Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-26 / 25. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. június 28. 14 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • A jó munka eredménye Nyugat-szlovákiai viszonylatban a gútai (Kolárovo) horgászszervezet az élenjárók közé tartozik. A 420 felnőtt tagból és 120 pionírhorgászból álló szervezetet rendkívül aktív 17 taglétszámú vezetőség Füri István elnökkel az élen irányítja. A szervezet munkájáról az elnöktől és Antal Sándor halgazdától érdeklődtem. Tőlük tudom, hogy a Kis- Dunát Nyárasdtól (Topofníky) a Vág folyóba torkolásáig, a Vágót pedig Negyed (Neded) községtől Csergőig gondozzák és horgásszák. Horgászterületükhöz tartozik továbbá a csergői és a nagyszigeti csatorna, valamint a császtai 1,6 és a csergői 2,8 hektáros halastó is. Ez a terület a taglétszámhoz viszonyítva nem nagy, tehát évente nagy figyelemmel halasltanak. Tavaly például 1,5 tonna K-2-es pontyot telepítettek tavaikba, valamint a két csatornába. Az idén 100 ezer csukaivadékot és franpiaországi importból 3 kiló 5 centiméteres angolnaivadékot helyeztek ki. Később ezek bővíthetik a sporthorgászok zsákmányát. A tavaszi nagy szárazság miatt a folyók nem áradtak ki. Így a Vág hullámterén csak egyszer került sor halmentésre. Akkor 200 kiló többségben keszeget mentettek meg és helyeztek vissza a folyóba. Áradás esetén a mentési műveletet többször is megismétlik. A halgondozáshoz tartozik télen a jég lékelése, s a takarmányozás. Erről soha nem feledkeznek meg. A takarmánytörmeléket a terményfelvásárlóktól szerzik be. A szervezetnek a város üdülőtelepén a csergői csatorna, illetve a halastó és a Vágduna tőszomszédságában önerőből épített halászháza Is van. A szervezet szocialista vállalásai közé sorolható a halászház környékének a karbantartása is. Ebben az évben a szervezet minden tagja 16 óra társadalmi munkát vállalt, s ebből május elseje tiszteletére 8,5 órát a halászház körUl és a Kis- Duna töltésének rendbentartásában mindenki ledolgozott. A társadalmi munkák során a horgászok többsége rendkívül aktív. A legjobbak közül néhányat megemlítek. Császár Kálmán, Pavel Borgufa, Kovács László, Szabó Zoltán, Nagy Ferenc, Štefan Hudek és a szervezetben „purklfiúk“ néven ismert Dér József vezette héttagú csoport munkájára a vezetőség mindig számíthat. Az orvhorgászok létszáma nem jelentős. Tavaly egyetlen eset fordult elő, amely a bíróságon elrendeződött. A horgászok éberen őrködnek. Ebben a közbiztonsági szervek is támogatják őket. A gyerekeket a pionírszervezettel karöltve utánpótlásra nyerik meg. A gyermeknap alkalmával évente horgászversenyt szerveznek. A poinírok körében ez nagy örömet jelent. Hatással van ez a fiatal horgásznemzedék létszámbeli növelésére is. A gútai horgászok az idényt hagyományosan a szervezet két taván megrendezett versennyel kezdték. A versenyen 170 horgász állt a rajthoz. A tíz legeredményesebb horgász jutalmat kapott. A szervezet horgászvizei nagyon vonzóak. Az idén a 12 taglétszámú csehszlovák válogatott május 8—10-e között itt készült fel Mészáros edző vezetésével a nemzetközi horgászvetélkedőre. A helybeli horgászok ebben az évben több rendezvényt is szerveznek. Köztük említhető a kerületi horgászverseny is. Ugyanakkor rendkívül érdekesnek ígérkezik a nemzetközi horgászverseny, amelyen a kerület versenyzői is rajtolnak. A város lakossága a versenyeket érdeklődéssel várja. Kiváló alkalom ez nekik a természetben tialó időtöltésre is. P. J. PLAVEC A piityirva kihelyezése A Duna vize olyan mértékben vált ipari mérgekkel szennyezetté, hogy a ponytlárva tömegesen pusztult. Külön érdekessége volt az esetnek, hogy a mérgezés szelektívnek bizonyult: a keltetőben egyidejűleg tartott más halfajok lárváira, ivadékaira károsító hatást nem gyakorolt. Bebizonyosodott, hogy a pontyra is csak a kelés utáni, ún. nem táplálkozó lárvaszakasz alatt hatott az ismeretlen szennyezés. Erről úgy győződhettünk meg, hogy közvetlen kelés után néhány kísérleti lárvatételt kis tavakba, illetve átszellőztetett, állott csapvízzel töltött medencékbe helyeztünk, ahol azok szépen elúsztak és teljesen normálisan fejlődtek. Itt nem akarjuk részletezni azt, hogy a keletkezett gazdasági kár milyen mértékben sújtotta gazdaságunkat, valamint a velünk szoros partneri kapcsolatban levő gazdaságokat. Arról szeretnénk beszámolni, hogy milyen új lehetőségeket csillantott fel a kényszerből a frissen kelt pontylárva tavi kibelyezése. A kedvezőnek mutatkozó kistavas előkísérletek alapján, miután a szezon előrehaladtával a keltetőházi kártétel nem csökkent, elhatároztuk, hogy saját szükségletű előnevelt ponty előállítása céljából nagytavi méretben is megkockáztatjuk a nem táplálkozó lárva kihelyezését. E célra szennyezett vízben érlelt ikrából közvetlenül a kelés után helyeztük ki a kapaszkodó pontylárvát. A tavak árasztása az ikra fejősével egyidűben kezdődött, így a 2,5— 3 napig tartó inkubáció alatt a plankton fejlődése már megkezdődött. A Flibol-E kezelést a kihelyezést megelőző napon végeztük, a szokásos 1 ppm töménységben. Külön figyelmet érdemel a frissen kelt pontylárva szállításánál alkalmazott módszer. Miután a kelést követően a lárvák huzamosabb úszásra képtelenek, nem mertük azokat tartályban szállítani, hanem zuger üvegenként (100—150 ezer darabonként) fóliazsákba csomagoltuk oxigéntúlnyomással, még rövid, néhány száz méteres útra is. Ezzel elértük, hogy a rendkívül érzékeny lárvákat veszteségmentesen juttatuk el a tavakig, és a kihelyezés során jelentkező hőmérsékletkülönbség kiegyenlítése sem jelentett gondot. Az elúszás, a táplálkozás megindulása, a hőmérséklet napszakos ingadozása eredményeként lassabban következett be, mint a keltetőházban. A kihelyezést követően 3 nap múltán figyeltük meg az első szabadon úszó és táplálkozó ivadékot. A légvétel a 4., 5. napon fejeződött be. A gazdag Rotatoria-felhőben úszó pontyivadék gyorsan nőtt és az már néhány nap múlva látszott, hogy a tavakba mindenfelé szépen mutatkozik a hal. Természetesen a végleges eredményt csak a tavak teljes lehalászását követően lehetett megállapítani. Az eredmények minden várakozást felülmúltak. T. G. VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф Hogyan gazdálkodtunk? Az ágazati statisztikai adatok feldolgozása eléggé időigényes. Emiatt csak most jutottunk pontos adatokhoz, amelyek a Szlovák . Vadászszövetség alapszervezeteinek, vadásztársaságainak 1981-ben elért vadgazdálkodási eredményeiről tájékoztatnak. A korszerű vadtenyésztés alapját a vad egészségéről és erőnléti állapotáról való gondoskodás képezi. Ennek feltétele az, hogy a vad számára gondoskodjunk megfelelő mennyiségű téli takarmányról. Az 1981. évben az SZVSZ alapszervezeteinek a terv szerint 726D tonna szálas és 5217 tonna lédús takarmány előteremtéséről kellett gondoskodni. A vad etetése céljából kitermeltek 5154 tonna szemes, 9870 tonna szálas és 6313 tonna lédús takarmányt. A takarmánytermesztés tervét 113,5 %ra teljesítették. Az adatokból megállapítható, hogy a SZVSZ jól felkészült a vadak téli etetésére. Hosszúra nyúló télen sem kellett a vadnak éheznie. Az intenzív vadtenyésztési központok részére (vadaskertek, fácánfarmok) a központi alapból 400 tonna speciális, granulált vadtápot Is juttatunk. A vad egészségéről való gondoskodás keretében mindenütt elvégezték az etető berendezések és az intenzív tenyésztési létesítmények fertőtlenítését. Gyógyszeres egészségvédelmet folytatnunk a belső élősködők (tüdő- és bélférgek) leküzdésére az Intenzív tenyészetekben a Považská Bystrica-i járás egész területén a MEBENVET gyógyszerrel. Erre a célra a SZVSZ Központi Bizottsága 328 kg Mebenvet-et juttatott a vadászterületekre 195 ezer 488 korona összértékben. Szlovákia nem minden vidékén egyenletes a hasznds vad létszáma. Sok helyen nem éri el a megkívánt mennyiséget. Ezért a SZVSZ Központi Bizottsága, némely járási bizottság és alapszervezet bevadasítási programtervet dolgozott ki. Magvalósítása során az 1981. évben Szlovákia vadászterületeire 2455 mezei nyulat, 2815 befogott fácánt és 21 muflont bocsátottunk ki. Erre az akcióra a SZVSZ KB 793 ezer koronás segélyt nyújtott. A fácántenyésztés fejlesztésére 120 ezer fácáncsibét eresztettek ki a vadászterületekre, összesen 5,4 millió korona értékben. A SZVSZ KB anyagi támogatásával a Považská Bystrica-1 Járásban felépítettek egy korszerű szarvasbefogadó berendezést. A Jövőben tehát lehetővé válik, hogy áttelepítés céljából élő szarvast is befoghassunk. A hasznos vadfajok lelövés! tervét 1981-ben a vadásztársaságok nem maradék nélkül teljesítették. Az elért eredmények a következők: Vadfaj: Terv (db) Lelövés (db) % Szarvas 8195 7 858 95,9 Öz 15 586 13 291 85,3 Dámvad 262 218 83,2 Muflon 593 493 83,1 Vaddisznó 8186 7 375 90,1 Mezei nyúl 83 734 78 403 93,6 Fácán 103 614 77 998 75,3 A tervezett vadhüskítermelés 1 millió 482 ezer 285 kg volt. Az elért termelés viszont 1 millió 409 ezer 146 kg (95,1%). A SZVSZ alapszervezetei a felvásárló szerveknek 814 ezer 326 kg vadhúst adtak, tehát a tervezett kitermelés 55 %-át. Ezzel teljesítették a SZVSZ III. kongresszusának azon határozatát, amely előírta a tervezett vadhúskitermelés 55 %-ának állami felvásárlását. Sikerrel teljesítették alapszervezeteink az élővad befogást Is. Az 1981/82 Idényre 2800 fácán, és 23 ezer 900 nyúl befogásét Irta elő a terv. A valóság pedig 2851 fácán és 29 ezer 127 nyúl volt. Az élővad export pénzügyi tervét FCO értékben 119,3 %-ra teljesítettük. Az adatok tükrében eredményesnek mondható a SZVSZ alapszervezeteinek 1981. évi zárszámadása. A kép nem volna persze teljes, ha nem mutatnánk rá a még hasznosítható tartalékokra. Fő tartalékként említhetnénk a lelövés százszázalékos teljesítését, a vadbőrök hasznosítását, a külföldi fizető vendégek bérvadásztatását, az agancsbegyüjtést stb. A vadászok közössége tehát ezekkel még sokat adhat társadalmunknak. KIRNER KAROLY Három híján 900 tagja van a losonci (Lučenec) járás 23 vadásztársaságának. Zömében sokéves tapasztalattal rendelkező vadászok ezek, akik jól ismerik a vadászterületet és annak állományát. — Nagyvadban gazdag a területünk: szarvas, őz, vaddisznó akad bőven, de az apróvadállomány az állandó gyarapítás és fokozott gondoskodás Vadgazdálkodás gondokkal ellenére sem éri el a kívánatos szintet — említette beszélgetőpartnerem Vlasta Cervenáková, az SZVSZ járási bizottságának dolgozója. Különösen kevés a fogoly és a fácán, bár évente Losonc, Terbeléd (Trebelovce), Losoncfalu (Veľká Ves), Buzita (Buzitka) és Vilke (Veľká nad Ipľom) határában háromezer fácánfiókát engednek szabadon, melyeket főleg a nagykürtös! (Vefký Krtíš) járásban levő karikási keltetőből hoznak. Miért marad mindezek ellenére az apróvadállomány a szükséges szint alatt? Az érdekeltek szerint ezt több tényező befolyásolja. Nagy veszteséget okoz a vegyszerek túlzott alkalmazása, de gátolja a vadállomány szaporodását a nagyfokú rekultiváció is, melynek nyomán megszűnnek a búvóhelyek, s a talajművelő "épek zaja is elriasztja a vadat. — Ezek szerint a járás vadászainak nehéz puskavégre kapni a vadat? — Tavaly a húseladást 111,5 százalékra teljesítettük, bár a tervezettnél kevesebb szarvast és őzet sikerült elejteni. Vaddisznóból viszont több került terítékre, így pozitív lett a mérleg. — Az idei terv jóval kevesebb vad elejtését irányozza elő, mivel a zord tél megtizedelte az állományt. A vadásztársaságok tagjai' rendszereden járták a határt, megtöltötték az etetőket, ami megakadályozta a még nagyobb veszteséget. Takarmány ugyanis minden évben biztosított. Nyáridőben a tagok minden lehető alkalmat megragadnak a takarmánykészlet feltöltésére. Társadalmi munkában egyéb területen is jelentős értékeket hoznak létre. Tavaly a mezőgazdasági csúcsmunkák idején 9950 órát dolgoztak le, az erdőgazdaságot pedig 2664 óra társadalmi munkával segítették. A vadászterület rendezésére 13 ezer 120 órát fordítottak, de a választási program megvalósítását is segítették. A vadásztársaságok utánpótlásnevelése — mely a vadállományról való gondoskodás további biztosítéka i— eredményes. Évente átlagban 30 jelentkező van, akik egyéves előkészítő időszak után válhatnak a vadásztársaságok tagjaivá. Természetesen a politikai ne: velőmunka és a szakmai ismeretek gyarapítása minden vadász számára kötelező. Erre főleg a téli időszakban kerül sor. Az eredményes vadgazdálkodáshoz politikailag és szakmai szempontból is jól felkészített öntudatos vadászokra van szükség. A vadásztársaságok sokrétű munkával elért eredményeik propagálására is gondot fordítanak. Az idény végén kiállításokat rendeznek, ahol az érdeklődők megtekinthetik a tró teákat. Tavaly több értékes szarvasagancsnt állítottak ki, 14 közülük „érmes“ volt. Korábban öt aganccsal a Plovdlvi Vadászati Világkiállításon is képviseltették magokat. BÖJIUS JANUS Edénymosás — halászlé-lakoma után
