Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-08-21 / 33. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1982. augusztus 21. SíWT jubiláló sportszervezet A huszas évek végén és a harmin­cas évek elején a csallóközi falvak­ban is sorra alakultak a sportszerve­zetek, vagy inkább úgy mondhat­nánk, a labdarúgó-csapatok. A pato­­nyokban — melyekből hajdanában hét volt a Nagy- és Kis-Dunával kö­rülölelt rónán — is kedvet kaptak a fiatalok a labda kergetésére, s ki bakancsban, ki csizmában rúgta a bőrt. Persze a legényeket a gyerekek is utánozták és — igaz csak rongy­labdával — de óriási lelkesedéssel játszották a végnélküli mérkőzéseket,1 s minden falucskának megvolt a ma­legeredményesebb, s majdnem a ki­esés sorsára Jutott mindkét csapat. Igaz, erős a mezőny ebben a cso­portban, de Farkas Sándor pedagó­gus, régi játékos (tagja a sportszer­vezet vezetőségének) véleménye sze­rint sokszor épppen a járásbeli csa­patok nem korrektek az ellenféllel szemben. Legutóbb Bősön (Gabőíko­­vo) például egy fontos mérkőzésen a második negyvenöt perc nagyon hosszúra nyúlt, álítőlag ezért távo­zott a vendégcsapat minimális vere­séggel. Felsőpatonyban a nemzeti bizott­ság, a szövetkezet és a társadalmi szervezetek összefogása révén, műi­den igénynek megfelelő sporttelepet hoztak létre. Égbe nyúló nyárfák szegélyezik a zöld pázsitos labdarú­gópályát, és mellette — hasonlóan, mint az első ligás csapatoknál — létrehozták a világítással ellátott ed­zőpályát, ahol télutótól késő őszig az esti órákban is rendszeresen ké­szülhetnek a csapatok a bajnoki mérkőzésekre. Atlyagi gondokkal nem küzd a sportszervezet, mert szükség esetén a helyi nemzeti bi­zottság nem szűkmarkú, az efsz pe­dig rendszeresen vállalja a csapatok szállítását. Mégis, ml lehet hát az oka a gyengébb szereplésnek? — töprengtem magamban. A felsőpatonyi labdarúgó-csapatban mindig voltak kiváló játékosok Az rodatam a kommunista épimunka szolgálatában forradalmi műltunk emlékeztetői község szülötte, akik már a CSKP megalakulása előtt aktív mozgalmi tevékenységet fejtettek- ki, többen közülük a párt alapító tagjai közé tartoztak. Itt látható például Csiba Pál 1923-ban kiadott pártigazolványa, aki később két társával, Szabó Mi­hállyal és Széllé Jánossal együtt mártírhalált halt. Meghurcoltatásuk­ról szintén számos eredeti dokumen­tum tanúskodik, ugyanúgy, mint kom­munista elvtársaiknak a két háború közötti és a második világháború alatti üldöztetéséről. Az emlékszoba anyagát a mozgalmi múlt emlékein kívül a szövetkezet eredményeiről tanúskodó dokumentumanyag teszi teljesebbé, mintegy párhuzamot von­va múlt és jelen között. Az emlékszoba naplója gazdag lá­togatottságról tanúskodik. Rendszeres látogatói közé tartoznak a helyi alapiskola tanulói, a község pártszer­vezetének tagjelöltjei és a bevonulás előtt álló újoncok. Minthogy az em­lékszoba a hnb épületében, közvet­lenül a házasságkötő terem szom­szédságában van, szép szokássá vált, hogy az újházasok közül is sokan leróják tiszteletüket elődeik harcá­nak beszédes tanúbizonyságai előtt. A község SZISZ-alapszervezete már A szocialista embertípus formálásá­ban kiemelkedően fontos szerep jut a magas szintű eszmei-politikai ne­velésnek. Olyan munka ez, amely a szocializmus építésének távlati célki­tűzései mellett megköveteli forradal­mi és munkásmozgalmi múltunk is­meretét is. Az ezzel foglalkozó doku­mentumok, párttörténeti munkák és egyéb politikai irodalom elméleti rendszerét szervesen egészítik ki a? olyan, közvetlen szemléltető jelleg gél bíró intézmények, mint a torra dalmi és munkásmozgalmi liagyo mányainkat bemutató emlékszobák. Az eszmei-politikai nevelésben betöl­tött szerepük tulajdonképpen többré­tű: a fiatalabb nemzedék számára mintegy összesűritve hozzák közel, teszik áttekinthetővé azt az utat, a­­mely szocialista jelenünkhöz vezetett az idősebbek, számára pedig, akik mindebből aktívan kivették a részű két, a szebb jövőért való harcuk méltó elismerését jelentik. Külön öröm, hogy egyre több he lyen — nemcsak városokon, de fal vainkon is — tudatosítják a munkás­­kásmozgalmi emlékszobák Ideológiai jelentőségét. Forradalmi hagyomá­nyaink ily módon egyre szélesebb tömegek számára válnak hozzáférhe­tővé, a vizuális élmény pedig mara­dandóan érzékletessé teszi a törté­nelmi múltat. Az idelátogatók szá­mára megelevenedik a múlt idők küzdelmes emléke, és példaképpé vá­lik számukra azok hősiessége, akik a nehéz időkben bátran kiálltak az Igaz ügyért. — * — A dunaszerdahelyi (Dunajská Stre­da) járásban tizenöt munkásmozgal­mi emlékszobát találunk. Kettő-kettő közülük a járási székhelyen, illetve Somorján (Samorín) található, egy pedig NagymegyertMi (Calovo). A töb bi a járás tíz különböző községében van berendezve. Bizonyítéka ez an­nak, hogy az ilyen intézmények léte­sítésére faluhelyen is mód van lét­­jogosultságuk pepiig — a látogatási naplók tanúsága alapján — vitatha tatlan. Közülük kettőt mutatunk be most közelebbről: a nagyabonyil (Veiké Blahovo) és a dióspatonyit (Orechová Potöü). — * — Nem véletlen, hogy a mindössze ezerháromszáz lakosú Nagyabonyban az elsők között — Г973-Ьап — léte­sült munkásmozgalmi emlékszoba a járás területén. Számos olyan forra­dalmár és munkásmozgalmi harcos a A dióspatonyi emlékszoba gazdag anyaga ízlésesen rendezett néhány éve baráti kapcsolatot tart fann a pannonhalmi KlSZ-alapszerve­­zettel. A magyarországi vendégek ta­valy novemberi látogatásuk alkalmá­val szintén beírták nevüket az em­lékszoba vendégkönyvébe. Az egyetlen hiányosság, amely a nagyabonyl mozgalmi emlékszobával kapcsolatosan emgemllthetö: a helyi­ség, amelyben berendezték, meglehe­tősen aprócska. Nincs lehetőség az áttekinthető tematikus rendezésre, amit pedig a gazdag anyag minden­képpen megérdemel. A „költözködés* azonban már csak hónapok kérdése, mert még az Idén átadják rendelte­tésének a község új, korszerű műve­lődési otthonát, amely sok egyéb Irá­nyú rendeltetése mellett méltóbb ott­hont nyújt majd a gazdag forradal­mi múlt emlékeinek is. — * — Nagyabony és Dióspatony földrajzi közelsége — a két község mindössze négy kilométerre fekszik egymástól — sejteni engedi, hogy történelmük­ben is sok a közös vonás. Erről ta­núskodik az itt létesített munkás­­mozgalmi emlékszoba is, amely a nagyabonyihoz hasonlóan szintén a hanb védnöksége alatt áll. 1976-ban nyitották meg. Az eredeti, gazdag dokumentumanyagból — jegyzőköny­vek, párt- és szakszervezeti Igazolvá­nyok, pártgyűléseken elhangzott be­szédek szövegei — kitűnik, hogy a két háború között is működött a já­rás egyik legerősebb pártszervezete. Úgyszintén számos eredeti dokumen­­'tum tanúskodik a kommunistáknak a község háború utáni újjáépítésében vállalt vezető és irányító szerepéről. A felsoroltakon kívül az idelátogató átfogó képet kaphat a mezőgazdaság szocialista átalakulásáról is a köz­ségben. Az emlékszoba tágas, dekoratív he­lyiségben kapott helyet, ami lehetővé tette a gazdag anyag áttekinthető rendszerezését. Az Ízlésesen össze­állított panel- és vitrinsorok szinte őnmaguktól kalauzolják a látogatót. A terem fő falán, mintegy jelképez­ve az eszmét, amelyért az itt mél tá­tották mellett milliók küzdöttek a közös munkássors megbonthatatlan egységében szerte a világon, a kom­munizmus lángeszű teoretikusának, Vlagyimir Iljics Leninnek életnagy­ságú képe látható. VASS GYULA A nagyabonyi emlékszoba egy részlete Az SZKP KB határozatot fogadott el az irodalmi-mű­vészeti folyóiratok és a kommunista nevelés gyakorlati összehangolásáról. A határozatban rámutattak az író­­szövetség és a sajtószervek mindenkor jelentős szere pére a kommunista építés gyakorlatában, annak mű­vészi ábrázolásában. Olyan tevékenység ez, amely a legmagasabb szinten összhangban áll az SZKP XXVI. kongresszusának határozataival, és azok megvalósítá­sának szerves részét képezi. A Központi Bizottság javaslatot terjeszteti elő az (ró szövetség képviselőinek, kérve a szövetséget, hogy fi gyeimét mindenekelőtt a kül- és belpolitika időszerű kérdéseire, az ország szociális és gazdasági fejlődését meghatározó legfontosabb tényezőkre, valamint a világ béke fontosságának hangsúlyozására irányítsa. A leg fontosabb feladat ezek művészi eszközökkel történő ábrázolása, amely az olvasók széles táborán keresztül hatékony véleményformáló tényezővé válhat Az irodai mi folyóiratoknak és egyéb kiadványoknak tükrözniük kell a korszellemet, észlelniük kell minden új és hala dó folyamatot a világban, és késedelem nélkül, magas színvonalú művészi eszközökkel kell reagálniuk ezekre a folyamatokra. A belpolitikai kérdésekkel kapcsolat ban hangsúlyozták begy elengedhetetlenül szükséees minden olyan jele lg, téma és irányzat pártos elköte lezettséeü művész* ábrázolása, amelyek szerves részét alkotják az SZKP XXVI. kongresszusa irányvonalának. Ezek között elsősorban a szovjet gazdaság intenzifiká­­lását, a termelés hatékonyabbá tételét és a szocialista versenymozgaiom népszerűsítését jelölték meg. A javaslatban szó volt még az elmélyültebb, szilárd politikai és eszmei alapokon álló irodalomkritika szük­ségességéről, a társadalmilag fontos problémákra tör­ténő gyors és rugalmas reagálásról, a szovjet ember országépítő munkájának hatékony, közérthető, amellett magas színvonalú irodalmi ábrázolásáról, valamint az apolitikus életfelfogás és a kispolgári életstílus követ­kezetes bírálatának fontnsságárói. Nyomatékosan hang­súlyozták, hogy a szocialista realizmusnak mint művé­szeti iránynak nincs fontosabb feladata napjainkban, mint a kommunista erkölcs megszilárdítása, a szovjet életstílus mellett való elkötelezett kiállás, a szovjet nép dicső történelmének elevenen tartása, a kommu­nizmus ügye igazának elmélyítése az emberek tudatá­ban. A határozat utolsó pontja kiemeli annak fontosságát, imit a művészetben a világbéke inellett való követke­zetes kiállás valamennyi formája jelent. Ennek érdeké­ben a jövőben az eddiginél is nagyobb figyelmet kell szentelni a fegyverkezési hajsza elleni harc művészi eszközeinek az atomháború fenyegető réme érzékletes és elrettentő ábrázolásának, s hangsúlyozó- kell a szo­cialista vívmányuk megvédésének fontosságát. (Rudé právo) ga nagy- és kiscsapata. Az utóbbiból lett az utánpótlás, aminek eredmé­nyeként egyre színvonalasabb lett a labdajáték és a nézőközönség is meg­sokszorozódott. A második világégés könyörtelenül beleszólt a falusi sportéletbe. Felső patonynak (Horná Potôň), amely a közelmúltban ünnepelte a sportszer­vezet megalakításáhak félszázados évfordulóját, hasonló sors jutott, és a felszabadulás után nehezen keltet­ték életre a labdarúgást. A szövetke zet megalakulását, gazdasági megerő­södését követően a hnb mellett az efsz biztos gazdasági bázisa lett a sportszervezetnek. A céltudatos munka, a vezetők és a játékosok odaadó tevékenysége meghozta a várt eredményt, és meg­nyerték a kerületi В osztály déli csoportjának bajnokságát, kiharcolva ezzel a továbbjutást. Kemény labda­rúgó-évadok következtek az A osz­tályban, hiszen jónevü csapatok kö­zött kellett bizonyítaniuk. A labda­rúgó-gárda nem vallott szégyent, és évek óta becsülettel helytáll. Ez jó­részt annak is köszönhető, hogy a legnehezebb idényben is érezték a közönség bizalmát, akik nemcsak otthon bíztatták a csapatot, hanem idegenbe is hűségesen elkísérték. Részben tehát a hálás, megértő szur­kolóknak is köszönhető a sikeres szereplés. A közel kétezer lakosú községben manapság is a labdarúgás a mérv­adó sport, az „ifi“ csapat, hasonlóan, mint a „nagyok“, szintén a kerületi bajnokság A osztályában szerepel, a kölyökcsapat pedig a járási diák­­bajnokságban játszik. Van bizonyos érdeklődés más sportágak iránt is, de ez sajnos csak szalmaláng-szerű felvillanás, s más sportágakban na­gyobb sikerrel nem dicsekedhetnek a sportszervezet vezetői. Igaz, jelen­tős sportversenynek számít az évről­­évre megrendezett honvédelmi vetél­kedő, amelyen sokan versenyeznek a különböző korosztályokból, s bizo­nyítják rátermettségüket. A felsőpatonyi labdarúgók szerep­lése az elmúlt évadban nem volt a A tikkasztó nyári hőségben három fiatalember a pálya öntözésével fog­lalkozott. Elek László egykori focista nagyon egyszerűen indokolta a gyen­gébb szereplést. — Nincs meg a kellő egyetértés a vezetőség, az edző és a játékosok között. Az elmúlt évek során több csapatban játszottam, és csak akkor szerepeltünk sikeresen, ha nem volt gyakori az edzőcsere. Az ott lévő másik fiatalember Horváth Zoltán, az idén fejezte be — testnevelés-történelem szakon — egyetemi tanulmányait. Bátyja, Hor­váth józsef, a katonatiszt is hason­lóan vélekedik. Különben a három Horváth testvér a csapat lelke, erős­sége. A legkisebbik, Lajos, most érettségizett, és ősztől már a bratí- j slavai Komenský Egyetem hallgatója lesz. A sportszervezet megalakulásának évfordulóját méltó körülmények kö­zött ünnepelték meg a községben. A megemlékezés honvédelmi verseny­nyel kezdődött, öt számban mérték össze képességüket, tudásukat a kü­lönböző kategóriába tartozó fiúk és lányok, nők és férfiak. A férfiak kö- i zül Karácsony Gyula, a Nemzet! Front helyt szervezetének elnöke lett az abszolút győztes, s a hnb elnöke, ! Tóth Vince, aki akkoriban született, í amikor szóba került a sportszervezet megalapítása, a második helyen vég­zett. A környékbeli labdarúgó-csapatok részvételével rendezett tornán — a­­melyen három, a kerületi A osztály­ban szereplő csapat mellett а В osz­tályban szereplő nagylégiek (Lehni-­­ce) játszottak — igazolta, hogy a hazai játékosok nincsenek a legjobb formában, mert csak a harmadik he­lyen végeztek. Meglepetésre, a tornát az alacsonyabb osztályban játszó nagylégiek nyerték, akik csak tavaly kerültek fel a kerületi bajnokság В osztályába. Az -ünnepség kicsúcsosodása június utolsó napjaiban volt, amikor érté­kelték a megalakulástól eltelt idő­szakot. Közös ebéden vettek részt a sportvezetők, játékosok, s vendégek, majd ezt követően az öregfiúk csapa­ta játszott a cseh­szlovákiai magyar újságírók csapatá­val, az ünnepség befejezéseként pe­dig a Szlovák Nem zeti Ligában sze­replő Matadort lát­ták vendégül a ha­zaiak. Azt hiszém, a sportkedvelők és íz egész lakosság számára emlékeze­tes marad a jubi leumi évforduló, s a labdarúgók minden bizonnyal jobb -■’-uepléssel ■ hálálják meg a i sokoldalú, lörődési. TÖTH DEZSŐ A -"bileumi labdarúgótornát nem sikerült a hazaiak naí megnyerni, s meglepetésre, az alacsonyabb osztály­ban szereplő lelkes nagylégi (Lehuice) 11 vitte el a pálmát

Next

/
Thumbnails
Contents