Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-14 / 32. szám
1982. augusztus Í4. .SZABAD FÖLDMŰVES. 13 TakarmvkésM a fejlesztési (ehetőségek meihstarezoja Azt hiszem, hogy ennek az egyetlen mondatban megfogalmazott állításnak az Igazságát, helytállóságát ma már nem fontos különösebben hangsúlyozni, bizonyítani. A mindennapi gyakorlat száz meg száz példával Igazolja, hogy a legjobb, legtehetségesebb állattenyésztő Is csak akkor képes járási, kerületi, esetleg országos rangra emelni gazdasága állattenyésztési ágazatát, ha elképzeléseinek megvalósításához, gyakran Igen komoly fejlesztési feladatainak teljesítéséhez a növénytermesztési ágazattól hatékony segítséget kap. Következésképpen az állattenyésztés eredményei nem csupán az ágazat dolgozóinak szorgalmát, hozzáértését és tennlakarását tükrözik, de utalnak a belüzeml munkamegosztás, tervezés és szervezés színvonalára, az ágazatok közötti összhangra és együtműködésre, s nem utolsósorban azt Is elárulják, milyen rangja és súlya van a gazdaság életében annak az ágazatnak, melyet az esetek többségében kizárólag a gabonatermesztés sikerei alapján emelnek kt vagy marasztalnak el. I iggl • -> ■ •'•v ■ Legutóbb a Žilina! járásban tanulmányoztuk a két ágazat összhangját. Megállapítottuk, -hogy a növénytermesztés bizony nem képes kifogástalanul kiszolgálni az állattenyésztési ágazatot. Tagadhatatlan, az utóbbi időben tett Intézkedések immár éreztetik hatásukat, viszont az állattenyésztők még korántsem elégedettek, csupán bizakodók. Állattenyésztés, VEZETŐ SZEREPBEN A járásban rendelkezésre álló 27 ezer hektáros mezőgazdasági földterületen tizenkét szövetkezet és egy állami gazdaság osztozkodik. A hangoztatott többre és jobbra törekvés eddig nem hozta meg a várt eredményeket. Néhány gazdaság — a papíron szépen kidolgozott elképzelésekkel ellentétben — évek óta egy helyben topog. Nem mondták, de az eredmények sejtetik, néhány helyen nem tudnak, de talán nem Is nagyon Igyekeznek tenni annak érdekében, hogy az elakadt szekér kizökkenjen a kátyúból. Fedorko Michal, a járási mezőgazdasági Igazgatóság zootechnlkusa mondta, hogy a vidék mezőgazdasági nyorstermelr.se - értékének hatvanhárom százalékát az állattenyésztési ágazat nyújtja. A helyi sajátosságokból következik, hogy az üzemek — főleg a pontosított társadalmi elvárások értelmében — elsősorban szarvasmarha- és juhtenyésztésre szakosodnak. A közép-szlovákiai kerületben a legnagyobb állalsfirúséget (elmutató Járások egyikeként szerepelnek, öszszesen 18 ezer 200 szarvasmarhát és 17 ezer Juhot tartanak, ami hatvanhét, Illetve hatvanhárom darabos százhektáronkénti állatsűrűségnek felel meg. Marhahúsból évente közel kétezer, sertéshúsból pedig majdnem másfél ezer tonnát értékesítenek; tejből hektáronkénti átlagban 650 liter kerül eladásra. A sertéstenyésztés fejlesztését fölfüggesztették, sőt, helyenként mérsékelik a hizlalást. A visszafejlesztés ütemének megfelelően növelik a marhahústermelést. A tervszerű állománynövelés már folyamatban van — az ötéves tervidőszak végéig a szarvasmarhák számát ezernyolcszázzal gyarapítják —, s már épül a hatszáz férőhelyes, szabadtartásos marhahlzlalda is. A fejlesztési feladatokat rangsoroló, fontossági sorrend élén továbbra is a szarvasmarha-tenyésztés szerepel, de vele párhuzamosan a juhtenyésztést is igyekeznek fölfuttatni. Ezzel mindenekelőtt az elfekvő földterületek ésszerű kihasználását szeretnék biztosítani. A rendelkezésre álló mezőgazdasági földterületnek 38,3 százaléka legelő. Mégpedig zömmel olyan satnya vagy távoli területekről van sző, melyek tehenekkel nem hasznosíthatók. Ezeken a legelőkön — legalább ts részben — borjűnevelést folytatnak. A Dlhé Pole-i Efsz és a zadubnöi tangazdaság — Járási kooperációs vállalkozás keretén belül — összesen ezerszáz üszőt nevel. A nyári legeltetés során 55 dekás darabonkénti napi súlygyarapodást mutatnak föl, ami elfogadható eredmény. A további elfekvő területek kihasználása érdekében 19911-ig a járásban 24 ezerre szeretnék növelni a juhok számát. Az elképzelés megvalósítása ' jórészt attól függ, lesz-e lehetőségük és erejük megépíteni a nélkülözhetetlen állatszállásokat. A TÖBBTERMELÉSHEZ KÉT ÜT VEZET Aki több húst és tejet akar termelni, két út közül választhat: gyarapíthatja az állatok számát vagy javíthatja a meglévők termelőképességét. Mivel itt az utóbbi feladat teljesítésében amolyan kocogómozgalom észlelhető, nem nagyon lehet válogatni a többtermeléshez vezető módszerekben, lehetőségekben. Ez annyit Jelent, hogy az ágazat még nagyobb terhet ró a növénytermesztésre, és ez bizony sokakat bosszant. .,1« A nehezen hozzáférhető területeket juhok legeltetésével hasznosítják Fotó: CSTK A járásban komoly feladatot jelent . a tejtermelés fejlesztése. Az feszesen hétezer-nyolcszáz darabos tehénállomány 2550 literes évi darabonkénti tejelékenysége nem éppen kielégítő színvonal. A tehenek számát a tervidőszak végéig kétszázzal, az egyedenkénti tejtermelést az idén huszonkét literrel tervezik növelni. Többre nem futná az erejükből? Hiszen e körzetben Is akadnak jó tejtermelők, akiktől tanulni lehetne. A Kotešovái Efsz-ben tavaly 3716 liter tejet termelt egy átlagtehén. Vajon hányán kérdezték meg tőlük, hogyan csinálták, hogyan érték el a járási viszonylatban kiugró eredményt? A jjni zootechnikusa olyan hangsúllyal mondja, -mintha első ízben hallanánk a sikerhez sok minden kell. Elsősorban következetesen fejlesztett, jó termelőképességű állomány, azután jó szálláshely, az igényeket kielégítő takarmánykészlet, és nem utolsósorban emberi hozzáállás. Ha két-három gazdaságban mindezt meg tudják oldani — márpedig az eredmények erre utalnak , akkor a többiben vajon miért gond ez? És miért gond a marhahizlalás? A predmieri szövetkezet példája mutatja, hogy ezen a vidéken Is elérhető legalább nyolcven-kilencven dekás gyarapodás. Mert a jelenlegi hatvan dekás Járási átlaggal nem lehet dicsekedni. MIT MOND az Állattenyésztő? A féléves kimutatások számadatai alapján azt mondhatnánk, rangos állattenyésztése van a járásnak. Húseladási feladatait teljesítette, tejből terven felül 53 ezer litert adott el. Igen ám, csakhogy ml már Ismerjük az Irányszámokat, a termelés ha megeszi Is az állat, attól ugyan nem hízik, de nem Is tejel, Itt van például a szllázs. Hiába mondjuk, hogy legalább 25—30 százalék szárazanyagot tartalmazzon, néha a tizennyolc százalékot sem éri el. Vízzel nem lehet bikát hizlalni. 0 Ogy tudom, egy számosállatra huszonnyolc mázsa széna kitermelését tűzték ki célul, s ebben a munkában a védnökség! üzemek is segítségükre vannak. t—i Régi elképzelés, de teljesíteni még egyszer sem tudtuk. Tavaly csaknem öt mázsával elmaradtunk az óhajtott színvonaltól. Az Idén növeltük az évelő takarmányok termőterületét, takarmányrépát Is vetettünk, nagy társadalmi összefogással gyűjtöttük a szénát, viszont azt Is tudom, hogy több gazdaságban eleve nem kiegészítőként, de fő összetevőként emlegetik a szalmát. Én tulajdonképpen megértem, hogy egyik-másik gazdaságban miért nem terveznek bátrabban, amikor a fejlesztési elképzelések vázolásáról van szó. MIT MOND A NÖVÉNYTERMESZTŐ? Látszatra úgy tűnik, hogy a Járásban adottak a feltételek a kellő mennyiségű takarmánykészlet megteremtéséhez. Hiszen a járás mezőgazdasági területének csaknem hatvannyolc és fél százaléka a tömegtakarmány-termesztést szolgálja. Mégt 1 jó minőségű [ széna begyűjtése ' sok fárasztó ■ munkát igényel i alapvető oka abban rejlik, hogy ezí idáig nem tudtuk teljes mértékben , kihasználni a nagy kiterjedésű rétek- és legelők adta lehetőségeket. Hiszen- az aránylag kedvezőtlen természeti- adottságaink között a 15 ezer hektárnyi gyepterületek az évi össztakarmánytermelésnek több mint 68 százalékát teszik ki. A takarmányozási gondjainkon sokat enyhítene az, ha járási átlagban hektáronként elért 2,79 tonna szénatermést legalább 3,2 tonnára sikerülne növelni. Természetesen ahhoz, hogy elegen! dö és Jó minőségű szénét készlthes- sünk, megfelelő gépi eszközök szük- ségesek. Ezldálg hiányoljuk a lejtős , területekre alkalmas szénakaszálő-, ■ forgató- és lehúzógépeket. Az előbbi , évek takarmánytermelési koncepciója i a szenázsolást és a szllézsolást het lyezte előtérbe. Erre a technológiára • irányult a gépgyártás Is. Ezzel szem: ben a kisgépek gyártása elmaradt, : Ma a gazdaságok többségében vone- kodnak a kézi munkára Igényes szénakészítéstől, s ott, ahol ezt az adottságok engedik, szenázs vagy szllázs formájában tartósítják a termést. így lényegesen rövidebb Időn belül gyüjthetik be a takarmányt. Ez ‘ pedig csapadékban gazdag Járásunk- i ban Igen fontos tényező. • Kétségtelen, a szükséges gépek ■ hiánya nagymértékben hátráltatja a • mezőgazdasági üzemeket abban, hogy ‘ a gyepterületeket kellőképpen hasz■ nosltsák. Azonban ez nem lehet mentség arra, hogy számottevő területeken a fűtermés kárba vesszen. >— Éppen ezért 740 hektárnyi gyepterületen kézi erővel gyűjtöttük be az első kaszálás termését i—i folytatta a beszélgetést a főnövénytermesztő. ' A Nemzeti Front tömegszerveieteinek mozgósításával a széna begyűjtésére szervezett társadalmi munkába küxel ezernégyszáz ember kapcsolódott be. A védnökségl üzemekből pedig hetente háromszáznégyszáz dolgozó jelentkezett a mezőgazdászok segítségére. Járásunkban az idén hétezer-ötszáz hektárnyi területet legeltetéssel hasznosítunk. Ebből ezernágyszáz hektáron a szakaszos legeltetést alkalmazzuk. Igaz, ez a legelők nagy kiterjedéséhez mérten kevés. Ott, ahol nem áll módunkban ezt a módszert alkalmazni, parcellák szerint szervezzük a legeltetést és a legelőknek ezt követő kezelését. Sajnos, a rétek fejtrágyázását sem tudjuk az egész t területen elvégezni a nitrogéntrágyák hiánya miatt. ELÖBBRELEpfes A TAKARMÄNYTERMELÉSBEN A fönövénytermesztő úgy vélekedett, hogy a Járás takarmányterme- I lésében az elmúlt évekhez viszonyítva lényegesen kedvezőbb a helyzet. Annak ellenére, hogy az évelő takarmánynövényekből 140 hektárnyi területet fel kellett törni, s az első kaszálás a vártnál gyengébb termést hozott, az évelő takarmánynövények, a gyepterületek első terméséből, valamint a tavaszi keverékek hozamából jóformán a téli készletek felét alapozták meg. A herefélék termésének java részéből takarmánylisztet gyártottak. A többi takarmánynövényből pedig szenázst, szilázst és szénát készítettek. A járás növénytermesztésének Irányítója optimlszttkusan ítélte meg a takarmányozás helyzetét. Szerinte az Idén minden feltétel adott ahhoz, hogy a téli Időszakra biztosítsák a kellő takarmányszükségletet. Hiszen még hátra van az évelő takarmánynövények és a gyepterületek, második kaszálásának begyűjtése. Az ezer hektárnyi területen termesztett silókukorica Is szép terméssel kecsegtet. Az idén jelentősen növelték a másodnövények termőterületét. Ezeket összesen ezerháromszáz hektáron termesztik. Az Idén háromszáz hektárnyi területen a másodnövények alávetéses termesztési módszerével Is próbálkoznak. A vetést repülőgép segítségével végzik két héttel a gabonafélék betakarítása előtt. A zöldtakarmányozás Idényének megnyújtása érdekében a nagyhozamú káposztafélék, főleg a Perko fajta termesztését szorgalmazzák. A takarmánypogácsák készítésében pedig jól hasznosíthatják a szalmát. AZ EREM MÁSIK OLDALA Az elmondottakból kétségtelenül kitűnik, hogy a járásban több pozitív változás történt a takarmánytermelés színvonalának javítása érdekében. Igaz, a minőség kérdésének megítélésében a két ágazatvezető véleménye bizonyos mértékben ellentétes. A fönövénytermesztő nem tartja olyan kedvezőtlennek a takarmányok minőségét. Elmondotta, hogy tavaly a takarmányoknak csupán a húsz százaléka nem felelt meg a minőségi követelményeknek, ami nézetem szerint fgy Is tetemes mennyiség. Azt viszont már nem részletezte, mennyi takarmány felelt meg az első vagy a harmadik minőségi osztálynak, holott köztudott, hogy takarmányozás szempontjából ez sem lényegtelen. Az Idén a takarmányokat begyűjtő és a tartósításukat végzó csoportokat anyagilag Is ösztönzik a minőségi követelmények elérése érdekében. Vonatkozik ez elsősorban a begyűjtési és a tartósítási technológia betartására. Remélhető, hogy az anyagi érdekeltség fokozása pozitív eredménnyel jár majd. A beszélgetés során az Is kiderült, hogy nem minden gazdaságban fejtenek ki kellő Igyekezetét a megfelelő mennyiségű, de főleg kifogástalan minőségű takarmánykészlet megteremtésére. Erre abból Is lehet következtetni, hogy például a járás két vagy három mezőgazdasági üzeme a takarmánynövények gyors és idejében türténő begyűjtése érdekében •— ami szorosan összefügg a takarmányok minőségével ►— a trenölnl, a iádnál és a Dolný Kubín-i járás egyes gazdaságaival kooperációban használja ki a gépi eszközöket. Vajon miért nem terjed ki hasonló együttműködés a járás többi mezőgazdasági üzemére is? A másik szembeötlő probléma az, hogyan Is lehet az egész termésből jó minőségű szilázst vagy szenázst készíteni, amikor kellő kapacitások hiánya miatt a zbldanyagnak tübb mint egyharmadát nem lehet megfelelően tárolni, miközben a széna tárolására bőven áll tórolóhely a gazdaságok rendelkezésére. Igaz, a jő minőségű széna előállítása <—i mint említettük ►— jóval Igényesebb a kézi munkaerőre. Ezért sok gazdaságban nem Is Igyekeznek felkészülni a szálas takarmányok tartósításának erre a módszerére. Az Intézkedések értelmében legnlább 15 ezer szénaszárító állványt kellett volna előkészíteni a gazdaságoknak, a valóságban csupán hétezer darabot helyeztek ki a kaszálókra. Az idén Is, úgy mint tavaly,' a kistermelőktől is felvásárolják a szénát, már azért Is, mert lényegesen jobb minőségű, mint a mezőgazdasági üzemeké. Vajon miért? A kotešovái, a krasőanyi, a rosinai, a predmieri és a bytfiai szövetkezetek példája Igazolja, hogy a žilinai járás természeti adottságai között Is gazdaságosan és ésszerűen meg lehet oldani az állatok kellő színvonalú takarmányozását. Persze ez felelősségteljes hozzáállást, fokozott Igyekezetét és jó munkaszervezést követel a növénytermesztők részéről Is. KADEK GABOR KLAMARCSIK MARIA kenységl mutatókat, és azt is tudjuk, hogy az itteni gazdaságok többre Is képesek lennének. — Az állattenyésztés fejlesztésének kerékkötője a takarmőnyhlány ■— hangsúlyozta homlokráncolva Fedorko elvtárs. — Általában a minőséggel van baj, de számos gazdaságban még a tömeg biztosítása Is gondot okoz. Ilyen föltételek közepette a haszonállat-előállító keresztezéssel biztosított biológiai anyag alapvető tulajdonságait sem lehet kihasználni. Viszont a társadalmi Igények egyre nagyobbak, tehát kényszerű állománynöveléssel bonyolítjuk a helyzetünket. 0 Nemrég kelt a hír, miszerint a prievidzai járásban rendszeres agrolaboratóriumi vizsgálatokkal segítik a takarmánygazdálkodást, illetve az állattenyésztők munkáját. Az eredmény: kisebb állománnyal napi kétezer literrel több tejet értékesítenek, mint tavaly. — Az agrolaboratörlumi elemzések előnyét mi Is elismerjük, sőt, újabban ki Is használjuk. Erre főleg azért van szükség, mert többnyire a minőséggel van gondunk. A téli készletnek nagy hányada csak tömeg, sem sikerült ezidáig az állattenyésztés igényeit teljes mértékben kielégíteni. Tavaly például 95 százalékra biztosították a szükségletet, s több gazdaságban komoly takarmányozási gondokkal küszködtek. ._. a növénytermesztés keretén belül egyik legfontosabbb feladatunknak tekintjük a tömegtakarmányok termelését — mondotta Anton Tomaščík agrármérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság fönövénylermesztője. — Igaz, a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése egyre nagyobb igényeket támaszt, és mi ehhez próbálunk Igazodni. A takarmánytermesztés területén az elmúlt évek során szemmel látható előrehaladás történt. Az egyes takarmánynövények hektárhozamai fokozatosan évről évre növekedtek. Míg 1976-ban az évelő takarmánynövényekből 6,3 tonnát takarítottunk be hektáronként, száraz anyagban számítva, addig tavaly már meghaladtuk a nyolc tonnás termésátlagot. Az egyéves takarmánynövények hektárhozama is 24,5 tonnáról 26 tonnára növekedett. Ennek ellenére miért nem vagyunk kénesek tartani a lépést az állattenyésztés igényeivel?. Ennek egyik
