Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-14 / 32. szám
H I i i P 1 t indíg valamiféle csodáinm lattal nézek fel azokra *- az emberekre, akik lelkesedni tudnak valamiért: vagy hivatásuknak élnek, vagy yeszszőparipájukban telik nagynágy örömük, llyéfi embert ismertem meg Budinszky László személyében. A harminc év körüli délceg, sportos termetű fiatalember csupa derű, amint önfeledt ra fongással mesél kedvenceiről, a selymesszőrű tapsifülesekről. Megjelenéséből, modorából, megnyilatkozásából ítélve, elvhű, szilárd Jellem és végtelenül derülátó. — Nagy kedvét leli a kisállatok gondozásában, az nyilvánvaló. De, bevallom, én el tudnék képzelni kevésbé munkaigényes, ellenben sokkal szórakoztatóbb hobbit is élcelődörrt az immár - élvonalbeli kisállattenyésztővel. — Kicsit sem meglepő számomra, hogy így vélekedik. Már csak azért sem, mert itt Kolonban (Koliiíany) meg a környéken is sokan értetlenül néznek, sőt neheztelnek is rám, ha nem engedek bárkit a nyulaim közelébe, vagy netán nem vagyok hajlandó kölcsönadni a belga óriás bakomat. Bedig csak annyira vagyok különc, mint amennyire csodabogárnak mondható, tegyük fel. a sportoló vagy a ritkaság gyűjtő. Ami pedig a fáradságot illeti, nos hát a siker érdekében — az én esetemben versenyképes egyed kitenyésztése végett — az ember képes lemondani a kényelméről, és sok mindent kockára tesz. \Budinszky László esetében ennek az igyekezetnek, úgy látom, meg is van az eredménye. Miközben ugyanis körültekintettem a korszerűen és ízléssel berendezett szobában, a vitrinben sorakozó serlegek, emlékérmek, ajándékok garmadáján akadt meg a szemem. — Bizonyára nagy becsben tartott tárgyak ezek, — jegyeztem meg, a vitrinre mutatva. — Hogyne, mindegyikhez kellemes élményem fűződik, de a legkedvesebb mégis ez a magas, karcsú serleg, meg ez az emlékérem — emeli le mindkettőt a polcról —, melyek tavalyi legnagyobb sikeremet idézik. Belga óriás nőstényem az országos kiállításon nemcsak a maga nemében, hanem abszolút győztes lett, azaz az összes fajta közül a leginkább közelítette meg a megfelelő kritériumokat. Egyébként azzal sok mindent elárulok, hogy tavaly hat kiállításon öt első helyet szereztem. Ezzel felzárkóztam az élvonalbeli tenyésztők közé. Szerencsés helyzetben vagyok, tudniillik az SZKSZ belga óriás jajtaklubjának elnökeként, s mint az SZKSZ KB nyűltenyésztő szakbizottságának tagja, kapcsolatot tartok az élvonalbeli tenyésztötársakkal; így van némi áttekintésem a szlovákiai színvonalról, az eszmecserék pedig munkánk tökéletesítését szolgálják. — Elárulná, miben rejlik egy nyúlszépség kitenyésztésének titka? — Erről egész kötetet lehetne írni. Annyit azonban elárulok, hogy a siker hatvan százalékban a takarmányozáson múlik. Persze a jó tenyészállat beszerzése, a megfelelő nyúlszállás és a szakszerű gondozás alapjeltétel. En például — Sőt, a tenyésztőtársak módszereit is annyira ismerem, hogy elég, hg a nyalat látom, kitalálom a gazdáját. — Ha nem tévedek, a „példás tenyésztő“ cím viselőié — szóltam, miután újabb érdemérmet fedeztem fel a vitrinben — Igen, ezt idén márciusjan ítélte nekem a kisállattenyésztő szervezet vezetősége... De mellőzzük már az érdemeimet, nézzük meg inkább az állományt — tereli másra szerényen a figyelmet. zöldtakarmányt nem adok az állataimnak, a lucernát is szárítva etetem; szárítással ugyanis az ártalmas baktériumok nagy része elpusztítható. A szervezettől esetenként elég rossz minőségű tápot kapunk. Még szerencse, hogy nekem más forrásból is csöppen, tudnillik az Agrokomplex alkalmazottja vagyok. — Talán a foglalkozásából ered az állatok iránti érdeklődése? — kutatom még mindig az összefüggéseket. — Sem az eredeti foglalkozásomnak, sem a jelenlegi beosztásomnak nem sok köze van az állattartáshoz. Uherské Hradišteban tanultam szerszámkészítő szakmunkásnak. MindöszszIs egy évet dolgoztam a szakmában, amikor bevonultam a vyskovi katonai szakközépiskolába, és hat évre szóló szerződéssel a hadsereg szolgálatába álltam. Hadnagyként szolgáltam három évet Martinban, hármat pedig Nyitrán. Már nyitrai szolgálatom idején is tartottam nyulakat, sőt gyerekkoromban is, persze akkor még fogalmam sem volt róla, mi az a ja/tatiszta állat. Arra azonban, hogy szakszerűen foglalkozzam az apró jószággal, csak hetvenkilencben nyílt tágabb tér, miután a nyitrai Agrokomplexhez szegődtem diszpécsernek. A nagy testű nyulakat kedvelem. Volt morva óriásom, belga óriásom, német tarkám és francia kosorrúm. Rájöttem azonban, hogy sikerrel, magas színvonalon csak egy fajtát lehet tenyésztem. Így kötöttem ki a belga óriásnál.. Ennek jajtajellegét viszont minden összefüggésében elsajátítottam — mondja a szakember büszkeségével. — Tudtommal oda idegennek belépni tilos?! — Egyszer kivételesen meg kockáztatjuk. Bevallom, kissé hízeleg a hiúságomnak, ha néha bemutathatom az állományomat valakinek, akit igazán érdekel — mondja tréfásan, miközben a nyúlszállások felé tartunk. Aztán kissé bosszúsan folytatja: — Sajnos, itt a faluban nincs érdeklődés a kisállattenyésztés iránt. Az SZKSZ helyi szervezetét nem sikerült mind a mai napig megalakítani. Kénytelen voltam a legközelebbi községben, Celadicén jelentkezni a helyi szervezete, különben kiállításon sem vehettem volna részt. Most már ugyan van rá némi remény hogy hamarosan összeverbuvá lódik egy maréknyi társaság, akikkel lehet valamit kezdeni. Közben szemünk elé tárul a nyúlketrecek rendezett sora és az elfolyöval ellátott, fehérre meszelt kifutók glédája. Rend és tisztaság mindenütt. A házigazda magabiztosan magyarázza, ml mire szolgál, melyik nyuszi a kedvence, melyikkel mi a terve. Mialatt én egy fekete szépségen pihentetem a tekintetem, amint okos nyusziszeáiével ránkcsodálkozik, majd kissé tomposán hátraarcot csinál a friss almon, aztán már fürgébben ismét felénk fordul, mintha csak tetszelegni akarna. — Még egy meglepetést tartogatok — mondja, és titokzatosan tárja ki előttem a magtárnak tűnő építmény ajtaját. Első pillantásra zsákokat, szerszámokat, meg tápadagoló edényeket látok. Aztán még valamit: lejtősen aszfaltozott talajt, alul lefolyóval szegélyezve, az elülső falon решу önitatókkal ellátott vályúi. — Ogy látom, ez egy korszerű istálló, de miért üres? — kérdem bizonytalanul. — Hamarosan „benépesítem“ — feleli. — Három hét múlva kapok két szlovák-tarka bikát hizlalásra. Amint látja, jövedelemszerzésre is gondoltam. — Az idén először? — Három éve az elsők között reagáltam kezdeményezéssel a háztáji állattartás fellendítését célzó felhívásra. Igaz, akkor elég tájékozatlanul vágtam neki. Három bikaborjú jelhizlalására szerződtem. Takarmányozási gondjaim nem voltak, hiszen a szerződés alapján 10 q szemestakarmányt kaptam, meg a munkaadómtól is jár némi természetbeni, a szálastakarmányt pedig az út menti árokpartról kaszáltam és gyűjtöttem be. Szépen gyarapodtak az állataim, 1,43 volt a napi súlygyarapodási átlag. A hibát ott követtem el, hogy bár 12 hónapra szólt a szerződés, én nuyolc hónapon belül, amikor a legjejlödöképesebbek voltak, 4,85 q átlagos élősúlyban adtam el a jószágot. De még ennek ellenére sem jártam rosszul. — Ezek után már a kellő tapasztalatok birtokában, felkészülten jog a vállalkozásba. Mi okoz mégis gondot? — Valóban aranyat érő tapasztalatokat szereztem, és felkészültem: az istálló készen áll a jószág befogadására, és mintegy 40 q szénám fedél alatt van .. . Nem személyes jellegű, inkább általános érvényű gondok bosszantanak. Tudniillik, én a háztáji állattartásról hozott határozattal kapcsolatban nem támogatásról, hanem legfeljebb engedélyezésről beszélnék. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a tenyészanyag beszerzése igen nehéz, csaknem lehetetlen. Aztán a juttatott táp olyan rossz minőségű, hogy végképp nem, vagy csak fanyalogva fogadják el az állatok. Csupán az adómentesítés minősíthető egyelőre támogatásnak. Elgondolkoztató__ Azt hiszem, érdemes lenne hatékonyabb intézkedésekkel fokozni a tenyésztői kedvet, hiszen az ilyen vállalkozás mindkét szerződő félnek, azaz mind az egyénnek, mind a népgazdaságnak rendkívül előnyös, tekintve, hogy egyetlen szarvasmarha nagyüzemi elszállásolása 35—40 ezer koronás beruházást jelent. Az a lelkesedés, lendület és hozzáértés, amit Budinszky László esetében tapasztaltunk, a faluban és szűkebb környékén sajnos egyelőre elszigetelt jelenség, de reméljük, a jó példa hamarosan tért hódit. Bízzunk benne, hogy egy fecske is csinálhat nyarat! ^ Gyepes Aranka Mennyi tápanyagot merítünk? Mint minden növény, a gyűmibjsíák is tápanyagokat vesznek föl a talajbúi. Hogy menynyit, az attól függ, hogy az adott fa mennyi levelet és hajtást nevel, s milyen hozamot nyújt. A korszerű termesztési módszerek alkalmazásával immár azon fáradozunk, hogy a levelekben és hajtásokban' található tápanyagok mennyiségét tervszerűen pótoljuk. Tehát a talajt tulajdonképpen csupán a gyümölcsökben található tápanyagok mennyiségével tesszük szegényebbé, föltéve, hogy a gyümölcsöt Ieszüreteijük és elszállítjuk. E tekintetben igen érdekesek a sorozatos vegyelemzés során nyert adatok, melyek a legújabb fajták beltartalmi értékét mutatják. A táblázatban a fontosabb gyümölcsfélékben található, fű tápanyagok mennyiségét ismertetjük. Ha ezeket az adatokat öszszehasonlítjuk a régebbi fajták hasonló vizsgálata során nyert adatokkal (pl. Čvančara 11132), akkor kitűnik, hogy az újabb fajták gyümölcse nitrogénben, esetleg káliumban gazdagabb, viszont mészből, magnéziumból és foszforból kevesebbet tartalmaz. A táblázatban rögzített adatok tanulságosak lehetnek, és remélhetőleg hozzájárulnak ahhoz, hogy a háztájiban nevelt fákat is szakszerűbben trágyázzuk. Az almatermésűek (alma, körte) aránylag kevés nitregéat tartalmaznak, és beltarta’muk ilyen vonatkozásban alig különbözik. Az alma vagy körte legfeljebb harmada-fele annyi nitrogént tartalmaz, mint az azonos mennyiségű csonthéjas gyümölcs (cseresznye, meggy, szilva, őszibarack). Nitrogénből legtöbbet a meggy von el a talajból. FoaaferMM gyümölcseink — főleg az almatermésűek — igen keveset tartalmaznak. Foszforban leggazdagabb a meggy és a cseresznye. Ebből következik, bogy termőterületük kiadósabb foszfor-trágyázást igényel. Persze, a foszforral más gyümölcsösökben sem szabadna mértéktelenül takarékoskodni, hiszen minél több foszfort tartalmaz a gyümölcs, annál jobban tárolható. Ez különösen az almánál fontos, melynél alapkövetelmény, hogy a friss gyümölcshús legkevesebb 0,011 százalék foszfort tartalmazzon. Most nézzük a káliumot. Ebből az almatermésűek és a csonthéjasok egyaránt sokat tartalmaznak, mégis inkább a csonthéjasok vezetnek. Ezek több káliumot vonnak el a talajból. Itt kell megjegyezni, hogy a jó gyümölcsész a káliumot soha nem sajnálta a fáitól, hiszen e tápanyag jelenlététől függ, hoyan érik be a gyümölcs és milyen lesz a minősége? Vigyázat! A kálium túladagolása nem javasolható, mert elsősorban az almánál károsan hat. Ha fölös mennyiségben van jelen, akadályozza a mész érvényesülését, s ezzel liziológiai gySmölcsfoltosságot idéz elő. Gyümölcs Átlagos tápanyagtartalom (g) 100 kg gyümölcsben ó В в 2 «о 1 M gg вм «2 . В <• 0 KS Ж . E |48 . e -Almatermésűek: Alma 79 12 MS а 0 Körte 73 1« 127 10 0 Csonthéjasak: Cseresznye 180 22 10« 25 12 Meggy 210 27 174 25 25 Szilva, ringló 1Э1 M 200 17 0 Őszibarack 151 21 267 15 9 Gyümölcseink alacsony mésztertalma torz képet mutat, hiszen a fák által fölvett másznék nagyobb hányada a levelekben megreked. Különösen as almagyümölesűekben talákevés meszet, holott köztény, hogy ez a tápig nagyon fontos szerepet •ik a gyümölcs minőségében éa tárolhatóságának alakulásában. S végül: magnéziu.n. Akárмак mészből, ebből az elemből is a csonthéjasok tartalmieznak többet. A meggyben közel háromszor annyi magnézium van, mint az almában vagy körtében. Annak ellenére, hogy a termés kevés magnéziumot von el a földből, a tápölem hiányával nem csupán a szegényebb termőterületeken találkozunk, de olyan gyümölcsösökben is, melyekben a ká- Unmfölöeleg gátat vet • magnézium érvényesülésének. V. BAIEROVA Az uborka öntözése és szedése Az eborka vízigényét éghajlatunk alatt általában csak öntözéssel elégíthetjük ki. A tenyészidő folyamán 150—200 mm öntözővíz kiadása szükséges, de nem akármikor és akárhogyan. Az uborka gyökérzete sekélyen helyezkedik el, ezért csak e felső talajréteg könnyen felvehető vízkészletét tudja hasznosítani. Ez meleg időjárás esetén csak rövid Ideig elég. A magas hőmérséklet a nagy termés lehetőségét adja meg, ez azonban csak az öntözés mellett válhat valóra. Kedvező hőmérséklet esetén a vízadagolásra az uborka nagyon gyorsan reagál, hűvös időben azonban a víz kedvező hatása csak később érvényesül, vagy el Is marad. Ha öntözés után meleg következik, igen gyors növekedést érünk el, ha hűvös idő követi, az öntözés hatástalan.. Ezért általános elv legyen, hogy hűvös időben ne öntözzük az uborkát és csak a hőmérséklet növekedésével együtt növeljük a vízadagot. Jegyezzük meg a határértéket: 18 C-fok alatt az öntözés kedvezőtlen hatást vált ki. Az uborka vízigénye a virágzás után nő meg rohamosan. Ilyenkor vízpótlö öntözés szükséges. A növény szempontjából a többszöri kisebb — 30—40 mm-es — vízadag a kedvezőbb. Tehát a kívánatos 150—200 mm-t négy-hat alkalommal adjuk ki július és augusztus folyamán. A folyamatosan érő és szedett uborkánál viszont már csak frissítő öntözést adjunk — szinte naponta, kevés vízzel. Az öntözés általános gyakorlatétól eltérőleg, az uborka frissítő öntözését a legmelegebb déli órák előtt, tehát délelőtt végezzük, mert ezzel javítjuk a élettevékenységét. A meleg délelőttökön történő öntözés a termés mennyiségét is növeli. Kísérleti mérések szerint a két-három naponkénti rendszeres szedés esetén a frissítő öntözés 10—15 százalékos termésnövekedéut eredményezett. Egyenletes vízellátás esetén minőségjavulás is elérhető, mert a termés hosszanti növekedése tart tovább, a vastagodás csak később következik be. A hajtató fajtáknál (pl. kecskeméti hajtató) elég hetente egyszer, a saláta-uborkaf ajtókat (budai félhosszú, budai korai, kecskeméti saláta) kétszer, a konzervuborkákat (budai csemege, delicates, kecskeméti bőtermő, k. csemege, rajnai fürtös, tétényi stb.) háromszor ajánlatos szedni. Az uborka mindenre érzékeny, így az indákat ne tapossuk, ne forgassuk, és ne emelgessük. A termést csak rövid kocsánnyal (5 mm-rel) szedjük. Az uborka héja is rendkívül érzékeny az ütődésre. Tanácsos az uborkát kesztyűben szedni, mert tüskéi szúrnak, különösen a déli órákban, és a bőrgyulladáson kívül ez kapkodó szedést Is eredményezhet. Jegyezzük meg azt is, hogy az uborkát minél többször szedjük, annál több és jobb minőségű termést ad. Dr. Szegő t.
