Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-13 / 6. szám

I 8 SZABAD FötDMÜVES 1982. február 18. Engels Irta: „A társadalom nem létezhet különféle tekintélyek nélkül, mert különben formátlanná, rendet­lenné válna.“ A tekintély tehát rendező elv a tár­sadalom minden sejtjében és nem túl­zás azt sem mondani, hogy saját ér­tékeink tükrözője is. Akár módosít­hatjuk is a közmondást: „Mondd meg, kinek van előtted tekintélye, meg­mondom ki vagy.“ Emlékszem, középiskolás koromban felnéztünk Tóth Antalra, a hőrihor­­gas, bivalyerejű fiúra, aki kiváló sportoló volt, s jó magatartása tette közismertté. Továbbá tiszteltük Bo­­hony tanárt, aki minden tanulóhoz egyformán jó volt, de -a kémiában nem ismert tréfát. Szigorúsága elle­nére a tűzbe is bementünk volna érte. Még az is szerette, akit megbukta­tott. Tudásáért és emberségéért tisz­teltük őt. A tekintély a történelem során fej­lődött s változott. Az ősember még a nyers erőt tisztelte, később betár­sult az ész is, hogy még később he­lyet adjanak harmadikként annak is, amit általában emberi jótuljandonság­­nak nevezzük. A társadalom bonyo­lult történelmi mozgásai kellettek ahhoz, hogy a középkor, később a fasizmus létét felváltsa a humanizált autoritás, ahol nem a fellebbezhetet­­len kinyilatkoztatás és az ezzel páro­sult erőszak az alapja a tiszteletnek. Tekintélyre szükség van. Csak az a kérdés, min alapul? De mi tulajdonképpen a tekintély? A magyar nyelv értelmező szótára szerint: „Az a tisztelet, megbecsülés, ■ ■ о elismerés, amelyet valaki valamely közösségben bizonyos képességeivel, eredményeivel, illetve magatartásával szerez, érdemel ki, vagy amely hely­zeténél fogva szokta megilletni.“ A tekintély sokféle lehet: gazdasági, jogi, politikai, szellemi, erkölcsi, szak­mai és így tovább. Fordítsuk le mindezt hétköznapi nyelvre. A középiskolai tanár panaszkodik: „Nem, nekem nincs tekintélyem, csak a tudásnak. A rossz dolgozatot író diák, ahelyett, hogy a szarvashibák miatt szégyenkezne, ágál inkát*, és azt mondja, erre a tárgyra nekem kint, az életben úgysem lesz szüksé­gem. „T.udja tanár elvtárs, mi számít csak? A pénz, semmi egyéb ...“ Leleszen (Leles) a Május 1. Efsz­­ben, emígy vélekedett egy fiatal szak­munkás: „Leleszen sok a korszerű családi ház és a személygépkocsi. Az én szememben a nagy jövedelem, a villa, a személyautó nem elég a tisz­telethez, a tekintélyhez, sőt azt is mondhatnám, néha gyanús a túlzott jólét, mégha tudom is, hogy tisztessé­ges úton is elérhető mindez. Nekem az a vezető imponál, akire fel lehet nézni, ezéles a látóköre, s tudását át is tudja adni. Ki az, akire fel lehet nézni? Örök összetevője ez a tekintélynek, csak az változott idők folyamán, hogy kire lehet manapság felnézni? A ki­­rályhelmeci (KráL Chlmec) traktor­­állomáson egy korabeli mesterember így fogalmazott: A géplakatos szak­mát a királyhelmeci Iváncsonál tanul­tam ki. Rendes ember volt, tisztelet övezte. Szépen beszélt velem, megta­■ 3 Б IS ■ ■ ■ ■ * N H □ s nítot a szakmára, a szakma szerete­tére. Felnéztem rá. Czigány Györgynek Nagygéresen (Veľký Horeš) nagy tekintélye volt. Ez az ember nagy küzdelmet folyta­tott önmagával azért, hogy embersé­ges legyen. Bonyolult kérdés a vezetői tekin­tély, különösen akkor, ha fiatalem­berről van szó. Farkas István, a pelsöci (Plešivec) szövetkezet elnöke megküzdötte tisze­­teletért: „Több mint húsz éve dolgoz­tam a mezőgazdaságban, mint vezető. Sok egyesítést megértem. Vélemé­nyem szerint a tekintélyhez három dolog kell: tudás, emberség, a jutal­mazás és a büntetés kiosztásában mérlegelési készség. Sokszor hallom, hogy a fiatal veze­tők azt hiszik, ők az atyaúristmek. Aki ezt nem képes megváltoztatni, attól legfeljebb tartani fognak, de tisztelni sosem. Én szövetkezetünkben azt a fiatal mérnököt tisztelem, aki nem kapkod, megfontolt és nem érez­teti, hogy mérnöki diplomája van. Egyébként az a véleményem, hogy a tekintély tartalma már nagyon régen nem változott.“ A tekintély, elvont fogalom. Embe­renként is változhat, mert bensőnk­ből is fakad. A tekintély sokrétű fo­galom, színterei — a munkahelytől a sportpályáig — korlátlanul bővíthe­tők, miként ismérvei is. Csak egy pél­da: szót sem ejtettünk az apai tekin­télyről, a szülői ház tiszteletéről és ennek következményeiről, holott az ebben beállt változások taglalása ta nulrnányok hosszú sorában se lenne elvégezhető. Annyi bizonyos, hogy tekintély volt és lesz is, és úgy változik, ahogy élünk: minél több az emberi elem a mindennapokban, annál több lesz be­lőle ebben az elvont, de nagyon konk­rét fogalomban is. ILLÉS BERTALAN : : FARSANGOZÓKNAK ORSZÄGHEGYI KAROLY: > **««,“» .*» •£» «£♦ **» ♦»♦■*£» í* *♦* *** •** í* *** í* •»* *♦* *1* í' f növelem, versenyfelhívás!!! KEDVES PAJTÁSOK! A szovjet Vlagyimir Iljins Lenin Pionírszervezet megalakulá­sának 60. évfordulója tiszteletére versenypályázatot hirdetünk, melynek keretében Tehetőség nyílik számotokra, hogy tehet­ségét, rátermettségét ki-ki ne csak saját iskolájában, hanem hazánk többi pionírja előtt is bizonyíthassa. A verseny három részből áll. Az első két rész olyan fel­adatokat tartalmaz, melyek témája csaknem valamennyi paj­tást foglalkoztatja; nem kell tehát más, csak tollat ragadni, s rendezett gondolataitokat, ötleteiteket papírra vetni. A har­madik rész inkább találékonyságotokat és tájékozottságotokat veszi igénybe. Tehát: 1. Számolj be a csanat, a raj, esetleg az őrs tevékenységé­hez főződő élményedről! 2. Miért vonzó számodra az a pálya, amelyet választani szeretnél? 3. Rejtvénysorozat. Az egyes és a kettes számú feladványra szerkesztőségünkbe érkezett írásokat lapunk nyolcadik oldalán a beküldés sor­rendjében közöljük és honorátjuk. Rejtvényeinket a rejtvény számával ellátott szelvény kísére­tében fogjuk közölni. Feladatotok az lesz, hogy gyüjtsétek össze a re jtvényszei vény eket ( (tíz rejtvényt kell majd meg­oldani, persze, aki nem tudja valamennyit megfejteni, keve­sebbet küld be), és ragasszátok egy levélpapírra oszlopban, egymás alá, hogy minden szelvény mellé fel tudjátok jegyezni a megfelelő rejtvény megoldását. Ha már az összes megfejtés együtt van, nyitott borítékban küldjétek el szerkesztőségünk­be! A vetélkedőt a nemzetközi gyermeknap alkalmából értékel­jük, és a legeredményesebb versenyzőket könyvjutalomban részesítjük. Az egyes és a kettes számú témára időben be­küldött írásokat 1—15 ponttal értékeljük (a két témára pályá­zatra, vagyis minden pajtás egy-egy, azaz legfeljebb két cikket küldhet; versenyen kívül, közlés céljából persze többet Is). A rejtvények helyes megfejtéséért egyenként három pontot, tehát összesen harminc pontot gyűjthettek. A győztes tehát összesen hatvan pontot érhet el. A versenybe csakis a szerkesztőségünlcbe február 15-től május 14-ig beérkezett Írásokat és megfejtéseket soroljuk be. Ha az összes levél (nagyobb visszhang esetén) a verseny ideje alatt nem kerül be a lapba, közlésüket a pályázat értékelése után folytatjuk. Kérjük, hogy leveleitekben tüntessétek fel pontos címeteket -és az osztályt, amelyet látogattok! A borítékra írjátok rá versenypályázatunk jelmondatát: Mindig kész! Kíváncsian várjuk leveleiteket! Eredményes versenyzést kí­vánunk! A szerkesztőség Címünk: Szabad Földműves szerkesztősége Krlžková 9 815 75 BRATISLAVA ,*» «*♦ »*♦ ♦** ♦** **♦ ♦*» *** ♦$> *** «$* *J* *** «£♦ *J* *1* «$♦ «J* ♦«* «J» *J‘ • у v »í* V ❖ ❖ V ♦♦♦ A V A ISRÉSZTREJTVÉH Mese a jégvirágról Átél bársonypuha hópaplanával betakarta a házak tetejét, a fák meztelen ágait, a kerteket. Felcico­­mázta a kerítések rácsait, az erké­lyek korlátját, de még az ablakok párkányára is jutob legalább ujjnyi vastag hótakaró. Ahogy elállt a hóesés, szinte egy­­csapásra előtűntek a csillagok. Az ég kitisztult. Mindenki tudja, ez azt fe­­lenti, hogy nagyon hideg lesz az éj­szaka. A szürke verebek megkeresték védett odúikat> az istállók padlását, a szérűk zugait. A galambok a házak kéményei közelébe húzódtak, vagy be­bújtak a padlásablakon egy kis me­leget keresve. A hideg pedig egyre közeledett. Dermesztő lehelletével először a falu legszélső házát érte el. Ebben a ház­ban ma ünnepeltek, A kisfiú, aki 'itt lakik és harmadik osztályba jár, há­rom szál szegfűvel köszöntötte édes­anyját névnapján. A virágot egy víz­zel teli vázába tették, és az most is ott áll a szobában az asztalon. A tél hideg lehellelte ráfújt a szo­ba ablakára. A pára lecsapódott, s el­kezdte bontogatni szirmait a jégvirág. Először parányi jégszilánkok simultak az üveghez. A jégvirágszirmok azonban gyor­san növekedtek. Éjfélre már az egész ablakot beborította az ezüstösen fény­lő jégvirág. Nagyon büszke volt ez a jégvirág arra, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen hatalmasra nőtt. Mivel az ablak ke­retén tül már nem tudott növekedni, szétnézett, ugyan mit csinálhatna most, merre terjeszkedhetne tovább. Nem sok lehetősége volt. Már majd­nem elsírta magát tehetetlen dühé­ben, amikor meglátta a szoba asztalán a három szál szegjüt. A frissen vá­gott virágok szépen virultak a vázá­ban. Rózsaszín szirmaik szinte oda vonzották a tekintetet. — Nekem is oda kéne menni — gondolta magában a jégvirág. Mind­járt meg is szólította az ablak pár­kányán hozzá legközelebb levő hó­­pihét. — Látod, te hót? Látod, milyen sok helye van annak a három szál virág­nak ott a vázában? Ha akar, egészen a plafonig növekedhet, az egész szo­bát betöltheti. — Látom — válaszolt a hópihe, és szundított volna tovább, meri leg­szebb álmából ébresztette fel a iéq­­virág. — Mit szólnál hozzá, ha én is oda mennék? — Ugyan, hogy mehetnél te oda? — szólt mérgesen a hópihe. — Hi­szen az egészen másfajta virág, mint te vagy. Igazi élővirág. Ragyogó szí­nei vannak, és mi tagadás,' szebb is, mint te vagy. ' — Szebb, mint én vagyok? — kér­dezte sértődötten a jégvirág. — Tudd meg, te hópihe, hogy nálamnál nincs szebb virág az egész világon. S most elhatároztam, hogy még szebb leszek. Meglátod, ha bemegyek a vázába, én a szivárvány minden színét magamba veszem. — Nehogy megpróbáld! — figyel­meztette a hópihe, mert hogyha té­ged beletennének abba a vázába, egy pillanat alatt elolvadnál. Semmi sem maradna belőled. — Te csak azt hiszed. — Dehogy hiszem, én tudom. Ha a mifajta virágok és hópihék a me­leg szobába kerülünk, legfeljebb víz­csepp marad belőlünk a szőnyegen. — Mesebeszéd, — válaszolt a jég­virág azért is megpróbálom. Ёп minden virágnál szebb vagyok, és ha akarom, még magamnál is szebb le­szek! És a jégvirág elkezdett leküsznl az ablakról. A hópelyhek felébredtek az ablakpárkányon éjféli álmukból és egyszerre kiáltották: — Ne mozdulj! Az ablaküveg beleremegett, ahogy az első jégszilánkok elszakadtak tőle. Még a szunyókáló parázs is elcso­dálkozott a kályhában, ilyet ő még nem látott! De minden hiába volt. A jégvirág lekúszott az ablakról, eljutott a vá­záig, és a vízbe pottyant. A hópihe az ablak párkányán megdörzsölte sze­mét és a jégvirág után nézett. Még látta, amint a váza jelé közeledve egyre kisebb lesz, majd a vízbe érve teljesen eltűnik. Látjátok? így jár az az önfejű, aki nem hallgat a baráti figyelmeztetés-Téli tücsök A kis-tücsök felmászott a toronyba, toronyba, mert a tél már igen-igen goromba. Ha a tél nem volna olyan goromba, a tücsök se mászott volna föl a magas toronyba! VÍZSZINTES: 1. Misztikus indiai vallási-filozófiai tan. 5. Battéria. 9. Fohász., 12. Olajfa. 14. Gárdonyi és Dobó városa. 16. Kötőszó. 17. Egy­ügyű. 18. Vissza: puha. 20. Igen oro szül. 22. Fordítva: akadémiai titulus röv. 23. Menet ele­je. 24. Verskellék. 26. Védő. 28. Ter­mést betakarít. 30. Vegyjele Pb. 32. BórháZban lakik. 34. Bírál. 36. ]e gyes. 37. Szem szlovákul. 39. Há­rom hangszerre irt zenemű. 41. Argóm kémiai jele. 42. Fö léje. 44. Becézett Antal. 46. Kettős nássalhangzó. 48. latyak. 49. Dalos, il. És aztán. 52. /adregényes. 54. Idegen tagadás. 55. Szintén. 57. Bóra betűi. 59. Vissza: ijaari növény. 61." Vékony fonal. 64. Magyar politikus volt. 66. A pincébe. 67. A-val a végén: ütőér. 69. Női név. 71. Régi római pénz. 73. Gríz. 75. Ma­gyaros felsőruha. 77. Mázol. 78. Ünne­pelt színésznő. 79. Karel__kedvelt cseh táncdalénekes. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet első része. 2. Sertéslak. 3. Angol szeszes Ital. 4. .... István magyar színész. 6. A pincébe. 7. Az idézet második része. 8. összeadást jelentő szócska. 10. Te és én. 11. Körülbelül szlová­kul. 13. Verdi opera. 15. Lőnév. 19. Egyfajta szín. 21. Hazai textil, szövet­­közt. 23. A sakkjáték vége. 25. ... Fe­renc magyar Irő. 27. Eszes. 29. Sír. 31. Folyó Erdélyben. 33. A csehszlo­vák repülőgépek jelzése. 35. Francia város (i—y). 38. Időmérők. 40. Amaz szlovákul. 43. Dallam. 45. Pravoszláv szentkép. 47. Ételízesítő és ford, kö­tősző. 50. Női név. 53. A munka és az energia egysége. 56. Pozitív tölt. elektród. 58. Hegycsúcs. 60. Az idézet harmadik része. 62. Egyiptomi isten­ség. 63. Város Erdélyben. 65. Nem fia­tal. 68. Három szlovákul. 70. Helyes szlov. 72. Tiltősző. 74. Tavaszban vani 76. A múlt idő jele. Beküldendő a függőleges 1., 7. és 60. sz^mú sorok megfejtése. Megfejtés — nyertesek A lapunk 3. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: %>Míg' homlokán lágy eső szaporáz / fűzfák tövében ócska kis ladik / tes­tes gőzösnek képzeli magát.“ Nyertesek: Bajtai Sándor, Búcs (Búr), Csontos Katalin, Hronovce-Ca­­kajovo. Franko Titus, Lédec (Ladice), <

Next

/
Thumbnails
Contents