Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-03 / 26. szám

1982. július 3. SZABAD FÖLDMŰVES 11 KOMMENTÁRUNK Az illetékes tárcák vezetői a közel­múltban Prágában az 1983—85. évi feladatokról tárgyaltak. František Pitra elvtárs. a CSKP KB titkára be­számolójában kiemelte, hogy a mező­gazdasági termelés fejlesztése és dol­gozó népünk rugalmas élelmiszer­­ellátása társadalmunk alapvető fel­adata. Ebből kiindulva a szocialista nemzetközösség országaiban nagy erőfeszítéseket tesznek az élelmiszer­­gyártás fellendítése érdekében. U- gyanakkor a KGST-tagállamok kővet­kező ülésszaka is érdemben foglal­kozik majd az élelmezési és az élel­miszeripari problémák megoldásának a lehetőségeivel. Jó támpont volt eh­hez az SZKP KB májusi ülésének ha­tározata, L. I. Brezsnyev elvtárs rend­kívül értékes beszámolója, és a ülé­sen jóváhagyott élnlmiszerprngram. Hazánkban egy lakosra számítva mindössze 43 ár mezőgazdasági te­rület jut. Arra figyelmeztet ez min­ket, hogy a termelést csak belterje­­sftéssel, illetve az iparszerü módsze­rek bátor alkalmazásával, a tudomá­nyos-műszaki ismeretek rugalmas megvalósításával lehet lényegesen fokozni. Ugyanakkor az iparban és az élelmezésben ésszerűbben kell hasznosítani a mezőgazdaság nyers­anyagkészletét. Az igényes feladatok tehát csak úgy teljesíthetők sikerrel, ha minden élelmiszer-termelő ágazat­ban fokozzák a teljesítményeket. A CSKP KB 4. ülésének határoza­tai értelmében napirendre kerül az agráripari komplexum fejlesztési ter­vezetének a kimunkálása, amely a mezőgazdaság tökéletesített irányí­tási rendszerének az elvei szerint va­lósul meg. A tervezet a CSKP XVI. kongresszusának a határozataira, s azokra a stratégiai célokra támasz­kodik, amelyek meghatározzák a gabonatermesztés, illetve az élelmi­szer-ellátás konkrét feladatait. Köztudott, hogy az ötéves tervidő­szak első éve nem hozta a várt eredményeket. Főképpen a növény­­termesztési ágazat maradt adósa tár­sadalmunknak. Mezőgazdaságunknak ehhez kell Igazodnia, mert a mini­málisra csökkentett devizalgénves import ezt sürgetővé tette. Ezzel kapcsolatban a CSKP KB 4. ülésén hangsúlyozták; „Az élelmiszerszük­séglet kielégítésében nem lehet meg­oldás az importra való törekvés, te­hát erőfeszítéseket kell tenni mező­gazdaságunkban a termelés növelése érdekében.“ Az Idei tervek készítésénél már számításba vettük a tényeket. Tudo­másul kellett vennünk, hogy mind a hatékonyság növelésében, mind a ter­melés belterjesítésében lemaradtunk. Nem teljesítettük elvárt módon a kongresszus erre vonatkozó irány­elveit. Az új belső és külső feltéte­lek — mivel a kiesést nem lehetett továbbra Is a tőkés országokból való devizaigényes behozatallal pótolni — minőségileg új szempontok elé állí­tották a mezőgazdaságot. Erőtérbe került az eszközök takarékosabb fel­­használása, Illetve a hazai erőforrá­sok tökéletesebb kihasználása. A mezőgazdasági komplexum fel­adta! a múlt évi és az idei eredmé­nyekből indulnak ki. A soron lévő ötéves tervidőszakban a korábbi tervidőszakhoz képest a bruttó me­zőgazdasági termelést 5,2, s ezen be­lül a növénytermelést 10,8, az állat­­tenyésztési termelést pedig 1,2 száza­lékkal kell növelni. A célok rugal­mas megvalósítása a tervidőszak utolsó évében lehetővé teszi, hogy egy lakos átlagában 80,5 kiló, vagyis annyi húst juttassunk, amennyit már erre az évre előirányoztunk. Tejből és tejtermékekből viszont 6, vajból fél, zöldségfélékből pedig 11 kilóval kell növekednie a fagyasztásnak. Tény, hogy a búza tonnánkénti vi­lágpiaci ára az 1970. évi 55 dollár­ról ma már 170—180 dollárra emel­kedett, s az import lehetőségei egy­re rosszabbodnak, ezért népgazdasá­gunkban a soron levő ötéves terv­időszakban kiemelt feladatnak kell tekinteni a gabonatermés növelését, mint az önellátás alapját. Ugyanak­kor kedvező feltételeket kell létesí­teni a kitűnő minőségű tömegtakar­mányok termelése érdekében is. Szé­nában számítva 15 millió tonna ter­mést kell elérni, vagyis egyharmadá­­val többet, mint például a korábbi ötéves tervidőszakban. A takarmányok minőségének a nö­zőgazdaság és az élelmiszeripari ter­melés szakaszán 17 ezer tudományos dolgozó fejt ki tevékenységet. Szük­ségszerű tehát, hogy ezek aktívan segítsék a hatékonyság növekedését. Időszerű az is, hogy a biológiai, a műszaki és a gazdasági jellegű szol­gáltatásokat nyújtó vállalatok konk­rétabb segítséget nyújtsanak mező­gazdaságunknak és élelmiszeripa­runknak a termelésben, bírálóan ér­tékeljék saját tevékenységüket. Fűz­zék szorosabbra a kapcsolatot a me­zőgazdasági termeléssel, s az élelmi­szeriparral. A termelés fejlesztésében jelentős szerepe van a mezőgépiparnak. Elem­zésekkel bizonyították, hogy a mező­­gazdasági üzemek gépparkjának át­lagos életkora meghaladja a 8 és fél évet, s jó néhány pótalkatrész hiá­nyába a gépek közül sok üzemkép­telen. Szükséges tehát, hogy az il­letékes ágazatok vezetői gondoskod­janak a korábbinál jobb minőségű gépek gyártásáról és szállításáról, ezek élettartamának a meghosszab­bításáról. Csak így küszöbölhető ki a krónikus pótalkatrészhiány, ily mó­don takarítható meg lényeges meny­­nyiségű ásványolaj. Figyelmesebb az érdekek tiszteletben tartásában .Az önellátás kiemelt feladat vetése, s a veszteségek csökkentése a vegyipar segítségétől, tehát attól is függ, hogy a mezőgazdaságot mi­lyen mértékben látják el a konzer­váláshoz szükséges készítményekkel. Igényesek továbbá a zöldség- és a gyümölcstermesztés feladatai is. Arra kell törekedni, hogy minden megter­melt nyersanyagot, a kistermelők ál­tal felkínált termékeket is ésszerűen hasznosítsuk. Az állattenyésztés problémáival foglalkozva Pitra elvtárs arra hívta fel figyelmünket, hogy erőtakarmá­nyok behozatalának csökkentése mel­lett is törekedjünk a húsfogyasztási színvonal megtartására, a tej- és a tojásfogyasztás enyhe növekedésére. Gondoskodjunk az állattenyésztés szerkezetváltásáról, a szarvasmarha­tenyésztés javára. Csak természetes, hogy az állattenyésztésben ugyan­olyan fontos a veszteségek csökken­tése, s az eszközök optimális kihasz­nálása, mint a növénytermesztésben. Mezőgazdaságunkban arra kell tö­rekedni, hogy a fogyasztói piac köz­vetlen ellátása mellett az élelmiszer­­iparnak is elegendő jó minőségű nyersanyag jusson. Feldolgozó ipa­runknak például 1985-ben nem keve­sebb, mint 56 ezer 500 marhabőrre lesz szüksége. A gyógyszeriparban is hasznosítanak bizonyos mezőgaz­dasági termékeket, ezért gondoskod­ni kell róla, hogy az iparágak ele­gendő nyersanyagot kaphassanak. Kü­lönben ez népgazdasági érdek. Az ötéves tervidőszak végén élel­miszeriparunknak — termelési érték­ben — 103 mililárd korona értéket kell elérni, tehát 6,5 százalékkal töb­bet, mint 1980-ban. A kereskedelem­nek ugyanakkor — fogyasztói árban számítva — 122,6 milliárd korona értékű árut kell kapnia, vagyis 7,8 százalékos növekedést kell elérnie. Az élelmiszeriparban szintén nagy szerep jut a tudományos kutatás gyakorlati segítségének, hiszen a me­Élelmiszeriparunk feldolgozó kapa­citásának bővítése is sürgető feladat. A legutóbbi években némely ágaza­tokban nyersanyagtorlódásra figyel­hettünk fel. Emiatt is romlott a termelés hatékonysága, s a gyártmá­nyok minősége. Ez nagy hátránya a népgazdaságunknak. A Kohó- és Nehézipari Tröszt a mezőgazdaság egyik fontos gép-, fő­leg öntözőberendezés-szállítója. A fejlesztés ebben az ágazatban is szükségszerű. Vonatkozik ez a vegy- és gyógyszeriparra is, hiszen ezek szállítják mezőgazdaságunknak a műtrágyát, a vegyszereket, a konzer­váló eszközöket, a gyógyszereket, a takarmányadalékokat stb. Őszintén szólva nem kifogástalanul igazodnak a termelők igényeihez, mert a nö­vényvédő szerek többségét a tőkés piacról kell beszerezni, s ezekből legfeljebb 70 százalék erejéig fedez­hetők az igények. Követelmény, s egyben feladat, hogy hazánk vegy­ipara a növényvédő szerek gyártá­sában legyen kezdeményezőbb, s en­nek érdekében a szocialista nemzet­közösség országaival is teremtse meg a kapcsolatokat. Ne feledjük el, hogy a hatásos növényvédő szerek nagy­mértékben segítik a termésátlag nö­vekedését, s a nyersanyagok minő­ségének a javulását. Az agráripari komplexum népgaz­daságunk egészében több ágazatot ölel fel. Ennek irányítói felelősek népünk közélelmezéséért, s egyben a mezőgazdaság alapanyagainak a rugalmas feldolgozásáért. Ez a szer­kezet így vált a tervszerű irányítás aktiv mozgatójává. Szükségszerű, hogy a komplexum vezető dolgozói a to­vábbiak során tökéletesítsék a mun­kát, hogy a szerkezet még biztonsá­gosabban működhessen. Az ötéves tervidőszakra előirányzott rendkívül igényes feladatok fgy valósíthatók meg szép sikerrel. (hai) A mezőgazdasági és az élelmiszer­­ipari üzemek együttműködése továb­bi elmélyítésének fontosságát a CSKP KB 4. ülése körvonalazta. Kiemelte, hogy a mezőgazdasági termelés és a feldolgozó ipar kölcsönösen hat egy­másra, egymást kiegészíti, egységes egészet alkot a lakosság élelmiszer­­ellátásában. A kapcsolatok elhanya­golása hatással lehet az őstermelés­re, de a feldolgozó ipar eredményei­re is. Annak ellenére, hogy a mező­­gazdasági és az élelmiszeripari üze­mek egv központból, a; Mezőgazda­sági és Pte'mezésiigyi Minisztérium­ból vannak irányítva, nem ritka eset, hogy nincs kellő összhang a mező­­gazdasági és a feldolgozó üzemek között. A tervek teljesítése, a termelés sok esetben nincs betartva a mező­gazdasági üzemekben. Ennek az a következménye, hogv némelv termé­kekből túl sok, vagy pedig hiány van. Az élelmiszeripari üzemek vagy nem tudják átvenni a többlettermé­ket, s ha tgen, már megkésve és áron alul, vagy pedig kénytelenek a hiányt importból fedezni. A múltban érezhető volt ez a zöldségfélék és a gvümölcs esetében, de a káros jelen­ség ugvanúgy megmutatkozott más termékekkel Is. Példaként említem a mákot, melynek termelése évről évre csökken, s ma ott tartunk, hogy im­portból, valutáért kell beszereznünk. Majdnem ilyen a helyzet a repce, a napraforgó, a paprika és a dohány esetében Is. Ha mákos rétest akarunk enni, akkor mákot kell termelnünk, ha elegendő étolajat akarunk, ehhez repcét és napraforgót kell termelni, s hogy ne legyen hiánycikk a pap­rika, akkor paprikát kell termel­nünk. A tervek be nem tartása ki­hatással van a közellátásra. Meg kell teremteni az összhangot a mező­­gazdasági termelés és az ipari fel­dolgozás között. Biztosítani kell a kínálat és keres­let közötti egységet, összhangot. Életbevágóan szükséges, hogy a kap­csolatok a vertikum minden szaka­szán összehangoltak legyenek, s fgy lehetővé váljon a mezőgazdasági termelés stabilizálása, s egyben biz­tosítsa az élelmiszeripari üzemek Igényeit. Az üzemek közötti kapcso­latban továbbra is a szerződéskötés marad érvényben. A szerződéseknek tekintélyt kell szerezni. Erre első­sorban a szerződő feleknek kell tö­rekedni. Ezen a téren még vannak hiányosságok. A múlt évben a Malom- és Sütő­ipari Tröszt, valamint a Mezőgazda­­sági Terményfelvásárló és Ellátó Vál­lalat közötti szerződés alapján 650 ezer tonna búzát vásároltunk meg élelmezési célokra magasabb áron. Az ellenőrzés alkalmával viszont ki­tűnt, hogy a felvásárolt búzameny­­nyiségnek csak 40 százaléka felel meg a kívánt minőségnek. Ugyanak­kor beszélhetnénk a cukorrépa-ter­melésről, ahol évről évre kisebb a cukortartalom. Itt Is fennáll a minő­ségi kérdés: Ne csak ballasztot, de cukrot Is termeljünk. A jelenlegi kapcsolatok a mezőgaz­dasági és a feldolgozó üzemek kö­zött sok esetben csupán piaci jelle­gűek. Nem veszik figyelembe egymás érdekeit. Ezen sürgősen változtatni kell. A piaci kapcsolatokat az egy­másra utaltság szemszögéből kell építeni és szélesíteni. A mezőgazda­­sági üzemeknek figyelembe keli ven­ni az élelmiszeripar anliimport intéz­kedésére irányuló törekvéseit, és biz­tosítani kell részükre a • hazai nyers­anyagot. Ez megköveteli, hogy a me­zőgazdasági és az élelmiszeripari üzemek között kialakuljon a tényle­ges emberi kapcsolat. Az üzemi ér­dekeket a társadalmi érdekkel kell megközelíteni. Nem szabad megen­gedni, hogy a megtermelt áru tönk­remenjen, a kínálat és a piaci keres­let közötti egység felboruljon. A ter­veket a termelés, a fogyasztás és feldolgozás igényeinek megfelelően kell összehangolni. A feldolgozó üze­meknek meg kell találniuk az anyagi érdekeltségre ösztönző mutatókat, melyeken keresztül biztosítani tud­ják nemcsak a nyersanyagok meny­­nyiségét, de a minőséget is. A Malom- és Sütőipari Tröszt már megtette az első lépéseket. A mező­gazdasági igazgatóságokkal és a fel­­vásárlási szervekkel az aratás előtt közösen meglátogatják a mezőgaz­dasági üzemeket, és a helyszínen je­lölik ki az étkezési célokra legjob­ban megfelelő búzatáblák termését, természetes, hogy az anyagi érde­keltség sem marad el. A sütőipari feltételeknek megfelelő búzáért a termelők magasabb árat kapnak. Dr. SLADOVNÍK JÓZSEF, a Malom- és Sütőipari Tröszt dolgozója Az igényeknek megfelelően Az érdeklődés középpontjában A szocialista társadalom legjellemzőbb sajátossága a húmánum. Az érdeklődés középpontjában az ember, s nem a profit áll. A közösséget áthatják a szociális program célkitűzései, amelyek a munkavédelemre, az egészségügyi ellátásra, az üdültetésre, a szociális léte­sítmények kiépítésére, valamint az üzemi- és közétkez­tetésre irányulnak. Az alábbiakban az utóbbi témakört helyezzük nagyí­tónk alá. A Nagybalogi (Veľký Blh) Efsz-ben már évekkel ko­rábban megoldották a dolgozók üzemi étkeztetését. A jól felszerelt konyhán a nyári idényben 150—200 adag ebédet készítenek naponta. Télen kevesebbet. A csúcs­munkák alatt — amikor a szövetkezet más körzetek­ből szerződtet munkásokat —, egésznapos ellátást biz­tosítanak. A dolgozók egy ebédért 6,50 koronát fizet­nek. A szövetkezet a szociális alapból évente 60 ezer koronával járul hozzá a közétkeztetés többletköltségei­hez. A gazdaság — a járásban egyedül — egésznapos mikrubölcsődét is fenntart. Családi házat vásároltak és alakítottak át erre a célra, ahol jelenleg nyolc apró ságot gondoz a két főből álló személyzet. A község másfélezer lakosának ellátásáról a helyi nemzeti bizottság vezetősége gondoskodik. A JEDNOTA Fogyasztási Szövetkezet vendéglőjében reggel 8 órától szolgálnak fel meleg ételt. A helyi vendégek, s a Balog völgyébe utazó turisták elégedettek a színvonalas ki­szolgálással, az ízletes ételekkel. A hnb itt étkeztet mintegy húsz, magára hagyatott idős polgárt. Ezek vasárnap kivételével a hét minden napján a kétfogásos ételért 2,50—3 koronát fizetnek. A személyenkénti kü­lönbséget — egy ebédért 8 koronát — a nemzeti bi­zottság fedezi. A dolgozó szülők égető problémáját oldották meg a két éve átadott egésznapos óvodával, ahol hatvan gye­reket helyezhetnek el és étkeztethetnek. A hnb és az efsz vezetősége arra törekedik, hogy a gyermekgondo­zási szabadságról minél több kisgyermekes anya vissza­térjen a munkahelyre. A falu lakosai új szolgáltatásban részesülnek május elsejétől. A családi jubileumok megünneplésére, vala­mint a lakodalmak megrendezésére igénybe vehetik a kultúrházat, és annak modern konyháját. Az ellátást az élelmiszerbolton kívül egy-egy hús-, tej- és kenyérbolt biztosítja. Az üzletvezetők lelkiisme­retesen gondoskodnak az árukészlet állandó feltölté­séről. Sajnos ebben a községben is megoldatlan az ésszerű táplálkozásmód általánossá tétele. Az egyoldalú táplál­kozás már-már egészségügyi problémákat okoz. Sokkal több fehérjedús, növényi eredetű, vitaminokban gazdag élelmiszert kellene az étrendbe iktatni, hogy hatéko­nyan biztosítsuk az élelmiszerek optimális értékének a hasznosítását. Nem ártana népszerűsíteni a zöldség­félék tápértékét, és propagálni a fogyasztás sokféle módját, receptjét. Hiszen a vidéki közétkeztetés jelen­tősége és célja, hogy ezzel csökkentsük a falusi élet­­körülmények elmaradottságát, a táplálkozás egyhangú­ságát, ugyanakkor a lakosság kényelmét, a község népességmegtartó képességét is segítsük, (korcsmáros) A rohanó életben elengedhetetle­nül szükséges olyan szolgáltatási há­lózat létesítése és bővítése, amely teljes mértékben képes a lakosság igényeinek a kielégítésére. Az Érsek­újvár! (Nové Zámky) Járási Szolgál­tatási Vállalat a mai szintre az Idők folyamán fejlődött fel. Az érsekújvá­ri, a párkányi (Štúrovo) és a šura­­nyi városi üzemegységek egyesítésé­vel sokrétű szolgáltatást nyújtó vál­lalat keretében ma sikeres tevékeny­séget fejt ki a járásban. Štefan Švec mérnök, a vállalat ve­zetője elmondta, hogy a megközelí­tően hétszáz alkalmazottal dolgozó vállalat munkaközössége 51 üzem­részleg keretében szolgálja ki a la­kosság Igényeit. A járás nagyobb községeire is kiterjesztették az alap­vető szolgáltatásokat. Örvendetes, hogy az utóbbi időben a járási székhelyen egy korszerűen I 4M* berendezett mosodát és ruhatisztítót adtak ét rendeltetésének. Most arra törekednek, hogy az ötéves tervidő­szak végén egy új közszolgáltatási létesítménnyel gazdagodjanak. Attól eltekintve, hogy meghatáro­zott pénzügyi tervek alapján dolgoz­nak, mégsem a haszonszerzés, hanem a lakosság elégedettsége vezérli a vállalat munkaközösségét. A felada­tokat rendszeresen teljesítik. Ugyan­akkor a társadalmi szempontokról, a kiemelt feladatokról, így az ener­giahordozók takarékos felhasználá­sáról sem feledkeznek meg. A múlt évben például villamosáramból több mint 19 ezer kW-ót, 21600 korona értékű fűtőolajat, és 2300 korona ér­tékű fémet takarítottak meg. Álta­lános fogyatékosság az üzemegység anyagellátása. Ennek az orvoslása csak a szállítók készségével lehetsé­ges. PhDr. HOFER LAJOS ferwtetési fewasalZ BERUHÁZÁSOKKAL A Mongol Népköztársaságban a je­lenlegi ötéves tervidőszakban az élel­miszeripar fejlesztésére több mint 470 millió tögrögöt fordítanak, ami 4,4-szer több, mint az előző öt év folyamán volt. A pénzeszközöket el­sősorban a gépesített élelmiszeripari kombinátok építésére és a meglevő kapacitások felújítására fordítják. A nagyarányú beruházások eredménye­ként az ötéves tervidőszak végéig 32—36 százalékkal kívánják növelni az élelmiszeripari termelést. KIS TRAKTOROK ROMÄNIÄBAN A Román Szocialista Köztársaság­ban megkezdték a kis traktorok gyártását, kétféle változatban, 29, illetve 44 kW teljesítményű motorok használatával. Hasznosításukkal első­sorban a zöldségtermesztésben és a gyümölcsültetvényekben, valamint a háztáji gazdaságokban számolnak. A járulékos berendezések között szere­pel egy 400 kilogramm teherbírású szállító kocsi is. A kis traktorok további előnye, hogy kevés üzem­anyagot fogyasztanak. /ROBOTTAL KÖNNYEBB A Bolgár Népköztársaságban elekt­ronikus robotot fejlesztettek ki a dohánylevelek osztályozására. A Del­tachrom nevet viselő mintapéldány­nyal most folynak a kísérletek a plovdivi „Rodope“ Dohányipari Kom­binátban. A nagy teljesítményű agg­regátumot speciális „elektronikus szemmel“ és számítógéppel látták el, amely a dohányleveleket színeződés alapján osztályozza. A nagy teljesít­ményt az is bizonyltja, hogy egy ro­bottal százötven beetanított munka­erő helyettesíthető. (HÍZ)

Next

/
Thumbnails
Contents