Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-06-26 / 25. szám

\ 1982. június 26. SZABAD FÖLDMŰVES A négydimenziós mezőgazdaság II. rész GILISZTA, CSIRKE, HAL E trágya kisebb részét pedig földi­giliszták tenyésztésére használják fel táptalajként! A földigiliszta roppant szapora: egyetlen állatnak évente mintegy 1000 utóda lehet. A férgeket rostálással választják el a trágyától, megszárítják, s megőrölve haltáplá­lékként hasznosíthatják. A giliszták életműködése során keletkező tlrdlék berine marad a táptalajban, s ez fö­löttébb értékes trágya, de <— elvá­lasztva attól — az aktív szén helyet­tesítésére Is felhasználható. A glllsztaürtllék elválasztása után visszamaradó táptalajban még min­dig bőven vannak apró fejlődésben levő glllsztaegyedek, peték és hasz­nos baktériumok. Ezt tízszeres meny­­nylségű erjesztett Istállótrágyával keverik, s 15—20 cm vastagságban szétterítve fóliasátrat húznak fölé. A sátrakba a tojásgyárakban selejt­­nek számító hím ivarú csirkéket te­lepítenek. Egy négyzetméternyi alom mintegy három hónapig fedezi egy csirke táplálékszükségletét. A csirkék kieszik a trágyából a gilisztákat, pe­téket és más szervezeteket, s így semmiféle takarmányra sincs szük­ségük. A fóliaház fűtésével sem kell bajlódni, mivel az erjedő trágya ele­gendő hőt termel ahhoz, hogy télen se szálljon 20 Celsius-fok alá a hi­ganyszál. A csirkék — kaparásukkal és cslpegetésűkkel >— keverik a trá­gyát, s ürülékükkel dúsítják is azt. (A természetes elhullás itt Is az elő­zőkben említett módon hasznosít­ható). A visszamaradó, sokféle összete­vőkből (gllisztatáp-talajból, szarvas­marha-ürülékből, baromfiürülékből stb.) állő alom öntözés, keverés és erjesztés után a lehető legértékesebb trágya. Árasztott és száraz művelésű területek trágyázására, terméketlen, sivatagos területeknek termővé vál­toztatására egyaránt kiválóan alkal­mas. A trágyának a talajba való vissza­juttatásával zárul az Ismertetett mi­nimális körforgásos rendszer. Fő ter­mékein, a marhahúson és a rizsen kívül olyan hasznos melléktermékek képződnek, mint a laskagomba, a halhús és a csirkehús. A rendszer azonban tetszés szerint bővíthető, és szinte tökéletes ökológiai kör hoz­ható létre belőle, összekapcsolható például kecske- és pónltenyésztéssel, szója- és batátaternresztéssel, erdő­telepítéssel, papírgyártással és a vá­góhídi hulladékok hasznosításával. A halak feldolgozásakor keletkező bel­sőségeket prémes állatok tenyészté­sére használhatják fel. MEGÉRI? A rendszert szigorúan alávetik a gazdaságosság követelményeinek. En­nek okán még a vizet Is többszörö­sen hasznosítják. A szarvasmarhák Itatására folyóvizet használnak. Ami utánuk megmarad, azt a baromfi­ólakhoz vezetik. A szarvasmarha nyálát — és esetleg vizeletét és ürü­lékét Is — tartalmazó víz nem ártal­mas, sőt kedvező a csirkék számára. A baromfiakból a víz gyüjtómeden­­cékbe kerül, s onnan a glllsztatenyé­­szet nedvesen tartáséra fordítják. A haltenyésztés hulladékvize pedig ki­válóan alkalmas a trágya nedvesíté­sére. A kezdeti kísérletek szerint a négy­­dimenziós mezőgazdasági rendszer kiválóan megvalósítható 100 hektáros egységtömbökön. Ebből 90 ha árasz­tott művelésű rizsföld, 9 hektáron szójatermesztés folyik, s a maradék egy hektáron helyezkedik el az úgy­nevezett rizsközpont. Ez egy üzem­együttes, amely a körforgásos rend­szer technikai elemeit: az Istállókat, a tárolókat, a halastavakat, a feldol­gozó üzemeket stb. foglalja magában. Egy-egy százhektáros területről évente összesen mintegy 274,4 millió yen értékű termék „vonható kl“. Eb­ből levonva az évi kiadásokat 110,1 millió yen mutatkozik. Az üzem el­indításához az lngatlanlőtesítmények és az alapanyagok beszerzéséhez 278,52 millió yenre van szükség. Figyelembe véve Japán területi adottságait, ott 24 ezer Ilyen száz­hektáros egységtömb hozható létre. Az ezekből származó termelési érték együttesen mintegy 6—7 billió (1) yen ( = 800—900 milliárd forint). Ez igencsak hatalmas összeg, ha figye­lembe vesszük azt, hogy a mezőgaz­daság egyéb ágazatai összesen 10 billió yen értékű terméket termel­nek. És tulajdonképpen miből Is származna ez az óriási többlet? Vég­eredményben abból az évi mintegy 10 millió tonna rlzsszalmából, ame­lyet Japánban még ma Is Jórészt el­égetnek. NÁLUNK is lehet Erről az új és ígéretes eljárásról hallva és olvasva, akaratlanul is a hazai megvalósítás lehetőségeiről kezdünk gondolkozni. Hazánk a me­zőgazdaság, Illetőleg az élelmiszer­termelés szempontjából Japánnál ked­vezőbb helyzetben van. De bősége­sen vannak még olyan lehetőségeink, amelyeket nem aknázunk ki megfe­lelően, s pontosan erre mutat rá ez az eljárás. Odalra Kelkicsi könyvé­nek egyik fejezetcímét akár felhívás­nak Is tekinthetjük: „indítsunk világ­méretű mozgalmat!“. Érdemes ezt megszívlelnll Már csak azért Is, mert eljárásának szin­te minden elemi lépése Ismeretes hazánkban. A gombatermesztésben, a tehenészetben, a prémesállat- és hal­­tenyésztésben kellő tapasztalataink vannak. Még a földigiliszták tartá­sára nézve is voltak hazai próbálko­zások. Egyedül csak a gombater­mesztés alapanyagául szolgáló rizs­szalmát kell búzaszalmára, kukorica­szárra vagy egyéb hulladékanyagok­ra fölcserénl i— s ebben Is van gya­korlatunk. A többi pedig már Igazán csak vállalkozókedv és szervezés kér­dése. A részfolyamatok összekapcso­lásától, rendszerbe szervezéséről nagyszerű eredmények várhatók. Az egyéni vállalkozásokna, társulások­nak kedvező korszakunkban talán ezt is érdemes lenne megpróbálni. IV Korányi Pál (Elet és Tudomány, 1982/20) A körfolyamat részletes, de még korántsem teljes vázlata (1 — rizs­szalma; 2 TM­sterilizálás; 3 - táptalaj beoltása; 4 ш gombatermesztés; 5 — fúrészpor; В — a rizsszalma lebomlása; 7 — szarvasmarha-takarmá­nyozás; 8 - trágyakészítés; 9—10 » az elhullott állatok komposztálása; 11 - gilisztatenyésztés; 12 - haltenyésztés; 13 — giiisztaüriilék kinye­rése; 14 *• visszamaradó trágya; 15—16 «• baromfinevelés; 17 “ baromfi­­ürülékkel dúsított trágya; 18 «- haltrágya; 19 = a trágya visszajuttatá­sa a földbe; 20 *» a körfolyamat munkáiban résztvevő emberek). Ez a cikk az érsekújvári (Nové Zámky) Járás legkisebb mezőgazdasági üzemébe kalauzolja az olvasót. Egy olyan egységes földmflvesszövetkezetbe, amely létezésének több mint három évtizede alatt keveset hallatott magáról. Persze, vagy két évtizeden keresztül, amikor ez a szövetkezet há­rom önálló szövetkezetként működött, nem is volt dicsek­vésre ok. A négy-ötszáz hektáros gazdaságok eredményei fő­leg azt tanúsították, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés feltételeinek hiánya miatt ilyen kis gazdaságokban szó sem lehet a termelés korszerűsítéséről és a gazdálkodás Jövedel­mezőségének növekedéséről. A bajtai (Bajtava), a garam­­kövesdi (Kamenica nad Hronom) és a helembai (Chfaba) szövet­kezet — garamkövesdi székhellyel — 1973-ban egyesült. A hajtalak a dim­­bes-dombos határukkal, a helembaiak sok homokos területtel csatlakoztak, számottevő jobb minőségű földet csak a garamkövesdiek vittek a közösbe „hozományként“. Az említett terüle­tek egyesítése nem vezetett ideális­nak minősíthető mezőgazdasági terü­let kialakulásához. Az ezerötszáz hektáros egyesített (szövetkezetnek bizony sok gondot okoznak a bajtai dombok, ahol egy termésért gyakran kétszer is kell vetni, valamint a Duna és az Ipoly, amely a kétszáz­harminc hektárnyi rét termését gyak­ran megdázsmálja. Ettől függetlenül a tények arra utalnak, hogy az egye­süléssel nem fogtak mellé, mert a nagyobb terület lehetővé tette a gaz­daság termelési szerkezetének éssze­rű formálását, valamint a termelési és munkafolyamatok korszerűsítését, racionalizálását. A CSKP Központi Bizottsága 4. ülé­sének időszakában a garamkövesdi szövetkezet termelése és gazdálkodá­sa már olyan színvonalon volt, hogy az említett ülés határozatában kör­vonalazott termelés- és gazdaságfej­lesztési feladatok nem okoztak sem a vezetőségnek, sem pedig a három községben élő, de összeforrott tag­ságnak megoldhatatlannak tűnő gon­dokat. A szövetkezet néhány vezető dol­gozójával — Stugel László alelnök­­kel, az üzemi pártszervezet csúcsbi­zottságának elnökével, Szegedi Edit üzemgazdásszal és Tóth Vince gépe­sítési főágazatvezetővel folytatott eszmecsere nyomán arra a következ­tetésre jutottam, hogy az egyesülés óta eltelt időszakban azért fejlődhe­tett és gazdagodhatott szemlátomást ez a szövetkezet, mert a vezetőség a gazdaság sajátos természeti és köz­lBhetőségek feltárásához is. Komoly intézkedéseket tettek az irányítás és az üzemszervezés tökéletesftésére. Az önállő elszámolási rendszer alapel­veihez igazodva növekedett az ága­zatvezetők felelőssége és elmélyült a dolgozóknak a termelési eredmények növelésében való anyagi érdekeltsé­ge. A helyzetelemzések, amelyek reális voltát a tagság tevékeny közreműkö­dése is garantálta, n növénytermesz­tés gyenge pontjának a takarmány­termesztést minősítették. Arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy ameddig az Ipoly szabályozása be nem leje­­ződik, a szövetkezet a takarmánybá­zis kialakításában nem építhet az árterületi rétek labilis termésére. Előtérbe került a szántóföldi takar­mányok vetésteülretének bővítése. Pél­dául a lucerna vetésterületét huszon­két hektárral, míg a tarlőkeverékek vetésterületét >—« öntözhető területe­ken — százhúsz hektárra növelik. A minőségi takarmányok részarányának növelésével főleg a tejtermelés ala­kulását akarják kedvezően befolyá­solni. Az igazság persze az, hogy a garamkövesdiek járási méretben gyengébb részlege a sertéstenyész­­tés. Az elemzés arra is utal, hogy a hiba nem is a hizlaldában van — hiszen ott napi 0,58 kg-os egyeden­kénti súlygyarapodást értek el és egy kilogramm hús kitermelésére 3,8 kg takarmányt használtak fel —, hanem a kocaállománynál és általában a malacnevelésnél. A fogyatékosság már abban megmutatkozott, hogy az anyánkénti tizennyolc született ma­laccal nem teljesítették a tervet. A legnagyobb gondot az elhullást vesz­teség nem kívánt méretű növekedése okozta. Ugyanis a született 3260 ma­lacból 281 darab elhullott, s így a szövetkezet a múlt esztendőben — a hizlalda kapacitásának kihasználása céljából — kénytelen volt negyven darab hizlalásra fogható sertést vá­sárolni. Megállapították, hogy az el­hullás! veszteséget részben a korsze­rűtlen tartási viszonyok, részben pe­dig takarmánymérgezés okozta. Mivel a járási mezőgazdasági igazgatóság határozata értelmében a sertéste­nyésztéssel — bár kissé korlátozott terjedelemben — a jövőben is szá­molniuk kell, távlatilag előirányozták az anyasertések és a malacok tartási viszonyainak korszerűsítését. A ser­téshizlalás szakaszán a gazdaságos­ság fokozása került előtérbe. Azáltal, hogy rendszeresen szállítják a pár­kányi keményítőgyárból, a tejfeldol­gozó üzemből és a malomból a ta­karmányozásra felhasználható mel­léktermékeket és hulladékokat, az idén hetven tonna takarmánykeveré­ket takarítanak meg s így növelik a hústermelés jövedelmezőségét is. A takarékosság fokozása ebben a szövetkezetben általános követelmény lett. Céltudatos intézkedésekkel a termelés minden szakaszán találkoz­hatunk. A gépesítés szakaszán pél­dául az üresjáratok teljes kiiktatá­sára, üzemanyag-megtakarításra, a javítás! költségek csökkentésére és 1 PÚI ГНД1 1211 'ПК SZELLEMÉBEN 1 gazdasági adottságaihoz * igazodva szorgalmazta a párt által meghatá­rozott termelés- és gazdaságfejlesz­tési Irányelvek teljesítését. Lényegé­ben tehát azért, mert a szövetkezet életében érvényesült a párt vezető szerepe, a termelés- ős gazdaságfej­lesztési kérdések megvilágítására a a dolgozók aktivizálásának, kezdemé­nyező készségének fokozására össz­pontosult a pártszervezet eszmei­nevelő és tömegpolitikai munkája. Így érte el ez a kedvezőtlen terep­viszonyok között gazdálkodó szövet­kezet, hogy az érsekújvári járás leg­eredményesebben gazdálkodó mező­­gazdasági üzemei közé tartozik. Hogy valóban a legjobbak közé sorolható, azt sok minden bizonyltja, Így például az, hogy a gabonater­mesztésben már évek éta az első Et gazdaság között vannak; hogy a cu­korrépa-termesztésben tavaly járási elsők, kerületi méretben pedig a 473 mázsás hektárhozamukkal harmadi­kok voltak; hogy az állattenyésztés korszerű feltételeinek megteremtésé­ben nem az új épületek beruházási keretének meghatározására várakoz­tak, hanem szinte saját erőből fel­újították és korszerűsítették az ösz­­szes gazdasági épületeket; hogy az állattenyésztési telepeken aszfaltozott utakat építettek és tizenkét kilomé­ter hosszúságban hasonló utakat épí­tettek a három község határában is; hogy alig pár év leforgása alatt be­fejeződött a gazdaság komplex gépe­sítése stb. S ami azt illeti, a múlt évre sem panaszkodnak. Csupán a szőlő nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A hektáronkénti 16 ezer 196 korona értékű áruforgalmazás, valamint a 2 millió 250 ezer korona tiszta jövedelem ezt a gazdaságot a járás egyik legkiegyensúlyozottabb gazdaságai közé sorolja. A CSKP KB 4. ülésének határozata nyomán végzett helyzetelemzésnek azonban feltárták a termelés és gaz­dálkodás gyengébb oldalait, és hoz­zájárultak az eléggé ki nem használt — eddig sem tartoztak a rossz tej­termelő gazdaságok közé. A múlt évben példánl a négyszáztizenöt te­henet számláló állománytól egyeden­ként 3364 liter tejet értékesítettek. S ez a fúrásban jő eredmény. De éppen itt mutatkozik meg a szövet­kezet vezetőségének és tagságának elmélyült felelősségtudata és tenni­­akarása. Az idén húszezer literrel, tehenenként közel ötven literrel akarnak többet értékesíteni. Az elég­gé igényes feladat teljesítéséhez i— a takarmánytermesztőkön kívül •— példásan akar hozzájárulni a tehené­szet két bronzérmes szocialista bri­gádja. A Gajdos Ilona és Balesz Fe­renc vezette két szocialista brigád ugyanis vállalta, hogy az évi terme­lési tervét kétezer literrel túlteljesíti és ugyanakkor négy tonna abrakta­­karmányt takarít meg. A tejtermelés távlati fejlesztésével kapcsolatosan arra a következtetésre jutottak, hogy meg kell gyorsítani az állománytorgót, vagyis a saját neve­lésű üszők számának növelésével ele­jét kell venni a tehénállomány túl­zott elöregedésének. A szövetkezet szarvasmarha-hizla­lással is foglalkozik. Igaz, mindössze százötven darabra van férőhelye, de még így is kifizetődőnek bizonyul. Egyrészt tehát ezért, másrészt pedig a párthatározatok által hangsúlyo­zott szükségletből kiindulva ezt a termelési részleget is fejleszteni akarják. Arra persze nincs lehetősé­gük — legalább is belátható időn belül nincs —, hogy a marhahizla­lás bővítését a szövetkezet telepein megoldják. Ezért a cwies cél sikere érdekében más módszert választot­tak. Egyéni gondozásba adják a hiz­lalásra szánt bikákat — jeleneg nyolc darabot gondoznak Párkányban (Štúrovo) —, azzal a feltétellel, hogy szálas takarmányról teljes egészében a gondozó gondoskodik, a szövetke­zet pedig minden éllat felhizlalásfira 10 mázsa abraktakarmányt juttat a gondozónak. A felhlzott állatot átve­szi a szövetkezet, majd a felvásárlási árból levonja a nevelésre, Illetve hizlalásra kiadott borjú és a tíz mázsa abrakiakarmány értékét, míg a felvásárlási ár nagyobbik hányada a gondozónak marad. Mivel ez a módszer már az elmúlt években is — mind a szövetkezel, mind pedig a gondozó részére — előnyösnek bizo­nyult, a lehetőségekhez igazodva a jövőben tovább akarják terjeszteni. A helyzetelemzés szerint a szövet­kezet állattenyésztési őgazatának leg­a pátalkatrészszükséglet korlátozásá­ra vették az irányt. Abból a célból, hogy a gépesltők, Illetve traktoro­sok magatartása az eddigieknél még kedvezőbben alakuljon, szocialista gondozásba vették a traktorokat, a teherautókat, valamint a függesztett, illetve vontatott termelőeszközöket. Szerződéses kötelezettséget vállaltak a szükséges rendszabályok betartá­sára, üzemanyag-, pótalkatrész-, gu­­miabroncsszükséglet csökkentésére és a felesleges üresjáratok megszün­tetésére. A gépesítő részleg dolgozói szocialista kötelezettségvállalásnk tel­jesítésével az év folyamán közel negyvenötezer koronát takarítanak meg a szövetkezetnek. A munkában és a takarékoskodásban jö példát mutat a Szölgyén Lajos vezette tíz ta­gú traktorosbrigád, amely bronz­éremmel kitüntetett szocialista bri­gád cim várományosa. Az üzemanyag-takarékosságra ■— az említett szocialista kötelezettség­vállalások mellett —- rendkívül jó hatással van a vontatóeszközök cél­tudatos kihasználása, vagyis az, hogy a sokat fogyasztó nehéz traktorokat és tehergépkocsikat olyan munkákra nem használják, amelyek kisebb trak­torokkal is elvégezhetők. De tete­mes mennyiségű üzemanyag marad meg azáltal Is, hogy az állattenyész­tésből kivonták a takurmánybekészl­­tésnél és egyéb munkáknál használt traktorokat s azokat lovasfogatokkal helyettesítették. Valószínűleg igaza van Tóth Vince gépesítési főágazat­­vezetönek, amikor azt fillítja, hogy a gépesítők szocialista kötelezettsé­geinek teljesítése és az említett in­tézkedések vezettek oda, hogy a szö­vetkezet az első negyedévben a meghatározott üzemanyag-keretnek csupán hatvan százalékát merítette ki, illetve használta el. Képtelenség egy korlátozott terje­delmű újságcikkben Ismertetni mind­azokat az intézkedéseket, amelyek a garamkövesdi földművesszövetkezet­ben a termelés hatékonyságának és gazdaságosságának növekedését szol­gálják. Megítélésem szerint azonban az ismertetett intézkedések is egyér­telműen bizonyítják, hogy az egye­sült szövetkezet három községben lakö, de eggyé forrott tagsága poli­tikai elkötelezettségről tanúskodó tettekkel látott hozzá a CSKP KB 4. ülésének határozatából eredő fel­adatainak teljesítéséhez. PATHÖ KAROLY ■ ■■■■■■ ■ ■ ■.■.■ЖМ.Н ■ ■ ■ ■ ■ V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents