Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-14 / 32. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 14 1982. augusztus 14. ♦ MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф Örvendetes ténynek, nagy eredménynek minősíthető, hogy a négyzetkilométerre jutó 8,5 méhcsalád létszámmal a világ legsűrűbben méhesített országai közé tartozunk. Szlovákiai méretben a növénymegporzásból származó többleteredmény eléri a 350 millió koronát és soknálliót tesz ki a méhek által gyűjtött nektár, virágpor, pempő és más méhészeti termékek is. A mézgyüjtő méh tehát mezőgazdaságunkat hatékonyan segíti a termésátlag növelésében, és meghálálja gazdái gondoskodását Is. A méhállo mány hatékony segítsége tehát több tényezőnek a függvénye. Az egyik tényező a méhek jó egészségi állapota, ami nagymértékben befolyásolja a családok erőnlétét, megporzó képességüket, s a gyűjtés hatékonyságát. A megbetegedés viszont lerontja az összes jó tulajdonságot. Érthető, hogy a méhészek nyugtalanul vették tudomásul, hogy Kelet- Szlovákiában a Varroa-atjca sok kárt tett a méhállományban. Még nyug talanitőbban hatott az a bejelentés, amely arról tájékoztatta őket, hogy az atka a michalovcei járás egyes körzeteiben is elhatalmasodott. A nagy károkat okozó Varroa-atka Kelet- és Délkelet-Äzsiából származik, ahol az indiai méhfajtán élősködőn. Onnan terjedt tovább a méhek és a méhanyák szállításával, s ma már Ausztrálián kívül mindenütt károsítja a méhcsaládokat A mílliméternyi nagyságú élősködő elsősorban is a fiasítást támadja meg, ott fejlődik ki, a méheknek pedig a vérét szívja. A Varroa-atkával megtámadott méhállomány fokozatosan gyöngül, majd bizonyos időn belül elpusztul. A méhek termelő és megporzó tevékenységének az elmaradása miatt számottevő a népgazdasági kár. Ez rendkívüli módon nyugtalanítja a kutatókat, s érthető, hogy a veszedelmes méhellenség károsító hatásának megfékezése és teljes felszámolása érdekében az állategészségügy dolgozóival karöltve nagy erőfeszítéseket tesznek. Ebben támogatják őket az alapszervezetek vezetői is. A Varroa-atka ellen folytatott küzdelem azért is nehéz, mert a kérte vő természetes úton, vagyis a beteg és az egészséges méhek érintkezése során terjedhet. A fertőzött terület ily módon évente 10 kilométerrel nagyobbodhat. A kutatók megfigyelései szerint a Varroa-atka mesterséges fertőzéssel, tehát tiltott vándorlással, anyacserével, stb. rendkívüli módon terjedhet, ugyanakkor károk keletkezhetnek a fertőzött méhállomány más környezetbe történő szállításával is, a fertőzés következmé nyel tehát felbecsülhetetlenek. A korábban Varroa-atkával fertőzött járások (Michalovce, Tőketerebes (Trebišov), Humenné, Vranov, Kassa (Košice) után 1979-ben továbbiak következtek. Az atkát felfedezték Levoča, Rimaszombat (Rimavská Sobota) és más körzetek térségében is. Így 1980-ban felütötte fejét Bratislava-Raöa környékén. Atkagyanús körzetté nyilvánították a trenčíni és a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás egyes lokalitásait is. A méhészeti kutatóintézet a múlt év végén már 178 fertőzött gócot ismert Szlovákiában. Az atka terjedését — a kutatók szerint — ésszerű módszerekkel, az egészségügyi rendszabályok megtartásával megelőzhettük volna. Ma viszont a tények fölötti elmélkedés helyett már konkrét tettek szükségesek. A kutatók kezdettől fogva arra törekednek, hogy megfékezzék az atka továbbterjedését. Elsősorban a már megtámadott körzetek állományának az elkülönítése s a téli hulladék alapos kivizsgálása szükséges, ezzel pontosan megismerhetik a fertőzés gócait. Ezekben a körzetekben tilos a méhek áthelyezése. Ez a gyógyítás sikere érdekében fontos. Például 1980-ban az állategészségügyi dolgozók bevonásával több járásban kivizsgálták a méhállományt. A méhészeti kutatóintézet laboratóriumában és a fertőzött gócokban mintegy 4000 családot vizsgáltak ki. Pár éven belül viszont napirendre került Szlovákia teljes méhállományának kivizsgálása. Az atka megjelenése miatt a poprádi járásban hatékony intézkedések megtételele vált szükségessé. A kutatók mindent elkövetnek azért, hogy a fertőzés ne veszélyeztesse a Emlékeztető Társadalmunkban meghtatározott szerep jut az állategészségügyi dolgozók munkájának. Sokat tesznek az állatállomány egészségi állapotának a megtartásáért, tevékenységük a méhek védelmére is kiterjed. A fiasítás és a méhek megbetegedése helyenként komoly veszteségekkel jár. A ragályos kórok rendkívül veszélyesek, s ha a méhész nem veszi észre időben, akkor gyorsan elhatalmasodnak. Előfordulásuk esetén a méhésznek kötelessége, hogy értesítse az esetről a legközelebbi állategészségügyi dolgozót. Mindent elkövessen a fertőzés elhatalmasodásának a megfékezése érdekében. A méhésznek ismernie keli a betegségek megelőzését célzó leghatásosabb szerkészítményeket is. Csak így harcolhat biztonsággal a betegségek terjedése ellen, gondoskodnia kell viszont'az állategészségügyi szabályok megtartásáról is. A méhbetegségekkel szembeni küzdelem azért körülményes, mert nem mindig sikerül a kórokozó biztonságos meghatározása. Ehhez sajnos, a mikroszkópos vizsgálat sem nyújt pontos adatokat, esetleg csak tájékoztat bizonyos nem kívánatos jelenségekről. A méhésznek a családok vándoroltatása alkalmával gondoskodnia kell az állomány egészségi állapotának a kivizsgálásáról. Ez nem tetszés szerinti, hanem kötelező feladat. Az állategészségügyi szolgálat részére mindig a körzeti megbízott gyűjti össze a vlzsgálásra szoruló hulladékot és eljuttatja a mintákat az illetékes helyre. Ha a vizsgálat során betegséget észlelnek, akkor annak a felszámolására ütemtervet készítenek, s az esetenkénti ellenőrzésnél pedig pontos nyilvántartást vezetnek. A nyilvántartásban feltüntetik az ellenőrzés napját, a méhész nevét, az állomány helyét, a képtárakban lévő keretek számát és nem utolsósorban a kórokozó válfaját Is megjelölik. A nyilvántartást a méhésznek aláírásával kell igazolnia. I Fontos persze még az is, hogy a vizsgálatot végző méhegészségügyi dolgozó köpenyét és szerszámait fertőtlenítsük. Kezelésre a kórokozó terjedését legjobban megfékező készítmény használata, s az elrendelt óvintézkedés megtartása kötelező. .—•hal— Bijacuvce közelében állandó telephelyen Fotó: Ing. M. Mačička Liptovský Mikuláš-i járás méhállományát, ahol az Intézetnek betegségtől mentes állománya van. A két szomszédos járás állományából 3500 mintát vizsgáltak ki, ideértve a nem szervezett és a nem vándorló méhészek állományait is. Ezzel megbízható áttekintést szereztek az atkafertőzés állapotáról, s jól felkészülhettek továbbterjedésének megfékezésére. A szakavatottak egybehangzó véleménye szerint a terjedés megfékezésében a legnagyobb problémát a megfelelő, vagyis a száz százalékosan hatásos szerkészítményeknek a hiánya okozza. Ezzel magyarázható, hogy a méhészeti kutatóintézet dolgozói fontos feladatnak tartják a kiválasztott szerkészítmények alkalmassági vizsgálatát (tesztelését). Ezt abban a törekvésben teszik, hogy hazai gyártmányú gyógyszéreket fejlesztenek ki a Varroa-atkával fertőzött méhállományok kezelésére, az atka terjedésének meggátolására. A vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a hangyasav és más kijelölt készítmények használata jó eredménnyel jár. Ezek a szerkészltmények a kezelt méhállományban és a méhészeti termékekben nem váltottak ki káros mellékhatást. Az intézet dolgozói a vegyi készítmények gyógyszerkénti hasznosítása mellett a biológiai harc lehetőségéit is napirenden tartják. Arra törekednek, hogy e kettőt esetenként egyszerre alkalmazzák a Varroa-atka Irtása érdekében. A fertőzés felszámolását szolgáló küzdelemben szép sikerrel alkalmazták például a herefiasításos lépek kivágását, amelyekben a kártevők előszeretettel szaporodhattak. Kísérleteket folytattak például az úgynevezett' ragadozó atkákkal is, amelyeket Dél-kelet-Azsiából hoztak be a Varroa-atka irtására. A kutatók nagy segítséget nyújtanak a méhészeknek a Varroa-atka elleni küzdelemben. Jelentős ismeretterjesztő irodalmi művek jelentek meg a Varroa-atka felszámolásának a hogyanjáról, szakavatott tudósok és állategészségügyi dolgozók oktatják a méhészeket az egészségügyi kérdések megtartásáról. A Varroa-atkával szembeni küzdelem tehát közérdekké vált. Ez viszont azt jelenti, hogy a méhészeknek arra kell törekedni, hogy a küzdelemben minden téren támogassák a kutatókat és az állategészségügyi dolgozókat. —hai— A növénymegporzás kutatási és gyakorlati eredményei azt bizonyítják, hogy a méhek jelentősen segítik a terméshozamok mennyiségi és minőségi növekedését. Érvényes ez az olajrepcére, a napraforgóra, a herefélékre, az uborkára, a dinnyére, a gyümölcsre és egyebekre. Kísérleti parcellákon a méhek segítségével 51) —400 százalékkal nagyabb termésátlagot értünk el, mint más parcellákon méhek segítsége nélkül. A mézgyüjtő méh a növények megporzása során a kártevők terjedéséi is megfékezi. A kártevő nem marad meg olyan növényzeten, amelyet a méhek gyakran látogatnak. A növénymegporzás hasznossága mellett a méhek viaszt, mézet, pempőt, virágport és propoliszt is gyűjtenek. Az általuk termelt nyersanyagok és késztermékek rendkívül hasznosak az élelmiszer- és gyógyszeriparnak. Milliós értékekkel gyarapít ják társadalmunkat. Olyan értékek ezek, amelyek a természetből szár maznak, tehát méhek nélkül nem gazdagítanák készleteinket. Csak a mézelő méh képes ezeknek a felhalmozására. A mezőgazdaság irányításáért felelős dolgozókat ezek arra sarkallják hogy az eddiginél jobban kihasználják a méhek megporzó munkáját, mert ennek következtében nagy haszna származhat társadalmunknak. Törekedjünk tehát közös erőfeszítéssel a fellelhető tartalékok mozgósítására, s ezen keresztül a terméseredmény növelésére. A megfigyelések azt bizonyítcliák, hogy a növények megporzása meglehetősen szervezetlen. A méhállomá nyokat gyakran majdnem későn helyezik ki a virágbaborult növényekhez, ugyanakkor a kelleténél hamarább szállítják el azokat. Mezőgazdasági üzemeinkben törekedjenek arra. hogy az SZMSZ alapszervezeteivel köttetett szerződések és a kűtaték javaslatai érte*'neben időben helyezzék ki a méhekel и növényknltúrára. fgy érhetnek ei opti ináiis terméseredményt. J. O. Az ifjú méhészek megtekintik az alútét hulladékát Fotó: S. KrajCovič f Ne várjunkszeptemberig A méhállomány' eredményes telelése és sikeres tavaszi fejlődése nagymértékben függ a júliusban és augusztusban kelt, jól fejlett fiatal méhektől. A tapasztalt méhész tudja, hogy az állomány tökéletes felkészítése a fő idényre már az előző év őszén esedékes. A méhészek közül többen, de főleg a kezdők azt tartják, hogy a júliusi és az augusztusi melegben a méhek elegendő táplálékot lelnek a természetben, sőt egyesek még pergetnek is, s emictt a téli élelmet szeptember második felében adják be. Előfordulhat ugyanis, hogy egyes körzetekben a hordás lehetősége valóban serkentő a méhekre nézve. Gyakori viszont, hogy a méhek életfenntartáshoz szükséges virágport gyűjtik. A méhésznek tökéletesén ismernie kell azt a helyet, ahová állományát elhelyezte, s aszerint kell rendeznie a családokat, milyen eredményt várhat a természettől. Ennek megfelelően gondozza méhcsaládjait. Akinek lehetősége van vándorlásra, az ért hetően nem etet, ha nem állományát a nektárforrás köze lébe szállítja. Ez a legjobb módszer 'a méhek serkentésére. Ha viszont álló méhészkedést folytat, aligha számíthat lényeges nektárgyűjtésre, s emiatt etetnie kell méheit. A méhanya ugyanis csak akkor serkenthető petézésre, ha a csalyád tevékeny s ez a további gyarapodás nélkülözhetetlen feltétele. Fontos még az ts, hogy állandóan szemmel tartsuk a kaptármérleg állását, s amint szintcsökkenést veszünk észre, tüstént szörpöt kell beadnunk a méheknek, s ezzel tulajdonképpen már a telelést is megalapozzuk. A méhesekben júliusban kellett elrendezni a fészkeket. A kaptárakből kivettük a hibás és a sötétszínű jepeket. A júliusi és az augusztusi serkentés eredményeként az anya bepetézte a fészek lépjeit. Az új nép még auguszutsban kikel és alapját képezi a, telelőfürtnek. Ha tehát legalább 1,5 kilő űj kelésű méhmennyiséggel megyünk telelőbe, akkor elmondhatjuk, hogy valóban erős az állomány, ami a következő fő Idényben jó eredménnyel kecsegtet. Az a méhész, aki méhcsaládjait júliusban és augusztusban gondozatlanul, tehát a természet függőségére bízta, gyenge hordásviszonyokban észreveheti, hogy méhei szeptemberben annyira gyengék, hogy a beadott cukorszörp feldolgozására sem képesek. Az Ilyen családok etetése októberig is elhúzódhat, s a méhek öthat lépnél többet nem takarnak. Tavasszal viszont sok gondot okoznak a méhésznek, mert a fejlődésben visszamaradnak. A méhek etetését, tehát ne halaszszuk későre, mert egy-egy gyenge család felerősítése szemptemberben éppoly kilátástalan, akárcsak tavaszszal a rosszul telelt családoké. Szeptemberben viszont gondoskodjunk az élelemkészlet ellenőrzéséről és ha szükséges, akkor egészítsük ki az eleséget. Ne feledjük el, hogy az elegendő táplálék a jő telelés biztosítéka. M. J. Értesítjük a tisztelt méhésztársa kát, hogy a beküldött viaszból meg rendelésre 10,— koronáért, — sonkolyból pedig kilónként 12,— koronáért jó minőségű műlépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítjük. A műlépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink kívánják, foszforra] feljavítjuk, hogy a méhek egészségesen szaporodjanak. A viaszt és a sonkolyt, s a megrendelést az alábbi címre küldjék: Výrobňa medzistienok 991 06 Želovce Kaptár a mérlegen Fotó: Kovács i. Az alkalertözés megfékezése közérdek
