Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-09 / 1. szám

Л. GYÜMÖLCSÖSBEN Január az év leghidegebb, legzardabb hónapja. Tudom, Ilyenkor nehéz kimozdulni a meleg szobából, mégis akad tennivalónk a kertben, a táro­lóban. A körültekintő gyümöl­csész még a tél beállta előtt gondolt a fák rágcsálók (nyu­­lak, egerek) elleni védelmére. Most ajánlatos ellenőrizni, nem lazultak-e föl a fákon a védő­­kötések, nincsen-e valahol rés a kerítésen? Ahol ősszel sok volt az egér, félő, hogy ezek a rágcsálók — más élelem híjén i— megrágják a fák gyökereit, illetve a törzs alsó részét. Ha módunkban áll, helyezzünk ki a fák tövéhez csalétket (mér­gezett búza), fgy talán elejét vehetjük a kártételnek. Én а faiskolában már ősszel tetemes kártételt tapasztaltam. A tárolt gyümölcsöt ajánla­tos rendszeresen ellenőrizni, mert — minőségi okoknál fog­va —. az idén sok gondunk lesz a tárolóházi betegségek­kel. A romlásnak indult gyü­mölcsöt azonnal távolítsuk el a rekeszből, de a tároló helyi­ségből is. Nem árt, ha a táro­lóban is fokozott figyelmet szentelünk az egerek irtásá­nak. Most kell megszedni az oltó­vesszőket (alma, körte, szilva, cseresznye, meggy stb.). A fej­lett rügyekkel rendelkező, jól beérett, 40—50 cm hosszú vesz­­szőket kötegelve, címkével el­látva, hűvös, párás, de fagy­mentes helyen kell tárolni, le­hetőleg 5—10 cm-es homokré­tegbe állítva (a homokot tart­suk mindig nedvesen). A vesz­­szők csúcsát akkor se távolít­suk el, ha egyik másik hosz­­szabb a kelleténél. A bekurtí­tott oltóvessző több nedvessé­get párologtat. Aki tavaszi telepítéshez ké­szül, enyhébb napokon megás ' hatja a gödrüket. Annál is in­kább, mert ilyenkor, télen sem árt meg a friss levegőn vég­zett fizikai munka. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy lehetőleg ne ugyanoda ültessük a fiatal csemetét, ahonnan ősszel termő fát vágtunk ki, s ha más meg oldás tényleg nem kínálkozik, akkor legalább ne ugyanolyan gyümölcsfát teleptfsünk a régi helyébe. S ami ugyancsak fon­tos, ne sajnáljuk a fáradságot, ássunk rendes gödröt. На a termőréteg alatt vizet át nem eresztő réteg van, azt föltétle­nül ki kell emelni a gödörből. Ha ilyen réteggel nem kell számolni, akkor elég 60—70 cm mély, de legalább 150X150 cm-es gödröt ásni. A feltalajt az egyik, az altalajt a másik oldalon halmozzuk föl. A gö­dör aljára tegyünk érett szer­ves trágyát, egy marék szuper­foszfátot, ugyanannyi kállsőt, majd félig takarjuk be a göd­röt, mégpedig a külön fölhal­mozott termőrétegből. Az így előkészített gödrökben tavasz­­szal porhanyős földbe ültethet­jük a facsemetét. Ha otthon tároljuk a telepí­tésre szánt csemetéket, rend­szeres ellenőrzéssel óvjnk őket •s egerek kártételétől. Aki ta­vasszal akar csemetét vásárol­ni, azoknak eláruljuk, hogy a faiskolák nyári- és télialma­­kínálata kielégítő, viszont aján­latos ügyelni az alanyra. U- gyanis az alanytői függ, hogy milyen fát tudunk nevelni az oltványból. Az M I és M II, Il­letve a vadalanyú oltványokból fél- vagy magastörzsű fát nye­rünk, az M IV és A 2 alany ne­gyedtörzset, az M IX, M 26 és M 27 alany pedig törpefát vagy bokortörzsü fát ad. Otmutató a fajtaválasztáshoz: a szaporított nyári almafajták (James Grieve Red, Oldenbur­­govo, Üvegalma, Nonetit) Jő termőképességgel jeleskednek. Megjegyzem, az Oldenburgovo és a Nonetit inkább őszi, mint nyári, hiszen szeptember ele­nivaló. Még egyszer fontolóra vesszük, mit és hogyan is sze­retnénk termelni az idén, hogy tökéletesen kihasználjuk a ker­tet, ellássuk a családot, s eset­leg a közös asztal gazdagabbá tételéhez is hozzájárulhassunk. Ha elképzeléseinket konkreti­záltuk, legfontosabb, hogy a­­zonnal beszerezzük a vetőma­got. Igen ám, de milyen fajták­nak előlegezzünk bizalmat? Melyiket válasszuk az éppen kapható fajták közül? Ehhez szeretnénk útbaigazítást adni. Salátából fóliás hajtatásra a Kamýk, Smaragd és Triumf, szabadföldi termesztésre pedig a Král mája ajánlható. Aki in­kább karalábét termel, annak a Moravia, Soroksári hajtató és a Knauf ideal (kék) fajtát A salátát 20X20 cm-es térállásban ültetjük, így négyzet­méterenként huszonöt növényt nevelhetünk Fotó: —bor jén szüretelhető. A Stark Ear­liest gyönyörű piros gyümöl­csöt nyújt, telepítését mégsem javaslom, mert gyéren terem, s később gyümölcsei egyenetle­nekké válnak, nem lesznek szépek, egyforma nagyságúak. Helyette a magyar Éva fajtát javasolhatom, amely iránt nagy az érdeklődés (már szaporít­juk). Alakban, színben és érési időben nagyon hasonlít a Stark Earliest fajtára, ráadásul job­ban terem. BELUCZ JÄNOS agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa A ZOLDSÉGESKERTBEN A kertet ugyan — remélhe­tőleg — hő borítja januárban, de számunkra azért akad ten­javasoljuk. Hajtatásra és sza­badföldi termesztésre egyaránt alkalmasak. Káposztából a Dit­­marská skorá és a Tofftegard, karfiolból a Bravo és az E-43, kelből a Skorý žltý, Predzvesť és a Rakéta fajták ajánlhatók. A csemegepaprikát termelők zöme bizonyára továbbra is ki­tart a PCR mellett, mégis ja­vasoljuk a Citrina, Fehér özön és Rubin fajtákat. Aki fólia alatt szeretne paradicsomot termelni, azoknak a Bonset Fi, illetve a Pionier K-3H fajtát tudom ajánlani. Aki kitart a hagyományos szabadföldi ter­mesztésnél, a Kecskeméti 262, vagy а К 567 fajtával próbál­kozzon. Minden évben sokan termel­nek szerződéses alapon saléta­­nborkót. Számukra a Gemini, Market Moro, Budai félhoeszú, illetve a Hoffman produkta je­lenthet szép sikert. Aki tököt tervez termelni, annak a Dia­mant (zöld) vagy a Sparto (sárga) faj-tát ajánljuk. A re­tekre szakosodók a Saxa, Ko­rai vagy a Szentesi piros faj­tából igyekezzenek vetőmagot szerezni. A vetőmag vásárlásánál vagy megrendelésénél a növénynek kiszemelt terület nagyságától, illetve az ezermagsályból kell kiindulni, s természetesen is­merni kell a tenyészterület iránti igényt is. Útmutatóul: a salátát 20 X 20 cm-es térállás­ban ültetjük, tehát egy négy­zetméterre 25 növény kerül. A karalábéból (25X20 cm) húsz, salátauborkából (100X50 cm) kettő, tökből (120 X 60 cm) 1,5 növényt kell számítani egy négyzetméterre. A paprika ese­tében fajtaigény Jelentkezik. Például a PCR-t 70 X 40 X 30 cm­­re (6 db), a Fehér özönt 40X 30 cm-re (8—9 db) ültethet­jük. Aki saját fogyasztásra ter­mel, általában inkább vásárol, mint nevel palántát. Aki áru­termeléssel foglalkozik, annak gazdaságosabb otthon fölnevel­ni a palántát Ehhez üvegház­ra, illetve melegágyi eblakok­­rak, keretekre és fertőtlenített talajra van szükség. A talajt fizikai (gőzölés) vagy kémiai (vegyszeres kezelés) módszer­rel fertőtleníthetjük. A gőzölés lényege, hogy a talajt 25—30 percen át 80—90 C-fokos gőz­zel kezeljük. Ezzel elérjük, hogy a talaj mentesül a herva­­dást (palántadőlés] okozó be­tegségektől, ráadásul a gyom­magvakat Is megsemmisítjük. A háztájiban elsősorban ezt a módszert kellene alkalmazni, mert olcsó és nem Igényel drá­ga, nehezen beszerezhető vegy­szert (Orthocid, Brassicol, Dit­­hane. Basamid). A felesleges kockázat elke­rülése végett, kizárólag fertőt­lenített földbe érdemes vetni. Aki fóliás salátahajtatésra ké­szül, január első napjaiban vesse el a magot, majd a hó­nap vége felé 5X5 cm-es táp­kockákba tűzdelje át a zsenge növénykéket. A keléshez 12— 15 C-fokos hőmérséklet szüksé­ges. A hajtatásra szánt karalá­bét később kell vetni, és per­sze ritkábbra is, hiszen itt nem lesz tűzdelés. A karalábét tíz nappal korábban készített melegágyba vethetjük. Január végén kell vetni a paprikát. Keléséhez 25 C-fokos hőmérsékletre van szükség, a magvakat előcsíráztathatjuk. A szabadföldbe szánt korai káposztafélék (káposzta, kel) vetését ugyancsak január végé­re kell beütemezni. Aki palántaneveléssel foglal­kozik, nagyon ügyeljen az adott növénynek leginkább megfelelő hőmérséklet állandó­sítására, mert a hőingadozás károsan hat a csírában levő zöldségfélék — főleg a meleg­­kedvelő fajok : fejlődésére. DORÄK ALAJOS Az fiiatok termelőképes­ségét a környezeti té­nyezők sokasága befolyásolja. A külső tényezők leginkább közvetve — az idegrendszeren keresztül — hatnak, s a szer­vezetben különböző fizikai, ké­miai és hormonális változáso­kat idéznek elő. A külső té­nyezők közül elsősorban a ta­karmányozás játszik fontos szerepet, de a fényhatásnak is nagy jelentősége van. Régóta ismeretes, hogy a le­vegő és a fény az élet forrása. Ennek ellenére a fénynek az állati szervezetre gyakorolt ha­tását a tudomány csak az utób­bi időben kutatja. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a fény gazdaságosan fel­használható a tojáshozam nö­velésére. A napfény ügy hat az Altat szervezetére, hogy köz­vetlenül érinti a bőrt, a szőr­zetet vagy a tollazatot és in­­gerli az idegrendszert. A fény serkenti a növeke­dést, ezért kora tavasszal az állatok jobban növekednek. A fény élénkíti az anyagcserét, sőt a kísérletek során szerzett tapasztalatok szerint, a mada­rak nemi életét is. Madaraink kottása a napsugárzás csúcs­időszakával esik egybe. Azo­kon a helyeken, ahol évente két ilyen — napfényben /kfflü­­nösen gazdag — időszak for­dul elő (pl. Ceylon szigetén], ott minden évben kétszer köl­tenek a madarak. Ebből következik, hogy jó részt a fényhatással magyaráz­ható a tyúkok tavaszi és nyár elejei intenzivebb tojástermelé­se. A felismerést csakhamar igyekeztünk a gyakorlatban kamatoztatni. Az ólak, a ba­romfiszállás mesterséges meg­világítása titán javult a tojás­termelés. S nemcsak a minősé­gi szinten levő, elismert tenyé­szetekben, de ott is, ahol ve­gyes állományt tartottak, és a takarmányozási alapelvek meg­tartására nem nagyon ügyel­tek. A tojástermelés növekedé­se a megvilágítás hatására, természetesen, csak átmeneti jellegű, de megéri a fáradsá­got. Régi felfogás szerint az intenzívebb termelést az idézi elő, hogy a több napfényes (világos) Ara alatt az állatok több eleséget fogyasztanak. A tudományos kísérletek bebizo­nyították, hogy a nappalok mesterséges meghosszabbftásá nak hatására a tyúkok akkor is több tojást termelnek, ha a napi takarmányadagot nem nö véljük. Azt sem árt megjegyez­ni, hogy a férty a tojások ter­mékenységét is kedvezően be­folyásolja. Újabban elterjedt a sötét, ablak nélküli tojóházak és csi­benevelők építése. Magától ér­tetődik, hogy ezekben a léte­sítményekben egyszerűen nél­külözhetetlen a megvilágítás. A hagyományos állatszállások megvilágítása is megoldható, csupán némi leleményesség kell hozzá. Érdemes foglalkoz ni aa kérdéssel, hiszen tyúk­jaink tojástermelése az őszi és a téli hónapokban mintegy 25 százalékkal növelhető a mes­terséges megvilágítással. Ez persze átlagos mutató, de a ki­váló hasznosságú egyedek ese­tenként 35 százalékos javulást is mutathatnak. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a megvilágítási költség és a nagyobb takarmányfa­gyasztás jövedelmezően meg­térül a növekvő tojáshozam­mal, tehát a legalább 40—50 tojót tartó tenyésztőknek fel­tétlenül gondolniuk kellene a nappalok mesterséges meg­hosszabbítására. TAPASZTALATAIM A MESTERSÉGES megvilAgItAssal Háztáji föltételek közepette négy éve kísérletezek a nappa­lok mesterséges meghosszabbí­tásával. Az első évben október 20-ón kapcsoltam be először a villanyt, mégpedig reggel és este is két-két órára. így napi 13—14 órán át volt nappali vi­lágosság a tyúkólban. A mód­szer, sajnos, nem hozta meg a várt sikert, így később már napi bat órán át üzemeltettem a mesterséges megvilágítást. Az eredmény még mindig nem volt kielégítő, bér november­ben, decemberben és januárban egyetlen napot sem hagytam ki. Csupán tavasz elején ta­pasztaltam némi hozamnöveke­dést, de erre — gondolom — megvilágítás nélkül is sor ke­rült volna. A második évben ismét októ­ber 20-án kezdtem a kísérle­tet, s a hónap végéig 4,30 órá­tól 7 óráig üzemeltettem a fényforrást. Novemberben, de­cemberben és januárban 4 órá­tól 7,30 óráig volt mestersége­sen megvilágítva az 61. A csa­pófészkek lehetővé tették az egyedi megfigyelést. A tojás­hozam lényegesen jobb volt az előző évinél, ezért a következő két évben hasonló módszert alkalmaztam. Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy jó, másoknak is ajánlható ez a módszer. RÖVIDEN AZ ELÉRT EREDMÉNYEKRŐL Az utóbbi két évben két tyúkcsoporttal kísérleteztem. Az egyik csoport hagyományos módon, megvilágítás nélkül te­lelt, a másiknál viszont a má­sodik évben bevált megvilágí­tási módszert alkalmaztam. A hagyományos módon teleltetett csoport tyúkonkénti átlagban 182 darabos évi tojástermelést ért el. Ezzel szemben a mes­terségesen megvilágított szállá­son tartott állatok darabonként 236 tojást termeltek. A különb­ség 54 tojás, persze egy tyűk átlagában. És ezért már érde­mes fáradozni. Megjegyzem, hogy nem fajtatiszta állomány­ról van sző, és a legmegfele­lőbb takarmányokat sem tud­tam biztosítani. Véleményem szerint, a nap­palok mesterséges meghosszab­bítása akkor nyújtana igazán jó eredményt, ha a nappalihoz hasonló világosságot teremtő fényforrás fokozatosan gyen­gülne — mintegy utánozva a természetes esti szürkületet —, hogy a baromfi üsztönszerűen elüljön. Ha a világítást hirte­len kikapcsoljuk, az állatok elvesztik a tájékozódó képes­ségüket, többségük a padlón kuporogva tölti az éjszakát. Márpedig ez kedvezőtlenül hat a termelékenységre, mert az állatok nem pihenik ki magu­kat, s könnyen megfázhatnak. A reggeli megvilágítás azért jobb, mert a hirtelen támadt világosságban az állatok kapa­rászni kezdenek, tehát mozog­nak, hőt termelnek s még a legnagyobb zimankóban sem fáznak meg. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy nem len­ne előnyösebb a iokuzatosan erősbödő reggeli fényforrás, de ez már műszaki megoldást igé­nyel. Én az állatszállás megvilágí­tására hagyományos izzókat használok. A megvilágítás erős­sége 3 lux (ha egy négyzetmé­terre 1 lumen fényáram esik, akkor 1 lux erősségű megvilá­gításról beszélünk — a szerk. megjegyzése). Ez a gyakorlat­ban annyit jelent, hogy egyet­len 25 W-os izzó 12 m2 alapte­rület megvilágítására elegendő. Ha a tyúkól 220 cm-nél nem magasabb, és a mennyezet si­ma és fehér színű, akkor az izzót nem szükséges ernyővel ellátni. Ellenkező esetben fel­tétlenül szükség van a lámpa­ernyőre, hogy visszaverje a fényt. Nagyobb álban az izzó­kat úgy kell elhelyezni, hogy egyenletesen megvilágítsák az egész alapterületet. A tenyésztőtársakon múlik, hogy a téli időszakban milyen módszerrel és mennyire tudják kihasználni állataik termelőké­pességét. A mesterséges meg­világítás megvalósításához nem kell különösebb befektetés, (a baj megelőzése céljából a sze­relési-bekötési mnnkát inkább bízzák szakemberre), csupán gondosság és rendszeresség. Az utóbbit külön hangsúlyoznám, hiszen nem szabad kihagyo­­gatni, minden nap a megszo­kott időben be kell kapcsolni a világítást mindaddig, amíg az éjszakák hosszabbak a nap­paloknál. Ha egy-két napot ki­­hagyunk, megzavarjuk az álla­tokat, megtörik a termelés fo­lyamatossága, és a várt siker elmarad. Végezetül még annyit: a to­jástermelésre bizonyos mérték­ben az ülőkék alkalmassága is hatással van. Legjobbak a ke­resztmetszetben félhold-alakú ülőrudak. A szögletes ülőrúdon a tyúkok nem érzik magukat biztonságban, gyakran lefor­dulnak róla, nem pihenik ki magukat rendesen, s ez végső fokon a tojástermelés színvo­nalában mutatkozik meg. KESZI MOLNÁR FERENC A fényhatás szerepe a tojástermelésben Ha eltakarítjuk a havat, enyhébb napokon télen is kiengedhetjük néhány órára a tyúkokat a kifutóba, hadd kaparásszanak, sütkérezzenek egy kicsit a napon, friss levegőn Fotó: —bor

Next

/
Thumbnails
Contents