Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-19 / 24. szám
12 .SZABAD FÖLDMŰVES 1982. június 19. A 6. ötéves tervidőszakban és a jelenlegi tervidőszak első évében a növénytermelésben tapasztalt termésingadozások egyértelműen arra utalnak, hogy a növénytermesztés magas fokú belterjesítése, valamint a talajba fektetett jelentős költségek mellett a talaj vízgazdálkodásának szabályozása döntő tényezőjévé vált a termelés további növelésének. A 6. ötéves tervidőszak átlagában — a nyugat-szlovákiai kerület adottságai között — az öl legfontosabb növénykultúra esetében a legnagyobb és a legkisebb hektárhozamok közötti eltérések 24—35,6 százalék között ingadoztak. Abszolút számokban kifejezve az őszi búza hozamaiban 2,07, a tavaszi árpáéban 1,5, a szemes kukoricáéban 1,6, a cukorrépáéban 9,14, az évelő takarmányrfovények esetében pedig 3 tonnás eltérések mutatkoztak hektáronként. Ha vesszük, hogy az agrotechnika színvonala és a fajtaválaszték alapjában véve változatlan maradt, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a terméskülönbözetet az időjárási viszonyok, de elsősorban a kevés és egyenlőtlenül szétosztott csapadék idézték elő. Említést érdemel, hogy a termésingadozások következtében nagymértékben csökkent a műtrágyák kihasználásának hatékonysága is, holott ezek a talajba fektetett költségeken harminc százalékos arányban részesedtek. * Habár több mezőgazdasági üzemben eredményesen alkalmazták a korszerű öntözési módszereket, a gazdaságok jelentős hányadában nem használták ki kellőképpen az öntözőberendezéseket. Az egyes növények öntözésének aránya is eltérő. A legnagyobb mértékben — a zöldségfélék mellett — a cukorrépát, a lucernát és a belterjes füveket öntözték. Itt az öntözőberendezéseket 70—90 százalékra használták ki, de ennek ellenére a vízhiányt csupán 50—70 százalékra fedezték. A szemes kukorica esetében az öntözőberendezések területi kihasználása 39 százalék körül alakult. Igaz, a Fregatt típusú öntözőberendezésekből — amelyek lehetővé teszik a kukorica károsodás nélküli öntözését, a kritikus időszakban is — kevés áll rendelkezésünkre, viszont a hagyományos öntözés esetében keletkezett 3—3,5 százalékos veszteséget búsásan kárpótolja a 25—40 százalékos terméstöbblet. A legkedvezőtlenebb helyzet a gabonafélék öntözésében tapasztalható. Az öntözőberendezések kihasználása csupán 31—40 százalékos. Éppen a fejlődés kritikus szakaszában — kalászosodástól tejes érésig — kap a növényzet legkevesebb vizet, Ebben az esetben is — a kukorica, öntözéséhez hasonlóan — a gátlások inkább lélektani, mint közgazdasági jellegűek. Ebből is látható, hogy az öntözőberendezések kihasználásában jelentős tartalékok rejlenek. Ennek több oka van. Az öntözés hatékonysága egy egész sor egymással szorosan összefüggő tényezőn múlik. Az öntözést mindenekelőtt az ökológiai körülményekkel kell összehangolni. E teV!-' *b?n feltétlenül szükséges a körzetesftés kritériumainak pontosítása és átértékelése. Elsősorban azt az elvet kell érvényesíteni, hogy egy gazdaságon belül az öntözhető terület részaránya ne haladja meg az ötven százalékot. Az öntözési rendszereknek összhangban kell lenni a mezőgazdasági termeléssel. Az öntözőberendezések hatékony kihasználásának egyik alapvető feltétele a megfelelő termelési szerkezet kialakítása. Sajnos az öntözőberendezések tervezése és építése során nem veszik eléggé figyelembe az agroökonómiai tényezőket. Gyakori eset, hogy a termelési szerkezet nincs összhangban az öntözéses gazdálkodás követelményeivel, de az alapvető munkaerő- és anyagiműszaki feltételek nincsenek megteremtve. Habár az utolsó években a szivatytyúzó állomások műszaki megoldása lényegesen javult, mégsem lehetünk az adott helyzettel elégedettek. Feltétlenül szükséges az automatizált szivattyúzó állomások műszaki tökérugalmasan Irányítaná, amelyek valamiféleképpen részt vesznek az öntözőberendezések tervdokumentációjának előkészítésében, kiépítésében és üzemeltetésében. Ugyancsak nem lehetünk elégedettek az öntözési üzemrend irányításával. Vagyis a szükséges öntözővíz mennyiségének, az öntözés optimális időpontjának meghatározásával és a munka minőségével. A legtöbb hiányosság abban rejlik, hogy az egyes növények öntözését rendszerint későn kezdik, amikor a talaj nedvességtartalma a hervadási ponthoz közeledik. Ebben az esetben az öntözés nem tölti be a belterjesftő tényező szerepét, s így hatékonysága is csökken. Gyakori eset az is, hogy a növényzetet fejlődésének kritikus időszakában nem öntözik, holott éppen ebben a szakaszban az öntözés a leghatásosabb, s kihagyása terméscsökkenéshez vezet. Az öntözőgazdálkodási kutatóintézet többéves kísérletek eredményeként a biológiai görbék együtthatóA négydimenziós Az öntözéses gazdálkodás fejlesztésének lehetőségei A Föld lakosságának jókora része éhezik, s mindaddig, amíg a népesség szaporodása és a mezőgazdasági termelés nem jut egyensúlyba, nem is számíthatunk rá, hogy a helyzet javulni fog. Sőt, a tartós élelmiszerhiány a társadalom működését veszélyezteti, s ez a komorabb jóslatok szerint olyan helyzethez vezethet, amely az emberiséget pusztulással fenyegeti. % ARTÉRIÁS ES VÉNÄS ÜZEMEK terséges ökológiai ciklusokat hoz létre. E ciklusokban rengeteg — emberi és mezőgazdasági hasznosításra alkalmas — termék keletkezik. Az alapanyagként, segédanyagként vagy energiahordozóként hasznosuló hulladékok végül visszakerülnek a természetes anyagkörforgásba, így némiképp helyrebillen az ember tevékenysége által már nagyon is megbolygatott biológiai egyensúly. MIÉRT JAPÁNBAN? Annak, hogy éppen Japánban fejlődött ki, mint láttuk, jó okai vannak, de előbb-utóbb az egész világon el kell terjednie. Jelenlegi formájában, persze, egyértelműen a japán viszonyokra épül, de alapelveit szem előtt tartva bármilyen körülményekre alkalmazható. Bizonyos becslések szerint Földünk művelhető területei — a mai agrotechnikai ismereteket alkalmazva — nyolcmilliárd ember eltartására (ez a Jelenlegi lakosságnak a kétszerese) képesek. A népesedési grafikonok meredeksége ijesztő közelségbe hozza ezt a határt, s ezt nem várhatjuk ölbe tett kézzel. nem élelletesítésének a meggyorsítása s a bonyolultabb műszaki berendezések fejlesztése árán is az energiaszükségletet minimalizálni kell. A Fregatt típusú öntözőberendezések széles körű alkalmazása érdekében — amelyek távlatilag az öntözhető terület húsz százalékán részesednek majd — szükségszerű, hogy a közép- és a magasfeszültségű villanyvezetéket úgy, mint az NDK-ban az öntözhető területeken kívül vezessék. A gyümölcsösök, a szőlő- és komlóültetvények öntözési lehetőségének gyorsabb ütemű fejlesztésére szakosított szállító vállalatokat kell létesíteni. Az öntözőberendezések hatékony kihasználásának talán a legnagyobb tartalékai az üzemelésük szervezésében és irányításában rejlenek. A szervezés színvonalának arányban kell lennie e fontos belterjesítő tényező szakmai igényességével és a ráfordított költségek nagyságával, amelyek hektáronként meghaladják a 20—25 ezer koronát. Hiszen ezek a ráfordítások jóval felülmúlják a talajba fektetett összes költségeket. Bírálóan kell szólni arról is, hogy a mezőgazdasági termelés más ágazataival ellentétben — horizontális és vertikális szinten — egyaránt nincs kellőképpen megoldva az öntözőberendezések kihasználásának szervezése. Sőt, az utóbbi években e tekintetben visszahanyatlás tapasztalható. 1973 óta, amikor az öntözőgazdálkodási központok dolgozóit az Állami Meliorációs Felügyelőség hatásköréből az ^.grostav vállalathoz csatolták át, megszűnt az öntözőberendezések üzemeltetésének vertikális szintű irányítása. Hiányzik az a láncszem, amely mindazon szervezetek tevékenységét összehangolná és jának értékelésével egyszerű módszert dolgozott ki az öntözési üzemrend irányítására. Ezt az öntözőgazdálkodási üzemek rendelkezésére bocsátottuk. Ezen túlmenően egy tervezetet munkáltunk ki az öntözés menetének központi irányítására és figyelésére számítógép segítségével. Ez magába foglalja az öntözés időpontjának előrejelzését, az optimális vízadagot — a talajadottságoktól függően — s figyelembe veszi az egyes növények kritikus fejlődési szakaszát s a vízre való igényességét. Az idén a nyugat-szlovákiai kerület 25 mezőgazdasági üzemében végeztük a vízszükséglet hetenkénti előrejelzését s az öntözés központi irányítását. Ezekben a gazdaságokban az öntözőberendezések kihasználási foka jőval felülmúlta a kerületi átlagot. Az öntözőberendezések kihasználásában komoly problémát jelentett az energetikai csúcsok betartása, mivel a nap folyamán 6—7 órára kétszer le kellett állítani az öntözést. Ez jelentősen csökkentette az öntözőberendezések teljesítményét és kihasználásuk hatékonyságát. Az idén az energetikai üzemek a mezőgazdasági üzemeknek kivételt engedélyeztek az energetikai csúcsok idejére is, azzal a feltétellel, hogy az öntözőberendezéseket szombaton és hétfőn is üzemeltetik. Ebben az esetben növelik a villanyenergia díjaszabását. Számításunk szerint 30 mm vlzadag esetében ez a gazdaságoknak 26,5, 40 mm vízadag esetében pedig 35,5 korona többletköltséget jelent hektáronként. Tények igazolják, hogy az öntözés igen bonyolult belterjesltő tényező, amely a gazdálkodás egész rendszerére kihat. Hatékony kihasználását napjainkban több tényező akadályozza. E kérdéseket nem lehet kampányszerűen megoldani. Csakis komplex intézkedések keretében válhat az öntözés a belterjesítő tényezők szerves részévé, amely a termelés ésszerűsítését és stabilizálását eredményezi. VINCENT ClSLAK agrármérnök, a tudományok kandidátusa, a Bratislavai Üntözőgazdálkodási Kutatóintézet igazgatója Az éhínség réme a fejlődő országokat fenyegeti a legnagyobb mértékben. De még az olyan fejlett Ipari országokban is, mint Japán, félni lehet attól, hogy a lakosságot tudják a jövőben megfelelően mezni. Japán a maga élelmiszerszükségletének felét sem képes megtermelni, takarmányokból pedig szinte kizárólag külföldit használ. A japán szakemberek ennek okát a mezőgazdaság viszonylagos elmaradottságában, a munkaerő és az értelmiség elvándorlásában, a lakosság számának gyors növekedésében (már elérték a 100 milliót), és abban keresik, hogy világszerte a tengeri határokat 200 mérföldre terjesztették ki, s ez1 érzékenyen csökkentette Japán jól halászható vizeinek területét. Pusztán ez az utóbbi intézkedés csak- mj|<roorqanem kétmilliő tonnával csők- y kentette Japán óceáni és* tengeri halászatának évi zsákmányát. Ezt a szárazföldi termelés hagyományos módszereivel pótolni nem tudják, de még ha tudnák is, akkor is távol lennének az önellátástól. Japán akkor volt utoljára önellátó, amikor lakossága a mostaninak csak az egynegyede volt. Hogy mégsem kell nélkülözniük, azt annak köszönhetik, hogy a gazdaságuk más ágazatai megtermelik azt az évi 3 billió yent (= 438 milliárd forint], ami az élelmiszer- és takarmánybehbzatalra kell. A világ népességének szaporodásával az .élelmiszerkereslet rohamosan nő, így az élelmiszereknek a nemzetközi piacokon való beszerzésére nem építhető biztos jövőjű gazdaság. Érthető hát, hogy éppen Japánban kezdtek foglalkozni az új típusú mezőgazdaság, azazhogy az új típusú mezőgazdasági gondolkodás megteremtésével. Ez az új típusú mezőgazdaság kigondolőjától, Odaira Keikicsitől, a nagydímenziós mezőgazdaság elnevezést kapta. Mit takar ez a kissé rejtélyes név? Odaira Kelkicsi szerint azt hívatott kifejezni, hogy a háromdimenziós világ képét a mindenkori realitások és szükségletek fényében, vagyis az idő negyedik dimenziójában kell szemlélni. Szerinte napjainkban — találó hasonlattal élve — az artériás vérkeringésünknek megfelelő Ipari és mezőgazdasági üzemek vannak túlsúlyban: ezekbe beáramlanak a nyersanyagok, s hasznos késztermékekkel egyidejűleg haszontalan hulladékok halmozódnak fel, egyre több és nagyobb környezeti ártalmat okozva. A hulladékokat a természetes körforgásba visszajuttató és a természetet így mintegy felfrisítő „vénás“ üzemek még jobbára hiányoznak, s ahol megvannak is, nem kapcsolódnak szervesen az artériás üzemek hálőzatáhozl OkolOgiai korok A négydimenziós mezőgazdaság éppen az „artériás“ és a „vénás“ üzemek elválaszthatatlanul összefonódó hálózatát teremti meg, s ezért cirkulációs mezőgazdasági termelésnek is nevezhetjük. Az emberiség jövőbeli élelmiszer-ellátása csupán merőben újszerű, mondhatni, forradalmi változások bevezetésével képzelhető el. Ez persze csak alapelv, a négydimenziós mezőgazdaságnak egy kissé sejtelmes neve — lényegét tekintve — a társadalmi hasznosítás szempontjából eddig fölöslegesnek vélt tényezők: melléktermékek, hulladékok láncba rendezett hasznosítását takarja. A hasznosítási folyamat során az érintett hulladékok értéke a sokszorosára nő. A négydimenziós gazdaság így végső soron zömében „hulládékokra“ építve a természetes ökológiai körfolyamatokhoz hasonló mes-SZALMA, GOMBA, TRÁGYA Japánban az első és fő célként azt tűzték ki, hogy teljesen leállítják a marhahús importját, illetőleg esetleges exportálásának a feltételeit Is megteremtik.. Ugyanis a világon ma nizmusok A (négydimenziós mezőgazdaság ökológiai körfolyamatának leegyszerűsített vázlata Japánban a legdrágább a marhahús, az a marhahús, amelyet egy kísérleti négydimenziós gazdaságban szinte kizárólag „selejt“ alapanyagokból termelnek meg. A marhahústermelés csak példa az ésszerű hasznosításra. De hogyan fest maga a négydimenziós mezőgazdaság, illetve annak már létező japán változata? A japán viszonyokra kidolgozott változat első lépésébel szarvasmarhatakarmányt készítenek. A rizsföldről begyűjtött szalmát a termésről lehántott pelyvalevelekkel együtt kis darabokra aprítják, vízzel meglocsolják, s karbamidot és rizskorpát adnak hozzá. Az így kapott anyagot tápkockákká sajtolják, csírátlanítják s közönséges lask'agomba-fonalakkal oltják be. A sok lignint tartalmazó rizsszalmának alig egyharmada emészthető, de ebből a gombafonalak 40 nap alatt 80 százalékban hasznosítható szarvasmarhatakarmányt készítenek, miközben a szalma minden tonnájából 200 kg emberi fogyasztásra kiválóan alkalmas laskagomba kerül ki, mint „melléktermék“. \ A főtermék a gombafonalak lebontotta rizsszalma, amely a szarvasmarháknak megfelelő takarmány. A gomba ehető részelnek leszüreteléáe után tehát a táptömböket porhanyóssá darálják, s fele-fele arányban keverik más, hagyományos takarmányokkal. Ezzel etetik az egyébként selejtezendő Holstein-bikákat. A szarvasmarhatartás mellékterméke az ürülék, a körforgás rendszerében, persze, ennek is központi fontossága van. Az állatok állásait mintegy 10 cm vastagságban felszórják fűrészporral. Ez magába szívja az ürüléket és a vizeletet, s az állatok mozgása, taposása következtében egyenletesen elkeveredik, majd erjedésnek indul. Így a bűz sem akkora, és ami a fő, a hígtrágya okozta környezeti ártalmaknak is elejét vehetik. A trágyás alom, „beleértve“ jó minőségű, szagtalan istállótrágya lesz. Az almot körülbelül tizenöt naponként kell cserélni. A hagyományos szarvasmarhatartás során a 6—9 százalékos természetes elhullást arány még elfogadható, de ez is kár, hiszen a tetemeket elássák vagy elégetik. A körforgásos eljárásban az elpusztult állatokat feldarabolják, s az összegyűjtött trágyába keverik. Ezzel újabb erjedési folyamatok indulnak meg. A nyers trágyából szabad levegőn való negyvenöt napi érlelés után további felhasználásra kiválóan alkalmas érett trágyához juthatunk. A trágya nagyobb része ezután visszakerül a rizsföldek termőtalajába, s ezzel bezáródik az ökológiai körfolyamat. (Folytatjuk) páráit orezSgck Ťerme lesi \ctfái A GABONATERMELÉS FEJLESZTÉSE A statisztikai adatok alapján a Bolgár Népköztársaságban 1939-ben az őszi búza átlagos terméshozama 1,5 tonna volt hektáronként. A mezőgazdaság gyors ütemű fejlesztésének eredményeként, ami különösen az utóbbi húsz évre jellemző, az átlagos hektárhozamot 4,1 tonnára növelték. A bolgár mezőgazdasági dolgozók jelenleg egy lakosra számítva 900 kilogramm gabonát termelnek. A BNK-ban, ahol az ország jelentős részét hegyek és dombok borítják, a mezőgazdasági növénykultúrákat 4 millió nyolcszázezer hektár területen termesztik, ami valamivel kevesebb, mint az ország területének fele. Egy lakosra számítva 54 árnyi termőföld jut. Jelenleg a bolgár mezőgazdászok azon fáradoznak, hogy tovább növeljék a hektárhozamokat. Erre azért van szükség, mert már nem növelhető a búza termőterülete. A legutóbbi évek eredményei, tapasztalatai ugyanis megmutatták, hogy csökkenthető a búza termőterülete, de ugyanakkor növelhető az átlagos hektáronkénti terméshozam. Míg például harminc évvel ezelőtt 1 millió 400 ezer hektár területről 2,1 millió tonna búzát takarítottak be, addig tavaly a 800 ezer hektár területről már 3,8 millió tonna volt a termés. A többi gabonaféle terméshozama fokozásának következtében a múlt évben öszszesen 9 millió tonna gabonát takarítottak be. A kenyérgabona mennyisége és minősége jelenleg már megfelelő, ezért a jövőben a takarmányipari célú gabonafélék termesztésére fordítanak nagyobb gondot. A Bolgár Kommunista Párt XII. kongresszusának határozatát — a nyolcadik ötéves tervidőszak végére elérni a 10,5—11 millió tonnás gabonatermést — csak bőtermő fajták igénybevételével, új nagyüzemi termesztéstechnológiák bevezetésével, a munkaszervezés tökéletesítésével és korszerű gépek alkalmazásával lehet valóra váltani. (HÍZ) I
