Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-30 / 4. szám

Együttműködés, kölcsönös előnyökkel

MARCELHÁZÄT (Marcelová), gondolom, nem szükséges be mutatnunk olvasóinknak. A nagyközség kertészkedni —т Itt működik az ország egyik legnépesebb alapszervezete — jelentős sikereket érnek el a szerződéses háztáji zöldségtermesztésben, s mint élvonalbeliek, immár országos hírnévre tettek szert. Sokan ámulva szemlélik az eredményeiket, csodálják a szorgalmukat, mások pálcát törnek fölöttük, mondván, rabjaivá váltak a munkának, a földnek. £s az itteniek? Van, akit bosszant az elmarasztalás, van. aki cjak le gyint: irlgykedők mindig voltak. Viszont mindenkit lelkesít az immár konkrét támogatásban is megnyilvánuló társadalmi elismerés és ösztönzés, — így az idén is tonnaszám érkezik majd friss zöldség a nagyvárosi boltokba a mercelházi kertekből, üvegházakból és egyéb hajtató berendezésekből.

Másutt gyakran mondogatják a kertészkedők: könnyű a marcelháziaknak, ott a szövetség Kertészeti Szolgáltatások vállalata, közel vannak a tűzhöz, nincsenek értékesítési gondjaik. Pedig — vannak. Mégpedig annak ellenére, hogy idestova egy évtizede a földmüvesszövetkezot is részt vállal — mint termel tető — e gondok enyhítéséből.

Molnár Ferenc kertészeti ágazatvezető, a szövetkezet alelnöke e kérdéssel kapcsolatban a következőket mondotta:

—i Vidékünk kedvező éghajlata szinte kínálja a kertészkedési lehetőséget, s ezt egyre többen igyekeznek kihasználni. Évekkel ezelőtt az értékesítési

gondok komolyan gátolták a háztáji termelés fejlesztését. Ekkor határoztuk el, hogy fölkaroljuk a kezdeményezést, kapcsolódó láncszemként közvetíteni fogunk a termelők és fölvásárlók között. Partnerként, természetesen, csakis a szövetkezet tagjai jöhettek számításba, de a falunak tulafdonkép pen ez is segítséget jelentett, hiszen a többi kertészkedő már könnyebben elhelyezte az áruját. Igaz, Időközben kiépült községünkben a Kertészeti Szolgáltatások vállalatának járási hatáskörű kirendeltsége, de közben a kertészkedők tábora is népesebb lett — Itt, és a környező falvakban is —, s az értékesítési gondok alig enyhültek. Következésképpen továbbra is szorgalmazzuk a szövetkezet és a háztáji kertészkedők kölcsönös együttműködését.

0 Ha a szövetkezet termeltetőként szerepel, akkor az együttműködés tulajdonképpen feladat átvállaláson alapszik. Miiyen segítséget jelent ez a közösnek?

— Az együttműködés jelentőségét talán számokkal lehet leginkább érzékeltetni. Konkrétan: — szövetkezetünknek az irányszámok értelmében 5300 tonna zöldséget kell értékesítenie ebben az évben. Ez a feladat minden tekintetben túlhaladja az erőnket és a lehetőségeinket, akik mintegy kétezer—kétezerháromszáz tonna zöldség háztáji kitermelésére vállalkoztak.

0 Hány szövetkezeti taggal kötöttek megállapodást, s mit termeltetnek a háztájiban?

— Аь együttműködésben körülbelül négyszázhúsz szövetkezeti tag vesz részt. Ez hozzávetőlegesen 50 hektáros földterület (házikertek) tervszerű kihasználását segíti elő. Mit termeltetünk? Elsősorban salátát, karalábét, salátauborkát, karfiolt, csemege- és konzervpaprikát, paradicsomot és majoránnát. A Zelenina nemzeti vállalat káposztát és fokhagymát is kér, de az előző években szerzett szomorú tapasztalatok után ezekkel a növényekkel senki sem akar foglalkozni. Majoránnából is csupán öt hektárt sikerült biztosítanunk, pedig nálunk a majoránna-termesztésnek igen régi hagyománya van. Csakhét — az értékesítési bizonytalanságból eredő félelem a hagyományoknál is erősebb.

0 A szövetkezet korszerű üveg ház-rendszerrel, fóliását rakkal rendelkezik. Mit termelnekezekben a berendezésekben, s m'ikor jelentkeznek friss zöldséggel a piacon?

—- Az üvegházakat, a Járási elképzelés értelmében, palántanevelésre építettük. Sajnos, az így nevelt palánta nagyon drága, költségessé teszi a termelést, tehát senkinek sem kell. Így az üvegházakbatn is többnyire zöldséget hajtatunk, meg persze virágot, hogy megtaláljuk a számításainkat. A salátát február 20. táján kezdjük szállítani, s mire kiürülnek az üvegházak, piacképes áruval jelentkeznek a háztáji termelők. így április derekáig folyamatosan tudunk szállítani. Mennyit? Az idén körülbelül nyolcszázezer darab fejes salátával számolunk. A szövetkezet fóliakertészete tizenhat hektáros; részben palántanevelésre, részben paprika- és uborkatermelésre szolgál.

0 Több, mint négyszáz háztáji termelővel tartanak kapcsolatot. Hogyan oldják meg a fölvásárlást?

— A szállítási lehetőségektől függően, értesítjük a termelőket, hogy mikor mennyi zöldséget szedhetnek. Megpakolják a ládákat, fölragasztják a címkéket (ez a minősítéshez és a nyilvántartáshoz föltétlenül szükséges, és kirakják az árut a kapuba. Mi pedig körüljárjuk a falut, fölpakolunk, mindent elszállítunk, s amikor eljön az ideje, értesítjük a termelőt, hogy jöhet a pénzéért.

0 Egyébként mivel segítik a háztáji termelőket?

— Komoly segítségről nem

beszélhetek. A faluban már van szakbolt, ahol vetőmagot, vegyszereket, kertészeti kellékeket lehet vásárolni. Különben is — motorizált falu vagyunk, sokan a közeli városokba vagy egyenesen Bratislavába járnak bevásárolni, ahol lényegesen gazdagabb a kínálat. Minek szépítsem a dolgot: a kertészkedők általában ügyesebben beszerzik a vetőmagot, fóliát, mint mi. Sokan nehezményezik, de istállótrágyát nem tudunk adni senkinek. Sok kapást termelünk, nagy kertészetünk van, és a homokfôľdek egyébként is sok szerves trágyát igényelnek. Viszont tudunk adni némi műtrágyát, és természetesen mindenkinek megszántjuk a kertjét. A szakmai útmutatás, tanácsadás pedig az eredményes együttműködés természetes velejárója. Lejegyezte:

Kádek Gábor

Ludak és tyúkok takarmányozása télen

(Folytatás az 1. oldalról)

hogy a háztájiban a tyűkok a talajból, illetve az ólak falának csipegetésével könnyen felvehetik a szervezetük számára nélkülözhetetlen meszet. Ez addig Igaz, amíg a tyúkok télen havi átlagban legfeljebb öt-hét tojást tojnak. Ha ennél intenzívebb a termelés, akkor föl tétlenül gondolni kell a napi takarmányadag mésztartalmá, nak növelésére. A tyúk szervezete legfeljebb öt-hat tojás kitermeléséhez elegendő meszet képes raktározni, tehát rajtunk múlik, hogy a takarmányozással serkentjük vagy hátráltatjuk a tojástermelést.

Szólni kell az állatszállás megfelelőségéről is, hiszen bármilyen szakszerűen etetjük is az állatokat, a helytelen elszállásolással mindent elronthatunk. A hideg, sötét, mozgási lehetőséget alig nytijtó ólakban

tartott állománytól nem várhatunk jó teljesítményt.

Tehát: hogyan etessük télen a tyúkokat? A könnyű fajták (leghorn, shaver) naponta 10 dkg szemest vagy darát igényelnek, meg persze herelisztet és répát. A nagy testűek (pl. rodejlend, hemsír) napi adagja 12 dkg szemes, plusz hereliszt és répa. Ha módunkban áll főtt burgonyát adagolni (3 dkg), akkor a szemes napi adagját

1—2 dkg mai csökkenthetjük.

Kedvező hatást érünk el, ha a keverék nedvesítéséhez fölözött tejet vagy írót használunk. Disznóöléskor fehérjében gazdag melléktermékeket nyerünk (vér, lép). A vért nyersen vagy főzve, az adag értékesebbé tétele céljából keverjük a takarmányhoz. A baromfibelet

faluhelyen többnyire a macskáknak adják, pedig a tyúkok szívesen elfogyasztanák, javasolni lehet a szárított élesztő etetését; langyos vízben kell föloldani és a darákhoz kever ni. Egy-egy tyúknak hetente 1—2 dkg-mal csökkenthetjük.

A N fentiek ismeretében egy tyúk napi adagja a következő legyen: 6 dkg szemes (kukorica, árpa és búza vagy ocsu), 3—4 dkg dara (ennek legalább fele borsó vagy takarmánypogácsa), 1 dkg hereliszt vagy 2 dkg sárgarépa. Ha van napraforgónk, akkor 1—2 dkg szemest ezzel helyettesítünk. Ha burgonyát is adagolunk (3dkg), akkor mindig darával keverve kínáljuk az állatoknak.

Reggel mindig a kevésbé

kedvelt takarmányokat tesszük a tyúkok elé. Az éhes állat ilyenkor szívesen elfogyasztja a napraforgót, a darával vagy burgonyával kevert herelisztet stb. Délben szemessel és répával kínáljuk a tyúkokat, este pedig kizárólag szemest adjunk (a többi között legalább 2 dkg kukoricát). A sok keményítőt tartalmazó kukoricát hajnalban kezdi emészteni a tyűk, amikor a leghidegebb van, s nem fázik annyira, mert közben jelentős mennyiségű hő keletkezik.

Itatásra szobameleg, állott vizet használjunk. A vízbe hetente egy alkalommal 1 gramm hipermangánt és 2 gramm rézgálicot ajánlatos adagolni.

KESZI MOLNÁR FERENC

Szlovák fehér ludak cső* portja Lelkes László felbári (Horný Bar) tenyészt tő állományából.

Fotó: -bor

M lúdtenyésztők az ntóbbi időben sokat panaszkodnak. Van, aki a rossz tojástermelést kifogásolja, van, aki a tojások keltethetőségével elégedetlen. A környékbeli tenyésztők zöme a várkony! lúdfarmon szerzi be a tenyészanyagot. Igaz, hogy ezek az állatok — a tenyésztők legnagyobb örömére — a háztájiban korábban tartott ludaktól nyert

14—1B tojás helyett 35—40 darabot nyújtanak, viszont nem kotlának. A rajnai lúd, sajnos, Ilyen: sokat tojik, de a kotlása legalább olyan bizonytalan, mint például a leghorn tyúké.

A lúd tojástermelésében, a fajtán kívül, a takarmányozásnak van legnagyobb szerepe. Szakszerű takarmányozással ugyanis kellően föl lehet készíteni a ludakat az intenzív tojástermelésre. A kiadós takarmányozás célja, hogy a tojó kellő mennyiségű tápanyagot és vitamint raktározzon el a szervezetében a fokozott igénybevétel idejére. A fölkészítés lehetőleg decemberben vegye kezdetét és február derekáig tartson. Ilyenkor a tojók napi abrakigénye (az élőtömegtől függően) 25—30 dkg. Etethetünk szemest (pl. árpa, zab, kukorica), mégpedig lehetőleg keverve, reggel és este. Délben kevés nedves eleséget adunk:

1—2 dkg borsódara, 3—4 dkg búzakorpa, 5 dkg burgonya,

3—5 dkg murak- vagy takarmányrépa, 2 dkg hereliszt vagy

1 heremurva. A pelyvák közül a lenpelyva a legjobb. A keverék nedvesítésére Írót, savót vagy

fölözött tejet használhatunk. A kiegészítők közül nélkülözhetetlen az apró kavics vagy őrölt kagylóhéj. Naponta öt gramm takarmánymész és két gramm konyhasó is fontos. Természetesen ivóvízről is gondoskodni kell. A nagy testű lúd naponta akár két liter vizet is fogyaszthat.

Nagyon jó hatást érünk el, ha január elején a ludaknak és gúnároknak csíráztatott magvakat (legjobb a zab) adunk.

(50 %), utána a búza, illetve az ocsu következik (30 9/o), míg az árpa, zab, köles, korpa és napraforgó legfeljebb 10—10 százalék erejéig szerepel a napi adagban. A felsoroltak zöme nagy keményítőtartalommal jeleskedik, kivételt csupán az igen kis százalékban etetett ocsu (az aszott szemekben több a fehérje), korpa és napraforgó képez. Az utóbbiakat olyan kis mennyiségben adagolják, hogy a tojástermelésben tulaj-Ludak és tyúkok

takarmányozása télen

napi 2—3 dkg-os adagban. Ha a fentiek szerint etetjük a ludakat, az eredmény nem marad el: több lesz a tojás, jobb a fiasítás és a kelési arány is.

A hideg tél a legtöbb háztáji tenyészetben jelentősen visszavetette a tyúkok tojástermelését. Kevesebb a tojás, de ezért nem csupán a hideg időjárás felelős, hanem a takarmányozás is. A takarmányozás első sorban a kistenyészetekben jelentkezik fontos tényezőként, ahol az állatok ellátása legtöbbször egyoldalú, túlsúlyban a magas keményítőértékű kukorica juttatására korlátozódik. Tapasztalataim szerint a baromfi etetésére használt szemesek között a kukorica vezet

dánképpen alig jutnak szerep hez.

Milyen hibát követnek el a háztáji baromfitartók a téli etetéskor? Első helyen említeném, hogy általánosan lebecsüljük a borsót. Igen kevesen termelik és etetik, pedig értékes, sok nélkülözhetetlen fehérjét tartalmazó takarmány. Igaz, hogy szemesként a tyúkok nem fogadják el, viszont keverékben akár 15—20 százalékos mennyiségben is adagolható.

Kitűnő baromfieledel a napraforgó. Persze nem adhatunk belőle egyszerre sokat, mert a korpához és a hereliszthez hasonlóan, sok rostot tartalmaz.

Igen nagy hiba, hogy a háztáji tenyésztek zöme megfeledkezik a fokozott téli vitaminszükséglet kielégítéséről. Sokan úgy gondolják, hogy a tágas kifutó biztosításával eleget tettek kötelességüknek, a többi az állatok dolga; gyűjtsenek vitaminokat, ahogyan tudnak. Sajnos, de télen magunknak kell gondolnunk arra, hogy állataink kellő mennyiségű vitaminhoz jussanak, hiszen a természetes források (napfény, zöldtakarmány, különféle bogarak, giliszták fogyasztásával fölvett állati eredetű fehérjék stb.) úgyszólván hozzáférhetetlenek. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, akkor ne csodálkozzunk, hogy tyúkjaink lágyhéjú tojást raknak, a korán megültetett kotlósok rosszul költenek, a tyúkok közül több lesántul, esetleg valamilyen fertőző betegségben elpusztul.

Most csupán két fontos vitamin (A, D) nélkülözhetetlenségét szeretném hangsúlyozni. Az állatok nyáron könnyen hozzájutnak (napfény, friss zöld), de télen a tenyésztő feladata, hogy pótolja a természetes forrásokat. Azok járnak el helyesen, akik télen csukamájolajat csöpögtetnek a keverékre (egy tyúk idénybeli igénye 3—S dkg), és naponta 1—2 dkg csikó-vagy sárgarépát is kínálnak a tojóknak. Ha módunkban áll, akkor naponta és darabonként egy deka herelisztet vagy heremurvát is adjunk a tyúkoknak-Helytelen az a vélemény, hogy tojóknak meszet csak a nagyüzemekben fontos adagolni Sokan arra hivatkoznak« (Folytatás a 4. oldalon!