Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-19 / 24. szám
1982. június 19. . SZABAD EÖLDMÜtfES AZ ÖNTÖZÉS nem csupán csapadékpótlás Á n S vény kultúrák kellő mennyiségű vízszükségletének biztosítása döntő szerepet játszik a nagy hozamok elérésében. A gyakorlatban mégis azt tapasztaljuk, hogy sok gazdaságban nem fordítanak kellő figyelmet a vízgazdálkodásra. Ez meg is mutatkozik a terméshozamok alakulásában. Termesztett növényeink a tenyészidő folyamán óriási mennyiségű vizet igényelnek. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy kilő — büza, kukorica — szemtermés előállításához a növényeknek több mint ezer liter vízre van szükségük. A cukorrépa például a tenyészidőben négyzetméterenként közel hétszáz liter vizet igényel, ami azt jelenti, hogy egy hektár cukorrépa — a vetéstől a betakarításig — közel hétmillió liter vizet fogyaszt. Az sem közömbös, hogy a növényzet mikor mennyi vizet kap. Pártunk előrelátó gazdaságpolitikájának köszönve hazánkban hatalmas területeket öntözhetünk. Az önellátási program megvalósítására való törekvésünk azt diktálja, hogy az eddiginél jobban használjuk ki a tartalékokat, a lehetőségeket. Ez az öntözőberendezések kihasználására is teljes mértékben vonatkozik. Az öntözőrendszerek vezetői és a mezőgazdasági üzemek agronómusai számára a tőketerebesi (Trebišov) járásban értekezletet tartottak a közelmúltban. Sajnos a mezőgazdasági üzemek részéről senki sem vett részt az értekezleten. Ez a tény is igazolja, hogy a járásban az öntözést nem mint termésnövelő tényezőt tartják számon, hanem csak alkalmi, végső mentőeszközt a növényzet teljes elhervadásának megelőzésére. A tőketerebesi járásban jelenleg Terebes környékén 2E0S, Bodrogközben 289B és Nagykaposon (Veľké Kapušany) 1027 hektárnyi terület öntözhető. Érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt évben a Szomotori Magtermesztő Állami Gazdaságban 230, Terebes környékén 286, a nagykaposi szövetkezetben pedig alig száz hektárnyi területet öntöztek. De sorolhatnám a járás többi gazdaságát is. O 1 e x a Pál mérnöktől, az Állami Meliorációs Felügyelőség kirendeltségének dolgozójától tudom, hogy egyetlen öntözőgazdaságban sincs kialakítva állandó kollektíva, az öntözési teendők ellátására. Az öntözéssel kapcsolatos legújabb ismeretekről és a tartalékok kihasználásának lehetőségeiről Tkáč mérnök, a Szomotori Üntözőgazdálkodási Kutatóintézet szakembere elmondta, hogy szakszerű öntözéssel a cukorrépa esetében 30—40, a szemes kukoricánál 12—20, a lucernánál 30—40 és a belterjes főféléknél pedig 40—50 százalékkal növelhető a hektárhozam. f A bő hektárhozamok eléréséhez a jó minőségű talajelőkészítés, a nagy adagú műtrágyák, a gyomirtó szerek alkalmazása nem elegendő. A növényzet egyenletes fejlődéséhez a szükséges vízmennyiséget is biztosítani kell. Különösen fontos ez a terebesi járásban, ahol az utóbbi években a növénytermesztés szakaszán visszaesés tapasztalható. Szakszerű öntözéssel nagyobb termés érhető el. Ezt jól tudják a gazdaságok szakemberei is. Mert a „jóból is megárt a sok“. Ugyanis, ha pangó vizek lepik el a parcellát, ezt a növények megsínylik, gyakran el is pusztulnak. Márpedig ez a kötött, agyagos talajokon elég gyakran előfordul, kedvezőtlen vízgazdálkodásuk miatt. Ilyen talajokon hol a túlságos vízbőségtől, hol a szárazságtól szenvednek a növények. A víz ugyanis nem tud lehatolni a mélyebb rétegekbe, a felszínről pedig gyorsan elpárolog. A virágzás és terméskötés szakaszában — a kísérleti mérések szerint — minden aszályos nap hektáronként 150—200 kilós terméscsökkenést okoz. Ezeket a gyenge vízáteresztő képességű, sok bosszúságot okozó, kötött talajokat nevezte hajdan „rossz földnek“ a gazda. Való igaz, hogy az ilyen föld megművelése több gondol okoz, de azért itt is lehet korszerűen, jól gazdálkodni és szép terméshozamokat elérni. Mindez csupán hozzáértés és hozzáállás kérdése. Itt lehet igazán bizonyítani annak a közmondásnak az igazát, hogy „rossz föld nincs, csak rossz gazda". Mert kellő szakértelemmel fel lehet javítani minden talaj vízgazdálkodási szerkezetét. Sajnos, a terebesi járás gazdaságaiban a talaj nedvességtartalmát és a növények vízszükségletét csak „szemre“ és nem pontos elemzés alapján állapítják meg; nem állítják arányba a talaj vízkészletét és a növény vízigényét. Befejezésül csupán annyit: az öntözőberendezésekkel felszerelt gazdaságokban feltétlenül szükséges, hogy állandó munkacsoportokat létesítsenek, amelyek képesek az öntözés szakaszán kitűzött célok megvalósítására. Ez energetikai szempontból is fontos. Figyelmet érdemel az a tény, hogy a napi nyolc óra öntözési tilalom ellenére is lehetséges az öntözőberendezések üzemeltetése, feltéve, ha az éjszakai órákat, valamint a szombatokat és a vasárnapokat is kihasználják. A terebesi járásban jelenleg közel hétezer hektár öntözhető. Ez lehetővé teszi ezeken a területeken a hektárhozamok stabilizálását. Ahol az átlagnál gyengébb hozamokat érnek el, ott önkritikát gyakorolva, fel kell tárni a hiányosságokat, mégpedig komplex módon, tehát az öntözést beleértve is. Irányadónak a járásban működő Ontözőgazdálkodási Kutatóintézet eredményeit kell venni, amelyek minden gazdaságban megközelíthetők, feltéve persze, hogy kellően kihasználják a legújabb ismereteket. ILLÉS BERTALAN Egy kis üzemzavar: láncszakadás ..., amit gyorsan helyrehoznak Kovács István felvétele Akinek Léváról (Levice) Ipolyságra (Sahy) vitt már az útja, vagy fordítva, szemébe tűnhettek a Búr-patak menti rekettyések, lápos-mocsaras területek, amelyeken néhány korcs, félholt fűzfa vagy elburjánzott bokor vegetált, vagy semmire nem használható savanyú fű, sás, gyér nád nőtt. Ezeken a tocsogókon, ingoványokon voltak ugyan vízlevezető csatornák, azonban a rendszeres tisztogatásuk hiánya, elhanyagolása lehetetlenné tette küldetésük betöltését. Holott, az e tájon lakó idősebb emberek szavai szerint valaha művelték ezeket a pa takmenti lapályokat. Node, a földdel való könynyelmüsködésnek, a mostoha bánásmód Időszakának egyszer s mindenkorra vége. A pártdokumentumok irányt szabnak — többek között — arra, hogy ne csupán a jó termőföldhasznosítással törődjünk, hanem gyarapitsuk is azt, alig vagy egyáltalán nem termő területek vlzlecsapolásával, talajjavítással. Mivel ily módon a lévai járás is szorítóba került, hát ahhoz folyamodik, ami a keze ügyében van: termővé teszi a Búrpatak mentét Százdtól (Sazdic0) egészen Bory-ig. Ha úgy vesszük, ez valójában nem nagy terület, mindössze 109 hektárra terjed (ennyivel bővül a szántóterületi), mindamellett, hosszabb távot figyelembe véve, a reá fordított beruházási költség visszatérül. < Ez a tavaly kezdődő és a jövő évben befejeződő talajjavítási, csatornatisztítási és niederszabályozťt munka végül is az élelmiszer-nyersanyagbázist segítheti a maga módján. A költségeket az Állami Meliorációs Főigazgatóság finanszírozza, s a gyakorlati munkavégzés az AGROSTAV járási kirendeltségére, annak Ipolysági (Šahy) üzemrészlegére hárul. Nem könnyű a dolga: sok akadályt kell leküzdenie, amely a Búr menti lapály velejárója. Őslényre hasonlító, hatalmas árokásó gépekre lettem figyelmes Deménd (Demandice) és Szántó (Santovka) között. A két „brontoszarusz“ egyike, amelyet a csátés-mocsaras területen kísérőmmel, Köpöncei Jánossal, a talajjavító mesterrel, eléggé körülményesen, az egyenesfalú árkokat átugrálva megközelítettünk, épp láncszakudás miatt állt. Pillanatnyi megtorpanás, tanácstalanság után Pomozi Sándor gépész, valamint Jakab Géza és Pásztor László segédmunkások leleményessége, közös szellemi-fizikai erőfeszítése végül győzött: az árokvájő és csőfektető gép tovább végezhette dolgát. Tulajdonképpen Itt nem egyszerű talajjavítást végeznek a vállalat Ipolysági üzemrészlegének dolgozói: a hldegvölgyl, a magyaradi és a tyúkfarmi mellékágat is be kellett kötniük, hogy a Búr-patak tovább szállíthassa e mellékágak vizét ... Ily módon a vízgyűjtő távolabbi területeit mentesítve a fölös víztől, hirtelen lezúdult esőtől, hőiétől. A köpcös, Izmos, napbarnította talajjavító mester olyasmin füstölgőn, hogy a szántál szövetkezet vezetői eléggé türelmetlenek: az AGROSTAV dolgozói által végzett talajjavítást munka az egyes területeken ugyan már befejeződött, de még nincs átadva rendeltetésének, s a szövetkezetiek máris termelni akarnak rajta... Ez afféle Jó szándékú sürgölődés, ami érthető .— s fölöttébb megbocsátható. További, eredményes, jó talajjavítást, ott, a Búr-patak mentén... 1 Ha sikerűt ez a természetformálő, szúnyogparadicsomot eltüntető nagy munka, a 3 millió 253 ezer korona beruházás közvetve a népélelmezést segítheti. (kovács) MAGYARORSZÁGI TAPASZTALATOK A juhtenyésztés ágazati hozamait a szaporulat növelésével fokozhatjuk a leggyorsabb ütemben, mert ez a bárányhús-termelésnek egyik legfontosabb alapfeltétele. A hústermelés gazdaságossága valamennyi ágazatban — így a juhtenyésztésben, tehát a pecsenyebáránynevelésben is — elválaszthatatlan a bárány gazdaságos előállításától. Magyarországon napjainkban a juhtenyésztés ismét fellendülőben van. Számos olyan tartástechnológia van kialakulóban, ahol egyre nagyobb szerepet kap a tudomány helyes alkalmazása. Országos feladatként a kétévenkénti háromszori ellés megvalósítása, Illetve bevezetése került előtérbe. Ennek érdekében — többek között — javítják a tartási és takarmányozási körülményeket. Kutatók megállapították, hogy a jobb kondíció fokozza a juhok petefészek-működését. Ezért az angol tenyésztők is a legjobb legelőket a fedeztetést megelőző hónapra biztosítják, sőt még abrakot Is etetnek, hogy fokozzák a nyájban az „ikerellés“ arányát. A juh vemhességének időtartama 510 nap, de megfigyeltek 137 és 182 napos vemhességi Időtartamot Is. A szapora és korán érő fajtáknál egy héttel rövldebb vemhességi Időre Is leliet számítani. Az először ellő anyák Is korábban ellenek. Megfigyelték a szakemberek, hogy korábban születik a jerkebárány és az íkerbárány, mint a kosbárány vagy az egyes ellésből származó bárány. A jől etetett anyák vemhességi Ideje rövldebb. A vemhességi idő egyedi tulajdonság, amely öröklődik. Az ivarzás élénkülése Július végén, augusztus elején tapasztalható. A ÍŐ szezon augusztól novemberig tart. Novembertől januárig fokozatosan csökken, majd február közepétől májusig ivarzási mélypont következik be. A nemi tevékenységre serkentőleg hat a nyírás, a legeltetést követő kondíciójavulás, s ha ásványi anyagokkal és vitaminokkal „feltelt“ a juhok szervezete. Ezért május második felében, június elején tömeges ivarzásra számíthatunk, melyet az erős napsugárzás és hőség június második felében és júliusban Ismét csökkent. A különböző évszakokban tervezett sebb takarmány és férőhely szükséges, a termelt gyapjú tömege nagyobb, minősége pedig kifogástalan, mert az előrehaladott vemhesség a teleltetés végére, a szoptatás pedig a legeltetés — tehát az olcsóbb és mégis bőségesebb takarmányozás — Idejére esik. Hátránya, hogy a vágóbárányok iránti kereslet — mire a hizlalás befejeződik — erősen megcsappan. A nyárba nyúlő hizlalás eredménye is kedvezőtlenebb, mint az őszi-tavaszi, illetve téli hónapokban. mékenyítésl Időszakhoz viszonyítva jóval kedvezőbben fog alakulni. A nyáron született bárányok október-novemberre értékesíthetők, amikorra a kereslet élénkülni szokott, és a vágőbárányok ára Is emelkedik. A tenyésztésre szánt bárányok csak teleltetés után kerülnek legelőre, így az Istállózáskor gyomor- és bélférgekkel kevésbé fertőződhetnek, fejlődésük töretlenebb lesz. Érdemes tehát ezekből a tenyésztésre alkalmas egyedeket kiválasztani és utánpótlásra meghagyni. Az ellés időpontjának helyes megválasztása termékenyítés jelentős hatású a hozamok és költségek alakulására, Illetve a várható értékesítési kilátásokra. Két elismert magyar juhászati szakember — Dr. Veress László és Dr. Kakuk Tibor — az egyes évszakok során végzett termékenyítésnél az alábbi tapasztalatokat szerezték: őszi termékenyítés (október—november) esetén a teleltetéshez keve-Téll termékenyftéskor (január—február) a juhok a tavaszt legelőre előrehaladott vemhességben kerülnek, a tarlóra ellenek, tehát amikor a takarmányozás iránti igényük a legnagyobb, szükségletüket a tarlók bőven fedezik. A juhászat éves takarmányköltsége tehát a téli termékenyítés esetén a legkisebb, a várható gyapjúhozam pedig a többi ter-Fotó: CSTK Tavaszi termékenyítés (áprilismájus) esetén a vemhesség és szoptatás javarészt a legeltetés Időszakára esik. A gyapjúhozam mennyisége és minősége, a takarmányozás költsége az őszi termékenyítésű nyájakéhoz hasonlóan alakul. Csak az ivarzás és vemhesülés aránya lesz előreláthatóan kedvezőtlenebb. Az anyák jő kondíclőban ellenek, bőven tejelnek, számíthatunk tehát a bárányok gyorsabb fejlődésére. Hizlalásuk január—februárra fejeződik be, amikor keresletük élénkebb. Ebből az ellésből szintén érdemes tenyészanyagot hagyni, mert mire a növendékek legelőre kerülnek, betöltik a hathónapos kort, a legeltetéssel járó i—- egészségre hátrányos paraziták okozta í—i fertőzés veszélyével kevésbé kell számolnunk. Nyári termékenyítéskor (Júliusaugusztus) számíthatunk a legnagyobb takarmányozási költségre, mert az anyák vemhessége és szoptatása a teleltetés idejére esik. Várható gyapjúhozamuk jóval kisebb az őszszel, Illetve tavasszal termékenyltetteknél, a gyapjúszálak „hűtlenedése“ Is várhatóan nagyobb lesz. A kutatók korábbi vizsgálatai szerint ugyanazon nyájban levő, azonos korú fésöcmerinő anyák — aszerint, hogy decemberben vagy márciusban ellettek i=s a későbben ellettek javára 20 százalékkal mintegy 1,2 kilő zsírgyapjúval e-r növekedett a gyapjútermelés. Osztott elletés az az eljárás, amikor anyajuhállományunk egy-egy részét, más-más Időpontban Űzetjük és bárányoztatjuk. Sürített éltetésen azt a tenyésztési rendszert értjük, amikor az anyákat egy évnél gyakrabban elletjük. A sűrített elletés bevezetésére olyan tenyésztési forgót érdemes alkalmazni, amikor az anyajuhok „periodikusan“ i— váltakozó, de sorrendben Ismétlődő Időpontokban ■—i kerülnek Ismét termékenyítésre. Az anyajuhok sűrítve nyolehőnaponként vagy hathónaponként ellethetők. A hathúnaponkéntl elletés megvalósításának előfeltétele a bárányok 1—2 napos korú leválasztása és az anyák azonnali apasztása. Ez az utóbbi eljárás Nyugat-Eurőpában most kezd elterjedni. A nyolchúnapunkéntl elletés előfeltételének tekintik a bárányok 30— 40 napos elválasztását. Mindkét eljárás alkalmazásakor nélkülözhetetlen az anyák gondos előkészítése a termékenyítésre. Igazán korszerű eljárás a mesterséges megtermékenyítés. Bevezetésekor megfelelő műszerezettségről, technikát felkészültségről és higiéniáról kell gondoskodni. Az lvarző anyák kiválogatása és újratermékenyítése több figyelmet és emberi munkát Igényel. Egy kos egy „ejakulátumban“ 0,5 |—1,5 cm1 ondót ad. Ezzel hígítás nélkül 10—30, a hígítás mértékétől és módszerétől függően pedig kétszer-háromszor több anyajuh termékenyíthető meg. A mesterséges termékenyítés óriási előnye, hogy egyegy kos a termékenyítési szezonban több száz egyöntetű Ivadék nemzésére alkalmas. Ezért például Magyarországon olyan Intézkedéseket foganatosítottak, hogy a legkiválóbb kosokat mesterséges termékenyítésben hasznosítsák. Ezen a téren már több pozitív eredmény született. Dr. ĹASZL.0 LÁSZLÓ
