Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-30 / 4. szám

A gyümölcsfák metszése (II.)

Az előző írásban a metszés ” és a koronaalakítás általános tudnivalóiról beszéltünk. Most az almafák metszéséről lesz szó.

A FIATAL FÄK METSZÉSE

A fiatal gyümölcsfák metszésekor elsősorban azt tartjuk szem előtt, hogy helyesen alakítsuk ki a leendő koronát, arányosan helyezkedjenek el a fő oldalágak, és azok mielőbb berakodjanak terméssel.

A telepítést követő egy két évben mérsékelten metszünk, s különböző beavatkozásokkal igyekszünk biztosítani az oldalágak kedvező elhajlási szögét. A szabályos koronával és törzszse! rendelkező fáknál meghagyjuk a vezérágat, valamint három-négy oldalágat. A fölösleges hajtásokat ággyürűre vágjuk. Az oldalágakat a kiültetés évében kétharmadára, a következő években harmadára vagy félére rövidítjük. Vigyázat! A vezérágtnak metszés után legalább 10—20 cm-rel hoszszabbnak kell lennie az oldalágaktól. A meghagyott oldalágakat mindig kifelé állé rügyre kell visszavágni.

A telepítést követő harmadiknegyedik évben az almafák sok hajtóvesszőt nevelnek. Metszéskor mindig előbb a konkurrens hajtásokat távolítjuk el, azután a helytelen állásúakra — főleg a korona belseje felé törőkre — kerítünk sort. Az oldalágakon elsősorban az oldalirányban és kifelé növekedő rövid vesszőket kell meghagyni, valamint a rövid termőnyársakat és dárdákat (még akkor is, ha ezek történetesen a korona belseje felé mutatnak). A vázágak éves hajtását egyharmadával úgy kell bekurtítani, hogy egyforma magasságot érjenek el. A vezérágat továbbra is úgy rövidítjük, hogy fölülnézetből az oldalágakkal 100—110 fokos szöget zárjon be.

A második - ágcsoport kialakításához a negyedik évben látunk hozzá, de csak akkor, ha az első ágcsoport oldalágai már kellőképpen kifejlődtek. Alacsonyabb koronaalakok esetében úgy alakítjuk ki az új emeletet (ágcsoportot), hogy az új ágcsoport hajtásai mintegy 70—80 cm-rel az alsó ágcsoport fölött helyezkedjenek el.

A koronaalakító metszést a termőreforduláskor fejezzük be. Erre — az alany fejlődési intenzitásától függően — a negyedik-hatodik évben kerül sor. Az erőteljesen növekedő fajtáknál az alakító metszést ritkító metszésre kell korlátozni (mellőzve a vezérág és az oldalágak kurtítását), hogy előbbre hozzuk a termőrefordulást.

A TERMŐ FÄK METSZÉSE

során elsősorban arra kell ügyelni, hogy minőmkor megfelelően kiegészítsük, pótoljuk a fa vázágainak és másodlagos vázágainak állományát, illetve a termőrészeket, s hogy ezek lehetőleg egyenletesen osztódjanak el a koronában. Ügyelni kell arra, hogy ne sűrűsödjön be a korona és az elágazásoknál ne képződjenek éles szögek. Visszametszést csak szükségmegoldásból végzünk, hogy az erőteljes hajtások berakódjamak és szabályozhassuk az ágaknak az ágrendszeren belüli alárendeltségét. A szükséges redukált koronamagasságot az oldalágak külső, vékonyabb ágra való visszavágásával biztosítjuk (kikönyököltető metszés). A vízhajtásokat felhasználjuk a hiányzó ágak pótlására vagy tőből eltávolítjuk. Felkopaszodáskor,' amikor az új hajtások nevelését igyekszünk serkenteni, legjobb eredményt a kétéves gallyak vékonyabb hajtásra való visszavágásával érhetünk el. A rendszeresen és szakszerűen metszett fák esetében általában elegendő, ha évente eltávolítjuk az éves vesszőket (vízhajtások), amelyek besűrítenék a koronát. Viszont az elhanyagolt fáknál csökkenteni kell a koronamagasságot, és ritkítani is kell. A korona magasságát úgy csökkentjük, hogy az utolsó oldalág fölött (2—2,5 m magasan) levágjuk a sudarat (vezérág). A talajmunkák könnyítése végett ajánlatos eltávolítani a lelógó oldalágakat is, mégpedig lehetőleg azon a

ponton, ahol az ág újra fölfelé ível.

A termési-növekedésl időszak végén metszéssel igyekszünk elejét venni annak, hogy leálljon a növekedés, illetve biztosítani a termőrész folyamatos felújítását. A növekedést ifjítással serkentjük. Ilyenkor minden olyan ágat visszavágunk, melyeknél az évi hajtásnövekedés 20—25 cm-nél kevesebb. Minden éves hajtást eltávolítunk, mégpedig a kétéves ág valamely oldalhajtására visszavágva. Ha az éves hajtások nagyon rövidek, akkor az idősebb ágon az utolsó fejlett elágazásnál végezzük el a visszamet-* szést.

Ezen időszak további fontos feladata, hogy állandósítsuk a korona méreteit. Ezt a korona magasságának 3—3,5 méterre történő csökkentésével érjük el úgy, hogy az oldalágakat viszszavágjuk, s eltávolítjuk a koronasűrítő ágakat.

Igen fontos feladat a termés mennyiségének (terhelés) szabályozása. E célból eltávolítjuk a gyenge, kevés gyümölcsöt nyújtó ágakat, sőt, kivágjuk a jól berakodott, jó térállású, de elöregedett ágakat és gallyakat is (ritkítás). Szakaszosan is ifjíthatunk. Az egyik évben kivágunk egykét koronasűrítő oldalágat, s a vízhajtásokból új oldalágat nevelünk helyettük. A következő években ismét kivágunk kettőt-kettőt, de már az ellenkező oldalon (amíg minden ágat le nem cserélünk).

ÖREGEDŐ FÄK METSZÉSE

Az öregedő fák jellemzője, hogy az oldalágak kívülről a korona közepe felé kezdenek elszáradni, s az ágak alpi részén vízhajtások törnek elő. A vízhajtások valamelyikéből új oldalágat nevelhetünk. Az új oldalág növekedését az idősebb oldalágak visszavágásával (ifjítás) serkenthetjük. Az ifjítás után nyert új oldalágak kellően' megerősödnek s lényegesen többet teremnek, mint az elöregedett ágak. Legtöbb gyümölcsöt a négyévesnél fiatalabb ágaktól várhatunk.

Külön fejezetben kellene tárgyalni a mesterséges koronaformák kialakítását. Itt az alakítás, a metszés és a vesszők meghajlítása mindig a kívánt koronaforma követelményeihez igazodik. Például a szárnyas (palmetta) koronatípus kialakítása hát-kilenc évig tart.

A mesterséges faalakok kinevelésekor ügyelni kell arra, hogy az első ágcsoport (emelet) vázágai nagyon erősek legyenek. Ha ezt nem tartjuk be, nagyon sok vízhajtás fejlődik, melyekkel nem tudunk mit kezdeni. Az alsó ágcsoport ágainak alapi részéből előtörő hajtásokat rendre el kell távolítani, hogy a vázágak kellően megerősödjenek. A továbbiak során az alakfákat is ugyanúgy metsszük, mint a természetes koronájúakat.

TRUBAČ VLADIMÍR, agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa

I

Almafa a koronaalakítő metszés előtt (A) és után (B)

A kedvtelés is szívet s lelket kíván

Január derekán Mészáros M'iklóséknál jártam Budafán (Budin). A közigazgatásilag Géléhez (Holice) tartozó település egyik utcácskájában szerényen meghúzódó portán kapirgáló tyúkok, egykedvűen föl s alá masírozó kacsák népes hada fogadott. A konyhában tolfosztók tréfálkoztak, a szobában a házigazda a szövetkezeti életről mesélt. Elmondta, hogy idestova két évtizede dolgozik az állattenyésztésben, 18 tehenet bíztak a gondjaira, s 6 ezektől évente körülbelül .hetvennyolcezer liter tejet fej, — vagyis: hiánytalanul teljesíti a tervezett tizenegy és fél literes átlagos napi darabonkénti termelési feladatot.

Tudta, hogy tulajdonképpen a kedvtelése felől érdeklődöm, tehát vártam — no, most aztán jönnek a tyúkok, a kacsák, esetleg a nyulak, bár rövid nézelődésem alkalmával ketrectömböket nem láttam az udvaron. Lehet, hogy istállót épített a nyulaknak?

Tehát vártam a kisállattenyésztés örömeiről és gondjairól szóló beszámolót. De vendéglátóm megint másról beszél. Kertészkedésről. Észrevette, hogy meglepett a fordulat.

— Tudom, az emberek többsége a szabadidejét is legszívesebben azzal tölti, amihez már ért, amivel hasznosítani tudja a tapasztalatait — mondta Mészáros Miklós. — Ezt én túl egyszerűnek tartom. Meg aztán, ha már kedvtelésről beszélünk, akkor valóban kedvtelés legyen — ne a munkahelyi foglalatoskodás egysíkú folytatása. A szabadidőben végzett munka szerintem csakis akkor nyújthat kikapcsolódást, jelentbe' aktív pihenést és örömet, lu változatosságával eltereli a' ember figyelmét az Ismétlőd munkahelyi gondokról, hozzo bár helyükbe száz más gondo és problémát. Hát így, ezér döntöttem a kertészkedés me: lett.

Mészárosék hetvenben kezd tek jobban odafigyelni a kertre. Ezzel nem azt akarom mon dani, hogy a mindössze öt árnyi földet korábban a gyomok uralták. A házigazda ekkor kezdett gyümölcsfákat telepíte ni. Nyesegette, ápolgatta a szé pen cseperedő fákat. Már teremtek is, de valahogy soha nem volt elégedett a gyümölccsel. Egyszer valaki azt tanácsolta neki, hogy majd télen, ha lehull a hó, kiadósán öntözze be a fákat trágyalével. Kezdő volt, megfogadta a tanácsot. Minden fának adott egyegy vödör trágyalét. Minden fája kiszáradt.

— Fájt a szívem, de mi mást tehettem: fogtam az ásót meg a fejszét és szépen kivágtam a fákat. A gyümölcstermeléstől elment a kedvem. Akkor kezdtem fóliázni. Először csak úgy, kedvtelésből. De akkor már sokat olvastam mások eredményeiről, s járásunkban is egyre jobb eredményeket értek el az árutermeléssel foglalkozók. Addig kacérkodtam a gondolattal, mígnem öt évvel ezelőtt magam is ráálltam a szerződéses árutermelésre. Meg a palántanevelésre. Nálunk évente ismétlődő gondként jelentkezett a palánta beszerzése. Néhány társammal összefogtunk, a szövetkezetben látottak alapján készítettünk egy ügyes tápkockázót, s annyi palántát .neveltünk, hogy a rokonoknak^ ismerősöknek is jusson ültetni való. A melegágyak szellőztetése eleinte gondot okozott. Előfordult, hogy elmentünk otthonról, jött egy szél, és fölforgatta, összetörte a föltámasztott ablakokat. Azóta kötéssel rögMészáros Miklós: A folyamatos fűtéssel történő hajtatást energiaigényes, költséges dolognak tartom. A h ideghaj tatáshoz nélkülözhetetlen kényszerfűtésre ez n hulladékfával fűtheíö, házilag barkácsolt kazán is megfelel.

Fotó: -bor

zítem a szellőztetésre kitámasztott ablakokat, s kártétel még nem fordult elő.

— Az imént azt mondta, öt éve szerződéses árutermeléssel foglalkozik. Mit termel?

— Salátát és paprikát. Persze, csak kényszerfűtéssel kiegészített hideghajtatással, mert a folyamatos fűtéssel végzett hajtatást költséges, s nem utolsó sorban kockázatos vállalkozásnak tartom. Természetesen a hideghajtatás sem kockázat nélküli, de mégiscsak kevesebb ráfordítást igényel. A házilag készített, katlanszerű kazánokban hulladékfával tüzelek, s a kazánok tetejét úgy képeztem ki, hogy vizet önthessek rájuk, s a keletkező párával is mérsékelni tudjam a fóliaházon kívül uralkodó {íőmérséklet káros hatását. Ilyen módszerrel évente 10—12 ezer korona jövedelmet biztosít számunkra a háztáji zöldségtermesztés.

Már a melegtalp fogadására előkészített melegágynál áltünk, a házilag barkácsolt kazánokat nézegettem, amikor vendéglátóm elmondta, hogy a községben Is van aránylag jól működő alapszervezete a Szlovákiai eKrtészedök Szövetségének, ő — és még sokan mások — mégis inkább a felbári (Horný Bar) szervezetben jelentkezett tagnak, s ma Budafán 6 a megbízott terményfelvásárló. A miértre nagyon röviden válaszolt: értékesítési és anyagi szempontból is így előnyösebb. Nem firtattam a dolgot tovább, ha ő mondja, bizonyára így igaz. Annál is inkább, mert a felbári szervezet tevékenységének tanulmányozása során kiderült: a környező településekről nagyon sokan ezzel a szervezettel tartják a kapcsolatot, holott szinte mindenütt tevékenykedik a kertészkedők alapszervezete. És a felbári szervezet megbízott terményfelvásárlói közül éppen a budafai Mészáros Miklós bonyolítja le a legnagyobb forgalmat. Sőt! Ha éppen úgy jön ki a lépés, akkor az alapszervezet traktorával, az átvett friss zöldséget vagy gyümölcsöt is 6 szállítja be a Zelenina telephelyére. Tehát, Mészáros Miklós nem csupán élvezi a háztáji termelés fejlesztését segítő mozgalom nyújtotta előnyöket, hanem maga is tesz azért, hogy e mozgalom fejlődjék és erősbödjék. Bárha mindenki hasonlóképpen érezne, gondolkodna és cselekedne, aki kertészkedésre, háztáji árutermelésre fordítja a szabadidejét! -dek

■ ehet, hogy furcsán hang” zik, de én már a korai burgonyát is hajtatással termelem. A kiszemelt területen 50X50 cm-es kötésben kijelölöm a bokrok helyét, mindenütt kiemelek három lapát földet, hogy körülbelül 25 cm mély gödröket nyerjek. A gödör alján — legalább 5 cm mélyen — elültetem az előcsíráztatott gu mókát, kicsit beöntözöm a göd röket, majd az egész területet letakarom fóliával, amit földeléssel rögzítek a széleken.

A gumókból fejlődő növények jó ideig a gödörben növekednek, esőtől, széltől védett, — üvegházhoz hasonló környezetben. Ha takaráskor a gödrök fölött néhány helyen átlyukasztjuk a fóliát, az esővíz elvezetésével sincsen később gondunk. A burgonya feltűnően széles, hargoszöld leveleket fejleszt, s a kései fagyok idején némelyik növény már emelgeti a fóliatakarót. Előfordul, hogy a legfejlettebb növények levelében kárt tesz a hideg, de ez

tulajdonképpen nem befolyásolja a fejlődést. Egyébként: a tavaszi fagyok idején éjszakára gyékénnyel, kiselejtezett szőnyeggel stb. elejét lehet venni a károsodásnak. A tavaszi fagyok elmúltával a fóliát eltávolítóm, a növények gyors' fejlődésnek indulnak. Amikor már kb. 40 cm-es szárat neveltek (a föld felszínétől mérve), folyamatosan feltöltöm a gödröket, s később ugyanúgy töltögetek, mint a hagyományos termelés alkalmával. Ily módon mintegy húsz centiméterrel * hosszabb szárrész kerül föld alá, a növények lényegesen több gyökerte fejleszenek, s természetesen többet is teremnek.

A gazdagabb terméshozamot trágyázó öntözéssel és szakszerű növényvédelemmel (burgonyavész, burgonyabogár) magam is serkentem. Bátran állítom, hogy ezzel a módszerrel lényegesen több, szebb és nagyobb gumót nyerek, mint a hagyományos szabadföldi termeléssel. Urbánek J.