Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-14 / 32. szám
*- Köztudott, hogy a kéméndl (Kamenín) Garamvölgye Egységes Földművesszövetkezet már több éve gyengélkedik 1 mondotta Tóth Kuruc* András agrármérnök, a szövetkezet elnöke. — S bizony a hetedik ötéves tervidőszak első évét is nagyon gyenge eredményekkel zártuk. Az áruforgalmazási tervet a főbb termékek egyikéből sem teljesítettük. Például tejet hatvankétezer literrel, sertéshúst pedig negyven fonná val adtunk el kevesebbet a tervezettnél. Persze, nem teljesítettük a marhahús áruforgalmazási tervét sem. Ottlétemkor az elnökkel, továbbá Retkes János mérnökkel, a szövetkezet üzemgazdászával, Jarábek István mérnökkel, a gazdaság állattenyésztési főágazatvezetőjével, Párkanszky Károly mérnökkel, gépesítési főágazatvezetővel és Berták Jánossal, az üzemi pártszervezet csúcsblzottságának elnökével a lemaradás, illetve a több éven kdtesztüli egyhelyben topogas okait feszegettük. Az persze természetes, hogy a szövetkezet közelmúltban megfiatalított szakembergárdája és vezetősége már Jóval előbb felismerte és összegezte a termelés- és gazdaságfejlesztés fékezőnek bizonyult okait, mégpedig elsősorban azért, hogy azok kiküszöbölésével — persze csak fokozatosan — megteremtse a termelés tervszerű növekedésének feltételeit. TANULSÁG lehet masok szamara is Aiáltal, hogy nyíltan feltárjuk a kéméndi szövetkezet fejlődését gátló okokat, talán figyelmeztetünk másokat is arra, hogy hasonló okok jelentkezésének pillanatában, tehát haladéktalanul Intézkedjenek azok hatásának semlegesítése céljából. A termelés- és gazdaságfejlesztés egyik legfőbb kerékkötője a gépesítés és a termelés korszerűsítésének szinte hihe tétlennek látszó elhanyagolása volt. A géppark évek folyamán annyira elhasználódott, hogy ez a szövetkezet a szántó földi munkák jelentékeny hányadát éveken keresztül csak külső segítséggel, vendégmunkások és gépek közreműködésével tudta elvégezni. Persze segítséget csak akkor kaptak,, amikor a segítséget nyújtó gazdaságok már végeztek a hasonló munkákkal. Ennek természetes következménye lett, hogy az agrotechnikai határidő betartásáról szó sem lehetett. Például 1980-ban az őszi gabonaféléknek mindössze hatvan százalékát vetették el agrotechnikai határidőn belül. Ugyanakkor közel ezer hektár mélyszántása elmaradt, s még a cukorrépát is tavaszi szántásba vetették. Hasonló jellegű lemaradás a takarmányfélék vetésében és betakarításában Is gyakran előfordult. A műszaki ellátottság kritikus helyzetét nyilván ismerték a mezőgazdaság illetékes Irányító szervei is. S bár köztudott, hogy a gépparkok felújítására korlátozott lehetőségek vannak, ennek ellenére szinte érthetetlen, hogyan lehetett elnézni azt, hogy a kéméndi szövetkezet — az érsekújvári (Nové Zémky) járás más gazdaságaihoz viszonyítva — ilyen siralmas helyzetbe jutott. S e gazdaság egykori vezetősége — ha már a gépvásárlási keret szükségszerű emelését képtelen volt lelérni — vajon miért nem követte a szifaségmegoldásnak minősíthető jó példákat? Például a traktorgyárral velő hatékonyabb együttműködést a szükséges gépek beszerzése céljából? Talán azért, mert a traktorosok gyér számához viszonyítva a munkák végzésére kevésnek bizonyult traktor is elégségesnek tűnt. De vajon abban senki nem volt „ludas“, hogy a hetvenes évek második felében a traktorosok nagy része faképnél hagyta a szövetkezetét?! A műszaki ellátottságban tapasztalható rendkívüli fogyatékosságok kedvezőtlen hatással voltak a takarmányok termesztésére is. A kései vetés és betakarítás gyenge hozamokhoz és a minőség romlásához vezetett. Szinte szokványos jelenség volt, hogy kukoricaszilázst csak május közepéig etethettek, s a hizőmarhák egész nyáron zöldtakarmányon tengődtek. így nem lehet csodálkozni azon, hogy az átlagos napi súlygyarapodás csak hatvan dekagramm körül mozgott. A takarmányalap biztosításában komoly szerepet tölthetett volna be a négyszázhatvan hektár rét és legelő is. Persze csak akkor, ha gondot fordítottak volna a szénatermés növelésére. A gondoskodás azonban élmaradt, éppen úgy, mint azoknak a feltételeknek a megteremtése, amelyek lehetővé tették volna a harmincegy hektáros szántóföldi ffltermés szakaszos legeltetését és azéltal a tejtermelés színvonalénak emelését A szövetkezet vezetősége a múlt években nem szívlelte meg a párthatározatokban hangsúlyozott takarmányalapjavltó követelményeket sem. Elhanyagolta a fehérjedús szántóföldi takarmányok termesztésének fejlesztését, vagyis az évelő takarmánynövények termesztését a szántónak mindöszszé nyolc-tiz százalékára korlátozta. A köhldgyarmati (Kamenný Most) határban a szövetkezetnek hatszáznyolcvan hektár öntözhető területe van. Ezt a területet vagy legalább Is annak Jelentős részét Jobban ki lehetett volna használni — lucernatermesztés és másodnövények termesztése által — a jó minőségű takarmánybézls megteremtésére. De a szövetkezel vezetősége „takarékoskodott", elodázta az öntözőhálózat szükségszerű felújításét és korszerűsítését. De a takarékoskodást általában rosszul értelmezte. Elmulasztotta a gazdasági épületek, az állattenyésztési telepek rendszeres karbantartását, szükség szerinti felújítását és korszerűsítését is. Igaz, hogy ehhez nemcsak pénz, hanem emberek is kellettek volnál A szövetkezetnek azonban az utóbbi években nem volt építő csoportja, mindössze két kőműves. S ami nagyon elgondolkoztató: semmi jele nem volt annak, hogy a helyzeten változtatni akarnak. A kedvezőtlen tartási viszonyok — s a már említett takarmányszűke — kedvezőtlen hatással voltak az állattenyésztésre. A sertéstenyésztés kívánt ütemű fejlődésére még kedvezőtlenül hatott az is, hogy a kéméndi szövetkezel egykori irányítója a szövetkezetei kivonta a szőgyéni (Svodín) sertéshtzlaló közös vállalkozásból. Tehát nemcsak a már jelentkező jövedelemből való részesedéstől fosztotta meg a szövetkezetét, hanem olyan körülmények között vállalta a sertéstenyésztés és hizlalás szükség szerinti felújítását, amikor a szövetkezetnek nem voltak meg e feladat színvonalas realizálásához szükséges anyagi-műszaki feltételei. Tudatában vagyok annak, hogy az illetékesekben rossz érzést vált ki a mulasztások és a melléfogások szellőztetése. Tanulni, okulni azonban nemcsak a jó példákból lehet, tehát mások okulására a melléfogásokról Is beszélni kell. S ami azt Illeti, azért, hogy a kéméndi szövetkezet ezerkilencszáznyolcvan végére Ilyen helyzetbe jutóit, nemcsak a szövetkezet volt elnöke felelős, hanem felelősek mindazok — vezető dolgozók és sorkatonák egyaránt —, akik nem tettek meg minden lehetőt a fejlődést fékező jelenségek eltávolítása érdekében. Talán nem tévedek, ha arra a következtetésre jutok, hogy a közös gazdasághoz, s így a termeléshez való viszony is javításra szorul. A szövetkezet tagsága nem lehet közömbös a saját sorsának alakulását befolyásoló gazdálkodás iránt. Szakítania kell azzal a szemléletmóddal, hogy valahogy azért megélünk. Minden dolgozónak saját érdeke, a lehető legjob ban hozzájárulni olyan elképzelések és intézkedések ^realizálásához, amelyek a termelés korszerűsítéséhez, a felmerülő problémák rugalmas megoldásához, a termelés hatékonyságának és eredményeinek tervszerű növekedéséhez vezetnek. Vannak jó példák ebben a szövetkezetben is. Többen követhetnék például a kéméndi 1-es számú tehénistálló állatgondozóinak — akik a múlt évben egyedenkénti évi átlagban ötszáz literrel fejtek több tejet, mint a 8-as számú Istálló gondozói — jő példáját. De elismerésre és követésre méltó helytállást tanúsít Rajnoha Ignác és Baranyainé gondozőfejőpáros is, valamint a Fazekas házaspár, mtvel az előbb említettek tehenenként! évt átlagban ezerszázharminc, az utóbbiak pedig ezerháromszézharminc literrel több tejet termeltek, mint ugyanabban az istállóban dolgozó, leggyengébb eredményt eléró fejőpárok. NAPIRENDEN A JÖ ELKÉPZELÉSEK MEGVALÔSÍTÄSA A szövetkezet megfiatalított vezetősége — az agrármérnöki diplomás szakemberek — céltudatos Intézkedésekkel látott hozzá a helyzetelemzéssel feltárt problémák, fogyatékosságok -megoldásához. A géppark bővített felújítása, főleg a szükséges traktorok beszerzése céljából 1980-tól napjainkig negyven dolgozót küldött a brnéi traktorgyárba. Ennek lejében a szövetkezet gépparkja tíz — közepes és nehezebb típusú — traktorral gazdagodott. Így a múlt esztendőben az őszi gabonák vetését külső segítség nélkül, agrotechnikai határidőn belül elvégezték, és sem az őszí mélyszántás, sem a tavaszt munkák Idején nem szorultak segítségre. A határszemle pedig arra utal, hogy gabonafélékből legalább tíz mázsával többet takaríthatnak be, mint tavaly. A szövetkezet vezető dolgozót rendkívüli figyelmet szentelnek a jő minőségű takarmányalap megteremtésének is. Például a lucerna vetésterületét százhúsz hektáron alávetéses módszerrel bővítették, míg a nyár folyamán a lucernások területét további százötven hektárral növelik. Határozott intézkedéseket tettek a szalma takarmányozási célokra történő szakszerűbb és gazdaságosabb felhasználására. Felkészültek a szemes kukorica betakarítási és tárolási módszerének korszerűsítésére, vagyis a CCM betakarítási módszer meghonosítására, s azzal számolnak, hogy sertéseik az új termés betakarítása után a napi takarmányadagjuk nyolcvan százalékát szem és csutkakeverékként kapják, ami a feltételezések szerint kedvező hatással lesz a hízók súlygyarapodására is. A CCM betakarítást módszer bevezetésével — amellyel a Cslllzköz Efsz-ben Ismerkedtek meg, s amely lehetővé teszt a kukorica maximális nedvességgel való betakarítását — növelik a kukoricaszár takarmányozási értékét, vagyis javítják a takarmánybázist, és a kukorica korai betakarításával megteremtik az őszt talajművelés Időbeni végzésének feltételeit is. A kellB mennyiségű és az eddigieknél Jobb minőségű takarmányalap érdekében fokozták azoknak a réteknek a terét _ * 1982. augusztus Í4. A lucernából készített jó minőségű takarmány a téli takarmánykészlet alapját képezi Fotó: S. Baríák mőerejét, ahol ez a beavatkozás gazdaságosnak bizonyult, s így az idei elsű kaszálásbál több rétiszénát takarítottak be, mint az előző évek össztermése volt. Lényegesen javítja majd a takarmányalapot a cukorrépafej és a cukorgyári melléktermékek szakszerű felhasználásával készülő szilázs, valamint az ú) telepítésű lucerna első termésének zabos és lóbabos keveréke Is. A tejtermelés növelése céljából számolnak a szántóföldi belterjes fűtermelés távlati bővítésével és a tehénállomány fejlesztésével, tartási módszerének szükség szerinti formálásával, a szakaszos legeltetés bevezetéséhez szükséges műszaki feltételek megteremtésével, hogy a közeljövőben jobban kihasználják a tejtermelés növelésének ezen sajátos lehetőségeit. A jó minőségű tömegtakarmányok termesztésének fejlesztését az eléggé túlfeszített állatsűrüség is megkövetelt. Száz hektárra számítva, a szövetkezet jelenleg hetvenkét szarvasmarhát tart. A szarvasmarha-állomány kétezer-háromszázötven darabot számlál. Megfelelő férőhely azonban csupán ezerhatszáz állat részére van. Az állomány jelentékeny része kényszerszállásokon van elhelyezve, és már előfordult az Is, hogy az üszőket nem volt hol átteleltetnl. A férőhelyhiányt szeretnénk legalább ötszáz férőhelyes új Istálló építésével megoldani. Csak hát ennek a kívánságnak realizálhatósága nem rajtuk múlik. Persze, reménykednek, vagyis számolnak azzal, hogy a járás irányító szervei a beruházási keretek elosztásakor a jövőben jobban méltányolják a szövetkezet ilyen jellegű igényeit. Addig azonban saját erejüket meg nem haladé megoldási formákat keresnek. Egyik ilyen módszer a Poltári Efsz-szel való együttműködés. Száznegyven Úszót szállítottak az említett szövetkezetbe, ahonnan azokat a vemhesség ötödik hónapjának eltelte után vásárolják vissza. Napirendre tűzik az istállók felújítását és a tartási viszonyok javítását, korszerűsítését is. Jelenleg e kicslndi telepen sürgős feladatként szerepel egy háromszáz férőhelyes, korszerű üszőnevelde építésének befejezése. Az önerővel megvalósítható építkezési-korszerűsítést beruházások folyamatosságának biztosításához manapság már eléggé kedvező feltételeik vannak. Jó és szorgalmas szakemberekből álló, huszonöt tagú építócsoportjuk van. A gazdasági épületek felújításában tapasztalható sok évt mulasztást azonban képtelenek egyik napról a másikra behozni. így az Istállók átalakításának és korszerűsítésének kívánt méretű folyamata is csak a jövőben bontakozik ki. Úgy vélik, hogy sokkal sürgősebb a korszerű trágyatároló építésének befejezése, valamint darupályával ellátott nagy kapacitású takarmánytáruló építése, melynek üzemeltetésével a Jövő év első félétói számolnak. A férőhelyhiány a sertéstenyésztésben Is nagy gondokat okoz. A kocák például a malacok elválasztását követően rendkívül kedvezőtlen körülmények közé kerülnek. Negyvenes csoportokban élnek az eléggé szűkre szabott ketrecekben. Tartásuknak ez a tömeges módszere lehetetlenné teszi szakszerű gondozásukat, megfigyelésüket és fedeztetésük szabályozását, s ennek következtében a malacelválasztási átlag Is csupán 14,5 darab volt. Ha ehhez még hozzátesszük a tlztlzenkét százalékos malacelhullást — ami részben a rossz tartási viszonyoknak, részben pedig egyes gondozók felületes munkájának a következménye —, akkor magyarázatot kapunk arra a kérdésre Is, miért nem tudták teljesíteni sertéshúsból az áruforgalmazás tervét. A szövetkezet vezetősége Időben gondoskodott a férőhelyek szükségszerű bővítéséről. Mér ezerkllencszézhetvenhétben megkezdték az ezerférőhelyes sertésistéllő építését. Az építkezés ugyan lassú ütemű volt, de tavaly befejeződött. Hogy még mindig nem nyújt megfelelő hajlékot a sertéseknek és korszerű munkahelyet a dolgozóknak, arról nem a szövetkezet építő csoportja tehet, hanem az a vállalat, amely objektív okokra hivatkozva elodázta a víz- és villanyhálózat beszerelését. Az új szellem, a termelés- és gazdaságfejlesztés akarásának megnyilatkozása abban is tükröződik, hogy ez év január elsejével bevezették az ágazati irányításra épülő önálló elszámolási rendszert. Mind a négy ágazat és az egyes ágazatokban működő munkacsoportok mindegyike ismeri termelési feladatait és a tervezett termelést költségeit, valamint a jövedelemképzés méretett, s ugyanakkor azt is, hogy a termelés és a jövedelem teljesítése, esetleges túlszárnyalása esetében mennyi célprémiumot kaphat, tehát hogyan érvényesül az anyagi érdekeltség elve. Mivel a termelésfejlesztésnek egyik legfontosabb láncszeme a takarmánytermesztés, ezért a vezető dolgozók — az elnök, az üzemgazdász, valamint a főégazatvezetők — célprémiumjának alakulása a takarmánytermesztés eredményeihez Igazodik. Az önálló elszámolási rendszer bevezetésével és e rendszer alapelveivel összhangban napirendre került a tehenészet dolgozáinak stabilizálása Íz. A szövetkezet szerződést kötött a gondozókkal, melynek értelmében a gondozók kötelezték magukat arra, hogy több évig a tehenészetben dolgoznak és célprémiumra csak akkor tarthatnak igényt, ha istállóként a tehenenkénti évi fejős! átlagot százötven literrel növelik. Ez a módszer azt a célt követi, hogy a termelési eredmények'alakításéban elmélyüljön a munkaközösségek dolgozóinak együttműködése és kollektív felelőssége. Az intézkedések egész sora arra hagy következtetni, hogy a kéméndi Garamvölgye Efzz fejlődésének olyan szakaszába lépett, amely belátható időn belül figyelmet érdemlő pozitív változásokhoz vezet. Ehhez, vagyis a Jó elképzelések megvalósulásához a vezetőség és a tagság egységének további sxilárdulásfira, a kezdeményezőkészség teljesebb kibontakoztatására, elmélyült felelősségtudatot tükröző helytállásra van szükség. PATHÖ KAROLY A gépek csoportos bevetése lehetővé teszt a tarlőbántás gyors elvégzését és a másodnövények azonnali vetését Fotó: CSTK
