Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-20 / 7. szám
1982. február 20. SZABAD FÖLDMŰVES .1 A * I 0 § ^ 8 M helsinki záróokmány rendelke-^ В/&~Щ áf\ '■>% jWK В *ЧВ^ Л zéseinek megvalósulásával fog-Iv ВЖ ^&Á§ m0%& § tta%^di П lalkozó, az elhatározások ér-8 0 vényesülése útjának egyengetésére Az első szocialista hadsereg, a Vörös Hadsereg a belső ellenforradalom és a külföldi beavatkozók elleni harcokban született meg. Narvánál ée Pszkovnál már 19X8. február 23-án megverték az imperialisták császári Németország csapatait. A szovjet nép azóta évente megemlékezik erről a szovjet hadsereg és haditengerészet ünnepnapján. A szovjet nép az ellenforradalmon és a külföldi intervención aratott győzelme után a párt vezetésével a szocialista építés bonyolult feladatainak megoldásával foglalkozott. Az ország védelmi erejének szilárdítása és a fegyveres erők további építése az egyik elsőrendű feladat maradt, amelyre a párt és a kormány nagy gondot fordított. A munkás-paraszt hadsereg és haditengerészet megalakulásának 20. évfordulója alkalmából kiadott tézisek hangoztatták, hogy a nagy szocialista ipar a haza védelmének hatalmas bázisa, s az ötéves tervidőszakokban a Vörös Hadsereg is megnőtt, megerősödött és tökéletesedet. Amikor az 1936-os alkotmány szellemében 1939-ben bevezették az új általános hadkötelezettségi törvényt, tovább mélyült a fegyveres erők osztály- és nemzetiségi egysége. A szocialista építés sikereinek és a kommunista párt bölcs politikájának döntő része volt a Vörös Hadsereg eredményeiben. Ez a hadsereg még a második világháború előtt teljesítette internacionalista kötelességét más népek forradalmi és felszabadító mozgalmával szemben. Kivette részét a spanyol nép igazságos harcából, a japán imperialisták mongóliai leveréséből, a balti köztársaságok népeinek megsegítéséből, és München nehéz napjaiban Csehszlovákia népeinek támogatásából is. A szovjet csapatok a legnagyobb megpróbáltatást a Nagy Honvédő Háborúban állták ki, mely az agresszorok totális vereségével végződött. A győzelem világosan bizonyította a szovjet hadsereg és haditengerészet, szervezettségük és fegyverzetük fölényét, parancsnoki testületük képzési rendszerének és hadműveleti képességének a fölényét. A második világháború folyamán a szovjet hadsereg nemcsak a harcok terhét viselte és felszabadította a szovjetországot a fasiszta megszállók alól, hanem sok más ország között Csehszlovákiának is elhozta a szabadságot. A szovjet fegyveres erők jelentősége már régen túllépte az országhatárokat, valóban az egész szocialista tábor sérthetetlenségének valóságos védőpajzsává és szavatolójává váltak. A szovjet hadseregben ma a második világháború hőseinek fiai és unokái szolgálnak. Apáikhoz hasonlóan készek védelmezni a békét, a szabadságot és biztosítani a szocialista és kommunista társadalom építését. A legkorszerűbb haditechnikával rendelkeznek, mindenük megvan ahhoz, hogy védelmezzék a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vívmányait, a népek biztonságát és békés életét. A szovjet hadsereg a Varsói Szerződés csapatainak megbonthatatlan egységében a béke fenntartásának fontos erejét alkotja, ami a világ különböző részeiben kitört válságok rendezésekor nemegyszer bebizonyosodott. Mindenekelőtt a Szovjetunió és a többi szocialista állam biztonságának megbízható szavatolőja. A Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem és a későbbi fejlődés bebizonyította, hogy nincs a Világon olyan erő, amely képes volna a szocializmus elpusztítására, a maxizmusleninizmus eszméihez, a szocialista hazájához hű, és lenini pártja körül szorosan felzárkózott nemzet leverésére. A szovjet fegyveres erők ünnepe alkalmából a szovjet népnek és dicső hadseregének sok sikert kívánunk az SZKP XXVI. kongresszusán kijelölt feladatok, a harci és politikai kiképzési feladatok teljesítésében, a szocialista tábor békéjének és biztonságának szavatolásában. EGY KIVÄLÖ SZOVJET TÖRZSTISZT Tegnap emlékeztünk meg Szergej Matvejevics Styemenko hadseregtábornok, a kiváló katonai szakértő, a Vörös Hadsereg vezérkari tisztje, a Nagy Honvédő Háború tevékeny részvevője 75. évfordulójáról. Gyermekkorában kijutott része a nehéz munkából. Szegény paraszti családban nőtt fel, 19 éves korában belépett a Vörös Hadsereg soraiba és élete végéig hű maradt hozzá. 1930-ban belépet a kommunista pártba, mellyel élete örökre összeforrott. Eredményesen végzett több tiszti iskolát. 1940- ben végezte el a vezérkari akadémiát, majd vezérkari tisztként részt vett nagyszabású hadműveletek tervezésében és a fővezérkar elképzeléseinek kivitelezésében, — a hitlerista Németország és a militarista Japán szétzúzásában. A Nagy Honvédő Háború után 1952-ig továbbra is a vezérkarnál működött, majd a Németországban állomásozó szovjet csapatok parancsnokának első helyettesévé nevezték ki. 1968 óta a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői vezérkari főnökének tisztégét töltötte be egészen élete végéig. Energiájával, gazdag tudásával, a védelmi erő szilárdításában szerzett katonai tapasztalataival a testvérországok hadseregeinek harci tökéletesedését, barátságuk és harci együttműködésük fejlődését szolgálta. Styemenko hadseregtábornok hoszszantartó súlyos betegség következtében 69 éves korában halt meg. Személyében a szovjet fegyveres erők egyik legtapasztaltabb tábornokukat veszítették el, kinek érdemeit a párt és a szovjet állam nagyra értékelte. Lenin-renddel, háromszor Vörös László Érdemrenddel, kétszer a Szuvorovrend első fokozatával, a Kutuzov-rend első fokozatával stb. tüntették ki. A katonai emlékirodalmat sajátos művet gazdagította: A vezérkar a háború éveiben. Nagy jelentőséget tulajdonított a kollektívának, mert éppen a kollektív ész és tapasztalatok segítettek megbirkózni a szörnyű második világháborúban felvetődött problémákkal. józanul értékelte a kiváló szovjet hadvezéreket is, akikkel a háború idején együttműködött, beleértve Sztálint is, mint a Vörös Hadsereg főparancsnokát és mint embert. hivatott madridi találkozó felújította munkáját. Amikor a karácsonyi ünnepek előtt már a befejeződés előtt álló értekezlet részvevői szétszéledtek, azzal a reménnyel tették, hogy a hoszsú szünet alkalmat ad az éppen készülő záródokumentum pontos megfogalmazására, hogy minden részvevő számára elfogadható legyen. Akkor nagyon konkrétan és találóan így fogalmazták meg a találkozó várható kimenetelét: a megegyezéshez politikai akarat kell. Valóban. Az események igazolták is e megállapítás helyességét, csak éppen fordított sorrendben. Ahol nincs, politikai akarat a megegyezésre, ott nem mennek dűlőre. Az Egyesült Államok és NATO- szövetségesei akkor sem tanúsítottak politikai akaratot a megegyezésre, most sem. Az intrikus erőknek kapóra jött a december 13-án elrendelt szükségállapot, mely Htját állta az anarchia további «terjedésének, Lengyelországban megkezdődött a pozitív kibontakozás, mely nincs kedvére a szocializmus ellenségeinek, így Washington számításai is kudarcba fulladtak ,s ezért a Nyugat legközezelebbi lehetőségként kapaszkodik a madridi tárgyalásokba, illetve méláz eredményt rögzítendő utolsó lépésbe, a záróokmány megfogalmazásába. Sőt, a washingtoni diplomácia képviselői, maga a „nagyfőnök“ — Alexander Haig külügyminiszter és a tanácskozáson helyét átvevő Max Kampelman nagykövet, az amerikai küldöttség vezetője a jelek szerint nem is bánná, ha a találkozót a megegyezés jelenlegi lehetetlensége I á L Or. JÄN MIČATEK ezredes A NATO KERTJÉNEK MÉRGEZETT GYÜMÖLCSEI llEpillll* Laphír: A Pentagon terveket dolgozott ki arra, hogy rövid időn belül kezdjék meg az Egyesült Államokban új vegyi fegyverek tömeggyártását. A NATO- országok vezetői már vegyi fegyverekkel látják el fegyveres erőiket, megszegve ezzel számos, vonatkozó nemzetközi egyezményt. (Jurij Cserepanov rajzaj áttuk, hogy Kína hegemonizmusa az ázsiai országokkal, különösen a kisebb és fejletlenebb szomszédokkal szemben, illetve a független, elnemkötelezettségi külpolitikát folytatókkal szemben hol nyíltan nyers, közvetlen agresszióban, vagy szeparatista mozgalmak szításában nyer kifejezést, hol ravasz hátbatámadás, területi követelések formáját ölti (néha csak Kínában kiadott új, átrajzolt térképekből következtethetnek rá), hol diktátumokban nyilvánul meg. Más, távolabbi földrészeken, érthetően, mérsékeltebb változatával találkozunk a kínai hegemonlzmusnak, de a lényeg az, hogy Peking uralmi vágya megmarad. A kínai hegemonizmus ideológiai hordozója a maöizraus gyakorlata lett mely elsősorban fő stratégiai területén — a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban törekedett szakadás előidézésére, a munkásmozgalom és a különféle nemzeti felszabadító és egyéb anttimperialista haladó mozgalmak egymástól való elszigetelésére, soraik megbontására, hogy aztán a valóság, a tények szándékos eltorzításával előkészítse a talajt az imperialista térhódításra, s emellett Peking sajátos hódító terveinek megvalósítására. A pekingi politika ezt a célt követte, és ezt a módszert alkalmazta a hatalmas Afrikában, ahol a hatvanas évek elejétől sok-sok millió lakosságú egykori gyarmat és függő terület nyerte el politikai önállóságát. A pekingi ideológiai stratégák nagyon tisztában voltak azzal, hogy az új afrikai államok a gyarmati múlt súlyos örökségével éptek az önálló fejlődés útjára. Az egyik ilyen nehéz örökség gazdasági fejletlenségük volt. Itt lép előtérbe Peking a „bőkezű nagybácsi“ szerepében. Nevetséges, hogy egy elmaradt ázsiai ország, ha nagyhatalmi státusú is, a mecénás szerepében kíván tetszelegni erejét nyilván felülmúló gazdasági támogatással. A másik szomorú örökség, melynek kihatását Peking elég gyorsan felismerte az egykori gyarmattartók által sokszor mesterségesen is szított tribalizmus, azaz törzsi viszálykodás, mely napjainkban is megannyi belső bonyodalmat okoz egyes országokban, máskor meg egyes országok, többnyire szomszédországok kapcsolatait mérgezi meg. Harmadszor pedig a fekete óriás felszabadult országai megfelelő politikai-gazdasági orientációt keresnek, s érhtetően, természetszerűen vonzó számukra a szovjet példa, a Szovjetunió és a többi szocialista ország önzetlen segítségnyújtása, mely számtalan formában ölt testet — a közvetlen anyagi segítségtől, fontos népgazdasági lértesítmények építésétől a szakemberképzésig. Nos, Peking hívatlanul is megjelent Afrikában, szinte rátukmálta „segítségét“ a . fekete kontinens egyes tagállamaira annak a kikonstruált jelszónak a jegyében, hogy meg kell „védeni“ őket a „szovjet befolyástól és terjeszkedéstől“. A harélas antiimperialista jelszavakat hangoztató Peking a valóságban azt a szerepet vállalta, hogy féktelen szovjeteilenességében nem valami-KOMMENTARUNK Madrid: щедуй vagy szócsata megokolásával elhalasztanák. Fő, hogy „megmondhatták a magukét", most aztán, csináljatok, amit akartok. Mit Is mondtak? Hogyan mondták meg a „magukét“? Semmi újat nem mondtak, csak e nagy nemzetközi fórumon is belekapaszkodtak a történtekbe, a lengyelországi fejlemények új alakulásába, olyan pozícióból szemlélve a történést, hogy ezzel szándékosan beavatkoznak a szuverén Lengyelország belügyeibe. A szocialista országok közvéleménye eleve tartott ettől a lehetőségtől és óva intette a kapitalista világot, ne kockáztassa meg Madrid esetleges kudarcát. Az amerikai küldöttség kormánya nevében egyszerűen feltételeket szabott a madridi találkozó folytatásának, illetve sikeres befejeződésének. Ezek a feltételek a lengyel nép belügyeit érintették. Amerika és NATO- csatlósai diktálni akarnak. Érveik azonban nagyon vérszegények, összehasonlítható-e egymással az, ami az objektív körülmények folytán elrendelt szükségállapotból kifolyólag történt az ellenforardalom útjára terelt Lengyelországban azzal, amit Washington erkölcsi támogatásával és égisze aljrtt művelnek a salvadori junta kopói? Washington diktálni szeretne, de nem árulja el, honnan veszi magának azt a jogpt, hogy szuverén kormányoknak egyszerűen elóírja, mit tehetnek és mit nem. Haíg megadta a hangot és a NATO-kórus rázendített. A tagországok külügyminiszterei és magas rangú diplomatát persze óvatosabban fogalmaztak, de még a mérsékeltebb hangvételű Genscher nyugat-német külügyminiszter is többet engedett meg magának Madridban, mint odahaza. Mivel magyarázható ez? Egyszerüen azzal, hogy Washington mind a helsinki záróokmányt, mind a végrehajtásával foglalkozó madridi találkozót a maga politikai eszközéül kívánja felhasználni, a gyakorlatban úgy állítja fel a dolgokat, mintha a madridi találkozó a NATO-paktumnak valamilyen fiókintézménye volna. Washington itt erősebb nyomást gyakorol szövetségeseire, hogy minél nagyobb politikai tőkét sikerüljön kovácsolnia. Heves vitázással indult a madridi találkozó befejező szakasza. Pillanatnyilag kilátástalan egy komoly, tárgyszerű záróokmány megfogalmazása; Washington nem is erre törekszik. De a Madridban megoldandó problémák rendezésének elodázása veszélyes hazárdjáték az európai és az egyetemes béke sorsával. A különféle nemzetközi fórumokon beterjesztett szovjet javaslatok fényében egyre világosabb Washington felelőssége az emberiség jövőjéért. <—fn-ч кг.лшжлтжл lyen külön, harmadik hatalomként, vezette UNITA szervezetnek, hanem egyértelműen lecsatlakozva, Angola kérdésében Peking nagyon az imperializmus szálláscsinálója, ha szorosan együttműködik a fajüldöző tetszik, üzletkötője legyen a fejlődő Dél-afrikai Köztársasággal. Persze afrikai országokban. nem emel szót Pretoria fajüldöző po-A kínai gazdasági-műszaki segít- litikája, Namíbia önkényes, az ENSZ séggel épülő létesítmények számát döntésével dacoló megszállása ellen, tekintve a fekete földrész első he- Sőt, befolyásos afrikai lapok szerint lyen áll Peking terveinek kiviitelezé- az utóbbi években megnőtt a Kínából sében, hiszen egy tavalyelőtti kimu- a Dél-afrikai Köztársaságba irányuló tatás szerint 300 ilyen létesítményt olajimport, Kína látja el textillel, tartottak nyilván. Persze nem min- egyenruhaanyaggal a dél-afrlkal fegyden fenékig tejfel. Kínai ígéreteinek veres erőket, viszont titokban, egy csak harmadrészét váltja be és a ki- svéd cég közvetítésével —- a világnál kivitelezők általában nem tartják közvélemény felháborodását elkerübe a határidőket, mint például, a lendü — dúsított uránt kap a fajmarokkói sportstadion esetében. A üldöző államtól két ezermegawattoe Kínai változatok III. PEKING CSAPJAI A kínai segítségnyújtásnak árnyoldala még, hogy általában kis és legfeljebb közepes vállalatok létesítésében nyilvánul meg. Nem túlzás, hogy Kína látványos gazdasági vállalkozásai általában balul ütnek ki, mint például a sokat reklámozott TANZAM vasútvonal, melynek számos építési fogyatékosságára derült fény, s találóan állapította meg egy tanzániai lap, hogy kevesebb vonat haladt át rajta, mint amennyi munkaértekezletet tartottak a vasútvonal építői. Megjegyzendő: Peking — a már említett politikai motívumok mellett — nem önzetlenül vesz részt építési tervek kivitelezésében az afrikai országokban, hanem — mint a Tanzánia és Zambia összekötőiéként épült TANZAM vasútvonal esetében is — kínai termékek kierőszakolt felvételi piacának biztosításához köti a vállalkozás pénzelését stb. Szemlátomást csökkent a kínai segítség és együttműködés hatásfoka, egyúttal politikai kihatása is az afrikai országokban, s ezért Peking már szemérmetlen nyíltsággal a sajátja helyett, imperialista országok „segítségének“ igénybe vételét ajánlja az érdeklődő afrikai országoknak. LEHULLOTT AZ ÄLARC Kína szerepére nagyon rávilágít az is, hogy az afrikai megmozdulásokban szinte törvényszerűen a haladásellenes erők oldalán áll. A nigériai véres polgárháború idején például a biafrai szakadárokat támogatta, akiknek fő problémája a valóságban nem az északi mohamedán hausszák és a keleti katolikus ibők, vagy a déli vegyes vallású jorubák törzsi viszálya volt, hanem az újabban feltárt lelőhelyek kapcsán amerikai olajérdekeltségek húzódtak meg a háttérben. Peking ugyancsak Szomália nacionalista, az ország érdekeit az amerikai imperialistáknak kiszolgáltató politikáját és háborúját támogatta a haladó Etiópiával szemben. Ugyancsak fegyverezte az imperialista bérenc Mobutut, a zairei diktátort a haladó irányzatú népfelkelések leverésére stb. A legaljasabb szerepet Peking az angolai kérdésben játssza, mivel fegyvert és egyéb segítséget nyújt a szakadároknak, különösen a Jonas Sawimbi FEKETE FÖLDRÉSZEN atomerőművének amerikai szállításoktól független üzemeltetésére. KARHOZOTTAK SZÖVETSÉGE Kína és az imperializmus egyaránt érdekterületének nyílvánítja Afrikát, Ebben az irányban igyekszik is befolyásolni a földrész politikáját. Ä „gazdasági segítség“ mellett diplomáciai vonalon is, hiszen Peking 45 afrikai állammal tart fenn diplomád ciai kapcsolatokat és csak négy éU lám — Elefántcsontpart, Lesotho, Malawi és Szváziföld ismeri el Tajvant, A fekete földrész országai azonban valamilyen idegen testként kivetik az annyira propagált „kínai fejlesztési modellt“, mint „radikális szocialista alternatív^“. Átlátnak a szitán, mert; Peking emisszáriusal révén úgy viseíkedik Afrikában, mint „18. NATO-» állam“, az imperializmus neokolonlalista törekvéseinek „kvártélymestere“, a fajüldözők és klasszikus ki-» zsákmányolők cinkosa. Egyik fő sző-» szólója annak, hogy amerikai támaszpontokat létesítsenek olyan államokban, mint Szomália, Szudán, Marok-* kó, esetleg Tunézia, ezekből az államokból kínai, sőt dél-afrikai fegyverzettel ellátott imperialistabarát, szovjetellenes tömböt alakítsanak ki az imperializmus érdekeinek szolgálatában. A Jelszó, melyet Peking minden vonatkozásban követ Afrikában: Ellenségeim ellenségei — az én barátaim. így magyarázható Peking kapcsolata a fajüldöző Pretoriával is, ezért kardoskodik a Diego Garcia szigetén tervezett amerikai támaszpont létrehozása és kibővítése mellett. Minden mindegy, csak. szovjetellenes legyen. Ez Peking álláspontja. A Szovjetuniót mint a gyakorlatban bevált szövetségest és jőbarátot Ismerik az afrikai népek, s átlátnak Peking maóista fondorlatain. Ezt bizonyltja a nigériai Times International megállapítása is: „A Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok számos földrész szilárdságát veszélyzteti, mindenütt nagy veszélybe sodorja a béke ügyét“. Találó, lakonikus megállapítás. " LÖRINCZ LÄSZLÖ Következik: IV. Szövetségben a diktatúrákkal.
