint például a meggyet, mert a viszonylagos mennyiség nem nagy, és ( s borok (például a vörösborok) minőségéhez tartozó vegyületeket (cserzőanyagokat, vanilint, kávésavat) is tartalmaznak. A Földközi-tenger országaiban a száraz homokpartok, sziklaomlások ősi növényzete a rozmaring /Rosmarinus officinalisj. Gyakran sövénnyé sűrűsödik, akárcsak nálunk a fagyai. A legősibb kultúrnövények egyike. A régi görögök, később a rómaiak a rozmaringágakat az áldozati ünnepeken koszorúba kötötték. A középkorban a szeretet és a hűség szimbólumává magasztosult. A menyasszony például rozmaringágakból font koszorút viselt a fején, de a halott fejére is rozmaringkoszorút tettek. A reálisabb újkorban tudományosan is megvizsgálták ezt a kellemes illatú növényt, és megállapították, hogy kifejezetten gyógyhatása van. A virágokból és a hajtásokból kivont olaj igen hatásos szer a szív-,-gyomor-, máj- és vesebántalmak ellen. Gyógyhatású a teája is, ha két rész zsályával és azonos mennyiségű /vermuttal/1] elegyítik. Ebből a teából a gyógyszerkönyv reggeli előtt és este fél csészét javáll székrekedés és fölfúvódás esetén. A rozmaring friss hajtásaiból olaj és szesz készül kozmetikai célokra. A fürdővizet illatosítja, frissíti. Hajápolásra is kitűnő. Nem hiába dicsérik a spanyol nők szép haját. rÁ recept: frissen szedett rozmaringhajt ásókra forró vizet öntenek, és a vizet fél órán át állni hagyják. A rozmaringgal mosott haj megerősödik és szép fényt kap. Érdekes ízű ecet készíthető belőle. A zsíros húsételeket, gombás töltelékeket rozmaringgal ízesítik, az őz-, szarvas- es nyúlhüst pedig ezzel pácolják. Az angolok fűszerként is kedvelik. A brit ürüsülthöz rozmaringágacskát szervíroznak. Szárnyas sülthöz, halételek marinírozásához, mártások ízesítéséhez ugyancsak megbecsülik. Magról vagy dugványozással szaporítható, de a magja igen vontatottan csírázik. Ezért az érettebb hajtásokat célszerű homokos földbe dugványozni. A cserépben cseperedő növénykét nyáron a szabadban tarthatjuk védett, napos, meleg helyen. Gyakori öntözést és sok tápanyagot kedvel. Télen a cserepet tegyük világos fűtetlen szobába, vagy egyéb fagymentes helyiségbe. A rozmaring a szabadba is kiültethető, védett, déli fal elé- Ilyen helyen — rendszeres öntözéssel — csinos bokorrá nő. A fagytól és a téli kiszáradástól azonban óvni kell. (b. gy.) A SZOPÖSNYULAK PUSZTULÁSÁNAK OKA: A NITRÁT Mint ismeretes, az egy éven aluli csecsemőnek tilos a nitrátos ivóvíz adása, mert tragédiát, gyermekhalált okozhat. Arra azonban álmomban sem gondoltam, bogy a 11 méter mély, teljesen zártrendszerű csókutunk vize annyira fertőzött nitráttal, hogy szopósnyulaim elpusztulhatnak tőle. Pedig pusztultak. Különösen télen volt gyakori az 5—В napos korú szopósnyulak teljes alompusztulása, amikur az anyák zöldet nem, csak vizet kaphattak. Rossz volt hallgatni a haldokló kisnyulak görcsösen siró hangját. Reggelre rendszerint mind elpusztult, vagy legföljebb még 2 napig élt egy-kettő az alomból, jól fejlett, telehasá fiókák voltak. A hullák vizsgálatának eredményei mindig negatívak voltak, illetve fulladásos halálra utaltak, mintha agyontaposás okozta volna a vesztüket. A teljes bakteriológiai és virológiái vizsgálatok sem adtak magyarázatot. Közben sok mindennel megpróbálkoztam. A múlt nyáron például kicseréltem az őszszes ketrecet, bakokat is cseréltem a 2Ú anyás farmomon. Rendszeresen adtam vitaminokat és egyéb gyógyszereket, többször változtattam a takarmányt, de hiába. Érdekes megfigyelés volt, hogy a 10—12 napos kort megért fiókák már megmaradtak, és szinte elhullás nélkül nőttek fel. Az idősebb állatokkal nem volt semmi gondom. Csaknem 50 éves nyuiászkodásom után már kezdtem komolyan gondolkozni a 20 anyás farmom teljes felszámolásán, mert a téli szaporítás gyakorlatilag eredménytelen volt. Közben neves szakértőkkel, állatorvosokkal konzultáltam; hiába. Az idei hosszú tél végre rávezetett az okra. Decembertől február végéig a 36 fialásból 35 alom teljesen elpusztult, s csak egy alom maradt meg, az, amelyik kútvfz helyett hólevet kapott. Ahogy mondani szokták, ekkor esett le a tan* túsz; a vízzel lehet a baj. A laboratóriumi vizsgálatok alapján előzetes eredményként közölték, hogy vizünkben a még elviselhető 40 mg helyett 160 mg nitrátot találtak. Azonnal le kell cserélni az ivóvizet, a szoptatós anyáknak jó minőségű, mélyfúrású kútvizet kell adni. A nitráttal fertőzött vizet ugyanis nem lehet — például forralással — mentesíteni, nem tisztul, még koncentrálódik is benne a nitrát. A veszélyes méreganyag, a nitrát hatása a következő. Kapcsolódik a vér hemoglobinjához és ezért az nem tud oxigént szállítani. E miatt jelennek meg a fulladásos tünetek, hallhatók az artrkulálatlan síróhangok, és olyanok lesznek a hullák, mintha az anya taposta volna agyon őket. Az ajánlott vízcserének napokon belül megmutatkozott a hatása: a viszonylag közeli, mélyfúrású, úgynevezett iskolakútból hozott víz itatása után azonnal megszűnt az 5—6 napos kori elhullás. Azóta a lefialt anyák kizárólag ilyen vizet kapnak, a kicsinyek 10—12 napos koráig, a többiek a saját kutunk vizét isszák. Megszűnt tehát a szopósnyulak el' hullása. A vízcsere óta több hónap eltelt, s probléma csak azoknál az almoknál volt, amelyeknek véletlenül a saját vizünkből öntöttem az itatóedénybe. Erre tehát nagyon kell vigyázni. Nem tudható, hogy az országban hány ilyen fertőzött kút vizével itatják a nyúlanyákat, és mennyi az ebből származó elhullás. Természetesen, ahol vezetékes víz van, ott nem lehet ilyen gond, hisz annak a vizét rendszeresen ellenőrzik. A saját kút vizét azonban — ha bizonytalan eredetű elhullások tapasztalhatók — tanácsos előbb megvizsgáltatni. Pontosan aligha tudná valaki megmondani, honnan kerül a vízbe a sok nitrát. Csak föltételezések vannak. Az általános környezetszennyeződésért a korszerű mezőgazdaságot, a sok műtrágya felhasználását, az ipart és nem kismértékűén a fürdőszobákhoz épített szennyvíz aknákat okolják. Tény viszont, hogy ahol a talaj alsó rétegeiben nagy területen széterjed a nitrátos víz, bekövetkezik a baj. (HEGEDŰS j., . Kistenyésztők Lapja 82/7) Tiszta, egészséges hordóba minden további nélkül önthetünk mustot vagy bort. Ha A hordók gondozásáról kezdőknek és haladóknak A bort pincében, borházban vagy más, erre a célra alkalmas helyiségben tároljuk. Legalkalmasabb az olyan pince, amelynek levegője nem túl nedves, nem túl száraz, hanem mérsékelten párás, és a hőmérséklete télen-nyáron 10—14 C°. Alacsonyabb hőmérsékleten a bor fejlődése lassú; magasabb hőmérsékleten a borok gyorsan fejlődnek, a könnyebb borok hamar elvénülnek és nagyobb az apadási veszteség. Meleg helyiségben a bor kezelésére nagyobb gondot kell fordítani, mert könnyen megbetegszik. A kistermelő gyakran kénytelen a borát nagyobb hőingidozású pincében, borházban, kamrában vagy egyéb helyiségben tartani, amelyben gyakran még mást is tart. Az ilyen helyiségben is egészséges, tiszta ízű marad a bor, ha a helyiség levegője tiszta és a borok, valamint a hordók kezelésénél betartjuk a tisztasági rendszabályokat, és a borokat szakszerűen kezeljük. A borral együtt ne tartsunk szagos anyagokat, mert a bor minden szagot könnyen fölvesz. Ezért lehetőleg petróleummal se világítsunk, hanem villannyal vagy gyertyával. A borok tárolására általában fahordót használunk. A fahordók tölgyfából, ritkábban szelídgesztenyéből vagy akácfából készülnek. Fontos, hogy egészségesek és tiszták legyenek, ép szájnyílással, csaplyukkal, és megfelelő erősségű abroncsok fogják össze. A csaplyukba parafa- vagy fadugót illesztünk. A szájnyílásba olyan akonadugót tegyünk, amelynek a vége beleér a borba, így zár tökéletesen. A tároló helyiségben a hordót 30—40 cm magas ászokfákon tartjuk, és ékekkel rögzítjük. A hordót megtöltés előtt mindig vizsgáljuk meg, mert a rossz szagú, beteg hordótól a bor is megromlik. Kisebb hordók egyszerű vizsgálati módszere, hogy belefújunk vagy.a tenyerünkkel ráütünk a szájnyílásra és beleszagolunk a hordóba. Egészséges hordóban bor- vagy kénszagot, ecetes hordóban szúrós ecetszagot, penészes hordóban dohos penészszagot érzünk. Pontosabb képet kapunk, ha egy drótra gyertyát kötünk és a szájnyíláson át a hordóba engedjük. így meglátjuk benne az esetleges tisztátalanságokat Is. Ha a gyertya elalszik, a hordó penészes vagy dohos, esetlég más hibája van, előbb rendbe kell hoznunk, csak utána szabad bele bort tölteni. * azonban hosszabb, ideig üresen állt, megtöltés előtt ajánlatos kiöblíteni vagy kimosni. Még jobb, ha kiforrázzuk, mert így a kénezések alkalmával a fába ivódott kénessav is kioldódik. Vörösboros hordóba csak szódás vízzel végzett alapos forrázás után . tölthetünk fehér bort. Oj hordóba csak megfelelő előkészítés után szabad mustot önteni, bort pedig csak akkor, ha már egyszer must forrt benne. Különben a bor kellemetlen faízű és hibás színű lesz. Az előkészítés menete: a hordót megtöltjük hideg vízzel és három-négy napig áztatjuk, majd kiöntjük a vizet és a hordót kigőzöljük. A gőzölés gyorsabban kilúgozza a dongában lévő idegen anyagokat, de a kilúgozást elérhetjük forrázással is. A forrázást úgy végezzük, mint az ecetes és dohos hordók rendbehozása esetén. Az új hordót annyiszor kel) kiforrázni, illetve mosni, amíg a mosó vízen Idegen ízt vagy szagot érzünk. Ismereteink felelevenítése céljából ejtsünk néhány szót az üres hordók gondozásáról Is. Az üres hordót gondosan mossuk. ki hideg vízzel. Az akonanyíláson át hektoliterenként öt—tíz liter vizet öntünk a hordóba és hengergetve, közben a két vége felé billegetve; jól összerázzuk. Utána szájéval lefelé edényre fordítjuk, hogy a víz kifolyjon belőle. Ezt addig ismételjük, míg a hordóból kifolyó víz tiszta nem lesz. Első fejtés után rendszerint 3—4- szer kell megismételni a mosást, később elég kétszer-háromszor. A kimosott hordót szájnyílással lefelé fordítva, ászokfára téve 2—3 napig csöpögtetjük, majd bekénezzük es bedugjuk. A hordót két-három napnál tovább ne hagyjuk kénezetlenül, mert penészedik, később dohos lesz, sőt korhadni kezdhet. Csepegtetés vagy kitörölés nélkül a hordót- nem ajánlatos kénezni, mert a kéndioxidból a vízzel kénsav keletkezhet, s ez árt a hordó fájának. Mosás utáni kénezésre egy-három hektoliteres hordóban hl-enként 2 gramm, három-tíz hektoliteresben hektoliterenként 1,5 gramm ként kell elégetni. Egyes kistermelők azt tartják, hogy a hordót sohasem szabad vízzel kimosni, csak borral. Így is lehet, de ha a hordót nem töltjük meg azonnal borral, ecetes lehet. Egyébként: legtökéletesebben bő vízzel lehet a hordót kimosni, mert kinek van szíve hordómosásra tiszta bort használni? Az üres hordók további gondozása rendszeres kénezésből és törülgetésből áll. A kénezést havonta megismételjük, mert a kéndioxid lassan elillan. Legjobb, ha a kénezés idejét fölírjuk a hordóra. A dongákat diófapáccal kell bekenni, az abroncsokat pedig drótkefével megtisztítjuk, majd míniumfestékkel bevonjuk. Míniummal egyúttal a dongafejeket is befesthetjük. Most pedig lássuk, hogyan hozhatjuk rendbe az ecetes és dohos hordókat? Ha a darabban álló vagy a kiürítés után mosatlanul hagyott hordóban a bor megecetesedik, az ecetesedés behatol a dongákba is. Az ecetes hordót forró szódás vízzel kell kigőzölni, hogy az ecetsav kiázzon a dongákból. Ezt a következők szerrnt végezzük: Az ecetes hordóba hl-enként tíz liter 3 százalékos szódás, forró vizet öntünk, és erősen bedugjuk. 10—15 percig hengergeijük, himbáljuk, közben hol az egyik, hol a másik fenekére állítjuk, hogy a forró víz mindenütt behatolhasson a dongák pórusaiba. Ezután a dugót egy pillanatra óvatosan kiütjük és a gőzt kiengedjük, majd a hordót ismét bedugaszoljuk. Utána meghengergetjük, fenékre állítjuk és megvárjuk, amíg a víz hűlni kezd benne. Akkor a vizet kiöntjük, majd még form, utána pedig hideg vízzel töDoszörösen kiöblítjük. Ha az ecetesedés nem túl régi, így rendszeVint—sikerül a hordót rendbehozni. Penész akkor keletkezik a 'hordóban, ha kimosás után 2—3 nap múlva nem kénezünk, elhanyagoljuk az üres hordók kezelését vagy a dugók nem zárnak Jól. Néhány napos vagy hetes, gyenge, fehér penész esetén a hordót hideg vízzel többször alaposan kimossuk, azután úgy forrázzuk, mint az ecetes hordót. Penészes hordót nem szabad mindjárt forró vízzel mosni, mert a meleg még jobban beviszi a penészszagot a dongába. A régebbi keletű, erősebb, zöldesen penészeden hordót kifenekeljük, gyökérkefével eltávolítjuk a penészport (szárazon), majd hideg vízzel addig súroljuk, amíg a penész eltűnik a dongák rostjairól. Ekkor következhet a forrázás. Ha a penész már behatolt a dongába, a hordó dohos lett, a penészes-dohos részeket kaparással, gyalulással kell az egészséges részig eltávolítani, majd kisúrolni, forrázni (gőzölni) és kiáztatnl. Ha a penész (doh) annyira behatolt a dongába, hogy gyalulássaUsem lehet eltávolítani, a hord* már nem használhatjuk bor tárolására. Prohászka F.: Szőlő és bor című könyve nyomán J
