Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-09 / 1. szám

/knurr a-kisällauenveszfösbeu Ö Háromezer látogató A Szlovákiai Kisállattenyész­­tök Szövetségének érsekújvári (Nové Zániky) alapszervezete a járási Piunirotthunban négy­napos niadárkiállítást rende­zett. Szabó István, az alapszerve­zet elnöke kérdésemre vála­szolva elmondta, hogy a város ban — elsősorban a fiatalok körében — fellendülőben van az egzotikus niudarak tenyész­tése iránti érdeklődés, tehát a madártanuk szakcsoportjának tevékenysége egyre sokrétűbb és színvonalasabb. Később Pet­­riéka Jozef, a inadártenyésztö szakcsoport vezetője újságolta, hogy eddig hatvan felnőtt és tizenhét fiatal állatbarát vallja kedvenc időtöltésének — hu úgy tetszik kedvtelésének — az egzotikus madarakkal való foglalatoskodást. Közülük a be­vezetőben említett négynapos kiállításon harmincnyolcán mu­tatták be legszebb állataikat, összesen X57 niedárpárt. A mostani bemutató a fiatal tenyésztők sikerét eredményez­te. Kedvenceiért első dijat ka­pott Šúcha Róbert (kanári), ifj. Karasz Gusztáv |papagáj) és ifj. Sebestyén László (apró egzotikus madarak). Szép si­kert arattak a Petriéka testvé­rek; ez alkalommal ők mutat­ták be a legtöbb egzotikus ma­darat. A felnőttek vetélkedőjéből Sebestyén László (apró egzo­­ták), Czingel András (tengeli­­ce) és Ivipsics Béla (vörös­­szárnyú papagáj) került ki győztesen. Nagy tetszést ara­tott Fibich Károly pirosfejű Sándor papagája, Fibich Fran­tiška zöld hullámospapagája, Karsay Károly sárgaarcú, illet­ve Ivicsics Béla beszélő szürke papagája. A képen a díjnyertes fiatalok egyikét, ifj. Karasí Gusztávot mutatjuk be. .idladéktalaiiui készüljünk [öl a napos csibék fogadására. A kiszemelt helyiséget alapo­san ki kell takarítani. A fala­kat és a mennyezetet söpörjük le, a padlót súroljuk föl, végül az egész helyiséget permetez­zük le valamilyen fertőtlenítő oldattal (klórlúg, klórmész 3 °/ű, nátronlúg 2%, formalin 5%). Mindig frissen vásárolt fertőt­lenítő szerrel dolgozzunk, mert a hosszabb ideig tárolt szerek hatásfoka csökken. A szereket keverni nem szabad (pl. a klórlúg és a formalin keveréke robban). Nagyon jó és olcsó fertőtlenítő a frissen készült mésztej. Ehhez két százalék nátronlúgot is adhatunk. Az etetőket és itatókat — alapos tisztogatás .után — a klórlúg 3 százalékos töménységű olda­tával kell fertőtleníteni. Taka­rítás és fertőtlenítés után a helyiséget legalább tíz napig nem szabad betelepíteni. Télen nagyon fontos, hogy a tyúkok meleg, száraz, könnyen szellőztethető, viszont huzat­­mentes ólban legyenek. A fel­nőtt baromfi optimális hőmér­sékleti zónája 15—25 C-fok kö­zött van, de a félévesnél idő­sebb állatok egészsége még ke­mény fagyban sem károsodik, ha a tollazatuk száraz. Ugyanis a nedves toll elveszti hőszige­telő képességét. Nem árt tudni, hogy száz tyúk naponta 20—22 liter víznek megfelelő mennyi­ségű párát (kilégzés) és vizet­­(ürülék) választ ki. A páradús, sok ammóniát tartalmazó szál láshelyen a nyirkos, hideg le­vegő náthát okoz. Ilyen ve­szély főleg a rossz hőszigete­lésit és hiányosan szellőzteted ólakban tartott állományt fe­nyegeti. A fénynek a tojástermelés­ben betöltött szerepe közis­mert. Sok háztáji tenyésztő a nappalok mesterséges megliosz­­szabbításával (világítás) igyek­szik kedvezően befolyásolni a téli tojástermelést. Nagy gondot kell fordítani a takarmányozásra, hiszen a vétett hiba következtében le­lassul a növekedés, csökken a tojáshozani. Ha szűkösen ada­goljuk az ivóvizet, csökken a takarmányfogyasztás, ami szin­tén a termelékenység vissza­eséséhez vezet. Hideg vízből persze hiába adunk sokat, a baromfi nem szereti s csak ke­veset iszik belőle. Télen leg­megfelelőbb a 10—15 C-fokos ivóvíz. Ha ezt másként nem tudjuk biztosítani, akkor na­ponta több ízben kell friss vi­zet tölteni az itatókba. A háztáji baromfitartás gaz­daságosságát elsősorban a ta­karmányköltség befolyásolja. Ha nem tudunk tápot vásárol­ni, házilag kell megfelelő ke­veréket készítenünk. Legismer­tebb baromfitakarmányunk a kukorica. Télen, hideg istálló­ban a tápokon kívül szemes gyanánt kukoricát etessünk (kalóriapótlás). Az árpát a ba­romfi rosszabbul hasznosítja, ráadásul a tojássárgája is hal­ványabb lesz tőle. A zab és a búza kiváló baromfieledel, a napraforgó, len, kendermag kedvezően hat a tojástennelős­­re. Fehérjetartalma miatt szin­tén kitűnő eleség a bab, borsó, lencse, bükköny. Konyhai hul­ladékot is etethetünk, de kizá­rólag friss állapotban. Téli iné leg eleség készítéséhez kitűnő a főtt burgonya. A sárgarépa, illetve a cukorrépa a legol­csóbb téli vitaminforrás. Az ásványi anyagok közül a mész es a foszfor a csontok szilárdsága szempontjából fon­tos. Ha a takarmány kevés kalciumot tartalmaz, a tyúk a csontjaiból oldja ki a tojáshéj képzéséhez nélkülözhetetlen meszet. Ha ez a tartalék kime­rül, a tojások mészhéj nélkü­liek lesznek, végül a tojásra­kás megszűnik, s gyakorivá vá­lik az állományban a csont­törés. Az emésztéshez kavicsra van szüksége az állatnak. Az izmos gyomor (zúza) különböző nagy­ságú kavicsokat tartalmaz, ezek zúzzák a felvett táplálékot. Ezért kell külön edényben ka­vicsot kínálni a baromfinak. A libákat és a kacsákat nem tanácsos a tyúkokkal együtt tartani. A libák már januárban párzanak, sőt, az öregebbek tojnak is. Minden tojónak kü­lön fészket készítünk. A lúd a második-harmadik évben tojik legtöbbet. Más állatok jelenléte stresszhatást vált ki a párzó ludakban. Télen a Indáknak lédús takarmányt |cukorrépa, sárgarépa! is kell adni. A továbbtartásra alkalmatlan nyulakat selejtezzük ki, a töb­bit készítsük föl az új lenyész­­idényre. Most jő hasznát vesz­­szük a múlt évi feljegyzések­nek, hogy valós tényekre ala­pozzuk döntésünket. Az anyanyulat már a páros tatatás elöli minőségi széná­val, zabbal, takarmányrépával és sárgarépával kell etetni. A nyúl nem abrakigényes, vi­szont a túlzott takarékosság is káros. Az abrakszegény elesó­­gen tartott állat szervezete ke­vés foszforhoz jut, csontjai tö­rékenyebbek lesznek, a nősté­nyek nehezebben termékenyiil­­nek meg. Az anya a vemhessóg idején igényli a legtöbb ásvá­nyi unyagot, erről nem szabad megfeledkezni. A nőstény párzási hajlamáról külső jelek árulkodnak. A nős­tény általában feltűnően nyug­talan, s ha bakhoz tesszük, azonnal „felveszi“. Alapelv, hogy mindig a nőslényt visx­­szük a bakhoz és nem fordít­va, meri ellenkező esetben a bak inkább új környezetével ismerkedik, figyelemre sein méltatja a nőstényt. Óvakod­junk a rokontenyésztéstől. Eleink gyukran hangoztat­ták, hogy a nyúlnak nem kell vizet adni. Ezt a nézetet, sa(­­nos, még ma is sokan elfogad­ják. Márpedig a nyúlnak igenis szüksége van ivóvízre, még ak­kor is, ha történetesen zöld eleséget kap. A zöld nedves­ségtartalma nem fedezi az ál­lat vízigényét, s ezzel tulajdon­képpen maga a tenyésztő gá­tolja a valós termelőképesség teljes kibontakozását. A tapasz­talatok azt mutatják, hogy az itatás általában akkor okoz bajt, ha rendszertelenül adunk vizet az állatoknak, amikor ép­pen eszünkbe jut. Ilyenkor az állatok sokat isznak, jóval töb­bet, mint amennyire általában szükségük van, s ez bizony káros következményekkel jár­hat KOVÄCS LÄSZLÓ agrármérnök Az istállóban tartott nyulakat télen is szaporíthatjuk, az ud­varon elhelyezett ketrectömbök állományát viszont most kezd­jük fölkészíteni az új tenyészidényre Fotó: —bor D, HOFER LAJOS i 1ЛМШЖ11ЛД1Л.1ЛДЖИВ.В.Ш 1 1 Milyen legyen a uízfüggönyös fóliahaz A fóliás építményekben való ter­mesztés gazdaságosságát elsőrenden a fűtési költség határozza meg. Ezért is terjedt el viszonylag gyorsan a hazánkban (MNK) kialakított, úgyne­vezett HYDROSOI, (vízfüggönyös) módszer. Ez egy kettős fóliás borítá­sú sátor, amelynek szigetelésre és részbeni fűtésére már a 10 Celsius­­fok fölötti hőmérsékletű víz, teliál a talajvíz is elegendő. A sátor még mínusz 25 fokos hidegben is fagyta lanitja a belső légteret. Vázszerkezete a talajba erősített belső és külső csővázból áll (lehet tömbös kivitel is). A kettős fóliás borítás közötti tér felső részében, a gerincvonal alatt a sátor teljes liosz­­szában elhelyezett vízvezető csőben egymástól 150 cm távolságra szóró­fejeket építenek be. Az ezeken be­permetezett víz a belső fólián vízfüg­göny formájában folyik le, s az alul elhelyezett gyűjtőcsatornákból folyik ki a sátorból. A belső fóliapalástra permetezett víz mennyisége a külső hőmérséklettől függően automatiku­san szabályozható. (A sátor fűtésére hévíz vagy bármely ipari hulladék víz is felhasználható.) Ha a víz mennyiségét helyesen vá­lasztjuk meg, elérhetjük, hogy a hó­­rétegnek a fóliával érintkező része megolvad, s az így képződő vízfilmen a hó lecsúszik. A vízfüggönyös fólia­ház hótalanitása ily módon nem kí­ván külön enrgiát. (Gyúró* J., Élet és tudomány 41/81) vjzelosztó vezeték ,, «L (műanyag szórófej) % Óvatosan adagoljuk a nitrogént! Az orvostudomány tevékenysége egyebek között az emberi táplálékban előforduló anyagok rendszeres megfigyelésére és vizs­gálatára is kiterjed. Ez nagyon fontos, hi­szen a vizsgált anyaguk között gyakran idyanok is előfordulnak, amelyek bizonyos feltételek közepette károsan befolyásolhat­ják egészségünket. A vizsgálódás folyama­tos, szükség szerint vagy az újabb tapasx­­talatuk ellenőrzése céljából gyakran meg kell ismételni. A legkorszerűbb laborató­riumi segédeszközök lehetővé teszik, hogy a tudósuk és a kutatók rendszeresen ellen­őrizzék, kiegészítsék és pontosítsák —* avagy elvessék — a korábbi megállapítá­sokat. Az elmúlt évtizedben a kutatás az emberi táplálék nitrát-tartalmának vizsgálatára összpontosult. A tudományos dolgozók meg­állapították, hogy a nitrogénnel túltrágyá­zott paradicsomban sok az emberi szerve­zetre károsan ható nilrái. Megállapítási nyert, hogy a közkedvelt burgonyával 14—* 24, egyéb zöldségfélék fogyasztásakor pe­dig esetenként 47 százaléknyi nitrátot ve­szünk fel. Az orvostudomány vizsgálódásá­nak eredményeire alapozva, a mezőgazda­­sági kutatóintézetek is munkához láttak, s ugyancsak fontos ismeretekre tettek szert. Például a burgonyatermesztési kuta­tóintézetben megállapították, hogy mérsé­kelt nitrogén-trágyázás és rendszeres locso­lás esetén a nyert gumók kilogrammjában 82—285 mg nitrát található. A nitrogénnel túltrágyázott, ritkán vagy egyáltalán nem öntzött növényzet termésében a kilogram­monként! nitrát-tartalom 786 mg-ra növe­kedett. A legfrissebb tudományos ismeretekből kertészkedöink is tanulhatnak. Évtizedek óta oáfoljuk azt a régi nézetet, hogy a gyökér-, gumós- és levélzöldségek legjobb trágyaféleségei a trágyalé, a karliamid és a salétrom-típusú műtrágyák. A csöppet sem könnyű és egyszerű kutatómunka során bi­zonyítást nyert, hogy az említett trágya­féleségek hatására nő ugyan az egységnyi terülten megtermelhető növények tömege, viszont ezzel párhuzamosan növekszik a termés nitrát-tartalma is. Ez pedig káro* lehet az emberi szervezetre! Hogy akkor mivel trágyázzuk a kertet? Legalkalmasabbak a kombinált hatóanyagd műtrágyák (Cerorit, NPK), amelyekben ará­nyosan megtalálhatók az alapvetően fontos tápanyagok. Persze, ezentúl is használhat­juk a nitrogén-műtrágyákat, de akkor gon­doskodnunk kell a föld rendszeres és ki­adós locsolásáról. (ra)

Next

/
Thumbnails
Contents