Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-21 / 33. szám
1982. augusztus 21. SZABAD FÖLDMŰVES Takaros öreg ház néz a vén diófákra. Izgága kutya cibálja láncát. Fecskék röpködnek az eresz alatti fészek körül. Tisza Sándorral leülünk az udvari lócára. Körülöttünk minden csupa virág, lüktet az élet. A vendéglátó házigazda fehér hafát szél kuszálja. Keze a térdén pihen. Emlékezetében a távolt zúgó erdők, félelmek, szenvedések. Kancsó bor az asztalon. Meg egy régi papírdobozban: megsárgult, poros tábori levelezőlapok. Rajta a tábori postaszám: Z—472. Előszedek egynéhányat a dobozból. Olvasgatom. A 39 évvel ezelőtt irt sorokat. — Közel négy évtized telt el a megírásuk óta. Mit jelent ez az ön számára? — indítom el a beszélgetést. — Nagyon sok ez az idő. Mégis kevés ahhoz, hogy feledni tudtam volna a háborúban átélt borzalmakat, gyötrelmeket, megpróbáltatásokat. Ennyi esztendő elteltével éppen 77 éves lettem. Látod ezt a sok virágot? Ez ad nékem jókedvet, életet... — mondja higgadtan Sándor bácsi. IDEGEK HABOROJA Apropó: élet. Mennyit emlegetett, megalázott és kiszolgáltatott, pusztított és Imádott fogalomI Elet! Békében egy világgal felér, háborúban — semmi. A két világháborúra gondolok: az elsőben 12 millió , a másikban 50 millió ember maradt a harcmezőkön. S valón hány millióban tört fel elemi erővel: túlélni a háborút, a soksok szenvedést, otthon lenni végre...? Otthon: békében, puha, meleg ágyban, feleséggel, gyerekekkel. 6, mily szerény és természetes vágy (békében/. S hány millió volt azok száma, akik a halálásította harcmezükön meg csonkultak, testben vagy lélekben? Mennyi hadiözvegy, hadiárva szive sajgott vagy sajog mindmáig szeretteiért, hozzátartozóiért? Mennyi nélkülözés? Mennyi háborús kár? A felégetett falvak és városok üszke, romja is a fasizmust vádolta éveken át, míg azok helyére újak, szebbek nem ■ épültek. Háború, bomba, Internáló tábor, halál... — motyogom. — El tudod-e képzelni, milyen érzés az, amikor a fejed fölött a bombázók, melyek a földre hullatják életkioltó, vészes terhüket? — Nem. Nem tudom... A filmek, az olvasmányok, a történelem lápjai... —s nem folytatom tovább. — Jómagam — pergett az emlékezet fonalát Sándor bácsi —, olyankor mindig a falunkra, a feleségemre, a házra gondoltam: vajon látni fogom-e, ha esetleg hazakerülök..,? En, az ágyútöltelék, meg a többi tíz- és százezer... I? Mert azok voltunk, ennek szántak minket azok, akik a frontra vezényeltek, hogy odakint védelmezzük a szűzmáriás Magyarországot, a Horthy-fasizmus érdekelt... ök meg a tölgyfaasztal mellett, odahaza dőzsöltek, tévútra terelve az ország szekerét. A halállal oly sokszor szembenéző Sándor bácsi nagyot sóhajt, elhesegetve a borzalmakat: — Hát, ennyi volt az emberélet, odakint, Laci fiam! Amikor véget ért a háború s szerencsésen hazakerültem, akkor döbbentem rá, hogy már odakint eszmélni kellett volna, szembefordulni a fasizmussal... AZ EGYETLEN KAPOCS A bográcsban pörkölt fődögéi. Az üvegkancsóból lassan fogy a bor. Tisza Sándor bácsi a tornácon (A szerző felvétele) — De messzire kanyarodtunk, mivel ts kezdtük? ... — Hát a táborilapokkal. — Mondtam-e már, hogy mit jelentettek számomra e levelezőlapok a fronton? Várnitudást, életet, mát. Olvasd csak el ezeket az üzenetváltásokat — mutat a mintegy másfélszáz, megsárgult lapra. — Sok mindent megértesz maid belőlük. Ha nem most, majd később. Mert nem csatákat, hőstetteket örökítenek meg ezek a sorok, hanem a háború hétköznapjaiban feltörő érzéseinket, az otthont, amely hazahív. OlvasdI Embert kapcsolatokat ápolók, együttérzéséről szólók az alábbi sorok: „Tisztelt SógorI Hál’ istennek egészséges vagyok. Még idáig nincs bajom, csak az aggaszt, hogy jön az aratás, és ntncs, aki megcsinálja. Jó volna, ha otthon lehetnénk mind a ketten, akkor menne a munka. De sa/nos, nekünk így kijutott, de majd csak boldogultok valahogy..." Itt-ott a könnyű derű ts fel-fel cstllan a sorc^c' között, mert a mosoly az élet sója. Meg a féltékenység ts berzenkedik...: ,J(edves Tatám Uramt Hogy érzi magát odakint? Vigyázzák magára, nehogy félrevezessék az idegen nők... Mert, tatám asszony megharagszik...!" Kivaló pártharcos Garamkálna (Kalná nad Hronom) egyik legközvetlenebb és legismertebb nyugdíjasa Patassy Elek, aki 71 éves nyugalmazott pedagógus. Az alsó-csallóközi Albárról (Dolný Bar) származik. Életének nagyobbik részét azonban Itt, a Garam mellett élte le. Húsz éven át oktatta-nevelte az Ifjú nemzedékeket. Megszerette ezt a tájat, az Itt élő embereket. Nagyon tevékeny munkát végzett, ami a szövetkezeti gondolat magvának vetését, az efsz-alakításokat Illeti. Sok éven keresztül volt hnb-képvlselő és pártelnök. Jelenleg Is a kommunista párt helyi szervezete vezetőségi tagja. Emellett tevékeny kultúrmunkás és szovjetbarát. Lelkesen, áldozatkészen serénykedik a Harci Dicsőség Házában, mely a Barsl Múzeum közreműködésével létesült. Ennek a múzeumnak az előadója. Örömmel fogadja — hetente négys^r — a hazai és külföldi vendégeket. Magyarul, szlovákul és oroszul tolmácsolja a Harci Dicsőség Házának jelentőségét, a második világháború, pontosabban a Garam menti tankcsata relikviáihoz fűz magyarázatokat. Elmondja: csupán Garamkálna felszabadítása közben 28, a lévai (Levice) Járásban pedig 640 szovjet katona áldozta fel életét, hogy békében, nyugodtan élhessünk. Ezt sose lehet elfelejteni! A közel nyolc év alatt 66 ezer látogatója volt ennek az emlékhelynek. Köztük nemcsak hazai, hanem szovjetunlóbell, lengyelországi, magyarországi, NDK-bell, nyugatnémet, kanadai, USA-bbll nagy számban fordult meg Itt, hogy lerója kegyeletét a szovjet hősök lránt. Az emlékhely védnöke: a kálnal Pavlik Morozov pionírcsapat, mely ápolja a virágokat, segít a környék rendbentartásában. Itt a T-54-es harckocsi mellett teszik fogadalmukat a szikrák és pionírok. Patassy elvtárs évről évre gyűjti a csata harci tárgyalt. E gyűjtögető munkában jó segítőkre talál a pionírokban. Az 6 feladata, hogy továbbítsa azokat a Barsl Múzeumnak. A veterán pártharcos tavaly ünnepelte születésének 70. évfordulóját. Ez alkalomból megkapta „A szocializmusért végzett áldozatkész munkáért“ állami kitüntetést, fáradozása elismeréséül. A kitüntetés további serény munkára lelkesíti a nyugalmazott pedagógust. Belányi J. Olvasom tovább a lapokat. Mennyi őszinteséget, segltentakardst tükröztek, biztatást vittek. Férj és feleség párbeszéde az alábbi: „Drága, Egyetlen Feleségeml Nagyon örülök annak, hogy már beszántattál, csak még a trágyát nem tudtad kihordatnl. írtam, hogy szólj a bírónak és a fát vágasd ki, ott az Oszláson. De jobb lenne, ha Inkább a pozsonyi kertben vágatnál két házalást, és ezt hozasd be ...“ S otthon éjjel petróleumlámpa pislogó fényénél remegő kéz válaszol: „Drága FérjemI Nincs különös bajom. Az állatok megvannak. A zabszalma mostanáig tartott, a bűzaszalmából is szecskát vágtam. Hát majdcsak kihúzom vele valahogy... A szénát már behordottam a lázból (a pusztáról — szerk. megj.), a borjú — nem is gondolod —, nagyon szépen fejlődik, ha csak... Mit jelez a három pont? A bizonytalanságot, a pusztulás rémét, előre vetített árnyékát. S szívfájdító a folytatás: „Édes Férjem! Megint elmúlott az a szép ünnep, amit nálad nélkül kellett eltölteni, mint a többit .. -. Sajog a szívem, ha látom azokat a boldog párokat, akik együtt ünepelhetik a karácsonyt. Együtt éreznek, és megosztanak jót, rószszat. Íme az üzenetváltásokból egynéhány kiragadva, amelyekhez magyarázat nem szükséges. UTÓRENGÉSEK Ilyen a háború: embertelen, értelmetlen, logikátlan. Gyermekmosolyt, boldogságot tlpró, szenvedést és könynyeket termő! A túlélt borzalmak, a lövészárkokban és hadifogságban töltött évek után sokan szeretnék vlszszaperelnl az élettől a háború által elsikkasztott ifjúságot, boldogságot. De nem Iphet! Nemzedékek nőttek fel azóta, hogy a második világháború befejeződött. Az embermilliók élete árán szerzett béke azonban nem ajándék. A világ még nem egységes, osztályharc dúl, a régi, az elavult ütközik meg az újjal, a haladóval. A fasizmus vereségével még korántsem múlt el egy újabb, az egész emberiséget elsöprő háború veszélye. Milliók állnak csatasorba, hogy ne ismétlődjék meg az újabb Lldicq, Oradour, Nagaszakt, Hirosima... Azért teszik, hogy a világon ne haljon éhen évente 17 millió négy éven aluli gyerek... Az Idősebb nemzedékekhez tartozók tudják a legjobban, mily szörnyű a háború. Tehát a borzalmak kitörlése az emlékezetből — nem időszerű. Igenis, emlékeztessenek, s eszméltessenek az idősebbek okító szavat. Mert, mit Is mondott Fuöík? „Emberek, legyetek éberek!“ Es a Fábryidézet? „A békéről van szó — mondja Fábry — A béke sorsa: — a jövő sorsa, a gyermek sorsa. És ez a jövő a mai felnőtteken dől el.“ EPILÓGUS Emma néni, Sándor bácsi felesége elénk teszt az Ízletes pörköltet. A Nap könyörtelenül húzza az Idő szekerét az égen. Esteledik. Az alkony izzó bíborában ülünk. A házigazda poharát emeli a békére, a naplementét nézi. Kortyolok jómagam ts a ne-., mes italból, s Tisza Sándor napbarnította arcára tekintek. így takar be minket az este. S ránkszakadnak a fénylő csillagok. KORCSMAROS LÁSZLÓ Doháuyszáritó előtt (Kovács István felvétele) Ez már talajelőkészités az ősziek alá A nemzeti bizottságok fontos feladatai közé tartozik a lakosságnak nyújtott szolgáltatások megszervezése ős az Igények szerinti bővítése. Közismert, hogy a rugalmas, minőségi szolgáltatás jelentősen befolyásolja a lakosság Jó hangulatát, a szocialista rendszerünkbe vetett hitet. Bár az utóbbi évtizedben a szolgáltatások fejlesztése falvainkon Is biztató, mégsem lehetünk teljesen elégedettek. Sok helyütt a helyi gazdálkodási üzemek nem nyújtanak sokoldalú szolgáltatást, és számos olyan község Is van, ahol vajmi keveset törődnek a helyi gazdálkodási üzem létrehozásával. így aztán a lakosok — minden klsebb-nagyobb javítás, kozmetika céljából >— kénytelenek a közelebb, távolabb levő városba utazni. Ez nemcsak utazási költségekkel Jár, hanem sok Időt rabol el a falusi lakosságtól, melynek tavasztól ősz végéig ezernyi a tennivalója. Az Ipari szolgáltatások hiányában a lakosság gyakran a „maszekokra“ szorul, akik közül egyesek jelentős összeget kérnek a nem mindig felelősségteljesen végzett munkáért. Azt hiszem, a lakosság Igényelnek kielégítése szempontjából minden székhelyközségben elsőrangú feladat ezen üzemek sokoldalú fejlesztése. Minden Járásban vannak példás községek, s ezeknek a nyomdokain kellene haladniuk a többieknek.'Az úttörő falvak közé sorolható Dlóspatony (Orechová Potófi) Is. A járást székhelytől mindössze 8 kilométerre levő község Irányitól már régen rájöttek, milyen Jelentősége van a helyi szolgáltatásoknak. Minden kezdet nehéz, de ha hozzáértő, jó vezetőt nyernek meg egy helyi gazdálkodási üzem élére, a hnb Irányítóinak vajmi kevés gondjuk lesz vele. A dlóspatonyl vezetőknek Belkovics László személyében olyan sokoldalú szakembert sikerült megnyerniük, aki közel 15 esztendeje irányítja az ezernyi gonddal járó termelő és szolgáltató kisüzemet, amely több mint három millió 200 ezer koronát forgalmaz évente. Ami még lényegesebb, jórészt ez az üzem végzi a hnb építkezéseinek oroszlánrészét, s termőszesen a nemzeti bizottsághoz tartozó épületek karbantartását is. Az építőcsoport Jelenleg a 90 férőhelye* óvoda építését sietteti, amelyet —< társadalmi munka eredményeként — minden bizonnyal a kitűzött határidő előtt átadnak rendeltetésének. Sök víz lefolyt a Dunán, amíg toldozva-foldozva felépült a helyi gazdálkodási üzemközpont. Napjainkban már megfelelő körülmények között dolgozhatnak az asztalosok, lakatosok, villanyszerelők. De azt hiszem, legjobb lenne, ha az üzem vezetője, a falu mindenese mondaná el, milyen szolgáltatásokat nyújtanak a helyi és a környékbeli lakosoknak. — Kisüzem vagyunk, 27 a dolgozók száma, s közülük öten nyugdíjasok — vázolta a szolgáltatási és termelő üzem tevékenységét a szimpatikus vezető. — A lakatos, asztalos, villanyszerelő részleg és az építőcsoport részben termelő és szolgáltató Is. Van borbély- és fodrászműhelyünk, kölcsönző üzletünk, cukrászdánk és szódatöltő üzemünk. Ezeken kívül a tehergépkocsi szállítási szolgáltatást nyújt, ami ugyancsak nagyon fontos. r— S mit igényelne még a lakosság? — Nagy szükség lenne cipő- és ruhajavltó műhelyre, csak hát nine* szakember. Azt hiszem, ha alaposabban átgondolnánk, más Is kellene, mert a lakosság Igénye, ízlése változik. Két évtizeddel ezelőtt ki gondolt volna arra, hogy müasztalosokra lesz szükség, mert az antik bútor jön divatba. Előkerültek a félretett bútordarabok, s most azt kell javítgatni. Ügy látszik, népünk jóléte egyre több feladatot állít a szolgáltató üzemek elé. Belkovics elvtárs szerint * helyi gazdálkodási üzemben Is nagy szükség lenne az utánpótlásra. Párt- és kormányhatározat szorgalmazza a helyi gazdálkodási üzemek fejlesztését. Éppen ezért a felsőbb szervek Is jobban elősegíthetnék az építőanyag beszerzését. Az sem ártana, ha gyakoribbak lennének a járást, kerületi szintű tanfolyamok, ahol kicserélhetnék tapasztalataikat az Irányítók, szakágazati dolgozók. Nagyobb gondot kellene fordítani az utánpótlás nevelésére. Talán a dolgozók anyagi Juttatásával Is többet kéne törődni, hogy ne várják el a mellékjutalmat. Azt hiszem, a munkavédelem sem eléggé biztosított ezekben az üzemekben. A vezetőknek sokszor fő a fejük az olyan feladatok miatt, amelyek nem végezhetők teljes biztonsággal. Egyszóval a helyi gazdálkodási üzemek, amelyek egyre jelentősebb szerepet töltenek be községeink formálásában, a lakosság igényelnek kielégítésében, legyenek lobban megbecsülve, mert a küldetésük nemes, s társadalmunk legfőbb értékét, az embert szolgálják. • TÓTH DEZSŐ EGY GAZDASÄGVEZETÖ CÍMÉRE! Hazárdjáték a termőfölddel J Amióta megjelent a két miniszter felhívása a megmüveletlen termőterületek felkutatására és célszerű hasznosítására, a szó szoros értelmében „hajtóvadászat“ indult járésszerte, széltében-hosszában. Minden eddig hasznot nem hajtó, talpalatnyi parlagföldért harcot vívunk, miként lehetne azt a leggazdaságosabban kiaknázni, takarmány vagy élelmiszernyersanyag termelésére. Nos, e földhajsza közben mire bukkan a vizslató szem? A közelmúltban a galántal járásba szólított a kötelesség. A látottak elképesztettek, ott a Vince-erdő mentén, a szépen kiképzett, köralakú tó közéjében. Legalább három hektárnyi — ha nem több — ez a terület, amelyet ugyan felszántottak, de... Többre már nem tellett a Diószegi (Sládkovičovo) Magtermesztő Állami Gazdaságnak? Méter magas gyom uralja ezt a területet. Nem kár érte? Ez a tüskés gaz Igazán nem téríti vissza a szántási költséget, amit a gazdaság ráfordított. Miféle gazldálkodás ez a pótolhatatlannal, a termőfölddel? Csakis ajánlhatjuk: az igazgató a saját szemével győződjék meg a leírtak igazáról. S utána következzék a mulasztást elkövető felelősségre vonása. Mert, nem olyan időket élünk, hogy hazardírozhatunk a termőfölddel, 4íl nk Sokoldalú szolgáltatást!
