Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-26 / 25. szám
SZABAD FÖLDMŰVES Í982. Jtfníns 28'. 12 A jövő nemzedékekre is gondoljunk! A termőföld védelmével és kihasználásával kapcsolatban tömören fogalmasva annyit mondhatunk: sokat beszélünk, de keveset teszünk legértékesebb kincsünk, pótolhatatlan termelőeszközünk megóvása érdekében. Annak ellenére, hogy a párt- és állami szervek megkülönböztetett figyelmet szentelnek ennek a kérdésnek, hogy a talaj védelmét törvény, de számtalan rendelet és Intézkedés szavatolja, az elmúlt évek során mégsem sikerült meggátolni további csökkenését. Sajnos, gyakran éppen a legértékesebb termőföld került ki a mezőgazdaság tulajdonából. Míg 1970-ben egy lakosra számítva 0,57 hektár mezőgazdasági terület, s 0,36 hektár szántóterület jutott, addig 1981-ben már csupán 0,49, Illetve 0,30 hektár. Szlovákiában a 8. ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági terület r 83 ezer 700 hektárral, ebből a szántó 18 ezer 428 hektárral csökkent. E számok figyelmeztetnek bennünket a helyzet komolyságára. Már annyiban Is, hogy a lakosság előrelátható létszámnövekedésével a termőterület további csökkenésével számolhatunk. Az előjelek szerint kétezerig az egy lakosra eső szántóterület hozzávetőlegesen 0,26, a mezőgazdasági terület pedig 0,42 hektár körül alakul. A CSKF XV. és XVI. kongresszusának határozatai a talaj védelmét és hatékony kihasználását alapvető össztársadalmi feladatként jelölték meg. Nem véletlenül emelték ki ennek a kérdésnek fontosságát, amely 9 párt politikai, gazdasági és szociális stratégiai irányvonalának megvalósításában döntő jelentőségű tényezőnek tekinthető. Sajnos, lassan válik köztudattá az a tény, hogy számunkra az őlelmiszer-önellátottság létfontosságú kérdés, amely a talaj szigorú védelme és belterjes kihasználása nélkül megvalósíthatatlan. Mindenkinek egyszer s mindenkorra tudomásul kell venni azt, hogy a fokozódó nemzetközi feszültség, az imperialista agresszió, a szocialista tábor elleni uszítás légkörében nem szolgáltathatjuk ki magunkat a tőkés országoknak, amelyek az élelmiszerkereskedelmet is fegyverként használják fel ellenünk. Ahhoz, hogy álljuk a helyünket, elsősorban saját erőnkre kell támaszkodnunk. Társadalmunk igyekszik a lakosság Igényelt sokrétűen biztosítani. Igaz, az igények kielégítésében akadnak ütközőpontok, ellentmondások Is. Efelől a talajvédelem kérdése sem kivétel. Hiszen a lakosság élelmiszerellátása mellett az iparosítás, a lakásépítés stb. Is szerves része az életszínvonal megszilárdításának, további emelésének. Mindezek biztosítására bizonyos nagyságú terület szükséges. Viszont az már kimondottan szubjektív felelősségérzet kérdése, hogyan viszonyulunk ez alternatív kérdéshez. Hogyan Igyekszünk kompromisszumos megoldást találni. Erre pedig bőven akad lehetőség. Napjainkban a termőfölddel való pazarlást, az ésszerűtlen gazdálkodást, amelynek a múltban gyakran tanúi voltunk, nem tűrhetjük meg tovább. Minden egyes területi igény mérlegelésekor szem előtt kell tartani a termőföld védelmét. Nem engedhetjük meg további csökkenését, mert ez meghiúsítaná az élelmlszer-önellátottság előttünk álló céljait. Miközben a mezőgazdaság tetemes összegeket fordított a talajjavítási munkálatokra, addig az építkezésekre — csakis a beruházási költségeket figyelembe véve — a legkedvezőbb talajadottságü sik területeket vették igénybe a tervezők és a kivitelezők. A 6. ötéves tervidőszakban a nem mezőgazdasági jellegű területek talajjavításával 80 ezer 869 hektár mezőgazdasági, ebből 15 ezer 855 hektár szántóterületet adtak át az őstermelőknek. A gyenge termőképességü talajok és az ideiglenesen megműveletlen talajok feljavításával 74 ezer 843 hektárnyi szántóterületet nyertünk. Az 5. és a 6. ötéves tervidőszakban a talaj termőképességé» nek növelésére irányuló talajjavítási munkálatokra összesen 7,3 milliárd koronát fordítottunk. Ebben az ötéves tervidőszakban Is mintegy 440 ezer hektárnyi terület termővé tételével számolunk, 4,3 milliárd koronás ráfordítással. Az óriási erőfeszítés és költségek árán végzett talajjavítási Intézkedésekkel <— beleszámítva a lecsapolást és az öntözőberendezések építését ts —1 a mezőgazdaságnak sikerült kiegyenlíteni annak a 32 ezer hektárnyi szántóterületnek a kiesését, amelyet 1968-től az építkezésekre foglaltak el. Felvetődhet a kérdés, vajon közgazdasági szempontból ml előnyösebb: az építkezésekre elvont termőföldet a nem mezőgazdasági jellegű területek talajjavításával helyettesíteni, vagy kedvezőtlenebb területeken költségesebben építkezni? E kérdés latolgatásakor egyet tudatosítani kell: az építkezések során tönkrement termőréteget — amely évszázadokon át alakult ki — nem lehet újra termővé tenni. Ez a terület óhatatlanul kiesik a mezőgazdasági termelésből. De ahhoz Is évtizedek szükségesek, hogy a talajjavítás révén nyert szántóterület eredeti termőképességét visszanyerje. Gondolom, ezek az érvek egyértelműek. Sajnos, a helytelen szemlélet, a felelőtlen hozzáállás következtében a tervező- és építővállalatok — de a talajra igényt tartó egyéb szervezetek is — gyakran megszegték a talavédelml törvényt. Az elemzések arra utalnak, hogy a legtöbb hiányosság a területi tervezés szerveinek helytelen hozzáállásából fakad. Ezidáig nem sikerült teljes mértékben érvényesíteniük a szigorított talajvédelmi törvény előírásait sem. A központi szervezetek és a nemzeti bizottságok a hosszú távlatú beruházási programok keretében a talajvédelemre vonatkozó kritériumokat nem tekintik össztársadalmi jelentőségű feladatnak. A kivitelezők az építkezéseket gyakran a mezőgazdasági területekre Igyekeznek elhelyezni, ahelyett, hogy olyan műszaki megoldásokat keresnének, amelyek lehetővé tennék az építkezések megvalósítását a nem mezőgazdasági jellegű vagy a kedvezőtlenebb adottságú területeken. A kavics- és homokkitermelő vállalatok ugyancsak számottevő érté-Népgazdaságunk tetemes összegeket fordít az öntözőberendezések gyártására Fotó: CSTK Az utábbi években a kohászati ^tisztltöállomások Iszapját talajjavító trágyázásra használják fel kés szántóterületet vesznek Igénybe. Ezek a kitermelés után vízterületekké válnak. Említést érdemel, hogy ma több országban a kavicsot kőzetekből nyerik. Ezáltal egy hektárnyi dolomit területről annyi kavics termelhető ki, amelyre hagyományos módszerrel 10—16 hektárnyi értékes szántóterület szükséges. Ez termésben kifejezve 60—100 tonna gabonának felel meg. A földalatti és a föld fölötti vezetékek építése során Is jelentős veszteségek keletkeznek, nem beszélve arról, hogy ez a gépi eszközök alkalmazását nagymértékben megnehezíti. Habár a beruházó köteles a termőterület elvonása esetén saját költségére a nem mezőgazdasági jellegű terület talajjavításával pótolni a kiesést, e fontos Intézkedés betartását Illetően Is több panasz hallatszik az őstermelők részéről. A talajjavítást sokszor elmulasztják Vagy nem végzik el a megszabott határidőben. De gyakran a visszaszolgáltatott talaj termőképessége Is sokkal gyengébb az Igénybe vett talajokétól. Annak ellenére, hogy a módosított' talajvédelmi törvény előírásai pontosan és körültekintően megszabják a talajvédelem alapvető elveit, láthatjuk, hogy az építkezés, a területi tervezés reszortjában elmulasztották azon intézkedések kimunkálását, amelyek az irányítás valamennyi szintjén kifejtett tevékenységet a törvény követelményeivel összehangolnák. A gyakran tapasztalt mulasztásokat nem a törvényhozó Intézkedésekben, hanem elsősorban ezek be nem, tartásában, a következetes ellenőrző tevékenység, a felelősségrevonás és a szigorú bírságolás hiányában kell keresni. A kedvezőtlen helyzet orvoslására tavaly kormányrendelet lépett életbe, amely szigorított eljárási Intézkedéseket hozott a talajvédelmi törvény betartása s a talaj ésszerű kihasználása érdekében. A kormányrendelet értelmében a különösen védett talajokat — az I. és II. termőhely-osztályú talajokat, a talajjavítás által termőképessé vált területeket, a lecsapolt és öntözhető talajokat, szőlő- és komlőültetvényeket, valamint gyümölcsösöket — csupán kivételes esetekben lehet kivonni a mezőgazdasági termelésből, kormányengedéllyel. A kivont mezőgazdasági területeket helyettesíteni kell az ideiglenes ki nem használt vagy a nem mezőgazdasági jellegű területek talajjavításával — a beruházók költségeire — úgy, hogy a visszanyert terület hasonló termést biztosítson az őstermelőnek, mint amilyent az Igénybe vett talajokról érhetett volna el. E szigorított és létfontosságú Intézkedések betartásában fokozott felelősség hárul a területi tervezés szerveire és a nemzeti bizottságok illetékes ügyosztályaira. Elsősorban a területi tervezés módszerein kell változtatni, főleg a lakásépítéssel kapcsolatban. Törekedni kell a rendelkezésre álló terület ésszerűbb, gazdaságosabb kihasználására. Újszerű műszaki és technológiai megoldások feltárásával az építkezésekre kevésbé alkalmas területeket Is igénybe kell venni. A felbecsülhetetlen értékű termőföldet a jövő nemzedékek számára csak úgy menthetjük meg, ha közös összefogással védelmezzük, hatékonyan kihasználjuk, s következetesen harcolunk fölösleges pazarlása ellen. KLAMARCSIK MÄR1A 0i könyvek a mezőgazdaság szolgálatában A CSKP XVI. kongresszusa ismételten Igazolta azt, hogy gazdaság- és szociális politikája kiemelkedő szerepet tölt be a párt tevékenységében. A fejlett szocialista társadalom építésének fő irányvonaléból indul ki, ■ az anyagi-műszaki alap megteremtését, в társadalom sokoldalú fejlődését célozza. A párt gazdaság- és szociális politikájának megvalósításában fontos feladatok hárulnak a mezőgazdasági termelésre. A fő célok arra irányulnak, hogy az élelmiszerellátás magas színvonalának megtartása mellett a minőségi követelményeknek is az eddiginél nagyobb figyelmet szenteljük. Ez igényes feladatok végrehajtásában csakis a saját forrásainkra támaszkodhatunk. Tekintettel az erőtakarmányok behozatalának korlátozott lehetőségeire, az élelmiszer-önellátottság fokozatos elérése megkövetoli az állattenyésztés szerkezetének módosítását. Ez annyit jelent, hogy a tej- és a hústermelést a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére kell alapozni. A bratislavai Príroda Könyv- és Lapkiadó Vállalat tevékenységével igyekszik a gazdaságok szakembereinek segítségére lenni az igényes feladatok megvalósításában. Élvonalbeli szakemberek közreműködésével több olyan kiadvány kerül a könyvesboltokba, amely a szarvasmarha-tenyésztés időszerű kérdéseivel foglalkozik. Az év elején megjelent a könyvpiacon Prof. MVDr. Koloman Botfa, DrSc. és szerzőkollektívája feldolgozásában „A melléktermékek és hulladékanyagok a gazdasági állatok takarmányozásában“ című kötete. A szakkönyv az élelmiszeripari, a faipari, a bőripari és a petrolkémiai melléktermékek és hulladékanyagok takarmányozási célokra való. felhasználási módját ismerteti. A könyv jelentősége nemcsak takarmányozási, hanem környezetvédelmi szempontból is figyelemreméltó. Hiszen a nagy mennyiségű értékes tápanyagot tartalmazó hulladék jelentősen szennyezi a környezetet. A könyvesboltokban a napokban jelenik meg a marhahústermelés kérdéseivel foglalkozó szakkönyv. Szerzője Doc. Ing. Ján Antala, DrSc.. A könyv átfogó képet nyújt a marhahús-termelés ökonómiai, tenyésztési, tartás-technológiai és egyéb vonatkozású problémáiról. Napjainkban a lakosság élelmiszerellátásban a kistermelők is egyre fontosabb szerepet töltenek be. Hogy tevékenységük helyes irányba terelődjön, megfelelő szakirodalomra van szükség. A kisállattenyésztők számára Ladislav Terlanday mérnök tollából érdekes kézikönyv kerül kiadásra. A kézikönyv elsősorban azoknak szól, akik az apráállatok tenyésztése mellett barkácsolással is szívesen foglalkoznak. Ugyanis konkrét tanácsokat ad a nyúl, a baromfi, a galamb, a juh, a kecske, a prémesállatok, a kutyák és az egzotikus madarak tartásához szükséges ólak, ketrecek és egyéb berendezések önsegélyes előállításához. Természetesen a könyvkiadó vállalat tevékenysége sokkal gazdagabb. E rövid írásban csak a legújabb kiadványokat említettük. Reméljük, hogy ezek is hatékonyan járulnak majd hozzá a tudományos-műszaki haladás széles körű gyakorlati alkalmazásához. ]AN BRAUN agrármérnök Nehéz feltételek között is eredményesen A Szlovákiai Újságírók Szövetsége a közelmúltban tanulmányutat rendezett a humennéi járásban azzal a céllal, hogy az újságírók megismerkedjenek Kelet-Szíovákia második legnagyobb járásával. Jómagam a járás legnagyobb mezőgazdasági üzemébe, a StakCini Állami Gazdaságba látogattam el, amely 10 ezer 405 hektár mezőgazdasági, ebből mindössze 3811 hektár szántóterületen gazdálkodik. A többi hegyi legelő és rét. Lehet-e ilyen helyen eredményesen gazdálkodni? Hogyan változik errefelé az élet? Erről beszélgettem Stefan Švárny agrármérnökkel, az állami gazdaság Igazgatójával. ALKALMAZKODNI — A földeink általában 10—17 fokos lejtőkön terülnek el. Ilyen feltételek mellett gyökeres változásokat nehéz elérni. Óriási költségekbe kerülne. De a táj arculatát is kár Henna megváltoztatni. Alkalmazkodni kell az adottságokhoz — mondta a gazdaság vezetője. Gabonaféléket 1591, burgonyát pedig 230 hektáron termelnek. A hatalmas kiterjedésű gyepterületek gondozása mellett szántóföldi takarmánytermesztéssel Is foglalkoznak. Silókukoricát 500, takarmányrépát 20, lóherét és lucernát 830 hektáron termesztenek. Növénytermesztésüket nehezíti az Is, hogy a legszükségesebb gépekkel és gépi eszközökkel nincsenek kellőképpen ellátva. A tervük ezldőre 152 kerekes és 5 lánctalpig traktort irányoz elő. A valóságban 65 kerekes és 5 lánctalpas traktorral rendelkeznek. A gépállományból hiányzik továbbá tizenkét tartálypőtkocsi, tizenhárom permetezőgép stb. Hasonló a helyzet a takarmánybetakarltő gépekkel is. Egy silókombájnra száz hektárnyi terület jut. Mindezek ellenére ez a gazdaság szép eredményekkel dicsekedhet, hiszen itt a búza, az árpa, a rozs és a zab hektáronként 2,7 tonnás hozamot ad. A silókukorica 25—30 tonnát, a lucerna és a lóhere pedig 8 tonnát terem hektáronként. Kaszálóikról 25 tonna fűtermést takarítanak be. A legelő is többet terem, ha magasabb a szakmai színvonal. A Gyepgazdálkodási Kutatóintézettel közösen dolgozták ki a tervet a legelők javítására. A talaj termőképességének fokozásában elengedhetetlen a melioráció. Nem kevesebb mint 1500 hektáron szeretnének alagcsövezést és 700 hektáron talajjavítási munkálatokat végezni. Erre meg Is kapták a szükséges támogatást. Az adottságaiknak megfelelően az állattenyésztés szakaszán szarvasmarha-tenyésztéssel és juhászattal foglalkoznak. Sertés- és baromfltartással csak kicsiben foglalkoznak. Tavaly 2,8 millió liter tejet értékesítettek. Az egyedenkénti évi tejtermelési átlag tavaly 2580 liter volt. Jelenleg naponta hatszáz literrel túlszárnyalják az előirányzott értékesítési tervüket. Szép sikernek számit, hogy tavaly száz tehéntől 97 borjúszaporulatot értek el, és mindössze 1,6 százalékos volt a borjúellhullás. A gazdaság melléküzemágában hetvenöt asszony dolgozik, az évi bevételük 22 millió korona értékű. Nem is lenne biztonságban gazdálkodásuk, ha nem egészítenék ki az állandó jövedelmet adó ágazatokkal. Az építkezési csoport, melynek hatvan tagja van, évente 5 millió korona értékű termelést ér el. MEGTARTANI Ennek a gazdaságnak 818 dolgozója van. Tavaly a mezőgazdasági bruttó termelés értéke elérte a 79 millió 767 ezer koronát, a tiszta nyereség 6 milllő 346 ezer korona volt. — Megőrizni a helyi szokásokat, hagyományokat. A jó gazdálkodás mellett ez a legfontosabb — hangsúlyozta az igazgató. — Sajátos kultúrája van ennek a vidéknek. Gyökerezik a tájban, az emberekben. Ápolnunk kell és fejlesztenünk. Fiatalokat és időseket egyaránt meg lehet nyerni a kedvező munkakörnyezet ki^alakításával. A tervek szerint komoly beruházási építkezéseket valósítunk meg. Gépeket vásárolunk, gazdasági épületeket, szociális helyiségeket, utakat építünk. Bővítjük az állattenyésztési üzemágat. A tehénállományt és a juhállományt ezer-ezer darabbal növeljük. Hazánk mezőgazdasági termelésében a leggyengébb földeken gazdálkodó gazdaságok termékeire is szükség van az ellátás érdekében. A termelést olyan feltételek között kell megteremteni, amelyek lehetővé teszik a nyereséges gazdálkodást. Ezt a Staköini Állami Gazdaságban is felismerték, ahol jál gazdálkodó embereket ismertem mag, pezsgő életet, mozgalmas hétköznapokat, előrelátó terveket. ILLÉS BERTALAN
