Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-06-19 / 24. szám

, SZABAD FÖLDMŰVES 1982. június 19. 16 ^LVISilHK íljnk A két miniszter fefeirisa nyomán Nemrégiben látott napvilágot a belügyminiszter, valamint a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszter földhasznosíté felhívása a sajtéban. Er­re vonatkozóan a kassavidéki (Košice-vidiek) járásban is megkezdték az eddig parlagon hagyott, vagy alig termő területek nyilvántartásba véte­lét, majd a jobb hasznosítás érdekében egyéneknek adták át, mivel nagyüzemileg nem volt lehetőség a művelésükre. Az említett járás kilenc községében 62 hektárnyi Ilyen terület lelt új „gazdára“. E területeket megtisztították, műtrágyázták, s őrzik a kimé letlen turistáktól, akik néha épp a legjobb füves területeket teszik tönk­re autóikkal, sátorverésükkel stb. • Mivel Jobbára füves területekről van szó, a vállalkozók egyezséget köt­nek a tulajdonos üzemmel, vállalattal. A vállalkozók lekaszálják, széná­vá szárítják a füvet — felesben. Az üzem meg arra kötelezi magát, hogy a vállalkozó egyéneknek házhoz szállítja a fele szénát. Természetesen így a szövetkezet is jól jár, meg ez egyén is, aki háztáji gazdaságában hasz­nosítani tudja — munkája ellenében — a szénajárandóságot. A járási nemzeti bizottság elvárja, hogy a községek társadalmi- és tö­megszervezetei az eddiginél több kezdeményezőkészséget tanúsítsanak, kö­vetve a jó példát. A közellátás javítása is ezt követeli! Iván Sándor, Kassa (Košice) Meitöüneii teljesíti kiütését... Mármint az 530 tagú nádszegi (Trstice) Vöröskereszt-szervezet, Nagy Magdolna elnökkel az élen. Ami a legeslegfontosabb küldetése a szervezetnek: évente kétszer tarta­nak önkéntes véradónapot. Tavaly 84-en adtak önkéntesen, s térítés­­mentesen vért. Dr. Tóth Zoltán körzeti orvos egészségvédelmi elő­adásokat tartott. Rendszeresen gya­rapodik azoknak a tagoknak a szá­ma, akik a járási nemzeti bizottság szociális Ügyosztályának megbízásá­ból gondoskodnak a község idős, ma­gányos és magatehetetlen lakosairól. A szervezet vezetőségi tagjai elsőse­gélynyújtási tanfolyamon vettek részt, hogy szakszerű segítséget nyújthas­sanak bajbajutott, rászoruló ember­társaiknak. Említést érdemlő: az egészségügyi járőrök szolgálatot teljesítenek a he­lyi szövetkezetben, főleg a tavaszi, nyári, őszi munkacsúcsok idején. A szervezet tagjai gazdagítják a község kulturális életét, nemcsak a püt-ön keresztül, hanem a szervezet saját női énekkarával is, melynek vezetője A g Tibor, neves népdaigyűjtö. Ez az énekkar több mint harminc _tagú, amely az említett .karnagy irányítá­sával rendszeresen gyakorol, s lép fel a különböző helyi, járási, kerü­leti, vagy országos rendezvényeken. Sőt, tavaly a lébénymiklósi (Magyar­ország) aranydiplomás vegyeskórus vendége volt. A Vöröskeraszt-szervezet legjobb, arra érdemes tagjai jutalomkirándu­­láson vettek részt Pőstyénben (Pieš­ťany), ahol megtekintették a fürdő­város nevezetességeit és a gyógysza­­natóriumokat. Bekapcsolódtak a tava­szi, nyári és őszi községfejlesztési­­csinosítási munkába, s néhányezer óra önkéntes társadalmi munkát vé­geztek. Mint az elmondottakból is világo­san kitűnik: a Vöröskereszt helyi szervezete méltóképpen teljesíti tár­sadalmi küldetését. Győri Irén, Nádszeg (Trstice) Emlékműsor A közelmúltban emlékműsort tar­tottak a szőgyéni (Svodin) kultúr­­házban, a CSEMADOK-szervezat és a szövetkezeti klub rendezésében, Ko­dály Zoltán és Bartók Béla zeneszer­zők születésének 100. évfordulójára. Az ünnepélyes megemlékezés szín­vonalát emelte, hogy az Ifjú Szívek tolmácsolásában csendültek fel Ko­dály és Bartók művei. A „Tisztelet Bartóknak és Kodálynak!“ című énekkari összeállítás megnyerte a közönség tetszését. Az ifjúság és a felnőttek előadását közel félezren tekintették meg. Hinzellér László, Szőgyén (Svodin) zöldséget A losonci (Lučenec) járás tamási­­videfalvi (Tomašovce-Vidiná) szövet­kezetén kívül a Galsai (Holiša) Efsz az, amely élenjáró a zöldségtermesz­tésben. Céljuk: elegendő és jő minő­ségű zöldséggel ellátni Idejében a lakosságot, főleg a várost, mint járá­si székhelyet, s azon túl a járás la­kosságát. A galsaiak már teljesítették a ko­rai zöldség eladásával járó szerződé­ses kötelezettségeiket. A korai zöld­ségen kívül 38 hektáron termeszte­nek paradicsomot, zöldpaprikát, uborkát. Ezekből az első termést már eljuttatták — vagy rövidesen eljut­tatják — a fogyasztóknak. Mindez jobbára Heczeg József fő­kertész és a kertészeti dolgozók ér­deme, akik , idejében mindent meg­tettek a kitűzött tervfeladatok telje­sítése érdekében. önsegélyes alapon, most épül a szövetkezet 'üvegháza, a palánták előnevelése céljából Nyilvános dicséret illeti a kerté­szet nődolgozóit, akik nemcsak mun­ka-, hanem munkaszüneti napokon is helytállnak: a fóliák alatt öntöznek, szellőztetnek stb., dacolva az ideg­bénító hőséggel. Csák István, Losonc (Lučenec) Visszhang A Szabad Földműves 20. száma 16. oldalán olvastam az Ipolysági (Šahy) Bodzsár Gyula által „Későnjáró diákok“ címmel írt cikket. Arről van szó benne, hogy a szerző gyakran lát is­kolába későn járó diákokat, s azt a végkövetkeztetést vonja le, hogyha már az iskolában hozzászoknak a ké­­sőnjáráshoz, annak befejeztével, kikerülve az életbe, a munkahelyükre Is későn fognak járni. Nagyon megható, hogy a cikkíró ennyire szívén vi­seli a diákok dolgát. Valóban helytelen az, ha a diá­kok késve járnak az iskolába. De mégis nagyon egy­oldalúnak érzem ezt a ténymegállapítást. Vajon, hol a hiba igazi gyökere? Kiktől látják ezt a rossz példa­­mutatást? Hát nem a felnőttektől? Azoktól a hivatal­nokoktól, kétkezi dolgozóktól, akik nagyon szívesen mennének el a dolog temetésére. Nemcsak késve érkez­nek munkahelyükre, hanem a munkaidő alatt is el­­elruccannak sörre-féldecire (ha egyáltalán féldeci lesz belőle?!). Igenis, a diákoknak módjukban áll rossz példát ta­nulni a felnőttektől, az évnek csaknem minden szaká­ban, a mezőgazdasági üzemekben éppúgy, mint másutt. És, nemcsak látják, hallják is a különféle, rossz be­állítottságú hencegéseket — a hányaveti munkáról, a lógásról, a munkaidő elherdálásáról... A felnőttek is tegyenek róla! Az okokat szüntessék meg, hogy az okozat be ne következhessél... 1 Vagyis: becsüljék jobban a diákok tanulását, amely nemcsak napi 7—8—10 óra az iskolában, hanem a 2—3 órás otthoni felkészülés ife hozzászámít. Fóka Éva, Diószeg (Sládkovičovo) ép vasárnap ígérkezett. Ra­gyogó, felhőtlen volt az ég­bolt, amikor a többi kirán­dulóhoz hasonlóan letelepedtem az erdószéli tisztáson. Megelégedet­ten elnyúltam a napon, és be­hunyt szemmel hallgattam a ma­darak csivttelését. A boldogság azonban úgy lát­szik, sehol nem tart soká. Alig néhány perc elteltével borgőzös tenor verte fel az erdő idilli csend­­fét: — Csak egy kisláááááány van a vilááááágoooon . .. A kirándulók összenéztek. Sen­kinek sem tetszett a váratlan csendháborítás. Szólni ugyan sen­ki nem szólt, gondoltuk, kimerí­tette a repertoárfát és abbahagy­­fa. Am rögtön utána az Eresz al^tt fecskeféééééééészek következett, majd fennhangon megejtett nyil­vános szerelmi vallomás egy bi­zonyos Zsuzsika címére. Lassan kezdett elegünk lenni az egész­ből. Elszántam magam és odalép­tem az iskolázatlan hőstenorhoz: — Nézze szomszéd, lassan abba­hagyhatná. Pihenni szeretnénk, és legyen szíves ... — Deres mááááár a hatáááááár — főtt a válasz telt torokból. — Szebben is énekeltek már, és abbahagyták — próbáltam meg­győzni. — Itt egy ötfilléres, elő­adóművészt honorárium gyanánt, máshol talán többet is kap majd a kirándulóktól. — Eltörött a hegedűűüüüűm — bömbölte szeszgőzös vigyorral, köz­vetlenül a képembe. Nyilván örült, hogy ilyen kitartó hallgatója akadt. Kezdtem kissé Ideges len­ni. — Tudja mit, fogja ezt az öt­­koronást, és igyon meg egy sört GABRIEL HOCMAN: Nevelési módszer a közeli vendéglőben az egészsé­gemre. Bizonyára amúgy is kiszá­radt már a torka — tettem újabb kísérletet, ezúttal diplomatikus, üzleti szellemben. — Nincsen annyi tenger csil­­lááááág az éééééééégen... — Ha nem hagyja azonnal abba, rendőrt hívok. Mit képzel, tele­­ordibálhatja itt az egész erdőt?! Jobb lesz, ha sürgősen eltűnik, amíg nagyobb baj nem lesz!... — tértem át a fenyegető hangnemre. Rendőrök, kijózanító: ettől bizto­san megijedi — Csak a rééégl szeretőőőőőm — zengte, hogy beleremegtek a fák levelei. — Hát csakugyan nem akar ben­nünket békén hagyni? igazán le­hetne egy kis belátással. Pihenni, kikapcsolódni jöttünk, nyugalom­ra vágyunk. Nők, gyerekek is van­nak itt, mit gondolhatnak magá­ról? Mit szólna a felesége, édes­anyja, hogyan néznének magára a gyerekei, ha ilyen állapotban látnák? — próbáltam érzelmileg hatni az egyszemélyes dalárdára. Az édesanyja említése valóban ha­tott, ha nem is egészen a várt módon: —Éééééééééééédesanyám is volt nééééééékem — borult hüppögve a váltamra. Nem tudtam, mitévő legyek. Tehetetlen voltam: minden nevelési módszerem kudarcot val­lott. Ekkor odalépett hozzánk egy behemót, bikanyákú, legalább má­­zsányi férfi. Megállt, közvetlenül a szemlátomást vidámabb nótára rágyújtani készülő dalnokival szem­ben, és csendesen csak annyit mondott: — Elég volt. Tűnj el. Emberünk felnézett, és torkán akadt a következő akkord. Vala­mit még mapdant akart, de értel­metlen dünnyögéssé változott. Az­tán meglepő . fürgeséggel sarkon fordult és kissé dülöngélve ugyan, de zeneszó nélkül távozott. Elgondolkodva néztem utáha. Hiába: — meg kell válogatni a nevelési módszereket. Fordította: V. Gy. шлюп „Meg ne lássam ezt még egyszer! Magát szerencsefelelősnek vet­tük fel, nem pedig azért, hogy kormos kéményekben mászkáljon!“ Ahogy megszületett a gyerek, a feleségem egyből nekem szegezte a kérdést: vagy-vagy. Vagy böl­csődében helyezem el a kislányt, vagy én gondozom. Persze, könnyű azt mondani, hogy helyezzem el a bölcsödébe, amikor öt évre elő­re minden hely foglalt! — Előbb kellett volna erre gon­dolni! — mondta szemrehányóan hitvesem. — Rendes ember már nősüléskor előjegyezteti a gyere­ket a bölcsődébe. Nincs más hát­ra, keress egy dadát a gyerek mellé! 1 — Elnézést, de hol keressek? Rettenetesen ideges lettem. Éj­szakánként álmomban gondozónő­ket toboroztam, nappal még a munkámat is elhanyagoltam, min­dent összekevertem. Végül egy jó hónap múlva eszembe futott: van nekünk egy nénink. Igaz, hogy távoli rokon, de nyugdíjas, és ez a lényeg. Előkerestem a címét, irány az állomás, vonatra ültem. Aztán ráakadtam nagynehezen. Nem fogadott valami óriási öröm­mel. Pláne, amikor megtudta, miért jöttem, még morcosabb lett. — Mi az, bolondgombát ettél? — kérdezte. — Nekem a tehenet kell etetnem, a libákat, tyúkokat kell ellátnom, te meg ilyen osto­baságokkal jössz elő? Nem hagy­„Figyelmeztetnünk kéne, mert még bajba kerül... Mindenki fegyel­mezetten ül a gyűlésen, ő viszont inkább dolgozik!“ hatom itt csak úgy a házat, ezt meg kell értened? Letérdeltem elé, néztem rá kö­nyörgően és rimánkodtam. Hivat­koztam rokoni érzésekre, szülői hivatásra, a jövőre, a gyerekeink­re, akik bearanyozzák életünket. Estig sikerült rábeszélnem. Az eredmény: nénikém búcsúzóul le­gyintett egyet mérgesen és eluta­zott. Hajnalban m.ég alig virradt, ami­kor már talpon voltam és megfej­tem a tehenet. Aztán megetettem a baromfit, kigyomláltam a virág­ágyakat, elintéztem a bejelentőt a tanácsnál. * Már hatodik éve élek itt a falu­ban. Felküzdöttem magam a leg­jobbak közé, háztáji mintagazda­ságot csináltam. Nyáron a család is lejön ide nyaralni. A lányom már nemsokára iskolába megy. Ab­ban bízom, hogy egyszer majd visszamehetek a városba, és újra mérhökként dolgozhatom. Termé­szetesen csak akkor, ha a néni­kém hajlandó lesz visszaköltözni falural Sz. Dalmatov „Ennyi ideig tízóraiztunk volna?“ (Ján Benáőan karikatúrái) + EZ VICC •—i Ezt a tigrist Indiában ejtet­tem el — mondta a házigazda, s a falon lógó tigrisbőrre mutatott. — Ö, bizony nem volt könnyű! Egy pillanatig már ez a kérdés merült fel: én, vagy ő. Helyesen választottál, öre­gem. Mint dís-z, ez a bőr persze sokkal jobban fest a falonl MÍS0LAT0K з)с Az őszinte vita olyan megbeszélés, amikor két ember barát­ként találkozik és ellenségként válik el. эк A hitetlenség az, amikor valaki esőért könyörgő körmeneten ernyő nélkül vesz részt. Az arrogancia a büszkeség karikatúrája, зк Ha zseni bukkan fel, az ostobák nyomban szövetséget kötnek. A rossz emlékezőtehetségű embereken a tapasztalat sem sokat segít. .jfc A modern ember tizenegyedik parancsolata: nem szabad öreg­nek kinézned. SZABAD FÖLDMŰVES — Kiadja az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a PRÍRODA Könyv- és Lapkiadó nemzeti vállalatban. Főszerkesztő B a r a László agrár­mérnök. — Főszerkesztő-helyettes Csiba László. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: 89127 Bratislava, Križkova 9. >— Telefon: főszerkesztő és titkárság 475 08 — Index: 49 630 telefonközpont 472 41 s- Belső vonalak: mezőgazdasági rovat 35, társadalompolitikai rovat 34 és 55. — Nyomja a Západoslovenské tlačiarne, n. v., Bratislava, Duk­lianska 39 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. — Előfizetéseket felvesz mindéi, postahivatal és postai kézbesítő. — Külföldre a PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlače 884 19 Bratislava, Gnttwaldovo nám. 6. 48. útján rendelhető meg. — Előfizr lési díj egy évre 52,-- Kčs, fél évre 26,—> Kčs. — A szerkesztőség kéziratokat és fényképeket nem őriz meg és nem küld vissza, A lap nyilvántartási száma: SÜTI 11/6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents