Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-30 / 4. szám

1982. Január 30. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A minőség és hatékonyság útján Hazánknak egyetlen szövetkezete viseli a Csehszlovák—Mongol Barát­ság nevet, mégpedig a Felsőcsalló­­közben levő újéleti (Nový život), a­­mely a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járáshoz tartozik. E több mint két évtizedes baráti kapcsolat révén a szövetkezet vezetői és tagjai közül már többen megfor­dultak Mongóliában, s olyan külön­legességeknek lehettek szemtanúi, a­­melyeket idehaza sosem láthatnának. Megismerkedhettek a mongol nép edzett, derék fiaival, lányaival, akik­ben megbízható barátokra leltek. Akik jócskán tanulékonyak, s mele­gen érdeklődnek az új ismeretek, a haladó tapasztalatok iránt, hogy fel használhassák azt, legfőképp az ál­lattenyésztés fejlesztése és jövedel­mezőbbé tétele érdekében Mert az újéletiektől, akik kiváló tejtermelők, sokat tanulhatnak, hiszen kevés mezőgazdasági üzemünk előzi meg őket Szlovákiában. Tavaly pél­dául 4 ezer 8ß0 literes fejési átlagot értek el — tehenenkénti s napi átlagban csaknem 14 litert —, s a tavalyelőtti és az azt megelőző években sem igen adták alább. A múlt évben kétmillió literen felül adtak tejet a közellátás javára. A GORDIUSZI CSOMÖ A laikus azt hiheti, mily nagy öröm ennyi tejet évente termelni, s méginkább értékesíteni. Természe­tesen, örülnek a nagy fejési átlag­nak, amit elsősorban a jól átgondolt fajtajavító, haszonnövelő hibridizá­­lással (holland, majd kanadai lapály­marha + szlovák tarka), valamint szakszerű takarmányozással éá állat­­gondozással értek el. Ezeket az ered­ményeket szívós, hosszantartó munka és következetesség előzte meg. >—■ S mégis, hol a hiba? Miként vegyül üröm az örömbe...? •— Gordiuszi csomó ez, amit mind­máig nem tudtunk kibogozni — vall­ja Bangó István, a közös elnöke, va­lamint Horváth Pál, az üzemi párt­­szervezet elnöke. — Azelőtt, ponto­sabban a régi átvevőhelyen mindig a legjobbak között szerepeltünk a tej­minőség dolgában. Az új átvevőhe­lyen viszont (a bratislavai M1LEX tejfeldolgozó vállalatról van szó!) szinte nem ismernek mást csak II. és III. minőségi osztályt. Ez nagyon fura helyzet. Próbálkoztunk már sok­féleképpen a szállítás formáját ille­tően; szállítottuk termosszal, hogy a tej hőfokát tökéletesen megőrizzük, amíg a kijelölt célba ér. S termosz nélkül, a tejhőfok persze megcsap­pant. — S miként mutatkozott meg a különbség a minőségi osztályba soro­láskor? — Sehogy! Egyforma mércével mér­tek. Alkalomadtán megkérdeztem az átvevőhely egyik illetékesétől: „S va­jon a III. minőségi osztályba sorolt tej hová kerül?“ A felelet az volt: „Oda, ahová az első és a második minőségi osztályú...!“ Hát ez aztán nem éppen mind­egy ... I Nem bizouy! No meg a partneri kapcsolat terü­letén sincs minden a maga rendjén. A szövetkezet vezetőinek az a helyes álláspontja, hogy a problémát közö­sen kell megoldani a tejátvevő vál­lalat illetékeseivel, mivel bizonyos egyoldalúság jelei tapasztalhatók. ÜZEMI ELLENŐRZÉST Ennek alátámasztását véljük abban is, ahogyan a gazdaságvezetők nyi­latkoztak: „Ezek után majd jobban megfontoljuk, mit írunk alá.“ S itt a MILEX-szel kötött szerződésre utal­tak. Feltételezzük: vajmi igazság rej­tőzhet emögött. De még mielőtt a jogosnak vélt panasz vizsgálatát, az igazság kiderítését az illetékes fel­sőbb ellenőrző szervekre bíznák, azt ajánljuk — ami elfogadásra nem kö­telez —, végezzenek önellenőrzést. Pontosabban fogalmazva: a tejminő­ség házi ellenőrzését végezzék huza­mosabban, s legyenek különös tekin­tettel a tejtisztaságra, ami a minősé­get nagy mértékben befolyásoló té­nyező ... Ezzel távolról sem azt ál­lítjuk, hogy a fejők felrúgják a tej­higiéniai rendszabályokat. A követ­kezetes és szakavatott üzemi ellen­őrzés dolga, hogy részleteire bontva képezze vizsgálat tárgyát a minőség. S mindezek után a vezetés megbíz­hatná az állattenyésztési főágazatve­­zetőt, valamint a tejtermelésért köz­vetlenül felelős szakembert — tapasz­talat csere céljábóll —, hogy látogas­sanak el olyan közeli szövetkezetbe (például a horvátgurabiba), ahol az Ferencz Jánossal, az ipolybalogi (Balog nad Iplom) IPOLYMENTE Efsz zootechnikusával a szécsénkei (Seőíanky) üzemrészleg irodájában beszélgetek. — Január, február... s itt a nyár... i— röppen az ismert szólásmondás, ami a szakember derűlátására, jó ke­délyállapotára vall. Aztán komo­lyabbra fordítja a szót: — Csakhogy a zöldtakarmányig még sokszor kell megtölteni az állatok jászlait. Oko­san kell gazdálkodni a meglevő kész­lettel. A fiatalember alig tíz éve került ki az Ipolysági (Sahy) mezőgazdasá­gi szakiskolából. Azóta volt lehető­sége tapasztalatgyűjtésre, mert jóko­ra vargabetűt írt le a nagykürtösi (Velký Krtíš) járásban, amíg haza­került szülőfaluja szövetkezetébe. — Az iskola befejezése után — idézi a múltat — Ipolyhidvégre (Ip. Predmostie) kerültem, ahol csupán fél évig voltam zootechnikus, mert a járási mezőgazdasági igazgatóság Száraznyírjesre (Suché Brezovo) he­lyezett. Onnan vonultam be katonai szolgálatra. Ennek letelte után újabb „állomás“ következett: az ípolyvarbói (Vrbovka) szövetkezet, ahol egy évet tevékenykedtem. Utána a nagycsalo­­mijai (Vefká Calomija) szövetkezet volt a „gazdám“, de itt sem sokáig, mert a szövetkezet egyesült a mag­termesztő állami gazdasággal. így kerültem aztán haza. Ipolybalogon a tehenészetet, az idetartozó Ipolykeszin (Kosihy nad IpTom] meg a növendékállatokat bíz­ták a gondjaira. A közös gazdaság bővültével az inámi (Dolinka) telep állatállományáról gondoskodott, Bol­gár Lukáccsal váltva az egyes mű­szakokat. A múlt év októbere óta pe­dig Szécsénkén irányítja a hústerme­lést: 350 hízómarha és 1500 sertés van ezen a telepen . Itt már teljes mértékben kibontakoztathatja szak­tudását, kezdeményezőkészségét. — Hogyan hatottak önre a gyako­ri munkahelyváltoztatások? — Őszintén szólva, nem rajongtam az újabb és újabb idegen állomáso­kért. Am most látom, annak is volt előnye: az így szerzett tapasztalato­kat jelenlegi munkámban jól tudom hasznosítani. Mert a szakközépiskola jobbára csak elméleti ismeretekkel vértezett fel, nagyszerű alapokat nyújtott számomra, de a közvetlen tapasztalás, a gyakorlat is nagyon kellett. — Azt tartja tehát: mindenütt jó, de legjobb otthon? — Nagy igazság van ebben, ennek vagyok a híve, mint falusi ember. Nem azért, mintha az előző munka­helyeimen nem lett volna jó: általá­ban segítőkész munkatársakkal dol­goztam együtt, akik hasznos taná­csokkal láttak el, de itthon mégis más. Ismerős vidéken, barátok között élni, mégiscsak jobb. Meg aztán itt ♦$* «$* ♦> <♦ ♦{* ♦> ♦$* ♦«» ♦> __КбZtts CČLJUK: A jövedelmezőbb gazdálkodás összes átadott tejet I. minőségi osz­tályban értékesítik. Biztosra vesszük, hogy az itt szerzett értékes tapasz­talatokat jól tudnák a cél elérése érdekében hasznosítani. A II. minőségi osztályba semmiképp se nyugodhatnak — s nem is nyug­szanak — bele, mivel a literenkénti 0,60 korona bevételi többlet, éves vi­szonylatban igen tetemes összeg, több-százezer koronára rúg, még sze­rényebb keretek között is. Igenis, a gordiuszi csomó sikeresen kibogozható. Egyébként erre buzdí­tanak a legutóbbi központi pártdoku­mentumok, amelyek a legfőbb tenni­valókat egyértelműen, világosan meg­határozzák. A BŰ TERMÉSÉRT Vitathatatlan, az újéletiek jól ér­telmezik a pártdokumentumok hatá­rozatait, az azokból eredő feladato­kat már lebontották saját viszonyaik­ra. Kitűzött feladataik teljesítését elősegíti az, hogy már az összes szántójuk a Felsőcsallóközi Öntöző­­rendszer segítségével öntözhető, még a Kis-Duna árterületein levő szántó­­területek is. — Fogyatékossága ennek az öntö­zőrendszernek az — tájékoztatott az efsz-elnök —, hogy épp akkor adja a legsilányabban a vizet, amikor a legnagyobb szükség lenne rá, mond­juk a huzamosabb szárazság idején. Mivel a növénytermesztésen belül a gabonára és a jó minőségű szálas­­takarmányre fordítódik majd a leg­főbb figyelem, ezen a téren kell so­kat tenniük. Annak ellenére is, hogy például az ötéves gabonahozamátla­guk meghaladta a hektáronkénti öt tonnát. — A saját éghajlati és talajviszo­nyainkhoz kell mindenképpen alkal­mazkodnunk. Az pedig azt diktálja, hogy a szárazságtűrő gabonafajtákat részesítsük előnyben, mint például búzából a Solarist, az árpából pedig az Istrát és a Triumpfot. Kukoricából meg a szarvasi és a jugoszláv korai és középérésű fajtákat. Szemeseket töb mint 1000 hektáron termesztünk, ami a szántónknak mintegy 65 száza­léka. Ennél fogva jól átgondoltan kell a takarmánynövények vetésforgóját összeálítanunk, hogy a fennmaradó területről maximális takarmányter­mést takaríthassunk be, s lehetőleg fehérjedúsat, a legjobb minőségben. Cikkünk következő részében a ta­­lajtáperő pótlásáról, az ezzel össze­függő kérdésekről, valamint az üze­mi felnőttoktatás helyes módszerei­ről szólunk. N. KOVÄCS ISTVÁN * él a család is, szüleim, rokonaim, akikkel többet lehetek együtt. S több idő jut a kertészkedésre és a szőlő­­művelésre. — Megtalálta, amit keresett? —i Igen. Azt a munkát végzem, amit szeretek. Falun nőttem fel, hoz­zám a mezőgazdaság áll a legköze­lebb. Célom: minél jobb eredmények elérése. — Milyen segítséget nyújtott a szövetkezet, hogy mint fiatal szak­ember „legyökerezhessen“? — Teljesült a vágyam: az új ház Ferencz János, az ifjú, példás szakember (A szerző felvétele) építéséhez a közös gazdaság 22 ezer 500 koronával járult hozzá. Kellett is a segítség, mert az emeletes családi ház sok pénzbe kerül. Dehát alkal­mazkodni kell a helyi szokásokhoz: az utcában csupa ilyen ház épült... Elégedett vagyok a fizetésemmel, oly­kor egy kis osztalék is jut, ez mind jobb munkára serkent. — A család? Az 5307 hetkáros nagykaposi (Vei­ké Kapušany) szövetkezet az Ung­­vidék hat falujának határát egyesíti. Tagsága zárszámadásra készülődik... VISSZAPILLANTÁS Mi volt itt öt évvel ezelőtt? Borús hangulat. Az embereket csak a saját falujuk érdekelte, mozdulni sem akartak onnét. Vártak és figyeltek. No meg mintegy kétszázan hátat for­dítottak a közösnek. Egyszerűen nem tudták elképzelni, milyen lesz majd ez az óriásgazdaság, amilyen ezelőtt még sosem volt ezen a vidéken. Ho­gyan szoknak majd össze az embe­rek?! Miként lehetséges ekkora kö­zösséget úgy irányítani, hogy a kitű­zött tervfeladatok valóra váljanak, a tagság cselekvőkészsége kibontakoz­zék...? Galgóczy Tibor efsz-elnök: — Az első pillanatban úgy láttuk helyénvalónak, ha világos célt, telje­síthető feladatokat tűzünk magunk elé. Ehhez először is az kellett, hogy felszámoljuk az üzemegység-rend­szert. Főágazatokat alakítottunk ki, s azokon belül ágazatokat, hogy sza­kosított termelés folyhasson. Ezzel egyidőben a munkaszervezést is tö­kéletesíteni kellett; az embereket és a technikát oda összpontosítottuk — és összpontosítjuk ma is —, ahol ar­ra a legnagyobb szükség volt, s van. Vagyis: ahol a dolog a legsürgősebb. Elmondhatjuk azt is, hogy az ellen­őrzés így hatékonyabbá vált. Am hosszabb időnek kellett eltel-, nie ahhoz, hogy a tagság megértse: az irányítás tökéletesítése követeli, hogy a dolgozók a harmadik falu határára is elmenjenek... A helyes, türelmes, meggyőző szó csak lassacs­kán hatott. Az emberek úgy ragasz­kodtak megrögzött szokásaikhoz, fa­lujukhoz, mint szántáskor kő a talaj­hoz. Ezeket a szokásokat kellett megváltoztatni. S melléje a technikát — az autóbuszt, amely a helyszínre szállítja a munkaerőt, percnyi pon­tossággal. Mert egy nagy közösség­ben mindig akadnak késlekedők. Ezen úgy segítettek, hogy aki lekéste a buszt, az utazhatott „lábbusszal“, vagy kerékpárral. Ha meg távol tar­totta magát a munkahelytől, igazo­latlan napként jegyezték fel az ille­tékesek. A csakis saját kényelmüket előnyben helyezők lassan megszok­—A feleségem is dolgozik, sajnos nem idehaza, hanem az innen 20 ki­lométernyire levő TESLÁ-ban. Köz­­gazdasági szakon végezte tanulmá­nyait, s szeretne a szövetkezetben dolgozni, ha akadna valamilyen mun­kalehetőség. Két gyermekünk van: Norbert már iskolás, Anett pedig óvodás. — Szórakozásra jut idő? — Főleg hétvégeken teszünk ki­­sebb-nagyobb túrákat autóval. De megragadjuk a szövetkezet nyújtotta lehetőségeket is: kétszer jártam már az NDK-ban (egyszer a feleségem­mel együtt), aztán meg az Adriai­tengernél is töltöttem 15 napot. — önművelésre, szakismeret-gyara­pításra milyen lehetőség adódik? — Manapság nagy szükség van a szakmai-politikai ismeretek felfŕissí­­tséére, gyarapítására. Rendszeresen olvasok mezőgazdasági szaklapokat, napilapokat: nagyszerű segítséget nyújt a Szabad Földműves mezőgaz­dasági és társadalompolitikai hetilap. Tartalmas, gyakori ismereteket nyúj­tó cikkeit szívesen olvasom. Télidő­ben figyelemmel kísérem a tévé-isko­lát (haladó tapasztalatok iskolája), meg aztán a munkatársakkal folyta­tott vélemény- és tapasztalatcsere is nagyon hasznos, segít a problémák, gondok megoldásában, a nehézségek leküzdésében. A szövetkezeti munka­iskola keretében is több szakmai­politikai, s jogi témakörű előadás hangzik el, amelyek ugyancsak isme retgyarapftók, amellett a termelés hatékonyabbá tételét és a minőségi elvárásokat teszik megvalósíthatóvá. Ferencz János — akinek ereiben paraszti vér csörgedez —, ősei pél­dáját követve, hű marad a mezőgaz­dasághoz. Becsületesen, nagy felelős­ségérzettel, hozzáértően végzi a reá bízott feladatokat. Mint SZISZ-tag, kerületi méretben a III. helyet vívta ki a mezőgazdasági üzemben felmu tatott eredményeivel. Eredményes munkáját elismerő oklevél és tárgyi jutalom (karóra) is bizonyítja. BÖJTÖS JÁNOS ták: nekik kell a többséghez Igazod­niuk. André János, növénytermesztési főágazatvezető: — A munkát nem elég tervezni, a feladatokat jól-rosszul elosztani, ha­nem a munkát ellenőrizni is kell, mégpedig megalkuvás nélkül, követ­kezetesen. S nemkülönben: segíteni a felmerülő problémák rugalmas meg­oldását. De nemcsak a tervezett fel­adatok teljesítését kell szűnös-szün­­telen szorgalmazni, gondoskodni is keli az emberekről, akik a közös ja­vakat létrehozzák. Az itteni természet nem kényezteti el az Ung-vidék népét. Ez a szemnek szép táj olyan, mint a tündérruhába bújt fúria. Az is baj, ha esik az eső, de az még nagyobb baj, ha hosszú ideig dúl az aszály. A SZAMOK NYELVÉN A múlt évben összesen 5B20 tonna szemes terményt takarítottak be, 600 tonnával túlteljesítve a tervet. Jöve­delmező volt a cukorrépájuk, a nap­raforgójuk, ellentétben a zöldséggel, amelyet 100 hektáron termesztettek. Ez utóbbi jövedelmezőségében csa­latkoztak. Mivel magtermesztők, ér­tékesítettek 1200 tonna búza- és ór­­pavetőmagot, 100 tonna lóbabot, s je­lentős mennyiségű lóheremagot. Tervezik, hogy az idén hektáron­ként 15—16 ezer korona termelési értéket érnek el. öt évvel ezelőtt — az egyesítést megelőzően — ez az összeg csupán 10 ezer korona volt. Az állatállomány fejlesztése már hosszabb ideje céltudatos volt; ma már 3828 szarvasmarhát tartanak nyilván. Évről évre nagyobb a tej- és hústermelés. Tavaly például 2,5 mil­lió liter tejet és 1500 tonna húst ér­tékesítettek. Böszörményi Géza állatte­nyésztőtől azt kérdem, van-e elegen­dő takarmány? Megtudom, 2840 ton­na a szénakészletük, 11 ezer tonna a szilázsuk, 400 tonna a lucernaliszt­jük, s 1000 tonna a takarmányrépá­juk. A számítgatások szerint ez a készlet elegendő lesz a nyáreleji le­geltetésig. S i j k a Antonín állatorvos szerint az állatgondozók szakszerűen etet­nek, s lelkiismeretesen gondozzák az állományt. Ezt mutatja egyébként az állomány egészségi állapota, erőnléte is. GONDOSKODÁS, TERVEZGETÉS Már az előbbiekben szó esett arról, hogy nemcsak a termelést kell szor­galmazni, hanem az emberekről való gondoskodást is. Nos, ezen a téren semmi baj. Ha csupán a tagok lakás­­viszonyainak javítását vesszük, a tény: Nagykaposon több mint félszáz családot juttatott a szövetkezet össz­komfortos lakáshoz. — Most törhetjük a fejünket —< jegyzi meg Galgóczy efsz-elnök —< hogyan biztosítsunk újabb lakásegy­ségeket a még rászorulóknak... —i majd újfent a tervezésről szól: — A növénytermesztést már szakosítottuk, kialakult az állattenyésztés szakosí­tása is; a tejtermelés és az Uszőneve­­lés a döntő. Hozzáfogtunk a korsze­rű rét- és legelőgazdálkodás alapjai­nak lerakásához. Előreláthatólag a 7. ötéves tervidőszak végéig ötezer szarvasmarhánk lesz ,s ebből másfél­ezer a tehén. A sertésállományt már­is ezer darabbal csökkenthettük, így évente jóval kevesebb abraktakar­­mény előteremtéséről kell gondos­kodnunk. A nagykaposi szövetkezet vezetői a közelgő zárszámadó közgyűlésen — többek között — arról is számot ad­hatnak majd, hogy tavaly 80 millió koronát eredményezett a tagság szor­galmas munkája. Az utóbbi négy év­ben 65 millió koronát ruháztak be a közös gazdaság termelésfejlesztésébe, s a közös vagyon értéke már megha­ladja a 140 millió koronát. Ez csak tovább gyarapodhat, ha a tagok szor­galma, munkakedve, kezdeményező­készsége a jövőben sem lohad, ha­nem fokozódik. Mindezen tények ismeretében ké­szülnek a zárszámadó közgyűlésre, ahol szó esik majd nemcsak az ered­ményekről, hanem az új szempontok érvényesítéséről, s természetesen az önelégültség kirekesztésének, a mi­nőség és hatékonyság további foko­zásának szükségességéről is. »*♦ **♦ «$» *Jt *** ♦$* **♦ tj* tjt ♦*« **» «j* «j* «J» «j» «jv «J 'ILLÉS BERTALAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents